Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-03 / 78. szám
A pénz eszköz, általános csereeszköz. Végső soron a társadalmi, gazdasági formák milyensége dönti el, az adott viszonyok között mi a pénz. A szabadság filozófiai és politikai kategória. A pénz közgazdasági és politikai Van tehát találkozópontjuk. A pénz is kifejezheti, miként tudtunk élni a szabadsággal. VESZTESÉG. Szabadság, pénzben mérve liiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiimii Az életút elején és a derekán ARANYPENGŐBEN Sorok poros, sárguló lapokról: A bombázások és a háborús események következtében az országban megrongálódott 360 ezer lakóépület. A gyáripar teljesítőképessége a felszabaduláskor a korábbinak mindössze tíz százalékát érte el. 1945-ben a kenyérgabona termelése kilencmillió mázsára rúgott, szemben a békeévek 20—22 millió mázsás átlagtermésével. Negyvenötezer vasúti kocsiból hétezer, 2800 mozdonyból csupán 450 maradt használható állapotban. Magyarország háborús kárai 36 milliárd aranypengőt tettek ki, ez a nemzeti vagyon negyven százaléka! A 36 milliárd aranypengő az 1938/39. évi nemzeti jövedelemnek a hétszerese. A Magyar Kommunista Párt 1945. május 20—21-én tartott országos konferenciájának határozata kimondta: „Az újjáépítés a fiatal magyar demokrácia fűzpróbája, erre kell összpontosítani a nemzet minden erejét. Az országos pártértekezlet helyesli azt a gazdasági programot, amely elsősorban a vasút, a közlekedés és a posta rendbehozatalára fekteti a fő súlyt, az építőipart és a mezőgazdasági gépipart helyezi előtérbe." A ROSSZAT EL KELL FELEDNI Nagykáta, bútoráruház, Terék Sándor és felesége válogat, nézelődik. Terék Sándor a Ganz-MÁVAG idom- szerésze, ötvenhat éves, felesége termelőszövetkezeti tag, betöltötte az öt- venet. — Mennyit szántak a bútorra? — Amennyi kell. Tizennyolc, húszezret. Csak szép legyen. — Mikor esküdtek meg? — 1946-ban. Amikor a fogságból hazajöttem. — Mivel kezdték? Egyszerre nevetik el magukat. Az- 'után Terék Sándor azt mondja: — Semmivel. Apáméknál húzódtunk meg, itt néhány kilométerre, Sőreg- pusztán. Bútor nem kellett, mert egy szoba volt, abban a csalód, apám, anyám, mi ketten, a két húgom. — Saját ház volt az? — Fenéket! Cselédház. A tápió- szentmártoni Blaskoviché. Földosztáskor apám kapott hat holdat. A két kezünkkel túrtuk. Se iga, se eke, se szekér, semmi. Azt mondtuk, ha ott döglünk is, teremni fog a föld! Termett! Egy igásnapért hat napszámot kellett ledolgoznom K.-nál, akinek volt két girhes lova. Mindig ügyeskedő ember volt, akkor is fönnmaradt a jég hátán. Megszedte magát két év alatt. De hát hagyjuk, a rosz- szat feledje el az ember... — Most hol laknak? — Saját házban, itt Nagykátán. Az egyik fiunkkal. — Hány gyermekük van? — Rajta kívül még kettő. Egy fiú, egy lány. — Taníttatták őket? — Persze. A legidősebb mérnök, Pécsett élnek. A lányunk tanítónő, Almásfüzitőn lakik férjestül, gyerekestül, a legkisebb meg, ahogy mondtam, még velünk van, otthon, a szakmája mintakészítő. — Mennyit költöttek erre? — Mire? — Hát a taníttatásukra! — Na ne vicceljen! Számítások szerint egy diploma megszerzéséhez az állam 750—800 ezer forinttal járul hozzá. A középfokú végzettség ennek az összegnek a felébe, a szakma elsajátítása harmadába kerül. Egy család, három gyerek taníttatása — szerényen, lefelé kerekítve is 1,3 millió forint. KÖRTE; SZÁZEZERÉRT \ 1949-ben Pest megyében minden | száz lakásból ötvenkettőben nem volt = villany. Az ötvenes években még min- | den kétszáz lakásból ötven úgy épült § meg, hogy nem jutott el hozzá a vil- = lanyvezeték. Ma ez az arány kétszáz- | ból — egy! Évente 80—85 új családi otthon = kerül tető alá Kiskunlacházán. Kis- | kunlacháza, Pereg, Benedek Káro- = lyék. — Van villanyuk? Néznek, tekintetük azt mondja, bolond az úr, ha ilyeneket kérdez. — Mikor építették a házat? — Tavaly augusztusban lett készen. Két szoba, konyha, kamra, fürdőszoba. Ami kell manapság. — Villany rögtön volt? — Van az most minden házhoz! — Mit működtefhek villannyal? — Rádió, televízió, mosógép, a hűtő. — Más nincsen? — Nincsen. Ja, a centrifuga. És a kávéfőző. Benedek Károly tavasztól őszig motorral, télen autóbusszal jár be Dunaharasztiba, az Autóalkatrészkereskedelmi Vállalat ottani nagy raktártelepén rakodómunkás. Tizenhat éves házasok, felesége termelőszövetkezeti tag. A házat OTP-köl- csönnel építették, egy gyermekük van, lány, tízéves. A ház építésekor természetes, hogy azonnal rákapcsolódhattak a nagyközség elosztóhálózatára. Ahogy ez minden kiskunlac- házi építkezőnek természetes. 1973- ban — amikor Benedekék az építést kezdték — egyetlen olyan otthon sem került tető alá a nagyközségben, ahol ne világított volna a villanykörte. — Mennyibe kerül a villany? — Havonta száz forintba se. — Nem úgy gondoltam. Hanem, hogy legyen, lehessen villany? Néznek megint. Miket kérdez ez?! Egy-egy új lakás villanyárammal való ellátása az államnak átlagosan százezer forintjába kerül. Tíz esztendő alatt az országban egymillióval nőtt a háztartási villamosenergia-fo- gyasztók száma, s ugyanakkor az egy háztartásra jutó felhasználás megháromszorozódott. Százhalombattán, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat teljes kapacitásának kiépítéséig több mint 11 milliárd forintot használnak fel. 1955-ben az egész országban a szocialista szektor összes beruházásainak értéke 10,8 milliárd forint volt. BEMEGYÜNK A BOLTBA Például Cegléden, a Fő téri műszaki áruk üzletébe. A vásárlás izgalmai elültek, az új televízió bekerül a Moszkvics csomagtartójába, Vallus Ferenc nagy gonddal kötözi a zsineget, mely úgy-ahogy lefogja a félig nyitott csomagtartófedelet. Közben már mondja: — Bedöglött a régi, ment tíz évet, javítani nem érdemes, mondtam a feleségemnek, anyukám, rá kell szánni a félretett pénzt. Igazság szerint utazni akartunk belőle az idén, de most már nem lesz semmi a tervből. — Mennyi idő alatt tették félre ezt a hétezer forintot? — Pontosan az asszony tudná, de úgy hiszem, olyan fél év lehet. Általában ezer forintot rakunk vasba. ahogyan otthon mondjuk. — Mi a foglalkozása, és a feleségéé? — Én talajjavító szaktechnikus vagyok, a feleségem bolti eladó, mindketten itt dolgozunk Cegléden. — Gyerek van? — Kettő. — A kocsit mikor vette? — Használtan vettem három éve. Ez a második. Az első is Moszkvics volt. — Könnyen talált kedvére való készüléket? — Bár mindenből annyi lenne, mint ebből! 1960-ban 9500 féle vegyes iparcikk volt forgalomban, ma számuk meghaladja a 32 500-at. Ugyanez idő alatt a háztartási vegyiáruk fajtáinak száma 4500-ról 11 500-ra, az élelmiszereké 1450-ről 5100-ra nőtt. Cegléden a vegyes iparcikkek kiskereskedelmi forgalma a legutóbbi három esztendőben 250 és 270 millió forint között mozgott. A teljes kiskereskedelmi forgalom értéke tavaly meghaladta a 750 millió forintot. Ceglédnek 38 ezer lakosa van. Az egy lakosra jutó évi kiadás tehát megközelíti a húszezer forintot. A ceglédiek csak a vendéglátóhelyeken otthagynak tizenkét hónap alatt 74—75 millió forintot. Mond valamit erről a pénzről, hogy a város 1975. évi fejlesztési alapjának teljes összege 86,4 millió forint. 