Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-31 / 178. szám
4 1975. JÜLIUS 31., CSÜTÖRTÖK Elhunyt Nádass József író Megrendüléssel tudatjuk, hogy Nádass József, József Attila- díjas író, a munkásmozgalom régi harcosa, életének 79. esztendejében súlyos betegség után elhunyt. Temetéséről később intézkedünk. KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE AZ MSZMP II. KERÜLETI BIZOTTSÁGA ★ A budapesti kereskedelmi akadémián tanult, majd tisztviselő lett. Az első világháború idején katonáskodott, 1916- ban súlyosan megsebesült, fél lábát elvesztette. Hazatérve, bekapcsolódott a baloldali mozgalmakba: tagja lett a Galilei körnek és a szociáldemokrata pártnak. A Tanács- köztársaság alatt a budapesti Vörös Őrség propagandaosztályának vezetője volt. A Tanácsköztársaság leverése után emigrációba kényszerült. Első irodalmi alkotásai a Nyugatban jelentek meg, később a Kassák szerkesztette Ma és Munka című avantgardista folyóiratok munkatársa, 1928—30 között a kolozsvári Korunk magyarországi szerkesztője, a harmincas évek végén a Szép Szó köréhez tartozott. Költőként, íróként, és újságíróként egyaránt ismertté tette nevét; egyik első szőrit ★ galmazója volt a szovjet irodalom népszerűsítésének, hazánk és Csehszlovákia kulturális közeledésének. A fokozódó jobbratolódás és üldözés ismét emigrációba kényszerítette: 1938—40 között Skandináviában élt, s a legkülönbözőbb antifasiszta lapok magyarországi tudósítója volt. A felszabadulás után a Népszava főmunkatársa, az akkori Kortárs egyik szerkesztője, majd a Külügyminisztérium munkatársa volt 1950-ig. 1957- ben az Élet és Irodalom egyik alapítója, majd 1959-ig munkatársa volt. 1923-tól vers- és elbeszélés- kötetek sorát publikálta, Márciusi szél című kötetéért 1959- ben József Attila-díjat kapott. Számos novellát és regényt fordított cseh, német és skandináv nyelvekből. Halála irodalmi életünk nagy vesztesége. Végső búcsú Kellner Bélától Szerdán a Farkasréti temetőben vettek végső búcsút Kellner Béla Állami-díjas akadémikustól, a magyar onkológiai kutatások kiemelkedő alakjától csáládtagjai, pályatársai, barátai és tisztelői. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége, tagjai és orvosi osztálya nevében Szentágothai János, az MTA alelnöke vett búcsút az el- hunyttóL Az Egészségügyi Minisztérium vezetői és munkatársai nevében — dr. Aczél György egészségügyi miniszterhelyettes emlékezett a kiváló tudósra. Táborzáró hangverseny Pécsett ünnepi hangversennyel zárult szerdán a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor, amelyet immár a nyóleadik alkalommal rendezett meg a Jewesses Musicales — az Ifjú Zenebarátok — magyarországi szervezete és a Mecsek aljai város tanácsa. A Pollack Mihály Műszaki Főiskolán tartott nyilvános koncerttel búcsúztak el a fiatalok a vendéglátó város közönségétől. Félszáznál több rendezvény Eredményesen zárult a Szentendrei nyár Elismerés a közreműködőknek Tegnap ünnepélyesen befejeződött a több mint egy hónapig tartó Szentendrei nyár. Az ünnepélyes záróműsorra, csakúgy, mint az elmúlt esztendőben a Kovács Margit kerámiagyűjtemény kertjében került sor. A meghitt ünnepségen Marosvölgyi Lajos, Szentendre város tanácselnöke idézte fel a sokáig emlékezetes rendezvénysorozat legforróbb pillanatait. Részletesen szólt a félszáznál több rendezvény eredményeiről, tapasztalatairól, s arról, hogy ez a seregszemle az ország nyári kulturális fesztiváljai között ma már a legrangosabbak egyike. Ugyanakkor a város munkáslakossága is évről-év- re érdekeltebbé válik, s így a Szentendrei nyár szerves része a közművelődéspolitika hatékony végrehajtásának. Ahhoz azonban, hangsúlyozta a tanácselnök, hogy ilyen ked- vező mérleggel záruljon a nyár számos tisztségviselő és aktivista áldozatkészsége szükséges, akik az előkészítésből, a szervezésből és a lebonyolításból veszik ki kisebb-nagyobb részüket. Áldozatvállalásukat a város ezúttal is a már hagyományos Szentendrei nyár emlékéremmel — Rózsa Péter szobrászművész alkotásával — honorálta. A kitüntetettek: Adám Ottó, a Madách Színház igazgató főrendezője, a Teátrum igazgatója, Rencze Ilona színművész, Benkovits György, a városi KISZ-bizottság titkára, Czifferi József, a papírgyár szakszervezeti titkára, Drobi- lich Antal, a rendezvény technikai részlegvezetője, Hoschek László, a megyei sakkszövetség elnöke, dr. lkvay Nándor, a Pest megyei Múzeumok igazgatója, Klinyecz Gyula tanácstag, Kottái János színművész, dr. Lázár György, a rendezvény gazdasági igazgatója, Margaritovics Jenő, a szentendrei horgász szövetség elnöke, Margit Andrásáé, a Szentendrei Városgazdálkodási Vállalat dolgozója, Müller László, az Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalat igazgatója, Nagy Ernő, a PEVDI szentendrei gyárának dolgozója, Papp János, színművész, Pá- vich Miklós, a városi tanács dolgozója, Pistyur Jánosné, a Szentendrei Idegenforgalmi Hivatal vezetője, Szirtes Tamás, rendező, Tímár Béla színművész, Tompach Jakab, a járási testnevelési és sportfelügyelőség vezetője, Tóth Istvánná, az egészségügyi gondnokság vezetője továbbá a hazánkban ideiglenesen ál- lomájozó szovjet déli hadseregcsoport egyik alakulata, amely az izbégi juliális és az ifjúsági nap lebonyolításában nyújtott pótolhatatlan segítséget. Az emlékérmek átadását követően, afféle ráadásként, a Musica Antiqua Hungarica együttes hangversenyét hallgatták meg a kitüntetettek, a VLszentendrei nyár záróaktusának résztvevői. A hattyúk ideszállnak Jelenet A hattyúk ideszállnak című filmből Tulajdonképpen végtelenül egyszerű dolgok történnek ebben -a szovjet—kirgiz filmben. Egy kisfiú — neve Mu- kaj — néhány hét alatt olyan élményeket él át, amelyek a felnőttek számára nem különösebbek, de az ő világát alapjaiban átformálják. Megtudja, hogy apja és Duvana bácsi vetélkedtek annak idején az édesanyja kezéért,,és hogy ez a vetélkedés még most is tart. Megtudja, hogy a nagymama alighanem hamarosan meghal, mert a háborúban elesett férjével álmodik, és szeretné viszontlátni az Iszik-Kul tavat a hegyek között, ahol fiatalságát töltötte. S mikor elmennek a tóhoz, megtudja, hogy a falucska elpusztult, elnéptelenedett, eljárt felette az idő, sőt, az elöregedett ménest is vágóhídra viszik. És megtudja, hogy akik látszólag egymáshoz tartoznak, azok közt is lehet kibékíthetetlen ellentét: a fiatal pár, Sura és Szjoma rövid, de annál meghökkentőbb emberi drámája döbbenti rá erre. Mukaj kisfiúként indult erre a furcsa kirándulásra, s úgy érkezik vissza arról, hogy megtette az első lépéseket a felnőtté válás rögös útján. Ennyi a film, de sokkal többről szól. A forgatókönyv írói — Kadirkul Omurkulov és Omor Szultánon — pontosan tudják, mit akarnak mondani, s a rendező, Jurij Boreckij, érti és érzi szándékaikat. S ezekkel a mondanivalókkal nem először találkozunk már a szovjet nemzetiségi filmstúdiók frissebb alkotásai között. Ha alapjaiban másról szól is, de ugyanez a gondolatkör felmerült például a grúz Facsemetékben, s az ugyancsak kirgiz A fenevadban. Miről van szó? Arról, hogy a természethez sokkal közelebb álló, életformájuk következtében azzal jóval szorosabb kapcsolatban levő emberek mélyebben átélik, sőt átszenvedik azokat a változásokat, amelyek az elkerülhetetlen életformaváltással járnak. A fejlődés útját végig kell járni, de ez együtt jár azzal is, hogy el kell veszíteni valamit a múltból, a hagyományokból, a régiből. S éppen ez a veszteség a fájdalmas. A régire még emlékező, azt megélt nemzedék személyes érzéseikkel gyökeredzik a múltban, az újabb generáció viszont azt látja, mint viselik meg a változások az előző nemzedéket. Ez a film lényegében véve erről szól. Csonapa nagyanyó és az unokája, Mukaj, e nemzedéki lánc két szélső szeme. A hattyúk ideszállnak nem hangos, csinnadrattázó film. Halk, csendes, elégikus, de talán éppen ebben rejlik az egyik legértékesebb vonása. Az igen jó színészek közül ki kell emelni a nagyanyót játszó Szabira Kumusalije- vát, s a kisfiút tüneményesen megszemélyesítő Murat Ma- betovot. Sivatagban, őserdőben Meglehetősen terjedelmes alkotás ez a lengyel film, melyet Henryk Sienkiewicz regényéből Wladislaw Sle- sicki írt és rendezett. S nem is azért, mert kétrészes, hanem mert a két részben eléggé sok az üresjárat meg a kényelmes-körülményes előadásmódból eredő vontatott- ság. Maga a történet a múlt században, a Szuezi-csatorna építésének idején játszódik Egyiptomban, s valamerre délen, a mai Szudán területén. Hősei gyerekek: egy lengyel mérnök fia, Stas, és egy angol mérnök kislánya, Nel. Bonyolult — és a filmben nem is mindig egészen világos — események következtében a gyerekeket elrabolják, s a vásznon lényegében az elrablásnak, majd a hosz- szú, viszontagságos vándorúinak, s kiszabadulásnak a képsorait láthatjuk. A helyszínek változatosak: homoksivatagtól mocsárig, s eközben megismerkedünk a sivatag és az őserdő növény- és állatvilágával. Skorpiók és maláriaszúnyogok, valamint elefántok és oroszlánok egyaránt felvonulnak. Van sivatagi homokvihar és őserdei felhőszakadás. Van egzotikus törzsi harci tánc és van megszállott mohamedán próféta. A bennszülöttek közt vannak vérszomjas, vad arabok és rabszolgának eladott szerencsétlen négerek, vannak ravasz tevehajcsárok és jószívű kereskedők, marcona törzsfőnökök és hűséges szolgák. Ha műfaji hovatartozását keressük a filmnek, akkor az úgynevezett expedí- ciós kalandfilmek kategóriájába sorolhatjuk. Érdekes, színes, izgalmas műfaj ez — kár, hogy a Sivatagban, őserdőben nem tud igazán megfelelni a hasonló filmek kötelező szabályainak. Főleg azért nem, mert elnyújtja a kalandokat, s ezzel nemcsak fölöslegesen megnöveli a terjedelmet, hanem csökkenti a tempót és a feszültséget is. Verne sokkal jobban csinálta ezt a Grant kapitány gyermekei című regényében, s lényegesen jobb volt a könyvből készített film is. Hogyan kell egy szamarat etetni? A kérdést helyesebb lenne így feltenni: mivel kell egy szamarat etetni? Akkor a válasz ez lenne: répával, szénával, s más takarmánnyal. Csakhogy ez az NDK-film- vígjáték inkább azt akarja elmondani: hogyan kell egy szamár férfit „megetetni”. A férfi kamionsofőr, s Berlintől Burgaszig egész Közép-Eu- rópán keresztül vérző női szívek szegélyezik kocsija útvonalát. Sok naivsággal, bágyadt humorral és öreg poénokkal elkészített film, néhány magyar szereplővel és az Illés-együttes egy jó számával. Takács István ’A BÉKÉS ISTVÁN: (ßoc^av ^mre nótája •ir/i ■ /^« '** er#« . — A *£ < < r r ' f / » C\ ^ ^ ^ ' M • 7? / A haldokló Bogár Szabó Miska aláírása vallomása alatt. — Pest megyei Levéltár. H ogy a Comissariusra Lótt-e valaki azt nem tudom, de nem is lehet az, mert már engem meglőtt. — Én most is csak azt mondom, hogy több lövést nem tettünk háromnál, én egyet az öcsém meg kettőt. Bubán Miskánál csak egy pisztoly volt, de ő nem lőtt, mert a lovakra vigyázott a kocsinál. — A kocsit meg a 2 lovat az öcsém (Jakab) vette 200 új Forintért Csongrádon, Gut Pintér Jánossal, hogy mikor azt én nem tudom tökéletesen. — Amikor Bácskából eljöttünk egy pásztor embernél voltunk, egyébként én Bácskában csak bolyongtam, de nem tettem semmit. — Beszéld el előéleted, hol voltál, mit cselekedtél, magad és társaiddal mióta a váci börtönből kiszabadultál? — Vádolva voltam már kétszer lólopásért Kecskeméten, itt nem sült rám semmi, elmentem Pusztaszerre bojtárnak Szili Jánoshoz, hol is két esztendeig voltam, ismét Kun- szentmiklósra szegődtem el a városhoz csikósnak, itt egy esztendeig voltam, ennek most múlt két esztendeje, ezután csordásnak állottam be Kun- szentmiklós városánál, de ösz- szevesztem a pásztorommal, s egy hónap múlva paraszt lettem, kaszáltam,!kapáltam és napszámoskodtam Kecskeméten, hol egynél, hol másnál, bérért. — Amint ennek az esztendőnek elején a szenlászlói pusztán voltam, hozzám jönnek az öreg Bogár Imre, Bogár Jakab és Bartucz Miska és el- hittak magukkal, elmentünk Bugacra, honnét a kecskeméti vármegye megriasztott, s lementünk a szegedi tanyára kocsin; ott a Kovács Jóska tanyáján (Szeged mellett) 4 lovat vettünk pénzért, Bartucz Miska adott rá 200 Pengőforintot, öreg Bogár Imre 100 Pengőforintot, Bogár Jakab öcsém pedig szinte 100 Pengő- forintot. — Ezután feljöttünk a Jászföldre 6-an, én, öreg Bogár Imre, Bogár Jakab, Bartucz Miska, Baski Gyura és ifjú Bogár Imre, ott nem követtünk el semmit. Ezután bementünk Sztlászlóra, én a tanya felgyújtásán nem voltam jelen, hanem a másik tanyán a szomszédban testvér sógoromnál, így jutottunk a pótharaszti pusztára. — Mily részt vettél a pótharaszti rablásban? — Én semmi részt nem vettem, mert Baski Gyurát elküldtük a szomszéd kocsmába abrakért, az ott megrészegedvén utána mentünk, hogy elhozzuk magunkkal, de jöttek a csendőrök és Bartucz Miskát elfogták. — Igaz, hogy Baski Gyura küldött abrakot nekünk a kocsmából a tanyára, de azt ö megfizette, ő sem rabolt semmit, mi sem. — Amidőn ekkor megszalasztották bennünket, eljöttünk a vacsi pusztára, hol 2 nyerget, és 1 kantárt vettünk elkérés mellett a tiszttartótól. — A vacsi pusztáról a mi- zsei pusztára mentünk, hol megabrakolva a bugaci erdőbe vonultunk. Ott én elváltam a többitől, azóta nem tartottam velük, hanem hol egyik, hol másik erdőbe bujkáltam, meg az izsáki réten, — egyes- egyedül. — Mikor jöttél össze megint Bogár Jakabbal? hát Bubán Miskával? — Akkor amikor Bogár Imrét elfogták, a jakabi erdőbe jöttem össze vele, Bubán Miskával pedig most másfél hete, hogy összejöttem, aki is elmondta, hogy a pilisi börtönből megszökött. — Minémű fegyvereid voltak, s mennyi? — A legelső fegyverem egy kis rövid 2 csövű fegyver, Bácskába vettem tavaly ősszel egy csordástól 40 Pfrintért, most is nálam volt a Lajosi pusztán, de Jakab öcsém magával elvitte, mióta megvettem, mindig puskával jártam, több fegyverem nem volt, töltést az öcsém adott és azt el is vitte. — Előfordul, hogy a Lajosi pusztán 4-en voltatok rablók? — Nem, csak hárman, mint már mondtam. — Mivel volt a fegyvered töltve, hát a Jakabé? — Az én puskám csak seréttel volt töltve, de a Jakabé golyóval, vágottal. — Voltál-e az apai pusztán Gulyácsinál, s mit tudsz az ottani rablásról? — Én nem tudok azzal semmit, én ott nem voltam. Én akármerre jártam, mindig csak kértem, akár mire volt szükségem, mert nekem ugyan egy grisnim sem volt, hanem csak Jakabnak, öcsémnek, hogy ő honnét vette, nem tudom. — Mióta ismered Deklina István feleségét? — Most láttam életemben másodszor. — Előfordul, hogy te a vacsi számtartóhoz levelet írtál 100 Pengőforint végett, miért írtad azt? — Igaz, hogy én a vacsi pusztai számtartóhoz sajátkezű levelet írtam, hogy küldjön nekünk 100 Pforintot, mert ha tudja a cselédeket ránkuszítani, hogy ellenünk jöjjenek, hát tudjon adni most 100 forintot is, ha nem akar kárt vallani, a levélre küldött is a számtartó 10 forintot új pénzbe, mit én át is vettem a csősztől. — Van-e még valami mondani, vagy megjegyezni valód? — Nincsen; s a most előttem felolvasott önvallomásom jól van fölvéve, úgy ahogy elmondtam az egészet. Bogár Mihály mk. Miután a szeretőjét: Dekli- na-Ruzsa Istvánnét gavallér makacssággal mentő betyár, élete vég óráján a felolvasott jegyzőkönyvet „mk” — maga kezével aláírta, a bíróság szétoszlott. Másnap, december 3án délelőtt 9 órakor gyűltek ismét egybe, s mivel dr. Joffe megyei kórházi orvos bizonyítványából, valamint Horváth Pál udvari kapitány jelentéséből kitűnt: „miszerint Bogár Szabó Mihály f. év december 3-án éjfél utáni 1 Va órakor a lövés okozta belső elvérzés következtében, a haldokló szentségének felvétele után, élni megszűnvén — a további rögtönbírósági eljárás megszüntettetett”. Délelőtt 11 óra volt, mikor a Bogár Szabó Mihály statáriális perének aktáit lezárták, s a bíróság véglegesen szétoszlott (Folytatjuk)
