Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 163. szám
item ^S£?jr W KTumtm 1975. JÜLIUS 13., VASÄRNAP NAGYMAROS 75 Vallomás a Dunakanyarról Ma, vasárnap délelőtt 11 órakor nyitja meg Barin- kai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára a nagymarosi művelődési házban Kemény Éva, Sós László Munkácsy-díjas grafikusművészek és Dob- rovits Ferenc festőművész közös kiállítását. A tárlat júliusban tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig. A három művész közös kiállítását együttesen rendezte a Dunakanyar Intéző Bizottsága, Nagymaros Nagyközségi Tanácsa és a Magyar Népköztársa- * ság Művészeti Alapja. Közös alkotás szülötte: SO-KY Nagymaros, Szentendre, Vác, Zebegény mellett megyei és hazai képzőművészetünk egyik látványforrása és műhelye. Kicsit másképpen, mint a többi. Az ország minden részéből, de leginkább a fővárosból érkeznek ide festők, grafikusok, állandó vendégek a Művészeti Alap alkotóházába. Az utóbbi időben bővült a művészek kapcsolata a Duna-parti nagyközséggel, az alkotóház a nagymarosi közművelődés szerves része lett. Ez az újszerű összefogás azt eredményezte, hogy a „Nagymaros ’75” keretében tárlatsorozatot rendeznek két kiállítóhelyiségben. A művelődési központban ezúttal Sós László, Kemény Éva, a SO-KY néven ismert grafikusházaspár, továbbá Dobrovits Ferenc mutatkozik be régi, de főleg új művekkel. Kemény Éva és Sós László hosszú évek óta dolgozik itt, és példásan kiveszik részüket a társadalmi munkából is. Az már rendszeres gyakorlat, hogy Nagymaroson állítják ki új kollekciójukat, legutóbb is olyan sorrendben, hogy ötven plakátból álló sorozatuk a Nemzeti Galériából érkezett, s a nagymarosi tárlat után Moszkva fogadta alkotásaikat 1973-ban. Mindezt eszmeileg mélyen elkötelezett és a formarendszert illetően elegáns vonalvezetésű művészetüknek köszönhették, melyet a varsói és bmói grafikai biennálékon szerzett díjuk is fémjelez a hazai Mun- kácsy-díj elismerése mellett. Ritkaság a maga nemében az, hogy egységes hatású munkatársi kapcsolatuk SO-KY műveket eredményezett. A rendszeres munkamegosztás a SO-KY-modell alapja, megkönnyíti a grafikai nyelvezet több kontinensről áradó információs anyagát, melyben ketten könnyebben tudnak tájékozódni. összegezve; a SO-KY -plakát elegánsan politizál, miközben gyönyörködtet, így és csak így nevel kristálytisztán. Értékük állandósult, most mégis azt vizsgáljuk, hogy a pergő évek nyomán miben tudtak előrelépni, gyarapodott-e haladási irányuk, új minőséggel és gyorsasággal? A változás elsősorban az, hogy bizonyos értékeik most váltak köztudottá. Ez a minőség állandó megtartása és szívós fokozása mellett a sokoldalúság. A kisgrafikai műfaj teljes skáláján mozognak villámgyors magabiztossággal olyan szinten, hogyha a funkcionális tipográfiai kellékeket elhagynánk, akikor sűrített táblaképet ^kapunk az elvonatkoztatás időszerű képi ábráival. Minden embléma, hirdetés, címlap, piaikát, kongresszusi meghívó, kiadvány-fedőlap éppen a tényleges ízlés, a szerkesztés világos tömörítései következtében közérthetőek, de egyúttal ízlésre is nevelnek, miközben az alkalmazott grafika tiszte szerint a szükséges információt is megadják. Az egyenletesen magas értékű és grafikailag hibátlanul kivitelezett anyagból is kitűnik az Augusztus 20. plakát, a XI. kongresszus több, friss hangulatú meghívója, az energiával kapcsolatos lapok, a szocialista forradalom 50 esztendejének földet, békét, kozmoszt összegező grafikái, s a reklámgrafikából több Tungsram- embléma is. Külön öröm, hogy Sós László és Kemény Éva, a népszerű SO-KY művészházaspár a Pest megyei pártértekezlet kiadványát is szeretettel gondozta, és a mostani kiállítást is nemcsak művekkel készítették elő, hanem éppen a saját brüsszeli rendezési tapasztalataik alapján véglegesítették. A teljesI KÉMÉNY ÉVA, SÓS LÁSZLÓ, TARLATA A SO—iKY házaspár politikai plakátjai ségre törekvő képzőművészeti gyakorlatukban az a mindig tisztázott megoldás nyitja, hogy miniden lapjuk közös munka eredménye, és egyformán alapos esztétikai, politikai és természettudományi műveltséggel rendelkeznek. Az pedig külön figyelem jele, hogy megyénket, Nagymarost tüntetik ki azzal, hogy ezúttal is a budapesti tárlatuk „főpróbáját” a bemutató igényességével itt tartják. Színekben rögzített élmények Dobrovits Ferenc a Stúdió tagjaként sikeres, s mindig valami új festői térnyerést jelző tárlatokon mutatkozott be Budapesten, Békésen és Békéscsabán. Mérlegelő alkat és szívós. Fokozatosan érte el képein az összhangot a színviszonyokat illetően, egyre tartalmasabban szerkeszt. Minden túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy ebben komolysága és fegyelme mellett a nagymarosi motívumok is segítették, a Dunakanyarban megfigyelt tér- és színiritmusok emlékei. Művészetének az is egyedi értéke, hogy azonos ütemben fejlődik a szín- és formakezelés terén, szigorúan megkomponált virágcsendéletektől jutott el az emberi figura érzelemjelző ábrázolásáig. Tár- gyias korszaka után gyarapodott jelképekben, ezzel valóságismerete is bővült. Ezúttal figurális képekkel, virágárussal, nagyapa-gyermek társítással, vörös, kék, zöld színekkel villanó mezei csokorral, szarkaláb-üzenettel jelentkezik a nagymarosi tárgyú tájképek mellett, melynek első nagy szintézisét eerdményezhetné. a Dunakanyar tematikájú, nagy méretben megvalósított mozaik Reméljük, hogy ez is hamarosan véglegesül éppen Dobrovits Ferenc növekvő értékei és tudatos felkészültsége alapján, melyet ez a nagymarosi tárlat is igazol. Losonci Miklós TV FIGYELŐ Tillülät ? Az ötlet tulajdonképpen jó volt. A televízió sportrovata a vívó-világbajnokság alkalmából — nagyszabású tömegjáték keretéoen — Találatról találatra címmel a vívósport népszerűsítésére vállalkozott. Maga a műsor azonban mégsem volt telitalálat. A vetélkedő anyagát-for- máját ugyanis a rendezők annyira túlkomplikálták, hogy egy részük, s nem is jelentéktelen részük a laikus nézők számára egész egyszerűen követhetetlenné vált. Mindez nem annyira önmagában fontos, hanem azért, mert a túlkomplikáltsággal szinte majdnem minden hasonló játékban találkozunk. A televíziónak meg kellene már értenie, hogy minden ilyen vetélkedő, szellemi torna csak akkor érhet és ér valamit, ha a néző valósággal úgy tud részt venni benne, mint a tényleges játékosok. A sok nyakaitokért, mesterkélt megoldás éppen ezt teszi lehetetlenné. Egy jó dráma. Kétségtelen, hogy aki végignézte pénteken este Hubay Miklós Kómái karnevál című tévéjátékát, egy pillanatig sem unatkozott Az érdekes eseményekben, különleges helyzetekben, meglepő fordulatokban gazdag dráma az első perctől az utolsóig ébren tartotta a néző érdeklődését. De Hubay munkáját mégsem a bravúros cselekményála- kítás tette jelentőssé; ilyesmivel gyakran találkozhatunk. A Római karnevál mondanivalója miatt fontos. A mű azt példázta, milyen kevés kell ahhoz, hogy a világ kiforduljon sarkaiból, hogy a cinizmusba vagy apátiába, közönybe süly- lyedt emberek megváltozzanak. És ebből következően természetesein azt is mondja ez a fordulatos drámai játék, hogy érdemes és szükséges ezt a keveset megtenni, mert általa jobb lesz a világ. Az érdekes és fontos mondanivalót hordozó drámát Szőnyi G. Sándor érzékeny és meggyőző rendezése kiváló színészi alakításokra támaszkodva vitte át a képernyőre. A lecsúszott, öngyilkosságra készülő színésznőt Tolnay Klári a hajdani ragyogás fényeit felmutatva formálta meg. A cinikus írót, akit a színésznő áhítata és lelkesedése megváltoztat, Gábor Miklós mutatta be. A hajdani „feudalista” szerepét Tomanek Nándor hitelesítő erővel játszotta. Ö. L. Munkásmozgalmi múzeumot avatnak Szigetmonostoron Munkásmozgalmi múzeumot avatnak föl július 19-én, szombaton délután 4 órakor a Vörös Meteor szigetmonostori erdei telepén, az egykori TTE-telepem. Másnap délelőtt fél 11 órakor pedig a telep bejáratánál levő munkásmozgalmi emlékműnél koszorúzás! ünnepséget rendeznek. Emlék- besizédet Ligeti László, a KPVDSZ főtitkára mond. Az ünnepségein közreműködik Kishegyi Árpád operaénekes, Jákó Pál színművész és a Vándor-kórus. Gazdagodik Pest megye nyári kulturális élete Még hat-hét esztendővel ezelőtt a nyári hónapokban bezárták kapuikat a megye művelődési házai. Ezt elsősorban azzal indokolták: a nyár a nagy mezőgazdasági munkák ideje, az emberek ilyenkor nem érnek rá szórakozni. Volt ebben igazság addig, Dobrovits Ferenc: öreg és fiatal, valamint Virágárus című alkotásai amíg a gépek fel nem váltották az embereket a legnehezebb munkákban. Meg aztán: ma már a falvak lakóinak a többségét sem a mezőgazdaságban dolgozók teszik ki. Mindezen felismerések nyomán nyaranként már nem zárják be kapuikat a falvak művelődési intézményei, s a hétköznapi estéken is a legtöbb helyen különböző programokkal várják az érdeklődőket. Néhány esztendő óta ezek a nyári programok egyre inkább rendezvénysorozatokká alakultak át. Így jött létre a kulturális napok, hetek programja s vált egyre népszerűbbé. Kezdetben ezek fő célja elsősorban a szórakoztatás volt. Több helyen ki is mondták: a meleg nyári estéken elsősorban felüdülni, szórakozni akarnak a munkában megfáradt emberek. Az eredmény azonban korántsem az volt, mint amit reméltek: elmaradtak a várt nagy bevételek. Bebizonyosodott, hogy a tartalmas programok vonzóbbak, művelődéspolitikai hasznosságukról nem is beszélve. Hosszú lenne felsorolni az idei első félidő valamennyi rendezvénysorozatát. Csupán néhányat szeretnénk kiemelni közülük, elsősorban a legtartalmasabbakat. Ezek közé tartozott a májusban megrendezett abonyi napok programsorozata, amelynek középpontjába az idén a munkásművelődés került. Joggal. Mint ahogy ez volt a központi gondolata az átszervezett dunakeszi művészeti napoknak is. A Központi Bizottság köz- művelődési határozata adta hozzá az alapot: ennek szellemében vitatták meg mindkét helyen a munkásművelődés legfontosabb kérdéseit. Az immár kilencedik alkalommal megrendezett szentendrei járási nemzetiségi hét sikeresebb volt minden eddiginél. És feltétlenül szólni kell az idei veresegyházi találkozóról, amelynek négynapos programjában szavalok, irodalmi színpadok és ifjúsági klubok adtak egymásnak randevút. Ez is hozott új vonásokat: ilyen volt például az együttesek vendégszereplése a környező községekben, vagy mint az a nagyszerű kezdeményezés, amelynek keretében a talállcozó valamennyi résztvevője egy fél éjszakán át utat épített társadalmi munkában. Megállapíthatjuk: minden eddiginél tartalmasabb volt az idei nyár kulturális programjainak első félideje. S a folytatás is igen biztató. A toki nyári esték valóban a közművelődést szolgálják. A szentendrei nyár most kezdődött eseménysorozata jól egészíti ki a Teátrum színvonalas előadásait. Mindez arra enged követ-' keztetni: évről évre gazdagabb lesz megyénkben is a nyári élete. hónapok kulturális P. P. i i Holnaputáni, keddi számunkban, dokumentumhistória közlését kezdjük el, amely húsz folytatásban egyik legszebb betyárballadánk: a Bogár Imre nótája névadójának élettörténetét rajzolja meg. Szabatosabban fogalmazva: nem csupán a névadó betyárhős rövid, alig két évtizedre terjedő életének rajzolatját adjuk, hanem a kor társadalmi és gazdasági képét is felvázoljuk, amelyben Bogár Szabó Imre és a hozzá többé-kevésbé hasonló lovas és gyalogbetyárok szükségképpen megteremtek. A dokumentumhistória szerzője, az olvasóink által jól ismert író: Békés István, a tényanyag jelentős részét a Pest megyei Levéltár anyagából kutatta fel, hiszen Bogár Imre és unokabátyja: Bogár Szabó Mihály betyárkodásának számos eseménye, továbbá elfo- gatása Pest megye területén történt — mindkettőjük statáriális tárgyalását a pesti Vármegyeházán tartották meg, Bogár Imrét Pest megye határában feszítették bitóra. Bogár Szabó Miska a Vármegyeház ma levéltári raktárként használt tömlöcében halt meg. Az úgynevezett Bogár-féle betyárbanda majd minden tagjának élete megyénkben ért véget. A betyárokról szóló históriák általában kalandosságukkal válnak ki, s a kalandosság növelésére bőven elegyítenek a közleményekbe fantáziát is. A kedden induló folytatásos betyártörténet a valóságot mutatja be. Az egyéni sors valóságát, amelynek egyes elemei kalandosak és izgalmasak, de ez a kaland, izgalom szilárdan ágyazódik a történelmi-társadalmi valóságba. Ezért a Bogár Imre nótája az olvasó szórakoztatásán kívül sok félreértés, félremagyarázás, képzelgés eloszlatására, megvilágítására is igényt tart. A betyárvilág, a betyárélet csak adott időben, adott feltételek mellett hiteles fogalom, s nem csupán a régi időkben, hanem ma is számos példáját látjuk a betyárság zavaros és zavart okozó átfogalmazásának. A betyárromantika regénybefoglalása éppen olyan jogos, mint történelmi-társadalmi tárgyak, csoportok, rétegek, személyek bármilyen más fajtájáé. Ám az igazi regénynek éppen a realizmus adja meg értékét, ha az igazat mondja, nemcsak a valódit. A mi dokumentumhistóriánk nem irodalmi átformálás, s nem is kívánja megkérdőjelezni e betyártéma irodalmi-művészeti feldolgozásait. Azonban a valóságkép kiszélesítésével, tisztázásával hozzá akar segíteni a ferdítő álromantika, a lényeget hamisító, öncélúvá vált művészkedés felismertetéséhez. Bogár Imre alakja is megélt már régebben néhány gyarló nyomtatvány-meggyqláztatást. Az utolsó 30 esztendőben azonban mentes maradt efféle kísérletektől. Legendájának dokumentumhistóriánkban következő realizálása talán helyes indítást adhat a be- tyárságba sodort szerencsétlen fiatal bojtárgyerek történetének szépirodalmi kibontásához. (ß°g ár dirire nótája Dokumentumhistória folytatásokban