1955-ben a kiskereskedelem országosan 44 milliárd forint értékű árut adott el. 1974-ben a kiskereskedelmi forgalom értéke 198 milliárd forintra rúgott. Üjra Vallus Ferencet kérdezem: — Mit gondol, hány magántulajdonban levő autó lehetett az országban 1938-ban? , — Fogalmam sincsen. Sok nem. Ki tudott akkor autót tartani! Bár szerencsére, én akkor nem éltem, 44-ben születtem. Szóval, maga tudja, menynyi kocsi futott? — 1938-ban 18 896 személyautó volt az országban. Ebből magántulajdonban 14 ezer. Most meg... — ... éppen a napokban hallottam a rádióban, a Csúcsforgalomban, hogy túl van a félmillión. AZ A BIZONYOS „A termelés és a munka termelékenysége emelkedésének eredményeként 1965-ig legalább másfélszeresére növeljük a nemzeti jövedelmet, és emeljük dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonalát." Nemzeti jövedelem; a megtermelt új érték. Minden fejlődés, minden fel- és elosztás forrása. Lényegét tekintve munka, munka, munka. Formájában pénz, ingyenes oktatás, egészségügyi ellátás. Fizetés és családi pótlék, az élelmiszerek nagy részéhez adott állami támogatás, a könyvhöz, mozi- és színházjegyhez adott állami ajándék ... 1920 és 1945 között a nemzeti jövedelem átlagos évi növekedése nem érte el hazánkban a két százalékot. Ezzel Európa legelmaradottabb országai közé tartoztunk. 1950: a nemzeti jövedelem 25 százalékkal több, mint a háború előtti utolsó békeévben, 1938-ban volt. 1950—1974: a nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése 5,7 százalék. 1974-ben a nemzeti jövedelem összege megközelítette a 380 milliárd forintot, ami egy lakosra számítva 36 ezer forinttal egyenlő. 1974-ben a nemzeti jövedelem az 1950. évinek a 385 százaléka volt. AZ ÖREGEK FORRÁS A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának — 1959. november 30.—december 5. — határozatából: SOKAT MESELN EK Fekete Mihályné huszonkét éves, 1972-ben ment férjhez, varrónő egészen az első gyermek születéséig Vácott, a Kötöttárugyárban, azóta idehaza van Rádon, most már két gyerekkel, gyermekgondozási szabadságon. — Mennyi segélyt kap? — Nyolcszázat Pétiké és kllencszá- zat Ildikó után. — Nem furcsa, hogy ezért kap pénzt? — Miért lenne furcsa? — Csak úgy gondoltam, hogy esetleg furcsa. Hiszen valamikor az sem volt természetes, hogy családi pótlékot kapjanak a szülők. — Mikor? — Mondjuk, a felszabadulás előtt. — Ja, hát arra gondol. Sokat mesélnek az öregek, hogy így meg úgy, még azt is meggondolta valaki, hogy orvoshoz menjen. Nézze, az ilyesmivel mi már nem törődünk. Néha eszembe jut, hogyan is tudtak élni olyan körülmények között az emberek. Tiszta nyomor, nem? Nem volt villany itt a faluban, nem volt busz, nem volt... jóformán semmi sem volt. De hát akkor mit csináltak? — Látja, ez érdekes kérdés. A szüleitől nem tudakolta? :<iiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiniiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimniiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiii^ • • rr TORO ISTVÁN: Az ő szívükkel 14 iiiiiiiiiimtiimiimuiiiiniiitiiiiiftiiiitiiiiii A SZABADSÁG MIDENNAPJAI = Törő Istvánt, a fiatal szerzőt január 19-1 E számunkban mutattuk be. Verse a felszaba- E ciulás után született nemzedék tisztelgése a S felszabadítók és az új élet megindítói előtt. Nem! Mi nem rohanhatunk átszaggatott sorompókon talpalatlan bakkancsainkban, nem mi hajtottuk ki az égbolt gallérját a napsugár előtt — mi nem láttuk a katyusa-fények lélegző gömbjeit, csak az érzéketlen ember farkas-sötétség járta szemében szikrázott valami remény — mi nem láttuk apáink arcán a rettenetét s anyánk aggódó kezét; melegitetlen szobákban főzte gondjait a magány, nem mi mutattuk meg a katonáknak merre bujkál a város népe — soványak voltak, örökké korgú gyomrúak s vártak az ágyúdörgések helyett valami szelídebb hangokat, nem mi temettük be a bombatölcséreket, nem mi szabdaltuk fel a lovat, mely ablakuk előtt összeesett, nem mi voltunk lucskosak, mint ahogy hajnalra megizzadnak a kertek, csak az élet volt szent előttük, s ó azok a dalok, melyek a Volga-parti nyárfák rezdüléseit visszhangozták, akiknek harang helyett puskaropogás adott végső kegyelmet, nem mi osztottuk az első karókat, a parasztruhák riadt gyermekként nem hozzánk simultak, nem mi leheltünk gépeinkbe lelket, friss duruzsolást, nem mi éreztük először az első otthoni kenyér illatát, nem mi szálltunk az első villamosra s új csodákra nem a mi szemünk nézegetett, nem mi ráztuk a pici ágyat, ha felsírt a gyermek, de lehet akármilyen szökevény is a képzelet, hasonlítani akarunk azokhoz s már nem érezzük messzeségüket oly kimondhatatlannak, mert mi látunk az ő szemükkel! mi dolgozunk az ő kezükkel! mi lázadunk az ő szívükkel! mi tesszük azt, mit ők akartak tenni. .iiiiiiiiiiiiiiiMiniiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiHi iiiimiiiiiiimmiiiriiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiHHmmiinMmMHmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiMmiimmiulimiiiBiiiHOiiiiiiiuiimiMiiiiimiiiiiiiiimii — Együtt lakunk, de csak a ma! dolgokról beszélgetünk. — Mai dolgok? Mit ért alatta? — Mi mennyibe kerül, mi lesz vagy volt a tévében. Pétiké mit mondott délelőtt, ilyesmiről. Meg néha politikáról. Mi kedvez a magunkfajtának, meg mi nem, hol van háború... de legtöbbször csak akkor, amikor éppen mutatja a tévé. — Nem unatkozik itthon? — Dehogy. Sok baj van két kicsivel. Meg mindig benéz valaki, a gyártól sem szakadtam el. — A gyár egy munkahely! — Na és? — Gondolja, hogy tegyük fel, a negyvenöt előtti üzemben, mert a Kötöttárugyár már akkor is létezett, csak éppen tőkés tulajdonban volt, így számon tartanak valakit, akinek színét sem látják? — Nem értem. — Nem baj. 1967-ben 34 ezren vették igénybe a gyermekgondozási segélyt. 1974-ben a gyermekgondozási szabadságon levők tábora meghaladta a 229 ezer főt. A váci Kötöttárugyárból jelenleg gyermekgondozási szabadságon vannak 309-en. 1974-ben gyermekgondozási segély címén 2,4 milliárd forintot fizettek ki az országban. KÖZELEBB A CÉLHOZ A párt XI. kongresszusa határozatából: „Közelebb jutottunk a kitűzött célhoz, hogy gazdaságilag fejlett országgá váljunk. Bővültek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai, gyarapodott a nemzeti vagyon, emelkedett népünk életszínvonala." Tóth Abrahám, a Csepel Autógyár köszörűse, harminckilenc éves, nős, Dunaharasztin lakik feleségével, egy gyermekével, anyósáék házában. — Tudna felelni arra a kérdésre, hogy 1950 táján mennyi lehetett az iparban az átlagkereset? — Fogalmam sincsen. De ha maga kérdezi, akkor biztosan tudja. — A havi átlagkereset az ipar állami szektorában 735 forintot tett ki. — Mennyit? — Jól hallotta: 735 forintot. A maga keresete most mennyi? — Háromezer körül ingadozik. Az utóbbi két-három évben elég tisztességesen emeltek itt a gyárban a béreken. Ez már tisztességes pénz. Igaz, dolgozni is kell érte. — Mit gondol, mennyi volt tavaly a gyár teljes termelési értéke? — Kérdezzen könnyebbet. Szabad a gazda. — 7,2 milliárd forint. — Nagy rakás pénz lehet. Csak éppen elképzelni nem tudom. — Azt mondta, a mostani bére „tisztességes”. Ez tartja a gyárban? — Na erről szó sincsen. Itt tanultam ki a szakmát, innét nekem rengeteg ismerősöm van, barátok, a főnök is megadja az embernek a tiszteletet. Nem minden a pénz. Kell, mert nézze csak, fizetünk az üzletben, a HÉV-bérletért, az ebédért itt az üzemben ... — Tegyük fel: kétszer annyi pénzt adnának, mint a -jelenlegi havi keresete, de nem lenne semmi más, ami most van, csak egy tulajdonos, s annak a megbízottai. — Azaz kapitalista, erre gondol? — Pontosan. — Ilyen nincsen! Nézze, én nem hiszem, hogy ebben az országban normális ember pénzért eladná az életét. — Az életét? — Hát mit? Nem a munka az ember élete? Kádár János a párt XI. kongresz- szusán, a vitazáró beszédében: „Ügy vélem, az első, amit a kongresszus megfelelő formában, okmányszerűen is rögzít majd. hogy népünk nagy épitőmunkájának és harcának eredményeként szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság gazdaságilag és kulturálisan fejlett ország, amely biztos és mind jobb megélhetést nyújt a dolgozó embernek. Ez népünk legnagyobb történelmi vívmánya." M. O.
