Pest Megyi Hírlap, 1975. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-13 / 189. szám
1975. AUGUSZTUS 13., SZERDA FÄJKUSZ Washington vietnami vétója A lépés, amelynek lehetőségéről már napok óta beszéltek, megtörtént. A nemzetközi közvélemény hiteles előrejelzések, sőt szabályos amerikai fenyegetőzések nyomán számíthatott arra, ami bekövetkezett. De vannak az életben — és a politikában — olyan helyzetek, hogy az ember, ebben az esetben a világ, szinte képtelen elképzelni valamit, ami ilyen óriási mértékben ellenkezik minden értelmi és érzelmi realitással, öt kontinens népeinek gondolataival és akaratával. Ez pontosan olyan helyzet ▼olt. Hiába „szivárogtatta ki”, majd mondta meg kereken Washington, hogy „adott esetben” megakadályozza a két vietnami állam felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, nehéz volt hinni, hogy a közismert előzmények után beváltja ezt a fenyegetést. És megtörtént. Azóta, mindössze néhány óra telt el, de máris kiderült: az Egyesült Államok a vietnami háború befejezése óta nem kavarta fel az ellenszenv, a felháborodás ilyen egyetemes, általános hullámát. Bármi volt is a lépéssel a washingtoni stratégák szándéka, a megfigyelők amerikai szempontból is „öngólnak” tekintik a döntést. A szavazás aránya önmagáért beszél. A Biztonsági Tanács tizenöt tagja közül tizenhárom mindkét Vietnam azonnali ENSZ-íel vétele mellett szavazott. Egy kicsi, ezer szállal Washingtonhoz bilincselt latin-amerikai ország, Costa Rica delegációja tartózkodott a szavazástól és az egyetlen nemet a washingtoni vétó jelentette. Az ENSZ alapokmánya jogilag ezt lehetségessé teszi. Úgynevezett érdemi kérdésekben (és a tagfelvétel kétségtelenül az) a Biztonsági Tanács öt állandó tagja, az öt nagyhatalom bármelyikének ellenszavazata megakadályozhatja a javaslat elfogadását. Washington formailag ahhoz kötötte beleegyezését, hogy a korrupt, népszerűtlen dél-koreai rezsimet is fel kell venni a világszervezetbe. Csakhogy, mint ez a nemrégi szavazáskor kiderült, erre nem voltak hajlandók a világ népei, a két vietnami államot viszont haladéktalanul fel akarták venni. Washington tehát kettős értelemben is látványosan semmibe vette — Jakov Malik szovjet fődelegátus szavaival — a mai világ realitásait. Ez pedig morálisan kétszeresen elítélendő annál a hatalomnál, amely hosz- szú esztendőkön át olyan mérhetetlen szenvedést zúdított Vietnam népére. A csatamezőn a vietnami nép győzelmével már eldőlt a háború. Hasonló eredménnyel dől el majd az általános és a világszervezeti diplomácia síkján is. A Portugál Szocialista Párt a háromtagú vezető testület felbomlasztására törekszik A portugál hadsereg alakulatainál ezekben a napokban vitatják meg a Meló Aniunes- féle dokumentumot, amelyet a Fegyveres Erők Mozgalmának (MFA) Legfelsőbb Forradalmi Tanácsából kivált kilenc tiszt aláírásra köröztet. Értesülések szerint több egység tisztjei — köztük a középső katonai körzet törzskarának számos parancsnoka — támogatásukról biztosították Antunesék törekvéseit, más egységeknél viszont — köztük az ország északi részeiben is — visszautasították a szociáldemokrata szellemű kezdeményezést, A portugál fegyveres erők vezérkarának tömegtájékoztatási és népművelési központja hivatalos nyilatkozatban szólította fel Gomes elnököt, hogy „a forradalmi fegyelem szellemében példásan büntessék meg azokat a tiszteket, akik méltatlannak bizonyultak a forradalmi fegyveres erőkhöz”. A Soares vezette Portugál Szocialista Párt, amely teljes támogatásáról biztosította a kilenc szakadár tiszt kezdeményezését, keddi nyilatkozatában egyetértett a de Carvalho tábornok vezette COP- CONNAK azzal a döntésével, hogy továbbra is „megbízik” abban a két körzetparancsnokban, aki aláírta az Antu- nes-féle nyilatkozatot. A PSZP szerint a COPCON ezzel a döntésével közvetve védelembe vette a többi hét tisztet is. Soaresék arra törekednek — jegyzik meg megfigyelők —, hogy kiélezzék a viszonyt a direktórium három tagja, Gomes. Goncalves, és de Carvalho között. Elsősorban Gomest és de Carvalhót szeretnék megnyerni ügyüknek a Goncalves vezette forradalmi szárnnyal szemben. Az észak-portugáliai Viseú- ban hétfőn este szélsőjobboldali provokátorok által anti- kommunista demagógiával felbőszített tömeg ostrom alá vette a PKP székházát és máglyát rakott berendezéséből. A helyszínre vezényelt katonaság levegőbe leadott lövésekkel és könnygázgránátokkal oszlatta szét a tüntetőket. Az incidensnek egy ember áldozatul esett, többet súlyos sérüléssel szállítottak kórházba. A francia kommunisták szolidaritási akciója A Francia Kommunista Párt felemelte szavát a Portugáliában mind féktelenebből tomboló terror, az ellenforradalom egyre fenyegetőbb veszélye ellen. A dokumentum rámutat, hogy Portugáliában valóságos boszorkányüldözés kezdődött a KP és más demokratikus erők ellen, a székházak fel- dúlása, a könyvégetések utón a bnagaí érsek már kommu- n istaellenes kereszteshadjáratot hirdetett meg. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a reakciós és fasiszta erők készek elmenni a végsőkig, készek vér- befojtani a fiatal portugál demokráciáit, s terrorkampányukban a hagyományos fegyver az antikommunizmus. „Az FKP Politikai Bizottsága ünnepélyes felhívást intéz Franciaország és más országok minden dolgozójához, a munkás és demokratikus erőkhöz: le kell fogni a gyilkosok kezét” Az FKP nyilatkozata ezután leszögezi: hogy a belső reakción kívül a tőkés hatalmak reakciós erői szintén vérfürdőt szeretnének Portugáliában, mert ily módon remélnek csapást mérni az egész demokratikus mozgalomra Nyugat-Európában, a szocializmusért és a demokráciáért küzdő erőkre világszerte. Az FKP PB azt kívánja, hogy Portugália demokratikus pártjai, szakszerveFolytatódnak Kínában a munkáslázadások Kínából érkező hírek szerint Hangcsouban, Csecsiang tartomány székhelyén folytatódnak a m-mkáslázadások az alapvető jogok elleni maoista támadások miatt. A legalább 18 hangcsoui vállalatot átfogó zavargások letörésére több mint tizezer katonát vezényeltek a városba, akik elfoglalták az üzemeket és gyárakat. A New York Times szerint a hongcsoui rádió adása arról tanúskodik, hogy a kínai vezetést komolyan aggasztja a tartományban kialakult helyzet Figyelemre méltó, hogy „a rend helyreállítására” nem csecsiangi egységeket, hanem a Vuhanban állomásozó 1. hadsereg katonáit vezényelték ki. Ez a lap véleménye szerint arról tanúskodik, hogy Pe- kingben nem bíznak a helyi katonaságban. A New York Pályakezdő fiatalok! Felveszünk : érettségizett férfiakat és nőket folyamatos, hárommfiszakos, automatizált, szellemi munkát igénylő munkakörbe; általános iskolát végzett, 18. életévüket betöltött férfiakat betanított munkásnak, folyamatos, bárom* és egymüszakos munkára; vegyipari és vasipari szakmával rendelkező szakmunkásokat folyamatos, három- és egymüszakos munkabeosztásba. Vállalatunk Közép-Európa egyik legnagyobb, dinamikusan fejlődő, modern, automatikus kőolajfeldolgozó üzeme. A szakmával nem rendelkező, de tanulni vágyó dolgozókat teljes fizetés mellett, díjtalanul kiképezzük kőolajfeldolgozó szakmunkássá. A továbbtanulást elősegítjük. A vidéki dolgozóknak munkásszállást adunk, a letelepedést elősegítjük. Jó kereseti lehetőség. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Érdeklődni lehet személyesen és írásban: DUNAI KŐOLAJIPARI ^3^ VÁLLALAT Munkaügyi Osztály 2443 Százhalombatta, postaflötc 1. Telefon: 460—785, 12—72-es mellék. Times hangsúlyozza, hogy a katonai vezetőket még mindig a kulturális forradalom idején megkezdődött belső viszályok foglalják le. A New York Times értesülése szerint az ország más területein az acéliparban és a vasutasok között is zavargások törtek ki. zetei és a fegyveres erők lépjenek akcióegységre a fasiszta támadással szemben. Franciaországban a párt találkozót javasol a közös programot aláírt partnereinek és arra hívja fel a demokratákat, hogy egyesüljenek a portugál demokrácia védelmére. Az FKP PB felhívása nyomán a közös kormányprogram alapján álló három párt — az FKP, a Francia Szocialista Párt és a Baloldali Radikálisok Mozgalma — megállapodott, hogy képviselőik szerdán délelőtt összeülnek az FKP KB székházában és megvitatják a portugáliai helyzetet, az esetleges közös akciókat. Lisszaboni közlemény a timori helyzetről Lisszabonban kedden — Lemos Pires ezredesnek, Portugál Timor kormányzójának beszámolója alapján — közleményt adtak ki a timori helyzetről. A Timor Demokrata Unió (UDT) néhány fegyveres tagja vasárnap megtámadott egy portugál rendőrállomást és fegyvereket zsákmányolt. Sőt Indonéziába és Ausztráliába eljutott értesülések szerint a csoport megszállva tartja a főváros. Dili repülőterét és tömegkommunikációs központjait. A Lisszabonban kiadott közlemény arról számol be, hogy az UDT a terület kormányzó-főparancsnokával folytatott tárgyalások során ultimátummal állt elő, azt követelte, hogy a terület azonnali függetlenné nyilvánításával egyidejűleg Portugália adja át a hatalmat az UDT-nek. A lisszaboni kormány szóvivője bejelentette, hogy a Timorban állomásozó portugál katonák családjait elszállították a szigetről, de a katonák ott maradnak, hogy közreműködjenek a konfliktus rendezésében. Szovjet—amerikai tárgyalások a Kremlben Gazdasági, tudományos, kulturális kérdések a napirenden Kedden a Kremlben folytatódtak a megbeszélések a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagjai és az Egyesült Államok képviselőházának küldöttsége között. Az amerikai törvényhozók delegációja Carl Albertnek, a képviselőház elnökének vezetésével hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. A szovjet és amerikai törvényhozók véleménycserét folytattak a szovjet—amerikai gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés fejlődéséről, beleértve az információcserére és a turizmusra, az oktatási, sport- és művészeti kapcsolatok bővítésére vonatkozó kérdéseket is. Hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatoknak a kölcsönösségen és a két állam törvényeinek tiszteletben tartásán kell alapulniuk. A szovjet és az amerikai képviselők megállapították, hogy találkozójuk elősegíti a Szovjetunió Legfelsőbb Taná- csak és az Egyesült Államok kongresszusa közötti kapcsolatok további erősödését. Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a legfelsőbb tanács nemzetiségi tanácsa külügyi bizottságának elnöke a találkozó végén méltatta a szovjet és az amerikai törvényhozók közötti kapcsolatok jelentőségét és kifejezte azt a reményét, hogy az amerikai képviselők hazatérésük után beszámolnak választóiknak tapasztalataikról. Waldheim ENSZ-főtitkár évi beszámolója A leszerelés kérdése marad a világszervezet legfontosabb napirendi pontja Az Egyesült Nemzetek Szervezetének központi feladata a nemzetközi béke és biztonság fenn,tartása marad — állapítja meg Kurt Wald- heimnek, az ENSZ főtitkárának kedden a világszervezet székhelyén nyilvánosságra hozott éves beszámolója a nemzetközi szervezet tevékenységéről. A beszámoló helyesli az európai biztonsági és együttműködési konferencia 35 ország vezetői által Helsinkiben aláirt záródokumentumát. A béke fenntartására irányuló közvetlen erőfeszítések mellett — mutat rá a továbbiakban a beszámoló — a leszerelés marad elsőrendű és sürgető ■ problémaként ” az ENSZ napirendjén. Ezzel kapcsolatban Kurt Waldheim kiemelte olyan új fontos megállapodások elérésének szükségességét, amelyek a fegyverkezési hajsza megszüntetésére vagy korlátozására Irányulnak és kiküszöbölik a nukleáris fegyverek elterjedésének veszélyeit. Az ENSZ főtitkára síkraszállt azoknak az erőfeszítéseknek a kiszélesítéséért és aktivizálásáért, amelyek a fegyverzetek feletti valóban hatékony ellenőrzés eléréséről szóló megállapodások létrehozását, valamint a2 atomfegyvermentes övezetek megteremtését célozzák. Az ENSZ főtitkára hangsúlyozta a közél-keleti és a ciprusi probléma politikai rendezése kutatásának szükségességét. Kurt Waldheim síkraszállt a dekoionizációs folyamat folytatásáért és a faji diszkrimináció megszüntetéséért Afrikában. Maoisták és az ifjúság Nicola Campisi 43 éves szicíliai földbirtokost emberrablók tartották fogságban és csak 1 millió dollárnak megfelelő összegű váltságdíj átadása után engedték szabadon. A maffia szülőhazájában, Szicíliában, rövid idő leforgása alatt ez volt a 38. emberrablás. Új módszerek, régi célok G. Belov, a szovjet APN sajtóiroda munkatársa a maoista ideológiának a kínai diák-, ifjúmunkás-szervezetekbe való behatolását, taktikáját elemzi. KINÄBAN a 70-es évek elején megkezdődött az ifjúsági szövetség újjászervezése, amelyet 1966 augusztusában a kulturális forradalom vörösgárdistád szétvertek. Az új kínai ifjúsági szervezet fő feladata azonban továbbra is Mao Ce-tung eszméinek szorgalmas tanulmányozása marad, az, hogy aktívan részt vegyen minden olyan kampányban, amely a pekingi vezetés kül- és belpolitikájának bírálói ellen irányúi. A kínai kommunista ifjúsági szövetség már jóval a „nagy kulturális forradalom” előtt megszakította kapcsolatait más országok haladó ifjúsági szervezeteivel. Sőt, a maoisták arra törekedtek, hogy megosszák az ifjúsági mozgalmat, belülről rendítsék meg a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséget és a Nemzetközi Diákszövetséget, szembeállítsák a nemzeti felszabadító mozgalom ifjúsági szervezeteit a nemzetközi ifjúsági kommunista mozgalommal, a szocialista országok ifjúsági szövetségeivel. Egy sor ázsiai, afrikai és latin-amerikai államban kalandor akciókra buzdították a szélsőséges csoportokat. Több mint 50 országiban jöttek létre a 60-as években, maoista típusú ifjúsági csoportok. Ezek akcióit Peking minden eszközzel nyíltan támogatta. A csoportok egy része rövid idő alatt felbomlott, mások viszont jelentős károkat okoztak a proletariátus osztályharcának, sztrájkmozgalmának, az ifjúsági és diákszervezetek egységes fellépésének. A reakciós körök a maoisták provokációit mindenütt arra használták fed, hogy megtorlásokat, támadásokat szervezzenek a munkáspártok, a szakszervezetek, a kommunista ifjúsági szövetségek ellen. Így történt ez Franciaországban, Olaszországban, az NSZK-ban, Mexikóban és másutt. A MAOISTA SZERVEZETEK, köztük az ifjúsági csoportok tevékenységének legfőbb vonása a szovjetellenes- ség volt. Ma sem nehéz felfedezni ezt a legfőbb jellegzetességet, bár a maoisták most új módszerekkel próbálnak hatni az egyes országok ifjúsági szervezeteire. Taktikai megfontolásokból már nem szidalmazzák nyütan a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetséget és a Diákszövetséget, differenciáltan igyekeznek kezelni a szocialista országok ifjúsági szervezeteit. Most az úgynevezett „szuper- hatalmak” elleni harc demagóg jelszavával próbálják letéríteni az ifjúsági mozgalmat a helyes útról. Tevékenységük azonban változatlanul a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa ellen irányuk A pekingi vezetők a legutóbbi időkig nyíltan támogatták és pénzelték a nyugateurópai és latin-amerikai maoista szervezeteket. Ma változott a forma. Megszűnt a nyílt támogatós. Sőt, a pekingi vezetés épp csak hogy el nem ítéli a „kalandor tetteket”. Ugyanakkor viszont teljes erővel előmozdítja a maoista irányzatot követő csoportok „újjászervezését”, hogy az új feltételek közepette ezek segítségével terjesszék nézeteiket, szervezzék akcióikat A TÉNYEK tehát azt bizonyítják, hogy a pekingi vezetés az ifjúsági mozgalmakat illetően is teljesen letért a proletár osztályalapról. Ez pedig szöges ellentétben áll a kínai ifjúság érdekeivel, amelyet már hosszú évek óta elszigeteltek attól a harctól, amit a világ demokratikus ifjúsága folytat az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért, a társadalmi haladásért. CSAK RÖVIDEN... GENFBEN kedden megtartotta soron, következő ülését a stratégiai fegyverek korlátozásával foglalkozó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. KÉTNAPOS TANÁCSKOZÁST tartottak Genfben hót olyan fejlődő és olajtermelő ország képviselői, amely országok részt vettek az áprilisban Párizsban a fejlett nyugati országokkal rendezett energiaértekezleten. A részvevők egyetértettek abban, hogy az iparilag fejlett nyugati országok képviselőivel tartandó értekezleten nemcsak az olaj, hanem az összes nyersanyagféle kérdésével is kell foglalkozniuk. SAJTÓÉRTEKEZLETET tartott kedden Tokióban Do Xuan Oanh, a Vietnami Béketanács, valamint a Békevilágtanács titkára, aki a VDK öttagú küldöttsége élén részt vett az atom- és hidrogénbomba elleni tiltakozásul Japánban tartott nemzetközi konferencián. Az Egyesült Államok által Vietnamban előidézett háborús pusztításokról szólva egyebek között elmondotta, hogy a háború éveiben Észak- és Dél-Vietnamra ledobott bombákból a 45 millió lakosra fejenként 3—5 tonnányi jutott.
