Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-14 / 190. szám

^Mdap 1975. AUGUSZTUS 14., CSÜTÖRTÖK SZENTENDRE, SZADA - A MŰVÉSZ SZEMÉVEL Ilosvai Varga István köszöntése Szentendrei sikátor Azért tudjuk most igaz lel- külettel köszönteni a Szent­endrén alkotó nyolcvaneszten­dős Ilosvai Varga Istvánt, mert évtizedek odaadásával üdvözölte festészettel az élet kertekben, színes sikátorban, gyűrt cserepekben, tűzfalak­ban, paradicsomos csendélet­ben, kőhordó emberben, régi kapuban, mankós férfiban, naranccsal társított kaktuszok­ban, répaszedőkben, gyöngy­házderengésben feltáruló pompáját. A szabadon idézett képcímek érdeklődési körét is definiálják — gondolatait min­dig a környezet természetes látványa telítette úgy, hogy felismerte és kifejezte, művé­szettel mentette meg, a lila kerítés, gesztenyefa, piros káp- rázat, verőférty művek nélkül elillanó csodáját. 1 Kezdetben, a 30-as években, barna színek áramlanak festményeinek fe­lületein, s ahogy öregedett, úgy világosodnak képei. Mi ez a rejtély, ez a fordított irány? A történelem virradt meg közben, és Ilosvai Varga István érzékeny hűséggel jel­zi ezt a minőségi fordulatot; festészettel a társadalmi való­ság változását. A retrospektív kiállítás nyomán döbbenünk rá, hogy Ilosvai Varga István Dési Huber együttérzésével láttat­ja 1935-ben napszámosait, s ez a festői magatartás egysze­rűen azért szűnt meg, mert a mi időnk kiküszöbölte ezt a sorsot; a napszámos dolgozó lett, mindenkivel egyenértékű ember. Az is érdekes, hogy Ilosvai Varga István ugyan­olyan hullámhosszon közelí­tette a festői igazságot életé­nek egyik konstruktívabb kor­szakában, a negyvenes évek­ben, mint Barcsay Jenő. Hir­telen elváltak: Barcsay a szi­gorúbb szerkesztés híve lett, — Ilosvai Varga István a gyöngyházderengés feloldásai­nak festője. Mindketten saját útjukra léptek, — öntörvé­nyeiket találták meg. Ilosvai Varga István úgy, hogy a rész­letek szinte sistergőén érzék­letes felaprózásával az érzéki • látvány \ öröméig jutott el, s műveinek sokaságával juttat el minket is. Képzőművésze­tünknek ez a megoldása az Ilosvai-fejezet, arra int, hogy egy méltóképpen felismert zöld birs, csikóval mozgékony erdőszéle is az új század nyi­tánya, nemcsak a gépekkel és elvonatkoztatásokkal érvelő konstruktív szerkezetek. Szá­munkra jut az ítélet; mind­kettő helyes irány, mindkettő az élet alkotóeleme, mindkettő a művészet lehetősége megfe­lelő elmélyülés esetén. Ilos­vai Varga István saját egyé­niségével gazdálkodva, hiva­tását az érzéki megörökítés érzékeny örömében találta meg, s ilyen komponensekkel juttat minket a gyönyörködés lírai tájaira. Ezt az adományt köszönjük meg saját jubileu­mára szervezett kiállításán, — mert a megnyitó László Gyula szavait idézve; művészete kö­zös kincs, a közömbös tár­gyakat forrósítja fel számunk­ra azzal, hogy érzelmekre hangolja át festményeivel mindannyiunk környezetét. Ilosvai Varga István gyűjte­ményes kiállítása augusztus 31-ig látható az Ernst Mú­zeumban. AZ ELSŐ ALKOTÓTÁBOR TARLATA A SZOBI ÁFÉSZ július 26-tól augusztus 10-ig vásárral egybekötött lakberendezési kiállítást rendez Nagymaroson, az alsó iskolában. Bútor - Lakástextil — Fürdőszoba­berendezések — Háztartási gépek — . Hűtőszekrények. Sok szép áru közül válogathat! Az OTP-hitelkérelmeket a helyszínen intézzük. A megvásárolt árukat díjtalanul házhoz szállítjuk. Szeretettel várja Önöket a vásár rendezősége. Szadán a Székely Bertalan Művelődési Házban a sza- dai alkotótábor tagjainak tárlata ugyancsak a hónap végéig tart nyitva. Ez az első S2íadai alkotótábor, ez az első képzőművészeti kiállítás a megújított kultúrotthonban. A megnyitás ünnepi pillana­tában nemcsak a festőjelölt gödöllői, pécsi, egri, szegedi egyetemisták, főiskolások je­lentek meg, hanem a model­lek is a szociális otthonból. Volt valami megindító és me­legen humánus abban, ahogy a művészet" és a tudomány életkezdő jelöltjei találkoztak a Csoszogi lelkületű suszter bácsival, aki ámulva nézte, belső megrendüléssel a róla készült festményt és szobrot. Miért születik művészet, ha nem azért, hogy felemelje és mosolyra fakassza az embert, hiteles boldogságra és gyö­nyörködésre, mint ahogy az Szadán történt? Pedig meg­történt. László Lilla festőmű­vész vezetésével tíz napig ko­molyan dolgozott húsz egye­temista, még egy finn kislány is érkezett véletlenül közéjük és képet hagyott hátra, — húsz szobrász- és festőjelölt vég­zett átgondolt stúdiumokat a szadai tájról és emberekről. Három képet adományoztak a községi tanácsnak, megvetve vele a szadai képtár alapját, mely a Székely Bertalan em­lékmúzeum anyagához kap­csolódik a jövőben. Természe­tesen csak akkor, ha László Lilla koncepciója alapján a fiatalok komolyan veszik a mesterség elsajátításának mű­helymunkáját. Van rá re­mény, hiszen nemzetközi kap­csolatot is építettek az olsztyni lengyel egyetemistákkal a Szadán dolgozó gödöllőiek, akik közül Madarászi László, Bánkúti Péter, Sándor Ist­ván, Petrovics József, Antal György, Zayzon Agnes, Reichard Lilla nevét említjük és Lonovics Lászlót, Kóthay Pétert, Nagy Júliát, Matusz Pétert, Mester Józsefet, akik valamennyien a szadai alkotó­tábor szorgalmas résztvevői voltak; képzőművészetünk ígé­retei. Losonci Miklós Befejeződött a műemlékvédelmi nyári egyetem Egerben szerdán bezárta kapuit a műemlékvédelem kérdéseivel foglalkozó nyári egyetem. A kurzusnak az idei nyáron 15 országból több mint IDŐ hallgatója volt. Előadások hangzottak el a magyar mű­emlékvédelem három évtize­des eredményeiről, kifejezés­re juttatták, hogy az elmúlt három évtizedben hazánkban a műemlékek védelmében lé nyegesen nagyobb előrehaladás történt, mint korábban egy év­századon át. A hallgatók tanulmányozták az egri vár helyreállításának eredményeit, módszereit, ki­rándulásokon ismerkedtek He­ves megye építészeti műemlé­keivel. A szerdai záróülésen dísz­oklevelet nyújtottak át az egri nyári egyetem hallgatóinak, 1976-ban ismét megrendezik Egerben a műemlékvédelem­mel foglalkozó nyári egyete­met.- finnugor művekből Huszonnégy ország csaknem ezer szakemberének részvéte­lével szeptemberben rendezik meg Budapesten a IV. finn­ugor kongresszust. A kong­resszus idején az utóbbi évek ben megjelent finnugor témá­jú tudományos és irodalmi al­kotásokból könyvkiállítást is rendeznek, amelyen fölvo­nultatja kiadványait az Euró­pa Könyvkiadó is. Tűzparádé a jégen Augusztus 9-én hangzott fel először a tüzes dallam, s lép­tek a jégre a kijevi táncosok Budapesten, a Kisstadionban. Először szerepel hazánkban a világhírű Ukrán Jégbalett együttes, amely amerikai és kanadai turné után érkezett a magyar fővárosba. A száztagú együttes olyan kétrészes műsort mutatott be, amelyben a klasszikus jég­táncot a folklór, a revü, a hu­mor, az akrobatika színesíti. Forró augusztusi estéken ide­varázsolják művészetükkel a befagyott Dnyeper vidékét, tü­zes kozáktáncok és dallamok zengenek, életvidám hangula­tok, vérpezsdítő ritmusok ka­varognak. Mint Vaszilij Csernyenko, a tizenötéves együttes igazgató­ja elmondta, az Ukrán Jég­balett célja tűzbehozni a né­zőt. lángra gyújtani szívét, jó­kedvre deríteni az embereket. Nem virtuóz trükkök sorozatá­val kápráztatják el a közönsé­get. Hanem művészi monda- nivalójú táncokkal, tartalmas kompozíciókkal. A kiváló táncosokból, humo­ros ügyességű szólistákból, s a fegyelmezett balettkarból álló együttes már bejárta a fél vi­lágot. Mindenütt sikert arat­tak. Hatan az USZSZK érde­mes művészei, tizennégyen a Sport Mesterei kitüntető cím birtokosai. Az együttes törté­netének, művészi formálódásá­nak fontos állomása . volt film- és televíziós szereplésük, „A balett csillagai” és a „Hat­van perc a Föld körül” című filmekben. Évente 200 elő­adást tartanak. Az idén jubi­láltak — kétezredik fellépé­sükkel Cseljabinszkban. Budapesten augusztusban 14 előadást tartott és tart az Ukrán Jégbalett együttes. K. M. HETI FILMJEGYZET Szerelmem, Moszkva Kornak! Kurihara, a Szerelmem, Moszkva nSi főszereplője V A világ haladó filmművésze­tét az utóbbi néhány évben el­öntötte a neoszentimentaliz- mus. A Love story-típusú fil­mek tucatjait készítették, s ezekben a könnyáztatta szerel­mes történetekben felvonultat­ták mindazt, amit a harmin­cas évek második felében a hollywoodi filmgyárak egy­szer már „eladtak”; zord csa­ládi körülmények miatt egy­mástól elszakított szerelmese­ket, szegény, ámde mélyen ér­ző lányokat, gazdag, ámde még mélyebben érző fiúkat, vagy fordítva, zsugori, kőszívű atyá­kat, tüdő-, vagy rákbeteg sze­retőket, átkos viszályt, meg- nemértést, rút önzést és sok­sok szenvelgést, sápadt szerel­mi kínt, valamint minden gá­tat leküzdő ellenállhatatlan szenvedélyt A különbség fő­ként az volt e filmek és har­mincöt évvel korábbi elődjeik között, hogy a mostaniakban gyakran megejtő volt a tech­nikai felkészültség, az opera­tőri munka, egyszóval, jobban „feldobták” a filmeket, s jó- néhány esetben : egészen kitű­nő színészeket is felvonultat­tak. Most úgy tűnik, a szocialista filmművészetbe is betört; legalábbis a most bemutatott szovjet film, a Szerelmem, Moszkva erre vall. Egyenlősé- gi jel persze nem tehető a nyugati Love story-szerű fil­mek és a Szerelmem, Moszkva közé, hiszen ebben a filmben a drámai dilemma kirobbantó pontja nagyon is komoly; a film kedves japán főhősnője, Jurikó, a balett-táncos, aki egy ösztöndíj elnyerésével Moszkvába kerül, s ott bele­szeret egy szovjet fiúba, Vo- logyába, a szobrászba, azért hal meg váratlanul, mert visszatér a hirosimai atombomba átka. Jurikó anyja Hirosimában élte át a bombázást, s a radioaktív sugárzás még lánya életét is áldozatul követeli: a kór fe­hérvérsejtjeit támadja meg. Van tehát a filmben egy tényleges és nagyon is fenye­gető veszélyből ereófa konflik­tus. S ez jó dolog. De amíg ed­dig eljutunk, bizony jókora ke­rülőt kell végigjárnunk a film­készítők — Eduard Radzinsz- kij és Tosikoku Kasikura for­gatókönyvírók és Alekszandr Mitta rendező — jóvoltából a szentimentalizmus tájáin. A baj nem a témával, hanem fel- dolgozási módjával van. Juri­kó és Vologya története annyi­ra banálisán alakul, képi meg­jelenítésében annyi az édeskés túlcukrozás, olyan hűen követi az érzelmes lányregények for­dulatait, stílusát, hogy ezen az sem tud segíteni, ha megpró­bálják valamilyen formában becsempészni a filmbe a va­lóságot is. Ez az első szovjet— japán koprodukció? film, s a rendező, Alekszandr Mitta is letette már a névjegyét a ná­lunk is bemutatott kedves Pont, pont, vesszőcske című filmjével. Azt gondolhatnánk, hogy ezeknek a tényeknek az alapján most jó film született. Sajnos nem. A Szerelmem, Moszkva egy izgalmas témale­hetőségnek csak a felületeit tudta bemutatni. Ezen az sem változtat, hogy a Jurikót ala­kító Kurihara Komaki és a Vologyát játsszó Oleg Vidov, megírt szerepükön túlmenően próbálják emberivé termi, elfo­gadtatni e figurákat. A hiba nem őbennük, hanem a forga­tókönyv — és a rendező — té­ves alapállásában keresendő. Öten, akiket leírtak A magyar cím nem pontos, hiszen a film főhőseit, azt az öt fiút, akik Jugoszlávia német megszállásának kezdetén spon­tán akcióba kezdtek a nácik el­len, nem írták le, csak szeretné az SS-parancsnok, ha leírtnak tekinthetné őket. Ám a fiúk — akik nagyjá­ból gimnazista korban vannak nem szerzik meg ezt az örömet a náciknak. Inkább kü­lönféle bosszúságokat szerez­nek nekik: fegyvereket zsák­mányolnak tőlük, kiszöktetnek kórházból egy, az ellenállás szervezésében fontos posztot betöltő asszonyt, s egyéb öt­letekkel küzdenek a meg­szállók ellen. A nagy terv — egy német katonai garázs megsemmisítése már igazi partizánakció; ez áll a film tulajdonképpeni kö­zéppontjában. Ám addig el is SZÖVETKEZETI JAVÍTÓSZOLGÁLAT BÁRMILYEN TIPUSO SZEMÉLY- ÉS TEHERGÉPKOCSIK kis- és nagyjavításét szerviz (Ceglédi út 21.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ÉS VILLANYMOTOR (Szolnoki u. 1.) MOTORKERÉKPÁR ÉS KERÉKPÁR (Ceglédi út ő.) HÍRADÁSTECHNIKAI ESZKÖZ (Kecskeméti út 5.) garanciális és egyéb javítását vállalja a Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz kell jutnia a nézőnek és a filmnek is. És ez nem mindig megy könnyen, gyorsan. Alekszander Djordjevic ren­dező szándéka ugyan vi­lágos: megpróbálta nem a szokvány partizánfilmek mo­dorában elmondani a történe­tet, de a szándék jobbára szán­dék maradt. Túl körülményes a film expozíciója, túlságosan elnyújtott egy-egy akció bemu­tatása, nem teljesen világosak a felnőtt figurák rajzai, s meg­lehetősen sematikusra sikerül­tek a németek is. Ma már sok­kal árnyaltabb, nem csak fe­kete-fehérben mozgó ábrázo­lásmódhoz vagyunk szokva a hasonló témájú filmekben. Aki rendszeres mozilátogató, az még azt is tudja, hogy ép­pen a jugoszláv partizánfilmsk között volt már néhány, amely kellő művészi mélységben, va­lóban újszerűén tudta megra­gadni ezt az eléggé túlírt-túl- filmezett témát (elég, ha A hegytetőn zöld fenyvesek és a Só című filmekre emlé­keztetünk). Az öten, akiket le- írtak-ból alapjában véve ugyanaz hiányzik, mint a Sze­relmem, Moszkvából: a téma igazán művészi, igényes, ma­gas színvonalú, konvencióktól és divatoktól eltérni bátorko­dó feldolgozása. Takács István r í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents