Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-27 / 175. szám

~xMlaP 1975. JULIUS 27., VASÁRNAP Elvi döntés Félmillió forintos károkozásért 15 évi szabadságvesztés Jelek az aszfaltén Büntető elvi döntés szüle­tett a Legfelsőbb Bíróságon arról, hogy ezután a vagyon elleni bűntett általában ak­kor minősül — a Büntető Törvénykönyv alapján szigo­rúbb megítélésű — különösen nagy kár' (érték) szerint, ha annak összege az 500 ezer forin­tot meghaladja. Eddig ez az összeg 200 ezer forint-, volt, az 1962-ben e té­mában meghozott Legfelsőbb Bírósági büntető elvi döntés értelmében. Az új büntető elvi döntés hátteréhez tartozik, hogy a BTK 5 évtől 12 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt, aki a lopást, sik­kasztást, csalást vagy hűtlen kezelést különösen nagy ér­ték tekintetében, illetőleg kü­lönösen nagy kárt okozva követte el. A büntetés 15 évig terjedő szabadságvesztés, i ha a bűncselekményt i visszaesőként, vagy bün- I szövetségben hajtották végre. Á törvény a különösen nagy kár, illetve érték összegszerű meghatározását mellőzte, ezt a bírói gyakorlat feladatköré­be utalta. Ezért foglalkozott most is­mét a Legfelsőbb Bíróság e témával. Az említett 500 ezer forintos kár (érték) alapján minősített vagyon elleni bűn­tettek mind gazdasági, mind pedig büntetőpolitikai szem­pontból — úgyszintén a köz­felfogás szerint is — már ■ olyan mértékben sértik, ille­tőleg veszélyeztetik a társada­lom, vagy az állampolgá­rok érdekeit, s a társadalomra veszélyesség olyan fokát tükrösük, hogy elkövetőikkel szemben indo­kolt a legsúlyosabban minősí­tett esetre előírt szigorú (15 évig terjedhető szabadság- vesztés) büntetései tételek al­kalmazása. Szabályozták a vadászati idényeket A Magyar Közlöny július 21-i száma közli a vadászati idényekről szóló új hirdet­ményt. Eszerint a mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­ter a golyóérett szarvasbika és muflon vadászati idejét egy- egy hónappal meghosszabbí­totta, s a szarvasborjú vadá­szati idejét egy hónappal meg­rövidítette. A vadászati idé­nyeket egyébként az előző hir­detményben foglaltaknak megfelelően szabták meg. Az új hirdetmény augusztus 1-én lép hatályba. Másfél esztendeje, hogy át­adták a 4-es út Pest megyén átvezető, új szakaszát, s azóta immár harmadszor festik újra az útburkolati jeleket a KPM Közúti Igazgatóságának szak­emberei. A különleges Plasti- route fényvisszaverő festék tetejére még parányi üveg­gyöngyöket is szórnak, és így nappal is szikráznak az irá­nyító jelek az aszfalton. Most az albertirsai csomópontnál dolgoznak a festők. Gárflos Katalin felvétele Csecsemő a szénában Meggondolatlan anyaság ' Kurucz János, a dunakeszi konzervgyár termeltetési fel­ügyelője Galgagyörkön, a Má- csai út 29. számú házban la­kik. Fél hét körül érkezett ha­za azon a napon 'motorkerék­páron. Épp csak átöltözött, hogy majd permetezni kezdi a veteményt. Ekkor jött át hoz­zá a szomszédasszony: — Gyereksirást hallok a kert alatt. Képzelődnék? Kurucz János belefülelt a falu kora esti neszeibe. — Ah — legyintett. — Ha­nem — váltotta másra a szót — épp magukhoz indulnék Mari néném. Tudja, az én ku- tam fedetlen, belehullik a fa­levél, meg mindenféle. Ha abból merítem a vizet, eldugul a permetezőgép. A fiatal ember ezek után fordult egyet, fordult kettőt a vízzel. Másodszorra aztán hir­telen megtorpant. — Csak gyereksírás ez. — S már kiáltott is a ház felé: — Tessék már gyorsan jön­ni! A házaspár jött. 1 — Határozottan hallom ;— erősítette meg előbbi szavait Kurucz János. — Onnan ér­kezik a hang — intett a fé­szer felé. A szomszéd kinyitotta az aj­tót, szétpiszkálta a lucernát és két kalimpáló kis lábacska bukkant elő. Kurucz János most már nem tétovázott. Értesítette a mentőket, az orvost, a védő­nőt ... Élő fiút szült 1 Elsőnek dr. Csorna János körzeti orvos érkezett meg a házba. Ügy ismeri a környé­ket, az embereket, mint a te­nyerét. Maga is galgagyörki születésű. Látta a síró újszülöttet, s alig kérdezett valamit. — Azonnal meg kell teáztat­ni, hisz éhes — mondta, aztán a lányuk iránt érdeklődött. •— Hol van? — Az előbb még a barom­fiudvarban szorgoskodott — szólalt meg valaki a csecsemőt körülvevő csoportból. — Ta­lán bement a lakásba. Valóban, Mária közben ágy­nak dőlt. Rosszul érezte ma­gát. Az orvos azon csodálko­zott, hogy eddig is bírta. Az életével játszott Mindkettő­jüket kórházba szállíttatta a mentővel. Ha nem fedezik fel idejé­ben — az orvos szerint — az újszülött éhen hal. Külön sze­rencse az is, hogy a köldök­zsinórt egy tompa élű késsel vágta el az anya. Ha ugyanis éles a penge, nem hegosedik időben a seb, s nincs kizárva, hogy mindketten elvéreznek a fészerben! Abortuszt ajánlott Az anya, Mária 17 eszten­dős. Tőlük három házzal odébb lakik a védőnő. Kilenc hónapig kerülte. Titkolta ál­lapotát mindenki, de legjob­ban az édesanyja előtt. Siker­rel. Senki nem vett észre, nem tudott meg semmit. Mária elvégezte az általános iskola 8. osztályát, aztán kü­lönböző munkahelyeken dol­gozott. Utóbb, mint az aszódi postahivatal alkalmazottja, édesanyját, a községi levél­kézbesítőt helyettesítette időt- közönként. Hazulról ritkán utazott el. Szórakozása a helyi fiatalok rendezvényeire, táncmulatsá­gaira korlátozódott. A fiút, akit megnevez, szintén itt ismerte meg. Ő azonban, akivel több mint egy évig táncolt, kereken tagadja, hogy ö volna az apa. "Az erre vonatkozó vizsgálatok még nem kezdődtek el. De bárki volt is, az a fiú, akinek "Mária a terhessége ne­gyedik hónapjában, megmond­ta, mi a helyzet, terhesség- megszakítást ajánlott! Ettől a perctől Mária még- inkább titkolódzott, még zár- kózottabb lett. Bánkódott és félt. Vajon mitől? Anyja keze hamar eljárt, az igaz. Mégis, ez a rendre oly kényes, szi­gorúnak ismert asszony, abban a percben, hogy a „talált” gyerekről kiderült: az ő uno­kája, befogadta a családba. Szereti, gondozza, félti. ...Csak elrejteni A fiatal anya, mint utóbb mondja, nem akarta a kisfia halálát. Csak elrejteni próbál­ta, kis időre, míg apja, anyja este lefekszik. Aztán — mert a lelke legmélyén azért re­mélte, hogy idővel mindkettő­jüket befogadják —, valahogy elővette volna a kisfiút a lu­cernából. De az első, vak ret­tenetben a halálos kockázatot vállalta inkább. Már belátja: nagy-nagy felelőtlenség volt. Pless Zsuzsa Duna-parti duma Ügy sustorog a víz, mintha nem is háborgott, dörgött volna néhány hete, mintha semmi köze nem lenne a megfojtott füvekhez, bokrok­hoz, az iszapgallérral övezett fákhoz. Megint engedelmes ' a Duna. Szinte csábítóan az. Leányfalu, 1975. július. Vízbe dőlt fák, ég felé kapaszkodó gyökerek. Motorcsónak bőg a vizen, a srácok egy pillanatra fölnéznek, megnyugszanak. Nem rendőr. Szaladgálnak to­vább, vízbe be, vízből ki. Kezdeni sem7kell az ismer­kedést. Rámsandítanalc, s büszkén mutatják a befőttes üvegben kétségbeesetten körö­ző három halacskát: — Fog­tuk. — Én fogtam — helyesbít a tizenkettő forma, szőke, cso­kibarnára sült, s úgy emeli házilag fabrikált botját, mint zászlóvivő a rudat. Meg kell csodálnom a kis- ujjnyi halakat, mert hisz’ ez a ZSÁKMÁNY, így, csupa nagybetűvel, a természettől elrabolt valami, ami mozog, fickándozdk, bámul; él. Ruhái­kat egymásra dobálták a srá­cok, apró gatya vagy fürdő­nadrág rajtuk, lehetnek akár­kik fiai, most nem látszik. Egyenlővé teszi őket a nyár, a kacskaringós vízpart, társsá avatja valamennyiüket a fák kérgében, a bokrok levelében, a kövek hideg testében, a ha­lak pikkelye alatt rejtező FÖLFEDEZÉS. A legnagyobb közülük tizennégy, tizenöt esz­tendős lehet, a bringáját bab­rálja, amikor odalépek, a kül­lőket vizsgálgatja, rám se he- deríit. / — Hallod-e, tudnak ezek a gyerekek úszni? Nézi a küllőket, föltehető, a pokolba kíván, tolakodó fi­gura a nyár festette képben, ez vagyok neki, nem több,' egész testtartása azt sugároz­za, hogy semmi dolga velem. — Gondolom, értetted, amit kérdeztem?! Az emeltebb hangra sóhajt­va sorsára hagyja a kerékpárt, föláll, húzza a vállát: — Mit tudom én, nem vagyok csősz! Hirtelen, minden átmenet nélkül ordítani kezd: Putyi, Puutyiii...! Távolabbról, .bokrok, gyöke­rek, vízparti növények sűrűjé­ből hat év körüli srác bukkan elő: — Mi kell? ' Mire a nagyobb: — Ha még egyszer elmész, szétverem a fejed! Gyere ide! Putyi szívja az orrát, lábán a sár titokzatos totemjeleket formál, s közömbösen hallgat­ja, ahogy a nagyobb — a bátyja — rettentő hangerővel neveli. Amikor befejezte, s Putyi koszos kezével már újra a part iszapját dúrja, azt kér­dezem a kelletlen korelnök­től: — Te, tudod, mi az, hogy felelősség? — Mit akar maga tőlem? Mondanám, hogy a felelős­ség; hogy mégiscsak te vagy itt a legnagyobb, ennyi apró gyerek; egyáltalán, tudják a szülők, hogy ti itt vagytok... ■pgy halottja, két súlyos és •Li hat könnyű sérültje — köztük öt gyermek — van a szerdán Pest megyében bekö­vetkezett hat balesetnek... ol­vastuk a jelentésben. Gyakran kezdődnek, vagy kezdődhetnének így a közúti közlekedési balesetekről szóló híreink. Minden baleset mö­gött egy-egy tragédia van, de különösen szomorú, ha a sze­rencsétlenül járt — gyermek. A statisztikák szerint évről évre nő a gyermekbalesetek száma. A válasz erre gyakran az, hogy: igen, évről évre több hazánkban a gépjármű, na­gyobb a forgalom, érthető te­hát, hogy több a gyermekbal­eset is. Ez a szemlélet túlsá­gosan egysíkúan, mechaniku­san, szinte csupán a matemati­ka törvényei szerint ítéli meg a kérdést. Megfeledkezik vala­miről. Az ember szerepéről, az emberi felelősségről. Nézzük a szerdai példákat. Simonik Mikola jugoszláv állampolgár Hemád határá­ban személygépkocsijával sza­bálytalanul előzött és összeüt­között... A sérült: a kétéves Simonik Vala.,. Ugyancsak JEGYZET Érezzük át felelősségünket szabálytalan előzés miatt üt­között össze a Tóth Imre 36 éves szerelő, budapesti lakos által vezetett személygépkocsi Csornád határában a szabá­lyosan haladó tehergépkocsi­val. A személygépkocsiban utazó Tóth Judit és Boros Zsuzsanna megsérült. A har­madik balesetben, ahol ismét két kisgyerek, a 10 éves Opauszky Mária és fiútest­vére, a 9 éves Pál sérült meg, ismét a szabálytalan előzés játszott szerepet. Áporka ha­tárában a 33 éves Opauszky Pál, kiskőrösi lakos hátul­ról nekiütközött a vele azonos irányban haladó, szabályosan közlekedő teherautónak... Az emberi felelősséget emlí­tettük. A szerencsétlenségeket olvasva felvetődik a kérdés: a gépkocsivezető nem gondolt arra, hogy utasai között gyer­mek is van, s kétszeres a fele­lőssége? A szabálytalanságra, a biz­tonságos közlekedés szabályai­nak megsértésére magyarázat, elfogadható indok semmilyen körülmények között nincs, nem lehet. Különösen súlyos azonban ez a felelősség akkor, ha a kocsiban ott a gyermek. A statisztikák nemcsak azt jelzik, hogy évről évre több a baleset, hanem pontosan kimu­tatják azt is, hogy az év többi időszakához képest több a bal­eset nyáron, a szünidőben. Hosszabbak a nappalok, több a gyerekek szabad ideje, s sza­badabbnak érzi magát a gyer­mek is és a jelek szerint a szülő is. A nyár a boldog vakáció időszaka. Az lehetne minden esetben, minden családban. A közlekedési gyermekbalesetek arra figyelmeztetnek, hogy ez az évszak a nagyobb felelősség időszaka is. Szeretnénk, ha minden közlekedő velünk együtt vallaná ezt. d. a Reménytelen. A szőke pecaki- rály átadta a botot egy má­sik kölöknek, s máris benn van a vízben. Fröcsköl, köp­köd, mímeli az úszást, de lát­szik, öt méter után már nyelné a vizet. Itt, mellettem ez a lakli nézi, de úgy hiszem, nem látja, mert nem érdekli. — Ismered? — A Tibi. — Milyen Tibi? — Mit tudom én?! Tibi. Le­jár ő is ide. Pesti. NyaraL — És te? — Kijöttünk. — Honnan? Nagyon kényszeredetten, nagyon kelletlenül, s ha egyáltalán igaz: — Szentend­réről!. — Ott te ott a Duna. — Á — legyint most, ki­zökkenve flegmájából —, ott haikurásszák az embert. Itt csönd van. A srácok csoportjától hu­szonöt, harminc méternyire pokrócok, gumimatracok, nyújtózó felnőttek. Egy teste­sebb férfi, kopasz fejebúbját vizes zsebkendővel takarva, felénk lépeget. Végigmér, nem teketóriázik: — Mit molesztálja ezeket a gyereke­ket? Mondhatnék valami vasta­got, de tiszteljük az úrban az aktivitást. — Nem molesztálom, csak az érdekelne, hogy tudnak-e úszni?! — Nem mély fitt a víz. — Ezek az apróságok ötven- centis vízbe te belevesznek, ha megijednek. — Ugyan kérem, duma ez, engem sem tanított senki úszni, mégis megtanultam. Be­hajítják az embert a haverok kétszer vagy háromszor, s máris tudja, amit kell. Észbekap, újra kezdi: — Attól függetlenül, ki maga? A tanácstól vagy honnét? — Elég jó papírjaim van­nak, de miért izgatja ennyire? — No, csak azért, mert nem szeretem az ólálkodókat. Ér­tem!? ifi Vil;i ­Jelentőségteljesen hunyorít, s behúzza félhektós pocakját, mintha ettől megvastagodná­nak a karizmai. — Nem értem, de mindegy. — Idehallgasson, nekem ne mondja, hogy mindegy. Az én nyaralómat kétszer nyitották föl az idén, értem?! — Ja, most már pedzem az aggódása okát. Azt hittem, hogy ön te azért aggódik, amiért én. — Miért? — Hogy ezek a gyerekek nem tudnak úszni, vagy éppen csak most tanulnak. — Hagyja már ezt a dumát. Lúdtalpain elevickél, a srác, aki néma tanúja volt a beszél­getésnek, elvigyorodik: — Nem bírom ezt a tagot. Tes­sék elképzelni, megzavartatott a kutyájával, amikor a háza előtt ültük meg a partot. Mert ez jó rész itt, csöndesebb a víz sodra, s tetszik tudni, könnyebb megfogni a halat — Nagyot fogtatok már? Sóhajt, legyint, számára ez A BÁNAT, amire csak egy nagy ponty vagy egy harcsa lenne a vigasz. Most már ba­rátok vagyunk. Mondja, kér­dezetten ül: — Tessék nézni, hát olyan bottal —, s odabök az éppen most soros kötökre, aki mennyei mosollyal mar­kolja a faágból ügyeskedett készséget — nem tehet komoly halat fogni. Jobb meg nincsen. Gyűjtöttem rá, de azután anyukám elkérte a bádogku­tyát, abban volt a pénzem. Pu- tyinak keltett egy cipő, mert ez a süket minden hónapban szétszakít egyet. Anyuka azt mondta, majd megadja, de hát abból már nem lesz bot az idén. — A bringa a tied? — Az, az enyém. — Na mondd, most már fe­lelnél arra, mi a felelősség? — Hát ugye, hogy itt a ki­csik ... És már ugrik talpra, üvölt: — Putyi! Puutyiii ...! Putyi már megint zöld és víz veszélyes nászágyából éviekéi elő, fülig érő szájjal békát szorongat a kezében, s örömtáncot lejt: — Béka ... béka... Hátulról ráhasal­tam ... Egy boly a gyereknép. Lát­tak már, biztosan láttak már békát, s mégis, most ez A BÉKA, s a néhány dekányi zöld bőrrel borított hús és csont remegve lapul meg az összezárt gyerektenyérben. Látom, a testes nagy hévvel magyaráz, mutogat felénk. Biztos arról győzködi a társa­ságot, hogy mit kell eltűrnie az embernek a saját nyaralója szomszédságában, vagy esetleg azt ecseteli, hogy gyanús alak ez a kék polóinges, drapp nadrágos, szőke férfi, jó lesz, ha megjegyzik, ki tudja, hátha még szükség lesz a személy­leírására ... Felnőttek mennek el mel­lettünk, nekivetkőzve, a szab­vány felszereléssel — pokróc vagy gumimatrac, sporttás­kákban kocogó üvegek —, oda sem bagóznak, hogy mit csi­nálnak a srácok. Mi közük hozzá, nem csőszök ők, pihen­ni jöttek... A srácok már el­engedték a békát, nagy ugrá­sokkal tért vissza oda, ahol 6 otthon érzi magáit, ahol őt nem érheti meglepetés. Meg kellene állítani a mel­lettem elmenőket, s azt mon­dani, hölgyeim és uraim, önök egy készülő, egy poten­ciálisan már megtevő dráma nézői. Önöket ingyen, belépő­díj nélkül engedték ebbe a különleges arénába, ahol nem bika, nem kiéhezett oroszlán az ellenfél, hanem a víz... A víz? Hiszen nem a víz, hanem... No, lám, miféle szónok az, aki megakad, tépelődik, alii a zuhogó napfényben, a sustor- gó víz partján a gyerekek után a felnőtteket molesztálja, alti hegyibeszédet tart? Lehet, ha megtartanám a szónoklatát, legenda kapna szárnyra a leányfalui Duna- parton, s azt mesélnék az em­berek, hogy „járt erre egy őrült, aki azt hitte, más dol­gunk sincsen, mint ki tudja kiknek a neveletlen kőikéire vigyázni, de téved az ipse, mert otthagytuk a dumájával egyetemben, mondja, akinek akarja, de ne nekünk.. Hallgatok, nem lesz legen­da. Csak háromsoros hírek a te- lexgépen. Tütott helyen für­dőit ... felügyelet nélkül... vízbe fulladt... Tiltott helyen... felügyelet nélkül... vízbe fulladt... Hallja uram? Nem a dumát, hanem az elmerülő, a lét utol­só másodpercét élő sikolyát? Mészáros Ottó EGYSZERŰBB, GYORSABB LESZ A gépjárművezetők alkalmassági vizsgálata Űj rendelet készül a gépjár­művezetők egészségügyi alkal­massági, vizsgálatáról — tájé­koztatták az MTI munkatár­sát az Egészségügyi Miniszté­riumban. A gépjárművezetők alkalmasságát és az időszakos orvosi vizsgálatokat szabályo­zó jelenleg érvényben levő rendelkezés ugyanis több mint tízéves. Azóta számos kiegé­szítése jelent meg, emiatt a mostani rendelkezések már nem elég egységesek és átte­kinthetők. Az új jogszabály kidolgozá­sával egyebek között szeretnék elérni, hogy az alkalmassági, illetve az időszakos vizsgála­tok egyszerűbbek legyenek. Az elképzelések szerint a vizsgá­latra váró gépjárművezetőknek, illetve jelölteknek tehetőséget adnak arra, hogy maguk jelöl­jenek meg 2—3 időpontot, amikor a vizsgálaton részt kí­vánnak venni. Az orvos en­nek figyelembe vételével érte­síti őket, hogy melyik napon, mikor jelentkezzenek. i.

Next

/
Thumbnails
Contents