Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-26 / 174. szám

r 1975. TCLIUS 26., SZOMBAT %m<w Óriás pavilonok Budaörsön Budapest határán kívül sor­ra épülnek a hatalmas raktár­csarnokok, Budaörsön pe­dig az ország legnagyobb tá­rolótelepe, a 13 200 négyzetmé­ter alapterületű Ravill-raktár. Mellette hamarosan megkez­di az Amfora és a Csepel Nagy­kereskedelmi Vállalat is az építkezést, egy 20 ezer négy­zetméteres csarnokot állítanak fel. A Ravill-raktár másfél milliárd forintnyi értékű áru tárolására lesz alkalmas. A műszaki átadásra decemberben kerül sor, de a pavilon mint­egy 40 százalékában már ott sorakoznak a különböző elekt­romos háztartási gépek, tele­víziók, rádiók — folyamatosan telepítik be a már elkészült csarnokrészeket. Gárdos Katalin felvitelei Koszorúzási ünnepség Schönherz Zoltán emléktáblájánál Schönherz Zoltán, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakja születésének 70. évfor­dulója alkalmából pénteken koszorúzási ünnepséget tartot­tak a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjá­ban levő urnájánál. Az MSZMP Központi Bizott­sága nevében Katona István, a Népszabadság főszerkesztője és Vass Henrik, a Párttörténeti Intézet igazgatója, a Központi Bizottság tagjai; a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség képviseletében Borbély Gábor, a KISZ KB titkára, dr. Alföldy Árpád, a KISZ budapesti bizottságának tit­kára és Katona Lajosné, a KISZ KB tagja helyezett el .koszorút. A kegyelet virágai­val borították az urnát a Bu­dapesti Műszak Egyetem Schönherz Zoltán Kollégiumá­nak képviselői, s koszorút he­lyeztek el a hozzátartozók, az egykori harcostársak is. Kongresszus után Szövetkezeti mozgalom, széles társadalmi alapokon A XI. pártkongresszus do­kumentumai meghatároztak társadalmi viszonyaink és szo­cialista építőmunkánk tovább­fejlesztésének soron levő és távlati feladatait. A dokumen­tumok tényleges szerepüknek megfelelő hangsúllyal foglal­koznak a szocialista szövetke­zeti mozgalommal, s meghatá­rozzák azokat a tennivalókat, amelyek a szövetkezeti moz­galomra hárulnak a gazdasági tervek és társadalmi célok megvalósításában. Pest me­gyében a 120 önálló fogyasztá­si szövetkezetnek mintegy 200 ezer tagja és 11 ezer alkalma­zottja van. Akiskereskedelemi ellátásban 53, a vendéglátásban pedig 61 százalékos az ará­nyuk, csaknem kizárólagosan a szövetkezeti kereskedelem látja el a nagykáitai és a do­bást járást. A fogyasztási szö­vetkezetek szervezik a kisüze­mi mezőgazdasági termelést, azok vásárolják fel a megter­melt zöldség és gyümölcs egy- harmadát, a baromfi, a tojás felét, a mézet, a nyulat, a csi- gát-galambot, szinte teljes mennyiségben. A mezőgazda­sági szakcsoporthálózat 124 szervezete segíti a kisparcellás gazdaságok termelését; 128 településen működik takarék­szövetkezet, a lakosság betét- állományának majd 18 száza­lékát kezelik, s mind fonto­sabbak a lakásépítő és fenn­tartó szövetkezetek. A közelmúltban a MÉSZÖV elnöksége a kongresszus hatá­rozatai alapján elemezte a to­vábbi tennivalókat. Sokrétű tennivalókról beszélgettünk Tuza Sándorné dr.-ral, a MÉ­SZÖV elnökével és Hoffmann Zoltán általános titkárral. — Nemcsak az elnökségi ülésen, illetve üléseken, ha­nem taggyűléseken, és sóik más szövetkezeti fórumon is téma volt már a jövő — mondta Tuza Sándorné, Hatmilliárdos árbevétel Építők munkásszálláson Javultak az élet- és munkakörülmények Nyolcvan százalékuk ebédel üzemi konyhán Pontosan hatvan munkahe­lyen — különböző települése­ken — dolgozik a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat ' munkásgárdája. Lakásokat épít Szentendrén, csillagvizs­gálót Pencen, üzemi épülete­ket a Csepel Vas- és Fémmű­ben, étkezdét, irodaházat, für­dőt a Csepel Autógyárban. gyárat bővít a Csepeli Papír­gyárban. Penc kivételével a többi ál­landó munkahelynek tekinthe­tő, hiszen 15—20 éve dolgoznak a munkások ott, s így munka- és életkörülmé­nyeik azonos szinten van­nak az üzemi dolgozóké­val, Öltöző, fürdő, étkezde s állan­dó felvonulási épület áll ren­delkezésükre. Természetesen, ahol egy-két évig dolgoznak, ott nem kifi­zetődő állandó épületet felhúz­ni szálláshelynek, ezeken a he­lyeken ÉRDÉRT faházakban laknak a dolgozók. Az ilyen, tehát az úgynevezett felvonu­lási létesítmények tervezésénél a gazdasági vezetők minden esetben kérik a szakszervezeti bizottság véleményét, s esze­rint cselekednek. A kivitelezé­si munka derekáig nincs is semmi gond, hiszen előre meg­tervezett munkáslétszámra ké­szültek az épületek, viszont a befejező szakaszban ennek a háromszorosa dolgozik, s így ez esetben nincs biztosítva a szociális normáknak megfele­lő öltöző, vagy tisztálkodási le­hetőség. Magyarán rend és fe­gyelem helyett zsúfoltság ural­kodik. Az élet- és munkakörülmé­nyek helyzetét gyakran ront­ja egyes dolgozók fegyelmezet­lensége, nemtörődömsége: az elmúlt négy esztendőben a vál­lalat több mint 300 olajkály­hát vásárolt, mégis hideg ma­radt a télen a legtöbb öltöző. Üzembe helyezés után ugyan­is rendre eltűntek a mozdítha­tó, bár szükséges alkatrészek, s így működés, azaz melegítés helyett hidegen árválkodtak az öltözőkben. Néhány ember rongálása miatt százak fagyos- kodtak a téli időszakban. A vállalat nagy gondot for­dít az üzemi léka él is ezzel a lehetőséggel. Az állandó jellegű szállókon a meleg vacsora is igénybe vehe­tő, az ételek minőségét és mennyiségét a műhely- és szállásbizottságok rendszeresen ellenőrzik. S ahol hiányosságok, rend­ellenességek voltak, pél­dául Szentendrén és Gö­döllőn, leváltották a kony­hai személyzetet és a ve­zetőt. Azokról a dolgozókról sem fe­ledkeznek el, akik munkakö­rükből adódóan állandóan jár­ják a különböző munkahelye­ket: az autódarusokról, a föld­munkagép-kezelőkről. A tava­lyi esztendőtől kezdve olyan ebédjegyet kapnak, amiért a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat éttermeiben, büféiben jó és kiadós étel vásárolható. Megközelítőleg a vállalat dolgozói közül ezren veszik igénybe a szállókat, 500-an az Építőipari Szolgáltató Vállalat, 500 pedig a saját kezelésű — Vác, Gödöllő, Szentendre — szállókban laknak. A fő cél az, hogy mind a saját, mind a bé­relt szállók legalább a harma­dik osztálybeli minőséget elér­jék. S ezt meg is valósították eddig. Évente egy-egy szállót, mind az épületet, mind a berendezést felújítják, hogy minél korszerűbb körül­mények között éljenek a dol­gozóik. A fenntartási költsé­gek az elmúlt években nagy­mértékben — 40 százalékkal — emelkedtek, ennek ellenére a vállalat e költségnövekedés­ből semmit nem hárít a dol­gozókra! A. 3. • A fogyasztási szövetkeze­tek munkáján belül a kereske­delmi tevékenységgel találko­zik a leggyakrabban a lakos­ság. Közismert, hogy a keres­kedők jó, vagy kevésbé jó munkája közvetlenül kihat a vásárlók közérzetére is. A ke­reskedelmi ellátás tehát fontos politikai kérdés. Milyen ered­ményeket és milyen feladato­kat említetne ezzel kapcsolat­ban? — Valóban így van, a fo­gyasztási szövetkezeteknek meghatározó szerepük van a gazdasági építőmunkában és az életszínvonal-politikában. Szövetkezeteink Pest megyé­ben — úgy vélem — eddig is jól szolgálták ezt a célt. A kis­kereskedelmi forgalom a IV. ötéves terv első négy évében több mint 58 százalékkal, a tervezettnél nagyobb mérték­ben emelkedett. Az idén a kis­kereskedelem és a vendéglá­tás árbevétele előreláthatólag megközelíti a hatmilliárd fo­rintot. — Hangsúlyozni szeretném, hogy a forgalomnövekedésből származó bevétel jelentős ré­szét már eddig is a meglehe­tősen elmaradott üzlethálózat fejlesztésére fordítottuk. A negyedik ötéves terv eddig el­telt időszakában 34 ezer négy­zetméteren 187 új üzletet nyi­tottunk, s az idei újabb 6 ezer Semmi sem vész kárba >» Évi 84 vagon húsliszt Fehérjeüzem a „csirkegyár” mellett Ki nem ismerné a szólást, ami a chicagói vágóhídról szü­letett a század húszas-har­mincas éveiben: „Elöl bemegy a marha, hátul kijön a bifsz- tek!” Ez jut eszembe Her ná­don, miközben a Március 15. Tsz baromfifeldolgozó üze­mének főmérnöke, M. Tóth József végigkalauzol a „csir­kegyáron”: elöl bemegy a Hunniahibrid, hátul kijön a mirelit áru — mell, comb, ap­rólék. Mi is hátul jövünk ki, s két további jókora épület bukkan elő az üzem melletti kiserdő mögül. — Hát azok? — Az egyik a kazánház, az a nagyobbik pedig a fehérje­üzem — magyarázza a főmér­nök. — Érdemes megnézni, az egyetlen az országban ... — Ügy érti, hogy nincs több fehérjeüzemünk? — Az egyetlen, amely köz­vetlenül a baromfifeldolgozó melle épült, s kizárólag annak melléktermékeit dolgozza fel fejezi be M. Tóth József tempósan. — A kapacitása étkeztetésre, j pedig pontosan akkora, hogy minden munkahelyen biztosít­ja ezt, s a dolgozók 80 száza­elegendő legyen a barom­fiüzemből naponta kikerü­lő melléktermékek, hulla­dékok feldolgozásához. Ami onnan két műszákban kikerül, azt három műszakban dolgozzuk fel húslisztté és — újabban — várlisztté. Mégpe­dig teljesen zárt rendszerben! — Az mit jelent? — Azt, hogy a hulladék — a toll, a bél stb. — föld alatti csöveken jön a baromfifel­dolgozóból a fehérjeüzembe, az emeletről zárt csőrendsze­ren át jut le a földszinti he­lyiségben levő autoklávokba, szóval, innen már csak a tel­jesen szagtalan, értékes állati fehérjék kerülnek ki: a vér­liszt és a húsliszt. — Melyikből mennyi, éven­te? — Említettem, hogy a kapa­citást a baromfiüzeméhez mé­retezték: napi 40 ezer darab csirke melléktermékéhez. Eb­ből az idén 84 vagon húsliszt készül, amit mázsánként 860 forintos áron értékesítünk. Nem rossz! Mintha gondolataimban ol­vasna, hozzáteszi: — Nem rossz ár, de még ennél is értékesebb a vérliszt: 1800 forintot kapunk érte má­zsánként! Ennek gyártását az idén kezdtük, üzemvezetőnk, Murányi Szabolcs irányításá­val. Ö korábban is fehérje­üzemben dolgozott, s tudta, hogy a külön feldolgozott vér többet ér, mintha a többi mel­léktermékkel együtt dolgoz­zuk fel húslisztnek. Ugyan­csak az ő javaslatára kezdtük meg — két hónapja — a zúza- háí hasznosítását: a belőle készült ipari zsírt porítva keverik bele a hiz­laló tápokba. — Hova szállítják a fehér­jekészítményeket? — Az idei évre a Bajai Ál­lami Gazdasággal kötöttünk szerződést, oda szállítjuk a legtöbb hűslisztet; ott szemes- takarmány-őrleményekkel, ás­ványi anyagokkal és vitami­nokkal keverik, s az igy elő­állított tápot részint saját ál­lattenyésztésükben hasznosít­ják, részint értékesítik. Szál­lítunk továbbá Biharugrára a halgazdaságnak, és az inárcsi Március 21. Tsz-nek. Vérliszt­ből az idén még csak kísérleti gyártást folytatunk, egyelőre — igény szerint — az említett partnereknek. Jövőre ezt a gyártást is szeretnénk felfut­tatni. Ny. E. négyzetméterrel megközelítő­leg teljesítjük negyedik ötéves tervünket. — Az üzlethálózat kapcsán kell szólnunk — szólt közbe Hoffmann Zoltán — arról, hogy jobb és kulturáltabb ke­reskedelem kifejlesztésére tö­rekszünk, természetesen. Ez többet foglal magában, mint a bolthálózatot. A 32 ÁFÉSZ-el- nöíkkel például azt vitattuk meg, hogy a jobb ellátás érde­kében nemcsak a nagykeres­kedelmi vállalatokkal kell az eddiginél jobb kapcsolatokat kiépíteni, hanem az eddiginél jobban kell keresnünk az úgy­nevezett helyi árualapokat is. Szeretnénk a termelőszövetke­zetekkel, az állami gazdasá­gokkal és az ipari szövetkeze­tekkel társulásokat létrehozni. Hangsúllyal szólnak a kong­resszusi dokumentumok a bel­ső tartalékok felhasználásáról, a takarékosságról, a célszerűbb eszközcsoportosításokról. A Fo­gyasztási Szövetkezetek Or­szágos Tanácsa júniusi ülésén a XI. kongresszus határozatai­nak szellemében vitatta meg a szövetkezetek szocialista voná­sai erősítésének témáját és a mozgalmi tennivalókat is. Legalább a vidéki átlagot • Ezzel IcapcS'-oHatban szót kell ejtenünk arról: Pest me­gye muixkásmegye. Miként tükröződik ex a fogyasztási szövetkezetek összetételében és a célok meghatározásában? — Az országos tanács emlí­tett ülésén a Pest megyei MÉ­SZÖV nevében felszólaltam — mondja Tuzáné dr. — El­mondtam, hogy az egyik leg­nagyobb munkásmegyében ak­kor folytatunk igazán munkás- podifcikát, ha legalább a vidé­ki ellátás országos átlagát el­érjük. Jelenleg ugyanis az eredmények ellenére sem ál­líthatjuk ezt. A fokozott ösz- szefogás és koncentrálás je­gyében itthon, a magunk há­za táján, az elnöki üléseken több javaslatot is előterjesz­tettünk, s ezek jó része már határozattá emelkedett. Ilyen például, hogy a MESZÖV-höz tartozó valamennyi ágazatban erősítiük a belső ellenőrzést, hatékonyabbá tesszük a revi­zori iroda munkáját. — Fontos feladatunk — ve­szi át a szót ismét Hoffmann Zoltán — az évi 12 milliós ta­karékossági terv teljesítése, s hogy ez sikerüljön, ehhez fe­lül kell vizsgálnunk a költsé­geket. Szükséges a jobb kap­csolatok kiépítése a MÉK-kel, a konzervgyárakkal, a hűtő­házakkal, azért is, hogy vala­mennyi felkínált árut át tud­juk venni és értékesíteni. Feladatunk a jelenlegi szak­csoportok megerősítése, me­zőgazdasági szakemberek al­kalmazásával; továbbra is szorgalmazzuk az intenzív, fó­lia alatti zöldségtermesztést. Azt is el kell érni, hogy a szö­vetkezetek több lakossági szol­gáltatást nyújtsanak, döntően a munkás lakta területeken. Az ipari üzemekben — azok­kal együttműködve — meg kell szerveznünk az üzemi ét­keztetést és a belső áruellá­tást, elsősorban a létrehozan­dó munkás fogyasztási tagoza­tok útján. Ezek mind olyan fontos célkitűzések, melyek nagyobb anyagi befektetés nélkül, csupán jobb szervezés­sel, kétségtelenül koncentrál­tabb figyelemmel és munkával megoldhatók. — Mindehhez gondosabb ká­dermunka járul majd, elmé­lyültebb oktatással és egy sor más feladattal — mondja Tu­za Sándorné dr. — Tudato­sabban kell törekednünk a kádermunka tervszerűségére. Pest megye az ország legna­gyobb munkásmegyéje, ennek ellenére csak most értük el, hogy az ÁFÉSZ-ek igazgató­ságában a korábbi hat-hét százalék helyett harminchá­rom, a felügyelő bizottságok­ban harminchét százalékos lett az arányuk, akárcsak a takarék- és a lakásszövetkeze­teknél. — Ugyancsak a kongresszus iránymutatása alapján növel­jük a szövetkezetek társadal­mi bázisát. Bár minden hete­dik felnőtt ÁFÉSZ-tag a me­gyében, nagyok még a fej­lesztési lehetőségek elsősor­ban a városokban és az agg­lomerációs községekben. Az új, nagyobb egységek létre­hozását tagszervezési munká­val kötjük össze. Az SZMT és a MÉSZÖV együttes intézke­dési tervében foglaltaknak megfelelően ahol jelentősebb számú üzemi munkás dolgo­zik, létrehozzuk a munkás- tagozatokat. Elsősorban Nagy- kátára, Tápiószelére és Zsám- bokra gondolunk. Az üzemi demokrácia támaszai • Szövetkezeti mozgalomról beszélőnk, amely társadalmi alapokon nyugszik. Milyen eredményeket tud felmutatni a szövetkezetekben a szocialista munkaverseny-mo-zgalom? — Erről azt mondhatom, hogy a kongresszusi munka­versenyben rendkívüli módon fellendült, jelenleg például 343 brigád mintegy két és fél ezer brigádtaggal verseng a szocialista cím elnyeréséért. Az a határozott célunk, hogy ezt a számot tovább növeljük, a tartalom érdekében: a szo­cialista munkaverseny-moz- galom az alapja eredménye­inknek és a szocialista brigá­dok az üzemi demokrácia leg­főbb támaszai is. Komáromi Magda Területi vízügyi munkabizottságok alakulnak A vízgazdálkodási egységet alkotó térségekben, a vízügyi igazgatóságok működési terü­letén többféle szervezet, intéz­mény foglalkozik vízügyi mun­kálatokkal, a víz elosztásával, szolgáltatásával, felhasználásá­val, új vízgazdálkodási léte­sítmények építésével. Az e te­rületeken megvalósítandó víz­gazdálkodási feladatok egysé­ges és összehangolt végrehaj­tása, elsősorban, a vízügyi lé­tesítmények tervezése, építése és vízszolgáltatás koordinálása érdekében adott ki új rendel­kezést az Országos Vízügyi Hi­vatal elnöke arról, hogy min­den vízügyi igazgatóság kör­zetében létre kell hozni az adott térségben működő víz­ügyi szervek rendszeres és fo­lyamatos munkakapcsolatáról gondoskodó területi vízügyi mu nlcabizottságot. Az országban 12 területi vízügyi munkabizottságot ala­kítanak. A szervezési munká­latokat már megkezdték, s még az idén létrehozzák az első területi vízügyi munka- bizottságokat. 4

Next

/
Thumbnails
Contents