Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-05 / 182. szám

1975. AUGUSZTUS 5., KEDD NAGYKATAI JÁRÁS Hatékony a propagandamunka Az MSZMP nagykátai járási bizottsága, a közelmúltban is­mertette a járás propagandis­táival a végrehajtó bizottság értékelését az elmúlt négy év pártoktatási munkájáról. Gulyás György, a járási pártbizottság agitációs és pro­paganda osztályvezetője a végrehajtó bizottság értékelé­sét ismertetve elmondotta, hogy a négy év előtti ipartelepítés lényegesen megváltoztatta a járás arculatát, a munkásosz­tály bázisa kiszélesedett. A parasztság beáramlása a»z ipar­ba a propaganda- és oktatási munkában az eddiginél na­gyobb feladatokat rótt a párt­szervezetekre. A járási párt-végrehajtó­bizottság évente kétszer érté­kelte ezt a nagyon fontfis munkát és minden esetben az eredmények mellett rámuta­tott a fogyatékosságokra is. Megállapította, hogy a párt­szervezetek összességében tel­jesítették a maguk élé tűzött célokat. A párttagság 70 szá­zaléka részt vett a szervezett oktatásban. A járásban az utolsó két év­ben megnövekedett a tanulási kedv, amit bizonyít az. hogy a marxizmus—leninizmus esti egyetemre a felvehetők kétsze­rese jelentkezett, és az esti középiskolában a tervezett 3— 4 csoport helyett 10 csoportot kellett Indítani. Emelkedett a tömegszerveze­ti oktatások tartalmi szintje is, ami különösen a KlSZ-szar- vezeteknél mutatkozott meg. A Hazafias Népfront járási szervezete az idősebbek és a nők körében, valamint a pár- tonkívüliek soraiban szervezte az oktatást. Különösen láto­gatottak voltak a nők és a szülők akadémiái, a kertbará­tok köre előadásai, a munkás- akadémiák és Tóalmáson — a járásban először — a tanács tagok akadémiája. A párt-vb értékelésének is mertetése után a járási első titkár megköszönte az eddig végzett munkát, majd átadta a megyei pártbizottság Lenin emlékplakettjét Ulrich Gyula tápiószelei és Csákó Ferenc nagykátai propagandistának, több éves eredményes oktatási tevékenységükért. Rajtuk kí­vül a járás 36 propagandistája részesült értékes könyvjuta­lomban. K. I. Ötvenkilenc napig „csapolták” a Balatont « Hétfő reggel Siófoknál le­zárták a Sió-csatorná zsilip­jeit. Befejeződött az utóbbi évek leghosszabb vízeresztése: 59 napig „csapolták” a Bala­tont. A vízügyi szervek eredeti­leg június 20-ig tervezték a Sió-csatorna zsilipjének nyit­va tartását, s mintegy negy­venmillió köbméterrel kíván­ták apasztani a tavat. A rend­kívüli időjárás — a nagy- mennyiségű csapadék — miatt azonban nem lehetett a ter­vezett időben lezárni a zsili­peket. A számítások szerint két hónap alatt mintegy 150 millió köbméter vizet enged­tek le a Balatonból a Duná­ba. A Balaton vízszintje je­lenleg a megengedett felső ha­tár közelébe^ van. Építők Százhalombattán Változás az élet- és munkakörülményekben Aki négy évvel ezelőtt szem­ügyre vette a százhalombat­tai nagyberuházáson — a Du­nai Kőolajipari Vállalat és a Dunamenti Hőerőmű Vállalat építésén — dolgozók élet- és munkakörülményeit, joggal elégedetlen volt. Ma jólesően látja, hogy a több mint 2 ezer ember, aki 16—18 generálkivi­telező vállalat alkalmazottja, ma korszerű körülmények kö­zött dolgozik és él. Négy év alatt 14 barakk- épület teljes rekonstrukció­ját bonyolították le, orvosi rendelőt, 3 ezer személyes konyhát, út- és vízhálózatot, hőközpontot, büfét és szol­gáltatóházat emeltek. Meg­épült a buszváróterem, a reggeliző büfé, zöldségbolt és KÖZÉRT-üzlet, nagyáruház nyílt. Megépült a 6. jelű szálló, amely nemcsak a dolgozók el­helyezésére szolgál, az itt la­kók kulturális központja is. Föllendülit a klubélet is, hi­szen 4—5 klub társalgó-já­tékterem áll a dolgozók ren­delkezésére. A környezet hatása Négy év alatt összesen 95 millió forintot fordítottak a nagyberuházáson dolgozók élet- és munkakörülményei­nek a javítására. Mindennek eredményeként kedvezően változott a dolgozók, szállóla­kók hangulata, közéleti akti­vitása. A körülmények hatására az emberek magatartása is kul­turáltabb lett. Jellemző, hogy 1971-ben még 14 dolgozót kel­lett kizárni a munkásszálló­ból, tavaly már csak hármat. Abból a szempontból is fon­tos az előrelépés, hogv az épí­tőipar a munkássá válás ka­puja, erre a muntkaterület- re általában szakma, illetve általános iskolai végzettség nélkül érkeznek az emberek. K ovácsók a Balatonnál ismerked­tek meg egy skót házaspárral A nagy piros, fehér pöttyös labda Kovács elé pattant, ő visszadobj ta, a skót férfi megköszönte, később már együtt játszottak négyen és közben an­golul beszélgettek. Kovács tudott ango­lul és örült, hogy alkalma adódott gya­korolná a nyelvet. Először angolnak is vélte őket, csak később derült ki, hogy skótok. Fürdés után azt javasolta a skót fér­fi, hogy este vacsorázzanak együtt a Négy Halászban. Szeretnék megkóstolni a híres magyar halászlevet, meg valami jó bort. Kovács egy pillanatra eikomo- rodott, de aztán készségesen bólintott, hogy rendben van. Megállapodtak, hogy este nyolckor találkoznak a vendéglő­ben. — Na, ezt alaposan kifogtuk — só­hajtott Kovács, amikor egyedül marad­tak. — Erre a kiadásra nem számítot­tam, ez minimum ötszáz forint. — Ne bolondozz — nézett rá ijedten Kovácsné —, csak nem képzeled, hogy te fizeted majd a számlát? Hiszen ők hívtak meg!.... — Skótok — legyintett Kovács —, ezek akkor örülnek, ha potyázhatnák. Ismered azt a viccet, amikor a skót... Elmondta, de Kovácsné nem tudott igazán nevetni. Az esti kiadásra gondolt és legszivesebben felült volna az első Pestre induló vonatra. — Figyelted az arcát annak az em­bernek? — lesett hátra a skót asz- szony, amikor már eltávolodtak Ková- cséktól. — Úgy nézett rád, mintha ölni akarna mikor a vacsorát felajánlot­tad. Ezek mind ilyen vadak. Hallottam, hogy kést is hordanak maguknál és szurkálnak, ha isznak! — Ugyan, ez egy mérnök ... — Akkor is! A vérében van! Még ta­lán a hivatalába is lovon jár és úgy isz- 6za a pálinkát, mint a vizet. Hallottam, hogy egyszer egy magyar ... Elmesélt egy történetet és a skót fér­Tóth-Máthé Miklós; Felhős vacsora fi homloka igencsak elfelhŐ6ödött. Csak­ugyan könnyelműséget követett volna el ezzel a meghívással ? ... Este mind a négyen feszesen ültek a vendéglőben és udvariasan beszélget­tek a Balaton szépségéről. Aztán hozták a vacsorát. A skótok halászlevet ettek meg túrós csuszát és utána badacsonyi szürkebarátot ittak. Kovácsék kaszinótojást és cólát ren­deltek. — A gyomrom... — mentegetőzött Kovács és magában gyors fejszámolást végzett a számla összegét illetően. Ko­vácsné, aki csak franciául beszélt egy keveset, próbálta elmagyarázni a skót- nénak. hogy két hete fogyókúrán ; van. Ma mindössze két őszibarackot evett. Jó zene szólt a Négy Halászban és Ko­vácsnak lassan megjött a kedve. A má­sodik üveg szürkebarátból, amit a skót hozatott, már ő is ivott. A skótné össze­rezzent, amikor Kovács felhajtotta a pohár bort és ahogy egy hirtelen moz­dulattal benyúlt a zsebébe cigarettáért, a skót szemöldöke is ráncba szaladt Idegesen hajtogatta a papírszalvétát,' amíg egy csónakot formált belőle. Azután nem történt semmi. Illetve csupán az, hogy a harmadik szürkebará­tot is elfogyasztva, már nagyon jól érez­ték magukat és Kovács amolyan „fene bánja” alapon rendelt egy pirított má­jat uborkasalátával, teljesen elfeledkez­ve a „gyomráról”. Kovácsné pedig rán­tott pontyot hozatott, körülményes fran- ciaságával előadva, hogy ezt még fogyó- kúrázás közben is szabad enni. Éjfél körül szedelőzködtek és ekkor Kovácsnak hirtelen eltűnt a jókedve. Hiszen csak a szürkebarátból öt üveggel ittak és aztán még ott sorakoztak a va­csorák. Komor indulattal kapott a tár­cája után, de a skót elkapta a karját. — Ne ... kérem ... ! Mit akar tenni?! — Fizetni — bámult rá csodálkozva Kovács —, ha megengedi itt én voltam a házigazda. Elvégre Magyarországon vagyunk! — Szó sem lehet róia — nyögte meg­könnyebbülten a skót —, én hívtam meg önöket. Engedje meg, hogy a számlát is én rendezzem. Intett a pincérnek és elegánsan fi­zetett. Borravalót legalább egy százast adott, majd odahívta a prímást és öt­száz forintot nyomott a markába. — Csárdáskirály — veregette vállon. — Ez igen! Brávó! Nagyon köszönöm! Búcsúzáskor hosszan szorongatta Ko­vács kezét és kérte, ha Skóciában jár­nak, keressék majd fel őket. Kovács' mosolyogva bólogatott és tudta, hogy erre sohasem fog sor kerülni. De azért természetesen megígérte. Otthon azt mondta Kovácsné, amikor lefekvéshez készülődtek: — Akármi legyek, ha ennek a skót­nak nem magyar vér folyik az ereiben. Az ük-, vagy dédapja magyar lehetett! Láttad, csak a prímásnak egy ötszázast adott?! Valósággal szórja a pénzt!... A szálloda előtt, hirtelen megállt a skótné és azt mondta a skótnak: — Nahát mi se tudtunk egy igazi magyart kifogni! Ennek a Kovácsnak valamelyik őse skót lehetett. Hagyta, hogy te fizesd az egész számlát, nem na­gyon tiltakozott. — De hiszen én nem engedtem ... — Lehetett volna erőszakosabb! Hal­lottam, hogy a magyar az Ingét is le­veti a vendégeinek. Ez meg ... örült, hogy potyázhatott. És még talán kés sem volt nála, a hivatalába meg egész biztosan gyalog jár. Hogy még a busz­jegyet is megspórolja!... A két házaspár csalódottan aludt el. Álmukban egy „igazi” skóttal és egy „igazi” magyarral találkoztak. nem 8 ezres volt a betegfor­galom ; ez tavaly 6 ezerre csök­kent. Táppénzes állományban négy évvel ezelőtt 424-en vol­tak, tavaly 231-en. A megelő­zés, az egészséges életmódra való nevelés nagymértékben hozzájárult a helyzet meg­változásához. Utazás _ kényelmesebben a nagyberuházáson a környékbeli fal Miután dolgozók vakból járnak be, rendkívül fontos, hogy a szállítás gyors és korszerű legyen. Huszonöt szerződéses és 12 saját busz­járat bonyolítja le a helyi és a helyközi utazást. Négy év alatt a bérfejlesztés mér­téke 25 százalékos volt, az átlagbér évente 3 és fél, 4 százalékkal növekedett, a bé­ren kívüli juttatások havon­ta elérik személye n kén t az 1300—1400 forintot. Egyes te­rületeken — kubikosmunka, vasbetonszerelés — a dolgozók átlagjövedelme eléri az ötezer forintot. ’ A. J. Nemzetközi úttörőtábor Zánkán, a balatoni úttörő­városban vasárnap ünnepélye­sen megnyitották a Béke és barátság nemzetközi úttörőtá­bort. Az immár negyedik al­kalommal megszervezett nem­zetközi táborban több mint. húsz ország 250 képviselője lesz részese a kéthetes prog­ramnak. A balatoni úttörővárosban — a nemzetközi táborral egy .időben — a magyar úttörők mintegy 2500 főnyi csoportja az idei nyár utolsó előtti tur­nusában kezdte meg kéthetes programját. RESTAURÁLJÁK A KÖRKÉPET Feszty Árpád híres körké­pe — a Magyarok bejövetele — a II. világháború alatt Bu- depesten súlyosan megsérült. Megmaradt részeit az elmúlt évtizedekben különféle rak­tárakban őrizték. Csak a kö­zelmúltban határozták el, hogy a 115 méter hosszú, 15 méter magas festményt restaurálják és később a Csongrád megyei Öpusztaszeren tervezett nem­zeti emlékparkban helyezik el. Nemzetiségi fúvószenekari találkozó PHisvcrösvárott Megkezdődött a Pilisvölgye napok eseménysorozata Vasárnap hét községben — Piliscsabán, Pilisborosjenőn, Pilisszentivánon, Pilisvörös- váron, Ürömön, Tinnyén és Solymáron megkezdődtek a Pilisvölgye napok idei esemé­nyei. A nap legsikeresebb ren­dezvényének, a második nem­zetiségi fúvószenekari talál­kozónak, a pilisvörösvári Jó­kai Művelődési Ház adott ott­hont, ahol Csolnok, Mór, Tö­rökbálint, Pomáz, Solymár és Pilisvörösvár fúvósai adtak hangversenyt. AVÍSágyar Fil­harmónia és a KÓTA képvi­selőiből álló zsűri a csolnoki- ak, a móriak és a törökbálin­tiak produkcióját ítélte a leg­színvonalasabbnak, de vala­mennyi résztvevő megkapta emlékül azt a plakettet, ame­lyet Bajnok Béla szobrászmű­vész társadalmi munkában erre az alkalomra készített. A színvonalas népzenei műsort ötszáz főnyi közönség hall­gatta meg, és szalagra vette a Magyar Rádió népzenei osz­tálya is. A Pilisvölgye napok idején — augusztus 24-ig — a hét községben sorra kerülő kul­turális seregszemlén számos amatőr művészeti együttes, nemzetiségi tánc- és énekcso- port ad egymásnak találkozót. A csaknem háromhetes prog­ram bővelkedik sportesemé­nyekben is, valamint több he­lyen helytörténeti és képző- művészeti kiállításokat, be­mutatókat, vetélkedőket ren­deznek. Hagyományteremtés Befejeződtek a nyári esték A pávakörök budai járási találkozójával vasárnap este befejeződött Tökön a nyári esték rendezvénysorozat, amely június nyolcadikén Latin-Ame- rikáról szóló zenés irodalmi műsorral kezdődött. Ezt köve­tően Baranyi Ferenc vásári ko­médiáját mutatta be a főváro­si Peremszínpad, majd nép­tánc- és népzene-bemutatót tartott a VDSZ Bartók tánc- együttese. Júliusban Weöres Sándor Csalóka Péter című színpadi munkáját vitte szín­re a Veres Pálné klubszínpad, s ugyanebben a hónapban filmvetítéssel, maid a Lekvár című komédia a cacpcn o színház előadásában nyújtott színvonalas szórakozást a köz­ség lakóinak. Nem kell különösebben han­goztatni, milyen nagy jelentő­ségű, hogy egy 1300 lakosú kis­község — önerőből — ilyen komoly és átfogó kulturális ak­cióra vállalkozik, s teszi ezt im­máron harmadik éve. Akkor építette ugyanis a termelőszö­vetkezet a szabadtéri színpa­dot, hogy a helybelieknek ma­gasszintű irodalmi és művésze­ti alkotásokkal maradandó él­ményeket szerezzen. S hogy az előadók és nézők ne legyenek kiszolgáltatva az időjárás sze­szélyeinek, egy évvel ezelőtt tető alá hozta az említett ter­melőszövetkezet — csaknem kétmillió forintért — a korsze­rű művelődési házat, ahol lé­lekben és szellemben gazda­godhatnak. tanulhatnak és szó­rakozhatnak. A művelődési házat vasár­nap este zsúfolásig megtöltöt­ték a helybeliek és a környék­beli falvak. Perbál, Zsámbék lakói. Két együttes — az érdi Bukovinai Székelykórus és a zsámbéki Pávakör játékában, előadásában gyönyörködtek. Az Érden letelepült széke­lyek régi archaikus balladákat, népdalokat, népi szokásokat adtak elő, a zsámbékiak fel­vidéki. dunántúli és alföldi dalokat énekeltek. A közönség nagy tetszéssel fogadta mind a prózai, mind az énekszámokat, s hosszan tartó, ütemes tapssal jutalmaz­ta az előadókat. Ez az ünnep­lés azt is jelzi, hogv a három évvel ezelőtti kezdeményezés életrevalónak, hagyományte­remtőnek bizonyult. S nem utolsósorban követendő példá­nak. Á. J. r r NYÁRI VÁSÁR 30—40 %"°s árengedménnyel a NAGYKÁTAI ÁRUHÁZBAN augusztus 4-től 16-ig Ajánlatunk: készruhák, kötöttáruk, modern divatos szandálok nőknek, férfiaknak, lánykáknak és fiúknak. Nagy árukészlet, több száz árucikk. Itt ezen a területen kell mun­kássá válniuk, szakmát sze­rezni, az általános iskolá­éi végezni, hogy végül is törzs- gárdataggá váljanak. Ma el­mondhatjuk, hogy a beruhá­záson dolgozók 75—SO száza­iéiba törzsgárdatag. Mindez s szakszervezeti intéző bizott­ság munkatársainak jó mun­káját dicséri, hiszen az építő­iparban, rr.±után nem zárt üze­mi terület, csak több munkával és nagyon hatékony szerve­zéssel lehet összefogni a dol­gozókat. Jutalom és kedvezmények A jó szervezőmunkára pél­daként említjük; 1972-ben 21- en végezték el az általános iskolát, a rákövetkező évber már 62-en, 1974-ben 182-en az idén pedig 21 dolgozó. Ev a jó eredmény nemcsak a ki­helyezett általános iskola: osztály vezetőtanárait, peda­gógusait dicséri, hanem £ gazdasági vezetőket is. Dol­gozóiknak pénzjutalmat, il­letve kedvezményeket adnak ha elvégzik a 8 általános is­kolát A munka, és életkörülmé­nyeknek része, méghozzá szerves része a munkaegész­ség-védelem. A szakszervezeti intéző bizottság nagy figyel­met fordít erre, rendszere­sen munkavédelmi szemléket tart. Ahol kitűnnek a hiá­nyosságok, ott rögtön megte­szik a szükséges intézkedé­seket. Hogy ez mennyire szükséges, jelzi az is, hogy évente 10—15 fegyelmi bün­tetést is kiszabnak azokra a vezetőkre, akik munkaterüle­tükön nem tartják és nem tartatják be a munkavédelmi óvórendszabályokat. Ennek a következetes munkának kö­szönhető, hogy évek óta nem volt halálos baleset. A dol­gozók egészségi állapotát egy üzemorvos, négy üzemi nő­vér vigyáza. 1971-ben csak­

Next

/
Thumbnails
Contents