Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-07 / 184. szám

1975. AUGUSZTUS 7., CSÜTÖRTÖK %mHav Aczél György látogatása Pest megyében Körséta a táborban. I (Folytatás az 1. oldalról.) 1963—70-ben költözött a váci járásba és 1973 óta működik Biatorbágyon. Tíz eszrtendő alatt összesen 460 ezer mun­kaórát teljesítettek, 14,5 millió forint értéket teremtettek az önként itt dolgozó fiatalok. Sokat változott, fejlődött a tá­borélet és a munka egyaránt. Ma már az egyszerűbb föld­munkák mellett bonyolultabb feladatokat — a mélyépítés egyes fázisait, a sínmezök fel­újításának részmunkáit, a víz­elvezetők elkészítését is a fia­talokra bízzák. Az első fecskék a Zánka— Révfülöp vonalszakasz korsze­rűsítéséhez 2,5 millió forint értékű munkával, 19 ezer köbméter föld kitermelésével járultak hozzá. , 1973-ban Biatorbágycm a Törökbálint—Biatorbágy kö­zötti szakasz munkálatain négy, egyenként 190 fős tur­nus dolgozott, 5 kilométernyi új töltést építettek és gyepe­sítettek. Tavaly ugyanennyien próbálták itt becsülettel a kubiikcsmunkát, az idén pedig 5 turnus állja a sarat egyen­ként 200 diák és szakmunkás­tanuló. Most éppen a negye­dik turnus — Szabolcs me­gyéből, Kisvárdáról, Máté­szalkáról és Nyíregyházá­ról érkezettek ‘állják a 'sa­rat. A tábor idei terve: 60 ezer. munkaóra teljesítése, 22 ezer négyzetméternyi rézsűt, 4 ' ezer folyóméter betonlapokkal burkolt árkot készítenek egyebek között. A Budapest— Hegyeshalom vasútvonal re­konstrukció az V. ötéves terv­ben is folytatódik — Tatabá­nyáig, s Bicskén át Szár köz­ségig Biatorbágyról viszik a diák munkásokat a különvo- nátok. Addig itt marad a tá­borhely. Tóth János tájékoztatójából azt is megtudták a vendégek, hogy ez a vasútvonal 1834-ben épült ki Szőnyig, azután to­vább Hegyeshalomig. 1932-ben villamosították. Ma egyik leg- forgalmasabb nemzetközi vas­útvonalunk, amely a személy- forgalom mellett igen nagy teherforgalmat is lebonyolít. A pálya a megnövekedett for­galom követelményeinek már nem felel meg, a kisívű ka­nyarok miatt 50—60 kilomé­teres átlagsebességgel köz­lekedhetnek a vonatok s a cél a 100—120 kilométeres sebesség elérése. A nehéz munkaerőhelyzetben nagy se­gítséget jelent a diákok mun­kája és nagymértékben hoz­zájárul a rekonstrukciós prog­ram valóra váltásához. A munka becsülésére nevelnek Aczél György kérdéseire: — A fiúk teljesítménye meg­közelíti-e a felnőttek munká­ját? Milyen élményeket nyújt a táborélet? — Szabó Ferenc táborvezető érdekes tényeket sorol. — A felnőtt norma 60 szá- • zal'ékát tekintjük 100 száza­léknak, amikor a teljesítmé­nyeket értékeljük, s az a ta­pasztalat, hogy ezt rendsze­resen túlteljesítik a brigádok, elérik a felnőtt teljesítmény­norma 80 százalékát. — S a gimnazisták munkakedve? — A legkiválóbbak ebben a tur­nusban a gimnáziumi brigád dók — úgy látszik, bizonyíta­ni szeretnék, hogy akár a szakmunkástanulók, ők sem félnek, ha felhólyagzik a te­nyerük. Ez a helytállás ön­magában is nevelő hatású, ezek a fiatalok az itt szerzett élmények nyomán később is becsülni fogják a nehéz mun­kát, a fizikai munkásokat. Különben minden tanárnak kötelezővé tenném, hogy részt vegyen egy-egy építő­táborban, itt igazán megis­merhetnék a diákjaikat, ki mire képes, hogyan győzi aka­raterővel, lelkesedéssel. — Mennyit dolgoznak na­ponta, jut elég idő a pihenés­re?-— Ami a táborélet pihenő­óráit illeti, csodálom, hogy a napi 6 órás kemény munka után senki sem hiányzik a kispályás labdarúgó-mérkő­zésről — minden brigád be­nevezett a házi bajnokságra, s a KISZ KB igazán színvo­nalas kulturális programról gondoskodik. Legutóbb nagy sikert aratott a divatbemu­tató és az operaénekesek műsora. Gyakoriak az önál­ló klubestek, irodalmi műso­rok is. A napi program: fél hatkor ébresztő, tisztálkodás, öltözkö­dés, körlettakarítás, reggeli, hétkor indulás a munkahelyre. Egy órakor vissza a táborba, mosdás, ebéd, majd a pihe­nés, a szórakozás következik. A tábori önkormányzat — amelyet a brigádvezetökből ál­ló tábortanács képvisel — ki­tűnően működik, a második héttől már táborparancsnok­ságra sem lenne szükség. Frissen, jól szervezik a prog­ramokat. Kitárult világ A megyei tanács vb megtárgyalta Az iskolaigazgatók eredményesen élnek meénövekedett hatáskörükkel Tegnap délelőtt a Pest me- ^ gyei Tanács végrehajtó bi­zottsága megtárgyalta: meg­hozta-e a várt eredményt az az intézkedés, amely az isko­lák igazgatóit munkáltatói jogkörrel is felruházta. Az is­kolák fenntartásáról továbbra is a tanácsok gondoskodnak, az általános felügyeletet a ta­nácsok művelődésügyi osztá­lyai gyakorolják. Az iskolák igazgatói azonban a művelő­désügyi miniszter 1971-ben hozott utasítása szerint a ko­rábbinál jóval nagyobb ha­táskörrel rendelkeznek. A tanügyigazgatást jogkö­rük, a pedagógiai, oktatáspoli­tikai felelősségük mellett mindazok a jogok és köteles­ségek is megilletik őket, mint más vállalatok, intézmények munkaadóit. Vagyis az iskola­igazgatók nevezik ki beosztot­taikat, határozzák meg, kiket alkalmaznak, fegyelmit indít­hatnak és önállóan jutalmaz­nak. Természetesen valameny- nyi feladatuk a jobb, a szín­vonalasabb oktató-nevelő munkát szolgálja. A nagyobb hatáskörre, a fe- lelősebb, sokrétűbb munkára fel kellett készíteni az igazga­tókat, az oktatási intézmé­nyek vezetőit. A tanács, a mű­velődésügyi minisztérium gon­doskodott arról, hogy az ér­dekeltek mielőbb megismer­jék, elsajátítsák az új vezetői módszereket. Tanfolyamokat, továbbképzéseket szerveztek számukra. Eredményesek vol­tak a kéthetes bennlakásos tanfolyamok, az 1972 óta mű­ködő vezetőképző tanfolyamok, a rendszeres vezetői értekez­letek. Pest megyében 246 alsó fo­kú, 25 középiskola, 6 középis­kolai kollégium és 4 szakkö­zépiskola gondoskodik az is­kolás korúak tanításáról, ne­veléséről. Az iskolák többsé­gében színvonalas, eredmé­nyes munka folyik. Az intéz­mények vezetői politikailag, szakmailag jól felkészültek. Nagy részük egyetemi és fő­iskolai végzettséggel rendelke­zik. Ideológiai továbbképzé­sükről a marxista—leninista esti egyetem hároméves ta­gozata, vagy a szakosító tan­folyam gondoskodik. Az igaz­gatók többsége igényli ezek­nek az iskoláknak az elvég­zését. A munka eredményességét biztosítja a többi között az, hogy az oktatási intézmények vezetői jól együttműködnek az illetékes pártszervezetekkel és tanácsokkal. Munkájukat a törvényesség megtartása, a felelősség jellemzi. Az igazga­tók rátermettségét igazolja az a tény is, hogy meghatározott időre szóló kinevezésüket -több­ségében megerősítik, felújít­ják. Az eredmények ellenére is sok nehézséggel küzdenek a nagyobb hatáskörrel rendelke­ző intézményvezetők. Nincs például munkaügyi, jogi, pénzügyi ismereteket tartal­mazó rendeletgyűjtemény, amely segítene eligazítani az ilyen témákban járatlanokat ismereteik gyarapításában. A nagy munkaerőhiány miatt gond a zavartalan tanítás, az igazgatóknak több tanórát kellene látogatniuk, az oktatás ellenőrzésére, szervezésére, pe­dagógiai irányítására több erőt kellene szentelniük. Ugyanakkor sok adminisztrá­ció terheli a vezetőket, s ezt nem tudják kivel megosztani. Nagyobb intézményeknél szükség lenne iskolatitkárra, segítségre, aki átvállalná a szükséges adminisztráció egy részét. Mindemellett a helyi párt- és társadalmi szervek joggal építenek a képzett , ve­zetők társadalmi aktivitására is, s az iskolaigazgatók szin­tén szívesen vállalnak részt a közéletből. így együtt vizsgál­va a szakmai, politikai, tár­sadalmi múmiát, legtöbbjük nagy terhet vállal magara, alig rendelkezik szabad idő­vel. A szakmunkásképző intéze­tek vezetőinél az is nehezíti a munkát, hogy 1973 szeptem- peréig különoöző miniszté­riumok hatáskörébe tartoz­tak, különféle irányítási rend­szer érvényesült. Előfordult például, hogy olyan intézet- oen alkalmaztak igazgatóhe­lyettest és gyakorlati vezetőt is, ahol 150—200 iskolás ta-* nult, ele 300-as tanulólétszámú iskolában sem igazgatóhelyet­tes, sem gyakorlati vezető nem volt. A megyei tanács vb megál­lapította, hogy az elmúlt évek bizonyítják, mind elvileg, mind gyakorlatilag helyes volt az iskolaigazgatók felruházása nagyobb hatáskörrel. Hiszen minit minden más területen, helyes az, ha az intézmény vezetője gyakorolja a munkál­tatói jogot. O ismeri a munka feltételeit, ő tudja megítélni beosztottjai munkáját, mér­legelni, ki hogyan állja meg helyét politikailag, szakmai­lag. A vb úgy határozott, hogy egy év múlva ismét napirendr re tűzi, hogyan látják el fel­adatukat az iskolaigazgatók, s megbízta a művelődésügyi osz­tályt: terjessze elő konkrétan, milyen módszerekkel, intézke­désekkel segítsék a különböző nagyságú, típusú, más-más te­lepüléshez tartozó intézmények nehézségeinek leküzdését. A lakosság nem szenved hátrányt A végrehajtó bizottság meg­hallgatta a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának tájé­koztató jelentését a kereske­delmi dolgozók munkaidő­csökkentéséről. Megállapítot­ta, hogy a megye városaiban és a legtöbb községben jól si­került megoldani a kereskedel­mi alkalmazottak munkaidő- esölíkentését. Biztosították, hogy a lakosság, a vásárlók, ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe. A terv szerint a boltok öt­ven százalékában munkaszer­vezéssel, technikai eszközök Segély, kölcsön Szeptemberi hagyomány Kistarcsán „Felhívjuk az egyedülálló, valamint a nagycsaládos dol­gozóink (három gyermektől) fi­gyelmét, jelentkezzenek a szakszervezeti bizalmiaknál a gyermekek születési évének megjelölésével. — Sz. B.” Ez a felhívás önkéntelenül is fölkeltheti mindenki kíváncsi­ságát. Magam is érdeklődéssel olvastam a Hazai Fésűsfonó kistarcsai gyárának faliújság­ján kifüggesztett feliratot. Érdeklődésemre elmondták, hogy a gyár dolgozói számára ez a kiírás nem jelent titkot. Jól tudják, miért kell jelent­kezniük a szakszervezeti bizal­miaknál. Figyelő arcok — a hallgatóság soraiból. Koppány György felvételei Az idén is, mint ez már az elmúlt évek során hagyomány- nyá rögződött, szeptemberben iskolakez­déskor, segéllyel támogat­ják a nagycsaládosokat, a gyermeküket egyedül ne­velő szülőket. A gyár profiljából eredően az itt dolgozók többsége nő, s ezért ez a támogatás, me­lyet a szakszervezeti segé­lyezéstől függetlenül minden sokgyermekes dolgozó meg­kap, itt különös jelentőségű. A segély összege évenként változó, hiszen — mivel a ré­szesedési alapból adják — függ az eredményektől és a le­hetőségektől. . Ez évben 34 ezer forintot osz­tanak szét hetven dolgozó kö­zött, összesen 150 gyerek után. De nemcsak ilyen módon segítik a nagy családokat. A saját otthon megteremtését is megkönnyítik számukra. Ugyancsak az idén 130 ezer forint értékű hosszú lejáratú, kamat­mentes építési kölcsönt adtak, személyenként ál­talában tízezer forint fe­lett. Különösen indokolt esetben ezt az összeget hozzájárulás­ként, visszatérítési kötelezett­ség nélkül kapták a leg­jobban rászorulók. A kisgyermekes szülők gond­jain enyhít az a bővítés is<- melynek nyomán minden je­lentkezőt föl tudnak venni a gyár óvodájába. L. T. beállításával akarták végre­hajtani a rendelkezéseket. Lét­számnöveléssel, új munkaerő- felvétellel az üzletek egynegye­dében számoltak, s volt, ahol a nyitva tartási idő módosítá­sával kívánták biztosítani a kereskedelmi dolgozók több szabad idejét. Arra törekedtek, hogy kevés üzlet nyitva tartá­si idejét csökkentsék. A tanács vb megállapította, hogy nem mindenben sikerült a tervezett elgondolásokat meg­valósítani. A felkészülési terv feszített volt, ezért szabadságo­lások, betegségek, gyermek- gondozási, anyasági szabadsá­gok miatt kénytelenek voltak a tervezettnél hetven százalék- Ical több túlórát kifizetni. En­nek nem minden esetben volt kedvező hatása a dolgozókra, annál is inkább, mivel a ke­reskedelmi alkalmazottak csaknem háromnegyed része nő, s családjuk miatt többre értékelnék a szabad időt, mint a többletpénzt. Ez vezetett azután arra, hogy mintegy hat­van üzlet nyitva tartási idejét csökkentették. Akadtak azon­ban olyan kereskedelmi szer­vek (Nyugat-Pest megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat, a zsámbéki ÁFÉSZ, a dömsödi ÁFÉSZ), melyek en­gedély nélkül csökkentették a boltok nyitva tartási idejét. Előfordult az is, hogy nem mindenütt átgondoltan egyez­tették, melyik bolt, mikor zár­jon, nyisson. A KPVDSZ Pest megyei bi­zottságával egyetértésben a ta­nács kereskedelmi osztálya 1975 februárjában véglegesen szabályozta a boltok nyitva tartását, a lakosság igényeinek megfelelően. Felülvizsgálta, módosította az üzemszervezést a technikai felszerelést, ahol lehetett, korszerűsítette. A he­lyi tanácsok hatáskörébe utal­ta: melyik bolt, mikor tartson nyitva. Jelenleg a lakosság többsé­ge, de a kereskedelmi dolgo­zók nagyobb százaléka is, elé­gedett a munkaidő-csökkentés módszereivel. (Erről számol be egyik olvasónk ■ a Postabontás rovatunkban.) Az ellátást is si­került biztosítani, s ugyanak­kor a kereskedelmi alkalma­zottak is több szabad időhöz jutottak. A tanács tovább ke­resi a módját annak, hogyan javíthat a kereskedelmi dol­gozók munka- és életkörülmé­nyein. S. A. A tízágyas katonai sátrak sorfala között a sportpályára indulunk, ahol már gyülekez­nek a táborgyűlésre a fiatalok. Valamennyi sátorban példás rend, a körlet ragyog a tisz­taságtól, különféle színű salaik- félékből, kőporból és homokból kirakott címerek, emblémák és feliratok hirdetik a földön a brigádok nevét, s azt, ki hon­nan jött. Szürke MÁV-pokró- cok a gyepen szerteszét, tré­ning- és munkaruhás tarka tö­meg. vidám bozontos fejek mindenütt. Féltett kérdéseikre várnak választ Aczél György­től. — Ha jön a vonat, szünetet tartunk — kezdi tréfásan az előadó, s ahogy az ilyen tá­borhoz illik, a pálya szélén máris eldübörög a végtelenbe nyúló vágányon az első kék- ezüstfehér villanymozdony hosszú szerelvényével. Beáll a csend aztán, ahogy a vonatot az imént messzi tájak felé vit­ték a kerekek, a hallgatóság is szinte együtt mozdul, szárnyal képzeletben a hallottak nyo­mán országrészek és határokon át a hazad, a külföldi társa­dalmi, a gazdasági, politikai élet erdeibe, kíváncsian hall­gatják Aczél György elbeszé­lését gazdag, tapasztalatokkal teli életéről. A kérdéseknek s a válaszoknak még felsorolása is lehetetlen, három nagyszerű óra röppent el a táborgyűlésen. A háromórás „párbeszéd­ből” néhány kérdés: — Milyen változások jel­lemzik a KGST-hez fűződő kapcsolatainkat ? — Hogyan alakul nemzeti jövedelmünk? — Milyen neves személyi­ségeket várunk Magyaror­szágra? — Hogyan befolyásoljuk exportunkat? — Miért nem szigorítjuk meg valamennyi munkahe­lyen a munkafegyelmet? — Épül-e Pakson kívül má­sik atomerőmű? — Mi történik Chilében? — Mi a helyzet Portugáliában? — Beszéljen Kubáról! — Mi a véleménye a divat­ról, a beatzenéről, a futball- válogatottról? — Szeret-e utazni? Van-e Aczél elvtársnak hobbyja? — Mikor kezdett politizál­ni? A kérdéseknek se vége, se hossza. A türelmes, okos vá­laszokat nagy érdeklődéssel hallgatták a fiatalok. A ven­dég beszámolója, érdekfeszí- tő történetei, felvillantották az illegalitás megpróbáltatá­sait, a régi barátok, harcos­társak hősiességét, akik életük kockáztatásával állhatatosan küzdöttek egy emberibb vi­lágért, az értelmes alkotó életért. Olyan kommunistá­tól hallhatták a munkásmoz­galom történetét, aki maga is végigküzdötte, végigharcolta az illegalitás éveit és azóta se pihent. Átélte az első lebukás szörnyűségeit, az országépítő, a hatalomra jutott osztály di­csőségét, problémáit. Megta­nulta, hogyan kell szolgálni a népet, a legszörnyűbb hely­zetben is kitartani az ügy, az eszme mellett. Hallhattak napi munkánk­ról: politikai, gazdasági fel­adatainkról, gondjainkról. Ar­ról, hogyan fognak össze a szocialista országok... A bé­keharcról, a helsinki értekez­letről beszélt Aczél György. S beszélt, mert kérdezték, sze­mélyes sorsáról, arról, miként érlelődött kommunistává, állt a nép szolgálatába. Aczél György szívesen vá­laszolt fontos, az egész vilá­got, hazánkat érintő politikai, gazdasági kérdésekre. Kész­séggel válaszolt azonban azoknak is, akik kevésbé köz­érdekű problémákra voltak kíváncsiak. Lényeges és lát­szólag kevésbé lényeges kér­déseket is figyelemre mélta­tott, így tei-emtett Aczél György közvetlen, baráti kap­csolatot a tábor fiataljaival. Kovács György Attila

Next

/
Thumbnails
Contents