Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

1915. JÚLIUS 6.. VASÁRNAP Hétfő: Olotf Palm« svéd mi­niszterelnök befejezte kubai látogatását — Kína és Thai­föld diplomáciai kapcsolatot létesített. Kedd: Tűzszünet! megállapo­dás Libanonban — a Ciprusi Nemzeti Tanács tiltakozott a görögök áttelepítése ellen. Szerda: Brezsnyev fogadta a Moszkvában tartózkodó ame­rikai szenátorokat — Genfben folytatódott a szovjet—ameri­kai tárgyalássorozat a hadá­szait! fegyverek korlátozásáról. Csütörtök: Brezsnyev tár­gyalt Willy Brandttal, az SDP elnökével — A Portugál For­radalmi Tanács úgy döntött, hogy államosítja a rádióállo­más óikat. Péntek: Ford beszéde az amerikai ünnep alkalmából — Bomba robbant Jeruzsálem­ben. Szombat: Genfben ülésezett a koordinációs bizottság — Argentínában sztrájkhatároza­tot adott ki a szakszervezet. Ezekben a napokban még nagyobb érdeklődéssel tekint a világközvélemény a szovjet— amerikai viszony alakulására, mint az elmúlt hónapok során. Ezen a héten jelentették be, hogy július 10—11-én Genfben találkozik Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügymi­niszter. Most ért véget az amerikai szenátorok szovjet- unióbeli látogatása. Újra kez­dődött a SALT, a szovjet— amerikai tárgyalássorozat a hadászati fegyverek korlátozá­sáról. Ugyanakkor az úgyne­vezett „héják”: az enyhülési politika ellenfelei és a fegy­verkezés haszonélvezői, az Egyesült Államokban kam­pányt indítottak a Szovjet­unióval már kialakult kapcso­latok továbbfejlesztése ellen. Ilyen körülmények között túlnőtt a parlamenti küldött­ségek szokásos cseréjének je­lentőségén az amerikai szená­torok szovjetunióbeli látoga­tása. Tudnivaló, hogy az al­kotmány az USA-ban a sze­nátoroknak adja a törvények meghozatalának jogából a na­Leomyid Brezsnyev szerdán a Kremlben fogadta a Szovjetunió­ban. tartózkodó szénát or ókat. Indira Gandhi indiai kormányfő rádióbeszédben jelentette be nagyarányú gazdasági reform- programját. Hét nap krónikája Moszkva és Washington A Gromiko—Kissinger találkozó előtt — Amerikai szenátorok a Szovjetunióban — Huzavona Genfben — A libanoni új kormány gondjai — Feszültség Argentínában A Szojuz—Apollo program szovjet űrhajósai az űrrepülőtéren. Balról jobbra: AJetoszej Leonov, Szvetlána Leonova, Ludmilla Kuba- szova és fia, Dmitri), Okszana Leonova, Kátya Kubaszova és Vaierij Kubaszov. sekkel a népi támogatásról le­mondani látszik. Az ered­mény: mind hevesebb sztráj­kok. S közben a politikai gyil­kosságok szűnni nem akaró sorozata csők növeld a bizony­talanság légkörét. Pálfy József Hét végi jelentések MUNKÁJÁNAK hatodik hetét fejezte be Pjotr Kli- muk és Vitalij Szevasztyja- nov, a szovjet űrhajóspáros, a Szaljut—4 orbitális tudo­mányos állomás legénysége. WILLY BRANDT, a Német Szociáldemokrata Párt elnö­ke szombaton feleségével Le­ni ngrád'ba érkezett. FÜGGETLENSÉGI ünnep­ségek kezdődtek szombaton délben Praiában, a Zöldfoki- szigetek fővárosában. Folytatódik az amerikai űrpiló­ták felkészítése a Szojuz—Apollo űrrandevúra. Képűnkön elől Tom Stafford, középen Vance Brand, hátul Deke Slavton, az Apollo legénysége. Aliig felfegyverzett rendőrök állták sztrájkoló munkásság felvonulásának. útját Buenos Airesben a NDK testvérmegyénkből jelentjük Suhli mozaik Csak 13,4 százalék... A MOST KEZDŐDŐ HÉT ESLMENYNAFT ARABOL Hétfő: Suharto Japánban. Kedd: Kabin az NSZK-ba utazik — Mitterrand eajtóérte- kezdete — A svéd uralkodó­pár Angliában — Echeverria elnök európai és afrikai útra indul. Szerda: Múnká síkon ferencia Rostockban Kissinger Pá­rizsba érkezük. Csütörtök: Gromiko—Kissin­ger találkozó — EICHT Bács­ben, plenáris ülés — Brandt a Legfelsőbb Tanács ülésén Moszkvában — Kreisky Romá­niában — A rostocki munkás- konferencia záróülése. Péntek: A Gromiko—Kissin­ger találkozó befejezése — Kissinger délután Bonnba uta­zik — Rabin. elutazik az NSZK-ból — A svéd uralkodó­pár ,elutazik Angliából. Szombat: Sauvagnarques Ró­mában — Kissinger London­ban. majd délután hazautazik. Az utóbbi években jelentő­sen megnövekedett Suhl me­gyében a nők részvételi ará­nya a termelőmunkában. A munkaképes korú lányok, asz- szonyok közül csupán 13,4 szá­zalék „nem dolgozik”. Á nők jelentős részt vállalnak tehát, hogy a megye maradéktalanul valóra váltsa az NSZEP VIII. pártkongresszusa által kitűzött célokat. Kitűnő érzékkel hasz­nosítják a szocialista munka- verseny nyújtotta sokszínű, ösztönző módszereket és for­mákat Rendkívül pozitív az a fej­lődés is, amely a nők képesíté­sére, szakképesítésére vonat­kozik. Mintegy négyesztendős, tervszerű, előkészített munka nyomán ma már például a gyárakban a dolgozó nők 31 százaléka legalább szakmunkás képesítésű. A szocialista brigádokban — melyeket a „szocialista munka műhelyed”-nek neveznek itt — szintén jelentős szerepet vál­laltak. A brigádok tagjainak fele nő. épület átépítésével és bővítésé­vel itt rendeztek be egy Írét orvosi lakásos fogorvosi rende­lőt, otthont teremtettek a köz­ségi betegápoló-nővérek állo­másának, és mindezt tetézték egy gyógyászati fürdő létreho­zásával. Mindez elsősorban időmeg­takarítást eredményez, hisz a kis falu lakosainak a jövőben már nem kell fogorvosi és szakrendelésre a körzeti köz­pontba utazniuk, s önerőből teljesítették a falu évek óta húzódó új beruházásának meg­születését. T ranzisztorszerelők Üdülőcentrum E napokban 12 300 dolgozó tölti szabadságát a megye álla­mi üdülőiben. Az NDK egész területéről érkeznek a mun­kások, parasztok és értelmisé­giek, hogy itt, az ország máso­dik legnagyobb üdülőcentru­mában gyűjtsenek erőt a to­vábbi munkához. A megye 230 üdülőjében az év folyamán összesen 256 ezer dolgozó tölt pár hetet a szakszervezetek irányította, kitűnően felszerelt, kényelmes szállodákban. Fi­gyelemre méltó, hogy tavaly óta 22 ezerrel nőtt az össz- üdülők száma. A szakszerveze­tek 1975-ben 7 millió márkát fordítottak az üdülőhálózat bő­vítésére, korszerűsítésére. A toboztermelők ösvénye Wesungen városkának érdé- sával. összesen mintegy 120 fa­széi a Nemzeti Front segítsé­gével tanulóösvényen mutatják be, ismertetik a toboztermő fafajtákat. Az ösvény másfél kilométer hosszú. A fákon kis táblácskák láthatók, és ezeken részletes ismertetés olvasható a fa tulajdonságairól. Megta­lálható itt szinte „az egész vi­lág”. Még a finn lucfenyő, a spanyol jegenyefenyő és kali­forniai mammutfenyő is — a megfelelő környezet kialakítá­Csináljuk együtt! fajtát mutatnak be: többségük­ben fiatal csemetéket. A fák átlagos életkora 5—6 esztendő, az NDK különböző botanikus kertjeiből és faiskoláiból ke­rültek ide. Az erdészek most kapcsolatot létesítettek a moszkvai és a leningrádi botanikus kertek­kel, s az ott található ritka, ér­tékes toboztermő fafajiakból tovább kívánják bővíteni az ösvényt. » A neühausi Anna Seghers június végéig 50,5 százalékra csőgyár tranzásztorszereldéjé- teljesítik az ez évi tervet, úgy nek törzsgárdatagjai célul tűz- sikerült elérniük, hogy a ké- ték ki, hogy idén folyamatosan pen látható kollektíva naponta teljesítik tervüket, pedig ez az értékeli a teljesítményeket, és 6 munkaterületükön nem kis ez a naprakészség jó ösztönző­dolog. Elképzelésüket, hogy nek bizonyult... Csillagvizsgáló keresztelő A hildburghausend körzetben dulója tiszteletére a „Csinál- található Schnett, az alig ezer juk együtt” mozgalom kere- lakosú kis falucska. Lakosai a tein belül egészségügyi állo- fasizmus leverésének 30. évíor- mást létesítettek. Egy régebbi Az NDK fennállásának 20. évfordulójára felépült suhli csillagvizsgáló elsősorban az ifjúság számára készült, de egyben centruma a megyei asztronómiai továbbképzésnek is. Az obszervatóriumnak ed­dig 50 ezer látogatója volt. 351 tanulócsoport 8000 diákja is felkereste. Most májusban került sor a csillagvizsgáló névadó ünnep­ségére. Suhl testvérvárosának, Kalugának pártdelegációja je­lenlétében ünnepélyes külső­ségek között vette fel az űrre­pülés atyjának, K. E. Ciod- kovszkijnak nevét. Az obszervatóriumban most szövődött barátság tovább bő­víti Suhl és Kaluga testvér- városi kapcsolatát a kultúra és a tudomány területén. { i gyobb részt. A mai amerikai belpolitikai fejlődésit éppen az határozza meg, hogy a kongresszus és azon belül a szenátus mind több hatalmat akar magának biztosítani az elnökkel és a kormányzattal (amerikai szóhasználat szerint: az adminisztrációval) szem­ben. A szenátus döntésének nemegyszer negatív tartalma van, mint ahogyan ezt a télen megszavazott kereskedelmi törvény is mutatta: akkor a honatyák többsége az Egyesült Államok és a Szovjetunió már meg is kötött kereskedelmi megállapodásait utasította el. Nos, ezekben a napokban több olyan amerikai szenátor tartózkodott a Szovjetunióban, aki maga is a szovjet—ameri­kai kereskedelem fejlesztése ellen szavazott annak idején. Ott volt Moszkvában a hír­hedt Javíts szenátor, az ame­rikai kongresszus úgynevezett cionista lobbyjának egyik tag­ja, aki most is a sokat emle­getett kivándorlási lehetősége­ket firtatta. De a szenátusi küldöttségben azok voltak többségben, akik már jó ide­je a két nagyhatalom kapcso­latainak normalizálását, a szovjet—amerikai viszonyban a békés egymás mellett élés elveinek érvényesítését, a gaz­dasági életben pedig az együttműködést szorgalmaz­zák. Az amerikai szenátorokat Leonyid Brezsnyev is fogadta, ez a tény egymaga jelzi, mek­kora fontosságot tulajdonítot­tak szovjet részről a látogatás­nak. A vendégek találkoztak Szuszlowal, Ponomarjewal, alaposan megismerhették a szovjet álláspontot a nemzet- köri kérdések mindegyikében, az európai biztonságtól a Kö­zel-Kelet problémakörén át az energiaellátásig. A delegáció egyik vezetője, a republikánus Scott szenátor, hangsúlyozta hogy az ameri­kai nép békében és barátság­ban kíván élni a szovjet nép­pel és annak a véleményének adott kifejezést, hogy „aki ma a szovjetellenesség platform­ján áll Amerikáiban, az alig­ha számíthat arra, hogy bevá­lasztják az ország törvényho­zói testületébe.. Annál különösebb, hogy még az amerikai kormányon belül is hallani ettől eltérő hango­kat: Schlesinger hadügymi­niszter például mostanában egyre-másra nyilatkozik az atomfegyverek bevetésének ilyen-olyan „elvi” kérdéseiről, fenntartva a „jogot”, hogy az esetleges háborúban az USA elsőként alkalmazza a tömeg­pusztító fegyvereket. Schlesin­ger nyilván annak a katonai­ipari komplexusnak a szócsöve lett, amely az enyhülési poli­tika folytatódásától és elmé­lyülésétől a hadi kiadások csökkenése miatt, a fegyver- gyártásban jelentkező haszon elmaradása miatt valósággal retteg... Az enyhülés ellenfelei nem­csak Amerikában mozgolód­nak, hanem Európában is. Ta­núsítja ezt az a huzavona is, amelynek Genf a színhelye, s amely körül folyik, hogy vég­re fejezzék be az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet második szakaszát, hívják össze Helsinkibe a legmagasabb szinten a konfe­rencia záró-szakaszát. Látszó­lag az úgynevezett „kicsi or­szágaid’ ellenkeztek (Svájc képviselői éppoly aktívak vol­tak, mint — Máltáéi!,) de nyilvánvaló, hogy egyes nyu­gati nagyhatalmak ösztönözték a „kicsinyeket” az ellenállásra, egyszer-másszor pedig néme­lyikük nyíltan is kiállt a po­rondra, vállalva a felelősséget a vita elhúzódásáért. (Ezt tet­te például az NSZK küldött­sége.) A mai nyugatnémet kor­mány „keleti politikája” kü­lönbözik attól, amelyet még Willy Brandt kancellársága idején kezdeményezett — a volt kancellár, aki ma a szo­ciáldemokrata párt elnöke, most szovjet meghívásnak tesz eleget. Nyomban Moszkvába érkezése után fogadta őt Leo- nyid Brezsnyev. Találkozásuk nemcsak Brandt politikai sú­lyának, tekintélyének újbóli megnövekedését mutatta (vagy: eredményezhette!), ha­nem arra is szolgálhatott, hogy a nyugatnémet kormánypárt elnökének az SZKP Központi Bizottságának főtitkára sür­gősen kifejthesse az európai biztonsági és együttműködési értekezlettel kapcsolatban a maga, a pártja és országa ál­láspontját. Európán kívül most a Kö­zel-Kelet kezd újból az ér­deklődés homlokterébe nyo­mulni. Hírek szerint a jövő héten a Gromiko—Kissinger találkozó után az amerikai külügyminiszter kapcsolatot keres majd az izraeli kor­mánnyal és új amerikai el­gondolásokat terjeszt eléje. Tel Avivban máris „amerilcal nyomásról” beszélnek... fis ami — sajnos — minden tár­gyalási kísérletnek már szinte törvényszerű velejárója, egy véres esemény történt, amely­re Izraelben hivatkozni tud­nak: ilyen körülmények kö­zött nem lehet arabokkal, pa­lesztinokkal egy asztalhoz le­ülni. Jeruzsálemben minden eddiginél véresebb, borzalma­sabb merénylet történt, amely sok-sok ártatlan áldozatot kö­vetelt. Az ilyen merényleteket ed­dig mindig izraeli „válasz- akciók” követték a palesztin szervezetek ellen. Libanonban, amely minden korábbi „megtorlás” színhelye és szenvedő alanya volt, mos­tanában úgyis dörögtek a fegyverek. A palesztin szer­vezet és a jobboldali keresz­tény falangista fegyveresek között már betek óta kisebb­fajta polgárháború dúl. (A fa- langisták mögött nem nehéz felfedezni az imperialista tit­kosszolgálatok embereit...) Talán csak most lendül el a holtpontról a libanoni válság: a héten új kormány alakult és fegyverszünetet is nyélbe tu­dott ütni az egymással szem­benállók között. Ezen a héten volt egy esz­tendeje, hogy Perón meghalt, és az elnöki posztot özvegye, Isabella Perón vette át. Az elnökasszonynak és kormá­nyának egy év alatt egyre több gonddal kellett megküz­denie, „Isabel,ita” tanácsadói mind kevesebbet érő tanácsok­kal szolgáltak, s most már az argentin munkásosztály nagy részét szembefordították a kormánnyal. A perónizmus valaha épp azzal ért el sike­reket, hogy szociális demagó­giája a dolgozók nagy hánya­dára hatásos volt —, most a Buenos Aires-i kormány a bé­rek befagyasztásával, a szak- szervezetek elleni intézkedé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents