Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-12 / 136. szám
1975. JÚNIUS 12., CSÜTÖRTÖK Magyar-szovjet közgazdász-szimpozion Tegnap délelőtt az Állami Fejlesztési Bank nagytermében megkezdődött a Magyar Közgazdasági Társaság és a Szovjet Közgazdasági Tudományos Egyesületek Társasága háromnapos közgazdász-szim- pozionja. A magyar delegációt dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke, a szovjet delegációt T. Sz. Hacsaturov akadémikus, a Szovjet Közgazdasági Tudományos Egyesületek Társaságának elnöke vezeti, A szimpozionon résztvevő tudósok és vezető gazdasági szakemberek előadásai a beruházások időszerű közgazda- sági kérdéseivel foglalkoznak. Megvitatják többek között a gazdasági hatékonyság, a központi fejlesztési programok, valamint a környezetvédelem problémáit. Az internacionalizmus nagy zászlaja alatt Győri Imre cikke a Pravdában A Pravda szerdán közölte Győri Imrének, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának Az internacionalizmus nagy zászlaja alatt című cikkét. Zöld utat a versenyképes termékeknek! Beszélgetések a PEVBi-ben az export fokozásának lehetőségemí A Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat, mint Pest megye egyik legnagyobb tanácsi vállalata, évről évre dinamikusan fejleszti termelését. A tőkés gazdasági válság miatt kialakult labilis világpiaci helyzet arra ösztönzi népgazdaságunkat és ezzel párhuzamosan a vállalatokat, hogy lehetőleg minél több terméket exportáljanak és törekedjenek csökkenteni tőkés importjukat. A PEVDI tavaly több mint kétmillió dollár értékű termékét értékesítette tőkés piacon, ugyanott — 600 millió forintos termelési érték eléréséhez — 1,6 millió dollárért vásárolt alapanyagokat. A különbség 400 ezer dollár az export javára. És ez az aktívum évenként 5—8 százalékkal növekszik. Az idén az export— import különbségének intenzívebb növekedését szerették volna elérni. Hogy miképpen, és végül is miért nem, vagy miért csak részben valósulhatnak meg elképzeléseik, arról Ujfalusi József gazdasági igazgatóval beszélgettünk. Két forrásból :— Aktív szaldónk szokásosnál gyorsabb ütemű növelésére két elképzelésünk volt. Az egyik, hogy az eddiginél is takarékosabban gazdálkodunk az importanyagokkal, a másik pedig, hogy különböző gépekkel fokozzuk a termelést és az exportot. Az előbbi terveink szinte bizonyos, hogy megvalósulnak, mert vállalatunk teljes kollektívája részt vett a takarékossági intézkedések kidolgozásában, s szocialista brigádjaink védnökséget vállaltak végrehajtására. A megtakarítható ösz- szeg nem elhanyagolható, hiszen a vállalatnál az összes költség 65 százalékát az anyagra kifizetett forintok teszik ki, ezen belül az import (többnyire tőkés import) anyagok értéke csaknem 100 millió forint. Az elmúlt hónapok takarékossága eredményeként a számítások szerint az importanyagokból 7 millió forint értékűt sikerül megspórolnia a vállalat dolgozóközösségének. A fajlagos önköltség a tavalyihoz képest másfél százalékkal csökken, az importanyagoknál körülbelül 7 százalékos, értékben pedig 115 ezer dollár a megtakarítás. Technológiai módosítások Az importanyagokkal minden gyáregység speciálisan, saját technológiájának megfelelően takarékoskodik. Solymáron például Lukácsi Gábor gyáregységvezető arról tájékoztatott, hogy az import fenyőfűrészárut már a raktárban osztályozzák, ezért a szokásosnál kevesebb a hibás késztermék. Gondos tanulmányozás utári módosították a szabászati tervet is, egyeztették az alkatrész- és az osztályos termék gyártást. Ily módon 50—60 bútortípus készítése során 3—8 százaléknyi fenyőfűrészárut, sikerül megtakarítani. A második negyedévtől az év végéig összesen félmillió forintra számítanak. Gyömrőn, a vegyi gyáregységben recept szerint dolgoznak, a gyártás folyamán tehát nem takarékoskodhatnak az anyagokkal, viszont helyettesítőket kereshetnek. S mint a szólás mondja: aki keres, az talál. Eddig az epoxigyanta előállításához granulált, azaz szemcsés nát- riumhidroxidot használtak, tavaly azonban 40 centről 4 dollárra emelkedett a kilónkénti ára. A vállalat vezetői úgy határoztak, hogy a jövőben hazai gyártmányú, hordós nátriumhidroxiddal helyettesítik, amelynek az ára (az összehasonlíthatóság érdekében valutában kifejezve) csupán 25 cent. Szentendrén a festék- és műanyag-felhasználást vizsgálták, ugyanis ezeket az anyagokat csaknem teljes egészében tőkés országokból vásárolja részükre a VEGY- TEK és a CHEMOLIMPEX. Az év elején egyetlen filctoll töltéséhez 1,25 grammnyi festék fogyott. Időközben azonban üzembe helyeztek egy filctolltöltő automatát, amely- lyel sikerült a tolianként szükséges festék mennyiségét egy grammra csökkenteni. Az új automata munkába állítása egy év alatt öt tonnányi festékmegtakarítást eredményez, amelynek értéke 35 ezer NSZK-márka. A korszerű automatáknak tehát nemcsak az az előnyük, hogy segítségükkel jelentősen fokozható a termelés, hanem a pontosabb adagolás eredményeként takarékoskodni lehet a felhasznált alapanyagokkal is. A PEVDI vezetői mégsem elsősorban ezért terveztek jelentős beruházást néhány gyáregységben. Ha elkölthetnek a pénzüket... — Az idén 29 millió forintért szerettünk volna korszerű automatákat vásárolni — mondja a gazdasági igazgató —, amelyhez a Magyar Nemzeti Banktól 11 millió forint hitelt kaptunk. Termékeink iránt ugyanis igen nagy az érdeklődés a tőkés országokban, de a kis kapacitás, illetve egy-egy speciális gép hiánya miatt képtelenek vagyunk megrendelőink teljes igényét kielégíteni. A szentendrei írószergyáregység termékei például azért nem kaphatók a nagy nyugati szupermarketekben, mert nincs tollbliszterező gépünk, amely átlátszó csomagolásával alkalmassá tenné termékeinket az önkiszolgáló rendszerben való értékesítésre. írószergyáregységünk számára három ilyen csomagológépet, ezenkívül egy csődaraboló- és egy-egy márkázó-, illetve szitanyomógépet akartunk vásárolni. Ezek a berendezések nyugati gyártmányúak, tehát engedély szükséges beszerzésükhöz. A Külkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztálya azonban elutasította kérelmünket. Ez késlelteti és veszélyezteti a tőkés export fokozására vállalt terveink teljesítését. — Ugyancsak új gépeket szándékoztunk üzembe helyezni Pilisszentivánon a bőrdíszműgyáregység telephelyén, ahol a varrógéppark egy része nagyon elavult, sok a törés, magas az állásidő. A bőrök, illetve a műbőrök varrásához speciális gépekre volna szükségünk. Saját fejlesztési alapunkból 40 NSZK gyártmányú varrógép beszerzését terveztük, körülbelül 2 és fél millió forintért, de az engedélyt ehhez sem kaptuk meg. Pedig éppen Pilisszíentivánon készítik a svédek és a hollandok megi rendelésére a színes utazótáskákat. Nem közömbös, hogy mennyit vagyunk képesek szállítani belőle. A konfekció-gyáregység kedvezőbb helyzetben van. Részükre az idén 43 varrógépet vásárolunk az NDK-ból, illetve a hazai Könnyűipari Gépgyártó Vállalattól. A beruházási és felújítási terveinket tekintve a hitellel együtt rendelkezésünkre álló, mintegy 30 millió forintnak csupán a jelét tudjuk elkölteni, mert 'a másik feléből olyan speciális gépeket akarunk vásárolni, amelyek sem belföldön, sem pedig szocialista piacon nem kaphatók. Rézcső helyett műanyag A gazdasági igazgatóval folytatott beszélgetés során kiderült, hogy a népgazdaság jelentős importot takaríthatna meg azzal, ha — választékbővítés címén — nem importálnának közepes és olcsóbb toliból mintegy 500 ezer dolláros mennyiséget. Ugyanis a PEVDI maradéktalanul ki tudná elégíteni ilyen toliakból is az igényeket. Ugyancsak a népgazdaságnak jelentene megtakarítást — s ezt már tavaly javasolta a vállalat vezetősége a Külkereskedelmi Minisztériumnak és az OMFB-nek —, hogy országos szinten szüntessék meg, a nagy tartályos betétek kivételével, a rézből készített tollbetétek gyártását és csak műanyagból gyártsák azokat. Ilyen operatív beavatkozásra nincs mód, pedig a teljes igényt figyelembe véve, országos szinten egymillió dollár értékű rézcsőimportot lehetne megtakarítani. A PEVDI műanyagbetét-gyártó kapacitása viszont lehetővé tenné, hogy az országos igényt teljes egészében kielégítse. A jövő kérdőjele A Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat gazdasági vezetői figyelemmel kísérik a népgazdasági igényeket és igyekeznek azokat a lehetőség szerint a legjobban kielégíteni. Ez évre az 1971. évi tőkés exportjuknak háromszorosát, szám szerint 2,8 millió dolláros tőkésexportot terveztek. Hogy a gépi beruházások egy részének elmaradása ezt mennyiben veti vissza, az még a jövő kérdése. Czibor Valéria Kommunisták és üzemi demokrácia Négy Pest megyei nagyüzem példája A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozatai nagy teret szentelnek a szocialista demokrácia erősítésének. „A munkahelyi, üzemi demokrácia a szocialista demokrácia alapvető része: lehetőséget ad a vállalati gazdálkodásba, a helyi és közügyekbe, s ezek eldöntésébe való érdemi beleszólásra; segíti a munka alkotó jellegének kibontakozását, fontos eszköz a vezetők és beosztottak szocialista viszonyának formálásában; növeli a dolgozók felelősségtudatát, fokozza aktivitásukat” — hangzik a határozatban. Nagyobb követelmények a Csepel Autógyárban Az élet lépten-nyomon gyakorlati példákkal igazolja a fentiek valóságát. Azokban az üzemekben — és szerencsére, ezek vannak ma már többségben —, ahol az utóbbi években nagyot fejlődött az üzemi pártalapszervezetek, párt- bizottságok gazdaságszervező tevékenysége, felbecsülhetetlen segítséget jelent a dolgozók — mindenekelőtt a kommunisták — aktív részvétele a vállalat ügyeiben, a tervkészítéstől a gazdaságos termékszerkezet kialakításáig. Jó érzés látni, milyen hasznos segítőtársai a pártszervek a gazdasági vezetésnek, együtt dolgozzák ki a vállalat, a gyár, a műhely termelési tervét, majd utána kiki teszi a maga dolgát. A gazdasági vezetés gondoskodik a termelés műszaki feltételeiről, az anyagról, energiáról, gépekről, megszervezi az értékesítést stb., a pártszervezetek pedig politikai mozgósító-nevelő munkával segítik elő a termelési tervek végrehajtását, ébren tartják a versenyszellemet, támogatják, erősítik a szocialista brigádmozgalmat, feltárják a termelést akadályozó körülményeket. A Csepel Autógyár — ismeretes — egyike annak az ötven, kiemelt nagyvállalatnak, amelynek termelésére, pénz- gazdálkodására, beruházásaira, szerteágazó kooperációjára, bérpolitikájára, a termékszerkezetében végbemenő változásokra most fokozott figyelmet fordít az iparági minisztérium s a Minisztertanács. Ez azonban nem kivételes bánásmódot, jogtalan előnyöket, soron- kívüli kedvezményeket — hanem kivételesen nagy feladatokat, fokozott népgazdasági igényeket jelent! A Csepel Autógyár — túlzás nélkül mondhatjuk — a kormány által megnirdetett közúti járműprogram egyik kulcsüzeme. Üj termékeinek — az autóbuszpadlóvázaknak és a szervokormányoknak — gyártása mindössze három-négy éve kezdődött, s rövid idő alatt kellett tíz-húszezres szériákra felfuttatni. A gyár előtt álló további feladatok sem kisebbek, hiszen a profiltisztítást még nem fejezték be. Ilyen körülmények között érthetően nagyok a követelmények a gyár kommunistáival, párt- szervezeteivel szemben. Nem kevesebbet várnak tőlük fent” és „lent”, minthogy mutassanak példát a munkafegyelem megszilárdításában, a munkaintenzitás fokozásában, az anyaggal és energiával való takarékosságban, a minőség javításában és — nem utolsósorban — a termékváltáshoz nélkülözhetetlen belső átszervezések, személyek és egész Kis terepjárók munkakollektívák áthelyezésének megértő támogatásában. Csak példamutatást követelni azonban, az érdemi döntésekben való közrerhűködés, a beleszólás jogának gyakorlása nélkül — ma már elképzelhetetlen. A döntés pedig — felelősséggel jár. Felelősséget vállalni viszont csak az tud, aki tájékozott a gyár helyzetéről, ismeri a döntések előzményeit, s felméri a következményeket. Más szavakkal: a demokrácia nemcsak jogokat jelent, hanem kötelességeket is. Ezt ismerték fel a gyár igazgató- tanácsának legújabb tagjai: a fizikai munkások is, amikor valahogy így fogalmaztak: „Más a gép mellett, magunk között vitatkozni, és megint más az igazgatói tanácsban véleményt nyilvánítani. Az utóbbihoz széles körű tájékozottság — és felelősségtudat kell.” A pártmunka sajátos eszközeivel az MGM diósdi gyárában A felelősségvállalás sz^p példáját tanúsították a Magyar Gördülőcsapágy Müvek diósdi gyárának kommunistái, amikor számot vetettek termékeik önköltségének, minőségének színvonalával, a termelékenység alakulásával, gyártmányaik versenyképességével — s mindezek alapján leszűrték a következtetést: a gyár ráielőb- bi rekonstrukcióra szorul. Az üzem pártszervezetének kezdeményezését előbb a budai járási pártbizottság karolta fel, majd a felsőbb pártszerv, s így született meg végül is a döntés a diósdi gyár 800 millió forintos rekonstrukciójáról. A kommunisták felelőssége ezzel természetesen, nem ért véget. Most az a feladatuk, hogy a pártmunka sajátos eszközeivel támogassák a gazdasági vezetést, segítsék elő az egyidejű hármas nagy feladat — a negyedik ötéves terv teljesítése, a rekonstrukció és a profil- módosítás — végrehajtását. Kezdeményezésekkel a halásztelki SZIMFI-bcn Az üzemi demokrácia fejlődése és a munka alkotó jellegének kibontakozása közötti kölcsönhatásra, szoros összefüggésre a halásztelki SZIM- Fí-ből idézhetjük a példák sorát. Itt, ahol a jövő szerszámgépei születnek — jelenleg például a legkorszerűbb automata megmunkáló központok —, nagy szükség is van az alkotókedvre, az új iránti fogékonyságra. Külön említést érdemel az intézet nagyszerű műszaki gárdájának értékes tevékenysége a különböző KGST-szabványok kidolgozásában, illetve a szerszámgépipar szocialista integrációjának megvalósításában. És nem kétséges, a kezdeményezés érdeme e téren is elsősorban a kommunista műszakiaké. Az emberrel is törődve a Hajógyár váci üzemében Az üzemi, munkahelyi demokrácia, a jó légkör elképzelhetetlen a dolgozók gondjai iránti érdeklődés, a velük való törődés nélkül. Ennek adta pozitív példáját a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyárának gazdasági és pártvezetése, amikor a profilváltozás — a mo- torkerékpár-oldalkocsikról a konténerek gyártására való áttérés — tengernyi gazdaságiműszaki feladata ellenére is jutott ereje, energiája a dolgozók problémájára: a termék- váltás miatt szükségessé vált szakmai átképzéshez személyekre kidolgozott terv készítésére. A dolgozók nem alaptalanul várják most a párt- szervezettől, hogy a termék- váltással párhuzamosan, minden eszközzel segítse elhárítani az átállás nehézségeit, csökkenteni az új szakmábamunkakörbe kerülők tanulópénzét. Á kongresszus határozata kimondja: „Az üzemi demokrácia következetes érvényesítésének felelősei az üzemi párt- szervezetek és legfőbb támaszaik, a szakszervezetek.” Megtisztelő feladat ez, aminek — minden dolgozó érdekében — kommunista kötelesség megfelelni. Nyíri Éva Koszorúzás i ünnepség Szerdán, a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában koszorúzási ünnepségen emlékeztek Tisza Antalra, a magyar földmunkásmozgalom kiemelkedő harcosára, születésének 80. évfordulóján. Rendszeresen telepítenek Pest megyében A tavalyi hazai halászzsákmány: 30 ezer tonna A Csepel Autógyárban a svéd Volvo céggel kötött szerződés alap- fán megkezdődött a kis terepjáró gépkocsik gyártása. Elkészült az első mintapéldány; a motorját a svéd cég, a karosszériát pedig a Csepel Autógyár készíti. Az első megrendelés »0 darabra szól. Koppány György felvétele Jelenleg halászati-horgászati tilalom van érvényben a vizeken, tilos például pontyot fogni. A halak ívása erre ' az időszakra esik, s az ívás zavartalanságának biztosítására annál is inkább szükség van, mert növekszik a vásárlók érdeklődése a biológiailag értékes — magas fehérje és ala csony zsírtartalmú — halhús iránt. Ennek megfelelően a téeszek és az állami gazdaságok halastavainak, valamint a természetes vizeknek a „hozamát” évről évre fokozzák. Pest megyében 278 hektár az állami gazdaságok, tsz-ek, illetve a MOHOSZ — horgász- szövetség — tógazdasági területe; a természetes vizek, a Duna, kisebb-nagyobb tavak felszíne csaknem 7 és fél ezer hektár, nagyobb részt a Kék- Duna Htsz kezén. E halászati szövetkezet évente félmillió csukaivadékot és 42 mázsa kétnyaras pontyot helyez ki a Nagy-Dunába, halászai egy idényben 7—800 mázsa halat fognak, küldenek piacra. A hazai élőhaltermelés tavaly elérte a 30 ezer tonnát. Néhány év alatt 0,5-ről 3 kilogrammra nőtt az egy főre eső haltermelés, az egy főre jutó fogyasztás pedig elérte a 2,6 kilogrammot. A tógazdaságokban nevelt halak egy részét tavaly exportálták. 1974-ben a mezőgazdasági termelőszövetkezetek csaknem kétezer mázsával több halat adtak a fogyasztóknak, mint egy évvel korábban. Az egy hektárra eső átlagtermésük 14,5 mázsa volt, ez az eredmény meghaladta az állami gazdaságok átlagát. Néhány gazdaságban egészen kiemelkedő, hektáronként a 30 mázsát Is megközelítő halhúshozamot értek el. Ilyen körülmények között már kifizetődő a halgazdálkodás. Pest megyében — egy közelmúltban tartott felmérés alapján — ezer hektárnál nagyobb területen célszerű tógazdaságokat létrehozni. A halgazdasági „termést” jól kiegészítik a horgászok fogásai, a legújabb összesítés szerint a 'horgászok egy főre jutó átlagos eredménye évenként 18—19 kilogramm. Ez mintegy 35—40 millió forint értékű halfogást jelent.
