Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-20 / 195. szám

AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XIX ÉVFOLYAM, 195. SZÁM ÄRA 80 FILLÉR 1975. AUGUSZTUS 20., SZERDA A teremték O rszágot, hazát építők, gyarapítók. Mond­hatjuk-e, azok va­gyunk mindannyian? Igen is, nem is. Ment ezernyi nagy és kis tettünk, sike­rünk, erőfeszítésünk mel­lett ott sorakoznak hi­báink, botlásaink, renyhe- ségeink jelei; a holnapért kzdve ezekkel is birkó­zunk. Tudatosan, de nem mindig célszerűen. Igye­kezve, de sűrűn hamar elfogyó erővel. A teremtök hősöknek tűnnek. A te­remtük : egyszerű emberek milliói. Sorsuk közös, de képes­ségeik különböznek. Jövő­jük azonos alapokra épül, de jelenük ezernyi részlete eltérő vonásokat rajzol mindennapjaikra. Egység? Egység! Abban, hogy te­remteni kell, szocialista hazát gazdagítani, a fejlett szocialista társadalmat ki­alakítani, a kapcsokat erő­sebbre kovácsolni a test- vémépekkel, s együtt őr­ködni velük a szabadsá­gon, a függetlenségén. Ke­vés ez az egységhez? Ez a legfontosabb, ami hozzá kell, j. s történelmünkben először vannak meg a fel­tételei a szocialista nem­zeti összefogásnak. Volt, van, s bizonyára lesz is vitte, azon, Id meny­nyit tett, tesz hozzá az épí­tés tégláihoz. Méricskélés közben elsikkad a lényeg! Az, hogy a hozzájárulás elválaszthatatlan a társa­dalmi munkamegosztástól, s nem az a kérdés, ki mennyit adott, hanem az, nyújtott-e amit elvártak, a közös érdekek okán meg­követeltek tőle? Egy ter­melőszövetkezeti dolgozó esetleg kevesebbet helyez a közt» asztalra, mint a nagy termelékenységű berende­zésen termelő ipari mun­kás, a tudós új utakat nyi­tó felfedezése esetleg fon­tosabbnak látszik, mint a község gyerkőceivel küsz­ködő tanító mindennapos kötelességteljesítése, de hi- hetjük-e, hogy a teremtés bonyolult folyamata bár­melyiket nélkülözheti? L égy valaki — mondja a szülő gyermekének. Légy ember, a szó igaz és teljes értelmében vett szocialista ember, azaz teremtő — mondja a tár­sadalom. Nem mindenben és mindenkor egyezik, cseng össze e két biztatás. Sűrűn kerülnek szemünk elé olyanok, akik — a régi szólással élve — vásznat vonhatnak becsületessé­gükre; lehet, nem ütköz­nek össze a törvénnyel, az írott joggal, de a közösség­gel, a társadalommal sem találkoznak. Mennek a maguk útján, azt gondolva, másoknak hagyják a te­remtést, nekik elég, ha gondjaik csökkennek, ha boldogulnak, ha megszer­zik azt, amit akarnak. Az országépítés nem pa­radicsomi séta! Egyre meg­újuló harc, keserves küz­dés, de nem emberek ellen, hanem értük, velük. Még akkor is, ha némely cso­portjaik nem látják be: értük nyúl ki á társadalom keze, őket hívja a tudatos teremtők táborába, nekik kínálja a , mindenfajta munkában -meglelhető örö­met. Mert teremteni csak kedvvel, örömmel lehet, s H'"', , erre újkori, azaz felszaba­dulás utáni történelmünk garmadával adta, adja a példát, örömmel átitatott lenne a munka minden perce? A legszebb munka sem ilyen! Akadnak benne kínos mozzanatok, ideget, izmot nyűvő órák, szürke­ségbe süppedő napok, ám a végső eredmény mégis a testet végigömlő öröm: megtettem, megcsináltam. Így, ezzel az örömmel pillanthat végig a learatott hektárokon a gabonakom­bájn kezelője, az osztály padjai között sorakozó gyerekeken a pedagógus, az alkatrészeken az acélt alakító munkás. De csak akkor lelheti meg ezt az örömet, ha valóban úgy tette dolgát, ahogyan ké­pességeiből tellett, ha pél­dát követett és példát adott, ha munka közben el -elfeledkezett arról, hogy ez a kenyérkereset kény­szere, kötelesség. Akkor tehát, ha törekvésed össze­ölelkeztek a tudatossággal. ji] ehezebb most, mint JA két-három esztendeje — mondotta valaki az ünnep előtt —, több a gond, bizonyára csende­sebbek lesznek a munkás- paraszt találkozóit. Igazat szólt? Csak annyiban, hogy gondjaink valóban vannak. Ám, miféle naivitás hitetné el velünk, hogy a teremtés könnyű, napfényes ég alatt megy végbe, szellő sem za­varja? Talán jó lenne, ha ál­maink rögtön valóra válná­nak. Akikor sima terepen trappoLhaitnánk, nem kel­lene a lábunk alá nézni, s úgy kiáltoznánk, hogy előre, előre. Hisszük: nemcsak a cél, az eredmény a fontos, hanem a küzdés, a célig, az eredményig jutás sokféle '■ mozzanata is. Önismeretre tanít, egyéni és társadalmi méretekben, fölfedezheti erényeinket és gyengéinket, azaz knitikusabbá tesz ben­nünket, s ezzel igényesebbé, többért törekvővé, jobbért cselekvővé. A teremtők tí­pusa egyetlen társadalomból sem hiányzik, de e típust a szocializmus gyarapította seregnyivé, hatalmas tábor­rá. Azzal, hogy alapot terem­tett az emberi méltósághoz, egyenlőséghez. Azzal, hogy létrehozta a szocialista tu­lajdonformákat, s folytono­san gyarapította a szocia­lizmus anyagi-műszaki alapjait. Azzal... mindaz­zal, ami az elmúlt évtize­dekben végbement, ami százezrekkel, miíliökkal láttatta be: országot építe­nek, hazát teremtenek. A magúit országát. E belátás nem mindig kapcsolódik össze jogok és kötelességek forma szerinti ismeretével, de szinte minden esetben elválaszthatatlan az érzelmi azonosulástól. Attól, hogy ebben az országban milliók érzik itthon magukat, mégha megfogalmazni nem is tudják ezt az érzést. Történelmünk teremtők emlékét állítja elénk. Utó­dainkra mi is teremtők mil­lióinak emlékét — munká­ját: örömét és verítékét — , hagyiuk. E folytonosság nö­veli felelősségünket. E foly- , tonosság teszi széppé, tisz­tává örömünket. GAZDAGODIK A MEGYE Korábban már hírt adtunk arról, hogy az ünnep tisztele­tére Pest megye több városá­ban és községében új közintéz­ményeket, lakásokat adnak át Az ünnepélyes avatásra a leg­több helyen augusztus 19-én került sor. Fotóriportereink az ünnep előtti napokban Aszó- dot. Érdet, Gödöllőt és Nagy- kátát keresték fel. hogy len­csevégre kapják az ünnepé­lyes perceket megelőző készü­lődést, az utolsó simításokat és természetesen azokat a létesít­ményeket, amelyek birtokba­vételekor joggal örülhetnek la­kóhelyük gazdagodásának több tízezren. Alkotmányát köszönti az ország Nagygyűlés Szolnokon - Ünnepségek Pest megyében Kedden országszerte folytatódott az alkot­mány napját köszöntő ünnepségek sorozata. Nagygyűléseken, munkás—paraszt találkozó­kon emlékeztek meg az évfordulóról és ez al­kalommal számos létesítmény átadására is . sor került. A megyékbe, vidéki városokba a párt és az állam vezetői látogattak el. Szol­nokon a nagygyűlés szónoka Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az El­nöki Tanács elnöke volt. Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának főtitká­ra Győr-Sopron megyét kereste fel, s Moson­magyaróváron ünnepi nagygyűlést tartott. Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára Debrecenben, Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese Esztergomban mondott beszédet az alkotmánynapi nagygyű­lésen. LOSONCZI PÁL : Az ünnep tiszteletére kedden délután az országház előtti Kossuth Lajos téren ünnepé­lyesen, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköztársaság állami zászlaját. A Gell ért-hegyen ugyancsak katonai tisztelet- adás közepette vonták fel a munkásmozgalom vörös lobogóját. Pest megyében is megkezdődött a gazdag program. Tegnap Cegléden, Gödöllőn, Nagy­kőrösön, Vácott és Szentendrén, valamint Abonyban tartottak alkotmánynapi ünnepsé­get. Solymáron, Pomázon és a Pestvidéki Gép­gyárban munkás—paraszt találkozóra került sor. Mint minden évben, az idén is új létesít­ményeket adtak át: nagycsaládosok költöznek új lakásba, óvodák, könyvtárak, bölcsődék és a társadalom támogatásával épült új intéz­mények avatásával tették emlékezetessé az alkotmány és az új kenyér ünnepét. A munkás-paraszt szövetség jelenti augusztus 20. politikai tartalmát ■— Alkotmányunk születés­napja nemcsak állami, ha­nem igazi népünnep. Az egész nép köszönti a gazda jogán és felelősségével az önmaga alkotta művet, összegezi ered­ményeit, számbaveszi teen­dőit és feladatait Egyre több család költözik Nagykátán is korszerű, a mai igények­nek megfelelő otthonba. Ma, augusztus 20-án i7 Likast adnak át a nagyközségben. Néhány napja még az utolsó simításokat végezték Enil’geten, a Dagály utcai tízlakásos sorházban. A kétmillió forintos létesítményt a nagy családosoknak adták át, ünnepélyes keretek között augusztus 19-én. Az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Szakközépiskola húszmil­lió forintért felépült tanműhelyét ma avatják. Az épület az itt tanulók elmélyült szakmai előképzését hivatott szolgálni, A gödöllői új, 25 ezer kötetes könyvtár. Gárdos Katalin, Koppány György, Nagy Iván felvételei eredmények alapján és ará­nyában növekedjék, ami biz­tosítja a jövedelmek megala­pozott emelkedését. A meg­dolgozott munkán alapuló be­vételt és béremelést, jövede­lemnövekedést helyeseljük, támogatjuk és örülünk neki. Mint ahogy annak is örülünk, hogy terveinknek megfelelően szakadatlanul javulnak né­pünk életkörülményei, jobb lesz szociális ellátottsága. De ugyanakkor azt kell mondani: ha valaha igaz volt a köz­mondás, akkor ma kétszeresen az, hogy csak addig nyújtóz­kodhatunk, ameddig a taka­rónk ér. — Központi Bizottságunk legutóbbi ülésén — a tavaly decemberben hozott határoza­tának végrehajtását értékelve — arra hívta fel nagy nyoma­tékkai a figyelmet, hogy idő­szerű gazdasági teendőink jobb és gyorsabb\ végzésével, a ter­melésben, az üzem- és mun­kaszervezésben rejlő nagy tar­talékok feltárásával járuljunk hozzá a hatékonyabb, olcsóbb, jobb, exportképesebb termelés fokozásához, népgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődéséhez. — Alkotmánynapi ünnep­ségeink szép hagyománya, hogy az új kenyér képletes megszegése alkalmából — ter­mészetesen — mezőgazdasá­gunk helyzetéről is szólunk. — A legfontosabb monda­nivalónk az idén is az, hogy magtárban van az ország ke­nyere. Igaz, hogy nagy-nagy nehézségek, társadalmi erő­feszítés, összefogott munka árán sikerült megvívni ke­nyércsatánkat az idő járással De most már elmondhatjuk, hogy mögöttünk van ez a nagy nyári munka, minden gondjá­val, bajával, de szépségével és örömével is. — Szolnok megye a gabona- termesztés egyik nagy köz­pontja. Gyűlésünk ezért is hi­vatott fórum arra, hogy az al­kalmat felhasználva fejezzem ki pártunk tis kormányunk kö­szönetét és elismerését azok­nak, akiknek a vállát az idei aratás kétségtelenül minden eddigit felülmúló nehézsége nyomta: szocialista mezőgaz­dasági nagyüzemeink derék kombájnosainak, gépkezelői­nek, az aratás irányítóinak és mindazoknak, akik munkájuk­kal hozzájárultak ahhoz, hogy a gabona, népünk egész évi kenyere k búzatáblákról elju­tott a raktárakig. — Általában a mezőgazda­ságról azt mondhatom, hogy — ugyanúgy, ahogy a népgaz­daság más területein — az eredmények a jellemzők, a meghatározók, de itt sem va­gyunk gondok, problémák és feladatok híján. — A megnövekedett üzem­méreteket a fejlődés szolgála­tába kell állítani az összes le­hetséges módon. A nagyobb gazdaság sok kérdést új mó­don vet fel, sok mindenre másként kell felelni, mint ko­rábban, Ám nagy gonddal és körültekintéssel kell arra ügyelni, hogy a fürdővízzel ki ne öntsük a gyereket. A szo­cialista nagyüzemi mezőgaz­daságnak ma egyidejűleg kell megbirkóznia a megfontolt, a lehetőségekkel és szükséggel arányban álló korszerűsítéssel, valamint a bőségesen rendel­kezésre álló tartalékok ki­használásával. Különösen áll ez hz állatte- (Folytatás a 2. oldalon.) — Alkotmányunkat olyan alaptörvénynek tekintjük, me­lyen meg lehet mérni egész társadalmi, politikai, gazda­sági és eszmei rendünk érté­két. Alkotmányunk egyrészt híven tükrözi elért, kivívott eredményeinket, másrészt tág lehetőséget és keretet nyújt a további szocialista fejlődés kibontakoztatására. Mint min­den törvénynek, így az alkot­mánynak is a gyakorlat a pró­baköve. A mi alkotmányunk nem holt betű, hanem élő valóság. — Alkotmányunk minden tételének és egészének lé­nyeges jellemzője: a szocia­lista demokrácia a jogok és a kötelességek elválaszthatat- lanságának elvén nyugszik. Nincsenek jogok kötelesség nélkül, mint ahogy kötele­zettség sem létezhet jogok nélkül. — Alkotmányunk napját az új kenyér ünnepeként is szá­mon tartjuk. A kenyér az éle­tet jelképezi népünk gondol­kodásában. Alkotmányunk viszont új életünket testesíti meg. Az ünnep igazi politikai tartalma a munlcás-paraszt szövetség. Társadalmunk két alapvető osztályának össze­fogása rendszerünk politikai alapja. A mai ünnep kínálja az alkalmat, hogy ismételten kinyilvánítsuk: a munkásosz­tály és a parasztság, amely együttesen harcolva és dol­gozva rakta le szocialista társadalmunk, iparunk és mezőgazdaságunk szilárd alap­ját, közösen védte és szilár­dította meg a népi hatalmat, a jövőben is egy úton halad előre. Közös akarattal szol­gálja a nép ügyét és boldo­gulását. Ezért joggal számít az egész nép, a társadalom minden tagjának cselekvő közreműködésére. — Az idei év eddig mögöt­tünk hagyott részében gazda­ságunk továbbra is erőteljesen fejlődött. És ez nagy dolog, mert azok a külgazdasági körülmények, amelyek kedve­zőtlenül hatottak ránk, nem változtak még meg. Ennek el­lenére a fő gazdasági ágaza­tokban a termelés a tervünk­ben megszabott ütemben és mértékben, sőt egyes területe­ken annál is gyorsabban nö­vekedett. — Pártunk Központi Bi­zottságának 1974 decemberé­ben hozott határozata — amit jóváhagyott és megerősített a XI. kongresszus — megjelölte azokat a teendőket, melyek biztosíthatják népgazdaságunk zavartalan, kiegyensúlyozott és erőteljes fejlődését. — Az eddigi eredményeket azonban csak az első lépésnek tekinthetjük a kijelölt úton. Inkább amolyan biztatásfélé­nek, felhívásnak arra, hogy így, de még gyorsabban kell haladnunk, mert nagyon is sürget az idő bennünket. — Sokszor megkérdezték már tőlem, miért beszélünk annyit és annyiszor a gon­dokról, amikor nálunk nagy­jából minden rendben van. — Gazdasági helyzetünk őszinte feltárásával az a cé­lunk, hogy népünk jobban megértse a feladatokat: hogy tudja, mit és miért kívánunk, kérünk tőle. Azt akarjuk, hogy gazdasági nehézségeinket ne csak a költségvetés, hanem a vállalatok is a magük való­ságában érezzék. Azt, hogy a vállalatok bevétele és jöve­delme a tényleges termelési

Next

/
Thumbnails
Contents