Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-29 / 151. szám

</(ídiw 1975. JÚNIUS 29., VASÁRNAP Bent vannak a vízben Végre! — mondják azok a váci gyerekek, s velük együtt szüleik is, akik régóta szeret­tek volna úszni tanulni. Igaz ugyan, hogy mem így kép­zelte sok szülő, de végül is, ami van, az is valami. Miről van szó? Hónapokig vajúdott az óvodáskorú gyer­mekek úszásoktatásának meg­szervezése. Töhb szülő, köztük Cser vénák Ferenc, fáradtságot nem ismerve járkált a tanács­hoz, az úszómesterekhez, tár­gyalt az óvónőkkel. Az ideális az lett volna, ha a délelőtti órákban, amikor az uszodá­ban amúgy sincs sok vendég, csoportosan viszik a kicsiket úszóié ekére. A tanács biztatta, támogatásáról biztosította a szülőket, egyebet nem tehetett. Az óvónők viszont nem vállal­ták a felelősséget. Végül is áp­rilisban új fürdővezetőt ka­pott a város egyetlen uszo­dája Jászai Sándomé szemé­lyében, aki szintén szívügyé­nek tekinti a gyermekek úszásoktatását. Megszervezte, s jelenleg 13 csoportban, csopor­tonként 12—14 gyermek vehet úszóleckét. A Váci Bélésszövőgyár óvo­dájának vezető óvónőjét, Sári Jánosnét kérdeztem, ezek után sem vállalják, hogy elkísérjék a kicsiket? Az óvónő nem látja biztosí­tottnak a feltételeket ahhoz, hogy vállalhassák a felelőssé­get De a szülőket is meg le­het érteni, akik ugyancsak ki­csinyeikre gondolva, szeretnék őket egészséges életre szok­tatni. Ehhez azonban nekik elég nagy áldozatot kell hozni. A tanulóidő alatt a heti három alkalommal sokuknak nincs délutáni szabad ideje, ök még ma is úgy vélekednek, s re­ménykednek, talán mégis csak lehetne valami megoldást ta­lálni. — máié —­Uszályok, szárazon A MAHART Hajójavító Üzemigaz­gatóság dunaharaszti üzemében három 1800 tonnás uszályt készí­tenek a hazai folyamhajózás ré­szére. Az év második felében Csehszlovákia számára gyártanak szin­tén három 1€00 tonnás uszályt. A szerkezeti elemeket már elkészítet­ték, az Összeszerelés van még hátra. Szabálysértő fiatalkorúak - Szabálysértő eljárások A Pest megyei Főügyészség vizsgálata huszonegy hatáságnál Társadalmunk különös gon­dot fordít a felnövekvő nem­zedék fejlődésére, nevelésére, s ez tükröződik a szabálysértési törvényben is. A Pest megyei Főügyészség a közelmúltban átfogó vizsgá­latot folytatott a tanácsoknál, megnézte a szabálysértési el­járások törvényességét, a fia­talkorúakkal kapcsolatos kü­lönleges eljárások érvényesü­lését. Az ügyészek a 21 sza­bálysértési hatóságnál tapasz­taltak alapján megállapítot­ták, hogy a városi tanácsok­nál, különösen Cegléden, Nagy­kőrösön és Vácott kifejezetten gondos a jogalkalmazói gya­korlat. Sajnos ez nem mond­ható el általában a nagyköz­ségi és a községi tanácsokról. Az egyik községben például előfordult, hqgy a gyermekko­rúval kapcsolatos feljelentést minden intézkedés nélkül irat­tárba tették, holott az előírás szerint át kellett volna tenni az ügyet a gyámhatósághoz, hogy az meghozhassa a védő- és óvó intézkedést. A 'másik vég­lettel is találkoztak: az egyik tanácsnál a gyermekkorúval szemben lefolytatták a sza­bálysértési eljárást, figyelmen kívül hagyva a szabálysértési törvénynek azt az előírását, hogy gyermekkorú nem von­ható felelősségre. Rejtegetett ügyelt A szabálysértési törvény le­hetővé teszi, hogy a tanköteles és rendszeresen iskolába járó fiatalkorút ne a szabálysértési hatóság, hanem az iskola vonja felelősségre. Ennek ellenére például Dunaliarasztiban azért bírálta el a szabálysértési ha­tóság E. I. szakmunkástanuló ügyét, hogy az iskola a cselek­ményről ne szerezzen tudo­mást, nehogy ott ennek súlyos következményei legyenek. Ugyanígy járt el, nem is egy alkalommal a sződi községi szabálysértési hatóság is. Az előírásoktól eltérően egyik he­lyen sem értesítették a tárgya­lás napjáról az Iskola igazga­tóját. A nagykőrösi példa viszont követendő. Nemcsak átadták az ügyet az iskolának, hanem rendelkezésére bocsátották a bizonyítékokat, saját adatai­kat is. Sok helyen úgy sértik meg á törvény előírásait, hogy nem idézik meg a szabálysértési tár­gyalásra c. fiatalkorú gondozó­ját, törvényes képviselőjét. Olyan is előfordult, hogy más­más nap hívatták be a gyer­meket és a szülőt. Ezért eze­ken a helyeken gyakorlatilag nem érvényesülhetett a törvény nevelő szándéka, kérdéses, hogy az eljárás során min­den lehetséges tényt egybevet­ve tudtak-e dönteni a bünte­tés mértékéről. A nagyközségi és községi szabálysértési hatóságok ese­tenként pénzbüntetést szabtak ki a kereset és jövedelem nél­küli fiatalkorúra. Szigetcsépen például K. L.-t tárgyalás mel­lőzésével sújtották pénzbírság­gal, hasonló eset fordult elő Tápiószecsőn. Pomázon G. M. tárgyaláson jelenlevő törvé­nyes képviselője kapott pénz­büntetést. A szülő nem tud róla A jogszabályoknak ismereté­ben teljes képtelenségnek tű­nik, hogy nem egy helyen a szabálysértési hatóságok a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén elzárást helyezzenek ki­látásba. Előfordult ilyen eset Szentendrén, Érden, Tápiósze- csön, Tápióbicskén, Pomázon, Erdőkertesen, Dunaharasztin. Hogy az elzárás végrehajtásá­ra nem került sor, az csupán annak köszönhető, hogy a szü­lők — mindannyiszor sietve fi­zettek. Helyenként azzal sértették meg a törvényt és egyúttal jog­politikánk irányelveit, hogy a fiatalkorú ügyében hozott ha­tározatot nem kézbesítették a gondozónak, a szülőnek, ezzel egyszersmind megfosztották őt a fellebbezés lehetőségétől is. Más vonatkozásban is talál­koztak az ügyészek végletek­kel. Helyenként túl magas pénzbírsággal sújtották a — kereső — fiatalkorút, másutt ugyanakkor elmaradt a jogos büntetés. A fiatalkorú K. Pé­ter és három társa egyik este tíz óra után Soroksáron, a HÉV-megállóban hangos meg­jegyzéseket tett az utasokra. A fővárosi kerületi szabálysérté­si hatóság ügyüket áttette a lakóhely szerinti illetékes ha­tósághoz, Dunaharasztin vi­szont elfelejtették felelősségre vonni őket. A Pest megyei Főügyészség az átfogó vizsgálat nyomán hét óvást, tizenöt felszólalást és tizenhárom jelzést juttatott el az illetékes tanácsokhoz. Érdekek találkozása A Pest megyei Tanács igaz­gatási osztályának vezetője le­velet intézett a Pest megyei Főügyészséghez: A főügyész­ség összefoglaló értékelése hasznos segítséget jelent ré­szünkre, köszönettel fogadtuk, és munkánkban hasznosítjuk. Szabálysértési ügyintézőink­nek értekezletet tartunk, ame­lyen — a már most útjára bo­csátott körlevélen túlmenően — külön is ismertetni fogjuk a vizsgálat főbb megállapításait és tanulságait. Az érdekek tehát találkoz­nak. P. Zs. Fehér munkahelyen — fehérben Sokat ígérő elképzelések Pest megye egészségügyi hálózata szakembergondjainak megoldására Léteznek-e munkaerőgon­dok az egészségügyben? Igen. De: hány orvos, ápoló­nő, egészségügyi szakdolgo­zó hiányzik a körzetekből, rendelőintézetekből, kórhá­zakból? És miért? Azo­nosak-e és milyen termé­szetűek a gondok Ceglé­den, Vácott, vagy Buda­pesten, a megyei Sem­melweis Kórházban? Nehéz a kérdésekre egyértelmű vá­laszt adni. Nagy fejlődés, nagy igények Teljes joggal jó érzésekkel vesszük számba eredményein­ket. 1970-ben 322, 1974 vé­gén 341 örvosi körzet volt Pest megyében. Négy év alatt a kórházi ágyak száma 2531- ről 2907-re emelkedett. 1970- ben 2115 szakorvosi órá­ban, tavaly év végén pe­dig mintegy 2500 szakor­vosi órában dolgoztak a dok­torok. Figyelemre méltó ütemben fejlődik tehát Pest megye egészségügyi ellátása, igaz ez akkor is, ha az igé­nyeket nem éri el. Az új körzetekhez, ren­delőkhöz, kórházi osztályok­hoz orvosok, szakorvosok, ápolónők, asszisztensek kel­lenek. Az egészségügy ok­tatási intézményei évről év­re rendre bocsátják ki az új szakembereket, mégis munka­erőgondok jelentkeznek. Néhány országosan is hiány­szakma — röntgen, laborató­riumi, szemész — és egy-két tartósan betöltetlen orvosi körzet kivételével Pest me­gyére általánosan nem jel­lemző az orvoshiány. A ta­nácsok — nyugodtan mond­hatjuk — milliókat fordítanak arra, hogy megfelelő életkö­rülményeket teremtsenek az orvosoknak, hogy letelepítsék őket. Törekvéseiket a me­gyei tanács évente mintegy kétmillió forinttal támogatja. A főváros vonzó hatása e téren is érvényesül, a kívá­natosnál nagyobb a. fluktuá­ció. Azután —^.-^latíy^ ér*-■ voshiányról is beszélhetünk, szabadság, betegség, tovább­képzés miatt egyidejűleg min­NAPI 4-5 METERES SEBESSEGGEL Jól halad a metró észak-déli vonalának építése Már „csak” 95 méter hosz- szú utat kell megtennie an­nak a pajzsnak, amely a metró észak—déli vonalán a Felszabadulás tér irányából a Kálvin tér felé fúrja a jobb oldali alagutat. Az óriás gép napi 4—5 méteres sebességé­vel várhatóan július utolsó napjaiban érkezik a Kálvin térre. A Kálvin tér mélyállo­másában megépítették a fogadó-helyiséget az úgy­nevezett pajzskamrát. Az észak—déli szakasz jobb oldali vonalában most átme­netileg szünetel az alagútépí- tés: az építők átvonultak a Kálvin térre, innen - fúrják a metró alagútját a Marku- sovszky tér irányába. Ha ez­zel a munkával elkészülnek, folytatják az alagútépí- tést a Károlyi Mihály ut­cai Erzsébet Szálló épüle­te alatt, ahonnan a tervek szerint ok­tóber elejére érnek be a Kál­vin térre. A Deák téri metróállomáson jelenleg a belső munkálatokon dolgoznak. A Felszabadulás téri állomástér beépítése jú­liusban kezdődik, most a lejt- aknákat építik. A Kálvin téri állomáson ugyanezekhez a munkálatokhoz várhatóan augusztusban fognak hozzá. Tinnyei, piliscsabai és pilisvörösvári lakosok! A TAURUS ABRONCSGYÁR korszerű fejlesztés alatt álló üzemeibe felvesz szakmunkásokat, not es fern segédmunkásokat A dolgozókat gyári autóbusz szállítja a munkába. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi főosztályán, 1965 Budapest Vili., Kerepesi út 17. (A Keleti pályaudvar mellett.) Telefon: 342-385. dig többen vannak távol. Lényegesen nagyobb gon­dot ad az - egészségügy or­szágos és megyei vezetői­nek az egészségügyi szak- emberhiány és munkaerőmoz­gás. A szükségesnél kevesebb az ápolónő, főleg a hárommű­szakos beosztásra. Az egész­ségügy munkaerőgondjairól tartott a minap tájékoztató­val egybekötött konzultá­ciót dr. Darabos Pál, az Orvos-Egészségügvi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. A fejlődést reprezentáló összehasonlító számadatot mondott: 1954-ben országosan 27 ezer 500 egészségügyi szakdolgozó tevékenykedett, húsz évvel később — 87 ezer 615! Ennek ellenére kevés ma az egészségügyi szakember. A közelmúltban dr. Sza- badfalvy András, a ceglédi kórház igazgató főorvosa gyors — a megyére is ér­vényes — statisztikát ál­lított össze. A fekvőbeteg-intézetekben évente az ápolónők nyolc százaléka változtat munkahe­lyet. Átlagban száz kór­házi ágyra 40—42 egész­ségügyi szakdolgozót számí­tanak; a ceglédi kórházat hamarosan 900 ágyasra fej­lesztik. Eszerint tehát éven­te csupán az eltávozok he­lyére 27 ápolónőt kell elő­teremteni. Nővér: miért vándorol? De hová mennek az ápolónők, és miért mennek el? Helyenként más-más a magyarázat. A Semmelweis Kórházból például sokan más, kedvezőbb munkakörülménye­ket kínáló fővárosi intéz­ményekbe. Az Orvos-Egész­ségügyi Dolgozók Szakszer­vezete Pest megyei bizott­ságának tapasztalatai sze­rint vidéken sokan a kórház helyett az egyműsza- kos munkát és a magasabb fizetést adó — ipart vá­lasztják. Az okoknak, gondoknak csupán a töredékét érin­tettük, s joggal vetődhet fel a kérdés, hogy mit lehet tenni és az illetékesek mit tesznek a jelenlegi helyzet javításáért. Sokat tesznek, de még nem eleget. Egy­értelműen kiderül ez dr. Darabos Pál tájékoztatójá­ból, ezt bizonyítják a me­gyei tapasztalatok is. Arra például mes”~i taná­csi vb-hatarozat van, ho-v Pest megyében a hiányszak­mákban jelentkező szakor­vosok a megengedett -tói -ig fizetési határokon belül a legmagasabb bért kapják. Egyértelmű ered­ménynek tekinthetjük azt, hogy szeotemberben Ceglé­den már oktat az új egészségügyi szakiskola, az első évben két, a továbbiak­ban három évfolyammal. 1978-tól évente 70. illetve mintegy 100 új, képzett egészségügyi szakdolgozó lép munkába a megye kórházai­ban, egészségügyi intézményei­be n. Rendkívül örvendetes, hogy az iskola 70 helyére több mint 100 fiatal jelentkezett. Ez mindenképpen azt jelzi, hogy van, illetve növek­vőben van az érdeklődés az egészségügyi szakmák iránt. Ugyanakkor — s ezt a kér­dést a tájékoztató sugallja — a fel nem vett 30 fiatalt va­jon, megkeresték-e már a muitkaerögondokkal küzdő egészségügyi intézmények? Az igazi nagy gond azon­ban a fluktuáció, a munka­erőmozgás. Nincs vélemény­különbözet a kórházigaz­gatók, a rendelőintézeti igazgatók, valamint az egész­ségügyi állami és szakszerve­zeti vezetők között abban, hogy az élet- és munkakö­rülmények háza táján kell alaposan körülnézni és cse­lekedni. Kiemelte ennek a témakörnek a fontosságéi dr. Darabos PáL Nem a státust — a munkát fizetik A szakszervezet megyei bi­zottsága néhány hónappal ez­előtt alapos felmérő, és előkészítő munka után elnök­ségi ülésen tárgyalta még ezt a kérdést és számos megvaló­sítható és megvalósítandó ja­vaslatot tett. A Pest megvei Tanács egészségügyi és szociális bizottsága ugyancsak a közelmúltban foglalkozott a témával és megtárgyalta az egészségügyi dolgozók élet­éi munkakörülményeit a Pest megyei Tanács végrehaj­tó bizottsága. A bérkérdésről sokak vé­leményét fogalmazta meg tájékoztatójában dr. Darabos Imi, amikor elmondotta, hogy a szakdolgozók bére az utób­bi időben sokat és lényegesen emelkedett, de még nem ele­get. Dr. Szabadfalvy And­rás ceglédi példát mondott a háromműszakos beosztás gondjainak enyhítésére. Ök a nehéz, vagy háromműszakos munkahelyeken az áoolónők- nek az ágy melletti pót­lékját emelték meg lényege­sen; a gond enyhült, szinte teljesen megszűnt. Abból az elvből indultak ki, hogy ne pusztán a státust, el­sősorban a tényleges mun­kát dotálják jobban. Házi továbbképzés — országos színvonalon A pénz azonban csupán egy momentum és nem is bizo­nyos, hogy minden esetben a leglényegesebb. Aligha kevésbé fontos az egész­ségügyi dolgozók, s ezen be­lül a szakdolgozók, az ápoló­nők erkölcsi megbecsülése, az orvos—ápolónő közötti őszinte, jó munkakapcsolat, a jó munkahelyi légkör. Szá­mos összetevője van ennek is, a kitüntetéstől a köszönő szóig, a munkahelyi de­mokrácia érvényesülésétől a szakmai továbbképzésig. Maradjunk ez utóbbi példánál, mint olyannál, amelyről a kívánatosnál ke­vesebb szó esik és még inkább döcög a gyakorlat. A szakszervezet megyei titkára, dr. Kovács Mária egy beszélgetés alkalmával jogsai tette a kér­dést: elképzelhető-e jó lég­kör, jó munkakapcsolat ott, ahol a szervezett és rend­szeres továbbképzésben részt vevő, tehát jól képzett orvosnak képzetlen, vagy nem eléggé képzett a se­gítője, a munkatársa — például az ápolónő? A szakszervezet megyei bizottsága évek óta követ­kezetesen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Kezdeménye­zéseit a szakszervezet fő­titkára országosan is köve­tendő példaként említette. A szakszervezet megyei bi­zottsága éppen a napokban hívta fel a kórházak, ren­delőintézetek vezetőinek fi­gyelmét, hogy amíg a szak­dolgozók továbbképzésének egységes, országos rendsze­rét nem dolgozzák ki, há­zon belül gondoskodjanak a továbbképzésről. Koordi­nálását, összefogását a szakszervezet szakmapolitikai bizottsága és középkáder- szakcsoportja vállalta. Egyébként az illetékesek most dolgoznak a továbbkép­zés egységes szabályozásán. Léteznek-e munkaerőgon­dok az egészségügyben? Igen. Lehet-e a gondokon enyhíte­ni? Igen. A megyei tanács végrehajtó bizottságának ha­tározata alapján — a me­gyei állami és szakszerve­zeti vezetés ezekben a hetek­ben dolgozza ki együttes ja­vaslatait. Van jó néhány Sf'kat í”érő elképze’ésünk ;— ír ondják a szakemberek. Dercgán Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents