Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-30 / 177. szám

MOHOMIDÉKI bmS XVII. ÉVFOLYAM, 177. SZÄM 1975. JÚLIUS 30., SZERDA TápicszentmárEoni segítséggel Takarékszövetkezet Pilisen Már kilencszáz tagja mn Pilisen január 15-től műkö­dik takarékszövetkezet. Ideig­lenesen az ÁFÉSZ központi irodájában kapott helyet há­rom dolgozója. Amint Csikós János fiókve­zető elmondotta, kezdetben a tápiószentmártoni takarékszö­vetkezettől kaptak segítséget. Hatszáz tag kellett a megala­kuláshoz, ma már több mint kilencszázat tartanak nyilván. A lakosság az eltelt félév­ben igen sokszor vette igénybe a takarékszövetke­zet által nyújtott szolgál­tatásokat. A szövetkezet különféle köl­csönök folyósításával, biztosí­tási ügyekkel, személyi hitel- kérelmekkel egyaránt foglal­kozik, sokaknak állított már ki betétkönyvet, akik össze­gyűjtött pénzüket ott helyezték el. A jövőben az a törekvés, hogy emelkedjék a taglétszám és a betétállomány, melynek következtében még több köl­csönben részesülhetnek a szö­vetkezeti tagok. • Hamarosan megváltozott, jobb körülmények közé kerül­nek majd a takarékszövetkezet dolgozói, felépül ugyanis a központi székház: a tápiószent­mártoni takarékszövetkezet félmillió forintot áldoz e célra, a munkát az ottani kőműves kisiparosokra bízta. A kivitelezők hamarosan hozzáfognak az építéshez, és úgy tervezik, hogy októ­ber 1-én átadhatják ren­deltetésének az épületet. Aziúj székházban az irodahe­lyiségek mellett fürdő és zu- i hány ózó is helyet kap majd. A területet, amelyet a köz­ségi tanács biztosított, parko­sítják. A tervek szerint 1976. január 1-től megszűnik a tápiószent­mártoni fiók felügyelete, s at­tól kezdve a pilisi takarékszö­vetkezet önállóan működik. G. J. /I régit eMobjúk üzen voltak - ketten maradtak MMüsvg/uínlom A Monori Járási Szolgálta­tó Szövetkezet üllői cipész­részlegében egyetlen ember dolgozik: Medlik József. Min­dennap Vecsésről jár át mun­kahelyére. Rajta kívül még egy cipész kisiparos található Üllőn, tehát csak ketten ja­vítják a lábbeliket.. Régen tí­zen voltak. — Hogyan tudják ellátni a lakosságot? — A múltban a munkát leg­inkább a foltozás jelentette, de ma foltos cipőben már sen­ki sem jár, a régi cipőt el­dobják, vesznek másikat, di­vatosabbat. A gyári cipőket nehéz javítani, a gumital- púakkal pedig nem is tudunk mit kezdeni, mert vulkani­zálnunk kellene, vulkanizálás- ra pedig nem vagyunk beren­dezkedve. Üj cipőt nem csi­nálunk, mert a gyárak ol­csóbban előállítják... Persze, azért akad elég munka, nyá­ron kevesebb, télen több. A talpaláshoz, sarokigazításhoz, varráshoz is munkáskéz kell, az pedig kevés van. Sajnos, cipésztanulónak nem akar je­lentkezni senki sem. Én is agitáltam már fiatalokat, de azt mondják, inkább elmen­nek tízforintos órabérért se­gédmunkásnak. A cipészrészleg szép, vilá­gos műhely, mosdó, zuhanyo­zó i? tartozik hozzá. Reggel hatkor kezdődik a munka, fél négyig tart. Hat napon belül megjavítva a bevitt cipők, ha sürgősek, előbb is. Medlik József 1955 óta, megszakítás nélkül dolgozik a szövetkezetben, munkája el­len panasz nem merült fel. Az eltelt húsz év után járó hű- ségjutalom\ kiutalásáról már megkapta az értesítést. (egres) Viszonzott látogatás Úttörők as NDK-ból Élményekkel gazdagon tért haza a minap a monori Kos­suth iskola úttörőinek egy cso­portja : az NDK-ban járt, cse­retáborozáson. A monoriakkal tartott néhány gyömrői úttörő és ifivezető is. Csodálatos él­ményben volt részük. Nem­csak tartózkodási helyük, Pappenheim nevezetességei­ben, hanem a türingiai hegyvi­dék szép panorámájában is gyönyörködhettek. Nemrég az NDK-beli pioní­rok viszonozták a látogatást. Először Monoron és Gyömrön töltöttek néhány napot, köz­ben ellátogattak Budapestre is, s megnéztek néhány műemlé­ket, jelenleg pedig a Balaton mellett, a gyömrői úttörők káptalanfüredi táborában tar­tózkodnak, bizonyára kelleme­sen érezve magukat. (*•) MONORI ALLAMI CAZDASAG Évről évre többen üdülhetnek Nekrológ helyett Két kapus nem játszhat tökbe Gyászol a monori járás két sportköre, a péteri és a pilisi. Néhány hete hunyt* el Do ír rovitz Ferenc, a péteri labda­rúgó-csapat kiváló kapusa. Vecsésről került a kis község­be, oda nősült, s remekül őriz­te néhány éven át a péteriek kapuját. Szerény, becsületes ember hírében állott, szeret­ték őt a községben. Bravúros védései sokáig emlékezetesek maradnak. A rokonszenves fiatalember nem állhat többet a kapuba. Az őszi mérkőzése­ken szegényebb lesz a körül­betonozott péteri sporttelep, s a csapat, amelynek nagyon hiányzik majd. Földvárszky Mihály mind­össze huszonhárom éves volt. Már egészen fiatal korában megmutatta jó képességeit a pilisi ificsapatban. Alig érte el a felnőtt korhatárt, az első csapatba került, és ott is bi­zonyította: jó kapus vált belő­le. Két éve, 1973-ban, nagy mérkőzést vívtak a Nagykőrösi Kinizsi otthonában. Földvársz­ky Mihály a mezőny legjobb­ja volt, amíg a pályán marad­hatott. Bravúros védések soro­zatát mutatta be, még az igé­nyes nagykőrösi szurkolók te­nyere is összeverődött egy-egy jó védése után. Aztán megtör­tént a baj... Egy csatárral összeütközve a kapust ölben kellett a pályáról levinni. A veséjét rúgták meg, persze, véletlenül. Kórházba szállították, hosz- szú ideig gyógykezelték. De mindig jó kedve kivitte őt a pilisi csapat mérkőzéseire. Már-már abban reménykedett, Az irodagépipari és Finommechanikai Vállalat VASADI ÜZEM­EGYSÉGÉBE BETANÍTOTT FÉRFI ÉS NŐI MUNKAERŐKET AZONNAL FELVESZÜNK Jelentkezés: Vasad, Bem u. 1., Bak Imre üzemvezetőnél. hogy ismét pályára léphet, er­ről álmodozott, mert a focit, nagyon szerette. Néhány hete volt az eskü­vője, s a napokban kaptuk a megrendítő hírt: Fölvárszky Mihály elhunyt, nem léphet pályára többé. Utolsó útjára nemcsak a családtagok, roko­nok, ismerősök, de a szurkolók százai is elkísérték, a csapat tagjai díszsorfalat álltak. A fejfán szűkszavúan csak eny- nyi állt: FÖDVÁRSZKY MI­HÁLY, ÉLT 23 ÉVET ★ Két kapus nem játszhat többé. Nagyon hiányoznak, emlékük sokáig él a sportsze­retők körében. Gér József KÜLFÖLDÖN IS A Monori Állami Gazdaság­ban évről évre nagyobb gon­dot fordítanak a dolgozók üdü­lési igényeinek kielégítésére. Ezt bizonyítja az is, hogy 1970- től 1974-ig kétszáznégy nő és kétszázhuszonhét férfi üdülését tudták lehetővé ten­ni különböző helyeken. Népszerűek a SZOT-beuta- lók is, azokat évente ötvenen veszik igénybe. Csopakon, jú­nius 1-től december 15-ig bé­relnek üdülőt: harmincöt csa­lád tölthet kellemes napokat benne. Az állami gazdaság dolgo­zói körében is népszerű hely- lyé vált Hajdúszoboszló. Az IBUSZ-tól bérelnek ott egy szobát, május 1-től szeptem­ber 30-ig. Valamennyi tur­nusban minden hely foglalt. Hévizén két szobát bérelnek a nyár folyamán, egyszerre két család, vagy tíz személy veheti igénybe. Jó kapcsolatot alakítottak ki a Német Demokratikus Köztársaság egyik gazdaságá­val, melynek dolgozóival cse­reüdülést bonyolítanak le: minden évben hat állami gaz­daságbeli utazhat az NpK-ba, Drezda környékére, s a mo- noriak ugyanennyi személy­nek biztosítják az üdülést Csopakon. A gazdaság párt- és gaz­dasági vezetői a jövőben to­vább kívánják növelni az üdülési lehetőségeket, a jö­vőben még nagyobb gondot fordítanak a beutalók igazsá­gos elosztására, s az a céljuk, hogy egyre több fizikai mun­kás vegye igénybe az üdülő­helyeket. Több szocialista országba is eljuthatnak az állami gazda­sági dolgozók, költségeik egy részét megtérítik. (—é-) JEGYZET ' Biztonságosabban, kulturáltabban Az utóbbi időben az azonban a helyszínen nem üllőiek felfedezték, hogy a találtunk senkit. A kömye- vasút melletti Kókai-féle ző fű sem volt letaposva, nagy gödörben víz, van. A az is azt bizonyította, hogy terület mintegy 300 négy- régen jártak errefelé em- zetméter, fele nádas. Szom- berek. A víz nyugodt volt, háti és vasárnapi napokon egy-két béka úszott benne, többen fürödtek a „gödör’”* területe, az esőzések elle- vizében, nemcsak felnőt- nére, egyharmadára zsugo­tek, de iskolás gyerekek is, annak ellenére, hogy fi­gyelmeztető tábla hirdeti: TILOS A FÜRDÉS! A kánikulában mi is meg­látogattuk a helyet. Az ál­landó esőzésre gondolva, szinte biztosra vettük, hogy a víz teljésen megtöltötte a mélyedést, s több fíirdőző- vel találkozunk. Legna­gyobb csodálkozásunkra rodott. Elégedetten távoztunk: a figyelmeztető táblának és a szabálysértési eljárásoknak meglett az eredménye. Az üllői fürdőzők rájöt­tek, hogy biztonságosabb, kulturáltabb körülmények között élvezhetik a nyár örömeit a gyömrői stran­don. (em) SZÓVÁ TESSZÜK Szégyenkezés - mások helyett A monori-erdei élelmiszer­bolt környéke, enyhén szól­va, elhanyagolt. Hiába ke­rült hulladéktartó az épület mögé, a környezet visszatet­sző. Ott, a 4. számú állami fő közlekedési út mellett! Félreértés ne essék, nem az Omlik a pöttyös kelme Kékfestők I amúgy is hiányos létszámú, I igen jól dolgozó bolti sze­mélyzetet kárhoztatjuk, ha­nem a felelőtlen gépkocsive­zetőket, akik semmivel sem törődve, más emberek háza előtt szemetelnek, a felelőt­leneket, akik lusták két mé­terrel arrébb menni, ott dob­ják el a kezükben levő fe­leslegessé vált papírt és egye­bet, ahol éppen tartózkod­nak. Rendezni kellene végre. a bolt melletti telek ügyét is. Nem tudjuk, kié a te­lek, de áthatolhatatlan, tüs­kés bozótjaival, csak a sze­méttelep szerepét tölti be. És ráadásul közvetlenül az országút, a vasút mellett, mint már említettük. Vajon az arra haladó ide­genek mit gondolnak lünk, monori-erdeiekről? (szalontai) ro­Mázsaszam a szárítókban Dohányszüret Hazánk legnagyobb do­hánytermelő vidékén, a nyíregyházi dohányfermen­táló körzetében megkezdték az idei termés betakarítását. A Virginia fajta szedése már általános, s a vállalat mesterséges szárítóiba több mint nyolcezer, a termelő­üzemek szárítóiba mintegy hétezer mázsa zöld levelet szállítottak be a gazdaságok. MŰSOR . MOZIK Maglód: Az édes szó: sza­badság, I—II. (dupla helyár), Monor: Magánbeszélgetés, Nyáregyháza: Banditák alko­nya, Vecsés: Egy kis előkelő­ség. MŰVELŐDÉSI HÁZ Péteriben, 16-tól 18 óráig: az ifjúsági irodalmi színpad pró­bája, 19-től 22 óráig: a színját­szó csoport foglalkozása. I l megoldjuk — teszi hozzá Tóth István. — Hozzánk jár feste­ni Bódi Irén iparművész, ö megcsinálja, ha megkérjük. . Tarjánbói — Momma Páli Sándorné két szőke unokájával hajnalok hajna­lán kelt, hogy Komárom me­gyéből, Tarjánbói Monorra érjen. Közösen válogatják a mintákat az átvevőben. Hoz­ták a szomszédok, rokonok vásznát is, nem először. — Közelebb nincs kékfestő? — Nekünk a monori tet­szik, itt festet az egész kör­nyék — mondja Páliné. — Ma már nálunk a fiatalok nem hordják a kékfestőt, csak az öregek. — Te felvennéd? — kérde­zem a nagyobbik szöszkét, aki elmerülten válogat a minták között. — Hát... nem is tudom... Pedig szép ... Szép bizony, olcsó is, prak­tikus is, és kimeríthetetlen variációkat kínál. S nemcsak a ruházatban, lakástextilként is szemgyönyörködtető. A fejlesztés — utópia ? f Egyre többen fedezik fel a monori kékfestőt. Az üzem havonta ötvenezer forintot forgalmaz, körülbelül fele-fe­le arányban az egyéni meg­rendelők és a kereskedelem között. Korlátozódtak a lehe­tőségek: kevés a munkás, ré­gi az épület. Talán nem utópia fejlesz­tésről beszélni. Talán nyit­hatna a szövetkezet saját üz­letet az általa előállított kék­festőkből. Esetleg az egyedi darabok árusítása is beválna (az iparművész tervezte kék­festő métere is csak 90 forint), hiszen a piacon halomban állnak a csiricsáré kartonok és tucatszám kelnek el a li­bazöld pulóverek. Miért ne abból legyen több, ami szép? Koblencz Zsuzsa — Száznál több minta kö­zül válogathatnának, de öt­vennél több nemigen van for­galomban — mondja. Egyszerre kilométereket festenek, öt-hat hónapos ha­táridőre vállalnak munkát, rengeteg a rendelés, alig győ­zik. „Művészkedésre”, egyéni ötletekre, kézi mintázatra nem futja az időből. Amíg beszélgetünk, lassú hullámokban tekeredik az anyag, omlik a mintázatról a pöttyös kelme. — A festékbe még csak ezután kerül. Két hét, amíg előkészítik, egy nap alatt festik, a kiké­szítés, keményítős, mángorlás megint két hét. Virág István igazgatja a vásznat. — örülünk, ha az igénye­ket kielégíthetjük. Ha valami egyénit akarunk, azért csak sokszor éjszakánként, kézzé] mintázta a kendőket: keskeny minta körbe, a szélére, egy nagyobb a közepére. Olykor mindkét felét másmilyenre mintázta. Azután kitalálták az oránzst, a narancssárga mintát. Ceg- lédbercelre - nem győzték ele­get vinni. Egész héten min­táztak, festettek, hogy a hét végi vásárra elég legyen az áru. — De szerettem csinálni! — emlékszik vissza Gálné. — Szívesen csinálnám most is, sokan kérik, csak egy kendőt legalább! Nincs már rá idő, lehetőség. Száz minta közül Tóth István, a kis üzem mestere, harminc éve dolgo­zik a festőműhelyben. Reneszánszát éli a kékfes­tő. Két kezemen meg tudnám számolni, hány festőműhely látja el az országban a meg­növekedett igényeket. Száz­éves gépek, minták, kádak, mángorlók „termelik” az újra felfedezett anyagot. Például Monoron, a Vörös Hadsereg út- cában, ahol az ütött-kopott, kis épületben, az „üzletben”, Szabó Lászlóné fogadja az ér­deklődőket. A kékfestő üzem ma a Já­rási Szolgáltató Szövetkezeté. A Gál-család tulajdonában volt korábban, az öreg mes­ter nemrég' hunyt el. Felesé­ge még ma is úgy emlékezik a kezdetre, mint a „hőskor­szakra”.- A Székesfehérvári Textilgyár gépeit vették meg 1932-ben, akkor sem voltak már újak, a mintázó oldalán jól látható gyártási éve: 1871. Szerelmese volt a szakmának Minta nem sok volt, a mester maga készítette tucat­számra az újakat. — Ezermester volt — mond­ja a felesége —, és szerelme­se a szakmájának. Sokszor állt elő új ötletekkel, de hát kellett is, akkoriban az ötle­tesség jelentette a versenyké­pességet. Kísérletezett például vilá­goskék festővel. Vásározni jártak, minden vevő kapott egy csíkot a világosabb anyag­ból: akassza ki madárijesztő­nek, hadd verje az eső, hadd tűzze a nap. Nem fakult, áll­ta a vihart is, s a következő évben vitték, végszámra. A gödöllői, az aszódi vásá­ron, ha hat kékfestő ütötte fel a sátrát, s egyiktől sem vásároltak, Gálék portékája akkor is kelendő volt. Gálné Virág István technikus Albertijáról jár a monori kék­festő műhelybe. Keze alatt az anyag kilométerei „virágoz­nak ki”. Mutuétalvy Adorján felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents