Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-04 / 129. szám

1975. JÚNIUS 4., SZERDA sr/üHan 7 Szakmémökképzés Gödöllőn is Törvényjavaslat - környezetvédelemre Nemzetközi tanácskozás Budapesten Kedden megkezdődött a szo­fista országok műszaki-tu- ományos egyesületeinek nem- Hközi környezetvédelmi kon­venciója Budapesten, a echnika Házában, ahol az ÍTÉSZ szervezésében hat or- rAg szakemberei négy napon t megvitatják a közös kör- yezetvédelmi munka kialakí- isának lehetőségeit. Az el- ökségben helyet foglalt dr. ladas András mezőgazdasá- i és élelmezésügyi miniszter- elyettes, a konferenciát elő- észítő bizottság elnöke. A mácskozást dr. A. Chojnacki, Lengyel Műszaki Tudomá­nyos Egyesületek Szövetsége vízvédelmi szekciójának elnö­ke vezette, a részvevők előadásaikban tájékoztatták egymást az országukban a környezet védelméért eddig tett intézkedésekről. Mint az előadásokból ki­tűnt, néhány szocialista or­szágban már jól szervezett apparátus működik a környe­zet védelméért, az NDK-ban és Lengyelországban külön mi­nisztérium is alakult már er­re, s a Szovjetunióban is kor­mányhatározat írja elő a kü­lönféle intézkedéseket a leve­gő és a víz tisztaságának ÄCI KÍSÉRLET Mekkora az optimális lakásszövetkezet ? öt év óta gyors ütemben lakultak Pest megyében is lakásszövetkezetek. Számuk iá már meghaladja a hatva- at, s mintegy 6 ezer lakást >gialnak magukban. A haté- onyabb működés — különö- :n a fenntartással kapcsola- >s folyamatos tennivalók — z elaprózott szervezetek egye- ilését kívánja meg. Ez a ondolat érlelődik jelenleg ácott, ahol ez idő szerint 12 fckásszövetkezet működik, fe- ! fenntartó, fele építő jel- iggel. A városi tanács, a me- yei szövetség és a váci la- ásszövetkezetek együttesen megközelítőleg azonos álláspontra jutottak az anyagi és szellemi erők összevonásának szüksé­ges és hasznos voltát ille­tően; gyetlen szervezetbe tömörül- :nek-e, vagy kettőbe, esetleg áromba? Király Tamás, a kitüntetett :/8 jelű Földvári téri fenn­irtó szövetkezet elnöke, aki íunkásságáért személy sze­nti elismerésben részesült, zt így fogalmazta meg; az ptimális nagyság modelljé- ek kialakítása szükséges. Le- etséges, hogy ezt csali kí- írletezéssel találjuk majd íeg, de szívesen vállalkozunk nnek a kipróbálására is. A C/8 jelű szervezet 3 pületben 339 lakást foglal ingában, a másik három gyanott, a Földvári téri te­lpen ennél jóval kisebb, zázon aluli lakásszámmal működik, aká resale a szom­szédságában levő Rády utcai fenntartó szervezet. Ezek együtt 600 lakást számlálnak, tehát ugyanannyi családot. Elképzelhető, hogy ebben a centrumban hozzanak létre egy gazdaságilag ütőképes szervezetet. A területileg más irányban elhelyezkedő deákvári szö­vetkezetek amelyekben az épí­tő jelleg dominál, hasonló­képpen alkalmasak a közpbn- ti összefogásra. Természetesen elsősorban a lakások folya­matos karbantartásával, a későbbiekben pedig még a felújításukkal kapcsolatos szakmai feladatok kívánják meg a szervezett összefogást. Üzemelési költségekre la­kásonként rendszeresen be­fizetnek bizonyos összeget. A C/8 jelű szövetkezetnél ezt havi 60 forintban állapította meg á tagság. Ebből bérjelle­gű költségekre jelenleg 10 forint jut. Nagyobb lakásszám esetén föltehetőleg az üze­melési költség mértéke is mó­dosulhat. Ez majd a gyakor­latban alakul ki. Nincs még tapasztalati adat, hiszen nagy szervezetek sincsenek Pest megyében. A gondolat azon­ban érlelődik, s a kísérletező-úttörő kedv sem csekély a lakásszövetkezeti mozgalom­ban. Érdemes lesz figyelem­mel kísérni a váci kezdemé­nyezés folyamatát, állomá­saik K. M. megőrzésére. Hazánkban a Környezetvédelmi Tanács koordinálja a tárcák, intézmé­nyek munkáját, s hamarosan az országgyűlés elé kerül a környezetvédelmi törvényja­vaslat. A népgazdasági tervek előkészítésénél is helyet kap a környezetvédelem, de még viták folynak arról, hogy kü­lön alapot hozzanak-e létre e célra, vagy a tárcák saját hatáskörükben oldják meg a környezetvédelmi kérdéseket. A környezet védelme a tár­sadalom tudatformálását is megköveteli, ezért — mint a konferencián több hazai és külföldi előadó is hangsúlyoz­ta — különösen fontos, hogy az oktatásban az eddigieknél is nagyobb súlyt kapjon ez a téma. Magyarországon már megindult a megfelelő okta­tás, jelenleg a budapesti és a miskolci műszaki egyetemen, a veszprémi vegyipari, a gö­döllői agrártudományi és a soproni erdőmérnöki és faipa­ri egyetemen folyik környe­zetvédelmi szakmérnökképzés. A tanácskozáson elhangzó 21 előadás tapasztalatait ke- rekasztal-konferencián összeg­zik a részvevők, s az ered­ményt ajánlásokba foglalva elküldik az állami szervek­nek felhasználásra. Dinamikus fejlődés Szári tástechnika Megkezdődött Mosonma- gyaróvárott a háromnapos szárítástechnikai konferen­cia. Utoljára 1968-ban ren­dezték meg, az azóta eltelt időszakban ez a témakör di­namikusan fejlődött. Most az elért eredményeket és a fejlesztés irányait értéke­lik. A forgódobos rendsze­rű forró levegős zöldtakar- mány-szárítókról és azok kap­csolódó feladatairól, alkal­mazásuk aktuális kérdéseiről hangzanak el előadások. Fog­lalkoznak a legújabb fej­lesztési irányelveikkel, gaz­daságossági kérdésekkel, kü­lönös tekintettel az energia- gazdálkodásra és a környe­zetvédelemre. A konferencia iránti ér­deklődésre jellemző, hogy 260-an vesznek részt az elő­adásokon és konzultációkon, köztük NDK-beli, angol és csehszlovák szakemberek is. Csendes csibészek A feljelentéshez, a panasz­bejelentéshez nemcsak tények kellenek, hanem bizonyítékok is. Es tanúk. Sem bizonyíté­kaim, sem tanúim nincsenek. Akár legtöbbünknek, amikor a csendes csibészekkel talál­kozunk. Látszik élvezi, hogy őt jó­pofának tartják. Huszonhárom éves. Izmos test, férfias arc. A gyűrűsfonók mellett álló lá­nyok fele — mondja — sze­relmes bele. Segédművezető, beállító lakatos, ha kell, segéd­munkás egy személyben. — Nézze, a főnök nyugdíj­ba készül, van még hét hónap­ja. Néha kijön a kukkantóból — rábök a piszkos üvegtáblák­kal, kopott ajtóval ékes iro­dára —> azit kérdi, „mi van, fiam”, mondom semmi, erre visszamegy. Ha tetszik, ha nem, nekem kell itt kézben fogni a dolgokat, igaz? Nos, rend csak akkor van, ha érzik a lányok, hogy velem nem packázhatnak. Ez is stimmel? Ha valamelyik nagyon okosko­dik, hogy te így meg úgy — mert tegeződünk —, akkor nem tudom beállítani a gépét, s kész. Nem tudom, nem tu­dom, köteles vagyok én min­dent tudni? Szakad a szál, szakad. Majd jön az ügyeletes csoportvezető. De abból a dél­utáni vagy az éjszakai mű­szakban csak egy van. Amíg ideér, rázhatja a babát a hi­deg, áll fél órát, órát, mi lesz a pénzével. Hja, nem kell ug­rálni, s akkor sima ügy a pénz is meg minden, stimmel? Próbálja rámbizonyítani, hogy én készakarva nem csináltam meg a gépét! Előbb vagy utóbb, de rájön, jobb, ha szét­húzott szájjal beszél a Pisti­vel ... — Pisti.. 1 — visítja egy lány, ám a hatalmas zajban alig hallani. — Na, ma jó ked­vem van, meghallom — mond­ja fölénnyel Pisti, biccent, s otthagy. Velem is végzett. Elegánsnak hitt étterem, ál­lítólag esténként itt találkoz­nak a „jobbak” a városból. Most dél van, meglehetősen gyér forgalom. Drága hely. És koszos. A mosdóban se szap­pan, se törülköző. Az asztal­terítő foltos. A hamutartóban csikkek. Tíz perce ülök. Végre, pincér. — Tessék. — Étlapot kérek. — Ott van két asztallal odébb, elvehette volna. Nem mondok neki semmit, mert ha az ilyeneknek bár­mit mondanék, egész nap ve­szekednék. Odahullatja elém az étlapot — műbőr tartóban, úgy ahogy az illik, lám, mégis jobb hely ez —, elmegy. Gyorsan lefirkantom, amit rendelek, összesen mibe kerül. Ügy-ahogy — jaj, ne részle­M lndig készültem. Azt; terveztem, hogy egyedül megyek. Nem vi­szem a gyerekeket, sem Pétert, avamánaik. Nem hagynának gondol- odni, és a beszélgetésük mérgesítene. 1 őhoznák a legutóbbi meccset, kiköt­őnek a magyar futball csődjénél, a radi és a Vasas értelmetlen összeha- jnlításánál. Veszekedés lenne a vége, lert Péter az MTK-Meteor fölényét rőltetné, de a gyerekek már ekkorra sszefognának ellene, és ezt az atyai te- imtély nem bírná elviselni. Meg se allgatnának, amikor közbeszólnék, ogy az igazi csapat a zs-i volt, valaha ejutott az NB II-be is. Apám, az elnö- ük, vasárnaponként odaállt a gyep íellé szurkolni, végigállta a kétszer egyvenöt percét. Ha állta volna! —, de égigkiabálta, és a két félidő közötti dinét is csak arra volt jó, hogy kifejt­esse, melyik játékos marha, de mek- ora marha, vagy két ballábas, pedig lies oda gólhelyzet volt, amit egy bé- a, vagy vak sem hagyott volna ki. De zek! — és legyintett. Nézze meg min- enki a p-ieket, hogy küzdenek ... I gazán mérgelődött, ha véletlenül vesztett a csapat, szép, szúrós sze­me szikrákat szórt, félni lehetett Me. Én azonban nem féltem. Fogta a irkóm. Kemény, nagy keze súlyosan ehezült vékony gyermeknyakamra, loccanni sem akartam, lélegzetem is isszaitartottam, nehogy elhessentsem a ezét, félreértse mozdulatom. Az önfe­jűt, ritka fogódzás nyakamba a szere- et megnyilvánulása volt, másképp ez magas, érdes ember nem adhatta je- ét érzelmének ... Szertelen családom elrontaná a sétát . Pesti úton. Nem kereshetném ked- remre, hol is volt a pék, hol laktak íammer Jóskáék. Pedig Hammer nénit zívésen meglátogatnám. Jóskával ta- álkoztam már a városban, de az édes­anyját akkor láttam utoljára. Akkor. Ez azt jelenti, hogy lí)44-ben, amikor a csendőrök azért kergették, mert az üldözötteken segített. Soha nem felej­tem el őket, sem a hozzájuk hasonlókat. El is meséltem tettüket jártamban-kel- temben mindenütt. De nem mentem el soha Hammer nénihez. Egy csokor vi­rág, egy köszönöm, kevés lett volna ... Lajos bácsiék boltját sem mutathat­nám már meg. Csak a régi üzlet helyén a kiszélesített, átépített csodát. Nem is szatócsbolt már ez, hanem korszerű házítartási üzlet. A szaga sem az a bú­za, frankkávé, cipőpaszta, petróleum és friss puha kenyér keverék, hanem kö­zönséges szappan- és mosószerillat. A kettő közötti különbségről pedig csak mesélni tudnék, és a gyerekek kinevet­nének. Azt az igazi fűszer- és szappan­szagot én is egyre ritkábban tudom felidézni, hogyan érthetnének meg en­gem az ABC-áruház és Csemegebolt ko­rabeliek, egyáltalán miért keresem a vegyesbolt romantikáját. E gyedül készülök a régi faluba, ami ma a város része. Senki nem is­merne már meg, nyugodtan néz- gelődhetnék: át a kerítéseken, be a ter­melőszövetkezetbe. Nekem is mindenki idegen. Már az utcákat sem találom: valamennyit rendezték. Parkosítottak. A földszintes, pitvaros parasztházak he­lyén emeletes városiak állnak. Felsza­badulási emlékművet emeltek gyerek­csatáink rétjén. A poros piac helyett buszmegálló, a kocsma helyén áruház és vásárcsarnok. Az ócska, vedlett ren­delő sincs már, emeletes, pálmákkal dí­szített rendelőintézetben gyógyítanak. S milyen nevetségesen hangzana, ha kimondanám: én szerettem a port és a sötét, olajos padlójú kis üzletet, Tur- csányi Rózát, Vágó Tibit, Bánczi Misit, akikkel mindig összevesztünk, de min­dig együtt játszottunk. A mozit, ahol legalább háromszor szakadt el az ócska film, és körülöttem hangosan köpköd­ték a tökmagot. Ilyen helyre csak magányosan sza­bad visszatérni. Akkor talán össze­találkozunk gyermekmagunkkal, eszünk­be jutnak akkor szőtt álmaink. Mindig készülök és mindig maradok. Szégyel- lek visszamenni. D e régi falumnak úgyis minden részletét magamban hordom. Hiába lépkednék végig a főút ki­kövezett járdáján, a valaha gidres- gödrös kedves úton, akkor is csak ma­gamban találnám meg azt a buckát, ahol két ormótlan kő között átbicikliz­tem, mindig ugyanott, mert ott csak a bátrabbak mertek, és az árokban a ke­réktaposta kipusztult papsajt- és ló­herecsíkot sem lelném, amelyen át az országúira karikáztunk ... Se stop-, se elsőbbségadási tábla nem állta utun­kat. Nekünk elsőbbségünk volt minden­kivel szemben. Mi a falu gyerekei vol­tunk. Minket mindenki ismert, mi min­denkinek köszöntünk. A háború kitöréséig. Mert azután a tankok, a szirénák szétkergettek vala­mennyiünket. H iába hívnánk össze játszótárs-ta­lálkozót. Egyedül kell keresni az emlékeket. Egy szín, egy illat, egy japánbirsvirág, egy „éppolyan” serc- lis kenyér előcsal valamilyen képet, gondolatsort. Ha valaki bánt, ezek közé a féltetten őrzött emlékek közé bújok. És a senki sem ismeri, senki sem tudja világban megpihenek. A forgalmas, a mindig rohanó életben is jut arra egy pillanat, de néha egész perc. Sági Ágnes tezzem — lezajlik az ebéd. Számol. Pontosan 11 forint 30 fillérrel többet. — Valami hiba van a ceru­zájával. — Golyóstoll. — Tisztelem a nyugalmát. Többet számolt. — Az lehetetlen! Néz, szúrós szemmel, ki le­hetek? Okvetetlenkedő pasas vagy ... vagy __? Számol, kí­no s lassúsággal. Forgatja az étlapot Üj számla. Leteszi. Ez már csak négy forinttal lépi túl a jogos összeget. — Még mindig hiba van. — Na ne vacakoljon már — csattan fel —, ingyen akar ebédelni?! — Küldje az üzletvezetőt. Fölkapja a számlát az asz­talról. — Tegye le a számlát! — Milyen számlát? És néz rám, gúnyosan moso­lyogva, ha félreteszem az ille­met, írhatom azt is, a sze­membe röhögve. Leültet a beruházási, fej­lesztési főosztályvezető, elné­zést kér, rögtön befejezik a tárgyalást, a kilenc alvállal­kozó egyikének képviselőjével, így akaratlanul tanúja vagyok a párbeszéd záró mondatai­nak. — ... mondtam, csakis úgy, mintha vasárnapi munka len­ne ... — ... de szombaton csinál­játok! — Különben nem vállalják az embereim. Van elég tusi­juk. így is agitálni kell majd. Rendben? — Megint egy szabálytalan elszámolás. — Öregem, ha az élet min­dig szabályszerű lenne! Kézfogás, elmegy. A főosz­tályvezető zavarban van. Ta­lán már bánja, hogy leültetett. Talán röstelli, hogy ilyen hely­zetben láttam. Talán csak ar­ra gondol, hogy a szombatot vasárnapként feltüntető elszá­molásért fegyelmit kaphat. És mit gondol az, aki kiment a szobából? Lehet, ügy érzi, összeegyez­tette a népgazdasági és az egyéni érdeket. M Üdülőhely. Ismerősöm büsz­kén mutogatja, ő, a papírrágő, lám, milyen takaros kertet csi­nált a szakemberek emelte fa­ház köré. Hétköznap délelőtt, a környék kihalt. Gurul a só­derral megrakott ZIL teher­kocsi, vezetője tekinget ki az ablakon, amikor meglát min­ket, megáll: — Uraim, lelökjem? — Mennyi? — Egy kiló. Halkan megszólalok, hogy csak ismerősöm hallja: — Ez lopott sóder. Fekete fuvar. — Tudom. — Hát akkor? — Vegyek ki egy nap sza­badságot, míg a bányánál sor­ba állok? Aztán könyöröghe­tek fuvarért, borravalózhatok. Ez meg egy százasért idehoz­ta. Nem szabad kicsinyesnek lenni. Dől a puttonyból a sóder, a százast a vezető gonddal össze­hajtogatja, s a .levéltárca mé­lyére süllyeszti. Int a két uj- jával, azt mormolja, .. na­pot, nem is láttuk egymást”, s indul. Ismerősöm hozza a la­pátot, teríti a sódert a beton­kockák mellett, lám, ha szom­baton kijön a család, mennyi­re dicsérik majd az ügyes apu­kát. EB Bőg az üzletvezető, mentsé­ge, hogy éppen csak huszon­éves fiatalasszony. — ... egy rúd turistaszalá­mival kevesebbet tettek le, mondom erre, mit képzelnek, nálam ilyen nincsen, mire azt mondja a rakodó, hogy akkor áru sem lesz, s a gépkocsive­zető bólogat hozzá. Nem írom alá a szállítólevelet — ez volt az utolsó érvem. Mire ők: „ak­kor visszarakunk mindent, s magát megverik a vevők”. Az üzletből meg már kiabáltak, mi lesz, Marika, mit tehettem, aláírtam. Legközelebb a ra­kodó már azzal kezdte, hogy most egy kiló gyulaival rövi- debb, dehát „te már érted a dörgést kispofám”,, majdnem leköptem, mondtam, kispofája az az utcasarki... Vigyorgott, behordták az árut, hangos „ke- zitcsók”, mentek. Nézem, hát nem elvittek még a kiló gyu­láin felül a cserkészkolbászból is, legalább negyven dekát! Honnét fedezzem én ezt” Csapjam be a vevőket, mérjek kevesebbet? A kálóba ez nem fér bele, fizessem a saját zse­bemből? Mondtam a belső el­lenőrnek, tudja, mit felelt? „Ugyan, Marika, ne legyél már olyan élhetetlen, ebben a bolt­ban hárman is szívesen átven­nék a vezetést.” Néha már ki­mondottan utálom magam, s ha így megy, inkább ittha­gyom az üzletet, pedig na­gyon kell a pénz, mert nincs lakásunk, s tudja, itt nem könnyű állást találni, elmehe­tek a termelőszövetkezetbe, akkor meg minek tanultam a kereskedelmi szakmát...? ps Kék fény. Elszánt profik s riadt amatőrök. ítéletre várva vagy már elítélve. A csendes csibészeket semmiféle fény nem világítja meg. Csöndben, olykor udvariasan csibészek. Jelmondatuk kiíratlanul is ott függ az ágyuk felett: „csak a legszükségesebbet tedd meg, de azért követeld a legtöbbet’’. Pistikék és a hasonszőrűek. Minden foglalkozási ágban lel­ni belőlük, akik a minimumot nyújtják — vagy még azt sem! — a társadalomnak, de a ma­ximumot követelik annak fe­jében. Ügyesen élnek, azaz er­kölcstelenül. Az erkölcstelen számára azonban, mivél nincs erkölcse, erkölcstelenség sem létezik. Ök nem röstellik ma­gukat, mert nem viszonyítják cselekedeteiket semmihez. ök azok, akik — igen! — „észrevétlenül” fosztogatják a társadalmi tulajdont, akiknek a közös javak csak megfejhe­tő forrást jelentenek, akik be­vezetik a nemzeti jövedelem „harmadlagos” felosztását. m Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a bizottság jelentését előterjeszt­ve a párt XI. kongresszusán: „Társadalmunk a becsületes munkára épül. A párttagok és a tisztességesen gondolkozó dolgozók millióinak igazság ér­zetét joggal sérti, ha valaki a munkájával nem arányosan, vagy éppenséggel munka nél­kül jut jövedelemhez. A tör­vényesen is üldözendő tisztes­ségtelen vagyonszerzés külön­böző formáin kívül más jelen­ségek is nyugtalanítják közvé­leményünket. Így például az egyes helyeken már szinte in­tézményesített borravalózás, az úrhatnám ajándékozgatások és nem utolsósorban a hálapénz. Ezek szocialista elveinkkel ellentétesek, hatásuk demora­lizáló. indokolatlan jövedelem­különbségekhez, feszültségek­hez vezetnek. Ügy látjuk, hogy a nevelő munka erősítése mellett meg­felelő intézkedések is szüksé­gesek a szocialista társadalom­tól idegen gyakorlat mielőbbi megszüntetésére.” Mészáros Ottó Tíz nap rendeletéiből Az egészségügyi együtt­működési egyezmény kihir- detéséről kiadott 14/1975. (V. 14.) MT számú rendelet a Magyar Közlöny 34. számában jelent meg. A Tudománypolitikai Bi­zottság szervezetének módosí­tásáról ugyanitt jelent meg az 1012/1975. (V. 14.) Mt. h. szá­mú határozat. A selejtezési irányelvekről az V. ötéves tervidőszakra vonatkozóan a közlekedés- és postaügyi miniszter adott ki 4/1975. (V. 10.) KPM. szám alatt rendeletet, amely a Ma­gyar Közlöny 33. számában je­lent meg. A belkereskedelmi tovább­tanulók kedvezményeiről a Kereskedelmi Értesítő 16. számában találnak az érde­keltek fontos közleményt. Az év végi részesedésre jo­gosultságról a SZOT és MŰM közös állásfoglalást adott ki, amely a Munkaügyi Közlöny 6. számában jelent meg. Néha — egész perc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents