Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-17 / 166. szám
Krízis után az MM-ben Eredményes félesztendő Minden túlzás nélkül állíthatjuk: a világgazdaságban végbement bonyolult változások kedvezőtlen hatásai megyénkben legérzékenyebben a Mechanikai Műveket érintették. Nemcsak közvetetten, mert termelési értékükből a korábbi években csaknem fele aránnyal részesedő fontos gyártmányukat, az olajkályhát kellett — a szükség diktálta döntés alapján — leírni, s helyette más termékek gyártását beveze trú. — A krízis elmúltával hol tart ma a Mechanikai Művek, milyen eredményeket hozott az idei esztendő első fele? — kérdeztük Heinrich János műszaki igazgatótól. — Valóban érzékenyen érintette vállalatunkat az olaj- kályhagyártás korlátozása. Nemcsak foglalkoztatási gondokkal kellett megküzdenünk. Rendkívül rövid idő alatt olyan új (érmék gyártására kellett berendezkednünk, amelyeknek készítéséhez nincs szükség nagyobb beruházásra és meglevő gépeinket is felhasználhatjuk. Alapvetően sikerült megoldani a legégetőbb Csendben F eltehető, sőt, szinte bizonyos, a ceglédiek túlnyomó részének fogalma sincs arról, hogy idén, az esztendő végére kétszer annyi kórházi ágy lesz a városban, mint volt öt éve, az új kórház átadásakor. Aligha kétséges, hogy arról sem sokat tudnak az alföldi település lakói, ami a szennyvíztisztító rendszer bővítése körül történt, történik — a tervdokumentáció kidodgoztatá- , sa, jóváhagyása, az anyagi fedezet megteremtése, a kivitelezés gazdájának megtalálása sitb. —, mindkettőt majd csak akkor veszik észre, amikor birtokukba keiül, azaz használni kezdik. Vannak a településfejlesztésnek látványos, mindenkinek napról-napra szembetűnő mozzanatai — mint amilyen például a nagykőrösi víztorony építése ezekben a hónapokban —, a feladatok többsége azonban szinte rejtve marad, végrehajtásuk csendben megy végbe. Igaz, sok mindenről értesülnek az emberek, sok mindent látnak. Hiszen ha akarnák, akkor sem titkolhatnák a tápiógyörgyeiek elől, hogy új általános iskola épül a községben, ám azt, hogy hány tanterem — nyolc — lesz benne, milyen más helyiségek kapcsolódnak hozzá, az érintett tanácsi vezetőkön kívül aligha tartja számon bárki is. Majd akkor ítéltetik meg az egész, amikór a gyerekek azzal jönnek haza: „az új iskolában __” S akkor se m biztos, hogy mindenkinek kedvező lesz a Véleménye. Sőt! Ahogy másutt, úgy Györgyén szintén lesznek majd szigorú kritikusok, akik fanyalogva elismerik bár az iskola újdonságát, szerepét az oktatás feltételeinek javításában, ám ezernyi „de” szócskával körítve, miért nem tökéletesebb ez, miért nem korszerűbb az. T apasztalható, hogy a települések, intézmények csendes fejlődése sokak számára olyasmi, amit már észre sem kell venni, ami természetes. Az így vélekedők csupán azt tartják eredménynek, haladásnak, ami „nagy dolog”, azaz látványos lépéseket tesz lehetővé. Holott nagy dolog, hogy Abony- ban folyamatosan építik a belvízrendezés csatornáit, tavaly egymillió forintot költöttek erre, s mire befejeződik teljesen a munka, beletelik néhány esztendő, kiadatik további tekintélyes summa. Ki veszi észre, ki tartja fontosnak? Néhány szakember, tanácsi tisztség- és tisztviselő. A lakosság majd csak azt állapítja meg — ha azt is egyáltalán —, hogy „eltűnt” még nagyon csapadékos esztendőkben is a víz, nem okoz annyi gondot, galibát, mint korábban. A csendes munka, a látványosságok hláni'a a tanácsok egy részét abba az irányba nyomja, hogy „tegyünk már mi is valami nagyot”, mert úgy hiszik, ha ez nem tői •inik meg, akkor a lakosság nem ismeri el a munkát, nem lát „fejlődést”. Lehet, maguk a fogalmak is megérdemelnék a részletes vizsgálatot, hiszen valójában kevesen j tudnak válaszolni arra, mit kell egy-egy település esetében fejlődésen érteni, de ennél is fontosabb az, hogy a lakosság nem észleli, érzékeli, s ezért lebecsüli a kis lépéseidet, a csendes folyamatosságot, a településen már elért szint megtartását. Maradjunk még Abony- nál. A nagyközség tanácsa kezdeményezésére, s szünetet nem ismerő erőfeszítései közepette kibontakozik a községszép ítéri mozgalom, de rögtön tegyük hozzá: sokaknál még az.t sem lehet elérni, hogy a saját házát, udvarát, a a portája előtti járdaszakaszt rendbe tegye, s úgy is tartsa. Azaz azo-k, akik másokkal szemben nagyon is magasra helyezik a mércét, akik a fejlődés nagy bizonyosságait áhítozzak — sőt, követelik, s korántsem halkan —, miután jól kibeszélték magukat, csendben megülnek, annyi fáradságot sem vesznek, hogy közvetlen környezetükben rendet tegyenek. mi em népszerű erről be- szelni, s becsületére válik az abonyi tanácsi vezetőknek, tanácstagoknak, hogy mégis megteszik ezt, bár némelykor már már pirosló arccal, hiszen alapvető higiéniai követelményekre kell családokat figyelmeztetni... Nem népszerű erről beszélni, ám elfogadhatjuk-e azt a jelenlegi állapotot, hogy nincs becsülete — vagy csak nagyon csekély — mindannak, ami már megvan, amit elértünk, amit meg kell tartani először, s csak utána továbbfejleszteni?! Beletörődhetünk-e abba, hogy miközben gyarapodik azoknak a listáknak a száma, melyeken az áll, mi legyen, arra csupán a hivatalos emberek keressék a választ, miből legyen meg az, ami a kívánságok között szerepel?! Csendben, folyamatosan sok minden történt azért, hogy a lakosság mindennapi életkörülményei javuljanak, de közben elfelejtődött, vagy legalábbis háttérbe szorult, hogy a közösség megtanulja megbecsülni saját erőfeszítéseinek eredményeit. Ezért, hogy ötven meg száz aláírás gyűlik a beadványra, amikor az utcai közvilágítás bővítését kéri a település egy részének lakossága, ám már csak húszán vannak, akik segítenek az oszlopok gödrének kiásásában, s lélek sem akad szólásra, akkor, amikor csörömpölve hullnak le a búrák, körték a garázdák köveitől! S persze, a hivat- kozásnyi apró példa sok minden másra kiterjeszthető, mert sajnos, bőséges az . illusztráció ahhoz, hogy a józanul gondolkozók napról napra meghökkenjenek. Jó, hogy a tanácsok túlnyomó része megértette a csendes munkálkodás döntő jelentőségét, s a csendességet nem adja fel a hangosak biztatására. S mert ma már ez a jellemző, napirendre kerülhet az is, hogy amit csendben elértek, azt — megbecsültessék. Mészáros Ottó gondokat, de jut tennivaló a második félévre is — ami a pótlást illeti. — Féléves tervünket összességében teljesítettük, mintegy félmüliárd forint értékben. Törökbálinti gyárunkban 2 millió 500 ezer darab nagy- feszültségű elkroiitkondenzá- tort, Marcaliban 8 millió 500 ezer kisfeszültségűt, Alkonyban 1 millió 400 ezer metall- papírkondenzátort, valamint 173 megavar teljesítményegységnek megfelelő kondenzátort gyártottunk. Együttvéve, a tervezettnek megfelelő mennyiség hagyta el a szalagokat, noha egyes fajtákból — különféle anyagok hiánya miatt — valamivel kevesebbet gyártottunk a szükségesnél. — Ezek a már hagyományosnak mondható termékeink, bár akad közöttük egy- egy újabb típus is. Mivel a kisfeszültségű eletrolitkonden- zátorok iránt élénk érdeklődés tapasztalható a tőkés piacon, gyors ütemben bővítjük gyárt ókapa c hasunkat: öt korszerű gép érkezik, illetve érkezett az olasz Ducatti cágtőL, amelyeket a jövő hónap végére munkába állítunk. A múlt esztendő, s az idei fordulóján kezdtük meg — ugyancsak tőkés exportra — a szerszámosládák gyártását Abonyban. Ebből az első félévben 140 ezer darab készült el. Marcaliban rövidesen hozzáfognak különböző hajlékony csövek, különösen az autóiparban használatos bowden- huzalok gyártásához. Űj termékeink, amelyeket a második félévtől Marcali szállít: kipufogódobok a Volkswagen számára és sterilizáló serlegek a konzervipar gépeihez. Ugyancsak bevált, keresett új cikkünk a felfutó bak, ezeket a szervizberendezéseket is tőkés megrendelőknek szállítjuk. — Köztudott, hogy az abonyi üzem a Telefongyártól átveszi a telefonkészülékek gyártását. Ez kétségtelenül a Mechanikai Művek műszaki kultúrájához méltó feladat. Az előbb említett új termékek közül jó néhányra nem mondható ugyanez, nem szólva arról, hogy egyik-másik ráadásul anyagigényes. — Mindez nem Irévés fejtörést okozott számunkra is. Az igenlő döntés mellett szólt azonban az a tény, hogy meglevő gépeinkkel viszonylag könnyen átallhattunk ezek gyártására, ugyanakkor tőkés piacokon nyílt értékesítési lehetőségünk. A szakmai becsvággyal valóban meg kellett kissé alkudnunk, de az ellentétel sem csekély: biztos munka- alkalom a piacon keresett, megfelelő nyereséget biztosító termék. K. Gy. A. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! Rajz a Szojuz szovjet és az Apollo amerikai űrhajók mára tervezett összekapcsolásáról. Jobbra iont a Szojuz. A képen a feliratok (totálról jobbra) felül: szolgálati kabin, összekapcsolási kabin. Leni (balról jobbra): parancsnoki kabin, új összekapcsolási rendszer. AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 166. SZÁM SllA 80 FILLÉR 1973. JÚLIUS 17., CSÜTÖRTÖK A Szojuz-Apolló közös szovjet-amerikai űrprogram sorún' Ma találkozik a két űrhajó A Szojuz—Apolló közös szovjet—amerikai űrrepülésben részt vevő szovjet űrhajósok második munkanapja szerdán, középeurópad idő szerint 7 óra 30 perckor kezdődött. Alekszej Leonov és Valerij Kubászov kedden teljesítette a repülés első napjára kitűzött programot: ellenőrizték a fedélzeti rendszereket, pályamódosítást hajtottak végre, majd mielőtt nyugovóra tértek volna, csökkentették a kabin légnyomását, hogy álmukban hozzászokjanak az Apollo űrkabinjában uralkodó, a Szojuzénál alacsonyabb légnyomáshoz. Szerda délelőtt a moszkvai Inturiszt szállóban berendezett nemzetközi sajtóközpontban arról tájékoztattak, hogy az Apollo zsiliprendszere nem működik kielégítően. Ez pedig kedvezőtlenül hathat a csütörtökre tervezett dokkolásra, a két űrhajó összekapcsolására. Kis zavar kéletkezett a Szojuzon is: a fekete-fehér televíziókamera egyelőre nem közvetített képet a földre. Természetesen mindkét hiba elhárítása azonnal megkezdődött ... Szerdán délután magyar idő szerint két óra után néhány perccel a Szojuz—19 szovjet űr-hajó legénysége végrehajtotta a második pálya- módosítást, s ennek eredményeként az űrhajó ráállt az úgynevezett „szerelőpályára”, amelyen csütörtökön találkoznia kell az Apollóval. Vagyim Kravec, a Moszkva környéki földi irányító központ egyik vezetője szerdán a késő délutáni órákban foglalta össze a szovjet űrhajósok második munkanapjának eredményeit. A két űrhajón észlelt hibákkal összefüggésben Kravec bejelentette, hogy mind a Szojuz tv-kamerájának, mind pedig az Apollo egyik kapcsolószerkezetének hibáját sikerült elhárítani. Szerdán délután a szovjet televízió nézői első ízben már láthattak is egyenes közvetítést a Szojuz—19 fedélzetéről. A Szojuz—19 megszokott otthonunkká vált” — jelentette ki a szovjet űrhajó parancsnoka. Közben Kubászov fedélzeti mérnök ott lebegett mellette, hogy ily módon tegye szemléletessé a tv-nézőknek a súlytalanság állapotát. A televízió jóvoltából csütörtökön mi is szemtanúi lehetünk az űrkutatás egyik történelmi pillanatának, a Szojuz—Apollo űrrandevúnak. A maga nemében páratlan eseménysorozatot lépésről lépésre követhetjük. Ma 17 órától az űrkísérlet egyik legfontosabb részének, az űrrandevú lebonyolításának, az űhajók összekapcsolásának lehetünk nézői. A fejünk fölött 225 kilométer magasan száguldó űrhajók öt utasának tetteit figyelhetjük, s közben a tudomány egyik új korszaka születésének lehetünk részesei. (További világűrhíreink a 2. oldalon.) A helyszínen eldöntik Búza - malomba, silóba? Nyári határban — télre A Budapesti és Pest megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat ceglédi III. számú körzeti üzemétől kapott tájékoztatás szerint a 2 ezer vagon befogadóképességű silóknál napról napra növekszik a forgalom, s a nehézségek ellenére szervezetten, fegyelmezetten folyik az átvétel. A járás húsz termelőszövetkezete és három állami gazdasága hordja ide termését, de a körzeten kívül a nagy- kátai járásból is érkeznek búzaszállítsnányok. Partnereik között akadnak olyan termelőszövetkezetek is, mint például az albertirsai Dimitrov, amely felerészben Ceglédre, illetve Pilisre hordja a szemet. Az átvétel folyamatosságát nem befolyásolja az új búza magas nedvesség- tartalma, ugyanis a körzetben 15 közös gazdaság saját szárítóüzemmel rendelkezik, a i többiek pedig számíthatnak a j GFV-telep berendezésére. A felvásárló vállalat szakemberei és a gazdaságok között állandó a kapcsolat, menetközben tájékoztatják egymást az útnak indított szállítmány minőségéről, sőt már a betakarítás helyén eldöntik, hogy a malomüzembe, vagy a silóba kerüljön-e a búza. A telep 20 szocialista brigádja — közülük 16 aranykoszorús — a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny idei felajánlásait teljesítve munkaidőn túl, és munkaszüneti napokon is mindent megtesz a szezon sikeréért: legutóbb vasárnap is dolgoztak, gabonát őröltek a ma- lomüzemick, hogy ezzel növeljék a rendelkezésre álló raktárterületet. A műszaki brigádok mozgó- ügyeletet tartanak, hogy kora reggeltől késő estig és a hét végén géphiba miatt ne legyen fennakadás. Ácsa halárában a Galgavölgye—Püspök hot van Termel óts£ övetkezet 20 hektáros lucernásán siló- kombájn vágja és silózza a szarvasmarhák téli takarmányát, Tóbiás Irén felvétele Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke, az Afgán Köztársaság nemzeti ünnepe, a köztársasági nap alkalmából táviratban üdvözölte Mohammad Daudot, az Afgán Köztársaság elnökét és miniszterelnökét. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Aristides Pereirát, a Zöldfoki Szigetek, elnökét, az ország függetlenné válása alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke bemutatkozó látogatáson fogadta Eugéne McAulifíe-t, a t Amerikai Egyesült Államok rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Batin Dorzs hadseregtábornok, a Mongol Népköztársaság honvédelmi minisztere, szerdán — Czinege Lajos vezérezredesnek, a Magyar Nép- köztársaság honvédelmi miniszterének meghívására — hivatalos baráti látogatásra, katonai küldöttség élén, Magyarországra érkezett. Czinege Lajos szerdán este fogadást adott a Batin Dorzs vezette küldöttség tiszteletére. A fogadáson megjelent Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese is. I * A
