Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-19 / 142. szám

K/fjaft sm 1973. JÚNIUS 19., CSÜTÖRTÖK Társadalmi üggyé vált a közoktatás A Pesl megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának rendkívüli ülése Javul diákjaink felvételi aránya a pedagógusképző intézetekben A megye közoktatásának helyzetét áttekintő és részle­tesen elemző minisztériumi ; jelentés — mint erről az 1. oldalon beszámoltunk — reálisan, a valóságnak megfe­lelően állapította meg az eredményeket, és ugyanilyen szellemben tárta tel a gondo­kat. A vizsgálat tapasztalatain végigvonult az a megalapozott felismerés, hogy Pest megye sajátos adottságai — a la­kosság nagy száma, a nagy­arányú beköltözés, az agglo­meráció, a változatos telepü­lésszerkezet, Budapest közel­sége stb. — jelentősen befo­lyásolják az iskolaügy fejlő­dését is. Mint a megyében ál­talában, a közoktatásban, az óvodák, az iskolák helyzeté­ben is sok az ellentmondás, a dinamikus, az országós átla­got messze meghaladó fejlő­déssel együtt, azzal szinte párhuzamosan jelentkező le­maradás. Őt év alatt nagyarányú fejlődés A minisztériumi vizsgálat egyik fontos összegező megál­lapítása, hogy a tapasztalható ellentmondások ellenére a megye közoktatása az elmúlt öt esztendőben szinte minden ugazatban lényeges és jelentős fejlődést ért el. Ennek leg­főbb összetevőjét, a vizsgálat abban látta, hogy a közokta­tás a megyében a politikai vezetés ügyévé vált. A me­gyei pártbizottság, a megyei tanács és végrehajtó bizott­sága évek óta a megyei poli­tika szerves részének tekinti a közoktatás irányítását Az alsó- és középfokú oktatás fejlesztése a központi célok­kal összhangban álló és a megye sajátos viszonyaira jól alkalmazott koncepciót dol­goztak ki, s az ennek alapján létrejött intézkedési terv vég­rehajtását rendszeresen ellen­őrzik. A vezető szerveknek e tudatos és következetes mun­kája nyomán az oktatás meg­ítélésében nagyfokú szemlé­letváltozás történt az állami és társadalmi szervekben. A közoktatás Pest megyében az elmúlt néhány esztendőben valóban társadalmi üggyé vált. A minisztériumi vizsgá­latnak szinte minden tapasz­talata, megállapítása erről ta­núskodik. Eredmény és lemaradás . A részletekről szólva a je­lentés egyebek közt kiemeli az óvodafejlesztés mennyiségi eredményeit. 1970 óta az óvo­dába járó gyerekek aránya 53,4 százalékról 67,7 százalék­ra emelkedett és ma már 6 kivételével a megye minden községében van óvoda. Jelen­tősen javult az óvodák isko­lára előkészítő munkája is. A gyerekek 93 százaléka Ilyen felkészítés után kerül az első osztályokba. Ez az arány jobb az országosnál, és lényegesen jobb az öt év előtti megyei állapotnál. Minden összefogás, erőfe­szítés ellenére is kevés az óvodai hely, továbbra is elma­rad az országostól, s az egy csoportra jutó óvónők száma is kevesebb, mint más me­gyében. Ellentmondásos az általá­nos iskolák helyzete is. Annak ellenére, hogy a megye vezető testületéi és a szakigazgatás az általános iskolák fejleszté­sének ügyét kiemelt feladat­ként kezeli és évek óta nagy erőfeszítéseket tesznek az is­kolák munkájának javítására. Mégis téhy, hogy a nagyon intenzív megyei tan teremfej­lesztés ellenére az egy terem­re jutó tanulócsoportok száma ma is annyi, mint 1970-ben. További gond a tanköte­lezettségi törvény teljes vég­rehajtása. Az országosnál több a megyében a bukás, és növekszik a mindennapos is-, kólába járás alóli felmenté­sek száma is. Dicséretes vi­szont a megye körzetesítési terve és végrehajtása. Ennek is köszönhető, hogy a tanulók 98,1 százaléka — ez jobb az országos átlagnál — részesül a szakrendszerű oktatás elő­nyeiben. Foglalkozott a vizsgálat a gyógypedagógiai intézmények helyzetével, s a gyors meny- nyiségi fejlődés elismerése mellett egyebek közt azt hangsúlyozta, hogy a jövő­ben gondosabban, alaposab­ban kell elbírálni, kik kerül­jenek ebbe az oktatási for­mába. Az általános Iskolai fel­nőttoktatásban tanulók száma az elmúlt két évben csaknem kétszeresére emelkedett. De ellentmondásokkal is talál­kozhatunk: a felnőttoktatás a szakfelügyelet elhanyagolt te­rülete. A középiskolákban tovább­tanuló gyerekek között Pest megyében az országosnál jobb a munkás-paraszt származású fiatalok aránya. Nem véletle­nül: a megyében megkülön­böztetett figyelmet fordítanak segítésükre. A középiskolák­ra előkészítő tanfolyamokon évről évre mintegy három­ezer tanuló vesz részt, s az ösztöndíjban részesülők szá­ma öt év alatt meghatszoro­zódott. Ma már 1292 tanuló, összesen 3 és fél millió fo­rint ösztöndíjat kap. Mint a jelentés vitájában elhangzott, mindennek következtében jók a továbbtanulásra jelentkezett munkás és paraszt származású fiatalok felvételi eerdményei is: a felvettek között 50 százaléknál is magasabb az arányuk. Az új intézkedések végrehajtása Az MSZMP Központi Bi­zottsága oktatáspolitikai ha­tározata után született mi­nisztériumi rendelkezések vég­rehajtása Pest megyében alapvetően sikeresnek mond­ható. Végrehajtásukkal a megyében mindenütt mint ki­emelt feladattal foglalkoztak. Az új törekvések közül a leg­kiemelkedőbb eredmények a szaktantermek kialakításában és a tanulók munkáltatásá­ban, a tanítási órák aktivi­tásában születtek. Harmoni­kus eredményekhez azonban sok iskolában a zsúfoltság és a szertárhiány miatt nem tudnak eljutni. A jelentés a pedagógusok élet- és munkakörülményeivel is foglalkozott.. Egyebek közt megállapította, hogy az el­múlt öt évben tovább nőtt a pedagógushiány. A képesí­tés nélküliek aránya Pest megyében a legmagasabb, an­nak ellenére, hogy a tanácsok nagy erőfeszítéseket tesznek e súlyos gondok enyhítésére. Figyelemreméltó eredménye­ket ért el a megye a peda­gógusok lakáshelyzetének ja­vításában, továbbá a közok­tatás fejlesztését szolgáló költségvetési összegek felhasz­nálásában. A tervezett 343 helyett például az év végéig 480 millió forintot költünk az iskolákra. Ugyanakkor — s ezt is hangsúlyozza a jelen­tés — az országos átlagnál drágábban épülnek Pest me­gyében az új iskolák és az azonos rendeltetésű intézmé­nyek között még mindig na­gyok a színvonalkülönbségek A rendkívüli vb-ülés fele­lősségteljes vitájában a leg­nagyobb helyet a gondok, a tennivalók elemzése kapta. Számos fontos kérdés szere­pelt ezek között, de szinte minden felszólaló foglalkozott a pedagógusok élet-, és mun­kakörülményeinek alakulásá­val. Közülük is elsősorban a bérek és a keresetek problé­májával. A jelentés ugyanis megállapította, hogy Pest me­gyében a pedagógusok átlag- keresetének növekedési üteme alacsonyabb az országosnál. Mint a vita is rámutatott, sok objektív tényező játszott eb­ben szerepet — többek között például az alacsony keresetű, képesítés nélküliek nagy szá­ma —, de a művelődésügyi osztálynak és a pedagógusok szakszervezete megyei bizott­ságának, valamint a pénzügyi szerveknek rövid időn belül terveket kell kidolgozniuk a bérhelyzet javítására. ■ ' Az igényeknek megfelelően A vitában felszólaló Barin­kat Oszkárné, a megyei párt- bizottság titkára elsősorban annak a folyamatnak az elem­zésével foglalkozott, amelynek eredményeképpen a közokta­tás Pe6t megyében társadalmi üggyé vált. A változást — mint hangsúlyozta — az MSZMP KB oktatáspolitikai határozata és az utána kidol­gozott megyei koncepció indí­totta el. Nincs olyan szervezet, amely ne tartaná fontos fel­adatának a közoktatási tervek megvalósulásának segítését. Ennek egyik, de nagyon figye­lemre méltó és jellemző pél­dája, hogy a szocialista bri­gádok társadalmi munkájának legfőbb területe az iskolák se­gítése. Ma már messze túl va­gyunk azon a kezdeti állapo­ton, amikor az Egy üzem — egy iskola mozgalom a mesze­lést és a takarítást jelentette. Az üzemek és az iskolák kö­zött mindennapos munkakap­csolat alakult ki: ez a tevé­kenység, ez a helyzet a mai élet szerves részé. A pártkongresszusra készül­ve — idézte fel a megyei párt- bizottság titkára a közelmúlt eseményeit — a taggyűlése­ken, a küldöttértekezleteken jelentkezett az a határozott társadalmi igény, hogy az ál­talános iskolák és a szakmun­kásképző intézetek fejlesztésé­ben további erőfeszítésekre van szükség. Valamint az, .hogy munkánkban kapjon köz­ponti helyet a közoktatás fej­lesztése. Terveinket tehát I ezeknek az igényeknek a fi­gyelembe vételével kell kiala­kítani, összeállítani. Csökken * a pedagógushiány ' f>r. Polinszky Károly okta­tási miniszter a jelentés és á vita minden lényeges kérdésé­vel foglalkozott felszólalásá­ban. Bevezetőjében arra a ta­nácskozásra hivatkozott, ame­lyen a minisztérium vezető testületé 1973 januárjában, a Pest megyéi Tanács elnökének jelentése alapján, megvizsgál­ta a megye művelődésügyi fej­lődését. Hangsúlyozta, hogy az ülésen született határozatok többsége azóta megvalósult. Különösen dicséretes a fizikai dolgozók gyerekeinek követke­zetes támogatása, és az a nagyarányú társadalmi segít­ség, amelyet az üzemek dolgo­zói az óvodák, iskolák fenn­tartásához, fejlesztéséhez nyújtottak és nyújtanak. A pedagógushiány csökke­nésével kapcsolatban az okta­tási miniszter bejelentette: a pedagógusképző intézetekben a jövőben jelentős mértékben emelik a tanulók számát. Ar­ról is tájékoztatta a miniszter a rendkívüli vb-ülés résztve­vőit, hogy Pest megye sajátos helyzetére való tekintettel a megyei diákok felvételi ará­nyát a jövőben mind a tanító­képzőkben, mind a főiskolá­kon emelik. Ez ha nem is old­ja meg, de feltétlenül csök­kenti majd a pedagógushiányt. A bérkérdésről szólva egye­bek közt hangsúlyozta: a hely­zet gondos vizsgálata után az illetékes szervek határozott intézkedéseket dolgozzanak ki. A továbbiakban arról szólt, hogy a minisztérium eddig is igyekezett erősíteni kapcsola­tait a tanácsokkal. Ez a kap­csolat is hozzájárulhat ugyanis ahhoz, hogy a pedagógusok ez-» után még felkészültebben, len­dületesebben *és jó kedvvel lássák el fontos feladataikat. Ö. L. Nemzetiségi énekkarok találkozója Népek dala a szabadságról rm A pilissz€iiti£€r«6zti általános iskola szlovák nemzetiségi énekkara Tóbiás Irén felvétele Tegnap Dunabogdányban folytatódott a IX. szentendrei járási nemzetiségi hét prog­ramsorozata. Délelőtt a helyi művelődési házban Népek da­la a szabadságról címmel ren­dezték meg három község énekkarainak találkozóját. El­sőként a pilisszentkereszti ál­talános iskola szlovák nemze­tiségi énekkara lépett dobogó­ra és mutatta be a szlovák munkásmozgalmi és népdalok­ból összeállított műsorát. Ezt követően a helyi német nem­zetiségi énekkar adott műsort, majd végül a tahitótfalui álta­lános iskola kórusa .mutatta be magyar nyelvű műsorát. A ta­lálkozón részt vettek a Duna­bogdányban hétfőn megnyílt német nyelvművelő tábor diákjai is. A tábor életéről Gráf Teréz magyar—német szakos tanár­ral, a tábor helyettes vezető­jével beszélgettünk. — A tábor hat község: Bu­dakalász, Csobánka, Dunabog- dány, Kisoroszi, Leányfalu és Tahitótfalu német nemzetisé­gű általános iskolás diákjaiból verbuválódott. Ez az első, ilyen jellegű tábor Pest me­gyében. Legfőbb célja az anya­nyelv és az anyanyelvi kultú­ra ápolása. A tíznapos táborozás prog­ramja igen változatos. A tá­bor kis lakói német nyelvű mesékkel és elbeszélésekkel ismerkednek s beszélik meg annak tanulságait — termé­szetesen német nyelven. A programban szereplő filmeket, hanglemezeket szintén az anyanyelvükön hallgathatják. Német nyelvű lesz az tró—ol­vasó találkozó is, amelyre Wittmann György írót hívták meg. A táborban egy báb- és'egy képzőművészeti szakkör is működik. A tábor életének jelentős eseménye lesz még a német nyelvű szavalóverseny, vala­mint a pilisszentkereszti szlo­vák nyelvművelő tábor lakói­val való találkozás és egész napos program Leányfalun. HETI FILMJEGYZET A rendőrség csak áll és néz Jelenet A rendőrség csak áll és néz című filmből Az olasz rendezők fáradha­tatlanul készítik azokat a filmeket, amelyek a bűnözők és a bűnüldöző szervek kor­rupt, sőt néha már baráti, a közös akciókig elmenö kap­csolatáról szólnak. Gengszte­rekkel paktáló rendőrfőnök, bűnöző rendőrfelügyelő, aki saját bűntetteit üldözi, emberrablók, zsarolók, vesz­tegetők,! bankrablók, furfan­gos banditák és ügyefpgyott, vagy csak — nem is mindig a saját hibájukból — tehetetlen detektívek: évek óta ismert alakok ők az olasz bűnügyi filmekben. A téma elburjánzása per­sze lehet valamiféle divat is. A profi film jó szimattal érezte meg, ha egy témakör, egy ötlet, egy nagy siker nyo­mán feltörhettek az utánza­tok, a felhígítások, a siker szélárnyékát kihasználó ügyes­kedő, rutinból készült kópiák. (Egy példa: nemrég láthat­tuk azt a filmet — A kereszt­apa másik arca volt a címe — melyet az olaszok a világ­sikerű Keresztapa nyomán, részint annak paródiájaként készítettek. Gyengécske mű volt, s annak, aki az eredetit nem látta, nem sokat mon­dott, de ha a néző már meg­váltotta a jegyét, nem sokat számít, miként fogadja a fil­met. Ami számít, az a pénz­tárban hagyott összeg.) Az új olasz film, melyet saját forgatókönyvéből Ro­berto Infa&celli rendezett, kétségkívül folytatni kívánja azt a sorozatot, melyet ta­lán az Egy rendőrfelügyelö vallomása az államügyésznek és a Vizsgálat egy minden gyanú fölött álló állampolgár ügyében kezdett el. S ezt té­ve. aligha csak a divatra, a megnyergelhető sikerre gon­dol. Mert valamit azért ne feledjünk: az említett két nagysikerű film sem puszta divatból, sikerhajhászásból jött létre, hanem azért let­tek sikerek, mert jó]'' igaz es bátor filmek voltak, mert a valódi állapotokat leplezték le, mert tényeken alapultak. Más szóval: a támadott kor­rupció, összefonódás, s mind a többi nagyon is létező olasz jelenségek, s ha egy film ezekről szól, még felhígítottan is lesz benne egy jó adag társadalombírálat, szókimon­dás. A rendőrség csak áll és néz éppen ezért sajátos keveréke az epigon-filmnek és a ke­mény társadalombírálatnak. Megtalálható benne a korábbi hasonló filmek sok bevált motívuma — emberrablás, te­hetetlen rendőrség, a rend­őrséggel packázó bűnözők, beijedt milliomosok, stb., — de megtalálható ben­ne a bírálat is: a rendőrség azért tehetetlen, mert egyik vezetője maga az emberrab- lók főnöke. S megtalálható egy izgalmas következménye­ket okozó lélektani motívum is: az új rendőrfőnök fiát is elrabolják a banditák. Egészében véve tehát jól megcsinált, izgalmakban sem szűkölködő film ez, de még­sem szabadulhatunk attól az érzéstől, hogy mindezt, ha nem is pontosan így, már lát­tuk valahol. A határon szolgálok Érdekes világba visz ben­nünket ez a szovjet film, Naum Birman rendező mun­kája. A határőrök életét mu­tatja be, sok szeretettel és érezhető megbecsüléssel. Egy határőrőrsön tulajdon­képpen az a jó, ha nem tör­ténik semmi. Olyan állandó készenléti állapotban kell azonban lenni, mint a tűzol­tóknak. A film igyekszik ezt a semmi sem történik-et ér­dekesen, színesen elmesélni, azaz úgy szövi a cselekményt, hogy a mindennapok ese- ménytelensége, vagy apró ese­ményei közé beiktat néhány izgalmasabb mozzanatot: egy tűz megfékezésének, egy csempész elfogásának képso­rait. De ugyanilyen fontos­nak tartják a film készitől, hogy megmutassák az egyes emberek belső világát, egyé­ni sorsát, gondjait, örömeit. A törekvés jó és rokonszen­ves, de — elsősorban forga­tókönyvi hibák miatt — a különböző mondanivaló- és cselekményrétegek nem al­kotnak szoros egységet, nem jön létre belőlük egységes anyag. Néhány jó színészi alakítás élénkíti a filmet: Borisz Scserbakov egy moszkvai zseni határőrt, Boriszlav Brondukov egy keménysza- vú, de lágyszívű parancsno­kot, Jevgenyij Karelszkij egy családi problémákkal küszkö­dő politikai tisztet személye­sít meg. Túl sovány a szerelemhez? Furcsán hangzik a címbeli kérdés, de nagyjából erről v$n szó ebben az új NDK- beli filmben, melyet Bernhard Stephan rendezett. Főhőse egy, a kamaszlányos külsejű, de emberileg sokkal érettebb, ko­molyabb kislány^ Susanne, aki éppen a külseje miatt ne­hezen találja meg a helyét az életben. Mindenki kis­lánynak tartja, nem veszik igazán nőszámba, s hiába vá­gyódik a szerelemre, hiába akar belekerülni abba a fel­nőttebb körbe, amelyben ba­rátnői és fiúismerősei forog­nak, nem sikerül. Illetve, csak félszeg, enyhén kínos kí­sérletig jut, s csalódnia kell abban a fiúban is, Lutzban, akibe beleszeretett. Hogy Susanne problémája végül is nem oldódik meg, nem sikerül rátalálnia az igazi szerelemre, az kevés­bé zavarja a nézőt. Érez­zük: csak idő kérdése, hogy a kislány végre felnőtt legyen. Nagyobb baj az, hogy az egész alkotásban igen sok a didaktikus elem. Mintha egy csomó szempontot gyűjtöttek volna össze, s ezek köré rak­ták volna fel a film mesé­jét. így néha az az érzésünk, hogy az egyes mozzanatok csalt a dramaturgi vagy forgató­könyvírói mérlegelés, és nem az élet valóságának követe­lésére kerültek a filmbe. (Em­lítsük meg, hogy a zenés ré­szekben Koncz Zsuzsa és az Illés együttes működött köz­re.) Cimborák Dr. Homoki Nagy István talán legszebb filmjét újítot­ták fel a mozik e héten. Fic­kó, a vizsla, Pletyka, a tacs­kó, és Nimród, a vadászhéja kalandjait most is szívesen nézzük. Takács István

Next

/
Thumbnails
Contents