Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-17 / 193. szám

1975. AUGUSZTUS 17., VASÄRNAP GYURKOVICS TIBOR: Miből lesz a cserebogár? Táj az idén pompásan fogunk nyaralni — mondta a férjem vacsora után, és egy csomó prospektust terített az asztalra. Zöld hegyek, azúr ég, kék tenger. — Drágám — kezdtem óvatosan —, nem lesz ez egy kicsit drága? Azt hi­szem, hogy az új kocsi mellett... Mosolyogva hárította el kifogásomat: — Éppen ezzel fogunk spórolni. Ala­posan átgondoltam mindent. Sátrat kölcsönzünk: egy csomó szállásköltsé­get megtakaríthatunk. Egészen elcsüggedtem. — Tudod, hogy nem vagyok sportos alkat. A sátor meg aí hozzávaló felsze­relés biztosan egy vagyonba kerül. — Csodálkozni fogsz: egy kétszemé­lyes sátor kétheti bérleti dija egészen minimális. — De ki fogja felállítani? Mi még sohasem csináltunk ilyesmit. — Legfőbb ideje, hogy elkezdjük — vélekedett a férjem —, hiszen még nem vagyunk olyan öregek. Manapság mindenki sátorozik. Meglátod, csodá­latos lesz. Nem leszünk helyzet kötve. Ott ütjük fel a szállásunkat, ahol ked­vünk tartja. És megkezdődtek az előkészületek. Beszereztünk két kempingágyat, háló­zsákot, egy asztalt, két széket, petró- leumfözöt, kemping-étkészletet tányé­rokkal, evőeszközökkel, poharakkal, lá­basokat, ételdobozokat, tálcákat. A fér­jem meghívta a barátait, akik. ragyogó színekkel ecsetelték a sátoros túra előnyeit, fényképeket mutogattak, jó- tanácsokat osztogattak. További beru­házásokra is .’Sor került: sátorlámpát, termoszokat, konzerveket vásároltunk, AGATHE HELL: Ideális nyaralás meg egy felakasztható műanyag szek­rénykét, amelyben az ember megóv­hatja a ruháit a portól, homoktól. A nyaralásra félretett pénzünk és az én amúgy is mérsékelt lelkesedésem gyors ütemben megcsappant. Amikor már minden megvolt, férjem egy böhöm nagy zsákot vonszolt a kertbe és kiürítette a tartalmát: rudak, kampók, zsinegek, sálorlap kerültek elő. Kiteregette a fűre a használati utasítást, és meg bátortalanul megkér­deztem: — Segítsek? — Ö, dehogy, köszönöm — mosoly­gott rám. — Ez igazán férfimunka. Meglátod, nincs benne semmi ördön­gösség: egy negyed órán belül elkészü­lök. Némi aggályaim támadtak, mivel eszembe jutott párom kétbalkezessége. De nem szóltam semmit, hanem csend­ben visszavonultam. Fél óra múlva óvatosan kikémleltem az ablakon, ám csak egy sárga ponyvagomolyagot lát­tam. amelyből futólag a férjem is elő­tűnt egy pillanatra. Néhány szitkozó- dásnak ható kifejezés jutott el a füle­mig. Sürgősen visszabújtam a szobába. Egy óra múlva két rúd meredezett a levegőbe (egy sátornak tudvalevőleg négy rúdja van), a többi a férjem vál- lain nyugodott. A kötelek a lábára te- keredtek, hüvelykujja be volt kötözve zsebkendővel. Káromkodni már nem is tudott szegény, mivel a szájában egy csomó hosszú szöget tartott. Szívből megsajnáltam és átszaladtam a szom­szédba, ahol egy szenvedélyes sátorozó lakott. Megkértem, véletlenül toppan­jon be hozzánk és segítsen a férjem­nek. Már egészen besötétedett, mire végre állt a sátor. További fél óra alatt be is rendeztük. Másnap két órát vett igénybe a sátor lebontása és összegön- gyölítése. Egy hét leforgása alatt sike­rült ugyan a szerelési időket a felére lefaragnunk, de az izomláz miatt ál­matlanul töltöttük az éjszakákat. Ami­kor azután egy esős hajnalon térdig állt a sátrunkban a víz és az előbújó giliszták felkúsztak a kempingágyakra, sírógörcsöt kaptam. Férjem komor arccal ment be a hi­vatalba. Dél felé két férfi érkezett. Lebontot­ták a. sátrat és magukkal vitték. Ebből az alkalomból ünnepi ebédet főztem és levelet írtam egy vidéki barátnőmnek. Végül is nála töltöttük a szabadságun­kat. Kitűnően éreztük magunkat. Csak a táplálkozásunk volt kissé egyoldalú: minden étkezésre marhahús-konzervet ettünk. El kellett fogyasztanunk a sá­tortúrára felhalmozott élelmiszer-tar­talékainkat. Németből fordította: Zahemszky László cserebogár? Azt megnézhet­nék! Nincs egy olyan zug, ahol ne látná a fiatalurat el- mélyülten diskurálni a sze­mélyzetis kisasszonnyal! Pe­dig annak két gyereke van! Igaz, hogy társadalmi kérdé­sekről beszélgetnek. Csinos az az asszony, meg kell adni. A csípője, melle... Miért lesz az ember műhelyfőnök, mit gondol? Az egy társadalmi csípő ám! Társadalmi mellek? Társadalmi hálószobákban is lehet... Pista mellbe taszította az öregembert. Az a tulaj kezébe zuhant. — Megütött! Emberek! Ide jutottunk! Nem elég a pénz nekik, az állami nő ... Agyon­ver! Csupa kék folt leszek! Emberek! Megütött!------------------------ lett. Az | Nagy csend | emberek-----------------------karéjban fo gták körül őket. Pista letet­te a poharat a pulitra, kifelé indult. Szétnyílt előtte az em­bergyűrű, ahogy kilépett az utcára. SZEGEDI PÁL: Törvény Csakhogy valami fájjon, elég, ha magamba nézek: a sejt-közötti járatokban fenyeget már az enyészet, s visszafutnék álom-úton. egy meleg tájra, hol napfény görgei réghallott szavakból emléket a múltidőnek, és látom a csupasz fákat, amint szorítva a szigorú földe az új meg új változásban a szél vas-mellére dőlnek, érzem: fog ez a nép; nem ereszt lázából kiválni könnyen, égni kell törvénye áramában nem elveszni közönnyel! KERESZTREJTVÉNY 7 2 3 4 5 6 7 3 9 10 11 12 13 1 14 1 15 16 17 16 19 UH m 20 21 22 23 24 25 26 27 23 29 20 ) 31 32 33 1 34 35 36 37 33 m 39 40 a 42 43 44 45 46 47 48 4$ 50 51 52 53 52 55 56 57 58 59 60 Öl 62 63 54 SS 66 H 67 63 M! 1 70 71 !­M _ Augusztus 2#: az alkotmány ün­nepe. Az országgyűlés 1972-ben módosította az 1949. évi X. tör­vény cikket, azaz a Magyar Nép- köztársaság alkotmányát. Kádár János elvtárs parlamenti felszóla­lásában a többi közt ezt mondta: a vízszintes 1. és függőleges 1. számú sorokban. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első sora. (Zárt betűk: M, R, ü.) 14. Balatoni üdülőhely. 15. A pedagó­gusok menetrendje. 16. Szédít, hi­teget, félrevezet. 17. A szántó fo­gatot így is nevezték. 19. Mutató­szó. SO. Képző, -vá párja. 21. Fel­sőfok jele. 22. Vidáman szórakoz­tató (-p). 24« Sportversenyeken ütés, találat, pontszerzés. 26. Hangtalan Ilon. 27. Az 1963. évi öttusa-világbajnoki csapat tagja. 28. Menetvonal. 30. Az egyik égi­test névelővel. 32. Mezőgazdasági gép. 33. Vég nélküli japán pénz. 34. A kenyér egészen apró darab­kája. 36. Nem indul. 37. Az alkot­mány rövidítése. 38. Azonos más­salhangzók. 39. Becézett női név. 42. Aki ... nyer, életet nyer, 43. Felváltva a két ellentétes irányba. 45. ... tin, a sárgarépa festék­anyaga. 47. Nemzeti Kupa. 49. Helyhatározó szó. 51. Gyorsan, nehezen érthetően beszél. 53. Dáb ikerszava. 55. Becézett fiúnév. 58. Kén és vanádium vegyjele. 59. Miskolc hegye. 61. Község Nógrád megyében. 63. Mindent pótló szó. 64. Észak-olaszországi város. 66. Kémia vége. 67. A mohamedánok szent könyve. 69. Egyes hatalmak közötti államszövetség eredeti írással. 70. Rendelkezés, törvény- szerűség. 72. A termése sütve, főz­ve és a cukrásziparban is köz­kedvelt. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet má­sodik sora. (Zárt betűk: U, N,) 2. Lengyel szemorvos, az eszpe­rantó nyelv megalkotója. 3. Hatá­rozó- és kötőszó. 4. Néz. 5. Krip- ton vegyjele. 6. Zenei és énekver­senyek céljára szolgáló épület. 7. Bágyad, lankad. 8. Keresztüldöfés. 9. Biztató szó. 10. Fordított kettős mássalhangzó. 11. A tépő. 12. Sze­mélyes névmás. 13. Forgó mozgá­sú. 18. Magánhangzók. 22. Terv­szerű és következetes eljárása. 23. Magassági ponton van, ford. 25. Csecsemő hangja. 27. Hangta­lanul mélázó. 29. A Rajna mellék­folyója. 31. Országos Reuma- és Fizikoterápiái Intézet. 35. Mindig erre várunk, névelővel. 37. Jutta­tod. 40. Dél-hollandiai város. 41. Fordított névelő. 42. Lendület, ro­ham. 44. Ellentétes kötőszó. 46. Felkiáltószó. 48. Kihúzott. 50. Ta­níts. 52. A mezőgazdaság nyári veszélye. 54. Afrikai néger nép. 5«. OKI. 57. Azonos magánhang­zók. 60. Az egyik érzékszervünk. 62. Kártyajáték. 63. Közel-keleti olajhatalom. 65. Anna idegen for­mája. 66. Igekötő. 68. Oxigén és beriljium vegyjele. 71. Azonos mássalhangzók. BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 1. és függőleges 1. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉSI HATÁRIDŐ: egy hét. LAPUNK AUGUSZTUS 3-1 SZA- MÁBAN KÖZÖLT KERESZTREJT­VÉNY HELYES MEGFEJTÉSE: Me­sék gyermekeknek; Életem mesé­je; Üj mesék és elbeszélések. KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: Hartmann istvánné (1145 Budapest, Törökőr u. 47.); Török Zsigmond (1144 Budapest, Gvadányi u. 36— 38.); Fichó Béláné (2370 Dabas n., Biksza Miklós u. 357.); Keszthelyi Lajos (2730 Albertirsa, Rákóczi út 25.); Vasas Józsefné (2120 Dunake­szi, Határ u. 3.); Bocsi József (2600 Vác, Lomb út 17.); Ligeti Gyuláné (2100 Gödöllő, Kobzi J. u. 8/B); Róth Lajosné (2051 Biator- bágy, Vasút u. 7—9.); Erdődi Ist­ván (2750 Nagykőrös, X., Abonyi u. 20.); Kovács Imréné (2216 Bé- nye, Kossuth L. 1.). GYERMEKRE JTVÉNY Pajtások! Néhány nap múlva, augusztus 20-án lesz alkotmá­nyunk ünnepe. Ebből az alkalom­ból egy ünnepi versből idézünk: „ . f. mindegy, hogy hogyan, — ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, — a rózsa illatával, — mindegy, hogy hogyan, — csak építse, építse, építse ezt a hazát!” Fejtsétek meg: ki a költő? (vízsz. 20. és függ. 1. sor), ml a vers címe? (függ. 7. sor). m •f P" 3­2> 4 ­5 ó • * % 4. \ 44 A . V 0o _BI VÍZSZINTES: 7. Előállít valamit. 8. Figyelmez­tetés. 9. Személyes névmás. 10. Amikor ollót használ ^ borbély. 12. Valamikor létezett. 14. Dunán­túli patak, Veszprémen is átfo­lyik. 15. Ukrajna fővárosa. 17. Szép páros betűi. 18. Rendszerint vizet tartanak benne.’ 19. Igen rö­viden sercegő hangot ad. FÜGGŐLEGES: 1. Foto. 2. Délután utáni. 3. ösz- szekevert réz? 4. Fagylalt néme­tül. 5. Az intő közepe. 6. A dollár századrésze. 9. Hangos szóval él­tet valakit. 11. Egymás után tesz valahova. 12. A legkisebb folyó­víz. 13. Akad egynemű betűi. 14. Itt helyezkedik el a nyelv, az Íny és a fogak. 16. Angol hosszmérték magyarul (INCS). 18. Köhögéssel járó betegsége a lónak. 18/a. A karám belülről? 19. A szovjet gép­kocsik betűjele. Pajtások! A megfejtett nevet és verseimet írjátok le egy levelező­lapra és augusztus 24-ig küldjé­tek be a szerkesztőséghez. A he­lyes megfejtők részt vesznek az augusztusi jutalomsorsolásban. i----------------------------Lali bá­| Han goskodtak. | esd mél­----------------------------tatlan­ko dott a kiömlött sör miatt, a pincér kedvesen nyugtat­ta, újat hozott, nem kell meg­fizetni felkiáltással. A sarok­ban egy összebújt pár is szét­rebbent a kiáltozásra, gyöngé­den abbahagyták az elmerült csókolózást. Előjött a tulaj, megtermett kövér ember; aki nyugtatta Lajos bácsit, aki a nadrágját rángatta, flanell in­gét gyűrködte a hasa mellé. — Ne nézzen engem éhen­kórásznak! Nem tudok egy korsó sört kifizetni ? Csak ezek tudnak? Azért, mert fő­nökök lettek? Mert kocsijuk van? — Nem történt semmi baj... — mondta a tulaj, vi­zes ronggyal törölgette Lajos bácsiék előtt a politúrozott ízléstelen asztalt. — A térítőt is megfizetem! — Dehogy fizeti, Lajos bá­csi... Kimossuk és kész. — Itt van egy százas! Mit képzel? Ha már ilyen rongyo­kat tesznek föl egy csehóban! — Nem értem magát, Lali bácsi — jött közelebb a pult­tól, kólával a kezében a fia­talember. Rátette a kezét az öregember vállára. — Örül­jünk neki, hogy ezek legalább magyar térítők. — Ezek bezzeg teleofcádhait- ják magának az egész kocs­mát, arra rá se ránt! — A tulaj abbahagyta a törülgetést az asztalon. — Ezektől min­dent lenyel! Mert tele van a zsebük dohánnyal! Tudja, mi­ből van a pénz? ■j----;------r visszament a puiit­I Pista | hoz, társai elhív­------------ ták, hogy hagyja az öregeket magukra. Lajos bácsi azonban nehézkesen föl­állt, utána ment, félresodor­va a vastag tulajt is. A pult­hoz állt, onnan kiáltozott. — Húsz évig jó voltam! — a tulajt megragadta, maga fe­lé fordította. — Dolgoztam, látástól vakolásig, De ott tol­nak ki velem, ahol lehet. Azt hiszi, ez egy gyárosnál elő­fordulhatott volna? Ott dol­gozni kellett! Keményen! De ma! Elég-egy papír, kész a ki­nevezés. Ezek még a háborút sem érték meg! Most hősköd­nek, egy tanfolyamos papírral a zsebükben, aztán főnökök lesznek! De nem akármilyen papírral! Külföldön szerezték! Finom gépek közt, hogy az ujjúkat se kelljen az olajba márlaniok! Az öregasszony | kortyolt egyet a fröccsből, odakiáltott Lajos bácsinak, aki a Dreher-lovak előtt ágált. — Hagyja... Úgyis maga húzza a rövidebbet. Ismeri azt a személyzetis nőt! — Az igaz! Miből lesz a pénzek a földre estek, az öregasszony segített össze­szedni, nyögve kapirgáltak a pénzek után. Lali bácsi vörös fejjel bukkant föl a magyar terítős asztal alól. — Az úri magatartás, az veszett el — mondta az asz- szony, odaintette a pincért, még egy fröccsöt rendelt. A teremben állt a kék füst, né- hányan illedelmesen a pult­nak dőltek, legtöbbjük a ké­nyelmetlen királyi székeken gubbaszkodott. — Nézze meg a tévét. Fogadások! De mi­lyen asszonyok. A régi nagy­urak feleségei legalább mu­tattak valahogy. Ezüst hajuk volt, finoman fésülve, meg gyöngysor a nyakukban. S ezek! Lehet, hogy nyomorog­tunk, de megbecsültek ben­nünket! A polgármester fele­sége egyszer kezet fogott ve­lem a Goldbergerben. Sose felejtem el. Lali bácsi görgette lefelé a sörét. — Ezek nem fognak kezet, nyugodjon meg. Nézze, ide is bepofátlankodik az a srác ... Nézze meg azt a lenyalt fri­zurát! Kólát iszik. Nézze meg most! Kóla! — A vöm is kólát iszik. — De miért? Mert kocsijuk van! Nem mentem maszek­nak, itt húztam le az élete­met a gyárban. Óbudán. Tíz éve vagyok brigádvezető, ast hiszi, kineveztek? — Nem nevezték ki. Gondo­lom. Magát már letudták. Mennyi van magának még hátra, mit gondol? Lali bácsi megrántotta a nadrágját dühösen, az asztalt meglökte, a sör kiborult. — Nem baj, hagyja — az asszony elővette a zsebkendő­jét, törüigette a hímzéses té­rítőt. — Ne izgassa magát. Ide is ilyen vacakokat tesz­nek, azelőtt ez a flanc se volt. Ez is valami külföldi holmi. Erre jut. Ilyen térítőkét... Biztos Bulgáriából hozták. Ezt nagyon értik... Ä vöm lakása is tele van NDK-s ka- catokkal. Nem jó nekik a ma­gyar holmi. — Ö lett a műhelyfőnök — kiáltotta Lali bácsi a pult felé. — De miért? Mit gon­dol, miért? — Az se jó, ha folyton ezen rágja magát. Ők virulnak, maga meg felfordul. Volt ké­pük nyolcszáz forintot a ke­zembe nyomniok november­ben. Jutalom! Ennyivel szúr­ták ki a szememet! Mert ta­karítónő vagyok. De meddig bírom? És próbáljanak meg egy takarítónőt szerezni! — Gépeket tudnak szerezni külföldről, de embert nem! — Tudja, milyen vaskos borítékokat nyomtak egymás kezébe? Az öregasszony kendős fejé­vel bólogatott Lali bácsi mon- dókájára. Kis fröccsöt nyelde- kelt, kezét nyugtatóan a férfi karjára fektette. — Engem meg kifosztottak. Alig halt meg az uram — is­merte Bélát, milyen drága ember volt, csak a családját nézte. Most aztán nézhetné. Hazajön a lányom, körülnéz, aztán viszi, amit lát. Jaj, anya, neked ez a nagylábos már nem is kell. Viszi. Jaj, neked ez a rádió már semmi­re se jó ... Majd mi megja- víttatjuk. — Mi van a rádióval? — Elvitték. — Talán csak megcsináltat­ják magának. — Akkor is! Miért viszik el? Azelőtt ez nem volt. — -------------:---------- Azt hiszi, | — Az biztos! I én nem mehet­tem volna maszekhoz? 58-ban is hívott az egyik haverom, autószerelő-műhelye van, így veszi elő a zsebéből a pénzt — mutatta, nála is volt vagy négyszáz forint. A gyűrött | — Kinyírom! | — Ne izgassa föl magát. — Miért? Velem mindent lehet? — Ezek szerint. Csak árt az 'egészségének ... Úgyis magas a vérnyomása. Vagy nem? — Mi az/ hogy magas? Szétdurran a fejem! Csak er­re vagyok jó? Több mint húsz éve egy gyárban, egy munka­helyen ... és ezt csinálják velem? — Hagyja. Fiatalok, övék a jövő... Azt hiszi, én nem így jártam? — Akkor is! Dolgoztam, helytálltam, mozgott a kezem alatt a gép... Ha túlórázni kellett, csak a Lali bácsi... Majd a Lali bácsi bennma­rad, megcsinálja a szegecse­lést... ly 1*1- • ■ ^ 1VOtt­I Lali bácsi | nehéz kor- työkban en­gedte le vastag torkán a híg sárga folyadékot. Kigombolt zöld zakója alatt testes alakja kitüremkedeít a rongyolt de­rékszíj fölött. Magas támlájú, kényelmetlen széken ült, a modern ivóban piros szkáj borítású, királyi székek vol­tak. Rézveretű csillárok, a fa­lon régi Dreher-lovak húzták aranyozott hevederekkel a söröshordókat a fényképen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents