Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-31 / 178. szám
1975. JÚLIUS 31., CSÜTÖRTÖK xMk Szakemberképzés - házi kivitelben Bevált a DH-rendszer a Ceglédi Cipőipari Vállalatnál A Ceglédi Cipőipari Vállalat a szakmán belül az olcsóbb termékfajtákat — a gyerekcipőket — gyártja Ugyanakkor itt is jogos a törekvés a megfelelő vállalati nyereségre, amely alapfeltétele a bérszínvonal emelésének, s a fejlesztésnek. A népesedéspolitikai határozat — közvetve — azt a feladatot állítja a vállalat dolgozói és vezetői elé, hogy tartsanak lépést a termékösszetétel korszerűsítése, a választékbővítés és a gyártmányfejlesztés követelményeivel. Nem a sült galambra A sokféle igény kielégítésének elősegítésére a vállalat pártszervezete 1975-re gazdaságpolitikai tervet dolgozott ki, és ebben tíz pontban rögzítette a tennivalókat. A pártszervezet nagy fontosságot tulajdonít a munka- és üzemszervezésnek, vala1 mint a tervszerű, takarékos anyag- és energiagazdálkodásnak. Ám nem kevésbé fontosnak ítéli a műhelyek közötti ellentmondások megszüntetését, az egyensúly megteremtését a kizárólag nőket foglalkoztató és a vegyes összetételű üzemrészek között. Épp ezért javasolta a gazdasági vezetőknek, hogy a munka- és üzemszervezési tervben kapjon megfelelő hangsúlyt a továbbképzés, a gyártmányösszetétel, az anyagi érdekeltség és a nyereséghatékonyság kérdése. — Ügy ítéltük meg — magyarázza Hörömpő Károlyné párttitkár — hogy munkaerőgondjaink megoldásához egyre kevésbé számíthatunk külső segítségre, a meglevő létszámot kell jobban, ésszerűbben kihasználnunk. Ehhez viszont dolgozóink rendszeres szakmai képzésére, illetve továbbképzésére van szükség. Ezenbelül is legfontosabb volt M a az ipar egy hónap alatt annyit termel, mint a felszabadulás előtt egy teljes esztendőben. Ez a száraz tény fényt vet arra, hogy milyen hatalmas erők halmozódtak fel a szocialista iparosításban, ám korántsem világítja meg ezen erők egyik nagyon fontos csoportját, azokat, melyek rejtve vannak, azaz a tartalékokat. Sok vita volt és van azon, vajon elfogynak-e egyszer a tartalékolt — meggyőződésünk: a hasznosított tartalékok helyett, a fejlődés törvénye szerint újak képződnek —, ám azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy ma vannak, s nem lebecsülendő mennyiségben. A tartalékokhoz nyúlt a Csepel Autógyár, amikor felülvizsgálta az ún. kisegítő állományban levők csoportját, s innét, valamint az alkalmazottak közül több mint száz főt irányított át termelőterületekre. Ugyancsak a tartalékok, közöttük az üzem- és munkaszervezés, a gyártási műveletek időigényének felülvizsgálata stb. játszottak szerepet abban, hogy rövid idő alatt gyorsan növelhették a szervokormány-gyártásit, miközben számottevően mérsékelték a túlóra- felhasználásit, csökkentették a minőségre vonatkozó kifogásokat. Akadnak, akik úgy vélik a gyárban: rövidesen lezárul a tartalékok mozgósításának szakasza, azaz kimerülnek ezek a források. Velük szemben a gyár vezetőinek, irányító testületéinek az az álláspontja, hogy a további töretlen fejlődéshez szükség van pénzügyi rendezésre is, új beruházásokra is, de ezekkel együtt arra szintén, hogy a tartalékok ügye napokra se kerüljön le a teendők listájáról, hogy ezek kutatása és hasznosítása általános, minden egységet jellemző szemléletté váljék. K önnyű ezt elfogadtatni? Bátran, tágíthatjuk a kört, s általános értelemben is megkérdezhetjük: egyszerű érvényt szerezni a termelői közösségekben annak, hogy a tartalékok feltárása folyamatos teendő, s ugyanakkor az érdekek szintén ezt követelik? Ne ringassunk illúziókat: a szemléletformálás legrögösebb terepe ez. A Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyárában kemény csatát vívott a vezetés, vívtak a társadalmi szervezetek, míg elfogadtatták, hogy szervezéssel, bizonyos műveletek csoportosításával, egyesítésével jelentősen csökkenthető az erő- és munkagépek javításának időigénye, mert a dolgozók azt gondolták: a bérük kerül veszélybe. Van tehát szubjektív okokból fakadó ellenállás is a tartalékok feltárásakor, ám a legfontosabb akadály az, hogy e feltáró munka szalcaszokra bomlik, a dagályt apály követi, a vállalati szervezet kampányszerűen foglalkozik csupán a tartalékokkal. Napjainkban, amikor — ahogyan erre a párt Központi Bizottsága 1975. július 2-i ülése rámutatott — a teendők élén a negyedik ötéves terv teljesítése áll, a tartalékoknak azért; nő meg a szerepe, mert az erőforrások csakis ezzel bővíthetők, azaz innét nyerhető meg az a többlet, amely a sikerhez szükséges egy-egy munkahelyen. S azért szintén kiemelkedő a tartalékok jelentősége, mert szilárdítják azokat az alapokat, amelyekre támaszkodva a gyárak, a vállalatok megkezdik majd ötödik ötéves tervüket. A váci városi pártbizottság tapasztalatai szerint az üzemek ugyan tesznek erőfeszítéseket a tartalékok feltárására és hasznosítására, de ezek túlnyomó része csupán az anyag- és energiafelhasználást vizsgálja, s olyan, rendkívül fontos területek szinte érintetlenek maradnak, mint az élőmunkával való gazdálkodás, az állóeszközök kihasználtsága stb. Azaz a szakaszosság itt is föllelhető, mégpedig abban, hogy a vállalatok nem tudják, vagy nem akarják tevékenységük teljes körét mérlegre helyezni, úgy gondolkoznak, hogy először az egyik, majd a másik területet veszik szemügyre. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy valójában semmit nem tudnak rendbe tenni. Hozzátehetjük saját tapasztalatainkból : kimaradnak a tartalékok vizsgálatánál olyan területek is — nemcsak Vácott! —, mint a munkaidő tényleges munkával töltött mennyisége, s az elveszett percek, órák okainak felkutatása, a belső és a külső kooperáció akadozásának elemzése. A szakaszosság szemléletének érvényesülése azt sugallja, hogy „majd ezek is sorrakerülnek”, ám mire ez megtörténik, tovább halmozódnak a veszteségek.,.! A szakaszok között ugyanis túl hosszúra nyúlik a szünet, valójában nem kapcsolja össze azokat semmi sem, a szünetek pedig végképp úgy telnek, hogy csupán a napi termeléssel foglalkoznak az érintettek, mert — mint mondják — kifújják magukat a következő kampányig. Ez a vezetési, irányítási stílus nemcsak idejétmúlt, hanem veszélyes is, mert megbontja az összetartozó szálakat, a jelenségeket irányzatokká hagyja súlyosbodni, úgy vezeti le a feszültségeket, hogy másutt még nagyobbakat teremt. Mészáros Ottó az írásos és élő technológia ismertetése, begyakorlása, ellenőrzésének megszervezése. Ebben a brigádok jártak élen: mind a 16 ' rigádunk valamennyi tagja részt vett az új technológia betanulásában. Takarékosság A cipőbőr jórészt import- ányag, a vele való takarékosság tehát nagy jelentőségű. A ceglédiek az anyagkihasználás javítása érdekében bevezették az úgynevezett társított szabászatot, ami hármas függőséget, kooperációt jelent a szabászat és a tűzöde között. — A takarékosságot az importanyagokon kívül persze, kiterjesztettük a kellékanyagokra, a villamos energiára, a fűtőolajra és a szénre is. To- vábbmenve, a pártszervezet javasolta, hogy a használaton kívüli gépeket vagy adjuk el — vagy úgy alakítsuk át a gyártmány összetételt, hogy ezek a gépek is termelhessenek. Dolgozz hibátlanul! A vállalat a városban az elsők között látott hozzá a DH- munkarendszer feltételeinek megteremtéséhez. 1973 volt a kísérleti év, tavaly már a rendszer előnyei is megmutatkoztak, mindenekelőtt: a minőségben. Az idén a gyár valamennyi műhelyében bevezették a DH-munkamód- szert, s a szakmai oktatás, továbbképzés mellett ez a legfőbb biztosítéka a technológiai fegyelem szilárdulásának. — A fokozott gondosság, a minőség javítására való törekvés nem megy kissé a mennyiségi termelés rovására? — Szó sincs róla! Épp ellenkező hatást vált ki: a DH- rendszer még a termelés mennyiségi emelkedését is elősegítette. Azért van még rajta mit finomítani. Gyorsabban kell reagálnunk például a divat és a technológia változó igényeire. Ny. É. A szervezett dolgozók készek még többet tenni a párthatározatok végrehajtásáért Gál László, a SZOT titkára a szakszervezeti kongresszus előkészületeiről Mint ismeretes, az idén újjáválasztják a szakszervezeti tisztségviselőket, valamennyi szakszervezeti szervet a bizalmiaktól a Szakszervezetek Országos Tanácsáig, s az év végén kerül sor a magyar szakszervezetek országos kongresszusára. Gál László, a SZOT titkára az MTI munkatársának adott nyilatkozatában a következőkben foglalta össze a kongresszus előkészületeinek menetét, a szak- szervezeti választások eddigi tapasztalatait. A szakszervezeti választások április 1-én kezdődtek, s decemberben a magyar szak- szervezetek XXIII. kongresz- szusával fejeződnek be. A bizalmiak, a műhelybizottságok és a gyáregységi szakszervezeti bizottságok választása már véget ért, néhány héten belül a vállalati és tröszti szakszervezeti tanácsok, illetve szakszervezeti bizottságok választása is befejeződik. Szeptember 15—október 15. között tartják azokat a küldöttértekezleteket, amelyeken a szakszervezetek megyei tanácsait, illetve a Szakszervezetek 'Budapesti Tanácsát választják meg, október 15— hovember 15. között rendezik a szakmai kongresszusokat, s decemberben kerül sor a magyar szakszervezetek kongresszusára. A szakszervezeti csoportértekezleteken nagy felelősséggel választották meg az új bizalmiakat, akiknek körülbelül 25—30 százaléka cserélődött ki. Körülbelül 8—10 százalékuk betegség miatt vált meg tisztségétől, vagy mert nem felelt meg a követelményeknek, mások magasabb tisztségeket kaptak. A szakszervezeti munka megbecsülése fejeződik ki abban, hogy a szakszervezeti tisztséget lényegében mindenki szívesen vállalta, már a választások eddigi szakaszában érvényesült az az elv, hogy a vezető tisztségek megoszlása I tükrözze a tagság összetételét, j Mindent egybevetve: a szak- szervezeti választások eddigi tapasztalatai is kifejezésre juttatják, hogy a szakszervezeti tagság egyetért a párt XI. kongresszusának határozatával, kész még többet tenni a határozat végrehajtásáért, a munka javításáért, kezdeményezéseikkel és tetteikkel is segítik a racionálisabb munkát, a még jobb munkahelyi légkört, s a jobb munkafeltételek megteremtését Magyar-koreai szolidaritási találkozó A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága és a Szak- szervezetek Pest megyei Tanácsa magyar—koreai szolidaritási találkozót rendezett tegnap Nagykátán, a Magyar— Koreai Barátság Termelőszövetkezetben. A termelőszövetkezet évekre visszanyúló hagyományos baráti kapcsolatot ápol az unbongi Koreai—Magyar Barátság Tsz-szel; az unbongiak üdvözletét is elhozták és tolmácsolták a nagy- kátaiaknak a találkozó vendégei, Kim Ze Szűk, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete, és a nagykövetség fő munkatársai. Részt vett a találkozón dr. Honti János, a Pest megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, megyei rendőrfőkapitány, Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára, Kovács István, az SZMT titkára, Pataki Márton, a nagykátai járási pártbizottság első titkára és Árokszállási István, a nagykátai járási pártbizottság titkára is. A tsz központjában Szécsi György tsz-elnök köszöntötte a megjelenteket, majd rövid tájékoztatót adott a közös gazdaság életéről. Az ezt követő baráti beszélgetésen Kovács István a koreai nép és a magyar nép barátságának jelentőségét méltatta. Felszólalt Kim Ze Szűk nagykövet is. A koreai vendégek üzemlátogatáson. Az első sóéban, jobbról balra Szécsi György tsz-elnök, Kim Ze Szűk nagykövet és » tolmács. Tóbiás Irén felvétele A DKV körültekintő eljárása és az előzmények Még egyszer a százhalombattai üzemi balesetről Lapunk június 24-i számában Üzemi baleset Százhalombattán címmel beszámoltunk arról, hogy a Dunai Kőolajipari Vállalat olajtartálya Inaik zsírtalanítása közben, a széntetraklo- rid tartalmú zsírtalanítószer gőzétől két munkás rosszul lett, egyikük súlyos mérgezési tünetekkel később kórházba került. Utaltunk arra, hogy a klinika orvosainak gyanúja szerint a védőfelszerelés helytelen használata, mellőzése, vagy hibája következtében történhetett a mérgezés, a baleset okainak kiderítésére, s hogy könnyelműség, vagy felelőtlenség okozta-e a bajt, vizsgálat indult. Cikkünkre a már lezajlott vizsgálat megállapításai alapján egyetértő reflexió érkezett a DKV igazgatójától» amely kiegészíti akkori információinkat, valamint számos olyan tényt közöl, amely egy hónappal ezelőtt még ismeretlen volt* Egy munkás beteg lesz A Kistarcsai Általános Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat, a Dunai Kőolajipari Vállalattal kötött szerződés értelmében elvállalta az AV— III. üzem készülékeinek belső festési munkáit, és munkásai az EMI A—128/74. számú engedélyben rögzített technológiai utasítás szerint dolgoztak az üzemben. A sómentesítő berendezés munkáit június 2- ón kezdték meg, s ehhez a vonatkozó rendelet szerinti be- szállási engedélyt, valamint a DKV biztonságtechnikai osztályától nyolc sűrített levegős légzésvédőt és tizenhat sűrített levegős palackot kaptak. Átvételüket, illetve azt, hogy a használatukhoz szükséges ismereteket elsajátították, a munkacsoport vezetője aláírásával igazolta. Június 4-én, reggel 8 óra után Pusztai Imre mázoló szakmunkás rosszullétről panaszkodott a csoport irányítójának. Elmondta, hogy fáj a feje, szédül és hányingere van. A munkacsoport irányítója Pusztai Imrét a dohányzóba, majd motorkerékpáron a üzemorvosi rendelőbe vitte. Az üzemorvos a DHV rendelőintézetének laboratóriumába irányította, majd a! laborvizsgálat után a főépítésvezetőségről Adonyba, lakására szállították. Otthon a körzeti orvos — az üzemorvos javaslatára — betegállományba vette. A második rosszullét Mi történt Pusztai Imrével a rosszullétet megelőzően? Körülbelül reggel fél 8-kor álltak munkába. Pusztai Imrének a tartályban dolgozókra kellett felügyelnie, valamint a levegőtömlőket kezelnie. Egy ideig, mintegy negyedóráig, a tartályban is dolgozott, majd ismét külső felügyeletet látott el. A tartályban töltött idő alatt viselte a légzésvédőt, a felügyeletnél azt csak készenlétben tartottS. Rosszullétét a második beszállás előtt jelezte. Megjegyezzük,* hogy rosszullétét a IÍKV biztonságtechnikai osztályának is tudomására hozták, ezért az ügyeletes gázmentő műszakvezető aznap délelőtt 11 órakor ellenőrizte a munkások által használt légzésvédőket, és azokat megfelelőnek találta. Ezt a be- szállási engedélyen is rögzítette. A munkacsoport másik tagja, Ábrahám Lajos június 3-án délelőtt a sómentesítőnél külső felügyeletet látott el. Délután más munkaterületen csővezetéket festett. Rosszullétéről senkinek sem panaszkodot. A munkaidő befejeztével munkatársával, motorkerékpáron Budapestre ment, s egy maszek munka elvégeztével tért haza budapesti lakására. Akkor, a maszek munka közben említette társának, hogy nem érzi jól magát. Tekintettel arra, hogy ez máskor is előfordult, nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a rosz- szullétnek. Másnap, június 4-én már nem jelentkezett munkára, mert görcsei voltak, továbbra is rosszul érezte magát. Június 5- én kereste fel kezelőorvosát, aki beutalta kivizsgálásra, gyógyszert írt fel, és magas láza miatt hazaküldte. Június 6- án ment kivizsgálásra a Péterfy Sándor utcai rendelőbe és kórházba, ahonnan azonban már haza sem engedték. Két nap múlva sárgaság gyanújával került a László kór. házba. Felesége ekkor üzent a munkahelyére, ott ekkor tudták meg, hogy Ábrahám Lajos sárgaság, illetve vírusos in- fulenza gyanújával kórházban van. Június 9-én veseműködést zavarok miatt az urológiai klinikára szállították. Munkatársai, ekkor erről még nem tudtak. Két nap múlva, amikor meglátogatták, Ábrahám Lajos elmondotta, hogy az orvosok arról* faggatták, milyen anyagokkal dolgozott. Megemlített néhány általánosan használt festéket, de széntetrakloridról nem beszélt. Munkatársai figyelmeztették, feltétlenül említse meg ezt is, annál is inkább, mert Pusztai Imre éppen mérgezés gyanújával került betegállományba. Légzésvédő nélkül A , DKV Ábrahám Lajos mérgezéséről és egészségi állapotáról június 13-án, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsával folytatott telefon- beszélgetés során szerzett tudomást. Ekkor a kistarcsai vállalatot táviratilag értesítettük, és megkezdtük a baleset vizsgálatát. Megállapítottuk, hogy Ábra- hám Lajos június 2-án és 3- án a sómentesítő búvónyílá- soknál külső figyelői feladatokat teljesített, a tartály belsejében nem dolgozott. A figyelőszolgálat közben többször előfordult, hogy a levegőtömlőt a búvónyíláson behajolva igazította meg. Egy alkalommal egy lámpáért be is mászott a tartályba, ekkor a légzésvédőt nem viselte. Megállapítottuk azt is, hogy a festőmunkások oktatásánál a széntetraklorid ártalmaira nem tértek ki részletesen. Szigorított ellenőrzés Ahogy a DKV a rosszullé-' tekről, illetve a mérgezésről tudomást szerzett, a munkát leállította, a felszereléseket felülvizsgálta, és a megtett biztonságtechnikai intézkedéseket a külső céggel egyeztette. A kistarcsai vállalat főépítésvezetősége útján ismételten felhívtuk a vállalat figyelmét a biztonsági előírások szigorú megkövetelésére és betartására. Ezenkívül megszigorítottuk a külső cégek által végzett munkák ellenőrzését. Rátosi Ernő a DKV igazgatója Szakaszok
