Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-05 / 182. szám

I*cra W Kaimat) 1975. AUGUSZTUS 5., KEDD Olvasótábor-munkásfiataloknak TV-FIGYELŐ A budai járás 45 fiatalja — munkástanulók és dolgozók — számára nyílt olvasótábor Sződligeten, a KlSZ-vezető- képző tábor területén. A mostani tábor sokban kü­lönbözik a néhány héttel ez­előtti érditől. Itt 14—18 éve­sek a résztvevők és a tábor bentlakásos. A tíz nap prog­ramja is ehhez igazodik: két tábortűz, szentendrei kirán­dulás, az „izmusokról” szóló előadássorozat, a vácrátóti bo­tanikus kert meglátogatása: a zene, a tánc és a ritmus kap­csolatát vizsgáló előadás, filmvetítés, honismereti fog­lalkozás, sport és kulturális vetélkedők teszik érdekessé és Változatossá a programot. Esténként vendégeket fo­gad a tábor. Marosi Gyula íróval, Gábor Pál filmrende­zővel, Mizser Pál festőművész­szel és Bata Imre irodalom- történésszel találkoznak majd a fiatalok. Ismerős hétvége. Meglepően ötlettelenre sikerülnek néha a műsorszerkesztés hét végi összeállításai. A most szom­bati műsor azonban az átlag­nál is ötlettelenebb volt. Kez­dődött kora délután egy fran­cia művészettörténeti isme­retterjesztő kisfilm ismétlésé­vel. Folytatódott A világ nagy cirkuszai sorozat egy igen kö­zepes adásával. Jött egy gyen­ge Frédi-Béni rajzfilm, majd az egyetlen friss műsorszám, a kajak-kenu VB közvetítése Belgrádból. A főműsort egy, a mozikban régen lefutott amerikai tucat-filmvígjáték, a Ha kedd van, akkor ez Bel­gium című habkönnyű, meg­filmesített idegenforgalmi prospektus jelentette. Majd, már az éjszakába nyúló órák­ban, megismételték — immár legalább harmadszor — a veszprémi tévétalálkozó díj­nyertes filmjeinek sorozatá­ban — Fehér Györgynek Sha­Nemsetiségi találkozó Nógrádban Vastaps a szigetszentmártoniaknak Kilencedszer rendezték meg vasárnap a Nógrád megyei Nógrád községben a nemzeti­ségi találkozót. A környező dombok, az ősi vár romjai, ti­zenhárom népi együttes vi­dám dalolásától visszhangzot­tak. A megyében 23 nemzeti­ségi község van, amelyek szlo­vák és német ajkú lakossága hagyományosan Nógrád köz­ségben találkozik ez alka­lommal. A megyeieken kívül Pest megyei együttes is sze­repelt a színes programban, a ss igetszentmártoni hetvenöt tagú népi együttes, amelyben zenekar, énekkar és tánckar kapott helyet. Kocsi Katalin, a művelődési ház igazgatója ve­zetésével vettek részt ezen a találkozón, ahol a szigetszent- mártoniak a nap legnagyobb sikerét aratták. Sváb táncot mutatott be a tánckar, az énekkar német és magyar da­lokat adott elő, míg a fúvós- zenekar térzenét szolgáltatott és hangulatos muzsikával kí­sérte a tánckar nagysikerű előadását. A vasárnapi nem­zetiségi találkozón dr. Szent- istványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára mondott ünnepi beszédet. Térzenét ad a szigetozentmártonl fúvószenekar. Koppány György felvételei kespeare III. Richard című cjrámájából készített művét. Mi tagadás, sovány étket kínált ez az este. S nem sok­kal volt jobb a vasárnapi folytatás sem. Kora délután például megint egy Frédi-Béni filmet láthattunk (sokadik is­métlésként); volt egy gyerek­műsor, a Pengető (változatos­ság kedvéért: ez is ismétlés), jött a szolidan sablonos fran­cia sorozat, a Monsoreau fe­lesége újabb része, aztán egy kis izgalom, és néhány szép magyar győzelem a kajak­kenu világbajnokságról, majd egy olasz művészettörténeti film, s a Delta, ezúttal saját színvonalát épphogy elérve. És a főműsorban megint c^ak sorozat: a véget érni nem akaró, s egyre érdektelenebbé váló Aranyrablók újabb ré­sze. A műsort az Operabará­tok tévémagazinja zárta, s legalább erről elmondhatjuk, hogy a maga műfajában igye­kezett színvonalas lenni (bár némiképp hasonlított egy ope­ravetélkedő és egy komolyze­nei magazin keresztezésére). Ha szombaton nem láthat­tuk volna a Helsinkiből visz- szaérkezett magyar küldöttség vezetőjének, Kádár Jánosnak tömör, gondolatgazdag és gon­dolatébresztő interjúját, bi­zony, erről a hétvégéről — a televízió műsorai alapján — aligha tudtuk volna meg, a világ mely részén, s mikor is élünk. A Hét viszont (ismét mások helyett is) visszavezetett ben­nünket a legmaibb mába. Mindjárt a helsinki értekez­letről mintegy a kulisszák mö­götti nézőpontból beszámoló Ipper Pál megütötte ezt a na­gyon mai és nagyon aktuális hangot. Sikerült szinte test­közelbe hoznia azt a hatalmas munkát és azt a roppant gon­dossággal megszervezett ap­parátust, mely ezt a világtör­ténelmi fontosságú eseményt bonyolította. Nem kevésbé volt mai a „feledékeny” vál­lalatokról készült riport sem, itt mintha a hiúit heti hason­ló riport (a* gazdasági bírsá­gokról szóló) folytatását lát­tuk volna. Ugyancsak érdekes és égető témát érintett a mű­velődési házak munkájáról ké­szült riport. S kedves kezde­ményezésről számolt be a váci tudósítás: a fiatal házasok az anyakönyvvezetőtől a felsza­badulási emlékműhöz men­nek, hogy ott pár szál virá­got elhelyezve hitet tegyenek békevágyukról, és kifejezzék a szabadságunkért elesett hő­sök iránti tiszteletüket. T. I. L_A_P^_q_Z_G_AJT_Ó_ A textil, a fotó és a szobor művészetéről Csak nemrégen adtunk hírt a Mai magyar iparművészet címmel megjelent albumról, amely a kerámia-, textil- és porcelánművészetet mutatta be, s máris kezünkben tarthat­juk az újabb kötetet. TEXTIL A Képzőművészeti Alap Ki­adó Vállalata ezúttal önálló al­bumban nyújtja át a mai ma­gyar textilművészet legszebb alkotásait, s ismertet meg al­kotóikkal. Koczogh Ákos szer­kesztésében és bevezető tanul­mányával érdekes és értékes útikalauzt kapunk mai textil- művészetünk igen változatos világába. A szerző tisztelettel adózik napjaink fiatal művészei mes­tereinek: Ferenczy Noéminek (kinek alkotásaiból a Ferenczy- család szentendrei múzeumá­ban ismerkedhetünk meg né­hány remekkel), s az élő nagy öregek közül Hincz Gyulának, Domanovszky Endrének. Nagy körültekintéssel, a szakember szeretetteljes tár­gyilagosságával írta tanulmá­nyát, válogatta anyagát Ko­czogh Ákos, akárcsak előző kö­tetében, amely az idei könyv­napra jelént meg, s éppen a Műcsarnok jubileumi iparmű­vészeti kiállításának időszaká­ban. A kötet lapjairól örömmel ismerkedünk a bemutatott 64 textiltervezö-művész munkás­ságával, s a jegyzetekben rövid életleírásukkal is. HORTOBÁGY Hazai tájról — német fotó­művész képeit, művészi felvé­teleit tarthatjuk a kezünkben, a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalatának most megjelent albumában. Bizarr, ám nem haszontalan vállalkozás: meg­tudni, hogyan látja egy kül­földi — akinek ugyan a fér­je magyar —, a mi Hortobá- gyunkat. Lírai, emberi, művészi val­lomásokban beszél — erről ta­núskodnak felvételei, amelyek, hez Zám Tibor írt reális, nap­jaink valóságát nem szem elől tévesztő előszót. Ebben mint­egy tömören összefoglalja a Hortobágy történetét az őskor­tól napjainkig. Szirmai Brigitte német fo­tóművészt képein elsősorban a régi Hortobágy ragadta meg, de — társadalmunk változásá­ban gyökerező valóság — nem kerülhette el a ma teljességéhez tartozó új falut, halastavait, mai életét sem. Helyesen tette a kiadó, hogy a külföldi érdeklődésre számít­va angol, francia, német, orosz nyelven is megjelentette az előszót, illetve e nyelveken adott rövid tartalmat. KISS NAGY ÉS Z. GÁCS A Mai Magyar Művészet kis­könyvtársorozat legújabb két kötete Kiss Nagy András, il­letve Z. Gács György mun­kásságával ismertet meg. Az előbbi Nagy Ildikó, az utóbbi Vadas József tanulmányával, mindkettőben a megszokott, gondos válogatású színes kép­anyaggal. Kiss Nagy Andrásról — a szűkre szabott terjedelmen be­lül is — átfogó képet kapunk a mai középnemzedék egyik Munkácsy-díjas, különösen ér­meivel és kisplasztikáival köz­IIANGLEMEZTÖR TÉNET Különleges emlékanyagban búvárkodott Oldal Gábor, amikor arra vállalkozott, hogy megírja a hanglemez közel száz esztendős világtörténetét. Kutatásainak jelentőségét és értékét növeli az a tény, hogy a gyártó cégek rideg üzleti szellemet árasztó könyvelé­seinek tanulmányozása és fel­dolgozása mellett felfedte és kibogozta azokat a szálakat is, amelyek a művelődéstörté­net egyik izgalmas, ám eddig még feltáratlan területére irá­nyítják az olvasók figyelmét. Mert bármennyire is három szálból szövődik a hangrögzí­tés története: Thomas Alva Edison 1877-ben kipattant ötle­tétől egy iparág születésén, majd hullámhegyein és völ­gyein keresztül a művészi köz­vetítő közeg létrejöttéig; szá­munkra mégis az utóbbi a leg­értékesebb, A hanglemez ugyanis ma már éppen úgy közművelődé­sünk szerves része, mint a könyv. Manapság már ott tartunk, hogy tudomásul vesz- szük a legújabb technikai el­járásokat, holott nem érdekte­len nyomon követni a viasz­hengertől a kvadrofóniáig ko­runk immár nélkülözhetetlen szórakoztató és ismeretterjesz­tő eszközének útját. Ismereteink gyarapítása ér­dekében fogott tollat Oldal Gá­bor, hogy régi felvételek ez­reinek meghallgatásával, kor- történeti dokumentumok elő- bányászásával és rendszerezé­sével, írott és szájhagyomány­ként élő visszaemlékezések összegyűjtésével papírra vesse a hanglemez világtörténetét. A kedveltté vált szobrászművész életútjáról, munkásságáról. (Az ő alkotása az utóbbi években átadásra kerülő nagymarosi emlékérem is, amelyet az ott alkotó, kiállító legjobb művé­szek nyernek el.) A Z. Gács György munkás­ságáról szóló tanulmány látha­tóan nem törekedett a teljes képre, hanem leglényegesebb korszakát, illetve alkotói prob­lémáját vizsgálta meg: az üve­get. Bemutatja az új technoló­giákkal folytatott kísérletezé­seit, s eredményét a képzőmű­vészetben és az iparművészet­ben. Sajátos alkotóvilágú mű­vészt ismerhetünk meg az ol­vasmányosan megírt portré­tanulmányban. Zeneműkiadónál megjelent könyve: A vájtfülű kutya ese­te (a cím a világszerte ismert cég, a His Master’s Voice emblémájára, a réztölcséres gramofont hallgató Nipper-ku- tyára utal) izgalmas és érdek­feszítő olvasmány. írásmódja hasonlít a detektívhistóriák szerzőinek stílusára. Már az egyes fejezetcímek (A beszélő énlemez, Aprópénzen vett szó­rakozás, A szórakoztató bútor. Menekülés a zenébe, Élő nyers­anyag) is sokat sejtetőek: nagy nevek, ismerős arcok bukkan­nak fel a lapokról, miközben ipari és kereskedelmi vállal­kozások jutnak csődbe vagy emelkednek soha nem tapasz­talt magasságokig. A fordula­tosán megírt kötet lapjairól tudjuk meg, hogyan gazdagí­tották a művelődéstörténet eme fejezetét olyan kiváló művé­szek. mint Enrico Caruso, Fjo­dor Saljapin, Benjamino Gigli, Arturo Toscanini és Wilhelm Furtwängler. De megelevened­nek a könnyebb műfaj koroná­zatlan királyai is. a Montmart­re egykori tündérétől, Yvette Guilberttől Josephine Bakerig, a maga korában közismert füttyművész Atlee-tői Elvis Presley-ig. S míg a leírt mon­datokból felcsendülni véljük a régebbi és újabb felvételeket, közben észrevétlenül a hang- rögzítés technikai fejlődésének is tanúi lehetünk. Ügy, ahogy Oldal Gábor írja: a vájtfülű kutya ma bizonyára nem gaz­dája hangját hallgatja a töl­csérből, hanem egy egész kor­szak szívdobbanását. Molnár Zsolt A viaszhengertől a kvadrofóniáig M int Csongrád vármegye történeté-ben Zsilinsz­ky Mihály írja, „ez- időbén majdnem kivé­tel nélkül minden vár­megyei közgyűlésen felhangzott a panasz, hogy a közbátorság úgy a községek­ben, mint különösen a pusztá­kon gyenge lábon áll; hogy hatalmaskodások, rablások, vakmerő betörések napirenden vannak, és hogy minden eddig tett szigorú óvóintézkedések hatálytalanok maradtak”. A Heves megyei rögtönítélő bí­róság 1809-ben megállapította, hogy „... ezen Nemes Megyé­ben, kiváltképpen pedig a Mátrai hegyes és erdős járás­ban és a Tiszán innen levő pusztás oldalon a rablások, útonállások. erőszakos meg-tá- madások s prédálások any- nyira elhatalmaztak; hogy im­már sem úton, sem mezőben, vagy erdőben, sőt tulajdon há­zában is életének vagy jószá­gának biztos s bátorságos meg maradásához akárkinek is re­ménysége lehetne”. Somogy vármegye az 1811. évi megye­gyűlésen vitatta meg azt az át­iratot, amelyben a Budai Helytartó Tanács „ ... rendel­ni méltóztatott, hogy a jöven­dőre nézve ezen Vármegye az Katona és Pandúrjai által az gonosztevőknek üldözését, ha hogy pedig az szükség úgy hozza magával, e’ végre kato­nai segítséget is kérvén, foly­tassa ... minden járásban olyatén tisztviselő kineveztes­sék, aki a Bátorság Comisszá- rus neve alatt az Belső Rend­tartást és Bátorságot egyedül fenntartani igyekszik”. BÉKÉS ISTVÁN; &Dogár -3m ve nótái iia Zala vármegyében sem si­került ezekben az évtizedek­ben a közbátorságot megte­remteni. Katonaszökevények, betyárok, s a velük együttérző, összejátszó pásztorok száz­számra bujkáltak a megye ak­koriban háromszázezer hold kiterjedésű erdeiben. 1810-ben a Talponálló Törvényszék 11 „zsiványt” akasztatott fel, il­letve tömlöcöztetett be, s a rejtegetőket, orgazdákat is sú­lyosan megbüntették. Kifogyhatatlanul szaporít­hatnánk a betyárság elhatal­masodását tükröző megyei helyzetképek és protokullumok felsorolását, de talán elég, ha befejezésül még visszatérünk Békés vármegye főszolgabíró­jának felhívására, amelyben 1812. december 22-én, egyrészt tolvajok, útonállók, katonaszö­kevények elfogására, másrészt kártékony vadak, főképpen farkasok kiirtására a szomszé­dos megyékkel közösen hajtást rendelt el. — „Egy erővel és alkalmatossággal — bölcselke- dik az elöljárókhoz intézett köriratában a főbíró — mind a hét hivatalos kötelesség végbe­vitethetik, ha a szorgalmatos- ság és engedelmesség, amint én az adózó népnek hasznára kidolgoztam, teljesíttetni és szorosan megtartatni fog.” S minthogy az urbárium ér­telme szerint minden ház egy- egy hajtót köteles adni, a vár­megye kiskirálya megparan­csolja, hogy a hajtókkal kiren­delt esküdteknél elegendő kö­tél legyen — 6, nem a vadál­latok! — „a rossz emberek és dezertorok megkötözésére”. Az egykorú dokumentumok­ból azonban kitűnik, hogy sem az állandósult üldözés, sem a meg-megújított statá­rium nem akadályozta a tör­vényen kívül került, gonosz­tevővé, rablóvá, útonállóvá rontott, be’tyáréletre szorított jobbágyok, zsellérek, katona- szökevények sokasodását. A jobbágy, aki szembeszállott szipolyozó földesurával, a zsel­lér, aki feltámadt a kínzó köz­hatalom ellen, a kötéllel fogott katona, aki elhányta az an­gyalbőrt — csak a legkegyet­lenebb büntetésekkel: mocs­kos, férges, nyirkos, csontmál- lasztó tömlöccel, irgalmatlan botozással és sebtében rárótt bitóval számolhatott. „Ná­lunk a fogházak — írta a szá­zad elején „Utazás Észak- Amerikában” című könyvében Bölöni Farkas Sándor — a megromlott erkölcsök szemét­házai ... hol a fogoly a boto- zásokközt megutálva a bosz­szúálló törvényeket s az őtet megalázott és kebléből kire­kesztett emberiséget, új elke­seredéssel tér meg az életbe, visszabosszulni az őtet üldö­zőket.” Tanú a nemesurak jog­talan és kegyetlen szeszélyé­re, a hajdúk csontzúzó bruta­litására, a deres szörnyűségei­re, a statárium csalárd, vér­szomjas osztálydühére Eötvös József is, aki „A falu jegyző­iéiben költői és társadalom- tisztítói ihletében rajzolja meg a betyárságba taszított és a visszatérő úttól elsáncolt jobbágy, a derék, jószándékú, tiszta és férfias Viola alakját. — „Nem jobb-e meghalni egy­szerre — így kesergi a zsi- ványsors kilátástalanságát Viola szavával az író —, mint úgy élni, mint én? Átkozni a napot, ha főikéi, mert vilá­got terjeszt a földön, s üldö­zőimet nyomomra vezetheti; remegni minden madártól, mely az ágat csörögted; ellen­séget látni minden fatőben, ha este az erdőn átmegyek; futni az emberektől, kiket szeret­tem, s az erdő vadjai közt tölteni napjaimat, hogy mind ezen kínok után éjjel akasztó­fáról és hóhérokról álmodjam — ez életem: nincs rajta, mit féltenem.” Perzekutor, pandúr, és haj­tóvadászat, tömlöc, bilincs és botozás, nyomban ítélő törvény és vérdíj ellenében ( a múlt század elején egy elevenen el­fogott zsiványért 50, egy hol­tan beszolgáltatottért 25 fo­rint járt) szegénvlegények. be­tyárok ideig-óráig csak így maradhattak meg, úgy támad­hattak újra, úgy bocsáthatták egymást követő rajokat, ha vétekbe esve is számíthattak a földmívesek, pásztorok, falu­si, tanyasi, pusztai népek se­gítségére és támogatására. — „Mint egykor a bujdosókat, a kurucokat, immár az útonálló- kat, a futóbetyárokat ölelte keblére a szegénység” — ol­vashatjuk Acsádynál „A ma­gyar jobbágyság történeté”- ben —, mert ezek legelöl az urakat háborgatták ... Papjá­ban, földesurában, közhivata­lában a tömegnek nem kínál­kozott olyan eszménye, me­lyért lelkesülhetett volna. A szegénylegényben kereste te­hát, aki mindennap vásárra vitte a bőrét, hogy tőle tel- hetőleg rontsa, károsítsa azo­kat, akik a köznépet is nyúz­ták, zsarolták.” Az elsőrendűen urakat hábo­rító, a köznép nyúzóit, zsa­rolóit rontó, károsító betyár így jelenik meg ez időben valóságból formálva a hazai feudális társadalom osztály­frontjainak legkiszögellőbb üt­közőpontjain. Ha ezúttal kényszerűen le is mondunk e jelenség részle­tes elemzéséről, elvi alapként rá kell mutatnunk, hogy a sze­génylegénység, a betyárság, mint életforma, igen részlete­sen feltárható, társadalmi-gaz­dasági tényezőkből tevődik ösz- sze, az elnyomás és kizsákmá­nyolás hatására kirobbant né­pi lázongások egyik egyéni formája, amely hol még eti­kailag tisztább tenyészetben, hol már elvadult kriminali­tássá torzulva jelenik meg. Ami benne társadalmi ér­ték, az maga az ember­telenség megtorlására, meg­törésébe vállalt harc, sa­lakja viszont a durva elem- bertelenedés, amely sajnálatos módon, gyakran válik az űzött betyár életének kórtünetévg. A gazdagok, hatalmasok káro­sítása, s a bérenceik, fegyve­reseik iránt tanúsított leszá­moló kérlelhetetlenség éppen olyan természetes velejárója a szegénylegény- és betyársors­nak, mint a szegényekkel, tip- rottakkal tartott szövetség, s támogatása annak az osztály­nak, rétegnek, amelyből ki­szakadtak. Ebből az is kivi­láglik, hogy a szegénység nem csupán azért ölelte keblére, s emelte bizonyos fokig eszmé­nyévé a betyárokat, mert ron- tóikat rontották, hanem azért is, mert érezték, hogy a közös szorongattatás bármely órában azonos balsorsba sodorhatja őket, tapasztalták, hogy nem eltévelyedett összeütközéseik, hanem társi kapcsolataik — osztályérdekeik — törvény- szerűek, s lépten-nyomon fel kellett ismerniük a kölcsönös, állandó egymásra utaltságot. Messzebb tekintve, fel kell figyelnünk arra is, hogy e tár­sadalmi-történeti valóság, majd ennek népköltészeti, utóbb ponyvái vetülete milyen gyakran összerímel a kelet­európai népek: a magyarok, románok, szlovákok betyár­históriáival, az újgörög klef- tiszek, a bolgár hajdútok, a szerb és h orvát hajdú kok, a kárpát-ukrán hajdamákok b űzd í t ói val - k es er gőiveL (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents