Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-10 / 160. szám
Az esőszünetek után ismét aratnak .. A csaknem mindennapos esőzések hosszabb időre pihenőre kényszerítették az aratócséplőgépeket, emiatt a sürgető aratás újabb késedelmet szenvedett. A hét elején valamelyest szikkadt a talaj, úgy hoey ismét munkához láthattak a betakarító gépek. A Duna—Tisza közén, ahol eddig alig 6000—7000 hektárról került le a gabona, kedden a partosabb részeken megkezdték az aratást. A felázott, vizes talajok azonban nem teszik lehetővé a folyamatos munkát, kerülgetni kell a vízállásos részeket, s ezeken a helyeken kézi kaszával mentik a termést. Hiányszakmákra is jelentkeznek a fiatalok Közismert, hogy más ágazatokhoz hasonlóan, utánpótlásgondokkal küszködnek a kisiparosok. Éppen ezért' biztatóak azok a kezdeti sikerek, amelyeket a KIOSZ egy közelmúltban tett intézkedése eredményezett. Három hónapja a KIOSZ elhatározta, hogy tíz különösen fontos szalonéban a szervezet saját erejéből is hozzájárul az utánpótlás növelésének előmozdításához: azokat a tanulókat, akik e szakmák valamelyikének elsajátítását ez év szeptemberében kisiparos műhelyében kezdik meg, havi 250 forint ösztöndíjban, míg az őket oktató mestereket havi 300 forint képzési pótlékban részesíti. A KIOSZ-hoz most sorra befutó jelentések tanúsítják, hogy a biztatásnak megvan a foganatja: szerződés szerződést követ. A legtöbbet eddig a bádogos szakmában kötötték, de vannak fiatalok, akik a manapság hiányszakmának számító cserépkályhásnak, kádárnak jelentkeztek. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE6Ü XIX. ÉVFOLYAM, 160? SZÁM 1975. JÜLIUS 10., CSÜTÖRTÖK Célszerűbb termelésszervezéssel Csak a vadállomány maradt a régi Becsülni és nem elcsúfítani Már évszázadokkal ezelőtt erdők, berkek, pagonyok tették változatosabbá az Alföld sík vidékét. A letűnt korok krónikája megőrizte a két szomszédos város, Cegléd és Nagykörös határviszályának történetét. Évszázados perlekedés folyt Csemőért és a városok közt elterülő öreg* erdőért. Kisgatyás és Basafa Az ősi erdő helyén ma is fák ágait, gallyait suhogtatja a felfeltámadó szél, ám a tölgyeseket a fenyő, a nyár és az akác váltotta fel. Aki figyelmes szemmel járja a vidéket, még láthat néhányat mutatóban az egykori makkfák közül. Az erdészek térképen jelölve, gondosan számontartva tudnak még vagy tucatnyiról. Komor méltósággal magasodnak az alacsonyabb növésű, későbbi ültetésű fajták fölé. Az Árpád- kori erdő utóvédéi az öt- száz-hatszáz esztendős vén fák, amelyek derekát alig éri át három-négy ember kinyújtott karjaival. A népnyelv nevet is adott .nekik; a Pálfájában találni a Kispályást és Nagygatyást, a nagyerdei kerületben áll a Basafa. A perlekedés végére akkor a megye tett pontot: kettéosztva a ' várósoií!'kösífi határt. A Vasutas asztalitenisz-bajnokság Bodrogi és o Kareai—Bodrogi páros sikere Hatvanban rendezték meg az idei egyéni Vasutas asztalitenisz-bajnokságot, melyen részt vettek a Ceglédi VSE férfiversenyzői is, akik igen jól szerepeltek: a felnőttszámokat mind megnyerték, és számos helyezést értek el. Eredmények: Férfi egyéni: 1. Bodrogi József (Cegléd), 2. Kovács (BVSC), 3. Karsai és G. Bíró (Cegléd). Az elődöntőben Bodrogi G. Bírót, Kovács Kársait verte meg. A döntő első játszmáját a BVSC ifjúsági válogatott reménysége nyerte, de azután Bodrogi újítani tudott, kevesebbet hibázott, s végül a maga javára fordította a mérkőzést. Férfi párosban: 1. Karsai— Bodrogi, 2. G. Bíró—Karsai. Kafsaiék remek teljesítményt nyújtottak, minden ellenfelüket biztosan győzték le. A ceglédiek fölényét a „házi döntő” is jelezte. Érdekesség, hogy ugyanebben a számban a Kollár—Mala páros a legjobb nyolc közé jutott be, közben megverte az NB Ill-ban játszó Hatvan párosát. Az ifjúsági és a serdülőszámokban a BVSC végzett az élen, így végeredményben a Vasutas-bajnokság csapatpontversenyében : 1. BVSC, 2. Ceglédi VSE. A Ceglédi VSE játékosai hétfőtől, két hétig, mindennapos edzéssel folytatják a felkészülést a bajnokság őszi idényére. Legközelebbi versenyük az augusztus 17—18-án sorra kerülő Balaton-bajnokság lesz. (ungureán) két erdészház ma a hármas útkereszteződésnél áll (a Cegléd felől érkező Nagykőrös vagy Lajosmizse felé veheti az irányt). Lakói a Szolnoki Erdőgazdaság ceglédi erdészetének alkalmazottai. A mai erdészek szolgálati házai minden tekintetben korszerűek. Villany világít a parkettás szobákban, tágas, egészséges lakások. * Az egyik ház gazdája Kovács Sándor erdész, régi, erdőt járó dinasztia sarja. Ameddig csak visszanyúiik a családi emlékezet, valamennyi őse erdész volt. Amikor 1960-ban erre a vidékre került, még jobban hasonlított az erdészek életmódja az elődökéhez. Kétezeröt- száz-háromézer hold erdő minden gondja egy ember vállát nyomta. A telepítésért, a kitermelésért, a vadvédelemért személyében volt felelős. Akkoriban még puskával, kutyával járt az erdész, Megbámulták a menyecskék takaros egyenruhájában. Az utóbbi években, gyökeres változás következett be: szakosították az erdészek munkáját, korszerűbb, iparszerű termelési módra tértek át, az egyik ember csak a telepítéssel törődik, a másik a fakitermelést, a bőszen berregő motoros fűrészek munkáját irányítja. Kovács Sándornak a szállítmányozás, a kereskedelem a feladata. Egy ideje reggel, amint elindul, nem füttyfent az okos vadászebnek. Túladott rajta, nem tartja rabságban. Nem kanyarítja vállára a szolgálati fegyvert. .Minek? Hiszen nem az erdőbe megy, hanem a hantházi vasútállomásra. Üjabbap oda köti a munkája, távol került az erdőtől, fuvarlevelekkel, rakodással, számadással foglalkozik. Nyolc rakodógéppel pakolja tele a vagonokat. . A kétcsövű tizenhatos és a szép mívű závárzatú saját puska a szekrényben, láncon morog egy korcs az udvaron. Kirándulás — az erdőből Szorgalmas, odaadó feleség nélkül nem is tudna létezni az erdész. A hagyomány azt diktálja, amíg a férj távol a háztól, az asszony se tétlenkedjék. A ga^lálkodás ma is bevett Nemzetközi női kézilabda-mérkőzés Vereséget szenvedett a CVSE szokás, megfelelő mederbe terelve, támogatja az erdészet is, hiszen nem titok, hogy jelentős bevételi forrás a családoknak. Kovácsék kocát tartanak, felnevelik a szaporulatát. Tehén, baromfi nincs a háznál, bár lehetne, de sokat kéne foglalkozni velük, s az erdésznek fordított a természete, mint a városi embernek. A városi alig várja, hogy csoportosan vagy csak úgy, kettesben, kéz a kézben, felkeresse hét végén kedvenc kirándulóhelyét. Akkor ül Zsiguliba a Kovács család, s a családfő nagy otthonossággal hajt a zsúfolt utakon a Balaton felé. Számára ez a kikapcsolódás. . Az erdőt járó kirándulóik errefelé is olyanok, mint máshol. Gyakran széjjelhagyják a szemetet, szomorú látvány marad utánuk. Tavasszal, amikor fehér virágruhába öltözik a galagonyabokor, sokan akkora csokrot kötnek, hogy hiábavaló próbálkozás betuszkolni a Trabantba. Az emberek egy része még nem ébredt rá, hogy becsülni és nem elcsúfítani kell azt a helyet, ahová máskor is, más is szeretne visszatérni. Romantika nélkül Valmikor még Kőrösről is kijöttek a gallyat, ágat szede- getők. Ma már nincs fatolvaj. Az irtásokról jó szívvel adnák a hatalmas tuskókat, csak vinné valaki. Így az erdészet nyakán maradnak, és költség az eltakarításuk is. Megváltozott az erdő, csak a vadállomány maradt a régi. A területet a nagykőrösi vadásztársaság bérli. Nem ritka a dús agancsú dámszarvas, az őz, néhol megszokott csapásán vaddisznó kocog. Bőségesen akad nyúl, fácán és fogoly. A kártékony ragadozók közül 3Z üregi nyállal, a rókával és a szarkával állnak leginkább hadilábon. Különösen az üregi füles tud pusztítani, volt amikor betanított vadászgörényekkel kellett irtani. Ma már nincs romantikája az erdészszakanának. Elemeire bomlott az egykor sokoldalú, sokféle ismeretet követelő munka. Az erdőgazdaságok így látják célszerűbbnek a termelésszervezést. A fára pedig nagy szükség van, évről évre mind nagyobb mennyiség hagyja el az erdőt. Tamasi Tamás ABONYI KRÓNIKA ' r Uj lakásban A szocialista brigád is segített Majd apránként, ami még hiányzik Abony, Kalapács utca 33. Üjonnan épült lakóház. Jól látszik, tetőzetét nemrég rakták fel, friss még a piros festék az ablakok rámáin, és az aranysárga redőnyök lakkja alig száradt meg. Az új otthon berendezetlen, ezért a tizenöt éven át konyhát és szobát jelentő, háromszor négyméteres, kis házikóban foglalunk helyet a házigazdával, Bodács Istvánnal. A tűzhelyen készül az ebéd, a hőség szinte elviselhetetlen. — Ha tüzelünk, télen és nyáron egyaránt ajtót kell nyitnunk, olyan ez, mint a katlan — magyarázza Bodács István, majd gondolataiba merül, mintha az itt eltöltött tizenöt esztendőt járná még- egyszer végig. Később így folytatja: — Tizenhét évvel ezelőtt házasodtunk össze, és egy évvel később vettük meg ezt a telket. Háromszázharminc négyszögöl. Ezt a kis házikót, amiben, remélem, már nem sokáig kell laknunk, magam építettem. Nagyobbra, kényelmesebbre sokáig nem volt kilátás. Űtmunkásként, 1971-ig hol itt, hol ott dolgoztam az országban, feleségem pedig itthon a gyereket nevelte. Kezdettől fogva kicsi volt ez a ház, hisz legtöbb lakásban a konyha nagyobb nála. de a pénz nehezen akart összejönni. Három gyermeket nevelni egy fizetésből nem volt könnyű. Pár éve, 1971- ben felhagytam a vándorélettel: a Mechanikai Művek helyi gyáregységében helyezkedtem el. A család pénzügyi helyzetét valamennyire javította, hogy ugyanabban az évben a feleségem is elment dolgozni: a konzervtelepen kapott munkát. Mivel segédmunkásként dolgoztunk, a pénz ezek után sem árasztott el minket. Éltünk szerényen, és amennyit nélkülözni tudtunk, félretettük a házra. Amikor feleségem két éve ten- hes lett a picivel, úgy határoztam, nem várok tovább egy naoot sem. megkezdem az építfkezést, majd csak lesz valahogy. ~tc Amikor Bodócs István először a földbe vájta ásóját, alig-alig tudott képet alkotni arról, hogy milyen nagy munkába kezdett, de ha újra kellene kezdenie, akkor sem állna el szándékától. Egy cél vezérelte: emberi körülményeket teremteni a családnak. Két éven át a nap 24 órájából tizet az építkezésnek szentelt. Több ízben, amikor hazatért a gyárból, este tízkor kezdett el dolgozni, és csak a következő nap reggel került ágyba, hogy délután munkahelyén is helyt tudjon állni. A ház alapját egyedül ásta ki, több mint húsz teherkocsi földet hordott be az utcáról és terített el. A nagyobb munkálatok közé tartozott az a kilencezer vályog, amihez 11 mázsa szalmát használt fel. A hirdetésfelvételt Cegléd, Kossuth Ferenc u. 10. sz. alatt megszüntettük. Apróhirdetések a Magyar Hirdető helyi megbizottjánál adhatók fel. . A Vasutas-sporttelepen a ceglédi kézilabdás leányok csehszlovák együttest fogadtak. A mérkőzés a vendégek győzelmével, végződött. Sladeckovce—Ceglédi VSE 16:12 (9:3) CVSE: Barna, Szelei — Öcsainé, Csendesné, Fodor, Molnár, Tóth A., Kemencés, Bálint, Orosz, Szabó, Katona. Góllövők: Orosz (7), Csendesné (2), Bálint (2), Tóth A. (1). A csehszlovák csapat me| lepte a ceglédieket: ami) megszerezték a labdát, a játékosok gyors indítással próbálkoztak, rendszerint sikerrel, 2:1 után hat gólt szereztek, s már 8:l-re vezettek. Az első félidőben a Vasutas játékosai sokat lőttek előkészítetlenül, pontatlanul, ezért csak háromszor találták a -kapuba. iegíint Szünet után — de még akkor is csak egyes időszakokban — feljavult a hazai csapat, megközelítette ellenfelét. A változást eredményesebb támadójátékuknak, s főleg annak köszönhetik a ceglédiek, hogy most már gyorsabban visszaértek védekezni; 13:11 után újra a vendégeik következtek. ★ Sportszerűen, lendületesen játszó csapatot ismerhettünk meg a Sladeckovce együttesében. Első félidei játéka alapján rászolgált a győzelemre a gyengébb teljesítményt nyújtó Cegléd ellen. ■ A hazaiak közül Szelei, Bálint és Orosz nyújtott jobb játékot. V. L. — Tavalyelőtt készültem el az alappal, tavaly pedig tető alatt volt az épület — folytatja később, miközben az új ház megtekintésére indulunk. — Hogy ilyen ütemben sikerült haladnom az építkezéssé1, abban nem kis része van annak a 90 ezer forintos OTP- kölcsönnek, melyet a helyi fióktól kaptam és a gyáregység Barátság szocialista brigádjának, brigádomnak. A kölcsön a legjobbkor jött, mert ha nem kapom meg, legalább egy évre fel ■ kellett volna függesztenem a munlkát. A falakat a brigád segítségével húztuk fel, és nagyon sokat segített munkatársam, Bene József is. ★ Az új lakásban két szoba, konyha, fürdószooa, kamra es tágas előszoba kapott helyet. A konyha festése és csempé- zése élkészült, a szobában, ott sorakozik kötegekben a parketta. a közeljövőben rasják le. Várják a festőt, és minden helyiségben ég már a villany. — Sok még a tennivaló, pénzre is szüaség lenne még. Először is be szeretnénk bútorozni a lakást. A napokban vettünk egy használt reka- miét, a két nagyobb gyerek már azon alszik, itt, az előszobában. Kellene még konyhabútor is. Reméljük, a közeljövőben meg tudjuk venni. A többit majd apránként. Az asszony csendben álldogál a tűzhely mellett, az egyéves Zolikát ■ tartja karjában. Aztán a gyerek lekéredzke- dik, sétálni akar. Az asszony fogja a kezét és követi. — Nagyon örülök, hogy végre normális körülmények közé kerülünk — mondja Bo- dócsné. — Amikor elkezdtük az építkezést, a férjem fizetése hónapról hónapra az anyagvásárláshoz kellett, a létfenntartást az én fizetésemből fedeztük. Nehéz volt beosztanunk az amúgy sem sok pénzt, és egy, ideig még ezután is így lesz. ★ István a legidősebb gyerek a Bodócs családban. Másodéves ipari tanuló. Ha felszabadul, az apja munkahelyén szeretne dolgozni, mint villanyszerelő. Az építkezésből ő is alaposan kivette részét. Segített yályogo.t verni, oltotta a meszet, mestere irányításával szerelte a villanyt, és részt vett az épületfalazásban. A tizenhárom éves Laci és a 10 éves Éva sem maradt ki a> nagv munkából.. Laci ezt mondta: — Pista és én már az új lakásban alszunk, és ami a legjobb, kényelmesen fekhe- tünk, nem kell vezényelnünk, ha meg akarunk fordulni. Régen vártam már erre a kényelemre. Elhatároztam, ha megnövök, .legelőször szép lakásra gyűjtök, mert attól jobb semmi sem lehet. . Gyuráki Ferenc Győré Pálné könyvtáros Ol vasó felelősök a KISZ-szervezetekben Háromezerötszáz kötette! gyarapítják a könyvtárat Az a hőnyi községi könyvtár- [ szerint, a könyvtárbeliek a» nak a múlt év végén 2164 ol- olvasólétszámot 2300-ra só-.- vasója volt. Az idei munkaterv j retnék növelni. A felteieic«. adottak, hiszen könyvállományukat 110 ezer forint értékben, 3500 kötettel gyarapítják, következésképp egy lakosra 1,7, egy olvasóra 11,3 könyv jut. A színes és változatos program fontos része a minél több munkásolvasó toborozása. A fiatal olvasók, illetve a munkásfiatalok létszámának emelése érdekében, bővítik a kapcsolataikat a KlSZ-alapszerve- zetekkel, minden helyi ifjúsági alapszervezetben olvasófelelőst kémek meg támogatásukra. A könyvbarátok klubja továbbra is működik, hónapról hónapra érdekes műsorral rendezgeti a polcokat. várja az .érdeklődőket az öt Gyurá&i Ferenc felvétele fiókkönyvtárban is. i
