Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-22 / 145. szám
íYJra ^£?ß W V/ÍIMHII 1975. JŰN1US 22., VASÄRNÄP NEMZETISÉGI IIÉT Három néprajzi kiállítás A IX. szentendrei járási nemzetiségi hét egyik nagy pozitívuma, hogy több településen is bemutatták az ott élő nemzetiségi anyanyelvű lakosság szokásait és életmódját felelevenítő emlékeket, a népviselettől kezdve egészen a legkülönbözőbb használati tárgyakig. E településeken elsősorban a honismereti-helytörténeti szakkörök tagjaié az érdem, hogy összegyűjtötték, rendszerezték a ma még fel lelhető tárgyi emlékeket, megőrizve azokat az utókor számára. Nem egy helyen, így például Dunabogdányban már hosszabb ideje foglalkoztatja a község vezetőit az a gondolat is, hogyan lehetne állandó bemutatótermet biztosítani a rendelkezésre álló gazdag anyagnak. Képriportunkban három kiállításról számolunk be lapunk olvasóinak. Budakalászra 1690-ben érkeztek az első szerb telepesek. Egy 1715-ből fennmaradt dokumentum szerint a Budakalászon élő huszonkét család közül már 19 volt a szerb. Az ő népviseletüket, használati tárgyaikat láthatják az érdeklődők most az iskolában megrendezett kiállításon. Nyári Károly pomázi gépésztechnikus régi hobbyja a népi hagyományok és az ezzel kapcsolatos emléktárgyak gyűjtése. A pomázi kiállítóteremben most látható tárlaton huszonkét esztendő gyűjtőmunkájának az eredménye látható — az ikonoktól a régi szerb házak berendezési tárgyaiig. Befejeződtek a vizsgák’ Felkészültek a maturálok Tegnap országszerte befejeződtek a szóbeli érettségi vizsgák a középiskolák nappali tagozatain. Hazánk 530 gimnáziumában, illetve szakközépiskolájában együttvéve mintegy 49 ezren adtak számot tudásukról. A végzős szakközépiskolások közül 10 ezer 700-an már ipari jellegű szakképesítést nyertek. További újdonság volt az idei szakközépiskolai érettségik során, hogy együttvéve 29 tanintézetben — 11 szakmában — mintegy 1600 driák úgynevezett egyesített érettségi, és szakmunkásvizsgát tett. Ez azt jelenti, hogy a középfokú szakmai végzettséggel egyidőben egy szakmában szakmunkás-bizonyítványt is kaptak. A kedvező tapasztalatok alapján a következő tanévben már 33 szakmára terjesztik ki ezt az egyesített érettségi szakmunkásvizsgát. Ugyancsak a szakközépiskolákban volt a „premierje” az összevont érettségi és egyetemfőiskolai felvételi vizsgáknak, vagyis bizonyos szakközépiskola-típusokban, megfelelő szakmákban az adott szakiránynak megfelelő érettségi — hasonló jellegű felsőoktatási intézménybe történő jelentkezéskor — egyben a felvételi vizsgát is jelenthette az adott szakra. Az. idei tanévben 47 helyen 1028 tanuló vizsgázott ebben a formában. A gimnazisták számára — bár nem újdonságként — változatlanul könnyítést jelentett a közös írásbeli dolgozat, vagyis, hogy matematikából és fizikából az érettségi, illetve az egyetemi felvételi dolgozat ugyanaz volt. Matematikából 6150-en, fizikából 6007-en készítették el közös írásbeli dolgozatukat a gimnazisták közül. Általánosságban — az első összegezések szerint kedvezőek a tapasztalatok, a maturáló diákok felkészültsége az idén is kielégítő volt. Az Oktatási Minisztérium illetékeseinek véleménye szerint az érettségi vizsgák légköre kedvező volt: előnyösen éreztette hatását az érettségi elnököknek kiadott központi útmutató. A lexikális ismeretek halmazának öncélú számonkérése helyett a lényeglátásra, a gondolkodó és kifejezőkészség fokának megállapítására fordították a bizottságok a legnagyobb figyelmet. Az érettségik önkéntessége nem igazolta azokat a kételyeket, miszerint a diákok esetleg nem a tudásuk legjavát nyújtják a számonkérés során. A fiatalok mindkét iskolatípusban általában nagy igyekezettel, lel kiismerd tel törekedtek a középiskolában tanultak magasabb szintű összegezésére. A javító érettségi vizsgákat kora ősszel tartják, pontos idejüket, illetve helyüket az illetékes tanácsok állapítják meg. TV-FIGYELŐ Vajon milyen eszközöket használtak nagyapáink, s nagyapáink apái? Ez a kérdés foglalkoztatta a dunabogdányi német nemzetiségi kiállítás úttörő látogatóit, akik számára a rokka, a cserépkancsó, a köpülő, a mázasköcsög, a kenyérdagasztó teknő már csak múzeumi tárgy. Tóbiás Irén felvételei Szovjet műsorok. A tévének már régi — jól bevált. — kezdeményezése különféle népek művészetének bemutatása. A Dalok, táncok a Szovjetunióból című műsorban ezúttal a grúz Csela együttessel ismerkedhettünk meg. A grúz alkotók gazdag fantáziavilágát, jó előadókészségét már nemegyszer megcsodálhattuk. A péntek esti adás-- ban azonban elsősorban dallamvilágukból, sajátos ritmusú énekeikből kaptunk ízelítőt. Mégpedig egy roppant képzett, kifinomult hangösz- szetételű és egybeforrott együttes tolmácsolásában. Irodalmi értékű alkotások megfilmesítése sohasem köny- nyű feladat, hogy sikeresek-e az effajta feldogozások, arról — pro és kontra — véleményt alkothattak a tévénézők elégszer a közelmúltban. Talán ezért is figyeltük különös érdeklődéssel tegnap este a második műsorban a Puskin művei nyomán — Kis tragédiák címmel — készített filmet. Puskint joggal nevezhetjük az emberi lélek mindentudó ismerőjének. Jellemábrázolása sohasem leegyszerűsített, elnagyolt. Fontos ezt a tényezőt hangsúlyoznunk, mert talán ez magyarázza a film két epizódjának váltakozó sikerét. Az elsőben — a világ- irodalom visszatérő témájának — a pénzhajszának, zsugoriságnak, hatalomvágynak a kérdéseit az író. Egyben azt is kérdezi, mivé válhatnak a legtisztább emberi kapcsolatok ebben a környezetben. Választ ad erre a mű, és választ ad erre a film is. Mindamellett úgy tűnt: az utóbbiban túlzottan egyszerűSzentábrahámfalva évszázados romjait keresik Folyik a Csepel szigetét átszelő út építése. Több helyen nemcsak szélesítik, de uj nyomvonalon is vezetik. így például Ráckeve és Sziget- szentmárton között. Az útépítők rövidesen elérik az Angyalsziget nevű HÉV megállót, amelynek környékén állt valaha Szentábrah'ámfalva. Tudott dolog, hogy ez a település, amely nyilván sokat szenvedett a tatárjáráskor, nem sokkal utána teljesen elnépte- lénedett. Pedig nevezetes helység volt annak előtte, kolostor is állott a határában. Most, hogy az út részben az egykori falu és kolostor sejtett helyén fog húzódni, és ha megépül, ezen a ponton lehetetlen lesz nyomai felkutatása, a Pest megyei múzeumok igazgatósága megbízta Tette- m,znti Saroltí régészt, kezdje meg az ásatást. A kutatás célja annak megállapítása, hogy pontosan hol és mekkora volt a kolostor. A kolostor különben évszázadokon át lakatlanul állott és mert falai már omladoztak, 1770-ben felrobbantották. Romjait a környék kőbányának használta azután, alapzatát pedig betemette a föld. Múlt héten kezdték meg a kutatást, mégpedig minden jel szerint jó helyen, mert már a munkálatok első négy napján hat sírt találtak. Már pedig régen a templom kertjébe temetkeztek tehát a kolostortemplom, sem a főépület alapfalai nem messze lehetnek az első kutatóárkoktól. A sírokban talált csontvázak a XIII. századból származhatnak. Ruhadíszt, ékszert, edényt nem leltek egyikben sem, kivéve az utolsót. Hétszáz éve élt nő maradványait őrizte ez a sír. A koponyán bronzpárta- veret volt domborított virág- és korona díszekkel. Az ásatást sajnos az esőzések hátráltatják, pedig sietni kell, mert rövidesen odaér az útépítés. vé igazította a rendezés a szereplők jellemét. És amiben az első epizód erőtlen volt, abban volt meggyőző a második. Talán a mű témája miatt ismeretes, milyen legendakor alakult ki a két híres muzsikus — Mozart és Salierei kapcsolatáról. Puskin művét azonban nem csupán a téma érdekessége teszi naggyá, s ez a film erénye is. Az író és a film alkotói is pontos jellemábrázolásra törekszenek. Mégpei dig teljes sikerrel. A két művész emberi lényegét ismerhettük meg: az elismert és meg nem értett művész tragikus ellentétét. A Kis tragédiák így mindenféleképpen élményt jelentett a nézőknek, s az elsősorban a filmet rendező Vívjon, Dauszon és Pcsolkin következetes, tartalmas munkáját dicséri. V. F. Kettős tárlat Zombory Éva és Király Sándor alkotásai Ma, vasárnap délelőtt 11 óraikor Nagymaros Nagyközségi i Tanács, a Dunakanyar Intéző Bizottság és a Magyar Népköz- társaság Művészeti Alapja közös rendezésében nyílik meg a nagymarosi művelődési házban Zombory Éva grafikusművész és Király Sándor festőművész közös tárlata. A kiállítást Szakonyi Károly író és Körner Éva művészettörténész nyitja meg. A bemutatott művek naponta — hétfő kivételével — délelőtt 10-től este 6-ig J tekinthetőik meg, július 3-ig. A bélyeg az emberek közötti közlekedés egyik intim eszköze, az írásos beszélgetés, a boríték látványrésze, amit 1 evélbontáskor legelőször pillantunk meg, és társítunk a belső tartalom kellemes tartozékaihoz. Természetesen a szép bélyeg az, ami a kapcsolatot humanizálja, a szép bélyeg, mely a legkisebb, de a maga nemében teljes képző- művészeti egység. Ha arra gondolunk, hogy a posta naponta számos küldeményt kézbesít, hogy tízezrekben mérhető a bélyeggyűjtők száma, akkor döbbenünk rá igazán a grafika és festészet ezen ötvözött, továbbfokozott műfajának fontosságára. A magyar bélyeg megújulásának egyik zászlóvivője Zombory Éva, aki a finom vonalrajz és a harmonizált szín- árnyalatok segítségével ért el kiemelkedő eredményeket. A Zombory-bélyeg éppen benső- sége és ízlésbeli tökéletessége révén ismerhető fel azonnal. Nem harsognak értékei — érzékenyen elmélyült minden Zombory-sorozat, akár Corvinákat, herendi porcelánt, a Képes Krónika színekké átalakított eseményeit értelmezi a vonalvezetés hiánytalan magabiztosságával. Választékos és egyedi minden felülete. A Százéves a magyar bélyeg sajátos betűformákkal érvel — virágvariánsainak pipacsra, violára, tüdőfűre, ciklámenre tagolódó egysége kellemesen pontos színrajzával boldogít. Az ő képi minősítéseiben mindig önálló grafikai alkotást üdvözölhetünk, nem egyszerűen postai illetéket. Várjuk azt a megbízást, mely Zombory Évát a Duna-táj geológiai, történelmi és növényalakzatainak bélyeg-műfordításaira kéri fel, hogy festőd szemének bátor tisztaságával fedezzen fel további NAGY MAKOS 75 nagymarosi töredékeket művészetté véglegesítve. Király Sándor töprengő, kísérletező alkat. Nem az érdekli, amit festők egész tábora művekkel testesített, hanem a rejtőző lehetőség. Ezért előzi meg minden olaj- festményét, tűzzománcát, faliszőnyegeit olyan tényleges szemlélődés, amelynek helyileg is meghatározó térsége az ő esetében Nagymaros. Nem a látványt ismétli képein, hanem a táj monumentális erővonalait deríti fel, és alakítja festői ritmussá. Ez a hullámzás: megtalált törvénye. Elméleti szenvedély is fűti, nemcsak rajzi szorgalom, logikailag is fejleszti alakzatait. A természet és a gondolkodás közös partitúráját szerkeszti kettős, a szem és az értelem egységesített koncentrációjával. A kéz inkább lejegyzi, mint formálja képi eszményeit, az alkotás tudatos elemei képezik szemlélődésének komponenseit. Ami számára a vizsgálódás tárgya, az azon összefüggés, mely a népművészet, a természet és a kozmosz méretei és formái között ténylegesen fennállnak. Ezen alakzatok hiteles roko- nítását végzi művészete. L. M. Egy kiló kenyér Srác ballag előttem, kiflit harapdál. Gondol egyet, s elhajítja a félig rágott kiflit. A sütőipari fehérárut — miket tud alkotni a hivataloskodás! — sötétre sózza a Rei- nert Albert utca pora. Cegléd, 1975. június, a szünidő első napjai. — Koma! Visszafordul a lurkó, neki szóltak-e? Más nincs az utcán, kénytelen magára venni. Tíz, tizenkettő lehet, tiszta, rendesen öltöztetett, néz rám, mit akarok. — Elobtad a kiflidet. — El. Nem kell. Nem vagyok éhes. — De az pénzbe kerül. Nem baj? — Mit, negyven fillér. Nem érti, miért kötözkö- döm, ezért kicsit megszeppent, kicsit nyegle. Benyúlnak a szekrénybe Jön mellettem a kölyök, futásra állna a lába, de számot vetett vele, úgyis utolérném. Kísér, nyitja a kaput, s még a házig sem ér, már kiabál: — Édesanyám, egy bácsi akar magával beszélni. Hallja? — Hallom, hallom — lép ki az ajtón V. Istvánná, s törli a kötényébe a kezét. Mosolyog, kergetőznek a szeplők az arcán, s mint aki ismerőst fogad, úgy kérdi: tessék. Mondom, mi hozott ide. Nevet. — Az igaz, így van, hiába beszélek neki is, a húgának is, csak annyit vegyetek, ameny- nyi kell, benyúlnak a szekrénybe, viszik. Mert hál’ istennek, van elég, meg az is, ami jár rá. zsír, vaj, margarin, lekvár. Régi parasztház. Középen a konyha, kétfelé két szoba nyílik, a hátsó a gyerekeké, az utca felőli a szülőké. A tárgyak között semmi hivalkodó, de kopott, szegényes sem akad. V. István a Közúti Gépellátó Vállalat szakmunkása, felesége bolti eladó. 1962-ben házasodtak össze, a házat vásárolták, rendbehozták, évekig a vételár fennmaradó részét törlesztették, sok pénzt elvitt a modernizálás, bútorra, ruházkodásra kevés jutott Hűtőszekrény, porszívó nincs, a televízió még régi, kis képernyős. — Hol lehet megfogni a pénzt — ismétli a kérdést V.-né —, hát a hason meg a szórakozáson. Hústalan nap, olcsóbb húsféle, fej, köröm, belsőség, szerencsére szeretjük. Menni nem nagyon megyünk sehová. Két éve üdülni voltunk, beutalóval, mégis annyi pénz elment, hogy azt mondtuk a férjemmel: néhány esztendeig nem megyünk. Tudja, hogyan van. A gyerekeknek egy szörp, ha már bementünk valahová, akkor a férjem iszik egy üveg sört, én valami süteményt, de persze akkor a gyerekeknek is... — Mennyi kenyeret vesznek? — Napi két kilót. Meg süteményt. Mindig legyen itthon, akkor senki nant marad éhen... — De látja, a fiú. 1. — Gyerek, nem éri még föl ésszel. — Sok kenyér marad meg? — Marad, Mindig marad. De nem vész kárba. Van malackánk, megeszi. Kifliért olaj V. Csaba ötödik osztályos tanuló aligha tudja, hogy a fél kiflivel nem pusztán húsz fillért lökött a porba, hanem ... Hanem energiát — ami épp úgy kellett a gabonát learató gépekhez, mint a szem megőrléséhez, a liszt megsütéséhez, az áru kiszállításához —, anyagot — amit a növény műtrágya, növényvédőszer formájában hasznosított, amiből a gépeket gyártották stb. — s természetesen jó néhány ember munkájának cseppjét. S ha határon kíyülre tágítjuk a kört, akkor eldobott egy dollárcentet. Vagy mondjuk egy csészényi olajat.
