Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-19 / 194. szám
1975. AUGUSZTUS 19., KEDD MEGYEI W xMnagf Mór 8 különvonat Nagy érdeklődés a 68. OMÉK iránt Együtt mennek a brigádok Nagy az érdeklődés az augusztus 29-én nyíló 68. Országos Mezőgazdasági és Élelmezésipari Kiállítás és Vásár iránt. A Cooptourist, a szövetkezetek utazási irodája eddig nyolc különvonatot és 210 kiilönbuszt szervezett a vásárra, s több mint 16 ezren, főként szövetkezeti tagok jelentkeztek az irodánál, hogy szervezetten látogassanak a bemutatóra. Különösen Győr, Székesfehérvár és Szombathely Cooptourist-kirendelt- ségeinél élénk a forgalom. Győrben például 15 ezer vásári belépő kelt el eddig elővételben. A jelentkezők között különösen sok a mezőgazdasági szocialista brigád, amelyek kollektiven kívánják felkeresni a mezőgazdaság és az élelmiszeripar legújabb eredményeit felsorakoztató vásárt. Több szövetkezet külön vásárol ajándékjegyeket jól dolgozó tagjainak, azoknak, akik a mezőgazdasági csúcsmunkálatoknál kiemelkedő munkát végezitek. A SZŐ VOSZ és a MÉM megbízásából a Cooptourist nemcsak 300 ezer vásári belépő értékesítését vállalta vidéki irodáin keresztül, de a vásár alatt külön programokat is szervez a több napra Budapestre érkező látogatóknak, így egyebek között városnézésen, sétahajózáson és színházi előadáson vehetnek részt a jelentkezők. NEMZETKÖZI KONGRESSZUS Szeptember 2—4. között — immár második alkalommal — hazánkban, Balatonfüreden rendezik meg az érzéstelenítés tudományával és az intenzív betegellátással foglalkozó szakemberek VII. nemzetközi kongresszusát. A háromnapos tudományos tanácskozásra a szomszédos szocialista országokból, Nyugat-Európából, az Egyesült Államokból, valamint Indiából és Japánból — a hazai szakemberekkel együtt — több mint félezer résztvevőt várnak. Hétvégi őrjárat Százhalombattán Akadozik a vasúti tehervagonok kirakása — Az idő — pénz. Különösen drága az idő a vasútnál. A kirakodási határidő lejárta után vagononként, óránként 24 forint az első napon, a másodikon 100, minden további napon pedig 200 forint a tehervagon „álláspénze”. Tehát egy három napja veszteglő teherkocsi napi 4800 forintba kerül. Tőkei Imre, a százhalombattai DKV — most kibővített — vasútállomásának főnöke sorolja a számokat. — A vasúti kocsik kirakása (a gond országos), nálunk is gyakorta akadozik — mondja. Az ide érkező szállítmányok zömét az 1-es Volán 3. üzemegysége rakja ki. Ha késnek a munkával, a Volánt terheli a kocsik álláspénze. Természetesen nemcsak az álláspénz a lényeges, hanem a késedelmi idő. A kirakatlan vagonok nem szállíthatnak újabb rakományt;. Azok a vállalatok, amelyek maguk rakodnak, maguk is fizetnek késedelem esetén. — Az időben történő kirakodást mi úgy segítjük, hogy úgynevezett előjelentést küldünk a szerelvény érkezéséről az érdekelteknek. Teli vagonok — kevés a munkáskéz — Az ÉM mélyépítő vállalatának anyagai a közelmúltban 9 napig álltak kirakatlanul. Az ára 11 ezer forint volt. Most is vesztegel a vágányokon kirakatlan kocsi. Beton mederlapok vannak benne. 16-án este hat órakor jár le a határidő. — Szombat lévén — már valószínűleg nem hordják ki áz árut a vagonokból. Ez is 12 óra biztos késés ... — Legjobban rakodó ügyfeleink a DHV. a 22-es számú Építőipari Vállalat és az Erőmű Beruházó Vállalat. Mindegyik maga rakodik. A Mélyépítő Vállalat — úgy tűnik, okult a 11 ezer forintos büntetésből — augusztus 15-én 39 vagonos kőzúzalékszállítmányt kapott, s azonnal elvitték. — Á legtöbb probléma a Volánnal van. ök, amit tudnak, kiraknak géppel, de a kézi rakodáshoz nincs elég emberük. Tavaly egymillió forint álláspénzt fizettek... Sokba kerül — Az elkésett rakodás valóban költséges — mondja a Volán 1/3-as üzemének igazgatója, Kiss Géza. — A tavalyi 1 milliós fekbérből 700 ezer forint üzemünket terhelte. Ennek több oka is volt. Öreg rakodógépeink gyakorta szorultak javításra. A munkaerő- hiány is gondot okoz. — Főként a kézi rakodás akadozik ezért. A szállítmányok címzettjeivel, a vállalatokkal mi éves szerződéseket kötünk. A szerződésben gyakran az is szerepel, hogy a vállalt kocsiszámon felül is kiürítjük a kocsikat. Ez az álláspénz — ha adódik —, már a címzetteket terheli. — Csökkent az egy vagon kirakására a MÁV által előirányzott idő is. Tavaly még hét óra volt, idén már csak 5,8 óra. Az elmúlt évben még helyi irányítási problémáink is akadtak Százhalombattán. — Azóta persze sokat változott a helyzet. Idei szerződéseinket már az adottságainkhoz igazodva kötöttük. A rakodógépeket télen felújítot- tuk és munkájukat szervezettebbé tettük. Jobb munkaszervezéssel A munkerőhiány persze ma is áll. Ezen csatr az segítene, ha a kézi rakodással lehordható árukat rakodólapra helyeznék a feladók. Kértük a címzettek segítségét is Százhalombattán. Szinte magától értetődően egyetlen vállalat sem ajánlotta fel, hogy pihenő- napos munkásait — noha a munkabért a Volán adná — segítségünkre küldje a rakodáshoz. — Mindezek ellenére jelentős eredményeket értünk el, jobb munkaszervezéssel. Az első félévben már „csak” 160 ezer forint volt a minket terhelő álláspénz. A tendencia sem rossz: júniusban csupán 4 ezer 600, júliusban pedig csak 5 ezer 400 forintot fizettünk a késedelem miatt. Szeretnénk természetesen ezt is elkerülni. V. G. P. Vádemelés csak a sértett kívánságára A Legfőbb Ügyészség tájékoztatója Vannak! olyan bűncselekmények, amelyek miatt a büntető- eljárás csak a sértett vagy hozzátartozója kívánságára indítható meg. Ezekről és az eljárás mikéntjéről érdeklődött a Legfőbb Ügyészségnél az MTI tudósítója. Ha a sértett az indítvány jogával nem él, a bűncselekmény elkövetője ellen büntetőeljárás nem indítható. Ennek indoka többféle lehet. Vannak olyan cselekmények, amelyeknek veszélyessége a társadalomra csekély fokú, és így üldözésüket célszerű a sértett indítványától függővé tenni. Egyéb cselekményeknél a sértett kímélete indokolttá teszi, hogy magánindítvány nélkül büntető- eljárás ne indulhasson meg. Két csoportra oszthatók a magánindítványos cselekmények. Az egyikbe azok a magánindítványos ügyek tartoznak, amelyekben a sértett képviseli a vádat. A másik csoportba azok a magánindítványos ügyek tartoznak. amelyekben a magánindítvány megtétele után az ügyészség képviseli a vádat. Ilyen például az erőszakos nemi közösülés, a hozzátartozó sérelmére elkövetett lopás stb. A magánvádra üldözendő magánindítványos bűncselekmények: könnyű testi sértés, becsület- sértés, rágalmazás, magánlaksértés, levéltitok megsértése, halottnak vagy emlékének a meggyalázása, távközlési titok* kifürkészése. Az a lényeges különbség a magánvádra üldözendő és a közvádra üldözendő magánindítványos cselekményeit között, hogy a magánvádló bármikor elejtheti a vádat, és ez az eljárás megszüntetését vonja maga után. A másik esetben — a magánindítvány megtétele után — a magánindítvány már nem vonható vissza, az ügyészség a sértettől függetlenül érvényesíti az állam büntetőjogi igényét. BUDAKALÁSZ Aranygyűrű a törzsgárdalagoknak Hagyomány már a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyáregységében, hogy az alkotmánynapi megemlékezés keretében a több évtizede itt dolgozó, az üzemhez mindig hűséges törzsgárdatagokat jutalomban részesítik. így történt most is; tegnap délután a vállalat művelődési házában került sor erre az eseményre. Az elnökségben helyet foglalt Re- ketye Károly, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezérigazgató-helyettese, Borzák István, a budakalászi gyáregység igazgatója, Nagy Ottó, a budakalászi gyáregység párttitkára, valamint Drótos Istvánná, a vállalati szakszervezeti tanács titkárhelyettese. Az ünnepségen Pothorszki Lászlóné, a budakalászi gyáregység szakszervezeti tanácsának titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Székely Györgyné termelési főmérnök tartotta meg alkotmánynapi megemlékezését. Ezt követően Reketye Károly és Borzák István átnyújtotta a kitüntetéseket, jutalmakat a törzsgárdatagoknak. A vállalat emblémájával ellátott arany pecsétgyűrűt — amelyet női dolgozók harminc, a férfiak pedig harmincöt évi, gyárban töltött munka után kaptak meg — a következők vehették át a budakalászi .gyáregység dolgozói közül: Bartók Mártonná vetülékkiadó, Digruber Ilona programozó csoportvezető, Harza Ferenc művezető, Kalauz Imréné filmnyomó, Kovács Lajos művezető, Kubovits Istvánná szövőnő, Lázár Istvánná adminisztrátor, Németh Jánosné kötésnyilvántartó, Pothorszki Lászlóné, az üzemi szakszervezeti tanács titkára, Somi Ferenc targoncavezető, Szalai József bérelszámolási osztályvezető, Tóth Imréné kivarró, Tóth Istvánná vasaló, Tömő Istvánná napközivezető, Vilmos Gyuláné cérnázó, Wagner Károlyné ke- resztorsózó, Beck István nyugdíjas, a vállalati központ dolgozói közül pedig Szántó Emma tervelőadó és Julinszki József nyugdíjas. Mindezek mellett a gyáregységben dolgozók közül a 15 évi munka utón járó aranyjelvónyt 28-an, a tíz évi munka után járó ezüstjelvényt 19-en, az öt év után járó bronzjelvényt pedig 57-en kapták meg. A jutalmazottak nevében Pothorszki Lászlóné mondott köszönetét, hangsúlyozva: a törzsgárdatagok a jövőben is mindent elkövetnek, hogy kifogástalanul végezzék munkájukat, a gyáregység vezetőitől pedig azt kérte, hogy ehhez teremtsék meg minden vonatkozásban a megfelelő feltételeket. F. G. Kazdnvtz-ellenörzés A Dunámén ti Hőerőmű Vállalat laboratóriumában folyamatosan elemzilk a kazánoknak jutó víz vegyi összetételét. A vizsgálat eredményének alapján szabályozzák a megadott értékeknek megfelelően keménységét és korróziógátló tulajdonságait. Nagy Iván felvétele Pilisvölgye napok Kórustalálkozó Solymáron i A vasárnapi reggel sohasem álmos. Nincs hajnali felkelés, az autóbuszon sem préselik egymást a munkába igyekvők. Valahogy az álom is nyugodtabb lehetett, mert a porták ajtaja együtt nyílik a korai napfelkeltével. Dallal született barátság Solymáron szinte hármasával sétálnak az emberek. Na, nem valami idillikus családi együttlét, sokkal inkább arról van szó, hogy a helyiek ezen a hét végén felcsaptak alkalmi idegenvezetőnek. Én is belebotlok egy' kis társaságba. A tizenkét esztendős fiúcskának, Földesi Jancsinak már nem szúr szemet az idegen arc. Két nagyobbacska lánynak mutatja be szűkebb hazáját. De miért ennyi az idegen? Sadesz Éva és Ica nálunk laknak, most. Sohasem láttuk azelőtt egymást, de hamar összebarátkoztunk. Orosházáról jöttek a madrigélkórussal. Igen, ezen a hét végén dalos zenekedvelőktől lett oly zsúfolt Solymár. Kórustalálkozóról ad hírt a környék minden plakátja, öt környékbeli és pesti kórus adott egymásnak randevút, hogy bemutassák, mivel gazdagodott tavaly óta -repertoárjuk, ugyanis a seregszemlének évekre visszanyúló hagyományai vannak. Most Solymárra esett a választás, itt rendezték meg a fesztivált a Pilisvölgye napok eseménysorozatának keretében. Hogyan került a Viharsarokból ide, az orosháziak kórusa? Ennek külön története van. Az orosháziak karnagya, Szokolay Bálint, amolyan kétlaki. Egyrészt Orosházán él és tanít, viszont solymári nyaralóját gyakorta felkeresi. Az ö kezdeményezésére vette fel a kapcsolatot a két helység kórusa. — Még a nyár elején jártak nálunk az itteniek — meséli Sadesz Éva. — Akkor felvették magnetofonra egyik előadásunkat. Tegnap ezzel a dallal vártak bennünket. Mint kórustag jártam már máshol is, de a legmelegebb fogadtatásban itt volt részünk. Talán beszélgetőpartnerem nem is tudja, hogy a solymári komoly zenei élet nem mostanában kapott lábra. Lelkes, hozzáértő ember kezében van a zenepedagógiai vezetés. Kelemen Istvánná harminc esztendős munkájának gyümölcse a helyi ifjúsági, valamint férfikórus. Nótafák a nézőtéren — A feleségemnek olyan szerencséje van, hogy több évtizedes munkájának termését élvezheti. Akik az első években hallgattak őtőle énekzenét a faluban, azok most gyermekeiket vezetik kézenfogva az iskolába — mondja a férj, Kelemen István, aki maga is a férfikórus tagja. — Ilyen gazdag múlt után, mégis miben lehet lemérni a zenei kulturáltságot? — Házról házra járunk, összegyűjtjük a solymári népdalokat. Aztán egyik napról a másikra ezek a német nyelvű énekek fölkerülnek a kórus műsorára. Most a kórustalálkozón azt vettük észre, hogy a kultúrház nézőterén ülő fejkendős nénik kíváncsiak a feldolgozásunkra. A népdalcsokorra persze válaszolni illik. S az orosháziak tudják, mi az illem. Szokolay Sándor: Vérnász című operájából a Lakodalmi köszöntő csendült föl. A Kossuth-díjas zeneszerző egyébként az orosházi karnagy fia: a Szokolay család személyesen segítette elő a kórustalálkozó sikerét. ígéret __ Szokolay Sándortól — Szokolay Sándor az orosháziaknak írt művét; a Miniatűr kantátát, a solymáriakkal adtuk elő — számol be élményéről Sadesz Éva. — Méghozzá nem akárhogy, a művet maga a szerző vezényelte, és fia, Gergely kísért zongorán. A vendéglátók lelkesedéssel beszélnek a két kórus közös munkájáról, és valamifajta nyugtát emlegetnek tréfásan. Nyugta a zenében? Aztán megtudom, hogy a Kossuth- díjas zeneszerző Solymárnak ígérte egy következő művét, és hogy ígéretének komolyságát bizonyítsa, elismervényt adott szaváról... A kórustalálkozóval még nem fejeződött be a baráti összejövetel. Azután következett Kelemen István szerint a főprogram. Ugyanis ekkor ültek fehér asztal mellé a seregszemle résztvevői. S ahány asztal, annyi kórus. Stílszerűen nemcsak vacsoráztak. A fe- szélyezettebb bemutató után, az asztalok — azaz az énekkarok — versengtek egymással tangóharmonika kíséretében, ki milyen népdalt ismer. Egyszer aztán közös nótába kezdtek. A vendégek Solymáron a helytörténeti kiállítást is megtekintették, Jablonkay István igazgató kalauzolásával. Jelvényt kapott az összes résztvevő — búcsúzásul — a vendéglátó solymáriaktól. A jelvényen dátum és hangjegyek, „Kórustalálkozó, Solymár” felirattal. Kamarás Péter
