Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-25 / 96. szám
/ Szabadságot a szocializmus, a haladás, a béke ügyéért kbörtönzötteknek! (Az MSZMP KB május 1-i jelszavaiból.) * Negyvennyolc év után Először szavaz ma Portugália I Losomczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Porbugái Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Francisco da Costa Gomezt, a Portugál Köztársaság elnökét. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke Vasco Goncalves portugál miniszterelnöknek küldött üdvözlő táviratot. A SZOT Elnöksége a Portugál Szakszervezeti Központot üdvözölte a nemzeti ünnep alkalmából. Nagy nemzetközi érdeklődés közepette ma — az ország nemzeti ünnepén, amely az egy év előtti történelmi fordulat napja — hatmillió portugál választópolgár szavaz az alkotmányozó nemzetgyűlés összetételéről. Portugália népe 48 évi fasiszta diktatúra után először kap jogot ahhoz, hogy eldöntse, 12 párt közül melyikre adja voksát. A megválasztandó 247 tagú nemzetgyűlés dolgozza majd ki az ország új, demokratikus alaptörvényét. Portugália legújabb történetének felelősségteljes idejét éli. A választási küzdelem időszakát hisztérikus nemzetközi és belföldi kommimistaellenes támadások jellemezték, amelyekben részt vett minden objektíve ellenforradalmi erő. A püspöki kar nagy felháborodást keltő beavatkozási kísérlete után, ami arra irányult, hogy a katolikusok ne szavazzanak a marxista pártokra, szinte a 24. órában a nemzetközi jobboldali sajtó a Portugál Kommunista Párt rágalmazásával sietett a belföldi haladásellenes erők támogatására. A kommunistaellenes akciókban különösen kitűnt a jobboldali Demokratikus Néppárt (PPD) és a nagytőke pártja, a szociális Demokrata Centrum (CDS). A szélsőjobboldal támadásaival párhuzamosan Portugáliában felfokozták tevékenységüket azok a kisebb-nagyobb csoportok, szervezeteik, amelyek v alaptalanul „baloldalinak”,' sőt „marxistának” nevezik magukat. Ezek „a burzsoázia elleni kibékíthetetlen I harcról” szónokolnak, de fő céljuk a munkásmozgalom egységének megbontása, a fegyveres erők mozgalmának és a Portugál Kommunista Pártnak a rágalmazása. A reakciónak — mint a .Portugál Kommunista Párt lapja, az Avante! rámutatott — nem sikerült a választás meghiúsítása, A burzsoá sajtó Portugáliában és annak határain túl, úgy igyekszik beállítani a helyzetet, mintha minden egyetlen hajszálon függne, s ha ez a hajszál elszakad, minden ösz- szseomlana Portugáliában. Azok a körök, akik ilyennek igyekeznek feltüntetni a helyzetet, vágyálmaikat keverik össze a valósággal. Az alkotmányozó nemzetgyűlési választás kimenetele nem zavarhatja a további alkotómunkát. Az ideiglenes kormány megalakításának, illetve átalakításának módjáról kiadott törvény ugyanis olyati intézkedéseket tartalmaz, amely nem hagy kétséget afelől, hogy az új alkotmány' kidolgozásával megbízandó testület nem szólhat bele a kormány dolgaiba, nem vitathatja el az MFA és a demokratikus erők hatalmi jogát CSÜTÖRTÖKÖN KAMBODZSÁBAN országszerte megkezdődtek a népi fegyveres erők győzelme alkalmából rendezett megemlékezések. Minden téren zavartalanul fejlődnek hagyományos baráti kapcsolataink * Közlemény Ahti Karjalainen finn külügyminiszter magyarországi hivatalos látogatásától Púja Frigyes külügyminiszter meghívására Ahti Karjalai- nen, a Finn Köztársaság külügyminisztere 1975. április 21— 2-i között hivatalos látogatást tett Magyarországon. Útjára elKísérte felesége is. A finn külügyminisztert fogadta Kádár Janos, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke. Ahti Karjalainen és kísérete megismerkedett Budapest nevezetességeivel és ellátogatott a Dunakanyarba. A külügyminiszterek beiható eszmecseiét folytattak- a magyar—finn kapcsolatokról és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Finn Köztársaság hagyományos baráti kapcsolatai minden téren zavartalanul fejlődnek, az együttműködés folyamatosan szélesedik és mélyül, jól szolgálva a két nép érdekeit, a béke és a nemzetközi biztonság ügyét. Ezt a folyamatot jelentősen elősegítik a két ország vezetőinek és más képviselőinek gyakori találkozói. A külügyminiszterek aláhúzták a kereskedelmi akadályok kölcsönös megszüntetéséről, valamint a hosszú lejáratú gazdasági, ipari és műszaki-tudományos együttműködésről kötött megállapodás jelentőségét. Kifejezték készségüket, hogy minden szükséges intézkedést megtesznek ezen megállapodások maradéktalan végrehajtása érdekében. Nagyra értékelték a két ország hagyományos kulturális kapcsolatait és hangoztatták azon szándékukat, hogy a magyar—finn kulturális együttműködés eddigi kereteit alkalmasabbá tegyék a megnövekedett feladatok ellátására. Aláhúzták, hogy kormányaik a jövőben is törekedni fognak a két ország és a két nép baráti együttműködésének gazdagítására és bővítésére az élet minden területén. A nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecsere középpontjában az európai helyzet, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, az indokínai, a közel-keleti és a ciprusi helyzet állt. A Külügyminiszterek megállapították, hogy a két>. kormány nézetei a nemzetközi helyzet fő kérdéseiben azonosaik vagy közelállóak. Megelégedéssel szóltak a nemzetközi feszültség enyhülésében elért eredményekről, és kifejezték meggyőződésüket, hogy a világ valamennyi országának és népének közös érdeké az enyhülési folyamat visszafordíthatatlanná tétele. A külügyminiszterek behatóan megvitatták az európai biztonsági és együttműködési értekezleten eddig elért eredményeket. Szükségesnek tartják, hogy az értekezlet második szakasza a legrövidebb időn belül befejeződjék és mielőbb sor kerüljön Helsinkiben az értekezlet harmadik szakaszára a legmagasabb szinten. Ezzel kapcsolatban a magyar fél nagyra értékelte az aktív semlegességi politikát folytató finn kormány erőfeszítéseit az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményes megvalósítása érdekében. A felek egyetértettek abban, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik szakasza után is folytatni kell az erőfeszíté-. seket az európai biztonság és együttműködés fejlesztéséért, a kedvező politikai fejlődés biztosításáért Európában. A külügyminiszterek tárgyalásait az őszinte barátság és a kölcsönös megértés légköre jellemezte. Ahti Karjalainen magyarországi látogatása tovább erősítette a két nép hagyományos barátságát és tovább mélyítve a két ország kapcsolatait. Ahti Karjalainen meghívta Púja Frigyest finnországi hivatalos látogatásra. A magyar külügyminiszter a meghívást köszönettel elfogadta. Politikai vákuum Saigonban Thieu saigoni diktátor lemondása tényleg a huszonnegyedik órában következett be. Március közepe óta — jelképesen, szólva — naponta kiesett egy-egy pillér amúgy is bizonytalan hatalmának építménye alól. A felszabadító erők tavaszi of- fenzívája gyakorlatilag ösz- szeroppantotta Thieu hadseregét. Dél-Vietnam négy katonai körzetéből hetek leforgása alatt a DIFK ellenőrzése alá került a két északi. S ezekben a napokban már mind szorosabbra zárul a gyűrű a bábrendszer utolsó menedéke, Saigon, a főváros körül. Thieu tábornok 1967-ben, egy félmillióé» amerikai invázió« luvdsereg támogatásával lett államfő Saigonban. „Megbízóihoz” mindvégig hű maradt: szolgaian hajtotta végre az egymást váltó amerikai elnökök Vietaiammal kapcsolatos politikai elképzeléseit. Csaknem egy évtizedes uralmát a fanatikus antikommunizmus, a terror és a korrupció jellemezte. Neve elrettentő jelképévé vált a második világháború utáni időszak leghosszabb, legvéresebb háhonijának. Személye és politikája a párizsi egyezmény végrehajtásának kerékkötője volt. Merev hajt- hatatl ans ága, a békés megegyezéstől való irtózása nera hagyott más választást a hazafias erők számára, mint fegyverrel kikényszeríteni távozását. Bukása már jó ideje elkerülhetetlen volt. Tulajdonképpen hatalma első napjaitól kezdve talajtalan, tömegbázis nélküli gépezet csúcsán ült. Diktatúrája kizárólag egy szűk rendőri-katona tiszti- hivatal - noki rétegre támaszkodhatott. S még ez is teljességgel lemorzsolódott az elmúlt hónapok folyamán. Az elszigetelődött diktátor egyedüli támasza az az erő maradt, amelynek kreatúrája volt: a Fehér Házé. Thieu hatalmának borulása már tavaly megindult. Ellenfelei tüntetésekkel., önégetésekkel, nyílt támadásokkal, merényletekkel figyelmeztették. Korábbi hívei pedig azzal, hogy sorra elfordultak a magát egyre jobban lejárató elnöktől. Saigonban azt suttogták: küszöbön Ml egy CIA-irá- nyította puccs, olyan, mint amely 1963-ban. a gyűlölt diktátort, Diemet távolította el 1 hatalmából. Nem lett rá szükség. A felszabadító erők offen- zívája, a saigoni hadsereg és államgépezet ezt követő összeroppanása még ezt a hatalmához megszállottan ragaszkodó politikust is kénytelen volt kijózanítani. Thieu távozása mérföldkő, de távolról sem oldja meg a bonyolult dél-vietnami válságot. Hisz a diktátor távozott, de az általa kialakított gépezet a helyén maradt. Utóda a jelentéktelen és szürke, minden különösebb politikai befolyást nélkülöző eddigi alelnök, Tran Van Huong lett. A döntés azt, hivatott szimbolizálni, hogy fennmarad a politikai folyamatosság. Márpedig nyilvánvaló: mindenfajta reális megoldás alapfeltétele a „thieuiz- mus” teljes kiirtása, az egész, a békés kiúttaL az utolsó pillanatig Is makacsul szembehelyezkedő hatalmi csoport felszámolása. (Huong első ténykedései, egy új kormány létrehozására irányuló manőverei, aligha szerelik le a saigoni rendszer belső ellenzékét. Az pedig napnál is világosabb: a DIFK számára elfogadhatatlan, hogy a . saigoni politikai színpadon csak szerepcsere történjék.) S ennek során elkerülhetetlenül felvetődik az a kérdés is, miképp reagál Thieu távozására a mögötte álló erő, az amerikai vezetés. Vajon a gyűlölt diktátor távozása a színről az öt egymást követő amerikai elnök elhibázott Vietnam-politikája feladásra készteti-e a Fehér Házat? Ha a Ford-kormányzat szembenéz a realitásokkal, akkor a jelenlegi helyzetből ezt a logikus következtetést vonja le. A Fehér Ház nyilvánvalóan a döntések órája előtt áll. Immár elkerülhetetlen a válaszadás az alapkérdésre: hajlandó-e végre az Egyesült Államok felhagyni a több mint 50 ezer amerikai életébe kerülő, százmilliárd dollárt felemésztő értelmetlen és céltalan indokínai beavatkozásával. Hajlandó-e végre a saigoni rendszert afelé ösztökélni, hogy legalább most, a ténylegesen utolsónak nevezhető pillanatban a békés tárgyalások útjára lépjen a felszabadítás! mozgalommal. Békét remél egész Dél-Vietnam népe és ugyanezt várja ,a háborútól, a pusztítástól, egy elvetélt politika kudarcaitól megcsömörlött amerikai közvélemény is. Győri Sándor Megmenteni a Jövő nemzedéket Harminc éve alakult meg az ENSZ „Elhatároztuk, hogy megmentjük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól, amelyek életünk folyamán kétszer zúdítottak kimondhatatlan szenvedést az emberiségre.” Ennek a gondolatnak a jegyében került. sor 1945. április 25-én San Franciscóban arra az ötven ország képviselőiből álló konferenciára, amely az ENSZ-alap- olcmány végleges szövegének elkészítésére volt hivatott. A tárgyalások június 25-én értek véget. Az Egyesült Nemzetek első 50 tagállamának képviselői aznap este, helyi idő szerint 22 óra 53 perckor jóváhagyták az alapokmány végleges szövegét. A San Francisco-i operaházban (ott üléseztek a küldöttek), a jelenlévő háromezer főnyi közönség helyéről felállva tapsolt, üdvözölte az ENSZ megalakulását. Az öt nyelven — angol, francia, spanyol, orosz és kínai — megszövegezett alapokmányt a delegátusok névsor szerint írták alá. A királykék, selyem kötésű, történelmi jelentőségű dokumentum kék borítású asztalon feküdt, az asztal egy óriás méretű koppenhágai kék szőnyegen állt, körben a delegátusok ódivatú francia székei, az egészet a tanácskozáson részt vevő ötven állam selyem zászlóinak erdeje fogta körül. (Egyébként a kék azóta is az ENSZ hivatalos színe.) A megállapodás szerint „a világszervezet /alapokmánya csak akkor válik érvényessé,. ha azt az öt nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína —, valamint a Csatlakozó államok többsége is, összesen 29 állam ratifilcálja és az énről szőíóshivatalos jegy&ekef~ az amerikai kormánynál letétbe helyezi”. A megállapodásnak ez a pontja akkor teljesült, amikor 1945. október 24-én a washingtoni szovjet nagykövetség tanácsosa, Fjodor Orehov átadta a State Department képviselőjének a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége ratifikációs okmányait. Az alapokmányt ma bárki megtekintheti a New York-i ENSZ-palota hatalmas előcsarnokában, a szovjet szput- nyik és a Föld forgását jelképező Focault-inga között. A dokumentum szövegében a többi között ez olvashatót „A világszervezetet a szerződő államok azzal az elhatározással hozták létre, hogy megmentik a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól és hitet tesznek az alapvető emberi jogok, valamint a kis és nagy népek egyenjogúsága mellett. Erőiket a nemzetközi béke és biztonság fenntartására egyesítve biztosítani kívánják, hogy a fegyveres erők alkalmazására, hacsak közérdek nem kívánja, többé ne kerüljön sor.” Mint tudjuk, az alapokmánynak ezeket az előírásait nem minden tagállam tartotta meg. Az imperialista erők egy ideig, saját céljaik megvalósítására próbálták felhasználni a világszervezetet. Ennek legkirívóbb példája a koreai háború kirobbantása, az ENSZ lobogója alatti külső beavatkozás volt. A szocializmus és a haladás erői azonban 'meghiúsították a hidegháborús körök próbálkozásait, s a következetes békepolitika nyomán kibontakozó enyhülési folyamat kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy a ma már 133 tagú ENSZ valóban azzá -váljék, amit az alapokmány megfogalmazói célul tűztek ki: „A világfejlődés gyakorlati szükségleteiből kiindulva őrködjön a népek békéje és biztonsága fölött,” Iianyó András ANDREJ GROMIKO szovjet külügyminiszter és Abdel Halim Khaddam szíriai miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter csütörtökön Moszkvában folytatta megbeszéléseit Grúz pillanatképek (4) Koba Gurulinál Kertjében a gránátalmafák és fává nőtt virágok között szobrok, kőből, fából, fémből. Állnak, lengenek, függnek, mozognak. Műtermében rajzok, vázlatok, rézdomborítások, szerszámok, vésők, kalapácsok. Néhány könyv — művészeti albumok és grúz irodalom. •• Szobrásznak készült. „Ilmériában, ahol születtem, köny- nyen faragható a kő.” A főiskolán is szobrászatot tanult. Niko- ladze népi hősöket ábrázoló szobrai adták az indítékot a fiatalembernek. Fémmel csak i960 után kezdett foglalkozni. — Az ősi grúz fémdomborítások példáján indultam. Az évszázadokkal ezelőtti művészeket-mestereket tanulmányoztam, követtem. S mindig a népi-nemzeti hagyományokból merítve, megújulva vélem megtalálni saját hangomat. — Vallom, hogy a művészet csak akkor lehet naggyá, nemzetközivé, ha nemzeti. S én, úgy érzem, előbb és mindenek fölött grúz vagyok — s csak aztán művész, alkotó. Itt a Kaukázusban mindig az európai kultúra volt a példa. Pedig csak akkor tudunk valami újat, eredetit adni, ha a népi gyö-' kerekhez nyúlunk. Rudnay szavai jutnak eszembe: „...a magyar nép megismerése nélkül magyar művészet nem lehetséges. -.. ami lehetséges volt á magyar zenének népi zenénk alapján, képző- művészetünknek is módot kell adni arra, hogy népünk, népművészetünk megismerése alapján elvégezhesse nemzeti hivatását.” I Elmondom neki. ' Koba Guruli azt válaszolja, a művészek sokszor azonosat gondolnak. Műveiben — ezekben a szenvedélyes, intenzív rézdomborításokban, reliefszerű fémszobrokban a grúz hagyományokra épít. Nemzeti eposzok hőseit, népi figurákat formáz, a paraszti munka hőseit — az aratókat, a szüretelőket, a dudást. Nincs olyan grúz művész, akit ne ihletett volna meg Rusztaveli eposza: a Tigrisbőrös lovag és Tamara királynő, Koba Guruli művészetének is vissza-visszatérő alakjai. — Hogy születnek ezek a művek? — Olvasok, látok valamit — egy szépen hajló asszonyi testet, átszellemült arcú zenészt — és gondolatban már fémben látom — leegyszerűsítve és csak a mozgásra vagy arckifejezésre koncentrálva. — Sokat rajzolok, hogy mire a fémhez nyúlok, már biztos és határozott legyek. — Ezek a népi-nemzeti ihletésű alkotások nagyon modernül hatnak. Robosztus formáit, olykor az egyiptomi falfestészet, máskor mintha Matisse szelleme vezérelné. — Matisse, akit legjobban csodálok. De nem követem őt. Természetesen nincs művész, akire ne hatnának irányzatok, izmusok, intenzív művészek. De ha az alkotó magáévá tudja tenni nemzetének hagyományait, és azt egyénien visszaadni — akkor nincs szüksége divatos irányzatokra, stílusjegyekre. A mesternek sok sikere, sok kiállítása volt. Rézdomborításai középületeket díszítenek. Bemutatták műveit Moszkvában, majd mindegyik szovjet köztársaságban, Indiában, Algírban, Kanadában, Japánban a világkiállításon, a szocialista országokban. Egyéni kiállítása is volt Budapesten, az NDK-ban, Nyugat-Berlinben. És mindenütt megcsodálták szuggesztív erejű rézdomborításait — amelyek nagy erejű hősökről, igazságos királyokról, vértanúhalált halt asszonyokról, Nedeia elrablásáról, vagy a ruszbavi olvasztárról, a tbiliszi színészekről, Rusztaveli könyvéről, népmeséi hősökről énekelnek — hagyományt őrzőén és korszerűen. Koba Guruli ősei parasztok, munkások voltak — hozzájuk, az ő világukhoz fordul ihletért, témáért. S közben európai festők albumaiban gyönyörködik, szereti a franciákat, Modiglia- nit, Picassót. Olvasni Hemingwayt. Az alkotás szünetében verseket ír. És boldogan, büszkén rendezi kislányának bájos gyermekrajzait. Kádár Mária i (Vége)
