Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 133. szám

1975. JŰNIUÍ 8.. VASÁRNAP xMiíiw AZ IDŐJÁRÁS ALAKULÁ­SA, GYAKORI VÁLTOZÁSA MINDENNAPI BESZÉDTÉ­MA. meteorológusok MUNKÁJÁRÓL, KUTATÁ­SAIRÓL SZÓL E HETI TU­DOMÁNY-TECHNIKA ÖSZ- SZEÁLLlTÁSUNK, BEMU­TATVA TEVÉKENYSÉGÜK LEGÚJABB EREDMÉNYEIT. A napkisugárzás tanulmányozása A Tadzsik Tudományos Akadémia Fizikai és Mű­szaki Intézetének fiatal mun­katársai és a moszkvai Atom- energiai Intézet tudósai im­már negyedik éve tanulmá­nyozzák a kérdést, hogyan fejthetnék meg a titkot: miért növekszenek oly rohamosan a növények, és miért oly ma­gas a terméshozamuk, a ma­gas hegyek között? A napki­sugárzás mérése céljából a Pamír-hegységben két beren­dezést szereltek fel: a Pamir— 71-et és a Pamir—72-őt. Eze­ket a berendezéseket, ame­lyek felfogják a kozmikus su­garakat, különböző szinteken helyezték el. Ezen a nyáron még egy sugárfogót szerelnek fel: a Pamir—73-at. Ez már 5 ezer méter tengerszint fö­lötti magasságban működik majd. A kísérletekben részt vesznek bolgár és lengyel tu­dósok is. Frontátvonulás Majd mindenkinek kellemetlen közérzetet okcxz, de a lap­pangó betegségben szenvedőknek valóságos réme az időjárás hirtelen megváltozása, aminek közvetlen okozója legtöbbször a frontátvonulás. íme a meteorológusokkal folytatott beszélge­tés rövid összefoglalója: A mi éghajlatunkon az időjárási frontok kialakulása és ezek mozgása a legfőbb veszedelem, bár kétségtelen, hogy sok más természeti té­nyező is hat az emberi szer­vezetre. A frontátvonulás mellett hat az egészséges és beteg ember kedélyállapotára, belső szervműködésére a nap- tevékenység, a napfény meny- nyisége, az évszakváltás. Má­jusban és júniusban például a mi féltekénkén minden em­ber szervezete bizonyos meg­rázkódtatáson megy át, s ez egyes betegségek feillobbaná- sát segíti elő. Furcsa módon ebben az időszakban jön lét­re azonban a legtöbb terhes­ség, de ez idő tájt az elme­betegek és öngyilkosok száma is nő. „Tudtam, de elfelejtettem" Bár pontosan ma sem tud­juk, a légtömegek helycseréje miért okoz fájdalmakat, de tény, hogy nagyon megérzik a reumások, a derékfájások, s mindazok, akiknek műtéti he­gük van. Gyakoribb ilyenkor az asztmás roham, a trombó­zis, a migrénes fejfájás. Külö­nösen sokat szenvednek az érzékeny idegrendszerü embe­rek. Az orvosmeteorológia előre­jelzései alapján a mentők fel­készülnek a frontávonulások- ra. Ilyenkor megszaporodik a munkájuk. A nem beteg ember is le­het érzékenyebb, vagy kevés­bé érzékeny az időjárás vál­tozásaira. Ilyenkor mondja az egyébként jó tanuló, de érzé­keny idegrendszerű diák: tud­tam, de elfelejtettem. Ilyen­kor jegyzik meg az emberek a különben vezetésre termett fő­nök háté mögött: ma bal láb­bal kelt fel az öreg. A leg­nagyobb sakkozónak is lehet­nek érthetetlen „elnézései”. Tény, hogy a nők fokozottan érzékenyen az időjárásra is, különösen pedig a hónap bi­zonyos napjaiban érinti őket nagyon kellemetlenül a frontátvonulás. Pozitív hatások is Pozitív hatások is előfor­dulnak. A hidegfront betöré­se a vérnyomást rendszerint emeli, a melegfront viszont ..csökkenti. Mivel egyik esetben az energiafelszabadítás átme­netileg fokozódik, a rövid tar­tamú, nagy energiabedobást igénylő sportok művelői ki­ugróan jó eredményeket ér­hetnek el. A másik esetben, amikor csökken az anyagcsere, lassúbb a mozgás, a hosszú távú, nagy energiát igénylő sportolók űzői „élnek”. Sajnos azonban az időjá­rásnak a szervezetre gyako­rolt e két alapvető hatása más területeken megint sok bajjal fenyeget. A bal-esetek halmozódásának oka meleg­front esetében a figyelem el- lankadása, hidegfront esetén a reflexek megnyúlása. Az egészséges ember szer­vezete alkalmazkodik az idő­változáshoz. A frontok hatásá­ra változik az oxigénfogyasz­tás, a szívműködés ritmusa, a vérnyomás, az idegek ingerlé­kenysége. De ez az alkalmaz­kodás az alkattól függően egyénenként más és más. Mindenféle időváltozásra ér­zékenyebb, akinek csökkent az alkalmazkodó képessége. A technika fejlődése, a rohamos városiasodás fokozott megter­helést ró az emberre, egyre többen válnak érzékennyé. Csökkenti az alkalmazkodó­képességet a sok gyógyszer, a kávé, az alkohol és a nikotin. Az időjárásváltozást és a várható hatásokat ma már eléggé megbízhatóan előre- jelzik. A beteg gyógyszerrel, az ideges, neurotikus típus bizonyos óvintézkedésekkel védekezhet. Az ideges ember, aki tudja magáról, hogy in­gatag személyiség, nagy fi­gyelmet kívánó, bonyolult munkához ne fogjon. A szá­mára nehezen elviselhető front átvonulása idején ne üljön volánhoz, ne kezdje meg az operációt. Fokozott óvatossággal Az egészséges ember rend­szerint minden különösebb megterhelés nélkül éli át a gyors időváltozást, de min­denkinek fokozott óvatosság­ra van szüksége. Mert semmi­képp sem helyes megoldás egyedül az időjárást okolni az esetleges balsikerekért. Kinek- kinek saját feladata érzékeny­ségi pontjainak megismerése, hogy megfelelően felkészül­hessen. Front közeledtével ál­talában fontos a pihenőidő betartása, a fölösleges meg­terhelések elkerülése, az élet­mód rendellenességeinek ki­küszöbölése. Iiolka Vilmos Az esőzések alakulása a jövőben A földkerekség legnagyobb részén, az egyenlítő-öv és a sivatagok kivételével, nagy különbségek mutatkozhatnak az egyes évek közt áz esőzé­sek arányai tekintetében. Szá­raz és esős időszakok válta­koznak egymással, hol éhín­ségek, hol pedig árvizek pusz­títanak. Ma már tudjuk, az esőzések alakulásának ezek a szeszélyei abból származ­nak, hogy az úgynevezett nagy földi légcirkulációs■ (passzátok, monszunok, nyu­gati szélöv) frontrendszerek Pusztító szélviharok előrejelzése 1974 nyarán az Atlanti­óceán trópusi övezeteiben nagyszabású nemzetközi me­teorológiai kutatás folyt. Egyik programját ennek a munká­nak a trópusi ciklonok kelet­kezésének és előrejelzésének problémaköre jelentette. A statisztika szerint 1870—1970 között eltelt időszakban éven­te mintegy 5000 ember halá­lát okozták a pusztító szélvi­harok, az anyagi kárról nem is beszélve. Meteorológusok ciklonon aZ időjárási frontok bonyolult rendszerét értik. A köznyelv azonban a ciklon el­nevezéssel a trópusokon pusz­tító hatalmas erejű forgószél­viharokat jelöli. Mit tehetünk? A Karib-tenger térségében hurrikánnak, a Csendes-óceán északnyugati részén tájfunnak nevezik a gyilkos forgószele­ket. Az időjárás szeszélyéből adódó természeti katasztrófák közül 80 százalékban a halár los áldozatokat a forgószélvi­harok szedik. 1970 novembe­rében Bangladesben 300 ezer halálos áldozatot követelt a szökőárral, áradásokkal páro­sult forgószélvihar. Mit tehet az ember a pusz­tító szélviharokkal szemben? A hurrikánok megfékezésével, elterelésével az amerikaiak és más országok szakemberei is kísérleteztek néhány évtized óta. A tengerre kiöntött olaj­takaró meggyújtásával próbál­tak több ízben felfelé törekvő légáramlatokat kelteni, és ezeknek segítségével elterelni, illetve fékezni a hurrikánok erejét. Ezek a kísérletek ed­dig nem jártak sikerrel. A szakértők többsége azt vallja, hogy megbízható előrejelzési módszereket kell kidolgozni, illetve a riadóztatás és az idő­beni evakuáció segítségével kell csökkenteni a károkat. A kialakuló hurrikánokat a mesterséges holdak időben észlelik. Radarberendezések­kel felszerelt meteorológiai re­pülőgépek és a 10 centiméte­res hullámhosszon dolgozó meteorológiai radarok segítsé­gével is be lehet mérni a kö­zeledő hurrikánt. Napjainkban a közeledő hurrikánok előre­jelzési távolsága 300—400 ki­lométer között váltakozik. Te­gyük most fel, hogy sikerül az előrejelzés a pontos földrajzi koordinátákat illetően, sőt a riadóztatás is időben történik. Hátra van azonban még a legnehezebb rész, az érintett terület lakosságának sikeres evakuációja. Dombra — szökőár elől Mitől függ ennek sikere? Ezen a téren több tényező játszik szerepet. Képes-e a hatóság megfelelő számú szá­razföldi és vízi járművet, eset­leg helikoptert biztosítani a terepviszonyok függvényében ? Hajlandók-e a kiürítésre váró emberek elhagyni otthonukat? Koruk, egészségi állapotuk le­hetővé teszi-e az evakuációt? A Nemzetközi Vöröskereszt adatai szerint lélektani ténye­zők is közrejátszanak az eva­kuáció sikerében; például az érintett egyén átélt-e már hurrikánt, és hisz-e a reá vá­ró veszélyben? , Az 1970-es bangladesi ta­pasztalatok részben az akkori pakisztáni hatóságok hanyag­ságáról tanúskodnak, másrészt pedig nem is lehet minden helyet kiüríteni. Bangladesben a szakértők szerint az alacso­nyabban fekvő szigeteket nem lehet kiüríteni, és az izolált helyen élő lakosságot igen ne­héz riadóztatni is. Ezért Bang­lades egyes vidékein a Nem­zetközi Vöröskereszt irányítá­sával 7—10 méter magas mes­terséges dombokat építenek. Ezeket „killas”-aknáik. neve­zik. Ember és állat ide mene­kül a szélvihart követő árvíz elől. Ezeknek a domboknak tetején meghúzódó emberek 'helikopterekről utánpótlást kaphatnak, sőt helikopter se­gítségével 1 a betegek evakuá­lása is lehetővé válik. 1970- ben a 300 ezer bangladesi ál­dozat közül a 90 százalékuk vízbe fulladt. Tájfun Bizottság 1968-ban a Meteorológiai Világszervezet ösztönzésére megalakult a Tájfun Bizott­ság. Tagjai: Japán, a Koreai Köztársaság, Hongkong, a Fülöp-szigetek, Laosz, Thai­föld, Kambodzsa. Ezek az országok közös me­teorológiai és hidrológiai ku­tató program keretében véde­keznek a pusztító szélviha­rokkal szemben. Mérőállomá­sokat létesítenek országaik te­rületén, javítják és finomítják a szélvihar-előrejelző módsze­reket, riasztó hálózatot építe­nek ki, valamint gondot for­dítanak a veszélyeztetett te­rületeken' élő lakosság felvilá­gosítására. A pánik elkerülése ugyanis a sikeres evakuáció egyik fontos feltétele. T. M. viselkedése évről évre elté­rően alakul: változik az egyes cirkulációs ágak erőssége és eltolódásokat mutat a földraj­zi elhelyezkedésük is. Ezek a légcirkulációs rendellenessé­gek többnyire tartós, jel­legűek:, .nőnapról hónapra, sőt gyakran éveken át is. megma­radnak és így következtetni lehet a jövőbeli viselkedésük­re is. Angol meteorológusok meg­vizsgálták a Földközi-tenger vidékének, a Közép-Keletnek és India északnyugati részé­nek esőzési viszonyait a szá­zad elejétől egészen napjain­kig. Az adatokat összehason­lították a nagy földi légcir­kuláció eltolódásával és en­nek alapján következtetéseket vontait le a csapadékviszo­nyok várható jövőbeli alaku­lására egészen a 2030. évig. Eredményei szerint a Szaha­ra ezen időszak alatt fokoza­tosan dél felé fog terjeszked­ni és összesen kb. száz kilo­méter szélességű területsávot hódít meg Afrika belsejéből. Hasonlóképpen várható a Ra- jahstan-sivatag dél felé ter­jeszkedése is. Hangsebesség a légkörben A meteorológiai akusztika egyik legfontosabb paraméte­re a hang terjedésének a sebessége. Az iskolában azt tanultuk, hogy a talajmen­ti levegőben átlagos időjárási viszonyok közt a hangsebes­ség 330 méter/másodperc kö­zelébe esik. Ámde már régóta ismeretes, hogy a hangsebes­ség valamely gázban az ab­szolút hőmérséklet négyzet­gyökével arányosan változik, ezért a légkör felső rétegei­ben lényegesen más értékeket vesz fel, mint idelent. Amikor a légkör legalsó tartományában, az úgyneve­zett troposzférában felfelé haladunk, akkor a hőmérsék­let általában csökken, tehát a hangsebesség is kisebbé vá­lik. A troposzférában bizo­nyos számban előfordulnak közbeékelt ‘vékony levegőré­tegek, amelyekben a hőmér­séklet emelkedik (hőmérsék­leti inverzió jelensége). Az ilyen különleges rétegekben emelkedve a hangsebesség is növekszik. A troposzféra felett követ­kezik a sztratoszféra. Ebben a a hőmérséklet eleinte függet­len a magasságtól, a felső sztratoszférában ellenben fel­felé fokozatosan emelkedik. Ezért az alsó sztratoszférában a hangsebesség a magasság­tól' független, állandó érték, felfelé pedig növekszik. A sztratoszféra felső határa 55 kilométer körüli magasságban van. Ettől kezdve a hőmér­séklet felfelé erősen csökken, tehát a hangsebességben is visszaesés következik be. Végül, körülbelül 90 kilo­méter magasságban kezdődik a légkör meleg plazmája, az úgynevezett termoszféra, és innen kezdve a légkör kül­ső határáig terjed. A termosz- féra nagy részében a hang- sebesség 900 méter/másodperc közelében van. Éghajlatváltozás A földkerekség művelt országaiban két-három évszá­zadra visszamenőleg állnak rendelkezésre számadatokat tar­talmazó meteorológiai feljegyzések. Ez az adatanyag elegendő ahhoz, hogy, rövidebb tartamú éghajlati változásokat kimu­tathassunk belőle, de arra már nem alkalmas, hogy a több száz éves tartamú változásokat is nyomon követhessük. Másrészt azonban bőven vannak feljegyzések a szám­szerű adatgyűjtés előtti időkből is legalább a „jó” és „rossz” időjárású esztendőkre vonatkozólag. Ezek feldolgozása alap­ján Lamb angol meteorológus és mások arra az eredményre jutottak, hogy az északi félgömbön körülbelül kétszáz éves szakaszossággal tolódnak el az egyes éghajlati övék felvált­va északi és déli irányban. Winstanley szerint az éghajlati javulás legutóbbi csúcspontja 1930-ban következett be, a megelőző csúcspont pedig a 18. század elején volt. Jelenleg az éghajlati övék ismét lassan dél felé tolódnak el, többek között a szubtrópusi sivatagöv is, ami a Szaharának a dél fe­lé való terjeszkedésére vezet és az afrikai éhségkatasztrófá­nak az előidézője. ....... Va lószínűnek látszik, hogy ez a periódikus éghajlati át­alakulás párhuzamosan halad a naptevékenységnek egy ugyanilyen szakaszos ingadozásával, amelynek periódusideje kereken 180 év. Ez utóbbi viszont talán annak az árapály­keltő hatásnak a következménye, amelyet a napban a boly­gók bizonyos, ugyancsak 180 évenként ismétlődő elhelyezke­dése idéz elő. Lebegő szennyezések A Wyoming-i egyetem me­teorológiai tanszékének kuta­tócsoportja már három év óta végez nyilvántartó vizs­gálatokat a sarkvidéki sztra­toszféra lebegő szennyezései­ről, a Földnek mindkét sark­vidékén. A méréseket úgyne­vezett porszondával hajtják végre. A mérések három he­lyen történnek: az északi fél­gömbön, a T—3 nevű úszó jégszigeten, amely jelenleg 85 fok északi szélesség alatt tar­tózkodik; a déli félgömbön pedig két helyen: a McMurdo észlelőállomáson (78 fok déli szélesség), és a Déli-sarkon levő kutatóállomáson (90 fok déli szélesség). Repülő műszerék A Szovjetunió területén 250 meteorológiai állomásról naponta 2—4 rádiószondát bo­csátanak fel, hogy adatokat gyűjtsenek az atmoszféra és a sztratoszféra legfontosabb fo­lyamatairól. A levegőnél könnyebb gázzal — többnyi­re hidrogénnal — megtöltött jókora ballon kb. 35 kilomé­ter magasságba juttatja fel a hozzá erősített műszerdobozt, amely az emelkedés során automatikusan adatokat to­vábbít a földi állomásra a hőmérsékletről, a levegő nyo­másáról és nedvességtartal­máról, a szél irányáról, se­bességéről, stb. A földi loká­torok folyamatosan ellenőrzik a rádiószonda földtől való távolságát, sebességét és moz­gásának irányát, ami a lég­áramlatok mozgási irányá­val esik egybe. A befutó ada­tokat rövid- és középtávú idő­járás-jelentések készítéséhez használják fel. A nagy magas­ságból — a ballon szétrepedé- se után — a földre visszatérő műszerdoboz többé már nem használható fel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents