Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-23 / 197. szám

%/&km 1975. AUGUSZTUS 23., SZOMBAT ostabontas Furcsa szokás Kérésem lenne a gépkocsi- vezetőkhöz és a motorkerék­párosokhoz, elsősorban, azok­hoz, akik Gödöllőn, a Szabad­ság téren közlekednek. E területen, a járási hivatal előtti autóbuszmegállóban ugyanis többször előfordult már, hogy a nyugodtan vá­rakozó utasok mögé autók vagy motorkerékpárosok haj­tottak a járdára. A mozi előtt levő kis közben pedig gyakran a megengedett sebességet jó­val túllépve száguldoznak a járművek. időszerű lenne, ha végre rend. behoznák útszakaszukat. A Nyáregyházi’utcától a Bajcsy- Zsilinszky útig terjedő részen r Éppen ezért kérem az érde­kelteket, hogy legyenek óva­tosabbak. A járdát hagyják meg a gyalogosoknak. Ne vár­juk meg az első balesetet... Kiss Sándorné L Gödöllő Ceglédi szolgáltatás Napjainkban sok szó esik a szolgáltatásról. Most egy olyan szövetkezetét említenék, amely megfelelő színvonalon látja el a lakosságot. Cegléden, a Cipőipari Ktsz javító részlegénél mindig nagy az új telkek között ezt min­denképpen meg kellene tenni, hiszen jelenleg nehezen jár­ható. Különösen akkor lesz még rosszabb helyzetük, ha megjön az esős évszak, mert az öt méter széles szakaszon nem tudják a tüzelőanyagot rendeltetési helyére szállítani. Éppen ezért gyors intézkedést kérnek. Virág Mihály Albertirsa Budaörsi farongálók Budaörsön a Béke teret ko­rábban dús lombozató > fasor szegélyezte. Sajnos azonban a forgalom. Az átvevő — idő­sebb ember — nemcsak kivá­lóan érti a szakmáját, hanem kedves és udvarias is. Gyorsan és pontosan állapítja meg a diagnózist”, adja az elismer­vényt, s a határidőt is min­dig megtartják. Bár úgy látom, hogy ez a mesterség nem tartozik a diva­tos szakmák közé, mégis ne­hezen tudnánk nélkülözni. Saj­nos kevés a cipész, így külö­nösen örvendetes az a tény, hogy az említett javítórészleg­nél a nehézségek ellenére is 'jól elvégzik a vállalt munkát. Koncz Tibor . Cegléd Út nincs — gödör van Albertirsán, az Alberti-ré- szen levő Nyárfa utcából Pus- kely János szóvátette: nagyon ma már sok fa hiányzik. Kár, hogy nem ültettek a helyükre újakat, mert nemcsak a teret díszítenék, hanem a levegőt is tisztítanák. Igaz, van a dolognak egy másik oldala is. A parkosított tér melletti autóbusz-megálló­ban várakoztam a napokban. Eközben két iskoláskorú fiúra lettem figyelmes. Azzal szóra­koztak, hogy az ágakat letér­delték. Többen elmentek mel­lettük, de senki sem figyel­meztette őket. Ha valaki még­is szót emel, azt különcnek tekintik. Lénárt József Budaörs Az újságos dicsérete Többször olvashattunk mos­tanában arról, hogy a Pest megyei Hírlap előfizetői nem minden esetben kapják meg kora reggel az újságot. Mivel akad,jó példa is, szóljunk az érem másik oldaláról. Dunakeszin a banktelepi ré­szen Horváth Béla újságki­hordó lelkiismeretes munkája következtében az itt élők már jókor reggel értesülhetnek a friss hírekről. Mindig időben hozza az újságokat, területén nem is bosszankodnak az elő­fizetők. Solymosi László Dunakeszi Patronál a brigád ■ A pilisi Aranykalász Mező- gazdasági Termelőszövetkezet húsztagú, Várnai Zseni nevét & CO> viselő szocialista brigádja szép tettet vijt véghez. Már koráb­ban is többször felkeresték a helybeli öregek napközi ottho­nát, így tettek a minap is. Négytagú küldöttségük nevé­ben Haluszka Mihályné kö­szöntötte az otthonban élő idős embereket. Ezután virággal, sütemény­nyel, édességgel kedveskedtek az öregeknek. S amikor végig­vezették a vendégeket az ott­hon helyiségein, azok öröm­mel tapasztalhatták: a nappali szoba jól felszerelt, televízió, rádió egyaránt rendelkezésük­re áll, s hasonló a helyzet a délutáni pihenőszobával is. Az olvasás pedig — erről a könyvtár adatai tanúskodnak — hozzá tartozik az itt élők mindennapos életéhez. Bognár Józsefné Pilis ★ ör&mmcl olvasták pilisi olva­sónk sorait. Az elmúlt időszakban e hasábokon több olyan szocia­lista brigádról számoltunk be, amely valóban önzetlenül, a sza­badideje egy részét feláldozva, ne­mes cselekedeteket hajtott végre. Azzal ajándékozták meg az ott­hon lakóit, amely most a legtöb­bet jelenti számukra. Szerkesztői üzenetek P. T., Kocsér: Várjuk további tudósításait a helybeliek életéről, mindennapjairól, a verseit sajnos nem tudjuk közölni. K. I., Nagykáta: A kontárok el­leni határozott fellépés minden becsületesen dolgozó kisiparos ér­deke is. Ahhoz, hogy a szolgálta­tások javítása terén előre tudjunk lépni, ez is elengedhetetlenül szükséges, M. I.-né, Göd: Rövidesen szemé­lyesen is felkeressük önt, s re­méljük, segítséget tudunk nyúj­tani problémája megoldásában. Sz. M., Szigetszentmiildós: Az említett eseményt előjegyzésbe vettük, s írunk róla. Köszönjük, hogy mindezt jelezte számunkra. V. M., Albertirsa: Az élelmiszer- boltban előfordult eset valóban elgondolkoztató. A becsületesen dolgozó bolti eladókat meg kell becsülnünk, hiszen így kívánja ezt valamennyiünk közös érdeke. Virág és bizalom Bevált a becsületkassza Nagykátán A bizalom valamennyiünk számára jóleső érzés. Különö­sen akkor, ha vásárlásról van szó. Kaposi István nagykátai Tu­dósítónk érdekes „újításról” számolt be szerkesztőségünk­be küldött levelében. „A nagykátai nagyáruház vá­sárlóközönsége meglehetősen igé­nyes és — mint mindenütt — itt is szeretik, ha bőséges a válasz­ték. Jó dolog látni: atz áruházban mindent elkövetnek azért, hogy senki ne távozzon üres kézzel. A közelmúltban pedig érdekes újí­tást vezettek be. »Becsületkasszás« módszerrel az áruház előtt eladó nélkül árusítják a virágot. A vá­sárlók kedvükre válogathatnak. Ügy vettem észre, hogy bevált a kezdeményezés: az áruház nem fizet rá az üzletre. Vajon lesz-e folytatása ennek a módszernek?” Tudósítónk dicséretével kap­csolatban választ kértünk Te­vék Attilától, a Nagykáta és Vidéke ÁFÉSZ helybeli nagy­áruházának igazgatójától. Az újfajta árusítás tapasztalatai­ról a következőket mondotta: . — Másfél hőnapja yezettük be ezt az árusítási formát. Igaz, a bazársori virágboltunk Is fogadja a vásárlókat, de az ismertebb névnapokon a for­galom egyenletesebb eloszlása miatt célszerűnek látszott még egy elárusítóhely felállítása. Hetente háromszor áruházunk bejárata mellett padlóvázák­ban helyezzük el a friss virá­gokat, s mellettük kis táblák jelzik az árat. Eladót erre a célra nem tudtunk munkába állítani. A vevők tetszés sze­rint válogathatnak, majd egy tálba teszik a pénzt, ami pedig visszajár, azt saját maguk ki­veszik. — Milyen tapasztalatokat szereztek a másfél hónap alatt? — Csak a legjobbakat mond­hatom. Mindeddig egyetlen fillér hiányunk sem volt. Vé­leményem szerint, ha a vásár­lók tudják és érzik, hogy meg­bíznak bennük, akkor ezzel nem élnek vissza. Nyugodt lel- kiismerettel mondhatom mind­ezt, hiszen Farmoson az ABC- áruház előtt hasonló módon árusítottunk virágot. Tehát e kísérlet számunkra elsősorban felmérés jellegű, s a kezde­ményezés anyagi oldalai csak másodlagos szempont. — Lesz-e folytatása a be- csiiletlcasszás árusításnak? — Lehetséges, hogy igen, bár erre most még nem tudok konkrét választ adni. Adott al­kalommal azonban elképzel­hető, hogy az újságárusításnál is bevezetjük ezt a módszert. Nagyon bízom abban, hogy a jelenlegihez hasonlóan, kedve­ző tapasztalatokat szerzünk akkor is. F. G. Egy üzem — egy iskola Segít a Ferihegy Tsz A vecsési Ferihegy Terme­lőszövetkezet mintegy három éve vesz részt az Egy üzem — egy iskola mozgalomban. Je­lenleg a vecsési központi is­kolában szerelik a központi fűtést. A munkába más is be­segít, így például a fűtés ter­veit a Monori MEZŐGÉP kollektívája készítette. A Feri­hegy Tsz szerelési munkái mintegy 70—80 ezer forintot tesznek ki, a megyei tanács százezer forinttal, a községi tanács 120 ezer fprinttal járult ahhoz hozzá, hogy a vecsési központi iskolában megfelelő körülmények között kezdjék a diákok szeptemberben az új tanévet. Mély részvéttel kísérték utolsó útjára Kisfaludi Stróbl Zsigmondot A magyar szobrászat nesz­torát, a XX. századi képzőmű­vészet kiemelkedő alkotóját, a példamutató művészetpedagó­gust, Kisfaludi Strobl Zsig- mond szobrászművészt búcsúz­tatták tegnap a Mező Imre úti temetőben. Családtagjai, bará­tai, pályatársai, sokoldalú mű­vészetének tisztelői megren­dültén állták körül a kegyelet, az emlékezés virágaival öve­zett ravatalt, ahol a szívéhez közel álló emberek oldalán díszőrséget álltak politikai, kulturális és művészeti éle­tünk jelentős személyiségei is. A végtisztesség óráján a csa­lád, a művésztársadalom gyá­szában osztozott az MSZMP KB, a Kulturális Minisztérium, a Fészek Klub, s lerótták ke­gyeletüket a művészeti szövet­ségek; valamint a kulturális intézmények képviselői is. Készt vett a gyászszertartáson á szovjet, s több más, hazánk­ban akkreditált diplomácia’ képviselet vezetője is. Az Ope­raház ének tara Verdi Requi- emjével adózott az elhunyt emlékének, majd a Kulturális Minisztérium nevében Garam- völgyi József miniszterhelyet­tes búcsúzott Kisfaludi Strobl Zsigmondtól. A Magyar Képzőművészek Szövetsége, a Képzőművészeti Főiskola, a Hazafias Népfront, a Művészeti Alap, a Fészek Művész Klub, egykori tanít­ványai, a művészbarátok gyá­szát Somogyi József Kossuth- dijas szobrászművész, a szö­vetség elnöke, • a főiskola rek­tora tolmácsolta. Kisfaludi Strobl Zsigmondot gyászzene hangjai mellett kí­sérték utolsó útjára, s a ma­gyar művészet halhatatlanjai között helyezték végső nyugo­vóra. Három évtizede együtt A magyar—szovjet barátság írásban és képben Ez a könyv nem hiányozhat egyetlen könyvespolctól sem. Mind tartalma, mind formája miatt; az utóbbi időben meg­jelent kiadványok közül az egyik legszebb ez a kötet. A magyar—szovjet barátságról szól, képekkel illusztrálva, két nyelven, magyarul és oroszul, hozzáértő válogatás alapján. Arról a három évtiziedről, amely alatt kialakult, meg­erősödött a két nép kapcso­lata és őszinte, igaz, soha szét nem választható barátsággá vált. A magyar népnek sok év­százados története során ilyen barátja, mint a szovjet nép, még nem volt. Nem lehetett, mert nem fűzte össze olyan eszme, mint most a szocializ­mus, a kommunizmus eszmé­je. Mint a kötet előszavában Apró Antal írja: „1945 a IA- ke megszületésének éve volt’’. A magyar nép akkor indult el új történelmének útján. S az, indulás nem ment köny- nyerv nemcsak azért, mert ezer évig elnyomásban élt, hanem azért sem, mert a há­ború szinte teljesen elpusztí­totta, romba döntötte orszá­gunkat, s a semmiből kellett új világot teremteni. Egyedül, saját erőnkből nem sikerül­hetett volna, de ott álltak, se­gítettek a felszabadító szovjet hadsereg katonái. A barátság tulajdonképpen már előbb kezdődött, mint az 1945-ös felszabadulás, hiszen a magyar internacionalisták tízezrei ott harcoltak az első szocialista forradalom bölcső­jénél, az oroszok pedig a Ma­gyar Tanácsköztársaságot véd­ték, de később is a szovjet emberek és magyar önkénte­sek együtt harcoltak a Spa­nyol Köztársaság megvédé­séért, magyar partizánok vet­tek részt — erejükhöz mérten — a német megszállók pusz­tításában. Messzire nyúlnak a gyökerei tehát ennek a barát­ságnak, mégis igazán orszá­gos méretben, az egész népet átfogva, csak a felszabadu­lással kezdődött. A könyv ezt tükrözi. Első részében a harcosok nyomát követik a képek s egyben azt a változást, a vidék, a váro­sok mai képét is megmutat­ják, ahol a harcosok jártak. Dolmatovszkij verse a kötet bevezetője.'$bben olvashatunk egy sjép hasonlatot, s a vers mellett egy kép, amely bizo­nyítja: 1945-ben e bérházban járt Boriszkin alhadnagy, aki „ezt a házat sorra nézte, ju­talmat s hálás szót sem várva érte. A ház Boriszkint talán elfeledte, magam se tudom, él-e vagy halott..." — írja a költő. Nem feledte. A bérház falán ott az egykori felirat: s a hősök sírjain, emlékművein is mindig friss a virág, az élők között pedig erősödik az emberi, mélyül az elvtársi kapcsolat. Láthatjuk a kötetben Za- mercev tábornokot, Budapest szovjet városparancsnokát Dálnoki Miklós Béla akkori miniszterelnökkel Budapes­ten, a május elsejei ünnepsé­gen, Kádár János elvtársat 1947-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 30. évfordulóján tartott jubileumi ülés szónokaként és 1974-ben Moszkvában, amit Leonyid Brezsnyevvel táíjgyal a kétol­dalú kapcsolatokról. Éppen ez alkalommal, a magyar nép érzéseit kifejezve mondotta: „A Magyar Népköztársaság számára a nemzetközi politi­kai, gazdasági és kulturális kapcsolatok építésében to­vábbra is fö irány a Szovjet­unióval való mindenoldalú együttműködés fejlesztése. Ez a mi történelmi utunk, amely­ről letérni nem fogunk soha­sem”. Nem térünk le. S ezt az együttműködést a hídépítéstől a Zsiguli-programig mutatja meg a kötetben közölt képso­rozat. A kultúra, a tudomány, a technika területén is gyü­mölcsöző a barátság, a mil­liók barátsága, amelynek sok­féle megnyilvánulási formája van. Gondoljunk csak a test­vérvárosok kapcsolataira, az egyre erősödő turizmusra, ar­ra a nagy és szép munkára, amelyet immár három évti­zede a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság fejt ki. Alapgon­dolata ennek a könyvnek is e baráti társaságban született, s a Kossuth Könyvkiadó szer­kesztésében így jött létre ez a könyv, amely példázza, doku­mentálja a barátságot. Érdemes lapozgatni, elgon­dolkozni az egykori képek felett. S együtt látni Magyar- ország történetének legutóbbi harminc esztendejét, mely idő alatt a mi népünk teljesen át­formálódott és nagyobbat fej­lődött, mint megelőzően szá­zadokon át. Jó munkát végeztek a szer­kesztők s az összekötő szöveg írója, S. Nyíró József, aki fi­nom és szép gondolataival se­gít jobban megérteni a képe­ket. A művészi fotók szépek. Az átlagnál jobb, művészibb kiadvány A barátság három évtizede. Ebben nagy szerepe van a Kossuth Nyomdának és a tipográfiáit készítő képszer­kesztőnek, Lengyel Lajosnak. Gáli Sándor Tanulmány a szocialista demokráciáról A KOSSUTH KÖNYVKI­ADÓ ez évben jelentette meg dr. Kiss Arthur: Hogyan fej­lődik a szocialista demokrá­cia? című tanulmányát. A szerző munkájával pártunk ál­láspontjának megértését segí­ti elő, amikor pártos szellem­ben, elméletileg, történeti és logikai egységben közérthető nyelven mutatja be a demok­rácia történetét, történelmi ka­tegória jellegét, a szocialista demokrácia fogalmát, fejlesz­tésének társadalmi szükséges­ségét, feladatait és megnyilvá­nulási módjait, valamint e de­mokrácia szerves részeként ér­tendő munkahelyi, üzemi, la­kóhelyi demokráciát. A marxizmus klasszikusai­ra támaszkodva tisztázza, hogy a demokrácia, mint politikai kategória mindig egy adott osztály hatalomgyakorlásának módja, s ebből adódik, hogy tartalma -és formája attól függ, melyik osztály hatalmát fejezi ki. Megállapítja, hogy: a szocialista demokrácia új tí­pusú néphatalom, munkásde­mokrácia. Elméletileg tá­masztja alá a szerző pártunk XI. kongresszusának határo­zatából azt a gondolatot, mely szerint: „Népi hatalmunk an-, nál erősebb, miniéi nagyobb támogatást kap a tömegektől, minél szélesebb körű és mi­nél mélyebb a szocialista de­mokrácia”. A SZOCIALISTA DEMOK­RÁCIA — mint politikai esz­köznek és hatalmi berendez­kedésnek — fejlesztési alapel­veit a könyv írója abban fog­lalja össze, hogy annak min­denkor a munkáshatalom erő­sítését kell szolgálni. A szo­cialista demokrácia a proie- tárforadalomtól a kommuniz­musig mind formájában, mind terjedelmét tekintve jelentős változásokon megy keresztül, és a társadalom fejlődésével fokozatosan kiterjed a társa­dalmi élet majdnem minden területére — állapítja meg. A szocialista , demokrácia fejlesztésében Kiss Arthur nagy jelentőséget tulajdonit a tudományos szabályozásnak, a személyi feltételeknek és az információnak: „A marxista politika érvényesítése sem ma­radhat az ösztönös osztálytu- J dat, az intuitív vezetés, az j amatőr jellegű politizálgatás i szintjén ...” írja. A mű második részében a szerző konkrét elemzést ad a szocialista demokrácia Intéz­ményrendszeréről. Széles kör­ben mutatja be a közvetlen és közvetett demokrácia érvé­nyesülését a különböző meg­jelenési formákban, kiemelve a munkahelyi demokrácia fej­lesztésének döntő láncszem jellegét és a lakóhelyi de­mokrácia jelentőségét. A KÖNY'V FOGLALKOZIK a szocialista demokrácia fej­lesztésével kapcsolatos né­hány téves nézettel, mint pl. „azzal a felfogással, miszerint a szocialista demokrácia a ba­jok egyedüli csodaszere”, vagy „hogy a demokrácia a szerve­zettség ellentéte, illetve a de­mokrácia jog oldalának abszo­lutizálásával” stb. Az utolsó fejezet foglalkozik a párt és a szocialista demokrácia viszo­nyával, leszögezve, hogy a szo­cialista demokrácia a párt küzdelmének eredménye, más­részt a párt nem érvényesít­heti vezető szerepét a szocia­lista demokrácia nélkül és vé­gül, hogy a pártnak, mint ve­zető erőnek példát kell szol­gáltatnia a szocialista demok­ráciára. Dr. Tarján Imréné egyetemi tanársegéd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents