Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 163. szám
Dinamikusan nőtt a PEMÜ termelése Lendületesen fejlődik a Pest megyei Műanyagipari Vállalat: míg három évvel ezelőtt évente háromszáz egynéhány millió forint értékű terméket bocsátottak a hazai és a külföldi piacra, addig most hat hónap alatt csaknem 400 millió forint a termelési értéke. Pontosabban, 391 millió forint értékben állítottak elő készterméket az év első felében. 10 százalékkal többet a tervezettnél és 136 millióval többet az elmúlt évinél. Ez még akkor Is 37 százalékos növekedés, hogyha kiszűrjük az alapanyagárak emelkedéséből eredő értéknövekedést. A vállalat termékei közül főként a viszonylag újnak számító' poliuretántalp gyártása emelkedett nagymértékben. Eredmények félidőben Megkétszerezte nyereségét a BVMszentendrei gyára Beváltották a tavaszi munkásgyűlésen adott szavukat a dolgozók: a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárában a kongresszusi munkaverseny továbbfolytatásával sikeresen teljesítették első félévi tervüket, 103 millió forint termelési értéket hoztak létre. Az éves 212 millió forintot kitevő, egész évre szóló tervüket hónapról hónapra időarányosan teljesítették, a tavalyi 6 millió forintos nyereségükkel szemben már az első öt hónap alatt 11 millió forint értékű gazdasági eredményt tudtak felmutatni. §izániíínunk i*a \ Vagyis június 30-ra megkétszerezték tavalyi nyereségüket. Mindez a jó üzem- és munkaszervezés, a begyakorlottság, a munkaversenyszellem kibontakozásának köszönhető. A több mint 20 százalékos termelésnövekedés forrása a termelékenység volt. A Sentab-rendszerű feszített beton nyomócsőből 25 kilométernyit állított elő az üzem, a Siómé gravitációs betoncsőből 300 ezer folyómétert akarnak készíteni az idén. Ez utóbbiból a kereslet meghaladja az üzem kapacitását. A mozaitolapgyártó üzemben, ahol az éves terv 300 ezer folyóméterről szól, gyorsították a hibás technológia javítását: befejezték a gyártósor módosított tervét, s a tmk brigádjai vállalták, hogy három műszakban javítják a berendezést, hogy minél előbb üzemelhessen. Most, a kongresszusi roun- kaverseny finisében mindent megtesznek a kollektívák, hogy a Kiváló gyár címet újból megszerezzék. Nyolc üzem versenyez egymás között, hatan beneveztek a Kiváló üzem címért. Az első negyedévben a Siome-üzem állt az élen, a tmk és az energiaüzem volt a második, illetve harmadik helyezett. Előreláthatóan a szoros mezőny miatt július második felében történő értékelés helycserét fog mutatni. A gyár 41 szocialista brigádja közül tavaly egy ágazati és egy vállalati kiváló brigád címet nyert el. A benyújtott vállalások szerint az idén négy kollektívájuk van, amelyik a gyári elismerésnél magasabb fokozatú kitüntetésre tarthat igényt. Az üzemekben komolyan veszik a gyár energia- és anyagtakarékosságra vonatkozó intézkedési tervének végrehajtását: a tervezett 1 millió 200 ezer forint megtakarításból már az első félévben 800 ezer forintot realizáltak. II. A. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! 'JP AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA XIX ÉVFOLYAM, 163. SZÄM &IM I FORINT 1975. JÜLIUS 13., VASÁRNAP Lassú a gabona betakarítása Szedik a zöldséget és a gyümölcsöt Az idei nyár hét végi menetrendje szerint ismét megérkeztek a záporok, zivatarok. A kombájnok gyakorta kényszerülnek kiállni a tábla szélére, az esőáztatta talaj röghöz köti a gépeket. Hírül adtuk a kalászosok betakarításának kezdetén, hogy ha az időjárás kedvez, 20 nap alatt magtárba kerül a gabona. Az első tíz nap letelt, amint a járási hivatalok tájékoztatójából kitűnik, csupán a munka egyötödén jutottak túl. Igaz, az őszi árpából már csak mutatóban akad, de lábon áll még a búza több mint nyolcvan százaléka, a rozs kilencven százaléka, s háromnegyedrészt kint van még a tavaszi árpa. Az egyéb határbeli dolgokról: befejeződött a zöldborsó betakarítása, szedik a zöldbabot, helyenként a szántóföldi paprikát, Vecsésen pedig a jövő héten, próbálják ki miként válik be a gép — egy szovjet és egy osztrák a kísérlet tárgya — a nyári káposzta betakarításában. A Cegléd környéki és a fóti gyümölcsösökből piacra készül a kajszi-, a budai járásból az őszibarack. Észak-Pest megyében lassan vége a málnaszezonnak. Javában permetezik a szőlőt a gazdaságokban, több helyütt már hetedszer, nyolcadszor, mert a fülledt, párás idő kedvez a peronosz- póra terjedésének. Szerencsére, noha az aratással igyekvők bosszúságát aligha ellensúlyozza, haszna is van az esőzéseknek, szépen fejlődnek a kapások, levelese- dik a cukorrépa, nyurgul a kukorica. Ahol dolgozhatnak az aratók Szerencsések a dunavarsá- nyi aratók. A Petőfi Tsz határát alig érte csapadék mostanában, de nem azért kötöttem ki e gazdaságban, mert ezen a vidéken futottam ki a kiskunsági esőzónából: a poros akácok mögött három míniumvörös szovjet gép, SZK—4-es masina és egy derűskék NDK gyártmányú E—512-es forgolódott az aranyló kalásztengerben, A bajnokot kerestem itt, a megyei kombájnosverser.y tavalyi első helyezettjét, Szombati Jánost. Emlékszem, legutóbb még áporkai színekben versenyzett, mint hallom, most itt dolgozik. Felőle érdeklődnék, s milyen a véletlen: bordó Wartburg kanyarodik le az országúiról, volánja mögül kiszáll az illetékes A nagycsarnok ál! - érkeznek a gépek Szeptemberben szeretik az crbottyáni téglagyár berendezéseit örbottyán határában, az or- szágúttól alig ' száz méterre, ott, ahol tavalyelőtt még szántóföld volt, most hatalmas csarnok acélvázas sziluettje látszik már a távolból. A Típustervező Intézet tervei alapján pontosan egy évvel ezelőtt júliusban kezdték meg az őr- bottyáni téglagyár 12 ezer négyzetméter alapterületű csarnokának építését, melynek három hajója 162 méter hosszúságú. A generál kivitelező maga a beruházó, 14 alvállalkozóval dolgozik. A 220 millió forintos beruházás ma már előrehaladott stádiumban van, a munkákról Fazekas János építésvezető elmondotta : — A gépi alapok betonozásánál tartunk. A Hőtechnikai Vállalat dolgozói is megkezdték a kemence sínhálózaitának lefektetését. Dolgozóink falazzák a tmk-műhely emeleti részét, s a napokban hozzáláttak a transzformátorház, valamint a szociális épület alapozásához is. A teljesen automatizált, 120 dolgozót foglalkoztató üzem berendezéseit a Morando Im- pianiti olasz cég szállítja. Az első szállítmány, a gépekkel rakott öt kamion már megérkezett, s december 31-ig a szerződés szerint valamennyi vezéregységnek örbottyánban kell lennie. Szeptemberben kezdik a gépek szerelését, s előreláthatóan az évente 60 millió kisméretű téglának megfelelő terméket gyártó üzem jövő július 1-én megkezdi próba- üzemelését. — Az építkezést lassítja, hogy a Gödöllői Közmű és Vízépítési Vállalat késik a csatornázási munkákkal. A bekötő utak építésével is őket bíztuk meg. Sajnos a felvonulást egyik hétről a másikra halogatják — jegyezte meg az építésvezető. A gyárhoz közel emelkedik a domboldal, amely a kiváló, kiscelli minőségű agyagot tartalmazza, az olasz partnernél készült mintagyártások is ezt bizonyítják. Becslések szerint 120—150 évre elegendő agyag áll itt rendelkezésre. Vedersoros kotrót, úgynevezett ba- gert állítanak be a bányába, az agyag szállítószalagon érkezik majd az előkészítő gépekhez, közvetlen a nyersgyártáshoz, vagy az anyagtároló csarnokba. informátor, Bakody Elemér, a gazdaság tmk-főágazatve- zetője. — Az idén nem arat Szombati János, de kint van a gépeknél — mondja, majd magyarázatként: — Jó kombáj- nosokra szükség van, de jó szerelőkre is. Nem nélkülözhetjük a jól fölkészült szakembereket. Bajnok a gép mellett A bajnok — keménykötésű, barna férfi — fülig olajos, a gyepszélen álló Dutra traktor ekéit igazítja. Üj munkahelyén is megbecsülik — mondja —, mégsem különösen vidám. — Kombájnon jobb lett volna, dehát megértem, a szükség így kívánja, meg már előbb másna it ígérték ezt a munkát. Tán nem kitüntetés kombájnra kerülni? De az, magyarázzák a gépeli nyergéből lekászolódók, s nem elsősorban a várható pluszkereset miatt, hanem mert az aratás valahogy rangot is ad. Hibátlan kombájnok — Persze, hibátlan, jó gép nélkül nem sokra mennénk — szól egyikük, Pintér Imre. — A mai napig ' egy percre sem hagyott cserben a gépem, amit csakis a műhelybelieknek köszönhetek — teszi hozzá. Elégtétel ez az elmaradt versengésért? Nyilvánvalóan az. A. Z. KÖZÉLET Czincge Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter meghívására a közéli napokban mongol katonai küldöttség érkezik hazánkba hivatalos baráti látogatásra Batin Dorzs hadseregtábornok, honvédelmi miniszter vezetésével. Karakas László munkaügyi miniszter hazaérkezett Moszkvából, ahol a szovjet állami munka- és bérbizottság vezetőjének meghívására tartózkodott. Miklós Ildire államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke hivatalában fogadta Luigi Poggi érsek, pápai nun- ciust, és Ivan Dias nunciaturai titkárt, akik tárgyalásokat folytattak hazánkban a két felet érintő időszerű kérdésekről. A vatikáni diploma- A munkaerőt a környező te- j ták felkeresték dr. Ijjas József kalocsai érseket, a magyar katolikus püspöki kar elnökét is. lepülésekről, a váci, járásból toborozzák, vállalati dolgozók is majd a gyárba. gödöllői de régi jönnek riak olyasmire leltek, amit másutt nem ismernek. Csakhogy ők a felismerést a gyakorlatba ültették át, komolyan véve azt az igazságot, hogy a munkavállalót legkevésbé a bér köti munkahelyéhez, hiszen a bért, bárhol dolgozzon is, mindenütt megkapja. Jó hogy a megyén belül egyre több munkahelyen tapasztalhatjuk ezt, s nemcsak olyan, már hagyományosan kiemelkedőt nyújtó üzemnél, mint a Nagykőrösi Konzervgyár, hanem olyan, viszonylag fiatal cégeknél is, mint a Cement és Mészművek váci gyára, a Dunai Kőolajipari Vállalat. Ez utóbbi cégnél a vállalati vezetők és a középirányítók tekintélyes része helyben nevelődött ki, szép számmal akadnak olyanok, akik nyolc általánossal jöttek ide, s különböző tanfolyamok, majd a technikum elvégzése után ma tekintélyes termelőegységek irányítói ! H a a ma kevesebb is, a holnapot kell megmutatni az idej övöknek — így fogalmazza meg idevágó alapelvüket a kőolajipari vállalat pártbizottságának titkára, s mitagadás, a ma már hőskorszakként emlegetett kezdeti időkben valóban keserves volt a jelen. Mégsem féltek a holnapról beszélni, arról, hogy a gyorsan növekvő finomító távlatokat kínál mindazoknak, akik igénylik ezeket a távlatokat. Sokan maradtak, kitartottak, mert érezték, számítanak itt, helyük szerepük van a vállalat egészének formálódásában. Elmondhatjuk-e, hogy már minden munkahely ezen a fokon áll? önáltatás lenne! Sajnos, inkább az a jellemző, hogy a vállalat, a gyár — s persze, a különböző intézmények sem kivételek — pusztán egy valamire fordít gondot: megfizesse az embereket. Ennek érdekében olykor még attól sem riadnak vissza, hogy bűvészmutatványokat végezzenek a bérfejlesztés szabályost és szabálytalant elválasztó mezsgyéjén, de miután beborítékolták a bért, szinte mindenfajta kapcsolat meg is szűnt munkahely és munkavállaló között. Rengeteg szó esik most az üzemi, a munkahelyi demokrácia fontosságáról, de nagyon kevés arról, hogy ez a demokrácia ott kezdődik, ahol a munkahelyhez kötődés gyökeret ereszthet, ahol a munkavállaló biztosan érzi: együtt nőhet az üzemmel, a feladatokkal. A becsületesen gondolkozó, az életét felelősséggel tervező ember ugyanis örömmel köt házasságot a munkahelyével. Ám minden házassághoz, ehhez is, két fél megegyező akarata szükséges, mégpedig hosszú időre szólóan. Mert a viszonzatlan vonzalom csak rövid ideig él, gyorsan elillan. Mint azok kedve, lelkesedése, buzgalma, akik munkahelyükön csak pénzt keresnek, s a forintok mellett mást nem kínálnak nekik. Mészáros Ottó M eglepő felfedezésre tett szert jó néhány dolgozó a Ganz Műszer Müvek Árammérőgyárában. A gödöllői üzem ugyanis erőt és anyagiakat nem sajnálva biztatja, ösztökéli dolgozóit arra, hogy tanuljanak. Ebből — joggal! — az érintettek arra következtetnek, a gyár hosszabb távon számít rájuk, szeretné megtartani őket, esetleg előléptetni, vagy bonyolultabb munkával megbízni azokat, akiket nagyobb képzettsége erre alkalmassá tesz. E meglepőnek látszó felismerést az a néhány munkásnő fogalmazta meg számomra, akik beletartoznak abba a százas csoportba, amelynek tagjai a legutóbbi években felnőtt fejjel, gyári segítséggel szakmunkásbizonyítványt szereztek. Mint • mondták, először hallani sem nagyon akartak arról, hogy munka — és a család mindennapi gondjai — mellett tanuljanak. Csakhogy a gyárban azok, akik szívügyükként kezelik az oktatásit, nem könnyen hagyják lerázni magukat. Addig piszkáltál!, biztatták, kérlelték őket is, másokat is, míg kötélnek álltak. örömet szerző adat: négy esztendő alatt a gyárban összesen 1900-an vettek részt az állami oktatás valamilyen formájában, a most zárult tanévben három kihelyezett általános iskolai osztály működött az Erzsébet-pai'khoz simuló gyártelepen. Ez utóbbit azért kell külön kiemelni, mert sajnos, a fiatalok körében sem ritkaság a nyolc osztálynál kevesebbet végzett — ma is körülbelül kétszáz ilyen húsz éven aluli ifjú do’gozik a gyárban —, s még inkább ez a helyzet az ití isebbeknél. Közöttük mintegy ötszázan nélkülözik a nyolc osztály adta alaptudást. A zért a dőlt betűs szedés az alaptudásnál, mert napjainkban ez valóban alap, nélküle sem a szakmunkásképző tanfolyam, sem más iskola nem végezhető el. A munkásnők, akikkel beszélgettem, a nyolc osztályt kijárták ugyan, de utána azt tartották, hogy számukra befejeződött mindenfajta iskola, tanulás. Miért másították meg — szerencsére — vélekedésüket ? N emcsak azért, mert a gyárban a párt- és a szakszervezet, a gazdasági vezetés kiemelt fontosságot tulajdonít a szak- és az általános képzésnek, hanem azért is, mert ezeket az asszonyokat a gyárban lezajló technikai, technológiai változások — s ezek még korántsem értek véget — ráébresztették arra, hogy ha nem tanulnak, akikor jövőjük sem ígér a jelennél sokkal többet. Akkor maradhatnak az egyéniségnek szerény teret nyújtó betanított munkánál, s „úgy mehetünk nyugdíjba, ahogy a gyárba beléptünk”, mint egyikük találóan megfogalmazta, márpedig ez harminc, harmincöt éves korban nem valami biztató. Távolról sem állítjuk azt, hogy az árammérőgyá-
