Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-27 / 175. szám

1975. JÜLIUS 27., VASÁRNAP %JWod Egy év után ismét Százhalombattán A javulás ellenére - több és jobb minőségű árut várnak A városban jelenleg 64 bolt van, több, mint tavaly. Zöld­séget, gyümölcsöt árusít egy állami üzlet, két tsz-áruda és négy magánkereskedő. Ezenkí­vül még kilenc élelmiszerbolt­ban lehet krumplit, hagymát, káposztát és savanyúságot vásárolni. Űj zöldségespavilon is nyílt. Több árut hoznak forgalomba, de a lakosság száma is egyre emelkedik, már elérte a tízezret. Továbbra is elsősorban a la­kótelepi ABC-áruház és mel­lette az ugyancsak a Nyugat- Pest megyei Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalathoz tartozó zöldségesbolt állja a vevők ostromát. Sajnos, a két nagy- vállalat, a DKV és a DHV, valamint a munkásszállás te­rületén épült négy élelmiszer- boltban kevesebb a vásárló, mint amennyit ezek az üzletek el tudnának látni. Érdemes megtekinteni a már előbb említett lakótelepi ABC-áruház forgalmi adatait, öt éve a város élelmiszer-for- j galma valamivel több volt 50 | milliónál, amiből az ABC- j áruház 28.5 millióval részese­dett. Tavaly az élelmiszer- boltokban 81,5 milliót költöt­tek a vásárlók, abból 47 mil­lió jutott az ABC-áruházra, tehát az azóta épült újabb bol­tok sem sokat változtattak az arányokon. A vásárló asszonyok most elmondották a zöldségesbolt előbt, hogy valamennyien nagy családra főznek — ezért gya­kori látogatói az üzleteknek. A zöldség-gyümölcs ellátásról a véleményük: bár némi javu­lást tapasztaltak, de nem any- nyit, mint amennyire szükség lenne. Az ABC melletti zöldséges­boltban ma is, akárcsak ta­valy, gyakran üresek a polcok. A hozott áru gyorsan elfogy, mert az ára és a , minősége megfelelő. Azonban nem elég gazdag a választék. Megtör­tént, hogy a zöldborsószezon idején nem volt egy szem sem. Az újkrumpli is hiányzott, a magánkereskedésben pedig volt. A Bentavölgye Tsz árudájá­ban viszonylag kevés a tsz sa­ját zöldsége, de ami van, az szép. Amit viszont a MÉK-től kapnak, az már vegyes minő­ségű. A tanács véleménye Az asszonyok által elmon­dottakkal nagyjából egyezik a városi tanács termelésellátási- felügyeleti osztályának a véle­ménye is. Az április végi vb- ülésen ezzel kapcsolatban az alábbiakat jelentették: „A zöldségellátásról a városban egy vállalati, két termelőszö­vetkezeti és négy magánzöld­séges gondoskodik. A múlt éyhez viszonyítva jelentős a javulás minőség és mennyiség tekintetében. A magánkeres­kedőknél kialakult a megfelelő konkurrencia, áraik így jelen­tősen közeledtek a vállalati limitárakhoz. Ennek ellenére a vállalati és a tsz-boltokba több és jobb minőségű árut várunk. Tavaly már segítette a zöld­ség-gyümölcs és élőbaromíi­Újabb üzletek lóságával, akik saját beruhá­zásukban és a Belkereskedel­mi Minisztérium támogatásá­val egy legalább 500 négyzet- méteres iparcikkboltot építe­nek a város főterén. Az élel­miszer uitán sorrendben az ilyen típusú üzlet hiányzik a legjobban^ a városban, miután Százhalombattán egyetlen ön­álló iparcikk-szakboltot sem találni. Komáromi Magda Az emberek gyakran nézik bosszankodva az új lakótömb melletti építkezést. Lassan már éve, hogy a 26-os Állami Épí­tőipari Vállalat hészitgeti a Nyugat-Pest megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat és a városi tanács közös beruházásával épülő ABC- áruházát. A 600 négyzetméter alapterületű üzlet sokat lendít majd az ellátáson. Jurán Ferenc, a kiskereske­delmi vállalat igazgatója ígér­te, hogy augusztus 20-ra meg­nyitják ezt az áruházat, a teljes élelmiszerskálán kívül külön részlegben gondoskod­nak a növekvő igényeket is kielégítő zöldség-gyümölcs áruválasztékról. Az. ötödik ötéves terv első éveiben újabb két üzlettel gya­rapodik majd az üzlethálózat. A Pannónia lakótömbben 350 újabb lakás s mellette az ott lakók ellátására szolgáló 400 négyzetméter alapterületű ABC típusú kisáruház készül el. A városi tanács ezen. túl­menően megállapodást kötött a Centrum Áruházak igazga­dását iktatja szövegébe. Ám a hatszáz forintjáért megölt kocsisra fordítva a nótát, már teljesen idegen népdalt toldoz Bogár Imre történetéhez, s hozzátehetjük, hogy a Bakony- tól a Tiszáig, a Tiszától Ko­lozsvárig csavarodó meseíonál a „nótaösszeszerkesz tőnek" igen kusza földrajzi ismeretei­ről árulkodik... Az énekfelvétel idején, 1967- ben 78 esztendős kiskunmajsai Gaál Orbánné hűséges a Ti­szához és nagyjában hűséges a ballada hitelesnek ismert daliamához is. Apró szövegmó­dosításai, mint a lopakodó csikónak lóra cserélése, a kecskeméti zöld vásár színhe­lyének áttétele, az aranyszín paripa sötétpejre festése, az aranyból rézzé fakult kantár, a betyár után epekedő szege­di szép kislányok nem törik meg a ballada eredendő vará­zsát, s nem fakítják azt a megragadó drámaiságot, amit az idős népi énekes asszony mély bensőséggel teremt meg. Igen különös példát ad az öreg Csirke István nótázása, Csirke bácsi ugyanis somogy- ságj kanász létére jó messze az északkeletre fekvő Rima folyón akarja átgázoltatni Bo­gár Imrét. Hogy az Alföldről a felvidéki tájba telepített kép hogyan került el Somogyba, az öreg Csirke Istvánhoz, azt aligha lehet kideríteni. A tény mindenesetre arra. vall, hogy a nép képzelete széles ez or­szágban megjáratta Bogár Im­re paripáját. Csirke bácsi őszinte gátlástalansággal cif­rázza a ballada dallamát és szövegét. Az alaptörténetbe a járatos betyámóták legkülön­bözőbb motívumait keveri. Van itt száz icce bor, kutya vármegye, felbukkan a sok­szor megverselt bitószék, amelyre a halálra ítélt feláll, öreg Csirke István előadás­módja leginkább a régi histó- riások kántálásához hasonlít­ható, ám cserzett hangjának elnyújtott, meg-megcsavarin- tott nótázása mély átélésben fogant. Minthogy az eredetinek lüktető hatos-nyolcas versso­rait Csirke bácsi éneklési mód­ja hosszan kihúzza — itt-ott a kifejezések is eltorzulnak. Például a „vesztőhelyből” a a furcsa hangzású „veszető hely” formálódik. A ballada változott helyszínű és némi­képpen cserélt szavú befejezé­sét Csirke István szívhez szó­ló gyásszal intonálja: Zavaros a Rima, Csak az iszap maradt, Rég meghalt a Bogár Imre, Csak a híre maradt... Végezetül pedig: a ballada térbeli-időbeli szívósságát jel­zi, hogy 1952-ben egy 70 éves bukovinai székely asszony az­zal a közléssel énekelte el egyik népdalgyűjtőnknek Bo­gár Imre nótáját, hogy azt a bukovinai Istensegíts község­ben, kislánykorában, libaőrzés közben tanulta pajtásaitól. (Folytatjuk.) Sokoldalú pótkocsi A Hódmezővásárhelyi Me­zőgazdasági Gépgyártó Vál­lalat kollektívája most — hogy az ismételten nehéz betakarí­tási munkákat jobban segítsék —, ihat nap alatt elkészítették a legújabb gyártmányú, az úgy­nevezett emelve billenő pótko­csi ötven darabból álló első so­rozatát. Ez az egytengelyes, szé­les gumikerekekkel ellátott ko­csi könnyedén mozog bármilyen nehezen járható, tehát homo­kos vagy sáros, süppedős tala­jon. A szedőkomibájn mellett haladva összegyűjti a gabonát, gyümölcsöt vagy más terményt, s kiviszi a tábla végére. Ott különleges emelőszerkezetével csaknem három méter magas­ra felemeli saját rakodóterét, majd egész rakományát átönti a nagyobb, közúti szállítóesz­közre. Gyár és család - egyenrangú — Szeretem a pénzt. Nem bűn az. Ha valaki becsületes munkával szerzi, megdolgozik érte, hogy családjának és ma­gának kényelmes otthont te­remtsen, az nagyonis összefér a szocialista szemlélettel. Mert kérdem: kinek van haszna ab­ból, ha az ember hangyaszor­galmú? Nyer vele a gyár is. Csak annak fáj, aki a kocs­mába hordja, s eliszik akár két családi házra valót is. Mi a pá­rommal sohasem szórtuk a pénzt, egy forint se hullott az ölünkbe, ezért meggondoltuk százszor is, hová adjuk ki. Van látszata: házat vettünk. Ko­csim is volt, Zaporozsec, de el­adtuk, mert épít a fiam, se­gítünk neki. Nem spenóton nevelkedtem Vogel Endre, a Dunakeszi Házgyár tmk lakatosa. Ahogy szerszámfogáshoz szokott, szé­les tenyerű kezét az asztalon pihenteti, Domanovszky- fest­mények munkásalakjaira em­lékeztet. Hátát nekifeszíti a szék támlájának, domború mellkasán majd szétpattan a kockás ing. Ilyen acélizmokat csak a nehéz testi munka for­mál. — Látom, nem tartozik a fogjuk meg és vigyétek embe­rek közé. — Hát nem — mondja né­mi büszkeséggel —, de nem is spenóton nőttem fel. Az erőm régi örökség. Abban a faluban, ahol én nevelkedtem, keveset válogathattam a mesterségek között. Kitanultam a kovács­szakmát. Szavain érződik még a Ti­sza táji íz. Egy évtizede költöz­tek Dunakeszire Tiszasülyröl. Azt tartja a mondás, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar. Vogel Endre vi­szont nem a múltban szerzett érdemeiből akart megélni a fiatal gyárban. Bizonyított. Munkatársai megszerették az egyenes gondolkodású, szorgal­mas, segítőikész lakatost, aki­ről kiderült, hogy ereje mel­lett szakmai tudásban is fel­veszi a versenyt a legjobbak- kal. Ebben a pár évben egyik újítása a másikat követte. Meghosszabbította a betonke­verő lapátok élettartamát, más zárat szerkesztett a hibás konstrukciójú adagolóra és így tovább, nem nézte el a sze­me, ha valahol rendellenessé­get látott Mint hatalmas óramű... A házgyár termelése, az évi több mint négyezer lakás elké­szülése elsősorban a techno­lógiai berendezések állapotán, a betonkeverő gépek folyama­tos működésén múlik. Naponta 300—400 köbméter beton kerül a sablonokba, s hogy ez így legyen, azért Vogel Endre is felelős. Mint hatalmas óramű, olyan a gyár berendezése, s ebben a mozgó folyamatban a hajszálrugó szerepét töltik be a keverőgépek. Ha bármelyik is hibás lesz, akadályozza, sőt leállítja a gyártást. Vogel End­Baromfitenyésztő szakmunkástanulónak az általános iskolát az idén befejező, de 16. életévüket be nem töltött fiúkat és lányokat FELVESZ a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát Központi Gazdasága A felvett tanulók kollégiumi elhelyezés, és teljes ellátást kapnak. Jelentkezés személyesen, vagy levélben, az oktatási osztályon. Cím: 2943 Bábolna re, a berendezések orvosa szí­vesen bejön szombaton, vagy vasárnap is az üzembe, hogy,a háromjriűszakos hétköznapok után a' nagyobb javításokat el­végezze társaival. A Váci Mi­hály bronzkoszorús szocialista brigád tagja. Fiatalokat meg­szégyenítő a munkabírása. Ko­moly, barátságos természeté­vel csakhamar rokonszenvre talált: nemcsak szakmailag ké­rik ki véleményét, hanem mint régi kommunista, a párt­építésben is sokat segít a fia­tal gyár vezetőségének. Ö a tmk-műhely, a szállító és tá­rolótéri részleg pártalapszerve- zetének titkára. Szigorúan ve­szik ’ a párt termelésirányító szerepét A 27 tagú alapszer­vezet legutóbbi gyűlésén be­számoltatták a gépészeti osz­tály vezetőjét arról, hogy az 1974. decemberi párthatározat­ban megszabott feladatokat — a termelékenység növelését, a gépek gazdaságos kihasználá­sát a takarékos anyag- és esz­közfelhasználást — hogyan tudták megvalósítani a ■ ma­guk területén. Mintegy 120 millió forint értékű sablonnal rendelkezik a gyár, elsősor­ban a tmk-n múlik, hogy egy- egy háztípushoz tartozó 70—80 darab drága sablon élettarta­mát meghosszabbítsák. Vogel Endre a pártonkívüliek bevo­násával, a párttagokkal együtt több kommunista műszakot szervezett, a bérbevétel nagy réstót községfejlesztésre, óvo­daépítésre fizették be. A párt­ellenőrzés nem hiányzik egy munkaterületen sem: az új épülettípusok bevezetése előtt, vagyis gyártmányszerkezet­változáskor, mielőtt a döntést meghoznák bármilyen gazda­sági ügyben, a párttitkárokkal vitatják meg a gyárvezetők többek között a szervezési problémákat is. Több idő az unokáknak Fojtó, páradús a levegő a csarnok felső szintjén, ahol a keverődobok termében még jobban megszorul a felszálló gőz. Az érlelőkádak nyolcvan fokos hőségéből bőven jut ide is. — Ilyenkor arra gondolok, hogy télen kellemes a 20—25 fokos üzemben dolgozni. In­kább tűröm most a meleget, minthogy télen kint fagyos- kodjak. Míg beszél, a korlátnak dől­ve nézem az alattunk nyüzs­gő képet: a gyártósorokon da­ruk emelgetik a több tonnás sablonokat, kész paneleket. Itt dolgozik az egész Vogel család. Felesége a raktárban. A fia anyagbeszerző, KISZ- alapszervezeti titkár, most ké­szül a Szovjetunióba. Juta­lomutazás. — öt évvel ezelőtt még a Folyamszabályozó és Kavics­kotró Vállalat hajóit foltoz­tam. Már az ötvenhetediket taposom, nyugodtabb helyre vágytam, zárt üzembe. Meg- aztán több időm marad a két gyönyörű unokámra, kihasz­nálom a délutánokat, míg ve­lünk laknak. — Hogy kerültek ide JTisza- sülyröl? — A fiam miatt. Csak Szol­nokon tudott volna középis­kolába járni. Nem akartunk megválni tőle. A feleségem MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Dunakeszit találta megfelelő­nek a letelepedésre: tiszta le­vegőjű, barátságos, szép a vi­déke és közel a főváros. — Ezért hagyott fel a ko­vácsmesterséggel is? — Téved, a gépkocsiveze­téssel — nevet rám. — Ti­zenhat évig sofőr voltam a Tiszasülyi Állami Gazdaság­ban. Miért csodálkozik? Egyik szakma hozta a másikat, mondtam már, hogy szeretem a pénzt. — Inkább a munkát, lega­lább is itt a házgyárban azt beszélik magáról, hogy még éjjel is újítások motoszkálnak a fejében. — Jó, egyezzünk meg: mind a kettőt. Mások már elmondták — Ha annyira a pénz sze­relmese, hogy jutott ideje a mozgalomra? — Nem zárják ki egymást. Mint fiatal munkás, már 20 éves koromban úgy éreztem, a pártban a helyem. MA- DISZ alapító tag voltam és beléptem az MKP-ba. Az állami gazdaság pártve­zetőségében dolgozott, 1962- től pedig két évig Tiszasüly községi párttitkára volt. — Sokat tudnák mesélni az ötvenes, hatvanas évekről, a téesz-szervezésekről, de eze­ket annyian elmondták már. Nincs áz életemben semmi különös. Mindig arra vágy­tam, hogy nyugodtan dolgoz­hassak, a családomnak éljek. Amit a gyárért teszek, az kö­telesség. Minden munkásnak kötelessége. Vogel Endre — a gyári kol­lektíva javaslatára — az idén április 4-én elnyerte az épí­tőipar kiváló dolgozója címet. Horváth Anita Közös érdek A munkaszervezés és a felajánlások összhangja A több mint 5 ezer hektár földterületen gazdálkodó Her­ceghalmi Kísérleti Gazda­ságban — noha kiemelkedő, országosan is elismerésre mél­tó eredményeket mondhat a magáénak — több éve kere­sik a vezetők a munka- és üzemszervezés korszerűbb, eredményesebb formáit. Á megoldáshoz pedig növekvő mértékben járul hozzá — ép­pen a kongresszusi és felsza­badulási munkaverseny ösz­tönzésére — a gazdaság 26 szocialista brigádja. A takarékossági intézkedési terv elkészítésében és végre­hajtásában szerencsésen talál­kozott az üzemszervezés gaz­daságosabb termelést segítő szerepe a .brigádok gyakorlati felajánlásaival. Például az előbbinek köszönhetően — részletes talajtérképek segít­ségével — pontosan annyi mű­trágyát és növényvédő szert juttatnak a talajba, amennyi szükséges. S hogy az adagok megfeleljenek az előírásnak, no meg hogy minél kevesebb szóródjon el a raktár és a tábla közötti úton, ez már a brigádok munkáján, figyelmén múlik. Ugyancsak nagyobb gondosságot igényel az, hogy a keverőüzemben készített lu­cernaliszt jó részét eztán pa­pírzsák helyett ömlesztve tá­rolják. 60 ezer papírzsákot tet­tek Így feleslegessé, és csök­kent a fuvarköltség is. Nem keveset hoz a konyhára az ál­lattenyésztők felajánlása. Ki hinné, hogy ezekből a dekák­ból egy év alatt 1 millió forin­tot takarítanak meg. Mindezt egybevetve a gaz­daság szocialista brigádjai az esztendő első felére 2 millió 400 ezer forint összegű megta­karítást tűztek célul, s teljesí­tették vállalásaikat. K. Gj. A. ■ Mi történt azóta? Éppen egy éve, ugyanígy nyár derekán jártunk két ízben Százhalombattán, hogy a szerkesztőségbe beérke­ző levelek nyomán a helyszínen győződjünk meg róla: milyen, illetve valóban rossz-e az új város kereskedel­mi ellátása. A battaiak elsősorban a zöldség-gyümölcs ellátást kifogásolták. ellátást az ideiglenes piac, j aminek a megszervezését i idén is szorgalmazzuk”. — Tavaly valóban azit hit­tük, hogy a piac majd gyöke­res javulást hoz — mondotta Ferenczy Illés, Százhalombatta tanácselnök-helyettese. — Csakhogy nem egészen úgy alakultak a dolgok, mint sze­rettük volna. — Tavaly az új lakótömb mellett jelölték ki az ideigle­nes piacot, egyelőre hat asz­tallal, de megfelelő tágas terü­lettel. Nagy hírverést csap­tunk, hogy minél több kis- parcellás hozza ide az áruját a környékről. Ezenkívül fel­kerestük az iparcikk-engedé­lyes kiskereskedőket az érdi nagypiacon, hogy jöjjenek át hozzánk is árusítani. Egy-két hétig nagy volt az élénkség, aztán a termelők elmaradtak. Azt mondják, gyenge a keres­let, nem érdemes idehozni a szép árut. Így aztán csupán három-négy kistermelő jár ki rendszeresen árusítani. — Míg nem volt, állandóan sürgették az emberek ezt a piacot — mondja a tanács­elnök-helyettes. — Amikor megteremtettük a lehetőséget, nem élnek vele. Kölcsönösen több türelemmel azért majd kialakul a sok vevővel — sok áruval működő városi piac. Mi mindenesetre erre törekszünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents