Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
1975. AUGUSZTUS 24., VASÄRNAP A Mám, A létszámgazdálkodás gondjai Sok, vagy kevés Kollektív vezetés, egyszemélyi felelősség A megye pártszerveiben érvényesül a demokratikus centralizmus Az üzemek, vállalatok életé-, ben vissza-visszatérő kérdés a fizikai és az alkalmazotti dolgozók létszámának és egymáshoz viszonyított arányának vizsgálata. Első megközelítésben úgy tűnhet, hogy ez az arany annál kedvezőbb, minél kevesebb alkalmazott jut egy munkásra, hiszen a termékek és ezzel a termelési érték közvetlen előállítói a fizikai dolgozók. Más nézetek szerint a mai gazdasági életet meghatározó feltételek, a munkaszervezés, a korszerű technológiák, a fejlett gépesítés és a piackutatás szükségessége indokolttá teszi az alkalmazott— munkás arány közeledését egy- máshoz. Ügy hiszem, ha a szellemi munka egészségtelen, rossz emlékű leértékelését és a i„műszaki elit” elmélet csapdáját is el akarjuk kerülni, a kérdést középúton, és mindig a gyakorlatból kiindulva kell megközelítenünk. A vizsgálatnál tudnunk kell azt, hogy az érvényes rendelkezések szerint az alkalmazotti állományba jelenleg három főcsoport tartozik: a műszakiak, az adminisztratív dolgozók és a kisegítők. Az utóbbi csoportot jórészt portások, őrök, takarítók, gépkocsivezetők alkotják. Nincsenek sémák Különböző nagyságrendű Pest megyei vállalatokat vizsgálva is megállapítható, hogy egységes sémát, mindenhol egyformán alkalmazható létszám- és aránymutatókat lehetetlen kialakítani. Az alkalmazottak—mpnkások arányát nemcsak az ellátandó feladatok, de egyebek között a vállalat nagysága, telephelyeinek száma és az adott lehetőségek is meghatározzák. A megkérdezett vállalatoknál örvendetes jelenség volt, hogy saját testükre szabottan törekednek kialakítani a legkedvezőbb arányokat. A vizsgálatokat követő Intézkedésekről. tervekről adott számot — kérésünkre — Molnár József, a Pest megyei Vizes Csatornamű Vállalat (PVCSV) munkaügyi osztály- vezető helyettese, Gregorics Ferenc, a Pest megyei Kishajózási és Javító Vállalat (PKJV) munkaügyi vezetője es Érchegyi László, a Pest megyei Vegyi és Divatcikk Vállalat (PEVDI) munkaügyi és bérosztályának vezetője is. Mit mutatnak a számok a PVCSV-nél? A vállalatnál a féléves adatok szerint 1119-en dolgoznak. 1974 első félévéhez viszonyítva, 16,5 százalékkal nőtt a munkások, 10,9 százalékkal az alkalmazottak száma. A munkáslétszám dinamikusabb gyarapodása azt eredményezte, hogy az alkalmazottak aránya egy százalékkal csökkent. A vállalatnál 875 munkás és 244 alkalmazott dolgozik. Tehát egy alkalmazottra megközelítőleg három munkás jut. Hogyan értékelik ezeket a mutatókat a vállalat vezetői? Mint elmondták, az arányt kedvezőbbé teszi majd, ha sikerül elérniük az éves tervben szereplő 917 fős munkáslétszá- imot. Munkaerőgondokkal' küszködnek, pedig a tervezettnél is több kéznek tudnának munkát adni. Igaz, a műszaki és adminisztratív dolgozók tervezett, 213-as létszámát sem érték el, de ennek ezen a területen nemcsak a jelentkezők viszonylag kis száma az oka, hanem a szigorú alkalmazotti gazdálkodás is. Hogy az alkalmazotti létszám mégis növekszik, ennek több oka van. A vállalat két alaptevékenységet folytat: szolgáltatót és mélyépítőt. A szolgáltatás jelenleg nyolc üzemmérnökség feladata me- gyeszerte, mintegy 50 üzemegységgel. S ez sok adminisztrációt kíván: hibafölvétel, nyilvántartás, a szerelők munkabeosztása és a kapcsolódó tevékenységek összehangolása. Az alkalmazottak közé kell sorolni a három építésvezetőség műszaki és adminisztrációs dolgozóit is. Várhatóan a jövőben a szolgáltatások bővülésével újabb üzemek alakulnak s ezekhez előre kell a létszámot biztosítani. így az alkalmazottak létszáma tovább fog növekedni. Gépesítés, átcsoportosítás Az egészséges arány fenntartására azonban több lépést tettek és terveznek a PVCSV vezetői. Az adminisztrációs munkát igyekeznek minél jobban gépesíteni. A bérelszámoláshoz, a bérjegyzékek elkészítéséhez és a könyveléshez villanygépeket szereztek be. Az ügyvitelt ASCOTA szorzófejes gép segíti, és a számvitel munkáját automata lyukszalagos gép könnyíti. Az irodákban dolgozók munkáját ugyancsak kisgépek teszik könnyebbé, gyorsabbá. E számos embert felszabadító gépesítés nyomán úgy tervezik, hogy a dolgozók átcsoportosításával az adminisztratív létszám lényeges növekedését megállíthatják, és kedvezőbbé válik majd a műszakiak és' az adminisztratív dolgozók jelenleg közel 50—50 százalékos aránya. A PVCSV-nél ugyanis fölismerték: az előttük álló feladatok nem elsősorban számszerű, hanem jórészt minőségi változást követelnek meg az alkalmazotti állományban. A Pest megyei Kishajózási és Javító Vállalat létszámgazdálkodását más szempontok befolyásolják. Itt öt fizikai dolgozóra jut egy alkalmazott. De mivel kis létszámú, 335 főt foglalkoztató vállalatról van szó, ez esetben a kedvező arány nem jellemző, hiszen néhány személyt érintő mozgás már lényeges módosulást okoz. A féléves adatok szerint 55 alkalmazottat és 280 fizikai dolgozót foglalkoztattak. A vállalati sajátosságból eredően a fizikai állományban azonban csak a javító üzemben, Horányban dolgozó 44 fő a munkás. 236-an az utazó forgalmi állományba (hajóvezető, matróz) és a nem utazó forgalmi állományba (forgalomirányítás, pénztárosok) tartoznak. A vállalati ügyrend szerinti működéshez még három, de legalább két műszaki dolgozót kellene fölvenni. S a munkaügyi vezető elmondta: a kis vállalatok számára ugyanaz a nyilvántartási rendszer a kötelező, mint a sok ezer fős nagy- vállalatoknál. A másik gond: a kis vállalatnak az anyagi lehetőségei is korlátozottak. így legföljebb az alapfokú, irodai gépesítésre gondolhatnak. Az ügyvitelgépesítésre nem futja erejükből, és ez az adminisztratív dolgozói létszám csökkentésének lehetőségét is korlátozza. Tnántos tervezéssel A Pest megyei Vegyi és Divatcikk Vállalat az elmúlt évek s>rán jelentős fejlődésen ment keresztül. Míg 1971-ben 440 milliós, addig 1974-ben már 600 milliós termelési értéket állítottak elő, s a tervek szerint ez évben ez a szám 650 millió lesz. Vagyis 1971-hez viszonyítva 46 százalékkal nőtt á termelés. Mindezt az elmúlt évhez viszonyítva csökkenő létszámmal érték el. 1975 első félévében 3023 dolgozója volt a vállalatnak, a tavalyi 3116-tal szemben. A fizikai dolgozókat a vállalatnál két csoport alkotja. Az üzemi dolgozók száma 2 ezer 122-ről 2 ezer 27-re, a bedolgozóké 372-ről 346-ra csökkent egy év alatt. Az alkalmazottak száma héttel nőtt, igaz, tavaly megnyílt budapesti mintaboltjuk. E számok tükrében magyarázatot találunk arra, hogyan növekedett majdnem egy százalékkal 17-ről csaknem 18 százalékra az alkalmazottak aránya. Még inkább szembetűnő a munkaerőhiány, ha tudjuk, hogy 1975-re 2 ezer, 153 üzemi fizikai dolgozóra lenne szükség a vállalati terv megvalósításához. Mi az oka az elvándorlásnak? A megye különböző pontjain mind gyakrabban létesülnek új (olykor a PEVDI- hez hasonló profilú) üzemek, ktsz-ek, amelyek a vállalattól szívják el a munkaerőt. , Mi a megoldás? A bedolgozó rendszert próbálják bővíteni. A Budapesten létesített kiadó helyen, már 45—50 fő jelentkezett, s újabb kiadóhelyeket szándékoznak megnyitni például Kistarcsán és a budai járás területén. A bedolgozás azonban főleg csak a selyemfestő, bőrdíszmű, tehát könnyen kiadható munkáknál növelhető. Kiderült tehát, hogy a PEV- Dl-nél a fizikai-alkalmazotti létszámarány romlásában nem az alkalmazottak számának emelkedése játszotta a főszerepet. Ennek ellenére az utóbbi években mégis tudatosan foglalkoznak a fejlesztés tervezésével. Ennek alapján munkakörönként felmérik az alkalmazotti létszám-szükségletet 1980-ig meghatározva, hogy hol, melyik évben lesz szükség az adott munkakörre. Az adminisztráció korszerűsítésével kapcsolatban elmondták, hogy a nagyobbfokú gépesítésnek nem csupán anyagi akadályai vannak. Ezen a területen a dolgozók alacsonyszintű felkészültsége, képzettsége is bizonyos fokig gátja a bonyolultabb berendezések használatának. Társulással könnyebb? Milyen általános tapasztalatokat vonhatunk le a fentiekből? Azt mindenképpen, hogy a fizikai és az alkalmazotti dolgozók helyes arányának megtalálását mindenhol lényeges kérdésnek tekintik. A megkérdezettek általában mindkét területen létszám- hiánnyal küzdenek, s ez nemcsak azért ronthatja az arányt, mert kevesebb a fizikai dolgozó, de azért is, mert választási lehetőség híján esetleg két gyengébb felkészültségű alkalmazottat kell felvenni olyan feladat ellátására, melyet egy jól képzett is ellátna. A példák azt mutatják, hogy a vállalatok ezért szorgalmazzák a minőségi cseréket, a dolgozók szakmai továbbképzését, & gondot fordítanak a jobb munkaszervezésre. Az arányokat egyre inkább a tudatos tervezés határozza meg. Az alkalmazotti létszám csökkentését az irodalmi munka gépesítése is segíti. Azoknál a vállalatoknál, ahol ez anyagi vagy egyéb okból önállóan nem valósítható meg, érdemes lenne elgondolkodni, vajon nem társulhatnának-e egymással, hogy közös erőből hozzanak létre egy több „családtagot” ellátó adminisztrációs gépi központot. Igaz, ez újabb gondokat jelenthetne, de talán tovább csökkenthetné a felesleges íróasztalok számát. Lakatos Tamás P ártunk tevékenységében a legutóbbi négy évben is tovább erősítettük a demokratikus centralizmust, mint a párt felépítésének és működésének lenini alapelvét — állapította meg a párt XI. kongresszusa. A demokratikus centralizmus érvényesítése elsősorban azt jelenti, hogy a párt valamennyi vezető szervét az alapszervezeti vezetőségektől a legfelsőbb fórumokig demokratikusan választják. A párt felsőbb szerveinek határozatai kötelezőek az alsóbb párt- szervekre, valamennyi párttagra. A választott pártszervek meghatározott időközönként kötelesek beszámolni az őket megválasztó párttestületnek és az irányító felsőbb pártszerveknek. A szavazás vagy döntés után a kisebbség köteles alávetni magát a többség határozatának. A demokratikus centralizmus elveinek érvényesítésében, erősítésében különösen jelentős szerepet töltenek be a párt választott vezető testület ei; a pártbizottságok és a végrehajtó bizottságok. Ezek a testületek hivatottak elsősorban munkájuk során megvalósítani a kollektív vezetést, amely a demokratikus centralizmus szerves részét képezi. A XI. kongresszuson megerősített Szervezeti Szabályzat 12. pontja szerint „A pártban a kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség elve érvényesül. A választott testület tagjai egyenjogúak”. F él évvel a megyei, a járási, a városi párt vezető testületéinek újjáválasztá- sa után, érdemes áttekinteni a pártbizottságok és végrehajtó bizottságok munkáját. Érdemes megvizsgálni, mennyiben, tesznek eleget a gyakorlati munka során, a fenti követelményeknek. A megye járási jogú párt- bizottságaiba és végrehajtó bizottságaiba olyan elv társakat választottak, akik ismerik, értik és képesek végrehajtani a párt politikáját. Megfelelő számban vannak a testületekben tapasztalt pártmunkások, alkotó értelmiségiek, ipari munkások és termelőszövetkezeti dolgozók. A pártbizottsági tagoknak mintegy 35 százalékát újonnan választották a testületbe, a végrehajtó bizottságoknál ez az arány elérte a 40 százalékot. A testületek összetétele megfelelő: alkalmasak arra, hogy hatáskörüknek megfelelően döntsenek minden olyan témában, amely politikai kérdés vagy azzá válhat. A pártbizottságok és a végrehajtó bizottságok munka- tervei azt tükrözik, hogy a párt XI. kongresszusának határozatát és a megyei pártértekezlet anyagát figyelembe véve a legfontosabb témákat tárgyalják üléseiken. A pártbizottsági és végrehajtó bizottsági tagok aktívak. Az előterjesztéseket, azok tartalmát megvitatják, saját tapasztalataikkal kiegészítik. Kevesebb figyelem irányul azonban az előterjesztések határozati részére, a „hogyan továbbra?”. Pedig a vezető testületeknek egyik fontos feladata, hogy a ténymegállapításokat követően — amelyeket általában írásban terjesztenek elő — megfelelő következtetéseket vonjanak le. Határozzák meg konkrétan, ellenőrizhetően a további feladatokat, vagyis az eddigieknél is igényesebbek legyenek munkájukkal. H elyes, ha a vita alapján, a vb tagjainak véleményét figyelembe véve kiegészítik a határozatot, átdolgozzák, majd a következő ülésre ismét a testület elé terjesztik végleges jóváhagyásira. Ez több fáradtságot, munkát jelent, de a befektetés megtérül. Fontos az is, hogy a végrehajtó bizottság tagjai megfelelően, informálódjanak. Így például, ha valamilyen szervet egy korábbi párthatározat végrehajtásánál számoltatnak be, adjanak módot a testület tagjainak, hogy újból elolvassák az alaphatározatot. Másrészt tegyék lehetővé, hogy a végrehajtó bizottság ülését megelőzően a vb tagjai a helyszínen ismerkedjenek meg a jelentést tevő szerv munkájával. Ilyen kezdeményezés volt már a gödöllői, a váci és a monori járásokban. Ez elősegíti a vitát, a -kollektív vélemény kialakítását. „A vezető szervek tagjai egyenjogúak”, mondja ki a Szervezeti Szabályzat. A döntésért a vezető testület minden tagja politikailag is felelős. S bár a választott pártbizottsági és Végrehajtó bizottsági tagok élet- tapasztalatban, tudásban, korban különböznek egymástól, egy-egy témában eltérő, de hasznos észrevételük, véleményük lehet, azt tiszteletben kell tartani. A jó vezetők arra törekszenek, hogy növeljék a testületek tagjainak önbizalmát, felelősségét. A párt vezető testületednek újjáválasztása óta eltelt fél év igazolja, hogy a megválasztott vb-tagok bíznak egymás tudásában és sok nehéznek tűnő döntés kialakításában segített Bővül a hálózat Egymillió forintos beruházással tovább bővül Vecsésen a csatornahálózat. Az újabb 600 méter hosszú vezeték a Tinódi utcától a községben már megépült gerincvezetékig tart majd. A kivitelező a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. Gárdos Katalin felvétele a kollektív tisztánlátás. A kollektív vezetés testesíti meg a demokratikus centralizmus azon elvét is, hogy kötelesek a választott szervek beszámolni munkájukról. Mind gyakoribb, hogy a pártbizottság előtt nemcsak a városi vagy járási vb ad számot munkájáról, hanem közvetlenül egy üzem, község, párt állami vagy gazdasági vezetői is beszámolnak valamelyik párthatározat végrehajtásáról. T ermészetesen ez a jövőben sem menti fel az irányító pártszerveket az alól, hogy munkaterveiket jóváhagyásra az illetékes pártbizottság elé terjesszék, illetve, hogy év végén számot adjanak a végzett munkáról, a párt határozatainak végrehajtásáról. A feladatok jó megoldását segíti az a módszer is, hogy a városi, járási pártbizottságok és végrehajtó bizottságok tagjai meglátogatják az irányított pártszervek rendezvényeit. Helyes, ha mindemellett időnként előre meghatározott céllal részt vesznek az alapszervezetek taggyűlésein, vezetőségi üléseken is. Így nemcsak személyes tapasztalatokat szerezhetnek saját munkájukhoz, hanem közelről győződhetnek meg arról, miként hajtják végre a felsőbb szervek határozatait. A munka eredményességiét szolgálja, ha a pártbizottsági tag hosszabb ideig egy ugyanazon pártszerv rendezvényeit látogatja, így alaposabban megismerheti munkájukat és a párttagsággal is megfelelő kapcsolatot tud kiépíteni. Természetesen az ilyen megbízatás egyetlen testületi tagot sem ment fel attól, hogy saját pártszervezetében mint kommunista eleget tegyen a párttagsággal járó kötelezettségeknek. A párthatározat érvényesülésében nagy a kollektív vezetés jelentősége. Épnek alapja a munka megtervezése. Csak azok a munfcatervek tölthetik be szerepüket, amelyek kollektív javaslat alapján születtek. Az a testület végzi jól munkáját, amely az adott területnek megfelelően a legfontosabb megoldásra váró témát tűzi napirendjére, az adott időszak politikai tevékenységének legfőbb céljai kerülnek megfogalmazásra, szem előtt tartja munkaterve összeállításánál az állami és társadalmi szervek munkatér- vét. A munkaterv előterjesztéséért, majd végrehajtásáért a készítő, illetve jóváhagyó párt vezető testület kollektívája felelős. Mindezen feladatok eredményes végrehajtása a demokratikus centralizmus részeként a kollektív vezetés erősítése, a párt választott testületéi önállóságának és felelősségének további növelését igényli. A párttagságot az eddigieknél is szélesebb körben kell bevonni a határozatok előkészítésébe, a döntésekbe. A vitát követő döntések után a határozatok egységes értelmezése és végrehajtása képezi a kollektív vezetés és a demokratikus centralizmus erősítésének alapját. Természetes, ez azt igényli minden pártszervtől, hogy a XI. pártkongresszus határozatát egységesen és következetesen érvényesítse munkájában. Tartsák tiszteletben a párttagok jogait, igényeljék véleményüket és észrevételükre, javaslatukra, ugyanazon a pártfórumon kapjanak érdemi választ, ahol szóvátették. Ha szükséges, tegyenek intézkedéseket a párttagok javaslatai alapján. Természetesen ez azt is feltételezi, hogy a párttagság bátrabban éjen jogaival és tevékenyen vegyen részt a politika alakításában és végrehajtásában. Ezek a legfonto- sobb feltételei a kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség további erősítésének. ARATÓ ANDRAS *
