Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-19 / 194. szám
Otílián 1975. AUGUSZTUS 19., KEDD Szolnok 900 éves Áfa avatják a váci Gyurcsek Ferenc emlékművét Budapesttől 100 kilométerre, sok út kereszteződése, találkozása helyén, a Tisza ‘partján, a Zagyva torkolatánál van Szolnok. Fekvése szerencsés is meg nem is. Hiszen az erdélyi só, a tokaji bor, a Kárpátokban kidöntött fa, a hortobágyi tóbasjószág e tájon haladt át évszázadokig, így a kereskedelem fellendült, s város gazdagodott. Ám az utak az ellenséget is elvezették Szolnokra. Ha hazánk területén háború dúlt, akkor ez a város handszíntérré vált. Várát a törökök ostromolták — és el is foglalták. A kuruc-labanc csatákat is átélte a város, s a szabadságharc egyik győzedelmes csatáját Damjanich tábornok vörössipkásai itt vívták meg. (Lovasszobra ennek emlékeként áll Szolnokon.) A Tanácsköztársaság idején hónapokig- frontváros volt, és itt egy nappal tovább tartott a tanácshatalom, mint az ország többi részében. 1944 nyarán az angol—amerikai bombázók tönkrebombázták, s a felszabaduláskor mindössze 4 ezer lákosa volt Szolnoknak. Ma is jól láthatóak a vonat ablakából a nagy tócsák, ezek nem mások, mint vízzel befutott bombatölcsé- rek. Megújul a város Szolnok legújabb újjászületését azonban már másféle „pusztítás”, előzi meg. Most nem árvíz, tűzvész, bomba teszi szabaddá a helyet az újnak, hanem a pontos tervek alapján irányított bulldózerek söprik el az útból a régi vályogviskókat. Másfél évtizede tart már ez az újjáépítés, de 3—4 éve, fennállásának 900. évfordulójára készülve lendült bele a város az igazi hajrába. Aki akár csak két éve járt itt, ne csodálkozzék, hogy hiába keres régi utcákat, házsorokat. Épül a város József Attila úti lakótelepe, s a Szécb enyi- telepeí is alapozzák. Az idén 1620 lakást terveznek átadni — minden bizonnyal sikerül is. A központban, a A 9 méter magas emlékmű, a váci művész alkotása. Gyurcsek Ferenc szobrász- Kusnyár János bontás utáni foghíjakban szálloda épült, irodaházak emelkednek, és megépül a-z új művelődési központ is meg az autóbusz-pályaudvar. A fedett piac színes teteje szinte nem is számít már újdonságnak. Az új pályaudvar is elkészült, s a kör alakú új üveg-fém-be- ton sportcsarnok is. Munkásés művészhagyományok A város munkásmozgalmának régiek a hagyományai. Az ipartelepítéssel — még a múlt században — mind több lett a munkás. A ma hetvenezer lakosú Szolnokon munkás a keresők fele. ök és a többi szolnoki is egyre jobban kötődik városához. Nem alakult ki itt patrícius réteg, mint más gazdagabb városokban, aminek talán az itteni nagy közlekedésiből falcadó mozgás is az oka. így „nyitott” város lett Szolnok. Minden haladó eszme gyökeret vert, és hamar Új iskola Tápiógyörgyén A tanévelőkészítés finisében járunk: még néhány nap és benépesülnek az iskolák. Először, augusztus 20-a után, természetesen a nevelők jelennek meg, akik 26-án és 28-án szakmai tanácskozáson vesznek részt. Az iskolák igazgatói előzőleg — augusztus 22-én és 23-án — a városi, járási központokban tartják hagyományos tanévnyitó értekezletüket. Az első nevelői értekezleteket minden iskolában augusztus 29-én és 30-án tartják. Tamévnyitás szeptember elsején. Pest megye oktatási intézményei megszépülve várják a gyerekeket. A szokásos nyári nagytakarítás, meszelés, és ahol kellett, a tatarozás már majdnem mindenütt befejeződött. Törökbálint iskoláját korszerűsítették, megépítették a központi fűtést is. Teljesen felújították a nyáron a váci Sztáron Sándor gimnáziumot. Üj, nyolctantermes iskolát avatnak augusztus 31-én Tá- piógyörgyén, s készül a pilis- vörösvári új szakmunkásképző intézet is, amelynek az az érdekessége, hogy teljes egészében vállalati támogatásból hozzák létre. A nágytantermes, torna termes iskolát a Kőfára- góipari Vállalat és a Budapesti Lakásépítő Válláliat építi, hogy a jövő kőműves szakmunkásainak helyet, tanulási lehetőséget biztosítson. A legkisebbeket négy új óvoda várja. Mint lapunk első oldalán hírül adjuk, Cegléden tegnap százszemélyes óvodát avattak, ma Vácott kerül sor hasonló eseményre. Gödöllőn 20-án adják át a rég várt gyermekintézményt, és még az ősszel elkészül Duna- haraszti új óvodája is. Lesz elegendő tankönyv Tegnap délelőtt Petró András, a Tankönyvkiadó Vállalat igazgatója elmondotta tájékoztatójában, hogy az 1975/76. tanévre az általános és középiskolák számára 2100 féle tankönyv kiadásáról kell gondoskodni, ami 25 millió példányt jelent. A vállalat 609 féle könyvet raktárról biztosít, viszont 488 félét ebben az esztendőben kellett elkészíteni. Csaknem 100 új kiadású tankönyvet és munkafüzetet jelentetnek meg. Arra a kérdésre, hogy lesz-e idejében tankönyv az iskolákban és a boltokban, az igazgató elmondotta, hogy a már említett 488 féle kiadványból augusztus 15-ig 349 féle került a Könyvértékesítő Vállalat raktáraiba, s a nyomdák megígérték, hogy augusztus végéig minden alapkönyvet elkészítenek és leszállítanak. Az alapvető probléma mégis az, hogy megnövekedett a tankönyvek száma, az iskolában új, korszerű eszközöket: munkafüzeteket, feladatlapokat használnak, ugyanakkor az előállítás feltételei nem tartottak lépést ezzel a pedagógiai igénnyel, sőt az idén a könyvek nyomdai átfutási ideje nem csökkent, hanem hosz- szabb lett. A vidéki iskolákban a helyszínen árusítják a tankönyveket. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat az általános és középiskolákba kiszállítja a tananyagot, és augusztus 25- től szeptember 6-ig helyben vásárolhatják meg azokat. Szeptember 6-án befejeződik az iskolákban az árusítás, viszont szeptember 20-ig a kijelöli boltokban lehet najd könyveket kapni. K. Gy. M. is ért ide. A Tanácsköztársaság idején is ezért játszhatott különleges szerepet; 1956. november 4-én pedig itt alakult meg a forradalmi munkás- paraszt kormány. A városnak nincsenek különösebben híres, szép épületei, egységes építészeti stílust viselő házsorai, de az új l<öz- pont ilyen stílust teremthet. Viszont több mint 100 éve dolgoznak itt festők, szobrászok. Sok nagy mesternek adott otthont hoszabb-rövi- debb időre a művésztelep. A Tabán apró házait, a folyók partját számos képen látjuk megörökítve. Az új lakótelepeket is lefestették a mesteri kezek. A Galéria megnyitása, a művésztelep eddigi szervezetének átalakítása, reméljük itt is lendületesebb, pezsgőbb életet hoz. A kórusmozgalom felvirágzása, a Tisza táncegyüttes sikered, a szimfonikus zenekar jelzi, hogy a szellemi élet új arca mutatkozik meg Szolnokon a képzőművészet mellett. A város színháza sok kellemes estét szerzett nemcsak a szolnokiaknak, hanem a tv-né- zőknek is. Itt volt például Örkény István Macskajátékának ősbemutatója. Kedvcsinálóként Nem könnyű egy városit röviden bemutatni. E sorokat kedvcsinálóként írtuk: keressék fel minél többen a jubiláló, immár 900 éves Szolnokot. Amelynek ma avatják egyik szép nevezetességét: a Vácott élő Gyurcsek Ferenc szobrászművész impozáns jubileumi emlékművét. A Duna vonzásában Váci járási képzőművészeti kiállítás A Járási napok keretében a váci Járási képzőművészeti kiállítást vasárnap nyitotta meg Barát Endre, a járási pártbizottság első titkára, Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban. (A tárlat e hónapban tekinthető meg naponta.) A járási napok egyébként vasárnap este a járás legjobb művészeti és folklórcsoportjainaik műsorával fejeződött be a művelődési központban. Legyünk elfogultak ez egyszer. Az országokat átszelő folyam, a Börzsöny és a Pilis tömbjeit áttörve, a Dunakanyarban éri el látványpompájának tetőpontját. Az már a mi büszkeségünk, hogy Ze- begénytől Gödig, párhuzamosan a Dunával a képzőművészet teleprendszere alakult lei a zebegényi Szőnyi-forrás, a nagymarosi alkotócsoport, a verőcei Gorka-kerámiák, a vá. ei Duna-műhely és a Dunakeszi környékén dolgozó festők, szobrászok közreműködésével. A táj adottságaitól függően, mely vonzóan változó a magas hegyek, lankák és az ipari környezet egymáshoz tö- mődő csopórtosulásaival — a váci járás képzőművészei tág stílusvariációk jegyében munkálkodnak e folyó összefogta környezet festői, szobrászi, grafikai megnevezéseivel. A két pólus közül az egyik Basica József európai léptékű absztrahálása, mely színekkel fogalmazza a lelkűiét állapotait. és csöndesen ütköző formákkal érzékelteti Nagymaros látványrendjét. A másik pont Vhrig Zsigmond, aki tisztes értékű valóságleírással értelmezi a Dunakanyar visegrádi szakaszát. Köztük gazdag árnyalatok húzódnak. Mindenek előtt Bojtor Károly, aki egyre szívósabban ha. lad előre a halászéletet és nagymarosi, csobánkai részleteket összegező festői offenzívával, Dobrovits Péter, aki színes tün- döklésű facsoporttal, Kovács Nagy Ira, aki spanyol tájjal, Szentgyörgyi Kornél, aki maradéktalanul megoldott esti hangulattal bizonyítja folyamatos fejlődését. Nyilvánvaló két dolog. Az egyik, hogy a váci járás képzőművészeinek jelentős része a táj ideiglenes vagy állandó vendége, és csak egy része helyi illetőségű. Ez nem jelent értékbeli különbséget önmagában, mert Garabu- czy Ágnes rendszeresen Budapestről érkezik Nagymarosra, Monos József pedig váci lakos. Mindketten jó festők, akik megfontoltan gyarapítják eszközeiket, s ebben a szerves folyamatban nem jelent előnyt, hátrányt az otthonteremtés egyfelől — másrészt a tartósított vendégeskedés. A másik tény, hogy ez a kiállítás idézet, nem teljesség, mivel e tájegységben sokkal többen alkotnak TV FIGYELŐ Uosvay Vargha. Szentendre igazán nem panaszkodhat: művészei rendszeresen szerepelnek a képernyőn, llosvay Vargha Istvánnal is többször találkozhattunk mostanában. Szombaton pedig félórás ösz- szeállítással köszöntötték a 80 esztendős művészt. Tanulságos, érdekes filmet láttunk. Főképpen azért, mert a D. Fehér Zsuzsa szerkesztette riport nagyon szemléletesen mutatta be, hogyan vált az alföldi festőből jellegzetesen szentendrei művész, hogyan változott meg, alakult át a Duna-parti városban képeinek belső struktúrája, sőt valójában minden eleme, azaz hogyan hatott a művész alkotásmódjára a környezet, amelyben élt és dolgozott. Micsoda műsor! A szombaton kezdődött új sorozat, a Micsoda idők voltak! első adása, sajnos, nem sikerült úgy, ahogyan vártuk. A műsor azt ígérte, összeállítást ad harminc év lakásügyekkel foglalkozó humoros irodalmából. Forma szerint ez meg is történt. Csakhogy ebben az első részben az elnéző humorú, megbocsátó vígjáték és az operett vitte a főszerepet. Nagyon kevés teret kapott viszont az ebben a dologban mégiscsak legfontosabb műfaj, a szatíra. Ezért aztán mindenféle igazi izgalom nélkül, langyos unalommal néztük végig Lehel Judit és Kállai István válogatását. A korszakhoz, a „micsoda időkhöz” képest laposnak tűnt ez az adás: alig mutatott meg valamit 30 év nem jelentéktelen lakásgondjaiból. Psj Cilé. Sok olyan óra kellene az adásban, mint amilyennel Csernus Mariann ajándékozta meg a nézőket szombat éjszaka Weöres Sándor Psyché című kötetéből összeállított műsorával. Néhány éve élőben is láthattuk, hallhattuk az Irodalmi Színpadon a művésznőnek ezt a műsorát. Az is felejthetetlen élmény volt. De a mostani tévés adás talán még ennél is több. Csernus Ma- riannt közelről látni, arcának, szemének rebbenését követni annyit jelentett: még közelebb kerülni a Psyché-ciklus verseihez. Hiszen az is élmény, ha a kötetet kezébe veszi az ember: még Weöres ezerárnyalatú költészetében is külön csodának számítanak ezek a versek. Az olvasó egyszerre ámul gondolatgazdaságukon, szépségükön műveket tartalmazó lendülettel, akik most hiányoznak. Elsősorban a Duna-műhely tagjaira gondolok. Lényegi kiemelésekkel azonban jelen van a Szob—Zebegény—N agymaros— Göd vonulat Kapicz Margit, Dániel Kornél elmélyült festményeivel, Raszler Károly, Sáros András Miklós, Szüts Miklós gondolkodásra késztető grafikai lapjaival. Jelen van továbbá Főnyi Géza és Tímár József műveiben az előzmény és a lehetőség. Két — elvonult és születő — nemzedék, s köztük a különböző korosztály, Freytág Zoltán, Czétényi Vilmos, Arató István, Zirkelbach László és mindazok, akik a ki- állítófcerem szűk volta miatt távolmaradtak. Ami a szobrászati hátteret illeti: Bakos Ildikó és Blaskó János művei megbízható értékek. Gyurcsek Ferenc művészete abból a szempontból kiemelkedő, hogy kevés lendülettel szólítja szobrokká a munkáshétköznapok olykor idillikus, máskor drámai eseményeit azzal a hivatástudattal, mely „kezes állattá” növeli, szerkeszti, igényli a gépet A váci kiállítás sürgetően veti fel a „hogyan tovább?" kérdését. Ez elsősorban azzal kapcsolatos, hogy az amatőrök és az iskoláskorú művészjelöltek szemnyitásával is ezt a képzőművészeti folyosót tágítani szükséges. Két közegben, két irányban. Elsősorban Nagybörzsöny, Szokolya, Vámosmikola, Kóspallag, Vácduka, Főt képi felfedezésével, másrészt a munka népének gazdag cselekvéstörténetét átköltő rendszeres gyakorlatával. Ha mindez megvalósul a művészetpártolás még magasabb színvonalán, akkor már a közeljövőben indokolt e több központú vidék nemzetközi bővítése a hajdú- böszörményi, siklási, nyíregyházi példa alapján. Szükség- szerű, hogy kellő megalapozás után Vác—Nagymaros térségében nemzetközi művésztelep és kiállítás szerveződjön a Duna hat országra osztódó festőinek állandó jelenlétével és közreműködésével. Így válhat az egyre magasabb minőséget célul tűző és számban is növekvő művésztábor a szocialista harmóniateremtés aktív részesévé. Losonci Miklós Mozart-est Vácrátóton N em volt kegyes ebben az évben a vácrátóti hangversenyekhez az idő: egyik alkalommal sem sikerült az eredeti időpontban megtartani a koncerteket. Klasszikus szépségű környezetben klasszikus muzsika — így lehet röviden összefoglalni a szombat helyett vasárnap megtartott idei második estet, amelyet Mozart műveiből állítottak össze. A közreműködő Magyar Állami Hangversenyzenekar régi jó ismerősünk: legutóbb egy éve szerepeltek itt, s akkor is a halhatatlan mestert választották zeneszerzőül. A tavalyi műsor: a g-moll szimfónia és a Requiem komor hangulata után az idén szórakoztató darabokból állították össze a műsort Elsőként a D-dúr divertimento csendült fel. Az olasz szó maga is szórakozást jelent, és ez meghatározza a zene műfaját. A háromtételes darab eredetileg vonósnégyesre készült, de itt a hangversenyeken szokásos kamaraze- nekari formában adták elő. A személyes lírai hangvételű alkotás első tételében szépen érvényesült az első hegedű kiemelkedő szerepe és a modulációk gazdagsága, melyet egyébként Haydntól tanult Mozart. A lassú második és azon, hogy füzérük valójában világirodalmi bravúr. Csernus Mariann tolmácsolásában mintha maga Psyché, a „hajdani költőnő” elevenedett volna meg. Csak bámulni lehetett a produkcióba épített fegyelmezett, fáradságos munkát, amely azonban olyan természetesen hatott, hogy a mesterségbeli erőfeszítést nem is lehetett tetten érni. Psyché szólt maga. ISäiV kalandok. Henrik király kivédte az összeesküvők cselvetéseit. Bussy viszont gyanútlanul besétált Monsoreau csapdájába: tetten érték a szépasszonynál. De a lovag nem adta magát könnyen. Olyan vérfürdőt rendezett a ,bosszúra éhes, féltékeny gróf palotájában, amelyhez hasonlót nem sokat láttunk a filmvásznon. Vasárnap délután ezzel véget is ért a hétrészes francia sorozat, a Monsoreau felesége. Milyen volt? Mint Dumas regénye, amelyből készült: romantikus, kalandos, szenvedélyes. Mondhatnánk úgy is: naiv, átlátszó. Igazán nagy érdeklődést nem is váltott ki. De azért voltak hűséges nézői, akik vasárnap délutánonként szorgalmasan végigülték minden folytatását. Nem sokat gyarapodtak ugyan ezzel, de bizonyára nem is unatkoztak. S ez is valami. Csontos Magda tétel inkább olaszos dallam- és ritmustordulatú: ezt is jól oldották meg, akárcsak a visszaállást az ismét Havdn- hatású jókedvű, pajkos záró- tételre. A D-dúr hegedűverseny jellemzője a szerző korábbi ilyen műfajú műveivel ellentétben, hogy a szólóhangszer valóban kiemelkedő funkciót lát el, a zenekar pedig nem „verseng” vele, hanem kíséri. A szólista, a szovjet Pavel Kogan megfelelően, érvényesítette a szólam dallamosságát, jól építette fel a melódiaiveket, a virtuóz részekkel sem volt baj. Szünet után az Esz-dúr kürtversenyt hallhattuk Friedrich Ádám közreműködésével. Tény és való: erre a hangszerre igen ritkán íródott azóta is versenymű, s hogy Mozart négyet is komponált, annak személyes okad voltait, nevezetesen barátsága a salzburgi zenekar kürtösével. Ennek a darabnak a sajátossága, hogy a szólóhangszer a bevezető zenekari egészben is szerepel, és csak a főtéma megszólaltatásával válik ki az együttesből. Az ezt követő változatos témák jól illenek a kürt meleg, bársonyos hangszínéhez. Különösen a mozgalmas, eleven, vadászat-at- moszférájú zárótétel hatásos. Sajnos, a szólista indiszponált játéka miatt — melyet csak részben magyaráz a párás levegő — ez lett az est legkevésbé sikerült része. Annál kitűnőbb volt a befejező szám, a Screnata notturna, amelynek már hangösszeállítása is különleges: két együttese közül az egyik egy vonósnégyest foglal magában, de gordonka helyett nagybőgővel, a másik pedig vonós- zenekar tagjaiból áll, itt viszont a bőgő helyett egypár üstdob szerepel. Ez is éji zene lévén, kifejezetten szabadtérre íródott: a sajátos muzsikálás! mód külső formáit híven jelenteti meg a nyitó induló épp úgy, mint a záró rondó, amelyben az elvonuló muzsikusok élethű ábrázolása kedvéért egy népszerű és a maga idejében közismert bécsi utcai nóta hanaiait is felidézte a zeneszerző. A karmester Németh Gyula, aki egyébként végig —tűnőén kezében tartotta az együttest, ebben a műben különösen örömét lelte, és így sikerült felszínre hoznia a szívvel játszó zenekar minden értékét. Köszönjük ezt a gondot űző muzsikálást: ha ablakból hallgatjuk, a régi szokások szerint, elismerésként gyertyát gyújtottunk volna — így a nézőtéren jutalmaztuk hosszú tapssal a szereplőket. Dalos Gábor
