Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-04 / 103. szám
f 8 “s^fnian 1975. MÁJUS 4., VASÄRNAP-Alkotók Peit menüében I » A megyei felszabadulási irodalmi pályázat anyagából Lapunk keddi számában közöltük a Pest megyei felszabadulási irodalmi pályázat eredményeit. Most a pályázat anyagából két verset adunk közre. Szerzőik: Somodi Gyula Szigethalom tanácselnöke, Tóth Belőné, a bugyi általános iskola magyar-történelem szakos tanára. SOMODI GYULA: Rimes sarok a hazáról í Nem azért vagy hazám, mert apám és anyám, nagyapám és néhány ősöm itt született, mit országnak rajzol az asztalán a mérnök, s a diák így tanulja meg, és vonalaidnál kérik az útlevelet. Tájaidat alig jártam, városaid fényképekről sem ismertem jobban, mint egy idegen, külföldi, ki máshol lakik, más hazát tagad vagy tesz mellette hitet, és hozzá egy másik haza van közelebb. Pécs, Szeged — nem láttam — nem emlékeimben, hanem bennem él, úgy hogy velem egy. Én és a Tiszatáj, és a felejthetetlen Balaton vagyok, itteni évezreded és Etelköz. Ami volt és ami lehet 2 Az, hogy hazám vagy nem hit, ami változó, és érzésem nem szépszavú imádat, mely szó szerint másnak is elmondható. Nekem a vörös vérsejtek száma te vagy, és a napfelkelte, a dél, az alkonyat. Lehet — mert sok minden lehet —, hogy kibírnám, ha holnaputántól más országban élnék. De engem szabadon-kötsz magadhoz hazám. Nekem próbálkozni is lehetetlenség, és elmenni, még meghalni sem mehetnék. 3 Ha megfogható lenne, ami nem lehet, ha el tudnám mondani, miért vagy hazám, ha el tudnám mondani szépségedet, és ha hűségemet magasztalhatnám, nem lennél hazám, s magamat megtagadnám! TÓTH BÉLÁNÉ: Mit adjak magamból? Feszülő térddel, húros inakkal, pendülő íjként állok vigyázzba. Kapaszkodom a messzeségbe, szemem motor a magasságba! Pupillám tágul, részegül. Napfényt kortyolok véremül. Tartom a csillagok világát, bolygók, napok és holdak százát, mérem a végtelen világát. Egy vagyok kérges föld veled. Ereim érclelő helyek. Termelnek izzó, ólvadt lávát, lüktető vulkán forró álmát. Csontjaim a gránit hegyek, forgok, keringek, Föld, veled. Legyek azonos az anyaggal, amely a végtelenből vétetett. Tavasz, nyár, ősz, tél, jöjjetek! Vigyétek tovább az életet! Dobom magasba a fénylő holdat, rovások jelzik a századokat. Kár! Csodatevő erőm nincsen. Csak álmomban lehetek minden. Szoba a szentendrei skanzenben T. Tóth Tibor tusrajza A csodaszer A cserfa halála Vereb György vegyész- mérnök hosszas munkával készített egy olyan kenősöt, amely — mint számta- an kísérlete igazolta —, a őr felületén keletkező min- en rendellenességet: pörse- ést, csípést, „kifújást”, stb.-t éhány óra alatt eltüntet. Veréb Györgynek ugyanis gyógyszerészet volt a liob- yja. A kenőcsöt elnevezte ntipörsnek, majd egy té- elyt megtöltött belőle, s éltté régi barátjához, Odom koshoz, a Superimpex ve- érigazgatójához, azzal a cél- ál, hogy a szer legyen haszára az emberiségnek, hozón egy kis valutát az országnak, és némi készpénzt neki . Odom Ákos a keblére ölel- régi barátját, megkérdezte öle, hogyan javasolja adjusz- álnr a világszabadalmat, s milyen részesedést óhajt a evételből. Ezután hosszan 'beszélgettek a régi szép dökröl, majd miután Veréb yörgy eltávozott, a nagyhatalmú vezérigazgató hivatott gy segédlaboránst. — Hát... — mondta a se- édláboráns, miután az An- pörsbe beleszagolt. — No igen... — bólintott Odom Ákos, és becsengette titltámőjét: — Matildka! — mondta a égelyt átadva — ez a sze- ény Veréb megint csinált álamit. Írja meg neki a szo- iásosat, majd aláírom. Harmadnap Veréb megkapta a levelet, amelyben ré- i barátja, Odom Ákos saj- álattal közölte, hogy a hosz- zai és tüzetes vizsgálat nem artja jónak a kenőcsöt, de azért csak... és szeretettel leli. Veréb György nem adta el a harcot. Fogta a visszakapott tégelyt és elvitte egy másik barátjához, a Csini {.tsz igazgatójához, aki több zben nyilatkozott arról, hogy hazai alapanyagokból világ- zínvonalú kozmetikai cikkeket lehet előállítani. — hicikel Ez a szegény Veréb megint csinált valamit. Írja meg neki a szokásost... Veréb György még mindig nem adta fel a harcot, s elutazott Hegypercesre, ahol egy régi barátja vezette a helyi termelőszövetkezet melléküzemét, amely kozmetikai cikkeket is gyártott. Itt is szives fogadtatásban, ölelésben, és beszélgetésben részesült, majd az elnök saját kocsijával fuvarozta haza, miközben egész úton hálálkodott, hogy őket részesítette nagy találmányában a mérnök úr. Másnapra a hegypercesi barát már meg is feledkezett az Antipörsről. A tégelyt véletlenül lesodorta az asztalról. Mari néni, a takarítónő pedig, miután beleszagolt, a kamrába vitte a cipőtisztítószerek közé. H ol volt, hol nem volt, élt egyszer egy cserfa. Ez a mi kedves öreg fánk épp a Perc utca és a Lajos utca találkozásánál magaslott.' Valamikor régen taláh egy kert sarkában vagy az is lehet, hogy egy tornácos családi ház előtt díszelgett. De előbb a ház, majd később a kert is eltűnt körülötte. Csak ő maradt ott azon a helyen, múltat idézőn, magányosan. Szembe vele nagy magas lakóházak emelkedtek és ha eljött az este, ablakszemükben fények gyúltak. Az öreg cser ilyenkor kíváncsian ágaskodott, de bárhogy is erőlködött, még a párkányig sem ért fel. Ezért hát bosszús lett, de csak magában zsörtölődött. Hova nőnek ezek a házak, bezzeg a régiek még az ágai alatt lapultak meg. környéket. Az öreg cser csendes közömbösséggel szemlélte őket. Hisz volt ideje megszokni a körülötte zajló világban sürgő-forgó embereket. De most valami más készült. Hipp-hopp és két munkás máris az ágai között termett. Mit • akarhatnak ezek, hökkent meg. Néhány pillanat és szép díszes koronája a földre zuhant. Mint egy agg király, kinek leütötték fejéről fénylő koronáját, hajadonfőtt di- dergett a hűvös szélben. De ezzel még nem érték be. Csákánnyal törték körötte a földet, erős láncot kötöttek törzsére, majd rángatni kezdték, egyszer jobbra, másszor balra. A rángatás- tól szédülés fogta el. Majd egyszer csak iszonyú fájdalmat érzett. Még látta a suhanó toronyházakat és a szomszédos gyárkéményből fölszálló füstöt... Néhány hónap múlva egy külföldi vadásztársaság vetődött Hegypercesre, ahol a helyi termelőszövetkezet elnöke, a község fővadásza fogadta a vendégeket. Nagy vacsorát adott tiszteletükre, majd elszállásolta őket. Másnap reggel az egyik nyugati vadász, bizonyos Felix Novipell, aki civilben patikus volt, ki akarta pucolni a bakancsát. Mari néni benyúlt a kamrába, s találomra odaadott neki egy tégelyt. A nyugati patikus csodálkozva látta, hogy nemcsak a bakancsa lett meglepően fényes, hanem kezének évek óta eredménytelenül kenege- tett pörsenései is eltűntek. Valami összefüggést gyanított, tehát zsebre vágta a bakancstisztítót. Alig egy év múlva Veréb György egy presszóban találkozott régi barátjával, Odom Ákossal. Megölelték egymást, s elbeszélgettek a régi szép időkről, majd kezet rázva elköszöntek. Az új házak lakói réggé- Este a lakók hazaérve, fá- lente, munkába indulva ag- radt tekintettel keresték a gódva fürkészték az öreg cserfát. S meghökkenve vetésért, vajon meddig hagyják ték észre, hogy annak már ott az utca közepén. Este pe- hűlt helye. Az utat tovább dig munkából jövet meg- építették, fekete fényes sza- könnyebbülten látták, hogy lag, friss bitumen ragyogott háborítatlanul él még szó- a higanygőzlámpák fényé- kott helyén. Széles törzsé- ben. Távolról földübörgött egy vei dacosan elállta az utat, későig dolgozó buldózer mo- megálljt parancsolva az arra torja, amint egy üszkös ge- haladó autóknak. rendájú földszintes ház falát Tél utóján az agyagos föld döntötte be. fölengedett és a félbehagyott A hegyek fölött telihold utak építését tovább foly- ragyogott és az utak mellett tatták. Egyik délelőtt fűrész- sorakozó gyönyörű, modern szel, csákánnyal és még sok- házakban vacsorához ültek féle szerszámmal felszerelt a családok, munkások népesítették be a Orosz László G. SZABÓ LÁSZLÓ: Tisza-töltés j, Lenn a vizen putty ogatnak harcsa-hívó fiefa-szerszám fel-alá merül serényen, ígér gazdag lakomát 2. Az igazgató keblére ölelte égi barátját, elbeszélgetett ele a régi szép időkről, majd zemélyesen kikísérte az elö- zobájába, ahol elköszönve öle, a saját orrával bele- zagolt az Antipörsbe, s nagy óhajtva a titkárnőjéhez fordult: — Milyen a te kezed? — fogta vissza a jóságos Odom az ő szegény barátját, akinek a keze csupa pörsenés volt — No, segítek én a bajodon adok neked egy tubus Novi- pellt, ez egy külföldi csodaszer, most importáltuk. Sólyom László Virág bogár nyit száll bozsog dong fű közt mereszti csápjait a hőség e dús tenyészet mosolyogta meg első ügyetlen-félszeg csókomat 3. öt huzalán a vezetéknek a fecskék élő kottafejek magukat csivitelik szét fürge tizenhatodokban THIER Y ÁRPÁD: Randevú A loVäi Szobornál találkoztak. Gáspár megállt a benyíló utca sarkán, mint aki erőt gyűjt a találkozáshoz. Visszagondolt az előző napra: Pa- najot gyanakodva kérdezősködött a telefonban, régi jelszavak ismétlését kérte, miközben úgy tűnt: alig emlékszik a régi dolgokra. Gáspár megbocsátóan azt gondolta: Huszonöt év mégiscsak huszonöt év ... Panajot sokáig hallgatott a telefon túlsó oldalán. — A bajuszomról meg fogsz ismerni — mondta végül. Panajot jól szabott szürke ruhában, szürke, tömött bajusszal ácsorgott a szobor előtt, és összehúzott, gyanakvó szemmel az utca távolába kémlelt. A fejét kissé feltartotta, mint aki a levegőbe szimatol. Gáspár azt gondolta: Persze, a lőporfüst ... Lassan elindult a szobor felé, s ahogy közeledett, furcsa módon Panajot egyre fiatalabb lett a szemében, a régi csodálattal, s valamiféle gyöngédséggel nézett rá, az utolsó lépés előtt pedig Panajot már olyan volt, mint gyerekkorában: rideg és bizalmatlan, mint aki a szomszéd kerületből merészkedett át ide játszani. A kegyetlen tréfák híve volt, szép atlétamozdulatokkal dobálta a köveket a vízbe, szemük láttára kétszer egymásután átúszta a Dunát. Arcát hosszú, férfias forradás szelte át, amiről mind úgy gondolták: Panajottal született. Amikor kezet fogtok a lovas szobor alatt, Panajot már ugyanaz volt, mint negyvennégyben, amikor nap mint nap légósdit játszottak a padláson, és ilyenkor bepillanthattak Panajot leikébe. A szirénajelzés után felkapaszkodtak a padlásra, feltoltak néhány cserepet, és ámulattal kémlelték a kéklő eget, amely megtelt zúgással, s távol fönt, mértani rendben csillogtak a bombázógépek, mint az ezüst lepkék. A fiúk elfoglalták a helyüket a hordók mellett, amelyekben békanyálas volt a víz, lekuporodtak a papírzacskók mellé, melyekben a hatóságilag kötelező homokot tárolták, erősen szorították a lapátot, s más kézi- szerszámokat, miközben Panajot fejét kidugva a padlásablakon, újra és újra helyzetjelentést adott a bombázókról. S akkor a szomszéd ház kertjébe váratlanul lehullott egy bomba. Attól kezdve Panajot minden légitámadás alatt meghalt a padláson. Panaszos tekintettel nézett rájuk, mintha miattuk kellett volna újra és újra meghalnia, eltűnt belőle az idegenszerűség, olyan volt, mint ők, a végső másodpercben kétségbeesetten pillantott körül, mintha búcsúzóul valakit még meg akart volna keresni a padlás gerendái között. Aztán meghalt. Ügy dőlt el, ahogy az óriás fák halnak meg. Zuhanás közben megütötte magát, néha vérzett is, de nem nyögött, és nem engedte, hogy segítsenek neki, vagy bekötözzék. Gáspár a vendéglőben szerette volna, ha egy kevés képzelőerővel visszasuhannak a téglagyári agyaggödörhöz, a puha és életveszélyesen bizonytalan agyagfal mellé, ahol valamikor olyan egyszerűnek ígérkezett a világ. Kilométereket futkostak körben, egy szál léccel a lábuk között, amiről tudták, hogy jól táplált hátasló. Gáspár kissé elérzé- kenyült. Arról is szeretett volna beszélni, hogy a nagy térségben, ahol a deszkaléccel nyargalásztak, ott most bérházak magasodnak: ő is ott lakik az egyik emeleten. Arról is szeretett volna mondani valamit, hogy nemrégen megint eljutott abba a faluba, ahol a háború után a gyári akció keretében két hónapig együtt voltak kondíciójavításon. PäMJOl flóré tudta. hogy mit fog válaszolni a meghívásra, így szórakozottan nézelődött a vendéglőben, az asztalra könyökölt, s időnként egykori osztálytársára pillantott. Végül, mint aki elérkezettnek látja az időt: rövid, beosztott mozdulattal megemelte a poharát. — Mivel foglalkozol? — kérdezte. — Fizikával — válaszolta Gáspár. — A fizika, az igen... — lepődött meg Panajot, és érdeklődve nézte régi barátját. — Valami kutatóintézetben dolgozol? Gásphr szelíden rázta a fejét. — Gimnáziumban tanítok. Csönd lett. Valaki az asztalukhoz ütődött, megcsörrentek a poharak. — Seúki sem az, ami — jegyezte meg Panajot komor hangsúllyal. — Nekem nincs bajom a világgal — vonta fel Gáspár a vállát. Szemével a pincért kereste. Panajot úgy gondolta: elérkezett a találkozás értelme. — A világ oroszlánokra és nyulakra van felosztva — mondta, és Gáspárra nézett. * — Ez nézőpont kérdése. — A nézőpont csak egy lehet: le tudom-e győzni minden áron az előttem tornyosuló akadályokat, vagy megadom magamat? — A minden áron sokba kerülhet az oroszlánnak — vetette közbe Gáspár. Panajot a poharat megforgatta az uj- jai között. — Az egész egy nagy harc. A harcban pedig csak győzni szabad. Vagy meghalni. — Vereség is előfordul.. 1 — A vereség megöli az embert. Gáspár lehunyta a szemét. s úgy érezte: valahol megmozdult egy kéz, hogy kioldjon egy bombát. Panajot arca sötét volt a lőporfüsttől. — Három éve elhatároztam, hogy abbahagyom a dohányzást — mondta. —
