Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-13 / 163. szám

2 kMAtat 1975. JÜLIUS 13.. VASÁRNAP Ülésezett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. A tanácskozáson riszt vett Leonyid Ilrezsnyev, Nyikolaj PodgorniJ és Alekszej Koszi­éin is. A genfi európai biztonsági és együttműködési értekezleten a kül­döttségek folytatták a megbeszéléseket a helsinki zárószakasz idő­pontjáról. / Lisszabonban, a Portugál Fegyveres Erők Mozgalmának (MFA) közgyűlésén részt vett Vasco Goncalvcs miniszterelnök és Costa Go­mes államfő is. Hét nap krónikája' A genfi találkozó Málta fenntartásai - Mérsékelt SALTelörehaladás - Eleve kudarcra ítélt amerikai közel-keleti terv - Az egységbontás újabb veszélye Portugáliában — Argentin kompromisszum Hétfő: Általános sztrájk Ar­gentínában, lemond a kor­mány — Hanoi nyilatkozott: a VÖK kész rendezni a vitás problémákat az Egyesült Ál­lamokkal. Kedd: Tod or Zsivkov Buda­pestre érkezik — A Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka — Brit-ugandai tár­gyalások, zairei közvetítéssel — Ford bejelentése: republi­kánus jelöltként indul a jövő évi elnökválasztáson. Szerda: trjabb Brezsnyev— Brandt találkozó Moszkvában — Hírek és cáfolatok egy iz­raeli—egyiptomi részmegálla­podásról — Belpolitikai fe­szültség Portugáliában, az MFA új népképviseleti szervek alakításáról határoz. Csütörtök: Gromiko—Kissin - ger tárgyalásai Genf ben — Az izraeli miniszterelnök az N'SZK-ban — Arab és afrikai külügyminiszterek értekezlete Kairóban — Indira Gandhi be­széde a reakció aknamunkájá­ról. Péntek: Riasztó hírek a fog­va tartott Corvaian romló egészségi állapotáról — Inflá­cióellenes program Angliában — A szocialista miniszterek ki­lépnek a portugál kormányból. Szombat: Az EBK koordiná­ciós bizottsága folytatja meg­beszéléseit a július 30-ra Hel­sinkibe javasolt zárószakaszról — A francia külügyminiszter Rómában. Hosszú esztendőkön keresz­tül a nyári uborkaszezon leg­biztosabb jele volt, ha a vi­lágsajtóban megjelent a szem­tanúk beszámolója a Loch- Ness-i szörny felbukkanásá­ról. Nos, a hét elején töb­ben is látni vélték a titokza­tos szörnyet a skóciai tóban, de az ötméteres fekete árny­ból csupán ötsoros szerény hí- recske lett, s az uborkasze­zonnak se híre, se hamva. A figyelem elsősorban a Léman-tó partján elterülő diplomáciai központra, Géni­re irányult. Itt találkozott is­mét Gromiko szovjet és Kis­singer amerikai külügyminisz­ter, hogy áttekintse a legutób­bi bécsi megbeszélésük óta be­következett új fejleményeket. Három nagy témakört érin­tettek: az európai biztonság ügyét, a stratégiai atomfegy­verek korlátozásáról szóló SALT-párbeszédet, s a közel- keleti válságot. Az első két esetben valóban „helyben” lehettek, hiszen mindkét tár­gyalássorozat éppen Genfben folyik — egymástól alig egy kilométernyi távolságban ... A szovjet—amerikai külügy­miniszteri találkozó új lendü­letet adott az EBK koordiná­ciós bizottságában folytatott munkának, amely a zárósza­kasz időpontjának kijelölésé­re irányul. A nyugati hatal­mak sem vállalhatták a fe­lelősséget a végtelen huzavo­náért, s az előterjesztett ka­nadai indítvány július 30-ra, Helsinkibe javasolja az euró­pai biztonság okmányait el­fogadó csúcskonferencia össze­hívását A harmincöt részt vevő országból harmincegy azonnal határozott igent mon­dott, s Finnország is késznek mutatkozott arra, hogy , ko­rábbi lemondásával szemben, a viszonylag rövid határidőn belül is elvállalja a rendező­házigazda szerepét. A döntést már csaknem biztosra vették a hét közepén, amikor ismét eltolódott elsősorban Málta akadékoskodó fenntartásai miatt A különtudósítók árnyalt fogalmazása szerint a mér­sékelt haladás jellemezte a SALT-ról tartott Gromiko— Kissinger eszmecserét. Lehet­ségesnek látszik még az idén tető alá hozni az újabb meg­állapodást. Brezsnyev terve­zett washingtoni útja erre jó alkalom lenne, s közben Hel­sinkiben is mód nyílna a leg­inkább vitatott problémák ma­gasszintű tisztázására. Az ame­rikai politikában már most mind nagyobb szerepet kap a jövő évre esedékes elnökvá­lasztás. Ford ezekben a na­pokban jelentette be hivata­losan is, hogy megpályázza a köztársaság párt jelöltségét. Ebben a vetületben természe­tesen nem mindég^ az elnök­elnökjelölt számára, hogy mi­lyen külpolitikai eredménye­ket visz majd tarsolyában. A jelek sztuánt a közel-ke­leti rendezés ügyében sikerült legkevésbé közös nevezőt ta­lálni. A Szovjetunió változat­lanul az alaposan előkészített s minden érdekeltnek helyet biztosító békeértekezlet mel­lett száll síkra, az Egyesült Államok viszont szeretné ki­mozdítani holtpontjáról a köz­vetítés ingáját. A héten pon­tosan négyszer jelezték, hogy lényegében elkészült az egyip­tomi-izraeli részmegegyezés — azután ugyanennyiszer el­hangzott a cáfolat is. A lehet­séges megállapodásról tanács­kozott a két „vendég” az NSZK területén, az odalátoga­tó Kissinger és Rabin Izraeli kormányfő. Kiszivárgott érte­sülések szerint Kairó és Tel Aviv között még több kérdés­ben ellentétek vannak, ha ezek nem is látszanak áthidal­hatatlannak. Viszont eleve megszabja minden egyezmény értékét, hogy csupán a rész részeiről lehet szó. Kizárásos alapon, Szíria háttérbe szorí­tásával, illetve a palesztinai mozgalom semmibe vevésével, hosszú távon csak kudarc kö­vetkezhet, a feszültség növe­kedésével. A hét krónikájában kiemel­kedő helyet foglalnak el két ország belpolitikai eseményei, amelyek természetesen jelen­tőségükben túlnőnek a határo­kon. Portugáliában isimét ülé­sezett a fegyveres erők moz­galmának vezérkara, hogy az Szojúz—Apoll'o program A nemzetközi enyhülés tanúbizonysága A bajkonuri szovjet űrrepülőtéren pénteken a szerelőcsar­nokból az 1. számú indító állashoz vontatták azt a Szojuz-úr- hajot, mely július 15-én délután Leonov és Kubászov szovjet kozmonautákkal a fedélzetén elsőként indul el a szovjet__ amerikai ürtalálkozóra — közölte szombaton a moszkvai saj­tóközpontban Szevolod Szofinszkij, a szovjet külügyminiszté­rium sajtóosztályának vezetője. Sajtótájékoztatóját egyenes közvetítés formájában Houston is átvette. Néöány órával ko­rábban viszont a moszkvai sajtóközpontnál akkreditált több száz szovjet és külföldi újságíró a houstoni sajtóközpontból kapott információkat egyenes televíziós közvetítés formájában. Houstonból egyebek között közölték, hogy az Apollo már starthelyén várja az indulást, és hogy a meteorológiai előre- szerint Július 15-re nem várható a startot veszélyez­tető vihar, legfeljebb futó nyári záporra számítanak. Kinek előnyös a Szojuz— Apollo program? A kérdés az elmúlt időben így is felmerült. L>e szabad-e így mérlegelni a közös űrprogramot? Nem, mert e kérdés feltételezi, hogy az egyik félnek egyáltalán vagy csak kis mértékben hasznos. Anélkül, hogy különösebb jelentőséget tulajdonítanánk az ilyen kérdésnek, nem szán­dékozzuk megkerülni, annál inkább sem, mert nem mi tet­tük fel. Célzatossága viszont nyilvánvaló. A Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői, tudósai és szakemberei messzemenően egyetértettek abban, hogy a közös űrrepülés jelentősége túlnő egy egyszerű tudományos kísérlet keretein. Komoly hoz­zájárulásnak tekintik az eny­hülés politikájának sikeréhez. Borisz Ponomarjov — a Nem­zetiségi Ügyek Bizottságának elnöke — szerint a közös űr­repülés „a valódi együttműkö­dés kézzelfogható példája”. F Moss — az űrkutatási kérdé­sekkel foglalkozó kongresszu­si bizottság elnöke — pedig úgy véli, hogy ez „egy hatal­mas expedíció, amely hozzá­járul a hidegháború marad­ványainak felszámolásához.” együttműködés megvalósulá­sát — állapították meg A. Go­rohov és N. Jefixnov, az APN tudósítói a szovjet űr irányító központban. A Szojuz—Apollo program­nak azonban ellenzői is akad­tak. Hallottunk bizonyos hango­kat az óceán túlsó partjáról. A közös űrrepülést feltétlenül fel kell függeszteni, amennyiben az csak a szovjet félnek elő­nyös — követelte a New York Daily News. A szovjet—ame­rikai űrprogram elleni táma­dást Proksmayer szenátor nyi­totta meg. Aggodalmát fejezte ki az Egyesült Államok érde­keinek érvényesüléséért, de ez csak a felszín. A mélyben más indokok húzódnak. Mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok gazdag ta­pasztalatokkal rendelkezik az űrhajózás területén. Egymás „titkainak” kifürkészése sem­miképpen sem juttathatja előnyhöz a másikat. A két fél a közös program kidolgozása során arra töre­kedett, hogy minimális legyen az olyan érintkezési felület, ahol a másik fél — űrhajók­kal kapcsolatos — gyártási és szerelési titkaiba kénytelen be­tekinteni — jelentette ki L. Chaster, a program amerikai A világ már nagyon várta egy ilyen lelkesítő nemzetközi A Szojuz—Apollo program résztvevői: Donald K. Slayton, Thomas F. Stafford, Vance D. Brand, Alekszej Leonov és Valerij Kubászov. Képünkön látható, hogyan kap­csoljak egybe a kozmoszban a szovjet Szojuz- és az amerikai Apollo-ürhajökat. Készítője Alek­szej Leonov, a szovjet űrhajó pi­lótája, ki, mint ismeretes, tehet­séges amatőr képzőművész. igazgatója. Egyébként a szov­jet és az amerikai űrhajózás fejlettségi szintje nagyon kö­zel áll egymáshoz. Mindkét fél több alkalommal hajtott végre összekapcsolást a világűrben. A szovjet és amerikai tudó­sok különböző utakon ugyan­azokat a kérdéseket oldották meg. Ezért a két — látszólag összeegyeztethetetlen — tech­nikai rendszer egyeztetése fő­feladattá vált. Naivitás lenne feltételezni — írja az egyik neves szovjet 6zemleíró —, hogy az amerikaiak megismer­ve a Szojuz légkörének „tit­kát” — amely véleményük sze­rint is bizonyos előnyökkel jár —, azt elorozzák, és azonnal alkalmazzák az Apollókon. A szovjet és amerikai tudó­sok nyilatkozatait és kijelenté­seit tanulmányozva sehol sem találkoztunk olyan vélemény­nyel, amely kétségbe vonta volna a Szojuz—Apollo prog­ram célszerűségét és kölcsönö­sen előnyős jellegét. A szakemberek több alka­lommal kihangsúlyozták, hogy a Szojuz—Apollo űrrepülés tet­te lehetővé az első nemzetközi összekapcsoló szerkezet meg­tervezését és kipróbálását. Ez azt jelenti, hogy a két fél — s a jövőben mások is csatlakozhat­nak hozzájuk — műszaki lehe­tőséget teremt egymás balese­tet szenvedett űrhajójának mentéséhez, és a további kö­zös tudományos kutatáshoz. Egyébként a NASA számára igen jelentős a Szojuz—A polio űrrepülés. Ez tette lehetővé, hogy együtt tartsa kádereit, a szakembereket, a munkásokat és űrhajósokat, mivel a tervek szerint 1979-ig nem került vol­na sor ember által irányított amerikai űrhajók felbocsátásá­ra. öt és fél ezer alkalmazottat kellett volna elbocsátani. Ezt a tényt maga a NASA vezetősé­ge jelentette be. A szovjet fél­nek ilyen problémája nincs. Az utóbbi 22 hónapban a bajko- nuri űrrepülőtérről nyolc kézi irányítású űrhajót bocsátottak fél, és közülük csak egy repült a Szojuz—Apollo program elő­készítésének keretében. Ennyit a program technikai kérdéseiről. De van más szem­pont is. — Felszállni a világűrbe, és ott közösen teljesíteni a felada­tot — mondta A. Leonov, a Szojuz parancsnoka —, ez nagyszerű tanúbizonysága le­het a nemzetközi feszültség ki­bontakozó enyhülésének. — Mi, űrhajósok — mondta Th. Stafford ugyanerről a kér­désről — ennek a folyamatnak az élenjárói lehetünk. Ám ezzel a közös űrrepülés ellenzői is tisztában vannak. A jelek szerint éppen ezért nyug­talankodnak. Műszaki kérdé­sekbe kapaszkodnak, mert ne­héz lenne a közös kísérlet nyilvánvaló jelentőségét két­ségbe vonni. Az enyhülés kibontakozásá­nak és a béke megszilárdulá­sának folyamata — amint ezt a választási beszédében Leo­nyid Brezsnyev mondotta — sokkal komolyabb dolog a ma élő emberiség és a jövendő nemzedékek számára, mint­sem alárendeljük valamilyen konjunkturális meggondolá­soknak és számításoknak. Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter folytai­vá megbeszélés-sorozatát Géniben. lsabel Perón, Argentína elnöké új kormányának beiktatásán. ország további útjáról dönt­sön. A reakció szemmel lát­hatólag erőpróbát akart ki­provokálni, a támadásainak össztüze a haladó nézeteiről ismert miniszterelnök ellen irányult. A jobboldal azonban alulmaradt a vitában s az MFA a forradalmi út mel­lett szállt síkra. Ennek érde­kében elhatározta széles nép- képviseleti szervek kialakítá­sát is. A kommunisták hatal­mas tömeggyűléssel támogat­ták e határozatokat, a szocia­listák — újból a República cí­mű lap körüli viharokra hi­vatkozva — visszavonták mi­nisztereiket a kormányból. Ha­sonló lépéssel fenyegetőzik a középutas-polgári Demokrati­kus Néppárt is. A harc nem zárult le a héttel s a por­tugál haladó erőknek az áp­rilisi fordulat óta eltelt tizen­öt hónap során harmadszor kell szembenéznie a reakció frontális támadásával s az egységbontás veszélyével. Argentínában általános sztrájk, kompromisszum, a hadsereg felemás viselkedése és kormányátalakítás jelle­mezte a hetet. A személyi vál­tozások közül az elnökasszony bizalmasának, Lopez Rega mi­niszternek menesztése váltotta ki a legnagyobb visszhangot. Viszont minden jel arra mu­tat, hogy $ fontos dél-ameri­kai országban csak az első felvonás játszódott le, a komp­romisszum túlságosan átmene­tinek és törékenynek látszik. S a Buenos-Aires-i jelentések­ben egyre gyakoribb a puccs szó is. Réti Ervin A most kezdődő hét ese­ménynaptáréból: Hétfő: A leszerelési bizott­ság szakértői csoportjának ülésé Genfben — Callaghan Varsóban — A dzslddai kül­ügyminiszteri értekezlet — Kreisky elutazik Rómából. Kedd: Szojuz—Apollo úrkí­sérlet (a Szojuz felbocsátása 13.20 órakor, az Apollo fellö­vése 20.50 órakor) — A libano­ni parlament ülésszaka — A leszerelési bizottság ülése Genfben — Callaghan befejezi varsói látogatását — Az Euró­pai Közösségek Tanácsának brüsszeli ülése. Szerda: AASZ-ülés San Jó­séban — Kiválód szaúd-arábiai király Egyiptomban. Csütörtök: Szojuz—Apollo csatlakozás 17.15 órakor — EK1IT plenáris ülés Bécsben. Péntek: Az AESZ-csúcs elő­készítése Kampalában. Szombat: Szojuz—Apollo szétválás.

Next

/
Thumbnails
Contents