Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-10 / 83. szám

kMAau 1975. ÁPRILIS 10., CSÜTÖRTÖK R dominók egyszerre omlanak össze MENEKÜLÉS a lőporfüsttől fuldokló Phnom Penhböl Bali- szigetére, ebbe az elegáns für­dőhellyé átalakított „földi pa­radicsomba". A rakétarobba­nások elől a tenger csendes hullámveréséhez... Lón Nol marsall magával vitte félszáz láda személyes holmiját, hazájának pedig egy magnótekercset hagyott emlé­kül. A magnószalagra vett és a rádiónak szánt búcsúbeszé­dében megígérte honfitársai­nak, hogy visszatér, amint egészségi állapotában javulás áll be, illetve, ha az ország­nak szüksége lesz rá. Az utóbbihoz fűzött remé­nyeiről csak annyit, hogy ami­kor az Assotiated Press tudó­sítója kiszaladt a Phnom Penh-i utcákra, hogy megálla­pítsa, hogyan reagál a tömeg az elnök elutazására, kiderült, hogy odakint szinte ünnepi hangulat uralkodik. A legér­dekesebb, hogy a Phnom Penhben maradt Lón Nol- klikk maradványai örülnek a legjobban. Ezzel választóvona­lat akarnak húzni a rossz, amely állítólag Lón Nollal és kíséretével külföldre távo­zott, és a jó között, amely alatt saját magukat értik. Is­ten veled, korrupció és kato­nai tehetetlenség, mondják, él­jenek a tárgyalások a vörös khmeriekkel az „új platform” alapján a fegyverszüneti fel­tételekről. A rezsim Phnom Penhben körülzárt híveinek azonban nincs mivel az általuk javasolt tárgyalásokhoz leülni, csak a diktatúra öt esztendeje alatt felgyülemlett halál, nyomorú­ság és pusztítás tragikus ter­hével. Lón Nol elutazása nem rehabilitálja népellenes kor­mányzását. Nem nehéz megér­teni, hogy a felszabadító erők — amint azt Norodom Szilta­nuk az utóbbi napokban nem­egyszer hangsúlyozta — miért utasítanak vissza mindenfajta „béketalálkozót” a Phnom Penh-i politikusokkal, még ha vezetőjük szökésben van is. A REZSIM hasonló felbom­lása megy végbe Saigonban is. Néhány tábornok azt javasolta Thieunak, hogy két nap alatt távozzék az elnöki székből,' amikor az éppen a Chan Thien Khiem miniszterelnök nyug­díjaztatási kérelme fölött töp­rengett. A Phnom Penh-i szituáció­tól eltérően, Thieu elűzése megnyithatná Dél-Vietnam előtt a béketárgyalásokhoz ve­zető ajtót, ha olyan kormány kerülne hatalomra, amely őszintén érdekelt ebben. Az úgynevezett harmadik erő 25 képviselőjének nemrégi be­jelentése ismételten igazolja: Saigonban vannak olyan poli­tikai körök, amelyek hajlan­dók teljesíteni a párizsi egyez­ményt. Egyelőre ezeknek a saigoni reálpolitikusoknak nincs sza­vazati joguk. A Thieu-rezsim pedig a Washingtonnal közö­sen kitervelt, antikommunista propagandahisztériát szítja a menekültek problémájával kapcsolatosan. „Hatezer em­ber három teniszpálya nagy­ságú területen” — ilyen uszí­tó mondatokkal illusztrálja a saigoni és a nyugati sajtó az aggasztó jeleneteket a kikö­tőkben és repülőtereken, ahon­nan délre evakuálják a me­nekülteket. A lakosság tömeges átköl­töztetését úgy magyarázzák, hogy ezek az emberek „lábbal szavaznak” az ellen az új tár­sadalmi rend ellen, amelyet a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kor­mánya honosít meg a felsza­badított körzetekben. Phan Kuang Dán „miniszterelnök­helyettes” az ENSZ-hez és a Nemzetközi Vöröskereszthez intézett kérelmében így ír er­ről: „Meg kell érteni, hogy az emberek a kommunizmus elől menekülnek, a kommuniz­musnak itt nincs tömegbá­zisa.” Vajon valóban a kommu­nizmustól való félelem űzte ki hajlékaiból az országutakra a kétmillió dél-vietnamit? Az AP amerikai hírügynökség ri­portereinek érdeklődésére a menekültek Da Nang körzeté­ben elmondták: az emberek Thieu kormányának parancsá­ra kénytelenek elhagyni falu­jukat. Az elé a választás elé állították a lakosságot: délre távozik, vagy az amerikai bombák alá kerül az úgyne­vezett nyílt tűz övezetében. NEM ALAPTALAN a nyu­gati katonai szakértőknek az a feltevése, hogy Thieu a me­nekült tömegeket Saigon köré emelt élő védőfalként szeret­né felhasználni. Az egykori eisenhoweri doktrína szerint, ha egy or­szágban csorbát szenvednek az Egyesült Államok érdekei, ez kiváltja más országok Amerika-barát rendszereinek összeomlását is. Vagyis az érintett országok Amerika- barát rendszerei egymás után úgy omlanak össze, mintha valaki egy dominósor elejét meglökné. Amerika egész viet­nami katonai kalandját annak idején azzal magyarázták, hogy a végzetes láncreakciót csírájában kell elfojtani. Ám a dominók most, mint kiderült, egyszerre omlanak össze. Az indokínai katonai kudarcok, akárcsak az ázsiai országok eltávolodása az Amerika-barát irányzattól, nem magyarázhatók a „domi­nóelmélet” törvényeivel, ha­nem azzal, hogy összeomlott az Amerika-centrikus világ modellje és a népek saját ke­zükbe veszik sorsuk irányítá­sát Vlagyimir Szimonov, az APN politikai szemleírója BERLIN Megkezdődött az európai kommunista és munkáspártok munkacsoportjainak újabb ülése Berlinben kedden megkez­dődött az európai kommunista és munkáspártok budapesti előkészítő tanácsán a szer­kesztő bizottság által életre hívott munkacsoport újabb ülése. A munkacsoport elnö­ke: a Német Szocialista Egy­ségpárt képviselője. A tanács­kozáson a földrész 20 testvér­pártjának képviselői vesznek részt. Bijedics Moszkvában A szovjet kormány meghí­vására szerdán hivatalos ba­ráti látogatásra Moszkvaoa érkezett Dzsemal Bijedics, a JKSZ KB elnökségének tagja, a Jugoszláv Szövetségi Végre­hajtó Tanács (kormány) elnö­ke. A vnukovói repülőtéren Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke és a kormány több tagja fogadta. A Kremlben szerdán meg­kezdődtek a tárgyalások Alek­szej Koszigin és Dzsemal Bi­jedics között. A barátság és kölcsönös megértés légkörében megtar­tott tárgyaláson a két kor­mányfő elégedetten állapította meg, hogy sikeresen fejlődik a szovjet—jugoszláv együtt­működés. Információkat cse­réltek a két országban folyó kommunista, illetve szocialista építés menetéről. Külön hang­súllyal szögezték le, hogy a szovjet—jugoszláv kapcsolatok fejlődéséhez jelentős mérték­ben hozzájárultak Beonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára és Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke, jugoszláv ál­lamfő 1971—73-ban megtartott találkozói, amelyeken megha­tározták a Szovjetunió és Ju­goszlávia közötti együttműkö­dés alapelveit. A tárgyalások folytatódnak. SZERDÁN MOSZKVÁBAN hivatalos közleményt adtak ki arról a találkozóról, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára és Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Nép- köztársaság Nagy Népi Hurál- ja Elnökségének elnöke tartott. A KHMER hazafiak szerdán elvágták a Battambang tarto­mányi székhelyet a thaiföldi határral összekötő 5. számú közlekedési főútvonalat, és Phnom Penh körül szorosabb­ra vonták az ostromgyűrűt. A DÉL-VIETNAMI forra­dalmi erők szerdán hajnalban a Thieu-rezsim által ellenőr­zött két tartományi székhely ellen indítottak offenzívát. Új szakasz „Azt hiszem, ma joggal be­szélhetünk arról, hogy az ipa­rilag fejlett országokhoz fű­ződő kapcsolatainkban új szakasz kezdődött” — állapít­ja meg Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi mi­niszter a Pravda szerdai számában megjelent cikkében, amely a Szovjetunió és a fejlett tőkés országok gazda­sági kapcsolatainak fejlődé­sét méltatja. Patolicsev rámutat, hogy 1974-ben a Szovjetunió kül­kereskedelmének 31 százalé­kát a fejlett tőkés országok­kal bonyolította le. Négy év összesítésében ezekkel az or­szágokkal az árucsere 2,7- szeresére bővült, értéke pe­dig elérte a 12,4 milliárd ru­belt. Az adatokat — írja a miniszter — magától értető­dően befolyásolja a nemzet­közi piacon végbeme>nt ár­szintemelkedés is, de a növe­kedés alapja lényegében mégis a nemzetközi munka- megosztás elmélyülése a Szovjetunió és a fejlett nyu­gati országok között. Különösen gyors ütemben fejlődnek a Szovjetunió kap­csolatai Nyugat-Európával. A miniszter külön is kiemeli Finnországot, amely egyetlen év alatt megkétszerezte áru­cseréjét a Szovjetunióval. Az 1976—1980-ra aláírt szov­jet—finn hosszú lejáratú megállapodás ugyancsak két­szeres növekedést irányoz elő az előző ötéves idő­szakhoz képest. Nagy-Bri­tannia még tavaly is csupán ötödik helyen állt a nyugat­európai partnerek sorában, de Patolicsev hangot ad an­nak a meggyőződésének, hogy Wilson brit miniszterelnök februári látogatásának ered­ményei hamarosan megmu­tatkoznak a két ország kül­kereskedelmi mérlegén tó. Behatóan elemzi a szovjet külkereskedelmi miniszter a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok helyzetét, rámu­tatva, hogy a Szovjetunió „ko­moly jelentőséget tulajdonít” ezeknek. Az amerikai keres­kedelmi törvény elfogadása —- emlékeztet rá Patolicsev visszalépést jelentett a _ két ország forgalmában. „Figye­lembe véve a Szovjetunió óriási gazdasági potenciálját és gazdasági kapcsolatainak kiterjedt jellegét a főbb nyu­gat-európai országokkal és Japámtal, nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi korlátozások fenntartása . a Szovjetunióval szemben csak az Egyesült Ál* lamok érdekeinek árthat.” BOHUSLAV CHNOUPEK csehszlovák külügyminiszter meghívására szerdán hivatalos látogatásra Prágába érkezett Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár.— NICOLAE CEAUSESCU, a Román Szocialista Köztársa­ság elnöke szerdán ázsiai kör­útja során négynapos hivata­los látogatásra a Fülöp-szige- tekre érkezett. Tavaszi üdvözlet - Szófia megyéből Irta: Nikoíaj Djulgerov, a Balgór Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Szófia megyei pártbizottság első titkára Budapesten töltöttünk pár napot, a baráti Magyarországon. Ünnepélyes napok voltak. Magyar barátaink, a dolgozók tömege a hitleri fasizmus alóli felszabadulásának 30. jubileumi évét ünne­pelte. Szemtanúi leheltünk azoknak az eredményeknek, amelyeket a dolgozók a szocializmus építésének éveiben értek el — egy új Magyarország felépítése során. A dolgozókkal való találkozásaink alkalmával, az ünnepélyes nagygyűléseken Pest megyében, a bu­dapestiek káprázatos felvonulásán, mindenhol lelkes, boldog em­berekkel találkoztunk, akik együtt örültek az elért eredmények­nek, és akik hisznek a jövőben, az MSZMP XI. kongresszusa ha- tározatainaJc valóra váltásában. Tavasz van. De egész évben érez­hető a tavasz jelenléte, érezhető ab­ban a munkában, amelybe bele- kezdtünk, azokban a célokban, me­lyeket magunk elé tűztünk, melyek megújulást hoznak, s így éltető örö­met. A mi tavaszunk szintén 30 évvel ezelőtt köszöntött ránk, 1974- ben ünnepélyesen emlékezhettünk meg a bolgár szocialista forradalom jubileumáról. Magyar barátaink na­gyon jól tudják,'hol tartott Bulgá­ria három évtizeddel ezelőtt. Sze­gény juhászok és földművelők or­szága volt, jelentéktelen iparral. Hős kommunista pártja vezetésével, a baráti Szovjetunió segítségére és barátságára támaszkodva, a bolgár nép valóra váltotta nagy fia, Georgi Dimitrov hagyatékát... Harminc év alatt Bulgária elérte azt, amit más népek más körülmények között év­századok alatt értek el. Visszavon­hatatlanul és végérvényesen győzött a szocializmus! Most a fejlett szo­cialista társadalom építésén mun­kálkodunk. Modern, gyorsan fejlődő iparral rendelkező országgá változtattuk hazánkat, mezőgazdaságunk inten­zív és magasan koncentrált, infra­struktúrája egyre komplexebb. Nem­zetközi gazdasági kapcsolataink egy­re dinamikusabbak, nő az életszín­vonal, virágzik a szocialista kultúra, így a Bolgár Népköztársaság sze­repe a nemzetközi élet minden te­rületén megnőtt: vállvetve harco­lunk a Szovjetunióval és a szocia­lista közösség többi országával a haladásért, a békéért... Megelégedetten és büszkén mondhatjuk, hogy Szófia megye is megfelelően hozzájárult hazánk gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődéséhez. Megyénk a múltban mint agrár, hegyvidéki terület szegénységéről, elmaradottságáról volt ismert. Je­lenleg azonban már ipari-agrár jel­legű terület: modern, fejlett iparral s modern mezőgazdasággal. Az ipa­ron belül elsőbbséget élvez a gép­gyártás, a fémfeldolgozás, színes- és nemesíémkohászat, az elektronika, autóbuszgvártás stb. Az ipar az össztermelés 81 százalékát adja, a mezőgazdasági termelés 19 százalé­kával szemben. Valamikor a megye mezőgazdasá­ga 55 000 egyéni gazdaságra darabo- lódott. Ezek helyén a kooperatív mozgalom lehetővé tette a föld koncentrálását, ésszerű gyümölcsöz- tetését... Megyénk egész földterüle­tét nyolc korszerű agrár-ipari komp­lexum fogja össze. Ezeken belül je­lentős szakosított vállalatokat hoz­tunk létre. E hatalmas anyagi, tech­nikai bázis máris érezteti hatását: a fő alapok (tartalékok) az 1965. év­hez viszonyítva 17 százalékkal nö­vekedtek. A technikai fejlődés, a mezőgazdasági folyamatok mecha- nizációjának üteme: robbanásszerű. De megyénknek nemcsak a gazda­sági arculata alakult át. A mély szo­ciális változások az emberek életét is_ átformálták. Üj világunk . mun­kásembere a szocializmus állam­polgára: új erkölccsel és új szoká­sokkal. Saját sorsuknak tekintik, el­fogadják a szocialista társadalom eszméit, s életcéljuk azok megvaló­sítása. Ez a legjelentősebb ered­mény, amit mi a harminc év alatt elértünk. Különösen kellemes az életünk­ben végbement változásokról be­szélni azért, mert ez azt jelenti, hogy dolgos munkásembereink keze alatt megváltozott országunkat mu­tathatjuk be Önöknek. A Bolgár Kommunista Párt vezetésével való­ban nagyon sok eredménnyel büsz­kélkedhetünk. Ha csak futó pillan­tást vetünk jelenlegi városainkra és falvainkra, a megye számos közsé­gére és járására, láthatjuk, hogy ezek valóban mind újak. Az egészségügy területén is törté­nelmi előrelépésünk. 1944. szeptem­ber 9-én megyénkben 95 kórházi ágv és csupán 47 orvos volt. Ma 245 egészségügyi intézményünkben 607 orvos, 180 fogorvos dolgozik, a kór­házi, rendelőintézeti nővérek, szü­lésznők száma 19-szeresére nőtt. Kórházaink össz-ágy létszáma: há­romezer. Ugyanez a fejlődés tapasztalható az oktatásügy területén is. Harminc évvel ezelőtt megyénkben 95 iskola működött, ahol 17 000 gyermek ta­nulhatott. Ma 148 iskola modernül felszerelt tantermei várják a több mint 46 000 diákot. Hatvanhat év alatt a burzsoá hatalom csupán hat kultúrközpontot épített, helyeseb­ben építtetett a lakossággal. A népi A képen: cikkünk szerzője (balról az első) a százhalombattai felszabadulási ünnepségen G. Ty. Beregovo) vezérőrnaggyal, a szovjet űrhajósok parancsnoká­val és Kadka Venkovával, a bolgár testvérmegyei küldöttség egyik tagjával, Pir- dop város pártbizottságának első titkárával. hatalom több mint 106 kultúrintéz­ményt adott a népnek, s falaik kö­zött széles körű alkotó tevékenység folyik. A szocializmus építése terén elért sikereink magukért beszélnek. Értelmezésük világos. Mindenek­előtt pártvezetőségünk, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizott­sága tudományosan megalapozott politikája az, mellyel ezeket a sike­reket eiértük. S most, a BKP KB áprilisi plénuma még frissebb ta­vaszt hozott: a társadalmi megúju­lás magasabb szintre emelésének tervét. Ez az egyik tényező. A má­sik — megbonthatatlan barátságunk a testvéri szovjet néppel, a Szovjet­unió Kommunista Pártjával. Ez mé­lyen tudatos szükségesség, elvá­laszthatatlan nemzeti sorsunktól. Csak a jelenlegi, hatodik ötéves ter­vünkben több mint 150 vállalat épül a Szovjetunió közvetlen segít­ségével. S nagyon fontos tényező az is, amely fejlődésünket szintén mind jobban lendíti előre — hogy a szocialista rendszerhez tartozunk, hogy a Varsói Szerződés és a KGST tagállamainak összeforrott családjá­ba tartozunk. Ezért ilyen derűs és bizakodó a kép. melyet igyekeztünk felvázolni — Szófia megye életét bemutatva. Néhány hónappal ezelőtt, pár­tunk XI. kongresszusára készülve — melyet 1976 elején tartunk — a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága felhívást intézett a dol­gozókhoz. Válaszul a dolgozó kol­lektívák új termelési eredményekre és sikerekre tettek ígéretet me­gyénkben is. Eszerint tervbe vettük, hogy idén a munka termelékenysé­gét 15 százalékkal növeljük a tava­lyihoz viszonyítva, az ipari terme­lést pedig 56 millió levával kívánjuk növelni. A mezőgazdaságban és a gazdaság többi területén szintén fe­lelősségteljes célokat tűztünk ma­gunk elé. S kezdetét vette a hatal­mas méretű versengés... Bulgáriának és Magyarországnak közös a sorsa — egyaránt szocialis­ta társadalmat építünk. Közös fel­szabadítónk, a hatalmas Szovjet­unió barátsága, segítsége az elvtársi együttműködés szálaiból szövődik. Harminc évvel ezelőtt, amikor a szovjet Vörös Hadsereg a hitleri horda ellen szegült, minden magyar faluért, minden városért vérüket ontották a szovjet munkások és pa­rasztok, a szovjet nép fiai. És ki­harcolták Magyarország drága sza­badságát ! Azon emlékezetes tavaszi napok­ban itt ontották vérüket Bulgária fiai is, akik a szovjet katonákkal vállvetve, odaadással harcoltak egy ■nagy és szent cél érdekében — a magyarság új élete, a szocializmus útjára lépő többi ország érdekében. Nagyon sokan örökre ittmáradtak a magyar földön. Mi már a dicső építkezések korá­ban élünk. Az idő rendelkezésünkre áll, mivel a szocializmus hatalmas ereje szilárd, világszerte elismert, és ezen alapszik biztos jövőnk. Ezzel a tudattal és felelősségteljes kommu­nista érzelmekkel eltöltve bátran ál­líthatjuk, hogy Bulgária és Magyar- ország eredményei mindenekelőtt a szocialista világközösség eredmé­nyei, azé a világközösségé, melynek élén a hatalmas Szovjetunió áll. E gondolatok szellemében jár- tunk itt most Önöknél, hogy Szófia megye kommunistái és minden dol­gozója nevében szívélyesen üdvözöl­jük Pest megyét, magyar barátain­kat, jelentős nemzeti ünnepük: Ma­gyarország felszabadulásának 30: évfordulója alkalmából. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents