Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-14 / 190. szám

1975. AUGUSZTUS 14., CSÜTÖRTÖK ’xMHov Három helyről — egybe Pilisvörösváron a Mezőtex- til Ipari Szövetkezet varrodái­ban három különböző helyen varrják a Vas- és Fém, vala­mint a Hafém Szövetkezet ál­tal gyártott csővázas kem­pingágyak és székek változatos színű, s mintájú textilhuzatait. A közeljövőben korszerű, nagy méretű modem kivitele­zésű varroda építését kezdik meg. így a 3 kisméretű mun­kahely lányai és asszonyai, egy helyiségben, jobb körülmé­nyek között dolgozhatnák. Képünkön Zihó Jánosné ágyhuzat összeállításán dolgo­zik. Tóbiás Irén felvétele PÉLDÁUL GYÁLON Tanuló tanácsiak Nem mindegy, hogy miért tanulunk. Azért, hogy többek legyünk és feljebb kerüljünk a ranglétrán? Vagy azért, mert szükséges? Jobban megismer­jük és megértsük azt, amivel foglalkozunk? Tökéletesítsük szakmai tudásunkat, jobban beilleszkedjünk mindennapi életünkben? Mindezek alap­vető kérdések. Akadémia, iskola, tanfolyam Minden szakmának és hiva­talnak megvannak a megfelelő továbbképzési intézményei. így például a tanácsi vezetők és dolgozók is továbbtanulhatnak. Erről beszélgettünk Domna- nints Ferenccel, a gyáli nagy­községi tanács elnökével. — Milyen tanácsi iskolák vannak? — A legfelsőbb szintű a ta­nácsakadémia, amely pótolja az egyetemi és főiskolai vég­zettséget. A másik az egysé­ges általáiíos államigazgatási iskola. Ezekre a jelentkezés feltétele az előadói vagy cso­portvezetői funkció. Eddig ki­lencen vizsgáztak tőlünk ál­lamigazgatásból. Két dolgo­zónk az első évét végezte, to­vábbi kettő most tett sikeres felvételit. A péceli tanácsi to­vábbképző intézetben, bizonyos szakágakban, minit például ke­reskedelmi előadó, adóügyi cso­portvezető — tíznapos tovább­képző tanfolyamok működnek. Politikai felkészültséggel is — Minden dolgozónk be­kapcsolódik a politikai képzés valamely formájába is. A marxista középiskola kihelye­zett osztályába ebben az év­ben ötüket vették fel. Koráb­ban tizenegyen tettek eredmé­nyes vizsgát. A vb-titkár és magam is a marxista egyetem szakosító tagozatára járunk. — A továbbképzés feltétele a munkakörök betöltésének. Minden csoportvezetői funkció ellátásához főiskolai végzettség szükséges. De van olyan dol­gozónk is, aki önként tanul, be­osztásától függetlenül. Min­denki választhat megfelelő is­kolát, tovább képezheti magát más területen is. A szakmai tu­dásnak politikai felkészült­séggel kell párosulnia, hiszen a munkánkat csak így lehet eredményesen végezni. Elmondta az elnök a továb­biakban, hogy a nagyközségi tanács dolgozóinak kilencven százaléka nő. Sokan vannak, akik a középiskolából kerültek ide és ez az első munkahelyük. Jórészt tehát fiatalok. Nagyon jó a kollektíva és szeretik a munkájukat. Azért, hogy itt maradjanak — Előfordult már, hogy va­laki a tanulmányait befejezve kilépett és máshol helyezke­dett el ? — Erre még nem volt pél­da. Mindannyian azért tanul­nak, hogy itt 'maradjanak. És valóban, a gyáli tanács­nál, aki csak teheti, tanul. Azért, hogy megállja a helyét a munkaterületén. Malkay László műszaki csoportvezető első évét végezte a tanácsaka­démián. Beosztása követeli meg, hogy alaposan, elméleti­leg is megismerkedjen szakte­rületével. Kovácsné Nagy Má­ria gazdálkodási csoportvezető az idén jelentkezett ugyanerre az iskolára. „A hivatásomnak érzem” — A hivatásomnak érzem azt, amivel foglalkozom — mondja Kpvácsné. Ezért ön­ként jelentkeztem a beosztá­somhoz közel álló szakra. Fel­vettek. Én úgy érzem, hogy a munkaköröm ellátásához az itt szerzett ismeretek elenged­hetetlenül szükségesek. Kasaróczky István Hatezer tonnával több mirelit áru A Magyar Hűtőipar az év hátralevő hónapjaiban tovább­javítja a mirelit ellátást, 1975- ben 38 400 tonna mirelit termé­ket hoznak forgalomba, az 1974. évinél mintegy 6 ezer tonnával többet. Különösen a kertészeti ter­mékekből javítják a belföldi ellátást. Könyvtár a strandon Épült: társadalmi munkában A ráckevei járási könyvtár­nak nincs művelődési autója, mégis abban a reményben, hogy végre lesz, üzemköltsége 70 ezer forintnyi összeggel szerepelt a könyvtár tavalyi költségvetésében. De nem tel­jesült be a remény, az üzem­költséget tehát — pénzügyi nyelvezettel szólva — átcso­portosították, mégpedig fiók- könyvtár építésére. Hetven­ezer forintot, egy fillérrel sem többet? No, bizony, abból ugyan micsoda könyvtárépü­letet emelhetnek? Kezdetnek: 70 ezer forint De az épület áll, falaira kí­vülről, belülről kenik már a habarcsot, vakolják, vagyis ahogy a kőműves mondja, be­pucolják, tehát tulajdonkép­pen el is készül. Nem éppen nagy, ám szemrevaló építmény és mégis futotta költségeire a 70 ezer forintból. Ugyanis tel­jes egészében társadalmi munkában épült. Ráckeve határa átnyúlik a Duna-ágon, hid köti össze a nagyközség központját, „bu­dai” oldalát az újabban be­épülő „pestivel'’, ahol a strand van, és seregnyi víkendház, de még több mindig lakott családi otthon. Már kétezernél jóval több ember él itt állan­dóan, s nyaranta nemcsak hétvégeken népesül be sokszo­rosan az Újtelep. Persze, az emberek nagy része olvasni is akar. De mert a helyi köz­lekedés jóformán megoldatlan, csak szeretne olvasnivalót kölcsönvenni, a könyvtár messze esik tőlük. Sok ezer embernek nyílik tehát mgg itt a fiókkönyvtár. Telket, kihasítva néhány ölet a strand széléből, a nagy­községi tanács adott. Az tehát nem került pénzbe. A terv­dokumentáció sem, amit Illés János építész készített társa­dalmi munkában. Az építő­anyagot persze nem adták in­gyen, az);,,, megvette, kifizette a könyvtár, helyszínre szállítá­sára azonban nem kellett köl­tenie, odafuvarozta díjtalanul az Arany Kalász Tsz. S a tsz javítóüzeme ugyancsak társa­dalmi munkában megcsinálta vasból a főfalat beborító nyí­lászáró szerkezetet. Mert elöl- nézetből csupa üveg lesz az irodalomnak ez a kis hajléka. A brigádok vállalták Az építőmunkát azonban a Középdunai Vízügyi Igazgató­ság Ráckevén levő III. szak­mérnökségének. dolgozói vál­lalták magukra. Társadalmi munkában a „vizesekre" min­dig számítani lehet. Még az építésért felelős ' is közülük került ki Szamosvári István főépítésvezető személyében. Az alapozást a Május 1. szocialis­ta brigád vállalta, az építő­munkát pedig más brigádok több tagja segítségével a Sajó Elemér szocialista brigád. Eb­ben tömörülnek az építőipar különböző ágazatainak szak­munkásai. Most is ennek a brigádnak egy része tevékeny­kedik az építkezésen. — Egyheti szabadságot vet­tem ki erre a célra — mond­ja Manger József kőműves és a vakolókanál megáll egy percre a kezében. — Hogy szeretek-e olvasni? Nem fut­ja az időmből. Gyakran dol­gozunk otthonunktól távol, de máskor is, ha hazamegyek, fáradt vagyok. Feleségem az olvas. Nem könyvtári könyvet, vásárol magának. — Mi havonta egy-két szom­bat, vasárnap mindig végzünk társadalmi munkát, hiszen szocialista brigád vagyunk — szólal meg Feigl Tibor, beta­nított kőműves. — A szakmér­nökség dolgozói, ha házat épí­tenek maguknak, ránk min­dig számíthatnak. Csak az idén Ráckevén, Dömsödön, Szi­getbecsén segítettünk házat építeni és ha itt befejezzük a munkát, megyünk Makádro egy özvegyasszonynak építünk. — Nemcsak társadalmi munkát végzünk, van hivata­los dolgunk is, például most építünk új házat Lóréven a gátőrnek — közűi Mihalik Ist­ván malterkavargatás közben. — Egyébként ez az első eset, hogy kőművesek mellett se­gédmunkásként dolgozom, vasbetonszerelő a szakmám. — És büszkén mutat a mennye­zetre: — Ebben a födémben is benne van a kezem munkája. Önzetlenül Papp Józsefné a járási könyvtár igazgatója mondja: — Az a szép éppen a mun­kájukban, hogy nem maguk­nak építkeznek — hiszen nem itt laknak, hol itt, hol ott dol­goznak —, hanem hogy mások juthassanak könnyebben lakó­helyük közelében a könyvhöz. Szokoly Endre A FŐVÁROSI SZÁLLÍTÁSI VÁLLALAT HIVATÁSOS GÉPJÁRMŰVEZETŐI TANFOLYAMOT INDÍT szeptember 19-én. Felvételre jelentkezhet minden, 21. életévét betöltött elvan férfi, aki tényleges katonai szolgálatát már teljesítette, vagy katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítették: állandó budapesti vagy Budapest környéki lakással rendelkezik: büntetlen előéletű, legalább az általános iskola 8 osztályát elvégezte. A tanfolyam idején havi 1300 Ft munkabért fizetünk. Részletes felvilágosítás:- FÖSPED Személyzeti Osztály Budapest V., Marx tér 7., személyesen, vagy a 123-987-es telefonon;- Budapest X„ Gyömrői út 105. személyesen vagy a 477-721-es telefonon. Leninváros Felújították a TVK pGÍietiléngyárát Befejeződött Leninvárosban a Tiszai Vegyikombinát poli­etiléngyárának intenzifikálása. A csaknem egy évig tartó munka során a gyár három termelőegységét felújították, korszerűsítették. Ezzel a 24 ezer tonna kapacitású, csak­nem 1 milliárd forintos költ­séggel épült gyár alkalmassá vált évi 42—45 ezer tonna po­lietilén-granulátum készítésé­re. A korábban elkészült 1. és 3. úgynevezett polimerizáló egy­ség mellett szerdán a 2-es mű­anyaggyártósor is megkezdte a termelését, s ezzel a gyár al­kalmassá vált napi 140—150 tonna jó minőségű polietilén­granulátum készítésére. A polietiléngyár intenzifiká- lásával a Tiszai Vegyikombinát műanyag granulátumot előállí­tó üzeme — csaknem 100 szá­zalékkal megnövelte az alap- anyagfelhasználást — lehető­vé teszi az év elején megindult olefinüzem jobb kihasználását is. c sinos fiatalasszonyok és agresszív öreg­urak, és a köztük elterülő kategóriák tagjai, akik mind úgy gondolkoznak, hogy tollforgató az toüforgató, lett lé­gyen szerződéses gyakornok a nyúltenyésztők lapjánál, foglalkozásszerűen szatirikus egyén, avagy az írószövetség mélyborzongató szak­osztályának tagja — egyszóval mindezek gya­korta csodáló, avagy fitymáló hangon közük: „Az én életem kész regény, azt kéne megírni”, illetve: „Az én életem az igen, az egész re­gény, ha azt megírnám!”. Én magam ilyenkor azt a választ szoktam adni, hogy: „Tessék már elmondani belőle egy fejezetet.”. Ez aztán meghökkenti őket. Hogy egy kés>z regénynek csak úgy fejezetei legye­nek? Hát már mért? És hogyan? „Vegyük azt...” — idáig bizonytalankodva elbotorkál a felelet, aztán... aztán akad, aki megpróbál­kozik a folytatással. Ilyenkor bávatag szerel­mekről hallani (a fiú előbb mindent akart, az­tán semmit, amit a lány akart, mire jött a mai férj, aki...) vagy háborús világról (a fronton odamondogattam az őrmesternek, mire kiköt­tetett, de aztán ő elesett, nekem meg a lábam fagyott le). Akár így, akár úgy, kiderül, hogy e „kész”, „egész” regényeknek nemigen akad egységes fejezetük, s ha mégis, nem illeszkedik a kész egész regény többi fejezetéhez. Szó, ami szó, felületes játék ez részemről, sőt erősebb szót is használhatnék: nagy képű já­ték, mert benne van a profigőg a laikussal szemben. S ezért annál is inkább elítélhetem magamat, mert voltaképpen a lelkem mélyén örök amatőr lelkesedés mozog, s a profik céltudatos rutinját ugyanezen lelkem ugyan­ezen mélyén megvetem. A minap aztán egy ilyen önkritikus órán elgondolkoztam a fe­lületes játékon és megtaláltam benne a mély­séget — mégpedig éppen a válaszok gyatra- ságában. Ugyanis: Nem kétséges, hogy akik az életüket kész regénynek mondják, igazat szólnak. Minden élet valóban kész regény, benne van a regény anyaga, mégpedig egy ragyogó regényé. Amel­lett az illetők számára ez a legizgalmasabb re­gény, hiszen átélték, végigérezték, végigizgul­ták, többet gondolkoztak rajta, mint bármi máson. Jó, meg kell adni, ez a regény kissé hosszadalmas, más nemigen olvasná el, mert a saját élete menne rá. Mégis, nyilvánvaló, hogy benne van a re­gény; hát akkor mért nincsenek benne a fe­jezetek? Mert az élet nem bomlik fejezetekre. Pon­tosabban szólva: zavaros fejezetekre bom­lik, egymásba fonódó, egymást keresztező, párhuzamos, megszaggatott, szétzilált, érzel­mileg megkavart, értelmileg összefüggéstelen fejezetekre. Mondok egy példát. A húszéves lány báva- tagon szerelmes és ezt kissé számítóan, de mégiscsak viszonozza a fiú. Egy regényben ez egységes fejezet. Mi van benne? Azt az író tehetsége válogatja; lehet csupa méz és né­mi konfliktuózus nyavalygás; lehetnek finom rezdülések, elemzések, szerelem diktálta csele­kedetek, képzelgések, jó megfigyelések, hamis, vagy természetes párbeszédek, jellemző sza­vak, amik a további fejlemények drámai mag- vát rejtik, stb., stb. Az életben azonban más a helyzet. Miköz­ben a lány a szerelem hullámain lebeg, meg­döglik a nagy érzelemben — legalábbis utólag így rekonstruálja akkori állapotát —, a való­ságban ezzel párhuzamosan heves vitái foly­nak otthon, hogy mért öltözik olyan kihívóan. Apjával összekap, anyja békíti. mire apjának bőg, anyjával goromba Továbbá: munkaidő alatt folyton telefonálgkt a fiúval. Eközben erőteljes érzelmi kísérőzene hangzik: persze Jutka most irigyel; az a vén Jenő mért morog, COMBO PÁL: Fejezet © majd leteszem, de nekem is jogom van egy kicsit élni; a fene egye meg, pont most kell ennek is bejönni, majd vár egy kicsit. Mi­közben „megdöglik a szerelemtől”, a valóság­ban ezek a járulékos érzelmi hullámzások le­csapódnak a mondanivalójában. Kacér a fiú­val, hadd irigykedjen a Jutka, azt mondja, hogy ma nem ér rá, mert a Jenő morgása ide­gesíti, aztán azt mondja, hogy de nem, mégis csak ma, mert megijed, hogy a fiút elveszí­ti, akkor a vevőre dühös és szerelem ide, sze­relem oda, leteszi a kagylót, mert mindent túlágaskodik benne a vágy, hogy a vevővel jód kitoljon. Még továbbá: el kell döntenie, hogy beirat­kozzék-e a továbbképző tanfolyamra, vagy sem. Ezt megbeszéli, persze, a fiúval is, aki azt mondja, hogy igen, de érdekelni kézzelfogha­tóbb, sőt azonnal kézzel fogható dolgok ér­deklik. Mire a lány bódultán a nagy szerelem­től enged, de közben azon jár az esze, hogy mi lesz, ha nem bírja a továbbképzést, mert nem valami nagy tanulózseni. Azonkívül még eszébe jut egy pörsenés a hátán, ami miatt nyilván kiszeret belőle a fiú, de mivel kell azt bekenni? És még továbbá, csak címszavakban: a kassza nem stimmel, micsoda izgalom; az utcán valaki követi, mért ne kacérkodna ve­le — párhuzamos találkákra kerül sor a nagy szerelemmel és ezzel a valakivel, akit utólag szinte el is felejt, pedig sok konyakot meg­iszik vele, ismételjük, párhuzamosan;‘a kály­ha füstöl, háromhónapos fejezet, amíg min­dent szétvernek és egy s mást helyrehoznak a lakásban fa fogait meg kell csináltatni, fe­jezet fájdalommal, költségekkel, félelemmel, megkeverően. Mert tessék ehinni, mindez a belenyúló, keresztező, ilyen-olyan fejezet han­gulatilag is más-más jellegű, az élet egy da­rabja, tehát időben metszve minden, csak nem egységes fejezet. És most már visszatérve a kezdeti gondo­lathoz: tetszik látni, könnyű egy regénynek fejezetekre bomolnia, mert — legalábbis ha jó — van egységes eszmei mondanivalója, en­nek megfelelő sodrása, hangulata, tagolása. Míg az élet kérem, csupa, csupa regény, any- nyi, hogy meg sem lehet számlálni, zavaros és előre kiszámíthatatlan, utólag csak megha­misítva kibogozható, hosszadalmas, lényeget és lényegtelent olyan kuszán összekeverő, hogy közben nem is lehet tudni, van-e mér­ték, s ha igen, mi az. Csupa, csupa regény egy élet, de nem kész regény egy sem, mert mint mondottuk, nincsenek olyan fejezetei, amelyek fejjel készülnek, egy, az egészet át­fogó nem élet-, hanem művészetszerű követ­kezetes folyamat egyszerre lezáró és összekötő, kerek és mégis más kerek valamibe átnövő részeként. Utólag aztán kihámozható az életből is sok szép fejezet, sok csúnya fejezet, sok lelkesítő és 6ok letörő fejezet, mindenféle életfilozó­fiát és életérzést igazoló fejezetek — de egyik sem igazán igaz. Nem, az élet — barátaim, fiatal szépasszonyok és agresszív öregurak, és ti mindannyian! — senki élete sem regény. Több is annál, kevesebb is, mert bonyolultabb és mert rendezetlenebb. Alázattal kell köze­ledni hozzá, mert lehet, hogy az egész csak egy roppant bonyolult világregény egy feje­zete, amely megtervezetten és meg nem ért­hető. ...ZET

Next

/
Thumbnails
Contents