Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-30 / 177. szám
Az ötödik Befejeződött az országos ifjúsági kenrpingtalálkozó XIX. ÉVFOLYAM, 177. SZÁM 1975. JŰLIUS 30., SZERDA Hamarosan hozzákezdenek Négy tantermes iskola épül Molyán A község lakói is segítenek Iskolát építenek Szokolyán. Két hét múlva kezdenek hozzá. A községi tanács évek óta gyűjtötte, tartalékolta a pénzt, és a négy tantermes épület tető alá hozásához segítséget ad a megyei tanács, de szükség van a község lakóinak összefogására, társadalmi munkájára is. Majdnem mindenki egy kicsit a saját hasznára dolgozik; kevés az olyan család, amelyikben ne lenne iskolába járó gyerek, unoka. Az igazságnak ez mégis csak az egyik fele, hiszen olyanok is segítenek, akik már semmiféle hasznát sem vehetik munkájuk eredményének, gyerekeik felnőttek, elköltöztek. Mellesleg a többiek is tudják, hogy gyermekük, unokájuk úgy sem maradna iskola, óvoda és egyebek nélkül, előbb-utóbb mindenképpen megépülne az új, de mégiscsak más az — ezt még Kismaroson hallottuk —, ha tudja a gyerek, hogy az apja, bátyja téglája is benne van az épületben. Szokolyán tavaly egy lakóra 235 forint értékű társadalmi munka jutott. Az idén, ha minden jól megy, az érték megduplázódik. A kivitelezőkön, a Pest megyei 6-os számú Építőipari. Szövetkezeti Közös Vállalat építőin múlik. Előfordult már ugyanis, hogy az építők csak nyűgnek vették a társadalmi munkásokat. Persze, hamar elpárolgott a lelkesedés. Szokolyán kétezer ember lakik, közéjük számítva az aggastyánokat és csecsemőket is. Ez a kétezer ember egyezer 500 nap társadalmi munkát vállalt, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen minden felnőtt másfél, két napon át működik közre a négy tantermes iskola építésében. Sőt, van aki többet. Például Ur- bánszki Miklós 100 órát vállalt, felesége ötvenet. Mocsári Antal kőműves egy kalap pénzt kereshetne a hétvégi- ház-építésekkel az időben, amikor majd az iskolán dolgozik. Dunakornyéke Vegyesipari Szolgáltató Szövetkezet Új részlegek - a lakosság megelégedésére A járás nagyközségeiben is val: tudni akarja, hogyan fejlődnek a szolgáltatások, s igyekszik segítséget adni ahhoz, hogy Vácott és a járás községeiben elegendő legyen a szolgáltatást nyújtó szakember. Sokan akadnak, akik ma is felvetik, miért foglalkozik a Dunakornyéke Ktsz transzformátorgyártással és más ipari tevékenységgel, miért nem költi pénzét arra, ami a feladata, a szolgáltatások fejlesztésére? A magyarázat egyszerű. Az ipari tevékenység lényegesen nyereségesebb, mint a szolgáltatás, és az abból származó nyereség teszi lehetővé, hogy a szövetkezet új szolgáltató részlegeket nyisson, illetve fejlessze a korábbiakat, hogy költhessen például az idén megnyitott hat új részleg berendezésére, a korábban Vácott épített szolgáltatóházra. a régi egységek felújítására, modernizálására. A Dunakornyéke Szövetkezet most készíti ötödik ötéves tervét. Arra törekszik, hogy nehézségei ellenére is, tovább fejlessze a szolgáltatóhálózat modem formáit: szeretne az új lakótelepeken és a járás'1 nagyközségeiben szolgáltatóházakat építeni — a lakók mind nagyobb megelégedésére. Cs. A. * Az embereknek legtöbbször i a szolgáltatásokkal gyűlik meg a baja. Vagy azért, mert kevés a cipész, a szabó, a festő, a bolt, nincs, aki haza- vlgye a bútort a boltból, nincs, aki palackos gázt, olajat szállítson, vagy ha éppen van, sokszor még nagyobb a baj vele: nem dolgozik tisztességesen, kevesli a borravalót, udvariatlan a vendéggel... Mivel Vácott és a váci járásban jó néhány szolgáltatási tevékenységben egyeduralkodó a Dunakornyéke Vegyesipari Szolgáltató Szövetkezet. azt is megnéztük, milyen levélbeli panaszok érkeztek munkájukra, s megállapítottuk, alig-alig került papírra panasz. Ami került, az is inkább azt kifogásolja, hogy kevés a szolgáltatás. Valóban kevés. Például Vácott, a deákvári lakótelepen, vagy Dunakeszin, a legdinamikusabban fejlődő, óriás községben. Pedig mind nagyobb szükség lenne rá, hiszen a kisiparosok egyre fo- gyadoznak. Egyébként is társadalmunk fejlettségének egyik fokmérője a szolgáltatások mennyisége és minősége. Érthető, hogy a járási és a városi pártbizottság is gyakran foglalkozik a Dunakör- nyéke Szövetkezet munka jáRiporfer kerestetik Váci jelentkező a tizenkettes elődöntőben Pénteken este a televízió képernyőién Június nyolcadikén a Váci Napló Sok sikert, Jutka! című tudósításában megírta Csurgai Juditról, a váci Sztáron Sándor Gimnázium érettségiző diákjáról, hogy a Kazinczy Ferencről elnevezett szép magyar beszéd- és kiejtési verseny megyei döntőjén első lett, részt vett az Országos Rendező Iroda kecskeméti te- hetségkutaitó versenyén, és jelentkezett a Színház- és Film- művészeti Főiskolára. Most kiegészítjük a sort: pénteken, augusztus elsején, 17,20-kor találkozunk vele a televízió képernyőjén a Riporter kerestetik első elődöntőjén, tizenegy társával versenyez a továbbjutásért. Pomezanski György szerkesztő tájékoztatása szerint, nyolcszázötven jelentkező közül válogatták ki azt a tizenkettőt, akik a zsűri előtt vetélkedhetnek majd a helyezésekért, s Csurgai Judit is a kiválasztottak közé került. (p.) És ne feledkezzünk meg azokról a tanácstagokról sem, akik kétszeresen is részt vállalnak a társadalmi munkából. Báthori Ferenc és Viski Már- tonné körzete jár élen a vállalásokban, de maguk a tanácstagok is ott lesznek az iskola építői között. / (—ás) Az ötéves tervben Húszmillió forint - útkarbantartásra A negyedik ötéves terv időszakában a váci tanácsi költségvetés 20 millió forintot irányzott elő utak és hidak karbantartására, felújítására. A Dózsa György út és a Felszabadulás útja aszfaltozása négymillió forintba került. A Sallai Imre út — áruházak előtti — szélesítése, burkolása három és fél millió forintos karbantartás. Ebben az időszakban kerül sor a Telep utca átkövezésére, a Szilassy utca aszfalttal való burkolására is. Kőburkolatot kapott a Szent Mihály út. Félmillió forintos költséggel megépült a Duna-partra vezető lépcsőfeljáró. Járdaépítésre másfél milliót költött a városi tanács, az utak, járdák, hidalt folyamatos karbantartására pedig hárommilliót vett igénybe. Mint a lap tegnapi számának 4. oldalán megírtuk, befejeződött Verőcemaroson az V. országos ifjúsági kempingtalálkozó. A búcsú esten a hazánkban tanuló külföldi diákok adtak műsort. Képünk a délutáni főpróbán készült. Buzásl Péter felvétele 7\7em titkolt örömmel vet’ tűk kézbe Huba László július végén megjelent kis kötetét. A Panoráma-sorozatban kiadott, VÁC című, 226 oldalas könyv címlapján a Kőkaput látjuk, belsejében szebbnél szebb váci felvételeket. Meleg hangú bevezető után következik a három részre tagolt ismertető: 1. Vác története; 2. Váci krónika; 3. Séták a városban. Végül Vác környéki kiránduló- helyekre kalauzol el a szerző. Utoljára 1959-ben jelent meg — fele ilyen terjedelemben — kalauz a Dunakanyar fejlődő és várossá nyilvánításának 900. évfordulóját ünneplő „kapujáról’’. Pár hónap alatt elfogyott, ezért régi hiányt pótol az idei Huba- kötét: az ide tévedő idegent megismerteti a város történetével, bemutatja műemlékeit, s mai lüktető, eseménydús napjait. Hogy miért bosszankodunk mégis? Bántóan sok a pontatlanság, a névelírás, a sajtóhiba és a szerzői következetlenség. Íme néhány, a terjedelmes csokorból: Szerzőt és korrektort nem zavarja, hogy az 55. oldalon 486 ágy van az új váci kórházban, a 11?. oldalon (helyesen) 476. JEGYZET • • Öröm és hosszúság A szerző százötven utcás városról ír, a valóságban, egy közelmúltban megjelent térkép szerint, 217 tftcája van Vácnak. A 28. oldalon, üzemeinkről írva, megemlíti a Híradás- technikai Anyagok Gyárát, s ma is termelő gyárként elődjét; a Horganyhengerművet, ugyanakkor említetlenül hagyja a város legnagyobb textilüzemét, a Váci Kötöttárugyárat. '’Találkozunk áthelyezések■*- kel is: a Fehér Galamb Étterem a Lenin út és a Marx tér sarkára került, az új művelődési centrum címe — a könyv szerint —, Lenin út 11., a valóságban kb. 71. lesz. A térképen pontatlanul jelölték meg a városi ifjúsági klub, a posta, a révállomás, stb., helyét. A térkép egyébként sincs szinkronban a szövegrésszel. Ami a rajzon Földváry tér. a szövegben (103. old.) Földvári tér. A térkép például két benzinkutat jelöl, a szöveg (207. old.) csak egyet. A Sebes Imre utcából a 117. oldalon Sebes Imre út lett. A legbosszantóbb elírások: Methajka János (helyesen: Mathejka), a deákvári posta nem a Battyány (!) utcában van, hanem a Bottyán utcában. A három modern filmszínház — a valóságban mindössze egy. A kéziratot 1974. október 28-án véglegesítették, mégis Hattyú utcáról (öt éve Pal- miro Togliatti utca), járási tanácsról (45. oldal), ■ alsóvárosi gyógyszertárról (208. oldal), Temető utcáról-(15. oldal) olvasunk. Ugyanilyen nagyvonalúság jellemzi a Vác környéki kirándulóhelyek bemutatását is. Dunakeszin nemcsak házgyár va/i és hűtőüzemgyár (pontosabban: a Magyar Hűtőipar Dunakeszi Gyára), találunk ott járműjavítót, konzervgyárat is. A gödi új Fészekemlékművet 1973 nyarán avatták fel. Ma már Göd-al- sót írunk Alsógöd helyett, * Vác szomszédságában Verőcemarost. TJ a ilyen vonzó külsővel bocsátunk útra egy jubileumi városismertetőt, máskor vigyázzunk jobban a tartalomra. Papp Rezső Panasz nélkül Százéves üzlet — haladó hagyom Bő választék az üzletben. Méhes Erzsébet nyári ruhaanyagot kínál a vevőnek. Kiss Péter felvétele Jó a híre a váci Méteráru Boltnak. A vásárlók véleménye szerint sok olyan árut lehet benne kapni, melyet Pesten is hiába keres az ember. ★ Délutáni zsúfoltság az üzletben. A fiatal eladók egymás után szedik le a végeket a polcokról, gyorsan, barátságosan szolgálják ki a vevőket. E kicsi, de nagy forgalmú bolt panaszkönyvében 1957 óta 'nincs bejegyzés. Paulik György üzletvezető büszke is erre. A jól végzett munka elismeréseként az idén, április 4-re megkapta A belkereskedelem kiváló dolgozója kitüntetést. Az üzletvezetőt a pult mögött találjuk meg. — Többen szabadságon vannak, ilyenkor én is kiszolgálok — mondja később, majd kis irodában folytatjuk a beszélgetést. — Az idei tervünk 13 millió 260 ezer forint. Eddig a terv minden évben emelkedett, de sikerült teljesítenünk. A napokban például összesítettük az adatokat, s kiderült, hogy 110 ezer forinttal túlteljesítettük az idei első félévi előirányzatot. Közben cseng a telefon, a városból érdeklődnek, megérkezett-e már a kért anyag, kapható-e jersey? — Igyekszünk mindazt megszerezni, amit szeretnének a vásárlók. Elég nagy az állandóan visszatérő vevők tábora. Ezt elsősorban munkatársaimnak köszönhetem, az eladóknak. Ügy érzem, nagyon derék közösség alakult ki nálunk, bizonyára a bolt jó hagyományainak következtében is. ★ Paulik Györgynek az a véleménye, hogy a kereskedő, bármilyen kellemetlenség vagy bosszúság éri, mindig kedves, udvarias, szolgálatkész legyen a vevővel. A vásárló addig válogathasson, amíg nem találja meg a neki legjobban tetsző anyagot. — Évekkel ezelőtt határoztuk el, hogy szocialista brigádot alakítunk. Azóta megszereztük a bronz és az ezüst jelvényt. Reméljük, jövőre elérjük az arany fokozatot is. ★ Rövid körséta az üzletben. A polcok szinte roskadoznak a szép, divatos ruhaanyagoktól, rend, tisztaság mindenütt. Közeledik a záróra, már kevés a vásárló. Kozik Tibor fiatal kereskedő a következőket mondja: — Én elsősorban azért jöttem ide dolgozni, mert hallottam, hogy mindenki segíti a másikat. Egyébként anyagilag is érdekünk, hogy jól dolgozzunk, mert úgy nő a jutalékunk. Kozik Tibor még azt is megemlíti, hogy a jövőben több összejövetelt szerveznek, közösen néznek még kiállításokat, és színházba is együtt mennek. A megalapításának 900. évfordulóját ünneplő Vác bővelkedik érdekes, színvonalas művészeti eseményekben. Az idén fő cél a brigádon belül, az aranyjelvény megszerzése. Az eladók szorgalmát az is bizonyítja, hogy az idén többen kaptak külön jutalmat a központtól, a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalattól. — Tavaly volt százéves a boltunk — mondja az üzletvezető —, a jubileum alkalmából félmillió forint értékű átépítési, felújítási munkálatok zajlottak le nálunk, s most több árut tudunk beszerezni, bővebb a választék. Lényegesen megjavultak a munkakörülmények is. Van öltöző, hideg-meleg víz folyik a csapból. Valamennyien tovább képzik magukat. Kozik Tibor például kereskedelmi szakközép- iskolába jár, az üzletvezető marxista—leninista esti iskolán folytatja tovább tanulmányait. — Állandóan új, szebbnél szebb anyagokat gyárt az ipar — mondja Paulik György —, azokról nemcsak tudnunk kell, hanem be is kell szereznünk őket, megismerni minőségüket, az anyag előnyeit, és nem utolsósorban a tisztítási módjait. A vásárlók és a magunk érdekében. Roxin László t i