Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-27 / 175. szám

4 1975. JÚLIUS 27., VASÄUNAP Nyár, Zebegény, művészet Tanulás és felejthetetlen vakáció Ez a három fogalom ma már együvé tartozik. Nyolca­dik esztendeje. Amióta nem csupán Szőnyi István hagya­tékát őrzi a zebegényi ház, a műterem és a park, hanem otthona a ma alkotóművészei­nek, művészetrajongóinak. Ötletből valóság A nyár: harsogó napsütés, tobzódó színek kavalkádja. Az ég azúrkékjétől a völgy sma­ragdzöldjéig. Zebegény: a dombtetőről be­látni az egész falut, lejtős ut­cáit, öreg házait, modern üdü­lőit, s a falu szélét nyaldosó Vén folyót. Művészet: az ötholdas park szurdokaiban itt is, ott is, mint fehér márványszobor, egy-egy fiatal lány áll modellt. Meztelenségükben nincs Semmi természetellenes: nem­csak azért, mert festők, gra­fikusok, szobrászok ülik kö­rül őket, hanem azért sem, mert itt valahogy beletartoz­nak a tájba. A papírlapokon, vásznakon megsokszorozód­nak, ugyanazok és mégis má­sok — nézőpont, stílus és egyéniség kérdése, ki mit lát meg a modellből, ki hogyan látja meg a fekvő, ülő, vagy éppen álló aktokat. És nem­csak a park ad otthont nya­ranta egy hónapra a művé­szeteknek, az egész falu: az iskola, a könyvtár és a klub. Az egyikben a szobrászok, a másikban az alkalmazott gra­fikusok, a tűzzománckészítők, vagy éppen a tér és forma alapelemeivel ismerkedők ütöttek tanyát. A park egyik zugában a keramikusok dol­goznak kicsiny műhelyükben, amelyből nem hiányzik az égetőkemence sem. A park nagyobbik része viszont a fes­tők és a grafikusok biro­dalma. A szabad iskola gondolatá­nak szülőatyja Dániel Kornél festőművész, a Szőnyi István A Savoyai-kastélyból néhány napja megkezdte költözködé­sét a ráckevei Árpád Mú­zeum. Üj helyén, a járási rendőrkapitányság által eddig igénybevett lakóépületben, amelyet a rendőrség átenge­dett, most még csak az épü­let földszintjén raktározhatja el, jobban mondva halmoz­hatja fel gazdag gyűjtemé­nyét, mindössze három eléggé szűk helyiségben. Szinte való­színűtlen, hogy a nagy és ér­tékes anyag elfér azokban, de ha a közeljövőben a lakók el is költöznek, az emeletet át­kor az indulás esztendejét idézi. — Már nem tudnám pontról pontra elmondani, hogyan lett az ötletből valóság. Sok em­ber munkája, támogatása, egyetértése kellett hozzá — ez bizonyos. Amíg felállíthattuk az első sátrakat, s vártuk az érkező hatvan művészt vagy művészetkedvelő fiatalt. Hogy mi vonzotta őket ide? Nem­csak a táj s az alkotásra ins­piráló környezet. Minden bi­zonnyal az is, hogy olyan mű­vészeket sikerült megnyer­nünk tanároknak, mint Hincz Gyula, Somogyi József, Pátzay Pál, dr. Végvári Lajos, Mizser PH és a többiek. Az ő nevük, művészi rangjuk fémjelezte az első zebegényi nyári szabad­iskolát. Diákokból tanárok A megtett út nagyon nagy. Nemcsak azért, mert az első esztendőben mindössze hatvanan, ma pedig már két­száznegyvenen tölthetnek itt egy hónapot. Azért is, mert az egykori sátrak helyén ma már korszerű faházak várják az ide érkezőket. Elkészült a szabadtéri színpad, rendsze­ressé váltak az irodalmi es­tek, hangversenyek, filmvetí­tések, mint a szabadiskola egész napos programjának ki­egészítői. És azért is, mert azok közül, akik nyolc esz­tendővel ezelőtt még diák­ként érkeztek idie, nem egy azóta művészi rangot szerzett, sőt olyanok is akadnak, akik diákként kezdve, ma már a szabadiskola tanáraként foly­tatják a munkát itt, Zebe- gényben. — Aki egyszer eljön ide, az biztos, hogy mindig visszatér — beszél Zebegényről lelkesen Beke Györgyi, akinek ez már a nyolcadik nyara itt. v — Diáikként kezdtem, ma rajz­építése befejeztéig nem hasz­nálhatja. A hurcolkodásnál a féltet­tebb darabokat Fegyó János múzeumigazgató sajátkezűleg csomagolja és személyesen ügyel átszállításukra. Sőt nem egyet maga visz át a múzeum majdani épületébe. Képünkön egy XVI—XVII. században használt gabonaszállító uszály modelljét viszi a régi helyről az újba. A modellt különben hosszas előtanulmányok alap­ján nemrég Réti Bála sziget- szentmiklósi nyugalmazott is­kolaigazgató készítette. tanári képesítésem Van, s az Iparművészeti Múzeum mun­katársa vagyok. És a kerámiaszak vezetője itt ezen a nyáron. Vertei Bea nyolc esztende­je még a képző- és iparművé­szeti gimnázium diákja volt. — Hogy mi hozott először ide? Olvastam az újságban, hogy képzőművészeti szabad­iskola nyílik Zebegényben. Pesten laktunk, de volt a túl­só parton, Dömösön egy kis nyaralónk. Ezért nagyon a szívemhez nőtt ez a táj. A má­sik ok, ami ide vonzott: egy­szer az osztállyal eljöttünk ide, megnézni a Szőnyi István Emlékmúzeumot. Nagyon sze­retem Szőnyi István festésze­tét. Akkor nemcsak a múzeu­mot néztük meg, s benne hí­res képeit, a Zebegényi teme­tést, a Kerti padot, a Sirató­asszonyokat, hanem Dániel Kornél igazgató jóvoltából be­bolyonghattuk az egész par­kot. Azóta vágyódtam ide, csak a szüleim engedélye kel­lett ... Ez utóbbit volt a legköny- nyebb megszerezni, hiszen apja jónevű grafikus, az édes­anyja pedig díszítőfestő. S hogy eljött, nem bánta meg: minden bizonnyal a Zebegény- tjen eltöltött hetek is közre­játszottak abban, hogy sike­res felvételit tett a Képzőmű­vészeti Főiskolán, amelynek azóta már a tanára lett. S ta­nár itt most Zebegényben is: az alkalmazott grafikusok ok­tatója. Élőnek megtartani És hosszan sorolhatnánk még az ide vissza-visszatérő- 'ket, magyarokat és külföldie­ket: orvosokat, tanár embere­ket, munkásokat és diákokat, akik számára a tanulás mel­lett felejthetetlerc vakációt is jelentenek az itt töltött na­pok, hetek. Mint ahogy hosz- szú lenne a sora annak is. rni minden születik itt Zebegény­ben egyetlen nyár alatt. Fest­mények és szobrok, plakátok és tűzzománcoík, grafikák, ke­rámiatárgyak és mozaikok. És igaz, őszinte barátságok, nemcsak egymással, hanem a művészetekkel is. — Élőnek megtartani Sző­nyi István művészetét és em­lékezetét, ez volt a célja nyolc esztendővel ezelőtt, s ez ma is a zebegényi szabadis­kolának — mond ars poeticát Dániel Kornél. — Ami még ezen felül van: a tudás gyara­podása, a látókör szélesülése, vagy az, hogy diákból itt érik művésszé valaki, ez már csak ráadás. P. P. Ú gy vélem, a Bogár Im­re-ballada eredetijének és fattyúhajtásainak részletes ismertetése után érdemes néhány szót szólani arról a dallamról is, amely a híres be- tyárballadához hozzátapadt, il­letve azokról a változatokról, amelyekkel a későbbi varián­sokat éneklik. Volly István népzenekutató hívta fel figyelmemet arra, hogy Bogár Imre közismert nótájának forrása Siinbnffy Kálmán népies műdalszerző (1832—1888) egyik megköze­lítőleg a balladával egyidőben keletkezett szerzeménye. Si- monffy Kálmán 1862-ben Er­délyben járt, s az akkor írt „Szabad vagyok, székely bér­cek lakója...” kezdetű nótá­jának dallamvonala lényegé­ben egyezik a később „Bogár Imre nótája” címen énekelt balladáéval. Pest megyei vo­natkozás, hogy Simonffy Abonyban volt földbirtokos. Az volt a szokása, hogy szer­zeményeit megjelentetésük előtt személyesen kipróbálta. Járta a környékbeli mulatsá­got, a helyben összeszedett cigányokat megtanította új nó­táira, s a prímási vonót kezé­be kapva, az úgynevezett „da­lidókon” maga népszerűsítette műveit. így biztosnak tekint­hető, hogy 1863-ban „Dalvirá­gok” címen megjelent gyűjte­ményében, immár „Be szépen szól a furulya” szöveggel köz­Emlékmúzeum igazgatója. Még ma is meghatódik, ami­Költözik a múzeum Koszorúzás A forradalmár költő és új­ságíró Bors László születésé­nek 80. évfordulója alkalmá­ból szombaton koszorúzási ün­nepséget tartottak a soproni Szent Mihály temetőben. Bors László síremlékét megkoszo­rúzták a városi párt- és tö­megszervezeteinek és a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetségének képviselői, vala­mint a soproni üzemek róla elnevezett szocialista brigád­jainak tagjai is. Két városban — két színpadon Szombaton tudományos ta­nácskozásokkal, táncbemuta- 'tókkal folytatódtak az 5. du- ■namenti folklórfesztivál ese­ményei. Kalocsán a Duna menti népek táncfolklórjának történetéről tanácskoztak a szakemberek, Baján pedig a népdalkörök, pávakörök és pa­raszténekkarok országos prog­ramjaira került sor. Este Ba­ján a Sugovica-parti vízi szín­padon, Kalocsán a szabadtéri színpadon mutatták be ver­senyprogramjukat a hazai és a külföldi néptánccsoportok. Fototábor a Dunakanyarban A Népművelési Intézet ren­dezésében szombaton országos fototábort nyitottak Eszter­gomban. A tábor résztvevői­nek túrákat szerveznek a Du- 'nakanyar legszebb vidékeire. Neves szakemberek tartanak előadásokat a legújabb foto­technikáról, s rögtönzött kiál­lításokon bemutatják a fotó­sok legsikerültebb felvételeit. •Augusztus 2-án zárják a fo­tósok szakmai fejlődését segí­tő országos tábort. TV-FIGYELO Kinek szólt? Csütörtökön, július 24-én, Kinga napján (a Nap kelt 4 óra 10 perqkor. nyugodott 19 óra 30 perckor) Falujárás címmel érdekes ri­portműsort sugárzott a televí­zió. Gyakorlatilag második műsorvezetőként működött közre dr. Soós Gábor mezőgaz­dasági és élelmezésügyi állam­titkár; ő válaszolt a riporter legégetőbb mezőgazdasági té­mánkkal, az igen nehéz körül­mények között folyó aratással kapcsolatos kérdéseire, ő hív­ta egyenes vonalon három me­gyénk mezőgazdasági veze­tőit, hogy „élőben”, a szemünk láttára, fülünk hallatára kap­jon — s kapjunk — tájékoz­tatást’az aratás percre kész helyzetéről. Volt még ebben a műsorban szép, komoly hang­vételű riportfilm egy vízima­lomról, lírai hangulatú beszél­getés egy idős parasztasszony- nyal a kenyérről, beszélgettek egy mezőgazdasági gépszere­lő-javító mozgóbrigád tagjai­val, a mezőgazdaságban dolgo­zó diákokkal. Szóval érdeke^, jól szerkesztett, jól vezetett műsor volt. Valami mégis kér­déses maradt. A kérdés mindössze ennyi: kinek szólt ez a műsor, amely­ből éppen azt tudtuk meg kö­rültekintő részletességgel és .életszerűen elmondva, hogy a mezőgazdaságban e napokban mindenkire szükség van — még a múzeumi tárgynak el­könyvelt kézi kaszákra is? Ha ugyanis ennyire sürgető a helyzet, aligha valószínű, hogy egy olyan napon, melyen a napnyugta 1 óra 5 perccel ké­sőbb van, mint e műsor kezde­te (18 óra 25 perc), éppen cm­érdekeltek. ültek le a képer­nyő elé, félbehagyva a legsür­gősebb munkákat. S mivel a városi lakosság meg épp ez idő tájt szokott készülődni a va­csorára, vagy még hazafelé bumlizik buszon-villamoson, rájuk se nagyon számíthatott a műsorszerkesztőség. Marad­tak a vakációzó diákok — akik a strandról, a nyaralókkal, szabadságon levőkkel együtt, még el se indultak hazafelé — és a nagymamák-nagypapák, akik javában sétáltatták az enyhe alkonyatban az uno­kákat. És maradt a dohogó jegyzetíró, aki maga is aligha, nézte volna meg ezt a jó mű­sort, ha nem ez a foglalkozása. Balzac. Hétrészes új soro­zat indult Balzac és Hanska grófnő szerelméről. A len­gyel—francia koprodukciós vállalkozás első részének ve­títése után korai lenne bármit is mondani azon túl, hogy a Hanska grófnőt játszó Beata Tyszkiewicz nagyon szép, és a Balzacot alakító Pierre Mey- rand alkatilag és maszkban is igen hasonlít a nagy íróra. (Valamint hogy máris nyilván­való: Szabó Gyula szinkron­hangja ebben a szerepben jó­val rangosabb színészi munka, mint a szerény képességű fran­cia színész alakítása.) Művészeti Magazin. Versenyfu­tás a viharral — ezt az alcí­met adhatnánk ennek a Ti- hanyból élőben közvetített, a körülmények és a gyenge riporteri munka miatt is zilált­nak, kapkodónak tűnő, laza szerkesztésű műsornak. Egy óra a képernyőn rengeteg idő; a látottak nem álltak arány­ban ezzel a hosszú időtartam­mal. íúljelentkezés a szolgáltatási szakmákban A MŰM tájékoztatója a szakmunkástanulók beiskolázásáról Hatvanegyezer-háromszáz ta­nulót várnak a szakmunkás­képző-intézetek az 1975/76-os tanévre. Május 31-ig az első évesek tervezett létszámának csak 83 százalékát vették fel. Ez a szám alacsonyabb az elő­ző évinél. Különösen szembeötlő a ta­nulóhiány a gép- és műszer­ipari szakmában, de nem volt kielégítő az érdeklődés a he­gesztő, kovács, öntő, ács-áll­ványozó, tetőfedő, vasbeton­készítő, vízszigetelő, cipész és bognár szakmák iránt sem. Túljelentkezés volt viszont a kereskedelmi, szol­gáltatási és ruhaipari szak­mák iskoláiban. Természetszerűleg május vé­gével korántsem zárultak be a szakmunkásképző intézmé­nyek kapui. A pályaválasz­tási esélyeket hosszabban la­tolgató fiataloknak alkalmuk van még felvé­telüket kérni. Rajtuk kívül 7000 fiatal je­lentkezését várják az intéze­tek augusztusban, az egye­temi felvételek lezárása után. FÜStÖS kepek. Könyvheti könyvsiker volt Lakatos Menyhért Füstös képek cí­mű könyve, mely egyszerre regény, szociográfia, cigány folklór. Egy ilyen sajátos vi­lágban játszódó, sajátos stílusú műből a Nyitott könyv műso­rában keresztmetszetet adni életveszélyes vállalkozás. Mi- hályfy Sándor rendezése nem is tudta hitelesen megteremte­ni a történet légkörét és a sze­replők karakterét. Egzotikum és drámázás lett belőle hiteles valóság és valódi dráma he­lyett. Csak egyet ajánlhatok: aki tudja, olvassa el a köny­vet, amely messze "nem azonos ezzel a műsorral, illetve az eb­ben látott részletekkel. T. L ■ BÉKÉS ISTVÁN; © (i3oaár 3 mre nótái ja zétett nótájának az említettel lényegében azonos dallamra már korábban, a jelzett dali­dókon vált ismertté és terjedt el. A „fülbemászó” dallam, kü­lönböző áttételekkel tapadt a „Bogár Imre nótájáéhoz, s máig fennmaradt. Illetve pontosabban: főleg így maradt fenn. Néhány évvel ezelőtt a Ma­gyar Rádió népzenei osztálya felkért, hogy a „Bogár Imre nótája” napjainkban élő vál­tozataiból, a hiteles Bogár Im­re históriával egybevetett mű­sort készítsek. Ekkor ismerkedtem meg a Rádió magnószalagtárában őr­zött Bogár Imre nóták válto­zatainak sokaságával. Néhány példával kísérletet teszek arra, .hogy a nótaformá­ló fantázia széles sávját érzé­keltessem. 1960 elején készült például az a felvétel, amelyen Buko- vits Lajos énekli a maga mód­ján átformált betyámótát Gärtner István és Gärtner La­jos hárfakísérete mellett. Ez utóbbi adat azért is érdekes, mert a hárfázó Gärtner-test- vérpár állítólag a Herendi Porcelángyár alapítójával ha­zánkba a múlt század derekán bevándorolt szakmunkások há­zi muzsikusainak ivadéka. Bu- kovits nótaszövege az alföldi lovasbetyárt a Bakonyba tele­píti át, s minden betyárkép­zetünktől idegen módon — szivarral a szájában lépteti be a kivilágított bakonyi csárdá­ba. A Bukovits-variáns frap­páns fogalmazása, hogy a sze­Századimk húszas éveiben újra feltámad Bogár Imre. gényeket támogató, gazdago­kat támadó betyárkodást így jellemzi: — „szegényeket gaz­dagítunk — gazdagokat fosz­tunk”. — A bensőséges érzés­sel énekló Bukovits egyébként a Bogár Imre-ballada hagyo­mányos dallamát éppen úgy elforgatja, mint ahogy a tör­ténetet elkanyarítja a törzsö- kös fogalmazástól. Mikor a kölcsön vett vándormotívum­mal Bogár Imrét felugrasztja a bitószékre és bánatos szem­mel az éghez fohászkodtatja, még csupán a ponyvái betyár­rigmusok szokvány-jámborko­A „bedobás ponyva” terjesztet­te-torzátotta a Bogár Imre-histó­riát. I ft i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents