Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

2 <Md,w 1975. MÁJUS 25., VASÄRNAP Hét nap krónikája Az enyhülési gyakorlati menetrendje Döntő jelentőségű napok Portugáliában Szovjet és amerikai űrkutatási szakemberek megtekintették Baj­kon urba ti a közös űrrepülés szov­jet űrállomásának, a Szojuznak a kilövő terét. Libanonban a nemrég^! emond ott kabinet helyére katonai kormány került, élén Nureddin Riíai dan­dártábornokkal. a belbiztonsági erők egykori főnökével. Mario Soares, a Portugál Szo­cialista Párt főtitkára csütörtöki sajtókonferenciáján ultimátummal támadta a kormánykoalíció egy­ségét. A külügyminiszteri találko­zók szervesen beleillenek ko­runk felgyorsult diplomáciájá­ba, a bonyolult és szerteágazó tárgyalási gépezetbe. Különö­sen érthető, ha a két ellenté­tes világrendszer két vezető hatalmának, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak külügyminiszterei időről időre áttekintik a megoldásra váró kérdéseket, vitás problémákat. Ezeket a megbeszéléseket a protokolláris külsőségek elha­gyása, de annál behatóbb ér­demi tárgyalások jellemzik: így történt ez a most záruló hét első két napján is, „sem­leges pályán”, az osztrák fő­városban. Különleges jelentőséget biz­tosított két új tényező a Gro- miko—Kissinger találkozónak. A szovjet és az amerikai kül­ügyiminiszternek ez volt az el­ső „Vietnam utáni” találkozó­ja, s az összejövetel akkor zaj­lott le, amikor a nemzetközi porondon nagy várakozással tekintenek az enyhülési folya­mat további sorsára, valamint az ezzel kapcsolatos gyakorlati menetrendre. Valamikor a nyár derekán, de legkésőbb kora ősszel ese­dékes lenne az Európa-csúcs Helsinkiben. A földrészünk biztonságát rögzítő szerződés aláírása egyrészt kedvezően hatna az egész nemzetközi helyzetre, másrészt a finn fő­városban összegyűlt államfér­fiak között széles körű, szemé­lyes eszmecsere bontakozhat­na ki. A jó légkör Helsinkiben s az alkalom a nem hivatalos legfelsőbb szintű szovjet—ame­rikai tárgyalásokra már a kö­vetkező csúcstalálkozó irányá­ba mutatna: Leonyid Brezs- nyev tervezett washingtoni lá­togatására. Néhánv hónappal ezelőtt a kommentátorok még azt vallották, hogy már ezen az összejövetelen aláírhatják a SALT—2 megállapodást. Hétfő: Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügymi­niszter bécsi találkozója — Török—görög tárgyalásök Ró­mában a ciprusi válságról. Keód: A népi felkelések meg- dön/tlk a laoszi jobboldal utol­só pozícióit — Jegyzékváltás Washington és Bangkok között — Az osztrák államfő Varsó­ban. Szerda: Az amerikai külügy­miniszter látogatása Nyugat- Berlinben — A lengyel fővá­rosban ülést tart a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek katonai tanácsa — Polgárháborús feszültség Liba­nonban. Csütörtök: A NATO-hadügy- miniszterek brüsszeli találko­zója — Lengyel párt- és kor­mányküldöttség az NDK-ban — Kim Ír Szén Bukarestbe ér­kezik. Péntek: Belpolitikai nehéz­ségek Portugáliában — CBN- TO-tanácsülés Ankarában — Jelentős gazdasági megállapo­dások a Szovjetunió és Nagy- Britannia között. Szombat: A konszolidáció újabb jelei a szabad Dél-Viet­namban — Katonai kormány álakul Bejrutban. Nos, a stratégiai fegyverkorlá­tozásról folyó genfi megbeszé­léseken. egyelőre „gondolkozási szünet” miatt szünetel a mun­ka, s a kiszivárgott nyugati ér­tesülések szerint az amerikai fél bonyolult ellenőrzési felté­teleket terjesztett elő. (A vla- gyivosztoki elvi megegyezés során ezek a kérdések nem ve­tődtek fel, hiszen a tudomány és a technika jelenlegi fokán, az ellenőrzés saját nemzeti eszközökkel, például mestersé­ges holdakkal is megoldható.) A csúcstalálkozó azonban min­denképpen elősegíthetné a SALT továbbvitelét. A kép azonban nem lenne teljes az amerikai belpolitikai viszályok említése nélkül. Máris előrevetíti árnyékát a jö­vő évi, egyelőre teljesen nyílt­nak látszó elnökválasztási harc. Számolni kell az elnöki hata­lom, valamint a demokrata többségű kongresszus egymást sokszor zavaró és keresztező lépéseivel, az ugyancsak ellen­tétes hatásokkal, amelyeket a délkelet-ázsiai vereség váltott ki. Végül, de nem utolsósorban jelentkezik a közel-keleti ren­dezés szükségessége is. A Szov­jetunió és a szocialista orszá­gok következetesen folytatják erőfeszítéseiket, s a megoldás lehetőségét a genfi konferenciát munkájának felújításában lát­ják. Üj elem, hogy a genfi kon­ferencia sürgetése mellett nagy nyomatékot kap a munka gon­dos előkészítése, mindenekelőtt az arab országok közötti ellen­téteik feloldása. Az Egyesült Államok, jóllehet a „kis lépé­sek” diplomáciája látványosan csődbe került, igazából még nem adta fel ezt az elképze­lést. Erre utalnak a közeljövő személyes érintkezései Ford és Szádat, illetve Rabin között. Az amerikai vezetés nyílván arra törekszik, hogy saját bél­és külpolitikai érdekeiből a kö­zel-keleti térségben próbáljon „sikerélményekre” szert tenni, így hát a közel-keleti válság igazi megoldása is kapcsolódik az előbbiekhez s együttesen képezik az enyhülés továbbvi­telét szolgáló kérdéseket. Súlyos belső krízist él át Portugália, s ez az ország sa­játos helyzetéből következően európai és világpolitikai prob­léma. A szocialisták ürügyként használva egy nem túl lénye­ges incidenst, támadásba len­dültek, s ultimátumszerű kö­veteléseikkel veszélyeztetik a kormánykoalíció egysegét. Szemben a korábbi megállapo­dásokkal, az aikotmányozó gyűlési választásokra hivatüoz- va, különleges pozíciókat sze­retnének maguknak biztosítani. A fő tüzet a kommunistákra, a PKP és a fegyveres erők moz­galmának együttműködésére irányítják. A reakció korábbi vereségei után, most a háttér­ben szeretne maradni, s ért­hetően a szocialistákat próbál­ja „faltörő kosként” előre tol­ni. Lisszabonban tanácskozás tanácskozást követ, ezek a na­pok döntő jelentőségűek lehet­nek az ország jövője és továb­bi útja szempontjából. A fegyveres erők moz­galmának legfelsőbb forradal­mi tanácsa szombaton a haj­nali órákig tanácskozóit a Por­tugáliában kialakult helyzetről. A tárgyalásokról egyelőre nem adtak ki közleményt. Jól ér­tesült lisszaboni források sze­rint a kommímista és a szo­cialista párt a jövő hét elején munkaokmányt terjeszt a for­radalmi tanács elé és ebben körvonalazza az ország hely­zetéről és jövőjéről vallott né­zeteit. A portugál fővárosban úgy tudják, hogy a jövő hét elejére összehívták az MFA közgyűlését. Réti Ervin Hét végi jelentések FORD ELNÖK szombaton meghallgatta a pénteken éj­szaka hazaérkezett Kissinger külügyminiszter részletes be­számolóját tárgyalókörútjá- ról, amelynek középpontjában Gromdko szovjet külügymi­niszterrel megtartott kétna­pos bécsi tanácskozása állt. A SVÉD fővárosban szom­baton megkezdődtek az észak- európai országok hagyományos békenapjai. A rendezvénysoro­zaton Dánia, Finnország, Iz- land. Lengyelország, az NDK, Norvégia, az NSZK és a Szov­jetunió küldöttségei vesznek részt. SZOMBATON SALISBURY. BAN letartóztatták Canaan Ba. nanát, Rhodesia afrikai lakos­ságának egyik nagy tekintélyű vezetőjét, az Afrikai Nemzeti Tanács alapító tagját. A most kezdődő hét ese­mény naptárából : HÉTFŐ. Bukarest: Karaman- Iisz görög miniszterelnök két­napos látogatása — Párizs: a kuwaiti emir érkezése — Moszkva: a dán királyi pár megkezdi szovjetunióbeli láto­gatását. KEDD. Párizs: Giscard d’Es- taing—Kissinger találkozó. A Nemzetközi Energiaügynökség miniszteri ülése. SZERDA. New York: BT- ülés a közel-keleti ENSZ-erők mandátumának meghosszabbí­tásáról — Varsó: a lengyel nemzetgyűlés plenáris ülése — Prága: a csehszlovák szövetsé­gi gyűlés plenáris ülése. CSÜTÖRTÖK. Brüsszel: NA- TO-csúcsértekezlet — Belgrad: Szadat látogatása. PÉNTEK. Becs: Haderőcsök- kentcsi tárgyalások. Szadat megérkezik és tárgyal Kreisky- vel és Kirchschlägerrel — Mad­rid : Ford amerikai elnök lá­togatása. SZOMBAT. Stockholm: BVT- rcndkívüli ülés. Dél-Vietnam teljes felszabadulását ünnepelte Vietnam népe. A ha­noi központi sport6tadionban rendezett ünnepség díszemelvényén: Nguyen Dui Trinh, Pham Van Dong és Le Duan. A saigoni Függetlenségi Palota erkélyén lelkes népgyűlés előtt mutatkozott be a Tran Van Tra tábornok állal vezetett tizenegy tagú katonai ügyvezető bizottság. 1963 óta köszönti a hala­dó világ május 25-én Afri­kát: 12 évvel ezelőtt ala­kult meg az Afrikai Egy­ségszervezet Addisz Abe- bában 36 ország részvételé­vel. A .fejlődést jól jellem­zi: az egységszervezetnek ma már 42 tagállama van, s az otthont adó országban, Etiópiában haladó program alapján gyökeres társadalmi átalakulás megy végbe, A fekete földrész új ar­cot ölt. Az ..egykori brit, francia, belga gyarmatbiro­dalom után széthullott a portugál is, noha problé­máktól nem mentesen; a tavaly függetlenné vált ^issau-Guinea után még az idén megkezdi önálló nem­zeti létét Mozambik és An­gola. Afrika fő ellensége azon­ban továbbra is a magát ál­cázó új gyarmati rendszer: a faji elkülönítés. Két bás­tyája, a Dél-afrikai Köztár­saság és Rhodesia pozíciói azonban ugyancsak meg­gyengültek. Oldalszárnyai: Angola és Mozambik már fekete vezetés alatt keresik a kiutat évszázadok nyomo­rúságából. Mint az AESZ legutóbbi miniszteri taná­csán megállapították: Af­rika népei nem nyugosznak bele, hogy testvéreik Zim­babwe földjén a Smith-re- zsim, Dél-Afrikában a Vorster-kormány apar­theidje alatt éljenek. Fel­szabadító harcukat éppúgy támogatják, mint Namíbia (a volt Délnyugat-Afrika) népeinek függetlenségi tö­rekvését. Julius Nyerere tanzániai elnök az egész szervezet ál­lásfoglalásának adott han­got, amikor1 kijelentette: Afrika békés eszközökkel kívánja folytatni szabadság- harcát — ahol lehet. Ahol azonbah erre nincs lehető­ség — marad a fegyveres küzdelem, a kontinens va­lamennyi független államá­nak teljes támogatásával. S míg Rhodesiában lehet alapja a tárgyalásos rende­zésnek, ha Smith elfogadja feltételként a többségi uralmat, Dél-Afrikában és az általa törvénytelenül megszállva tartott Namí­biában nem látszik egyéb kiút a fegyveres harcnál. Megértek az arab nemze­tek és Fekete-Afrika népei szolidaritásának gyümöl­csei is: az egységszervezet újólag kinyilvánította szo­lidaritását a közel-keleti helyzet igazságos rendezésé­re. Az arab országok vi­szont tevőleges szolidaritást vállaltak az afrikai felsza- badítási mozgalmakkal, s minden módon támogatják Afrika népeinek küzdelmét a, teljes — tehát politikai, gazdasági — függetlenség megszilárdí tásában. M. S. 12. A Szojuz—18 űrhajósai Pjotr KiLmuk H alezredes, űrhajóparancsnok, a Szovjet­unió űrrepülője, a Szovjet­unió hőse 1942-ben született a breszti területen levő Ko- marovka faluban. Klimuk al­ezredes 1964 óta, a csernyi- govi felsőfokú katonai re­pülőiskolán. folytatott tanul­mányainak befejezése után, a szovjet légierőknél telje-, sített szolgálatot. 1965-ben került az űr­hajósokhoz. 1973 óta - tanul­mányokat folytat a Jurij Ga­garin katonai repülőakadé­mia levelező tagozatán. Pjotr Klimuk 1973 decem­berében űrrepülést hajtott végre. mint a Szojuz—13 jelzésű szovjet űrhajó pa­rancsnoka. Pjotr Klimuk 1963 óta tag­ja a Szovjetunió Kommu­nista Pártjánál?. Apja életét vesztette a Nagy Honvédő Háborúban, anyja ' ma is Komarovka faluban él, a breszti területen. Az űrhajós felesébe — Lilija — elvégezte az első moszkvai orvosi fö- j. s jelenleg Csillagvá­rosban, az űrhajósvárosban dolgozik. Klimuknak egy gyermeke van. Mihailnak hívják, 7 esztendős. A Szojuz—18 fedélzeti mér­nöke, Vitalij Szevasztyjanov, a Szovjetunió űrhajósa, a Szovjetunió Hőse, 1935-ben született a szverdlovszki te. rületen, Krasznouralszk vá­rosában. 1959-től, a moszkvai repülő főiskola elvégzése után Sze­vasztyjanov egy tervezőinté­zetben kezdett dolgozni, majd elvégezte az aspiranturát, Ynegvédte disszertációját és elnyerte a műszaki tudomá­nyok kandidátusa tudomá­nyos fokozatot. Szevasztyjanov 1970 júniu­sában hajtotta végre első űr­repülését a Szojuz—9 jelzésű űrhajó fedélzeti mérnöke­ként. A Szojuz—18 fedélzeti mér. nőké 1963 óta tagja a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak. A kozmonauta szülei nyugdíjasok. Vitalij Szevasztyjanov fe­lesége — Alevtyina — a no- vosztyi (APN) szovjet sajtó- ügynökségnél dolgozik. Sze- vasztyjanovéknak egy kislá­nyuk van, a 12 éves Natasa. Afrika napja

Next

/
Thumbnails
Contents