Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-14 / 190. szám

1975. AUGUSZTUS 14., CSÜTÖRTÖK xMrttw Az idén 35 milliárd forint értékben Importáruk a hazai ellátás javítására Főként a tömegigényeket kielégítő cikkeket — Tájékoztató a Belkereskedelmi Minisztériumban Szerdán délelőtt a Belkeres­kedelmi Minisztériumban dr. Juhár Zoltán miniszterhelyet­tes a fogyasztási cikkek im­portjának időszerű kérdései­ről tartott sajtótájékoztatót. Hangsúlyozta egyebek közt, hogy a hazai árubeszerzés mellett a fogyasztási cikkek behozatala jelentős szerepet tölt be az áruellátásban: az idei 35 milliárd forintos im­port olyan árukkal növeli a belföldi választékot, ami­ket hazánkban nem állí­tanak elő. Ugyanakkor ezek a külföldi vásárlások elősegítik az ex­port növekedését is. A IV. öt­éves tervben importpolitikai irányelveink azt a célt szol­SSegyáet© A z alpinista célja fölér­kezni a tetőre. Meghó­dítani a messzi rna- gasságot, s eljutva oda, megpihenni, élvezni a győ­zelem örömét. Annak jó ízét, hogy legyűrt minden, útbaeső nehézséget, s elér­kezett oda, ahová akart. Igencsak meglepődnék az olvasó, ha most azt tudat­nánk vele: éppen hat esz­tendeje, ezekben az augusz­tusi napokban adtunk hírt arról, hogy Százhalombatta hegytetőre érkezett, azaz befejeződtek az eredeti tervekben foglalt beruhá­zások. Hiszen ma napról napra olvashat arról, hogy mi történik a város két ha­talmas ipari létesítményé­ben, azaz mi ért véget ak­kor 1969-ben? Az alapberuházás. A Du­námé nti Hőerőmű Válla­lat megtermelte a 615 me­gawattot, a Dunai Kőolaj­ipari Vállalatnál szolgálat­ba állt az évi hárommillió tonna kőolaj feldolgozásá­ra alkalmas atmoszferikus- vákuumdesztillációs sor, s több hozzá kapcsolódó be­rendezés. Igenám, csak­hogy az akkor városi rang­ra törekvő település — 1970. április elsején kapta meg — lakóinak többsége már arra figyelt, miként bontakoznak ki az erőmű kétezer megawattra, a fi­nomító kilencmillió tonna féldolgozáképességre tör­ténő bővítésének körvona­lai. S persze arra is, ho­gyan folytatódik a lakás­építés, az intézményhálózat gyarapítása. Pedig hegyte­tőn voltak, legalábbis ah­hoz mérten, amit az ötve­nes évek végén Százhalom­batta sorsáról az illetékes szervek elhatároztak. Csak éppen már nem vehették észre, hogy itt a hegytetői mert új hegyek meghódí­tása várt az egyre növekvő lakosságra, a beruházáson átmenetileg dolgozó ezrek­re, mindazokra, akiknek Százhalombatta valami mó­don beleszövődött az életé­be. M a például azt ítélhet­jük hegytetőnek — a meghódítandó hegytetők egyikének —, hogy a gyorsítási program­nak megfelelően november végére készen legyen a két darab, egyenként 40 ezer köbméteres tárolótartály. Ekkora tartályt még nem építettek az országban, ez a tény is mond valamit a kőolajipari vállalatnál el­végzendő feladatokról. Még többet sejtet, ha megtold- juk: öt ilyen tartálynak kell majd magasodnia 1976. szeptember végére, az ere­detileg tervezett határidő, 1976. december 31. helyett, tehát három hónappal ko­rábban. Csipetnyi az itteni „hegymászók” dolgából, mert előhozakodhatunk az­zal is, hogy a szomszéd várban, a hőerőműnél folynak a negyedik 215 megawattos áramtermelő blokk üzemi próbái, azaz a második beruházási sza­kasz vége felé járnak. Ha ezzel is, azzal is, mindennel készek lesznek, akkor fölértek a hegytető­re? Ma kisebb gondjuk is nagyobb, mint ezen -töp­rengeni, ám a vezetés ho­rizontja már befogja a jö­vőt. Azt például, hogy a Dunai Kőolajipari Válla­latnál előtérbe kerülnek az ún. minőségi fejlesztés teendői, Nincs tehát 'hegytető? Igen, ehhez a következ­tetéshez akartunk eljutni. Annak bizonyításához, hogy egy-egy nagy létesít­mény sorsában szakaszok megkülönböztethetőek ugyan, de valójában olyan folyamatról van szó, amelynek nincs vége, nem lehet befejezése, mert a „hegytető” itt egyenlőnek bizonyulna a megrekedés­sel, az elmaradással szük­ségletek , és kielégítésük le­hetőségeinek versenyfutá­sában. K apaszkodni kellett s kell ma is ezer do­logban Százhalom­battán. Mert az erőmű bő­vítésénél már akadnak vállalatok, mélyek szép csöndben viszik el az em­bereiket — holott két blokk még hátravan! —, a finomítónál az import- berendezések késedelmes szállítása alaposan hát­rább tolta például a ma- leinsav-hidiidtizem átadási határidejét s így tovább. S ha az előbb azt mond­tuk, hogy nincs hegytető, akkor rögtön cáfoljunk rá, s állapítsuk meg: egy va­lamiben meglelhető a hegytető. Abban, ahogyan a két ipari óriás közössé­ge formálódott, ahogyan hozzánőtt a feladatokhoz. Erről a számok monda­nak ugyan valámit, de korántsem mindent. Az például fontos adalék, hogy a finomító vállalati ered­ménye — az .1965-ös 72 millió forinttal szemben — tavaly 1,2 milliárdot tett ki, s hogy a 3600 dolgozó­ból ma már kétszáznak technikusi, másik kétszáz­nak felsőfokú végzettsége van. Az is megvilágító erejű adat, hogy a két üzemben a szocialista bri­gádtagok száma megköze­líti az ötezret, ám a hegy­tetőt leginkább az mutat­ja, hogy ezek a közössé­gek nem hullanak szét, nem rendülnek meg a ter­hek nyomása alatt, hanem viselik azt. Igaz, nem mo­solyogva, sőt sűrűn ká­romkodva, de nem ugra­nak el alóla. Ha valami, akkor ez tanúskodik arról, hogy a sokat emlegetett szocialista iparosítás köz­pontjában az ember áll. Ügy is, mint formáló, s úgy is, mint formálandó. Azt mondják: ahol nagy tetteket visznek végbe, ott hősök születnek. Százha­lombattán is vannak ki­emelkedő munkások, mű­szakiak, ám mégis, az a fontos, hogy mindenfajta hegytetőre együtt igyekez­tek, közösen kapaszkodtak, közösen csúsztak meg vagy jutottak feljebb, s azért, hogy a hegytetőre is együtt erkezett az egész közösség. S mert nem egy vagy né­hány hős jutott él oda, hg- nem emberek nagy közös­sége, mondhatni tömege, ez arra is biztosíték, hogy jövendő útjukat újabb hegycsúcsok meghódítása — elsőként a gyorsítási program végrehajtása fém­jelezze. Mészáros Ottó gálták, hogy a behozatal 1975- ben — fogyasztói áron szá­molva — 'mintegy 70 száza, léklkal haladja meg az 1970. év szintjét. Ezen belül a ru bel-elszámolású országokból évente 10—15 százalékos nö­vekedést, a dollár-elszámolású országokból pedig mérsékel­tebb, 6—7 százalékos emelke­dést irányoztunk elő. Az importnak is köszönhe­tő, hogy egyes árukban (kávé, citrom, fűszerek stb.) folya­matos és egyenletes az ellá­tás, lényegesen javult a ru­házati cikkek kínálata, gaz­dagodott a választék, és egyéb iparcikkek területén is több. korszerűbb .termék került for­galomba. A szocialista országokból érkező import az áruellá­tás biztos, tervszerű be­szerzési forrása, amely az évente egyeztetett kontingenseken, tervszámo­kon alapszik. Az összes im porton belül a rubel-elszámo­lású import részaránya az 1970. évi 51,7 százalékról 1975 ben 60,2 százalékra emelke­dik. A dollár-elszámolású orszá­gokból származó importunk három formában valósul meg. Négy cikkből (kávé, citrom, fűszerek és halfité) a folyama­tos ellátáshoz szükséges mennyiséget hozzuk be. A kávé mennyisége 5 év alatt 10 ezer tonnával nőtt, közben a kávé ára 60 százalékkal, a citrom ára 57 százalékkal emelkedett, s ez a tény jelen­tősen megnövelte devizaki­adásainkat. * Az egyes fejlődő országok­ból ennél többféle cikket im­portálhatunk. A déligyümölcs és egyéb élelmiszerek mellett egyes ruházati cikkekben (kö­töttáru, bőrkonfekció, lábbeli stb.) különösen kedvező be­szerzési forrást jelentenek számunkra ezek az .országok. A kormány éves keretet ad a konvertibilis devizában tör­ténő tőkés és jugoszláv áruk beszerzésére. Ez a behozatal öt év alatt fogyasztói forint­ban számolva 13 százalékkal nőtt. 1974 közepétől a körülmé­nyek megváltoztak: erőtelje­sebben éreztette hatását a nyugati infláció, különösen az olaj- és nyersanyagárak nö­vekedtek, s ezek a jelenségek szükségessé tették tőkésim- port-politikánk bizonyos kér­déseinek az átértékelését. A vállalatoknak előírták, hogy az alapvető cikkekben az áruellátást továbbra is folya­matosan biztosítsák, de jobban használják ki a hazai beszerzés, valamint a szocialista és fejlődő or­szágokból hazánkba irá­nyuló külkereskedelmi le­hetőségeket. Az idei importpolitikai irány­elveink kimondják, hogy a rendelkezésre álló valutakeret elsősorban a tömegigényeket kielégítő cikkek beszerzésére szolgál. ésszerűen szűkíteni kell egyes cikkek választékát, csak azokat a műszaki cikke­ket lehet behozni, amelyeknél biztosítani tudják a szervizt és az alkatrész-utánpótlást, ,s a különösen drága, luxus jelle­gű cikkeket nem lehet kül­földről importálni. Arra töre­kednek, hogy számos fogyasz­tási cikk üzletkötésére a ha­zai árubemutatókon kerüljön sor, ennek érdekében ésszerű­en korlátozni kívánjuk a tő­kés vásárlások miatti válla­lati kiutazások számát. Na­gyobb figyelmet fordítanak arra, hogy a tőkés beszerzési árak emelkedése ne járjon az importáruk minőségének a romlásával. Ennek érdekében erősíteni fogják a minisz­térium szerepét a szakmai importbizottságokban az egyes vásárlások jobb elő­készítése és összehangolása érdekében. A jövőben, az V. ötévés terv időszakában továbbra is a ru­bel-elszámolású országokból származó forrásokra, mint biz­tos alapokra kívánunk tá­maszkodni. K. GY. M. Találkozó Nagykőrösön és Cegléden (Folytatás az 1. oldalról) tapasztalatcseréket szerveznek idősebb munkások, veteránok részvételével. — Komszomol-szervezeteink- nak a jelenleg is folyó tag- könyvcsere lebonyolítása adja most a legtöbb munkát. Komszomol-védnökscg A fényképekkel illusztrált tájékoztatót követően az omsz­ki és a Pest megyei fiatalok népes csoportja a KlSZ-bizott- ság tanácstermébe vonult, ahol elsőként Retzer Henrik, a PÁÉV dolgozója kérdezett a vendégektől: — A magyar gyakorlathoz hasonlóan vállal-e a Komszo- mol védnökséget különböző, népgazdasági szempontból fon­tos építkezések megvalósítása felett? — A védnökségek története egy idős a Komszomoléval, te­hát már a húszas évektől gya­korlat ez hazánkban — hang­zott a válasz — Persze külön­böző szintűek ezek a védnök­ségek, vannak, amelyek az egész országra kiterjednek, ilyen például a Bajkál—Amur vasútvonal, a BAM, vagy a kámai autógyár építése. Sző­kébb hazánk, Omszk megye három legnagyobb szabású véd­nöksége egy, naponta százezer csirkét feldolgozó baromfikom­binát, egy műanyagfeldolgozó üzem és a luzini sertéstenyész­Pásztor István (a káp jobb oldalán) átadja az emlékplakettet A. G. Revinnek. A kép bal oldalán Szemethy LászIóné és Arpási Zoltán. A lakááelosztást végző szociá­lis bizottságok munkájában a Komszomol-szervezetek kép­viselője részt vesz, s a rászo­rulók családi, szociális helyze­tét figyelembe véve számos esetben előbbre sorolják a fia­talok lakásigényét. Átmeneti megoldásként sokak lakás­gondját oldják meg kollégiu­mi elhelyezéssel: az 1 millió omszki lakos közül 60 ezer egyedülálló vagy kis családos fiatal kapott ideiglenesen la­kást ilyen módon. Támogatják a továbbtanulni vágyókat is: hetenként egy nap fizetett sza­badságot adnak a tanulmányi szabadság mellett, s a tanuló A szovjet fiatalok megtekintik kiállítását. tő-hizlaló telep felépítéséhez kapcsolódik. Az utóbbi építke­zésén különben a gödöllői ag­ráregyetem hallgatóival is ta­lálkozhattunk. — A védnökségi programok keretében Komszomol-szerve- zetűnk tagjai évente három­négy napot dolgoznak, rend­szerint kommunista szombato­kon. Mindenütt ott vannak — Az üzemi négyszögek fó­rumán — úgy mint nálunk — képviseltetik-e magukat a Komszomol vezetői, miként veszik figyelembe javaslatai­kat, véleményüket? — fordí­tott a témán Virág László a DKV-tól. — Ezzel kapcsolatban azt mondhatom — válaszolt A. G. Revin —, hogy a gazdasági ve­zetők szívesen veszik javasla­tainkat, számítanak kezdemé­nyezésünkre, véleményünkre az irányításban. Különösen akkor, ha ezek hozzájárulnak a termelés növeléséhez, a mi­nőség javításához, a munka ésszerűbb megszervezéséhez. Ott vagyunk és hallatjuk sza­vunkat a termelési tanácsko­zásokon, a párt- és a társa­dalmi szervezetek tanácskozá­sain, sőt a Népi Ellenőrzési Bizottságokban is képviseltet­jük magunkat. Vitatkoztak, beszélgettek, hogyan ápolják a hazafias, in­ternacionalista érzelmeket, mi­ként értelmezik a más népek­kel való szolidaritást. A tegnapi beszélgetésen sok szó esett még arról, miként tá­mogatják a fiatalokat itthon és a Szovjetunióbah az otthon­alapításban, milyen kedvezmé­nyekkel és feltételek mellett juthatnak lakáshoz, itt és ott. Érdekes volt hallani, hogy a mienkhez hasonló ifjúsági tör­vényt még a Szovjetunióban sem alkottak, ennek ellenére, különösen a fiatal szakmunká­sokat sokoldalúan támogatják. a Konzervgyár állandó terméK­Koppány György felvételei fiatalokat egy műszakban fog­lalkoztatják. A kérdésekből korántsem fogytak még ki a vendéglátók, ám az idő röpült, így Arpási Zoltán indítványára véget kel­lett vetni az érdekes eszmecse­rének, hogy rövid idő múlva Nagykőrösön folytatódhasson testvérmegyénk küldötteinek programja. K. Gy. A. Nagykőrös főterén a város párt- és állami vezetői, vala­mint kék egyenruhás ifjú­gárdisták fogadták tegnap délután az omszki vendége­ket és kísérőiket. Az Arany János Művelődési Központ nagytermében Pásztor István, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte a szovjet delegációt és vezetőjét, Alék- szandr Georgijevics Revint, továbbá Arpási Zoltánt, a me­gyei KISZ-bizottság első tit­kárát, Szemethy Lászlónét, a KISZ Központi Bizottságának munkatársát és Sáron Sán­dort, a megyei pártbizottság munkatársát. Eljött a fiatalok baráti találkozójára Pint érné dr. Torma Mária, a városi i tanács vb-titkára is. Az üdvözlő szavak utón Pásztor István beszélt a 600 éves Nagykőrös jelenéről, is­mertette a városépítés során elért eredményeket. Szólott a kommunisták és ifjúkommu­nisták munkájáról is, vala­mint Nagykőrös további fej­lesztésének terveiről. A. G. Revin, a delegáció vezetője a város felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére készí­tett emlékplakettet vette át Pásztor Istvántól. Baráti han­gulatú, vidám beszélgetés, vé­leménycsere utón a vendégek felkeresték hazánk egyik leg­nagyobb élelmiszeripari üze­mét, a Nagykőrösi Konzr~v- gyárat. / Itt Leskó László, az üzemi pártbizottság titkára köszön­tötte őket, majd Antal László termelési főmérnök adott is­mertetést a több mint 3 ezer embert foglalkoztató gyár munkájáról. Elmondotta pél­dául, hogy évi 1,2 milliárd fo­rint értékű termékeik nagy hányadát exportálják; s a Szovjetunió az itt készített konzerveknek legalább a fe­lét vásárolja meg. A gyár csarnokaiban számos szovjet gyártmányú gépen dolgoznak a munkások. Ezek a berende­zések sokat segítenek az évi 100 ezer tonna konzerv elké­szítésében. A főmérnök sza­vai utón a gyári fiatalokkal beszélgettek a vendégek, majd közösen felkeresték a gyár két csarnokát, az I. számú konzervüzemet és az évente 100 millió dobozt előállító, szovjet gépekkel dolgozó do­bozüzemet. Ezt követően elbúcsúzott Nagykőröstől, és Ceglédre utazott a delegáció. Cegléden késő este fejező­dött be a program. Baráti be­szélgetés után búcsúestet ren­deztek, s aztán Budapestre, szálláshelyükre indultak — sok-sok élménnyel gazdagod­va — a delegátusok. K. A. Egy pere emlékezés A percről perc­re beosztott jól szervezett, ám fá­rasztó vendégváró program sorsa, hogy imitt-amott felboruljon, s ön­törvényűktől ve­zetve alakuljanak tovább az esemé­nyek. Sokszor adódik úgy, hogy éppen ez a spon­taneitás teszi em­lékezetessé az ese­ményt, mély nyo­mot, maradandó élményt hagyva a résztvevőkben. így történt ez kedden is, mi­után alkonyattájt megérkezett test­vérmegyénk, Omszk fesztivál­küldöttsége és kí­sérete az Örkényi ifjúsági /klubba. Nem kellett sok ahhoz, hogy a vendéglátók és vendégek pillana­tokig tartó elfo­gódottsága az ün­nepélyes köszön­tés után feloldód­jék. Az omszki, a Pest megyei és a járásbeli fiatalok, a szovjet alakula­tok ide látogató komszomolistái csakhamar nagy­szerű hangulat­ban beszélgettek, ismerkedtek egy­mással. Ki tudja már hogyan, ám egy- szercsak szó ke­rült arról, hogy az Örkényi kastély a második világ­háború alatt kato­nai kórház volt, amelyben a fel­szabadító szovjet hadsereg több sú­lyosan sebesült hőse hunyt el. Emléküket a kas­télykert fái őrzik, ahol örök nyuga­lomra helyezték testüket. Szinte észrevét­lenül, egyszerre fogant a gondo­lat. Elnémúlt a zsivaj, akinél ép­pen volt, mert ka­pott virágot, a vi­rágcsokrokkal a kézben a kastély­kertbe indult a , fiatalok csapata. Az első éjjeli har­mat, s köd szitált a lombok között, 11 óra is elmúlt már. Katonai dzsipek fényszó­rói pásztázták a kertet, majd a fénypászmák megállapodtak az emlékhelyeken, ahová egy-egy szál virágot tettek a földre. — Rövi­den, csendesen vallottak arról: kinek mit jelente­nek e percek. k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents