Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-20 / 195. szám
2 ‘K-Míidfm 1975. AUGUSZTUS 20., SZERDA (Folytatás az 1. oldalról) nyésztésre. A legnagyobb üzemben sem szabad megfeledkezni arról, hogy a korszerűsítés ellenére sem mondhatunk le a hagyományos módszerekről; hogy meg kell találni annak a módját, miként tarthatjuk fenn és erősíthetjük a tagság bizalmát a közös iránt. Tisztában kell lenni vele: a termelőszövetkezeti demokrácia formái változhatnak, a lényegnek maradnia és fejlődnie kell. A tagság anyagi érdekeltségének fenntartása és fokozása nem zárja ki, hanem egyenesen feltételezi az erkölcsi tényezők erősödését, a közösségi szellem fokozását, az emberi viszonyok 'és kapcsolatok elmélyítését. Azon kell lennünk, hogy a kockázatvállalásra alapozott szövetkezeti önkormányzat előnyei a magulc teljességében kibontakozzanak, mert ez fokozhatja csak a munkakedvet, serkentheti a kezdeményezőkészséget, és gyarapíthatja a felelősség- tudatot. Ezután Szolnok megye és a város korszakos eredményeit tekintette át az Elnöki Tanács elnöke, rámutatva arra, hogy a felszabadulás óta eltelt három évtizedben, a fejlődés mérete és üteme a korábbi évszázadok egészét jóval túlhaladta. Majd így folytatta: — Szolnok 900 éve, népünk több mint ezer éve arra tanít bentiünket, hogy csak akkor virágozhat a haza, csak akkor lehet erős az ország és boldog a népe, csak akkor lehet örömteli polgárainak élete, ha szabadságban, kizsákmányolástól mentesen, nemzeti egyetértésben, a szomszéd népekkel ködöt t békében és barátságban él és alkot. — Az elmúlt évtizedekben intézményes formákban is megtestesültek ezek az elvek, és a rajtuk nyugvó gyakorlat. Nemrég Ültük a KGST alakulásának negyedszázados jubileumát. Az idén van két évti. zede annak, hogy létrehoztuk a Varsói Szerződés szervezetét. — A testvéri szocialista országokkal kiépült szilárd kapcsolatokban különösen kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkat, együttműködésünket. Számunkra mindvégig a Szovjetunió szövetsége és tettekben megnyilvánuló barátsága volt a legfőbb iránymutató, a vezérfonal. A Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink szakadatlan erősítése a legfőbb külső, nemzetközi garanciája népünk felemelkedésének, a fejlett szocialista társadalom megteremtésének. Ezért is drága népünknek a szovjet —magyar barátság, amely átfogja életünk egészét és hétköznapjaink valóságát. Közvetlen, eleven és termékeny. — Az újfajta nemzetközi kapcsolatok alakulásának és fejlődésének kiemelkedő jelentőségű állomása az alig három hete csúcsszinten megtartott európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróaktusa. Két világháborút követő 30 éves békeállapot betetőzése, és reményekkel, biztató kilátásokkal kecsegtető mérföldköve ez az Övilág politikai életének. Soha ehhez hasonló és fogható eredményre nem került sor még Európában, ahol mindkét világégés kanóca izzóit. Mi nagy jelentőségű politikai eseménynek tartjuk a Helsinkiben zárult eseménysort. Nemcsak azért, mert saját kezdeményezésünk, erőfeszítéseink — a szocialista közösség és a szovjet békeoffen- zíva — sikerét látjuk benne, hanem azért, mert úgy véljük, hogy a 35 állam legfelsőbb szintű vezetői által aláírt okmányban foglalt elvek jótékony hatással lesznek messze Európa határain túl is: a világ népei, a haladás és a béke erői látják hasznát. Ügy véljük — teljes joggal —, hogy a nemzetközi életben meghatározó szerepet játszó realista erők érdekei győzedelmeskedtek. Diptomakiosztás Szentendrén, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán Ma valamennyien részt vesznek a Kossuth téren az ünnepélyes avatáson. Xasy Iván felvétele Éli Zoltán és Fodor József, akiket ez alkalomból főhadnaggyá neveztek ki. Szentendrén, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán tegnap délután tartották meg a kinevezési ünnepségeket. Az eseményen Kálazi József vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes és Kónyi Gyula rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes köszöntötte a végzős tiszteket és a miniszter képviseletében nyújtotta át a hadnagyi, főhadnagyi aranycsillagokat. Ezután Kazan Barna vezérőrnagy, az iskola parancsnoka búcsúzott a volt diákoktól és kiosztotta a parancsnoki, valamint a tanári és üzemmérnöki diplomákat. A főiskolán idén hárman kiváló hallgatóként végezitek: Bakondi György, Megemlékezések Fest megye városaiban és a ceglédi járásban Friss cipőt kapott az esztergályos a kombajnostél — Pro Űrbe- emíékplakett az élenjáróknak — Kibővített tanácsülés CEGLED A város alkotmánynapi ünnepségét a Lenin Termelőiszövetkezet 500 személyes kultúrtermében tartottál: meg tegnap délután. A városi gyűlésen — amely egyben munkás—paraszt találkozó volt — megjelent Stadler János vezérőrnagy, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tagja, Gyigcrr József, az MSZMP Cegléd városi Bizottságának első titkára, Kürti András, a városi tanács elnöke és a helyi üzemek, termelőiszövetkezetek számos vezetője, dolgozója. Hegedűs Józsefnek, a HNF városi bizottsága titkárának köszöntője után Szabó Ferenc, a Lenin Tsz elnöke mondott ünnepi beszédet. A többi között elmondotta, hogy a ceglédi közös gazdaságok sikerrel befejezték a kenyérgabona betakarítását. Mintha csak szavait akarták volna igazolni az események: az idei termésből sütött új kenyeret Kádas Ferenc, a Lenin Tsz kombáj- nosa nyújtotta át ezután Darányi Istvánnak, az ÉVIG esztergályosának. Az ünnep méltó műsorral fejeződött be: Varga András operaénekes énekelt. GÖDÖLLŐ A késő délutáni órákban a járási hivatal nagytermében tartották meg Gödöllő város ünnepségét. Az egybegyűlteket, közöttük Plutzer Miklóst, a városi pártbizottság első titkárát, Benedek Jánost, a városi tanács elnökét, dr. Sü- pek Zoltánt, a járási hivatal elnökét, dr. Kéri Miklóst, a HNF megyei bizottságának al- elnökét Németh Alajos, a HNF városi bizottságának titkára köszöntötte. A vendégek soraiban ott volt a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tartózkodó moszkvai Gorja- csin Mezőgazdasági Műszaki Egyetem küldöttsége. Ünnepi beszédet dr. Kéri Miklós mondott, majd Benedek János tanácselnök ez alkalommal adta át a társadalmi munkában élenjárók kitüntetéseit. A Pro Űrbe em- lékplakett arany fokozatát vehette át Altácz Jánosné, / a Török Ignác gimnázium tanára és dr. Monostori István, az Agrártudományi Egyetem állattenyésztési tanszékének adjunktusa. Pro Űrbe oklevelet kapott Jelencsik József és Kosztolányi Imre tanácstag, Monori Mihály, a Munkácsy úti általános iskola igazgatója, Bolya István festő kisiparos, Teredi Lajos lakóbizottsági elnök, Tóth Ferencné lakóbizottsági tag, valamint a 14-es tanácstagi körzet lakóbizobtsá- ga. Pro Űrbe oklevéllel jutalmaztak több szocialista brigádot: a Ganz Árammérőgyár Török Ignác és Petőfi Sándor, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet Rázsó Imre és Mihályi Dénes nevét viselő szocialista brigádjait, a Gödöllői Gépgyár Szeptember 29, a Vegyesipari Szövetkezet Márka, az Építőipari Szövetkezet Kun Béla, a Gödöllői Fémtömegcikkipari Vállalat Zrínyi Miklós és • a Sokszínű proprm a szobi napokon Képzőművészeti kiállítás, ifjúsági fórum, nemzetiségi művészegyüttesek bemutatója Idén rendezik meg ötödször a szobi napokat a nemzetiségi kultúra, a csehszlovák—magyar barátság és a munkásparaszt szövetség jegyében. Hétfőn a Börzsöny vidékén lakó nemzetiségek életét bemutató kiállítás nyílt a szobi Börzsöny Múzeumban. Az ízlésesen összeállított tárlaton A meséből — a valóságba magyar, szlovák és német népművészeti munkákat, népviseleti ruhákat, használati tárgyakat láthatnak az érdeklődők. Este a szobi gimnázium nagytermében rendezett Fórumon középiskolások és a község KISZ-eseinek kérdéseire válaszol Tibor Tamás, a KISZ KB osztályvezetője, valamint a váci járás és Szob nagyközség párt-, állami és tömegszervezeti vezetői. Kedden délután a szobi művelődési házban Bánfalvi Je- nőné, a váci járási pártbizottság titkára nyitotta meg o járásban élő és alkotó képzőművészek munkáit bemutató kiállítást. Az itt látható alkotások jól reprezentálják a váci járás gazdag képzőművészeti életét: festmények, rézkarcok, kisplasztikák, érmek, faliszőnyegek, linómetszetek, fafaragások. Ipolydamásdon — Szob társközségében — kedden délután szlovák népviseletbe öltözött fiatalok énekszóval, táncolva vonultak végig a Fő utcán. A sződi szlovák együttes hívogatta a község lakóit a szobi művelődési házba, ahol este nemzetiségi művészegyüttesel: mutatták be műsorukat. Alt Gyula, a Magyarországi Szlovákom Demokratikus Szövetségének főelőadója nyitotta meg a nemzetiségi estet, majd a püspökhatvani művelődési ház vegyes kórusa énekelt. Nagy sikert aratott a gal- gagyörki parasztkórus műsora, és a sződi szlovák együttes tavaszköszöntője. A színháztermet zsúfolásig megtöltő közönség vastapssal jutalmazta a magládi szlovák nemzetiségi együttes sokszínű lakodalmasát. Ma, augusztus 20-án az alkotmánynapi ünnepséggel folytatódik a szobi napok programja. Megrendezik a már hagyományos határtalálkozót és délután munkás-paraszt találkozó' lesz a községi tanács nagytermében. Háziipari Szövetkezet Tyeres- kova szocialista brigádjait. ínes, hangulatos műsorral szórakoztatta közönségét Bán- ffy György színművész és a veresegyházi Váci Mihály Művelődési Központ néptánccsoportja. Az ünnepség kedves színfoltja volt, amikor a kitüntetettek átvették a város monográfiájának frissen elkészült egy-egy példányát. NAGYKŐRÖS Az Arany János Művelődési Központ dísztermében találkoztak tegnap délután Nagykőrös város üzemeinek, vállalatainak, szövetkezeteinek és intézményeinek képviselői. Dr. Torma Mária, a városi tanács vb-titkára üdvözölte a megjelenteket, a többi között Vincze Lásziónét, a megyei pártbizottság tagját, Pásztor Istvánt, a városi pártbizottság első titkárát. Bevezetőül Marjai Éva, az Arany János gimnázium diákja mondta el Juhász Ferenc: Kinek karja van című versét. Horváth Lehel, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke mondott beszédet. Szónoklatában méltatta Nagykőrös fejlődését, s a lakosságának áldozatkészségét, lokálpatriotizmusát, amelynek nyomán évről évre szebbé lett a város. SZENTENDRE A városi tanács dísztermében kibővített tanácsülésen emlékeztek meg az alkotmánynapról. Az ünnepségen részt vett Mét Alfréd, a megyei pártbizottság munkatársa, Löf- ler József, a városi pártbizottság titkára, dr. Weszelics Gergelyné, a városi tanács elnökhelyettese, Bernáth Tibor, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára, Benko- vits György, a KISZ városi bizottságának titkára, és a helyi üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények vezetői. Bodor Tibor, a Madách Színház művésze, Kovács Lóránt fuvolaművész, Sebestyén András zongorakíséretével adott rövid műsort, majd Kovács Gyula, a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja, az OTP megyei igazgatóságának vezetője méltatta ünnepi beszédében az országépítő munka eredményeit. Szaval után Homyák Jenő, a Mathiász Tsz elnöke az idei búzából sütött kenyeret nyújtott át a kocsigyár igazgatójának, Müller Lászlónak. Az ünnepségen első ízben adták a Városért érmet azoknak, akik évek óta kiemelkedő tevékenységükkel segítik a város politikai, gazdasági és kulturális életének felpezsdítését. Átnyújtották a kitüntetést a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyára Minőség szocialista brigádja vezetőjének, Tarlóst Józsefnének, Bernáth Tibor, a Kéziszerszámgyár igazgatójának, Balogh László festőművésznek, Déri György, általános iskolai tanárnak, Irsch József né papírgyári dolgozónak, Hor- nyák Jenő tsz-elnöknek, dr. Ikvay Nándornak, a Pest megyei Múzeumok igazgatósága vezetőjének, dr. Katóiul Gyula körzeti orvosnak, Kli- nyetz Gyula tanácstagnak, Kovács Lajos karnagynak, Perjéssy Barnabásnak, a városi művelődési központ igazgatójának, Rózsa Péter, szobrászművésznek, Sebest Lajos, nyugdíjasnak, és Vajda Józsefnek, az Országos Vízgazdálkodási Tröszt nyugdíjas vezérigazgatójának. VÁC Az Állami Zeneiskola nagytermében rendezett ünnepség elnökségében helyet foglalt Barát Endre, az MSZMP váci járási bizottságának első titkára, Papp József, az MSZMP Vác városi bizottságának első titkára, dr. Lukács Ferenc, a (Folytatás a 3. oldalon^ Szép Tisza-parti nyárestében szállnak magasra Kodály muzsikájának dallamai: a szegedi Dóm előtti csillagtetős színházban a Háry Jánost játsszák. A mese csúcspontjánál tartunk: a puszta kardsuk in tással seregeken győzedelmeskedő egykori nagyabonyi közhuszár megkapja a vezéri botot — generálissá, tábornokká lép elő... A szárnyaló népi-költői fantázia találhatott volna-e szebbet, főiem élőbbét? Amióta ez a történet megszületett, s a költők, művészek is szárnyra kapták, hányán és hányán ámultak a csodálatos epizódokon. És milyen sokféleképpen rezonáltak a szívek és agyak. Emlegették némelyek egyszerűen magyar Műn eh ausennek, kinek mosolyoghatunk lódítá- sain, mások a bővérű mesélőkedvet dicsérték, a groteszk, valószínűtlen helyzeteket. Ám egyre többen akadtak egyszer- csak, akiket megérintett a varázslatos poázis, annak is valami mélyebb tartalma. Mesét látunk, hallunk, ( de nem akármilyen mesét, hanem álmot, álmodozást, melyben mélyen szunnyadó népi vágyak öltenek testet. így lett generális a nagyabonyi közhuszárból. A hajdani mese emelte azzá, miközben annak idején társai korántsem ily daliás viszonyok között, hanem dohos kaszárnyákban, sáros lövészárkokban, savanyú komiszkenyéren, csajka levesen élve számlálták a nehéz katonasor lassan múló éveit, hónapjait, heteit, s viselték, szenvedték zupás őrmesterek, kevély tisztek komiszkodásait. A mese emelte ki őket. az élet. a mindennapok keserves valóságából. Katonakorú fiatalemberek, vagy talán már „kiszolgáltak” is ültek körülöttem a szabadtéri nézőterén, s láthatóan élvezték a cselekményt, a zenét, a költészetet. Szerettem volna mégis beléjük lesni egy picit: vajon megkapta-e őket valami a közhuszár- tábornok mesés „karrierjéből" ? Tartok is tőle meg nem is, hogy aligha. Legalábbis olyan mélyről jövő, a mesébe kapaszkodó érzelmekkel, mint mondjuk csak három évtizeddel korábbi társaikat — semmiképpen sem. Miért kellene nekik ámuldozniuk amiatt, hogy egy rátermett, bátor, tisztességes parasztfiuból tiszt lesz, tábornok lesz? Az élet, az ő mindennapi életük — és a miénk, mindannyiunké — már régen túlnőtt az effajta mesén. Hát nem éppen most, ezen a szép nyári ünnepen, augusztus 20-án avatnak az ország színe előtt munkásfiúkat, parasztlegényeket is tisztekké? Nem is egy-kettőt, nemcsak mutatóban, hanem többségükben ők állnak majd esküre emelt kézzel a nemzeti szín szegélyes vörös zászló előtt. Évről évre így van ez már. És tábornokaik, akik ott állnak avatásukkor az Országháznál vagy másutt az élükön, ők vajon honnan jöttek? Nincs-e köztük egykori parasztlegény is, mint hajdanán az a nagyabonyi derék huszár volt? Dehogy nincs, hát hogyne volna! A gyárak munkapadjaitól, az ilyenkor először kenyérnek sütött gabona földjeiről jöttek ok szinte valamennyien. Harminc esztendeje nincs már semmi mese, semmi csodálatos abban, hogy munkásokból, parasztokból és fiaikból tisztek, tábornokok is lehetnek ebben az országban. Semmi csodálatos? Talán mégis. Ment igaz, hogy ebben a mi szocializmust — és immár fejlett szocializmust — építő hazánkban mi sem természetesebb, minthogy így legyen. Ez az élet, helyesebben szólva: társadalmunk rendje. És jó is így, ha mai fiatal jaink ezt természetesnek, rendjénvalónak, helyénvalónak tartják, látják, érzik. Csali az volna a baj, ha ez a természetesség beleszürkülne a megszo- kottság közömbösségébe. Ha elfelejtenék — és elfelejtenénk mi is — az élet hétköznapi csodáit. Igaz ugyan, hogy korunk csakugyan teli „csodákkal” (hadd írjam most már idézőjelbe, hiszen nem természetfölötti, megmagyarázhatatlan je. lenséggekkel állunk szemben, de mégis csodák ezek, ha csali néhány évtizedre is pillantunk magunk mögé) — szóval szinte naponta jelentkeznek. Talán azért sem lepődik meg már napjaink embere, ha olyasmivel találkozik, ami megintcsak nem is régen a mesék világában létezhetett. Az olyan nagy eseményeket persze mégis izgatottan figyeli, mint mikor az Ember „az égen” süvít űrhajóján, s szinte jelképes baráti kézként kulcsolódik össze két távoli földrész embervezette hajója messze, a beláthatatlan- nak hitt magasságokban. Mindezt a „varázsdobozán” nézi, melyen a távolba lát, akár az egykori mesékben. S vajon hányán gondolnak rá, hogy ez a szemmel látható, kézzel tapintható, érzékszerveinkkel közvetlenül felfogható „mesevilág” honnan csöppent ide? Hogy szülője, eredője, szétválasztha- tatlan társa nálunk az a másik, amelyben a nagyabonyi parasztfiú ténylegesen is. igazán is, valóságosan is tábornokká válik. És bármivé, amivé akar, amihez kedve van és hozzá tehetsége, esze, szorgalma, tisztessége. Hát van-e, kell-e ennél nagyobb „csoda”? Ünnepe ennek is a maj nap, augusztus 20. Mert mindazt, amit generációk mesés álmainak szép történeteiben adtak szájr ól-szájra egykor, most e mai — gondokkal is küzdő, mégis alapjaiban megváltozott —, hazai világ reális tényeikéní foglalja fejezetekbe a Magyar Népköztársaság Alkotmánya. Egykori vágyak — ma törvények. S felejtjük-e a régi vágyakat, melyeket mesékbe, igaznak álmodott történetekbe formált a népi képzelet? Kár lenne felejtenünk őket. Nem, „nem lógok a mesék tején”, de „valódi világot” hörpintő korunkban is jó emlékeznünk a hajdani álmokra, egykori melengető mesékre. A nép jövőt álmodó meséire, melyekből megannyi napjaink valósága. Lőkös Zoltán Losonczi Pál beszéde
