Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-09 / 82. szám
msem W xJuűtw 1975. Április 9., szerda Áz intenzív fejlődés évtizede írta: Fjodor Kulakov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára I teljes ülése' határozatot fogadott ef^mézagaxd^i^/ejlesztte<£ állati termékek előállítása is. nek komplex programjáról. Az akkor hozott döntések lényege “ lehetőséget nyújtott a a mezőgazdasági beruházások növelése, a több évre előre meg- szovjet lakosság táplálkozási állapított felvásárlási terv, az anyagi ösztönzés tökéletesítése. szerkezetének javítására. Egy A Szovjetunió Kommunista lakosra számítva a lej és tejPártja jelenlegi agrárpolitikájának fő célja az, hogy olyan szintre emelje a szovjet mezőgazdaságot, amely lehetővé teszi a lakosság egyre növekvő élelmiszer- és nyersanyagszükségleteinek teljes kielégítését. E politika elvi alapjait az SZKP KB 1965 márciusában megtartott plénumán dolgozták ki, amelyen a beszámolót Leonyid Iljics Brezsnyev tartotta. A fordulat lényege Ä márciusi plenum irányvonalának megfelelően fontos gazdasági intézkedéseket dolgoztak ki és valósítottak meg a szovjet mezőgazdaságban. A falu szükségletei felé tett nagyszabású fordulat lényegében abban állt, hogy olyan gazdasági feltételeket hozzanak létre, amelyek lehetővé teszik és tartósan ösztönzik a mezőgazdasági termelés tervszerű növelését, fokozzák a szovjet parasztok anyagi érdekeltségét munkájuk eredményében. A mezőgazdaság gazdasági és anyagi-műszaki bázisának megszilárdítása nagy beruházásokat tesz szükségessé. Ebből a célból fokozottabban igénybe kellett venni az egész népgazdaság erejét, a korábbinál nagyobb részt kellett felhasználni a nemzeti jövedelem felhalmozásra szánt részéből, a mezőgazdaság fejlesztésére. Az ágazatba történt beruházások aránya a népgazdasági beruházások teljes összegéből országos viszonylatban az 1961— 1965. évi átlagos 20 százalékról az 1966—1970. években 23 százalékra, majd a folyó ötéves terv (1971—1975) éveiben 26 százalékra emelkedett. A Szovjetunió jelenlegi agrárpolitikájának jellemző sajátossága a komplex jelleg. A | gazdasági szabályozók, ösztönzők tökéletesítése mellett elsőrendűen fontos az anyagi-műszaki bázis megszilárdítása. Jelenleg a műszaki-tudomá- nyos forradalom viszonyai között a mezőgazdasági fejlesztésben is előtérbe kerültek az intenzív tényezők. Áttérés a komplex gépesítésre Az elmúlt tíz esztendőben a kolhozok és szovhozok technikai felszereltségében nagy fejlődés történt. A falu hárommillió traktort, 1,6 millió teherautót és specializált gépjárművet, 906 ezer gabona- kombájnt kapott. Lényegesen emelkedett a villamos energia fogyasztása a mezőgazdaságban. Jelenleg a szovjet Ipar több mint 1400 különféle mezőgazdasági gépet és berendezést gyárt, háromszor annyit, mint 1965-ben. Ennek eredményeként lényegesen emelkedett a termelés gépesítésének és villamosításának színvonala, a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. Következetesen megvalósul a termelés részleges gépesítéséről a komplex gépesítésre való áttérés. A mezőgazdaság intenzív fejlesztése hatásos eszközének bizonyult a földművelés kemizálása. A műtrágyagyárak teljesítőképessége több mint kétszeresen meghaladják az 1965-ben rendelkezésre álló kapacitásokat. A mezőgazdaság 1965-ben 26,9 millió tonna műtrágyát kapott, 1970-ben 45,4 millió tonnát, 1974-ben pedig már 64 millió tonnát Talajjavítás: 13 millió hektáron A mezőgazdaság hosszú távú komplex fejlesztési programjának megvalósításában igen fontos helyet foglal el a talajjavítás. Ennek programját az öntözéssel, a földek lecsapolásával és meliorizálá- sával kapcsolatos intézkedések nagy mérete és komplex volta jellemzi. Végrehajtásával az országban olyan méretű talaj javítási F. D. Kulakov. munkálatok folynak, amelyek világviszonylatban is párját ritkítják. Az 1965—1974. években több mint 13 millió hektárnyi új öntözéses és lecsapolt földet vontak művelés alá, s ennek eredményeként oz öntözött és lecsapolt földek összes területe 26 millió hektárra emelkedett. A fejlődés emberi tényezői A Szovjetunióban nagy jelentőséget tulajdonítanak a termelés szervezeti formái tökéletesítésének, e gazdasági ágazat irányítása megjavításának. Elsősorban a mezőgazdaságban a gazdaságok közötti kooperáció és agráripari integráció alapján megvalósuló szakosítás és további koncentráció növekvő szerepéről van sző. Ez a folyamat most a szovjet mezőgazdaság fejlesztésének fő útja. A kolhozok, szovhozok és más vállalatok erőfeszítéseinek egyesítése lehetővé teszi a nagyüzemi termelés gazdasági és szociális előnyeinek, a beruházásoknak, és a munkaerő- forgásoknak a hatékonyabb kihasználását, a korszerű gépi technika, a haladó technológiák szélesebb körű alkalmazását, ami hozzájárul a társadalmi munka termelékenységének további növeléséhez. A mezőgazdaság intenzívebbé tételét célzó program sikeres megvalósítása céljából az országban létrejött a felső- és középfokú képzettségű szakemberek, valamint a szakmunkások képzésének és továbbképzésének jól 1 kiépített rendszere. Az elmúlt tíz esztendőben csaknem kétszer resére emelkedett a felső- és középfokú mezőgazdasági képzettséggel rendelkező szakemberek száma, megjavult kiképzésük minősége. Jelenleg egy-egy kolhozra átlagban 16, egy-egy szovhozra pedig 30 diplomás szakember jut. A szakmunkásképzés rendszerében 100 szakmában képeznek ki dolgozókat a kolhozok és a szovhozok számára. A szovjet mezőgazdaságban jelenleg 3,8 millió traktoros, gépész, kom- bájnos és gépjárművezető dolgozik, 800 ezerrel több, mint a központi bizottság 1965. márciusi plénuma előtt. Kiállta az idő próbáját A jelenlegi agrárpolitika hatékonysága szembetűnően megnyilvánult a gabonatermelés fejlődésében. Az országban az 1971—1974. években az átlagos évi gabonatermés 192 millió tonna volt. Ez 62 millió tonnával meghaladja az 1961—1965. évek átlagát és 25 millió tonnával az 1966 —1970. évekét. A gábonagaz- daság fejlesztését célzó intézkedések hatékonysága még teljesebben megmutatkozott 1973-ban és 1974-ben, amikor az ország történetében a legtöbb gabonát takarították be. A gabonatermelés növekedése a legutóbbi tíz esztendő folyamán a mezőgazdaság egyik legnagyobb eredménye. Az említett időszakban lényegesen megnövekedett az termékek fogyasztása az 1964. évi 238 kilogrammról 1974- ben 312 kilogrammra, a hús- fogyasztás 38 kilogrammról 55 kilogrammra, a tojásfogyasztás 113 darabról 205 darabra emelkedett. Az SZKP jelenlegi agrár- politikája kiállta az idő próbáját. Az élet bebizonyította, hogy az SZKP KB márciusi plénumán kidolgozott, a KB későbbi plénumain, a XXIII. és XXIV. pártkongresszuson, Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának beszámolóiban és felszólalásaiban továbbfejlesztett és megerősített irányvonal teljesen megfelel a munkásosztály, a kolhozparasztság, az egész szovjet nép érdekelnek. ,Éleződik1" o választási kampány Portugáliában Kísértetek a Tejo partján A legutóbbi jelentések szerint Portugáliában éleződik a választási kampány. Ez önmagában természetes lenne. Semmi kivetni való nem lenne abban, ha a közelgő nagy nap előtt, amikor az ország sorsáról döntő urnáké lesz a végső szó, a pártok fokozzák tevékenységüket, felsorakoztatják érveiket programjuk, elképzeléseik mellett. Sajnos, minden jel arra mutat, hogy kontinensünk „nyugati szélén”, a lisszaboni Tejo-parton és az ország más vidékein korántsem csak erről van szó. A portugál kampány mind erősebben kirajzolódó vonása, hogy mind a jobb- mind a szélsőbaloldali pártoknak nem a saját politika magyarázata a céljuk, hanem a kommunisták gyalázása és nemegyszer fizikai fenyegetése. Az egyik legfrissebb hír is arról szól, hogy Pontao városkában a Demokratikus Néppárt nevű jobboldali töSAIGON Bombák - Thieu rezidenciájára A kambodzsai hazafiak öt kilométerre Phnom Penh repülőterétől Kedden hajnalban egy amerikai gyártmányú F—5 típusú sugárhajtású vadászbombázó több bombát dobott le Nguyen Van Thieu rezidenciájára, a saigoni elnöki palotára. A bombák a főépületet nem találták el, a közeli melléképületekben robbantak. Több személy életét vesztette. A saigoni diktátor sértetlenül megúszta a merényletet. Thieu három órával az elnöki palota ellen elkövetett bombatámadás után rövid rádióbeszédben jelentette be, hogy sértetlen, és folytatja az ország vezetését. Azt bizonygatta, hogy nem a fegyveres erők által megkísérelt államcsínyről, hanem „egy elszigetelt csoport tettéről” van szó. Letartóztatták Phan Phung Tien dandártábornokot, a saigoni repülőtér parancsnokát. A kambodzsai hazafiak az ellenség makacs ellenállását leküzdve, kedden öt kilométerre közelítették meg a főváros repülőterét. Saukham Khoy, aki Lón Nol elmenekülése óta az ideiglenes köztársasági elnök tisztét tölti be Phnom Penhben, hétfőn cáfolta, hogy a minisztertanács egyik ülésén felvetette volna a feltétel nélküli kapituláció lehetőségét. Azzal fenyegetőzött, hogy ha az Egyesült Államok leállítja a Phnom Penh-i rezsimnek nyújtott katonai segélyt, akkor „Kambodzsa jövendő nemzedékei nem az Egyesült Államokba, hanem Kínába helyezik majd bizalmukat .. Long Borét Phnom Penh-i miniszterelnök — aki a napokban külföldre kisérte az ostromlott kambodzsai fővárosból elmenekült Lón Nol elnököt — kedden Dj akartából jövet, Bangkok érintésével visz- szautazott Phnom Penhbe. mörülés tagjai revolverekkel és egyéb, nem éppen választási eszközökkel felszerelve állították meg a kommunisták propagandistáit, akiket kőzáporral és „Halál a kommunistákra!” jelszavakkal „üdvözöltek”. Ugyanakkor másutt a maoista MRPP pingálja tele a falakat ugyanezzel, vagy hasonló szöveggel, megtoldva azzal a személyes jellegű kitétellel, amely szerint „Halál Cunhalra”. Nos, Cunhal, nyugati megfigyelők szerint is, a mai Portugália talán legnépszerűbb politikusa, pártját pedig a nem kommunisták is, mint az egyetlen szervezett ellenállási erőt tartották nyilván a Salazar— Caetano korszak éjszakájában. Ismételjük: nem az a baj, hogy a kampány éleződik. Más érvelni, agitálni és más halált kiáltani a kommunistákra. Ezt a módszert nem a Tejo partján találták ki. Eleget üvöltözték több mint fél évszázadon át minden kontinensen. Ami azonban másutt viszonylag régebb múlt, «z Portugáliában nem az, a kommunistákra itt nem is olyan régen a hivatalos rezsim kiáltott halált — és nemcsak kiáltott. A választási kampány ürügyén tehát a tegnap kísér- tetei suhantak be a portugál politikai porondra. Az nem is meglepő, hogy a szélsőbal és a reakció ezúttal is meglelte a maga kommunistaellenes szentszövetségét. Az már fájóbb, hogy ehhez a kórushoz növekvő számban csatlakoznak a Szocialista Párt személyiségei. A kommunisták világszerte megszokták ellenségeik gyűlöletét, de a mögöttük álló, bennük bizó tömegek erejét is. Ez, és a fegyveres erők mozgalmával fenntartott szilárd szövetség az a gát, amelyről hatástalanul csapódnak vissza az eszelős gyűlölködés hullámai. Egyiptom moszkvai nagykövete visszatért Kairóba Hafez Iszmail, Egyiptom moszkvai nagykövete kedden visszatért Kairóba, hogy tanácskozzék Iszmail Fahmi külügyminiszterrel. A nagykövet megérkezésekor adott nyilatkozatában elmondotta, hogy hétfői találkozója Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel az Egyiptom és a Szovjetunió közötti rendszeres konzultációk keretébe tartozott. Hafez Iszmail tartósnak nevezte az egyiptomi—szovjet kapcsolatokat s azokat mindkét ország kész fenntartani, erősíteni és továbbfejleszteni. ^Bofainiimány az európai gazdasági helyzetről Az európai szocialista országok folyamatosan magas gazdasági növekedésével szemben 1974-ben a tőkés ipari államok gazdasági fejlődése lelassult. Ez derül ki az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága most nyilvánosságra hozott tanulmányából, amely az elmúlt év gazdasági helyzetével foglalkozik Európában. Eszerint az európai KGST-orszá- gok nemzeti jövedelme 1974- ben több mint 6,5 százalékkal nőtt. Ezzel szemben a nyugateurópai tőkés államok társadalmi össztermékének 2 százalékos növekedési rátája az előző évinek alig a fele. A tanulmány szerint 1975-re további visszaesés várható, a növekedési ráta átlagban 1 és 2 százalék között lesz. A fogyasztói árak a tőkés ipari országokban egy év alatt mintegy 14 százalékkal emelkedtek. Az európai KGST-országok ipari termelése 1973-hoZ képest a tanulmány becsült adatai szerint 1974-ben 8,5—9 százalékkal emelkedett. Ez az eredmény főként a munkatermelékenység emelkedésének tulajdonítható. A KGST-álla- mok gazdasági stabilitása azt mutatja, hogy a fejlődés megfelel a tervcéloknak — mutat rá a tanulmány. Az elmélet kérdései A propagandisták »/ rehajtásának tartalmi és módszerbeli feltételeit biztosítani. Számba kell venni a propagandamunka, a felnőtt oktatás sajátos vonásait. Például azt, hogy hallgatóink többsége határozott céllal, pihenő idejét kurtítva vállalja a szellemileg jelentős igénybevételt. Ez növeli felelősségünket, úgy kell ellátnunk feladatunkat, hogy az időt és fáradságot érdemes legyen az együttes munkára áldozni. A KÉRDÉS: mi indítja a felnőtt embereket arra, hogy a marxizmus—leninizmust tanulmányozzák? Megállapíthatjuk, hogy ez korunkban szinte társadalmi kényszer, az általános műveltség szerves részét képezi a politikai képzettség. A felnövekvő nemzedék előtt sem lehet tekintélye, tisztelete annak, aki nem tart lépést a korszerű követelményekkel, és nemcsak a szakmai, hanem a politikai műveltség vonatkozásában is. A marxizmus—leninizmus megismerésének igénye egyre általánosabb. Sokan a politikai kérdések, jelenségek okaira, forrásaira, összefüggéseire kíváncsiak. Másokat az indít a politikai oktatásban való részvételre, hogy környezetükben sokan tanulnak és ez beszéd- Héma a baráti, illetve munkatársi kollektívában. Sokan munkájuk jobb, hatékonyabb elvégzéséhez, funkciójuk eredményesebb betöltéséhez tartják szükségesnek a tanulást. A felnőttek egy része azonban, az érdeklődés ellenére, még napjainkban is húzódozik, fél az elméleti, a szellemi munkától, különösen, ha hosszú évek • óta nem folytatott ilyet. A propagandistáknak segítséget kell nyújtani a félelem leküzdésében. Nagy tapintattal, a fokozatosság betartásával kell e feladatot A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSE folyamatában egyre nagyobb jelentőséggel bír a szocialista tudaformálás, az emberek gondolkodásmódjának alakítása, a marxizmus—leni- nizmus eszméinek terjesztése. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában fontos feladat — a gazdasági építőmunka mellett — népünk szocialista erkölcsi és világnézeti egységének megteremtése, a szocialista világnézetünkkel szembenálló nézetek leküzdése. A propagandamunka alapvető feladata a párt politikájának szolgálata, a szilárd világnézet kialakítása, a kommunista emberré formálás, a nevelés, a harc a burzsoá politikai és világnézeti hatások ellen. A propaganda az ideológiai osztályharc része, fontos eszköze. Tudományos világnézetünk: a marxizmus—leninizmus eredményes propagálásához, a szocialista tudat és közerkölcs elmélyítéséhez, ki- terjesztéséhez és általánossá tételéhez jók a feltételeink. A párt minden szervezetének és minden tagjának, a szocializmus minden hívének odaadással és fáradhatalanul kell dolgoznia ezen a szép és annyira fontos munkán. E tétel természetesen a XI. kongresszus után is érvényes. Feladatunk jelentős, ennek tudata ad erőt a szívós, kitartó, eredményeit tekintve nehezen mérhető oktató-nevelő munkához, saját magunk állandó, folyamatos továbbképzéséhez. Munkánk jelentőségének tudatában kell a feladatok végpot a propagandista jó munkája teremtheti meg. Mások véleménye szerint a propagandamunka feladata a politikai irányvonal meghatározása. Az ilyen álláspont a propagandával szembeni túlzott és indokolatlan követelményeket tükrözi. A propagandisták feladata magyarázni, elvileg indokolni, megértetni a párt politikáját. Igaz, feladatuk jó megoldása befolyást gyakorolhat a politika alakulására oly módon, hogy jelző- rendszerként figyelmeztet a propagandista a politikai lépések visszhangjára, a politikai légkör alakulására. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy ma már elég tájékoztatást ad a sajtó, a rádió, a televízió stb., a propagandista munkája tehát nem sokat nyom a latban. Tény, hogy a sajtó és a tömegkommunikáció említett eszközei ugyancsak az agitáció és propaganda sajátos formáit oldják meg, azonban lehetőségeik, módszereik, funkciójuk éppen mert nagy tömegekhez szólnak, merőben mások, mint a propagandistáé, aki egy kisebb csoport igényeihez, érdeklődési köréhez alkalmazkodva az adott téma mélyebb, sokoldalúbb összefüggéseit világíthatja meg. A propagandista, csoportjával a helyzet elemzésének készségét sajátíttatja el, és ennek birtokában a sajtó, a rádió műsorainak hatékonysága is nő hallgatóink körében. Ily módon szolgálja a propaganda- munka a párt eszmei-politikai, cselekvési egységének és tö- megkaocsolatai erősítésének megvalósítását is. A SZOCIALISTA-KOMMUNISTA társadalom felépítése a gazdasági-társadalmi viszonyok alapvető átalakításán túl azt is jelenti, hogy az emberek gondolkodásában, magatartásában, tevékenységében is gyökeres átalakulásnak kell végbemennie. A szocializmus alapjainak lerakása után ez utóbbi egyre inkább'' központi feladattá válik. E feladat megoldásának számos módszere van. Ezek közül egyik a propagandista munka, amely a pártoktatás, illetve tömegszervezeti oktatás keretében realizálódik. A párt- és tömegszervezeti oktatás, a felnőtt oktatás sajátos formája, ahol a résztvevők politikai-világnézeti képzést kapnak. A propagandista segít eligazodni, helyes álláspontot kialakítani az élet sokszor igen bonyolult eseményeivel, jelenségeivel kapcsolatban. A PROPAGANDISTA MUNKÁJA: oktató-nevelő munka. Nem hoz gyors, látványos eredményeket és szinte észrevétlenül segít a gyakorlati feladatok megoldásában. Hallani néha olyan véleményt is, hogy a propagandista csak beszél például a termelékenység és az életszínvonal növekedése közötti kapcsolatról. Az ilyen álláspont a propagandamunka meg nem értését tükrözi, nem .veszi figyelembe: ahhoz, hogy az emberek felismerjék a törvényszerűségeket, hogy egy- egy feladatot helyesen ítéljenek meg, tudatosan és meggyőződésből cselekdjenek (pl. növeljék a munka termelékenységét) ahhoz az elvi ala-
