Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-08 / 106. szám

iiMiian 1975. MÁJUS 8., CSÜTÖRTÖK f[€>]kusz Blokádanakronizmus A KUBAI KÉRDÉS ismét vezető helyet kapott a latin- amerikai országok külügymi­nisztereinek nyilatkozataiban annak kapcsán, hogy ma kez­dődik Washingtonban, az Amerikai Államok Szerveze­tének közgyűlése. Emilio Rabaoa, a mexikói diplomácia vezetője kijelentet­te, hogy országa, követeli a blokád hivatalos feloldását. A külügyminiszter közölte még: Luis Echeverria elnök Kubába látogat, hogy „tovább erősítse az eddig kialakult jó kapcso­latokat”. Alberto Vignes, Ar­gentína külügyminisztere, Wa­shingtonba utazása előtt kije­lentette: „A kubai blokádot rég túlhaladta az idő. Minél tovább ragaszkodik álláspont­jához az Egyesült Államok, amiál kevesebb támogatóra ta­lál.” A panamai külügyminisz­ter, Juan Antoni Tack „Ame­rika szégyenének” nevezte a 11 évvel ezelőtt elrendelt em­bargót. Hozzátette: „Egysze­rűen elképesztő, hogy az USA milyen hosszú ideig tud ma­nipulálni a kubai kérdéssel.” Hírmagyarázók emlékeztetnek arra, liorry a múlt hónapban Kissinger kijelentette: „Ha az AÄSZ feloldja a kubai em­bargóit, az USA felülvizsgálja « havannai politikáját.” A MA KEZDŐDŐ AÁSZ- közgyűlés napirendjén egyelő­re nem szerepel a blokád té­mája. de AÁSZ-forrásból származó értesülések szerint majdnem biztosra vehető, hogy a „tizenkettek” (azok az országok, amelyek a legutóbbi Qui tóban tartott tanácskozá­son Kuba mellett szavaztak), kierőszakolják a kérdés újbóli ■megvitatását A helyzetelem­zők figyelmét ugyanis nem kerülte el, hogy az Amerikai Államok Szervezetének főtit­kára kijelentette: ,.Az AÁSZ mostani közgyűlésén minden bizonnyal napirendre kerül a kubai embargó kérdése, még­pedig olyan ügyrendi módosí­tással, hogy abszolút többség is elegendő lesz a feloldásá­hoz.” NEM HAGYHATÓ FI­GYELMEN KÍVÜL az .sem, hogy a washingtoni kormány­tól egyrészt a belső erők ku­bai politikájának felülvizsgá­latát követelik, másrészt, az elmúlt hetek sorozatos ameri­kai külpolitikai kudarcairól való figyeleroelterelést is elő­segítheti a „kubai nyitás”. KÖZBEN GEORGE MCGO­VERN amerikai demokrata párti szenátor, a szenátus kül­ügyi bizottságának tagja jelen­leg négynapos látogatáson Ha­vannában tartózkodik. Útjára öt szakértő és harminc újság­író kísérte el. McGovern a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok 14 évvel ezelőtti megszakítása óta a harmadik szenátor, aki Kubába látoga­tott. AZ AMERIKAI SZENÁTOR Havannába érkezésekor a re­pülőtéren röviden elbeszélge­tett a kubai sajtó képviselői­vel és a vele együtt érkezett amerikai újságírókkal. „Ma­gánemberként jöttem, de a té­ma, amiről tárgyalunk, nagyon is hivatalos” — hangsúlyozta. — „Elérkezett Kubával kap­csolatos politikánk felülvizs­gálatának az ideie — jelentet­te ki. — Úgy vélem, hogy po­litikánk ma már nem szolgál­ja az Egyesült Államok érde­kelt. Nyilvánvaló, hogy a gaz­dasási embargó nem vált be. Látogatásom célja, hogy elő­mozdítsam a kubai rendszer és a kubai politika jobb meg­értését.” Hozzáfűzte, hogy nem hivatalos látogatásra hanem ..ténvmegál’apító misszióra” érkezett Kubába. Újságírók kérdésére adott válaszában azonban elmondotta, az ame­rikai külügyminisztérium nem ellenezte kubai látogatását, s hogy tájékoztatást kapott a minisztériumtól a két ország közötti kapcsolatok jelenlegi állásáról. A szenátor kijelen­tette: szeretné kipuhatolni, ho­gyan vélekednek a kubai ve­zetők a Kubával kapcsolatos amerikai politika megváltozá­sának lehetőségéről... A. B. T. Lapzártakor érkezett: George McGovern szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának tagja, szerdán Havannában találkozott Car­los Raafel Rodriguezzel, a kubai forradalmi kormány miniszterelnök-helyettesével és Raul Roa kubai külügy­miniszterrel. Csehszlovákia Hűség a társadalmi haladásért vívott harc eszméihez Ünnepi ülés Prágában a felszabadulás 30. évfordulója alkalmából A győzelem napja, valamint Csehszlovákia felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából szerdán, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti diplomáciai képviselői megkoszorúzták a szovjet hősök Szabadság téri emlékművét. A kegyelet és a hála virágait dr. Václav Moravec nagykövet helyezte el az emlékmű talapzatán. Csehszlovákia május 9-én ünnepli a Szovjetunió által történt felszabadításának har­mincadik évfordulóját, az or­szág történelme legjelentősebb dátumának méltó köszöntése azonban már tulajdonképpen napok óta folyik. A felszabadulási ünnepségek központi rendezvénye szerdán délelőtt tíz órakor kezdődött a prágai várban. Együttes ünne­pi ülést tartott Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Nemzeti Pront Központi Bizottsága, a CSSZK szövetségi gyűlése és a cseh­szlovák kormány. A csehszlo­vák és a szovjet állami him­nusz elhangzása után Lubomir Strougal miniszterelnök rövid megnyitó beszédében üdvözöl­te az ülés résztvevőit: a CSSZK párt- és állami veze­tőit, élükön Gustáv Húsúkkal, a CSKP KB főtitkárával, az A. P. Kirilenko, az SZKP Poli­tikai Bizottsága tagja, az SZKP KB titkára vezette szov­jet párt- és kormányküldöttsé­get, a testvéri szocialista or­szágok hazafias frontjainak küldöttségeit, köztük a Nagy Józsefné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának aleltnöke, az MSZMP Központi Revíziós- Ellenőrző Bizottságának tagja vezette magyar delegációt, a szovjet hadsereg és a szovjet politikai szervezetek küldöt­teit, a szocialista országok fő­városainak küldöttségeit, így a Katona Imre, az MSZMP KB tagja, az MSZMP buda­pesti bizottságának első titká­ra által vezetett magyar dele­gációt. Az ülésen jelen van­nak a szocialista országok prá­gai nagykövetei, köztük Ba- rity Miklós, a Magyar Nép- köztársaság nagykövete. Az üdvözletek elhangzása után Strougal átadta a szót az ünneoi ülés szónokának, Gus­táv Husáknaik, a CSKP KB főtitkárának. Gustáv Husák beszéde Ünnepi beszédének elején Gustáv Husák, a CSKP KB fő­titkára a 30 évvel ezelőtti ese­ményeket felelevenítve kije­lentette: „30 év választ el ben­nünket attól a dicső naptól, amikor a hős szovjet hadse­reg, amelynek az egész világ haladó emberisége hálás a hitleri fasizmus feletti győze­lemért, felszabadította orszá­gunkat.” A mély tisztelet és a hála érzésével szólt azokról a szovjet harcosokról, akik részt vettek a felszabadító hadmű­veletekben és az ünnepi ülés­ről forró üdvözletét küldött Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, aki a szovjet hadsereg soraiban személyesen is részt vett Cseh­szlovákia felszabadításában. Gustáv Husák ezután a csehszlovák nép nemzeti fel­szabadító harcát méltatta, amelynek mozgató ereje, leg­döntőbb és legaktívabb ereje a kommunista párt volt. A CSKP KB főtitkára ez­után kijelentette: „Biztosíthat­juk a Csehszlovák Szocialista Köztársaság minden barátját arról, hogy népünk mindörök­re hű marad a fasizmus ellen, a demokráciáért és a társa­dalmi haladásért vívott harc fényes eszméihez és hagyomá­nyaihoz.” A szocialista építés harminc éve alatt elért ered­ményekről szólva emlékezte­tett arra, hogy Csehszlovákiá­ban forradalmi változások mentek végbe és olyan értéke­ket __ hoztak létre, amelyek megVáltoztatták az ország ar­culatát, új, szocialista tarta­lommal töltötték meg polgá­rainak életét. A CSKP KB főtitkára be­szédében kitért az 1968 évre is, és kijelentette: óriási erőfeszí­tésekre volt szükség, hogy le- küzdjük a'válság periódusát és következményeit. A Szovjet­unió és a testvéri szocialista ! országok segítségével a párt mozgósította erőit a válság le­küzdésére, hogy visszaállítsa vezető szerepét, betöltse azo­kat a funkciókat, amelyek a szocialista társadalomban mint a munkásosztály és a nép marxista—leninista élcsa­patára hárulnak. Csehszlovákia nemzetközi kapcsolataira áttérve Gustáv Husák kiemelte: az elmúlt harminc évben az ország kül­politikája arra irányult, hogy a legkedvezőbb feltételeket biztosítsa a nép békés alkotó munkájához, a szocialista tár­sadalom sikeres fejlődéséhez. Gustáv Husák a nemzetközi életben tapasztalható enyhü­lésről szólva méltatta a Szov­jetunió, a szocialista országok következetes békepolitikáját. Beszédének befejező részé­ben Gustáv Husák szólt a kö­zelmúlt évek eredményeiről és köszönetét mondott Csehszlo­vákia dolgozóinak a szocialis­ta építésben kifejtett munká­jukért. Gustáv Husák beszéde után A. P. Kirilenko, az SZKP Po­litikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője lépett a szónoki emelvényre. A. P. Kirilenko beszéde Beszédében Lenin pártja és az egész szovjet nép nevében forrón üdvözölte Csehszlová­kia összes dolgozóit a fasizmus fölött aratott győzelem 30. év­fordulója alkalmából. Külön tolmácsolta Leonyid Brezs­nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának — a Csehszlovákia felszabadítá­sáért vívott harcok közvetlen résztvevőjének — személyes üdvözletét és jókívánságait. Az óriási áldozatok árán ki­vívott győzelem — mondotta Kirilenko — szemléletesen demonstrálta a szocialista rendszer legyőzhetetlen erejét, a szovjet emberek erkölcsi-po­litikai szellemének megingat- hatatlanságát, sok nemzetisé­gű államunk.szilárdságál. Andrej Kirilenko hangsú­lyozta: miközben soha el nem múló tisztelettel adóznánk a milliók hősiességének, akik ki­vívták a fasizmus fölött ara­tott győzelmet, figyelmünket a soron levő és a távlati felada­tokra összpontosítjuk, a jövő­re gondolunk. „A kommunis­ták. világnézetűit lényegéből és politikájából eredően en­gesztelhetetlen ellenségei a hó­dító liáborúknak, bajnokai a népek boldogulásának, újítók és terem tők e szavak legmaga- sabbrendű értelmében. A mi terveink békés terveik, ame­lyeket teljes egészében aláren­delünk a dolgozók érdekeinek, a béke ügye és a társadalmi haladás érdekeinek” — jelen­tette ki Kirilenko. A Szovjetunió feladatairól szólva a szovjet párt- és kor­mányküldöttség vezetője el­mondotta. hogy a szovjet em­berek önfeláldozóan, hazafiúi is internacionalista kötelessé­gük teljes tudatában végzik munkájukat. — Közös sikereink valóban nagyok. És e sikerek közül a legfontosabb, a háború utáni fejlődés legnagyobb eredmé­nye — a világszocializmus erejének és tekintélyének szüntelen növekedése. — Mint ismeretes, a nem­zetközi helyzetben még sok olyan probléma van, amely megoldást követel, vannak még veszélyes helyzetek egye­bek között a Közel-Keleten, amelyek — hogy úgy mond­jam — gyúlékonyak. De a nemzetközi helyzet minden bonyolultsága és ellentmondá­sossága ellenére, a társadalmi fejlődés egészében a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás eszméinek győzelme felé halad — fejezte be bér szédét Andrej Kirilenko. Népi gyűlés Saigonban Katonák, dolgozók, vallási vezetők, diákok, ifjúsági és egyéb szervezetek képviselői­nek részvételével nagyszabású népi gyűlést tartottak szerdán a DIFK zászlaival fellobogó­zott Saigonban — jelentette a felszabadulás rádióra hivat­kozva az AFP. Tran Van Tra tábornok, a saigoni katonai közigazgatási bizottság elnöke harmincper­ces beszédet mondott a nagy­gyűlésen. Beszédében aláhúzta a dél­vietnami ideiglenes forradal­mi kormánya programjának több pontját. A saigoni kato­nai közigazgatási 'bizottság vezetője köszöntötte a Ho Si Minh-offenzíva sikerét, amely lehetővé tette a népellenes erők fölött a teljes győzelem kivívását. Atomsorompó-értekezlet — Genf Körvonalazódott a határozathozatal módja A főbb államcsoportok állás­pontjának ismeretében ült össze szerdán délelőtt mintegy 60 állam delegációja Genfben, hogy folytassa az atomsorom- pó-szerződás érvényesülésének a hét elején megkezdett elem­zését. A konferenciára ide ér­kezett és hétfőn felszólalt Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára is. Magyarországot tekintélyes küldöttség képviseli Szarka Károly külügyminiszter-he­lyettes vezetésével. Genfben ugyan egyidejűi cg folyik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, a nemzetközi tengerjogi konfe­rencia, — szovjet—amerikai SALT-tanácskozás és egész sor más nemzetiközi eszmecse­re, mégis megkülönböztetett figyelem veszi körül az NPT- konferenciát (Non-Prolifera­tion Treaty — az atomsorom- pó-szerzödés angol neve — in­nen a rövidítés), ez a nemzet­közi biztonságban betöltött fontos szerepére vezethető vissza. Kedden mind a három letétemény hatalom — a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britunnia — támogat­ta a szerződés céljait, pozitív mérleget adott a végrehajtás­ról, külön kiemelve a nemzet­közi atomenergia-ügynökség­nek mind a végrehajtás ellen­őrzésében, mind az atomener­gia békés felhasználásának előmozdításában kifejtett te­vékenységét. A bárom nagy­hatalom — egyben atomhatal- mak is — ugyanakkor sürget­te a további két katonai atom- hatalom, általában mindazon államok csatlakozását, ame­lyek atomfegyver előállítására képesek, de még nem részesei e szerződésnek. Érdekes mozzanata volt a konferenciának, hogy csaknem minden felszólaló beszólt az atomreaktoroknak, az atom­erőműveknek nemcsak a su­gárvédelméről, hanem szabo­tázs- és terrorakciókkal szem­beni védelméről is. Különösen hangsúlyozták az atomanyag- szálíítmányok szigorú őrzésé­nek fontosságát, mivel a nuk­leáris anyagok ilyenkor külö­nösen „sebezhetőek”. Mexikó, Svédország olyan véleményeket hangoztatott az általános vita első napján —• amelyek egyébként nem újait —, hogy a szerződésben nincs meg a kötelezettségek és a fe­lelősség egyensúly az atom­hatalmak és az atomfegyver­rel nem rendelkező országok között, s ennek helyreállítá­sául valamiféle pótjegyző­könyvre van szükség. Cseh­szlovákia képviselőjének fel­szólalása azonban példát adott leszerelés kérdésének reális szemléletére, az egyensúlyi problémák helyes megítélésé­re. Sokait előtt világossá vált, hogy a helyes út nem a szer­ződés felülvizsgálása, hanem hatékonyságának fokozása, egyetemes érvényűvé tétele, ami az atomleszerelés előtt újabb lehetőségeket nyithatna meg. Immár körvonalazódott á konferencián a határozathoza­tal módja. Általában az egyet­értés (konszenzus) alapján igyekeznek döntésre jutni. Ha ez nem sikerül, 48 órás „egyez­tetési időszak” következik, s ha ez sem jár eredménnyel, kétharmados többséggel hoz­hatók érvényes határozatok. A győzelem napja „Magyarország a második hazám 99 M ost Leonyid Petrovics Fotyinról szeretnék beszélni. A szovjet emberről, akit Pest megyében több tízezren ismernek, szeretnek. A szovjet katonáról, aki — miután fegy­verrel felszabadította hazánkat a fa­siszta elnyomás alól — immár tíz éve annak szenteli életét, hogy megtanít­sa a szovjet kiskatonákat tisztelni, be­csülni ezt az országot, népét, történel­mét, kultúráját; értékelni a szocialista építésben elért eredményeit. Leonyidot harminc esztendővel ez­előtt Tápiószentmártonban keresztelték el Lajosnak. Most így ismerik minden­felé: Lajos, a szovjet katona, meg így: Lajos őrnagy. Pontosabban — mától kezdve — alezredes. A ttól a végzetes naptól fogva, ami­kor 1939. szeptember 1-én a náci Németország megtámadta Len­gyelországot, 1945. május 9-ig, a győ­zelem napjáig, az emberiség történeté­nek legvéresebb háborújában ötven- millióan, két és félszer annyian pusz­tultak el, mint az addig legsúlyosabb­nak tartott első világégésben. A háborúban részt vett 72 állam, ösz- szesen 110 millió főnyi haderővel, had­műveletek folytak 40 ország területén, a közvetlen katonai kiadások összege 1384 milliárd dollárt, a háborús pusz­títások értéke pedig 260 milliárd dol­lárt tett ki. Elpusztult húszmillió szovjet ember, hatmillió lengyel, ugyanennyi német, hatszázezer magyar; a fasiszták csak a Szovjetunióban 1710 várost, 70 ezer fa­lut, 31 850 ipartelepet, 98 ezer kolhozt, 65 ezer kilométer vasúti vágányt rom­boltak le. A földdel tették egyenlővé Coventryt, Oradourt, Lidicét. Emberek millióit hurcolták haláltáborokba — a biztos halálba. Ez ellen a fasizmus ellen fogott fegy­vert -ó sok millió társával együtt ön­kéntesen — egy 17 esztendős komszo- molista: Leonyid Petrovics Fotyin. . , , v októberében jelentkez­__ I (|1 ! tem a frontra. Éppen Aí /lU csak elkezdtük a máso­dik tanévet a pedagógiai technikum­ban. .. Apám már két éve a fronton harcolt. Gyalogos géppuskásnak osztot­tak be, tíz hónapig tartott a kiképzé­sünk. Mire befejeztük, Vologdába vit­tek, újabb kiképzésre: parasutyiszt — ejtőernyős lettem: a 9. Ejtőernyős Gár­dahadsereg 39-es hadtestének katonája. — A legfiatalabb katonája — vetem közbe. — Nem, akkor már betöltöttem a 18- at, voltak nálam fiatalabbak Is. 1945. januárjában kivittek a jrontra. Romá­niában estem át a tűzkeresztségen, Szat- már, Temesvár, Kis- és Nagykikinda térségében. Onnan előbb Jugoszláviá­ba, majd Magyarországra kerültem. Szeged, Nagykőrös volt az útirány, majd innen — ismét a gyalogsággal — Buda­pesten át, Székesfehérvárra irányítot­tak bennünket. Emlékszem, a romos, füstös, éhes fővárosra. Pontonhídon kel­tünk át a Dunán... Tökölön, ahogy éhe­sen, fáradtan poroszkáltunk végig a fa­lun, egy idős házaspár karomnál fog­va kihúzott a sorból, s bevitt a kony­hába. Valamilyen szláv nyelven beszél­tek, megértettem a szavukat. Nagyon szegények voltak: a konyhában mind­össze egy asztal lóca, egy-két szék, meg egy kemence állt. A kemencére — szin­te most is látom — apró, piros almá­kat pingált valaki. A néni egy zsákot adott, benne almát, fehér kenyeret Hányszor, de hányszor tűvé tettem a fa­lut azóta — de azt a kicsi házat nem találtam... — Székesfehérvárnál óriási erővel tombolt a harc. Mi a város előtt, egy kis faluban csaptunk össze a németek­kel. Innen Pápára vezényeltek tovább, s március 26-án felszabadítottuk a vá­rost. Itt vesztettem el a rajparancsno­komat, jó barátomat: Nyikolaj Szem- jonovics Cserisevet... Ekkor már felde­rítő voltam, s a város felszabadítása után azonnal tovább kellett mennünk, nyugat felé. Talán egy-két kilométerre lehettünk már Pápától, amikor jobb­ról mögöttünk, egy fasiszta páncélvo­nat közeledett. Cserisev kapott előbb észbe, s engem olyan erővel vágott hátba, hogy elestem. A páncélvonat go­lyószórói ebben a pillanatban tüzelni kezdtek, s egy sorozat eltalálta a bará­tomat. Pápán temették el, névtelenül: a felderítő nem hordhatott magánál sem­miféle igazolványt. A fejfájára annyit írtak: „Nyikolaj Szemjonovics, szül. 1920.” Ez volt a köpenye aljába varr- va. Dehát — oroszoknál — ez nem je­lent semmit, hiszen épp a legfontosabb, a vezetékneve hiányzott. Én jártam az­óta Pápán, megtaláltam a sírt, és pró­báltam felkutatni a hozzátartozókat. Eddig, sajnos, eredménytelenül. Pedig meg kell találnom őket. Tartozom ez­zel a barátomnak, aki megmentette az életemet... B udapestről jelenti a TASZSZ 1945. április 1-én: „A 2. és 3. Ukrán Front csapatai — Malinovszkij és Tolbuchin marsall parancsnoksága alatt — a Balaton térségében nagy erőkkel támadó Wehrmacht-alakulatoknak sú­lyos veszteségeket okozva, március 16- án ellentámadásba mentek át. Előbb Székesfehérvárt és környékét, majd — március 26-án — Pápát felszabadí­tották. A fasiszta Szálasi-kormányzat Magyarország teljes aranykészletével Nyugatra menekült, nagyszámú föld- birtokos és nagyvállalkozó kíséretében.” — Pápa után Sárvár, majd Sopron felszabadítása következett. Emlékszem,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents