Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-23 / 197. szám
19:5. AUGUSZTUS 23., SZOMBAT xMlaP Élelmiszerellátás - szállítási gondokkal Napi élelmiszer-bevásárlásaink során olykor üres pultokkal, avagy szegényes áruválasztékkal találkozunk. Az ipar és a nagykereskedelem nem szállít — mondja a kiskereskedelem. A kiskereskedelem nem rendel — válaszol az ipar és a nagykereskedelem. Ez a leggyakoribb válasz a panaszokra. Bennünket, vásárlókat azonban mindez kevéssé érdekel. A fő, hogy megkapjuk azt, amit keresünk. Mégis mi az igazság, mit sorolhatunk a hiánycikkek közé, és mi nem az? — kérdeztük a Nyugat-Pest megyei Elelmiszcrkiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettesét, Somogyi Ferencet, Kevés az eladó — Üzlethálózatunk, 260 bolt, mely Visegrádtől Ráckevéig a Puna jobb partján helyezkedik el, 11,3 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le, mint tavaly ilyenkor. Ezzel Pest megye három élelmiszer-kiskereskedelmi vállalata közül mi értük el a legmagasabb forgalomfelfutást. Hozzá kell termem azonban, tyogy ebben nagy része volt a tavaly megnyílt két ABC-áruházunknak, a diúsdi- nak és a szentendreinek. Árbevételünk ez ideig meghaladta az 550 millió forintot, ami biztató. Az elért eredmények azonban még jobbak lehettek volna, ha a fokozódó munkaerőgondok miatt nem kellene rendszeresen 8—10 boltot zárva tartani, illetve több tucatot csökkentett nyitva tartással üzemeltetni. A szállítás sem folyamatos, és a megrendelt mennyiségeknek többnyire csak a felét kapják meg az üzletek. Biztos, hogy megszűnnének az üres pultok, és a vásárlóknak nem kellene bosszankodniuk á hiánycikkek miatt, ha ezen változtatni lehetne. Baj van a minőséggel Kezdjük a sort a kenyérrel és a péksüteményekkel. — Milyen az ellátás ezekből? — Elsőként néhány számadat — mondja az igazgató- helyettes. — Az év első hat hónapjában vállalatunk a kenyérből 19 milliót, péksüteményből 5 millió 900 ezret, finom pékáruból 3 millió forint értékűt forgalmazott. Ez nagyjából megegyezik a tavalyi első félévben eladott mennyiséggel. Egyik szállítónk az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat. Termékei sajnos választék és minőség szempontjából egyaránt kifo- gásolhatóak. A kenyér gyakran sületlenül érkezik az üzletekbe, de ez a kisebbik hiba, bármennyire is furcsán hangzik. Erinél nagyobb az, hogy sokszor késik a szállítás. Finom pékáruból, kalácsból, briósokból pedig minimális a választék. A hallottakról kapcsolatosan Siklósi Lajos, az 'Észak- Pest megyei Sütőipari Vállalat megbízott főmérnöke elmondotta, hogy tudomásuk van a panaszokról. Megfelelő intézkedéseket tettek, s azóta lényeges a javulás. Szállítási nehézségek vannak — mondotta a sütőipar megbízott főmérnöke —, de a felrótt hibákat nem volna helyes általánosítani. Esetenként előfordult ugyan, hogy késve érkezett meg az áru az üzletbe, viszont figyelembe kell venni azt is, hogy amíg a hét elején 140 mázsa pékárut szállítanak, addig hét végén ennek több mint a dupláját, 300—320 mázsát kell rendeltetési helyére vinni. Külön nehézséget jelent a Dunakanyar üdülőterületének ellátása, ahol az időjárás változása felboríthatja egész szállítási tervünket. Egyébként a nyári hónapokban tartalék gépkocsikat állítottunk üzembe az időben való kiszállítások érdekében. A finom pékáru választékának növelésére rövidesen külön műszakot állítunk rá e termék gyártására. Szűkös hűtőkapacitás — A hús- és a tejellátás? — tőkehúsból a tavalyi 130 vagonnal szemben idén eddig 140 vagont értékesítettünk — mondotta a kiskereskedelmi vállalat igazgatóhelyettese. — Elsősorban a sertéshús keresett, és sajnos gyakran kevesebb érkezik, mint a megrendelt mennyiség. Marhahúsból az ellátás kielégítő. Hentesáruból ez évben 4 százalékkal fogyott több, mint tavaly. Az olcsóbb árukból — mint a hurkafélék, kenőmájas, disznósajt — van elegendő, azonban egyéb húskészítmények forgalmazásához több kisebb húsfeldolgozó üzem bekapcsolására volt szükség. Olyanokra, mint a toki Egyetértés Tsz-é, vagy a Kék Duna Tsz-é Tahiban. Megkerestük Szűcs Ervint, a Pest-Nógrád megyei Aliátfor- gaJmi és Húsipari Vállalat kereskedelmi főosztályvezetőjét, aki a következőket mondotta: — Ismeretes az a tény, hogy a hús- és egyes húsipari készítményekből a szállítási lehetőségek korlátozottak. Idén azonban 4 százalékkal nagyobb húskeretet biztosított a Belkereskedelmi Minisztérium Pest megye részére, mint 1974-ben. — A tej- és a tejtermék kínálat megfelelő. A tejipar napi két alkalommal szállít üzleteinkbe — folytatta az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat igazgatóhelyettese —,azon- vban el kell mondanom azt is, hogy akár hús vagy tej értékesítéséről essék szó, o jelenlegi hűtőlánc kapacitása nem teszi lehetővé ennél több áru raktározását, illetve forgalmazását. — Volt-e elegendő sörből, illetve üdítői tálból ? — Ha pontosan fogalmazok, így mondhatnám: ebben az évben sörből 3 százalékkal többet adtunk el, de legalább 40. százalékkal többet tudtunk volna értékesíteni. Ebben természetesen nagy szerepet játszott az idei meleg nyár. Üdítőből ' mintegy 5 százalékkal több fogyott, de ez sem elegendő. Ráadásul egyes üzletekbe például a szállító vállalatok árukísérőinek önkényeskedései miatt nem érkezik meg az áru. Tíz üzlet helyett csak ötbe viszik ki ugyanazt a mennyiséget, megspórolva az utat a távolabbi egységekbe. A mondvacsinált ürügy: „mire odaértünk, zárva volt a bolt’’. Rakodik a gépkocsivezető Mi az igazság ebben az ügyben? A választ Németh József, a Söripari Vállalatok Trösztjének kereskedelmpolitikai osztályvezetője adta. — Országosan sörhiányról beszélnek, bár a múlt évi egy főre eső 64 literes fogyasztás várhatóan az esztendő végére 68 literre emelkedik. 1975. végéig 6 millió 550 ezer hektoliter sör fogja elhagyni gyárainkat. — Ügy látszik sörivó nemzet is vagyunk. A választék bővítésére is gondolunk és nagy mennyiségű import sört szerzünk be. A szállítási önkényeskedések nem ismeretlenek előttünk. Jelenleg azonban 140 gépkocsirakodói állás betöltetlen és emiatt a szál- lítómunkási feladatot a gépkocsivezetők látják el. Természetesen tudjuk, hogy ez a megoldás nem tekinthető véglegesnek. Hová lett a Vénus? Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat igazgatóhelyettese szóvá tette, hogy a Vénus étolajat a vásárlók hiába keresik, helyette repceolaját szállítanak az üzletekbe s ez nem találkozik minden esetben a vásárlók egyetértésével. Ezzel kapcsolatban Halász Gyula, a Növényolajiparr Vállalat kereskedelmi igazgatója elmondotta: üzemeinkben évente mintegy 24 ezer tonna étolaj gyártására van lehetőség. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy Vén üst és repceolaját fele-fele arányban gyártunk. Észrevettük, hogy a vásárlók jelentős hányada nem kedveli a repceolajat, holott ez ugyanolyan jó minőségű, ízre és zamatra egyaránt, mint a másik. A nyugati országokban például a repceolaj a keresettebb, a hazai igények viszont a Vénus étolaj arányának növelését diktálják, ezért a közeljövőben e fajtából várható ismét nagyobb termelés. Zöldség, gyümölcs Megtudtuk azt is, hogy a zöldség-gyümölcs éllátás sem volt zökkenőmentes, hár a forgalom nem csökkent a tavalyihoz képest. Mi a véleménye erről Endresz Andrásnak, a ZÖLDÉRT főosztályvezetőjének? A Nyugat-Pest megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat a szerződésben lekötött mennyiséget a burgonya kivételével ezideig megkapta. Probléma csak az árufélék ösz- szetételénél jelentkezett. Köz. tudott, hogy idén kevesebb volt például az őszibarack és az alma. Ezért a hiányzó gyümölcsféléket más fajtákkal igyekszünk pótolni. Az elhangzottak bizalmat ébresztenek bennünk, vásárlóikban. Mégis derűsebb lenne talán a helyzetkép, ha az egymással kapcsolatban álló kereskedelmi és iparvállalatok szorosabb együttműködésre törekednének a vásárlók, a lakosság színvonalasabb ellátása érdekében. Ebben mindkét oldalon bőségesen akad tennivaló. Sugár Róbert Előkészületek a mezőgazdasági kiállításra Néhány nappal a 68. Országos Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Kiállítás és Vásár megnyitása előtt az Albertir- sai úti kiállítási területen az utolsó szakaszba érkeztek az előkészítő munkálatok. Az 57 ezer négyzetméter alapterületű kiállítási pavilonokban a 9 ezer négyzetméternyi állattartási létesítményekben és a 70 ezer négyzetméteres szabad területen az építők, a berendezőik és a kiállító vállalatok szakemberei fogadják a naponta érkező gépszállítmányokat és előkészültek az állatok átvételére is. A kiállításon 300 szarvas- marhát, 250 sertést, 270 juhot, 140 lovat és 400 baromfit láthatnak az érdeklődők. Az állatok egy része a tenyészállatfelvonulás szereplője lesz, naponta két ízben ugyanis az új bemutatópályán körbe vonulnak a legszebb tenyészállatok, egyebek között a magyar tarka fajtájú riagydíjas tehenek és a különféle keresztezések legkiválóbb tenyészértékű példányai. Felvezetik az OMÉK nagydíjas ménjeit és kancáit is. A kiállítás igazgatóságán közöltéig: a jegyek árusítása javában folyik, az elővétel már június végén megkezdődött. A különböző utazási és idegenforgalmi irodák mellett Cooptouriston keresztül a fogyasztási szövetkezetek és a takarékszövetkezetek is árusítják a belépőjegyeket. A kiállítás megtekintésére a MÁV 33 százalékos utazási kedvezményt biztosít. A 68. OMÉK napi nyitva tartási ideje: 9—20 óra. Belügyi tartalékos tisztek ünnepélyes avatása Tegnap avatták tisztté a Belügyminisztérium tartalékos tisztképző iskolájának idén végzett hallgatóit. Az ünnepségen Havasi László rendőr vezérőrnagy képviselte a belügyminisztert. Részt vettek az ünnepségen a társ fegyveres testületek, valamint a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviselői. A Himnusz elhangzása után felolvasták a belügyminiszter díszparancsát, amely tanulmányaik sikeres befejezése alkalmából köszöntötte az új tartalékos tiszteket. A fogadalomtétel után Fekszi László határőr ezredes, az iskola parancsnoka 'mondott ünnepi beszédet. Értékelték a barálságfesztivál eredményeit A Lenini Komszomol Központi Bizottsága, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséghez címzett táviratban fejezte ki köszönetét azért a szívélyességért és vendégszeretetért, amelyben küldötteit az I.'* magyar—szovjet ifjúsági ba- rötságfesztivál során magyar vendéglátóik részesítették. „A Lenini Komszomol nagyra értékeli a fesztivál eredményeit, amelyek újabb nagyszerű bizonyítékai annak a hűségnek, amelyet országaink fiatal nemzedékei a szocializmus és a kommunizmus eszméje, az SZKP és az MSZMP politikája, a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvei iránt éreznek” — hangzik a távirat. Az augusztus 8—16 között megtartott fesztivált értékelte a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának Intéző Bizottsága. Megállapította, hogy az I. magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál — amely az elmúlt esztendők legsikeresebb ifjúságpolitikai tömegrendezvénye volt — elérte a kitűzött politikai célokat. Több mint 360 rendezvényen, a politikai és kulturális programokon, a baráti találkozókon több mint, 400 ezren vettek részt. Vezetéken, palackban Igen, csakis a gázról lehet szó, pontosabban a földgázfelhasználás központi fejlesztési programjáról, aminek segítségével ma már az ország háztartásának 65 százalékába jut el — vezetéken vagy palackban — e korszerű, nagy kalóriaértékű tüzelőanyag. A megyében a gáz nyújtotta kényelem kétszázezer háztartásban könyíti meg a mindennapokat, s gyorsan növekszik az egy-egy család által elégetett gáz mennyisége is. Amikor o Minisztertanács július 31-i ülésén mérleget vont a földgázfelhasználás központi fejlesztési programjának végrehajtásáról, s megállapította az eredményes munkát, akkor a megyei erőfeszítések is ösz- szegeződtek ebben a számvetésben. Sürgős lett Nagykőrösön 1971-ben kezdték meg a gázvezeték kiépítését, a háztartások bekötését, annak az országos gerincvezetéknek a segítségével, mely a város határában fut Budapest felé. Abban az esztendőben 86 háztartás kapcsolódott rá a hálózatra, s mi tagadás, az érdeklődés nem volt különösebb, sőt, mondhatjuk azt is, hogy az újdonságot idegenkedés fogadta. Napjainkban annál türelmetlenebb a hangulat — például a tormási városrészen —, holott három esztendő alatt megkétszereződött a vezetékes gázt égető családok száma. Ma a városban egyszerre több helyen dolgoznak a csőfektetésen, s érdekes: amióta szembetűnő méretű lett ez a munka, a palackos gázt felhasználók tábora nem gyarapodik. Most riiár a vezetékes ellátásra várnak, azt sürgetik, sűrű kérdés a tanácsüléseken, melyik utcára mikor kerül sor? Arányok A sürgetőknek legtöbbször azt felelik, türelem. S valami érthetetlen szemérmességből nem teszik hozzá, hogy a vezetékes gázellátás fejlesztése A KISZ Központi Bizottsága nehézipari védnökségi szervező bizottsága a kongresz- szusi és felszabadulási munkaverseny második szakaszának keretében szakmai-politikai vetélkedőt hirdetett a KISZ-védnökséggel épülő nehézipari egyedi nagyberuházások kivitelezésében dolgozó fiatal hegesztők részére. Ennek keretében Százhalombatta beruházáson a százhalombattai védnökségi szervező bizottság helyi vetélkedőt rendez. A vetélkedő célja, hogy elősegítsük a nehézipari egyedi nagyberuházások határidőre, jő minőségben történő megvalósítását, hozzájáruljunk a beruházásokon dolgozó hegesztőílatalok szakmai, politikai fejlődéséhez, bemutassuk a hegesztőszakma szépségét, mozgósítsuk fiataljainkat elsajátítására. A vetélkedőn a fiatalok három kategóriában versenyeznek: betanított hegesztő, hegesztő szakmunkás, minősített hegesztő. A helyi vetélkedő szervezője a Százhalombatta védnökségi szervező bizottság. A vetélkedő Időpontja: 1975. augusztus 25-e, 7 óra 30 —, augusztus 27-e, 14 óra. Helye: Százhalombatta, Dunai Kőolajipari Vállalat, a 6. sz. szálló kultúrterme. A szakmai és politikai ismeretekből szóbeli és írásbeli válaszok alapján, a gyakorlati felkészültséget pedig vizsgamunka alapján egy háromfős zsűri értékeli. Kilenc vállalattól 99 fő jelentkezett a vetélkedőre: a Budapesti Kőolajipari Gépgyár, a Láng Gépgyár, a VERTESZ, a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Budapesti Vegyipari Gépgyár, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat, a MÉLYÉP Vállalat, a GYGV, az OBV. A helyi vetélkedők első három helyezettje jut tovább az országos döntőbe. A helyi döntők helyezettjeit az illetékes vállalatok jutalmazzák. Az országos döntő első helyezettje 5000 forint és emléklap, második helyezettje 4000 forint és emléklap, harmadik helyezettje 3000 forint és emléklap díjat kap. Az országos döntőt 1975. szeptember 26—27-én rendezik meg, szintén Százhalombattán. rendkívül drága, azaz nemcsak az igénybe vehető gáz mennyisége szab határt a bővítésnek, hanem az is, mekkora pénzforrások teremthetők erre a célra. Miért lenne erre nagy szükség? Azért, mert a lakosság érintett csoportjaiban az a tévhit él, hogy csupán a tanács akaratán, egyes személyek belátásán múlik, mikor jut gázhoz, illetve, hozzájut-e egyáltalán. Cegléden például né- hányan különböző szervekhez fordultak beadványokkal, így remélve serkenteni az ügyet; s azt írták: „lassú a városban a bekötések növekedése.’’ Valójában négy év alatt megkétszereződött a hálózatba bekapcsolt lakások száma, s valamennyi település közül itt a legnagyobb! (Meghaladja az ezerkétszázat.) Fényt vet a haladás léptékére egy országos adat. Idén az energiaellátásban a földgáz részesedése húsz százalék körül lesz. öt évvel ezelőtt 13,6 százalék volt, 6'az arány emelkedésé 'ügy követ-* kezett be, hogy. közben maga az energiafogyasztás is rohamosan nőtt. Viták Nemcsak Cegléden, hanem Vácott is vannak viták, egyebek között azon, hogy a jelenlegi hálózatbővítés, lakásbekapcsolások anyagi terhét a ce- mentmű-lakótelepen ki viselje. S voltak pará'zs viták a megye legjobban „gázosított” nagyközségében, Pécelen, ahol — mint mondják — a közmű- hálózat e részének létrehozásáról regényt lehetne írni. Mégpedig a krimik vonásait sem nélkülöző regényt... Viták nemcsak azon vannak, hogy a költségeket ki viselje — ezen is —, hanem a sorrenden, melyik településrészre, utcára mikor kerülhet sor, valamint rengeteg a vita a kivitelezés megkezdéséig. Napjainkban ugyanis az a helyzet, hogy mind a megyében, mind az országban, a gázvezetékszerelés a legszűkösebb kapacitások közé tartozik, s például Nagykőrösön a tormási városrész gázvezetékének lefektetését jó ideig az késleltette, hogy nem találta^ kivitelezőt. Nem egyszerű Gázvezetéket lefektetni ugyanis nem tartozik az egyszerű munkák közé, itt érthetően szigorúak a biztonsági előírások, a technológiai fegyelem megsértése súlyos szerencsétlenségekhez, emberi tragédiák sorozatához vezethet. Ennek ellenére meglepő — mint az egyik tanácsi vezető mondotta —, hogy a legkülönbözőbb cégek foglalkoznak gázvezetékek lefektetésével, a csatlakozások kialakításával, így egyebek között termelőszövetkezetek kiegészítő üzemei is. A tanácsok ilyen helyzetben kiszolgáltatottá válnak, örülnek, ha végre valaki vállalja a munkát. Nincs köny- nyebb dolga a gazdának, a gázszolgáltató vállalatnak sem, mert miközben a tervezettnél nagyobb mértékben bővült a földgázfelhasználás, korántsem sikerült a szükséges módon fejleszteni a kivitelezői képességeket. Bonyolítja a helyzetet, hogy sűrűn megakasztja a munkát az anyaghiány, elsősorban is a csövek kényszerű nélkülözése. Ha a péceli gázvezeték építéséről regényt lehetne írni, akkor a csőszerzés, kunyerá- lás rémregénybe kívánkoznék, holott akkor még nem szóltunk a szerelvényekről, így a szelepekről, melyekből újra meg újra ismétlődik a hiány. Sok, p kelleténél jóval több az idegesség, a kapkodás, s ez nincs előnyös hatással a vezetéképítés minőségére, költségeire. Nagyobb szervezettségre, a feladatok eddiginél jobb koordinálására van szükség, hiszen Dunakeszin, Vecsésen például most kezdenek a gázvezetékhálózat kiépítésének cipőjében járni, s logikus, ha lehet, kerüljék el mindazt, ami településtársaik sarkát e cipő némely tökéletlensége miatt feltörte. Kevesebb panasz Illő, hogy a nagy táborról, a palackos gáz felhasználóiról is szóljunk, bár örvendetesen itt kevesebb a panasz, mint néhány évvel ezelőtt. A több mint 190 ezer megyei fogyasztó ellátása nem könnyű, s bizonyos fennakadásokat az is okozott, hogy a tervezett föld- gázbontó, -palackozó létesítmények nem mindegyike készült el a számított időre. Mégis, azt kell mondanunk — a szakemberek tapasztalataival megegyezően —, hogy a zavarokat elsősorban szervezési, elosztási, szállítási nehézségek okozzák, s nem az, hogy a gáz kevés. Ezeken a bajokon lényegesebb beruházások nélkül lehet segíteni, s éppen ezért elfogadhatatlan a forgalmazók körében hallható vélemény, miszerint a zavarok a fogyasztók 8—10 százalékát érintik csupán. Hiszen ez a tíz százalék nem kevesebb, mint 19 ezer háztartás! A számokkal való bűvészkedés helyett tessék nagyobb rendet teremteni! Mert 15 vagy 19 ezer ember dühöngése nem kis ügy, s az sem, hogy szinte bevett szokás némely helyen a „palackpénz”, azaz a borravalózás, csakhogy gázhoz juthasson a család. Kik az okosok? Sokak szerint azok, akik a tanácsházán ülnek, s eldöntik, merre fusson a csőkígyó. Elejét lehetne venni a szóbeszédnek, a találgatásoknak, ha teljes nyilvánosságot kapnának a vezetéképítés tervei, indokai — és költségei! —, ha a lakosság tudná, mi miért történik. Nagy a tájékozatlanság ugyanis, bár kétségtelen, a tanácsok nem nélkülözik ezen a területen a bizonytalansági tényezőket. Viszonylag csendben, rendben csinálták a vezetéképítést Szigetszentmiklóson, Százhalombattán, s bár egy- egy településrészre koncentráltan, talán mégis érdemes lenne tapasztalataikat összegyűjteni, megismertetni más községek, városok tanácsaival. Azért, hogy az okosok valóban okosok lehessenek. Mészáros Ottó l Az elmúlt esztendők legsikeresebb ifjúságpolitikai tömegrendezvénye volt A DKV-BAN Hegesztők szakmai-politikai versenye
