Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-03 / 78. szám
ízbégen a nyújtózkodó hegyekhez legközelebbi vízimalom átalakításával 111 esztendővel ezelőtt, 1864-ben gyárat alapított Zimmer Johann német ajkú vándor kovácslegény. Az első Szentendrei Szerszám- gyár azóta sokszor cserélt gazdát, s nevet. Legtovább, egészen az államosításig, Csoknyai Szerszámgyár néven ismerték — jóval a város határain is túl. Egy pohár bor ára Szojka István, aki éppen egyidős a századdal, s emellett el- nyűhetetlen fizikummal megáldott öregúr, 1923-ban szegődött el a Bükkös partján levő gyárba, Tűzi ember volt világéletében, mert kovács kétféle van, méginkább három: ráverő, melegítő, na és a tűzi ember — aki irányítja a dolgokat. Pista bácsi a munkát meg nem tudja abbahagyni, éjjeliőr most is a szomszédos kocsigyárban. Egyike annak a néhány embernek, akik közvetlenül a fegyverek elnémulása után, 1945 januárjában már dolgoztak. — Három-négyen ha lehettünk, Bárdos Tihamér, Melisek Sándor, Kiss Sándor komám meg én, akikre visszaemlék- szem. A szovjet csapatoknak csináltunk patkókat, kocsivasalást. Én kovácsoltam a patkó egyik felét, Bárdos a másikat, a Melisek Sanyi meg kápázta. Fel volt robbantva a tótfalusi híd, ahhoz is mi csináltunk különféle alkatrészeket. Könnyű volt dolgozni, került a pismá- nyi villákból koksz, szén, víz volt a patakban elég, mehetett a gőzgép. Beszélgettünk egyszer az egyik szovjet katonával. Leült a helyemre kalapálni, kovács volt, mint mi. Megmagyaráztuk neki, hogy innentől idáig egy óra alatt kapunk három pengőt, s kérdeztük, ő mennyit kap? Erre mondta, ha megcsinált százat, utána még tízet, akkor ihat egy egy pohár bort. öt év elteltével azután, mikor jöttek a normások, értettem csak meg, mit is magyarázott a tovaris: ha megcsinálom a százszázalékot, és utána még valamit, ihatok egy pohár bort. — Nem mondom, hogy rosz- szul alakult a sorsom. Egész életemben, nyugdíjig kovácsoltam, most meg csak ideülök, odaülök és jön a pénz. Ősszel is kaptam tíz mázsa tűzifát és ötszáz forint jutalmat. A fiam mellettem szabadult kovácsként, aztán a vasúthoz került. Születni kell a mi mesterségünkre, ha nincs jobb szerkezet az emberben, sose lesz belőle kovács. Inkább szívósnak kell lenni, mint erősnek. Volt itt nemrégiben egy nagy darab, százkilós fiatal gyerek, mégis kidőlt, leszázalékolták. Alkalmi gépész A másik nagy öreg, Kiss Sándor, igaz, ő hét évvel fiatalabb, csak hatvanhét éves. — Mikor felszabadultunk, jóformán az első voltam, aki megtudta, hogy a rövid leállás után kezdődik megint a munka. Tanult mesterségemet illetőén szerszámkészítő vagyok, de mivel a gépészünk nem került elő, én vettem át a gőzgépet. Egyidejűleg dolgoztunk a felszabadító csapatoknak és a vállalatnak. főleg fejszéket, csákányokat — az erdőhivatal volt a megrendelő. Eleinte biztonságos fizetség volt minden héten; az infláció alatt azonban még egy doboz gyufát sem kaptunk a keresetért — a rákövetkező héten. Űgv éltünk, ahogy tudtunk, csináltunk magunkban baltát vagy másféle szerszámot, és elcseréltük krumplira, lisztre, zsírra. Amikor bejött a jó pénz, a kereset biztonságos lett, és főleg több, mint azelőtt. Az első munkásigazgató? Valami Teknős Mihály volt. Melós volt, nem volt éppen rossz ember, csak hát nem értett az itteni dolgokhoz, szoknia kellett. Először a Pap-réten Miakich István lakatos bár még csak ötvenéves, koronatanúja a mai nevén Pest megyei Fémipari és Kéziszerszámgyár- tu Vállalat elmúlt harminc éve történetének. Itt a «várban tanulta a szakmát, és városi kisiparosoknál szabadult. A háború utáni első műszakokon ő volt Szojka István ráverője. — Emlékszem, 1945 áprilisában kijött a vasasoktól a Győri János bácsi, azelőtt ő is itt dolgozott, s beszervezte az embereket a szakszervezetbe. En magam is azóta vagyok tag. Gyár a Bükkös partján Három korosztály egy üzem három évtizedéről Az államosítás után is sok volt a gond. A munkás helyzete, rangja azonban kezdettől más volt, mint régen. Beleszólhattunk olyan dolgokba, amikbe az előtt elképzelhetetlen lett volna. — Az ötvenes évek elején fiatal fejjel engem választottak az üzemi bizottság titkárának. Talán furcsán hangzik: nemigen kellett harcolnom, semmiért — amit a kormányzat biztosított, azt a gazdasági vezetés megadta a munkásoknak. Bérkérdésben sem volt vita, inkább a munkaruha okozott akkoriban gondot. Egyvalamire emlékszem, amit én jártam ki az erdőhivatalnál. Mindenki kivett 2—3 nap szabadságot, s térítés nélkül termelhetett ki magának fát a Pap-rét alatti erdőben: azelőtt senki nem járt közülünk erre, hiszen Horthynak volt az a vadászterülete. A krónikás Győré Andor főkönyvelő a gyár hivatott krónikása. Nincs kétségem afelől, hogy előbb- utóbb megírja a város veteránüzemének történetét, ö maga az államosítással egyidőben került ide. Eleinte statisztikus, majd tervstatisztikus, később anyaggazdálkodó, és még később főkönyvelő lett — hozzá úgy, hogy közben okleveles könyvvizsgálói képesítést szerzett, amely a legmagasabb könyvelői képesítés. Kezdettől ő készítette a kisokosokat az igazgatók részére, később hivatalból is tudomást szerzett mindenről, s ami dokumentáció megszületett, azt megőrizte, s őrzi ma is. Nincs az a gazdasági mutató, amelyre néhány perc alatt valamelyik kisokosából ne adná meg a választ. Igazi patrióta — egy profesz- szionista történész felkészültségével és szívósságával. — A felszabaduláskor Stroh- mayer Sándor gépészmérnök volt a tulajdonos, aki azonban inkább tőkés volt, mint iparos. Budapesten lakott és a gyárával csak mellékesen foglalkozott, ízbégre többnyire hét végén járt ki — a kertjébe. Az üzemet — mikor a koncentrációs táborból hazajött — Somogyi Béla vezette — ő lett később a vállalat első műszaki vezetője. De még előbb az ő érdeme volt, hogy a termelés megindult. — Különösebb dolog az államosításig nem történt. Azért tudom ezt, mert akkoriban a járási adóhivatalnál szolgáltam, s mint adózó, hozzám tartozott az üzem. Az ősprofil futott — kisiparos — kádár-, bognár-, kovács-, asztalos-, kőműves-, ácsszerszámok. Nem volt precíz rajz, leírt technológia. Az államosítás idején jött Pestről egy telefon, hogy kellene 3000 darab 75 dekás szeker- ce. Behívták az irodára a művezető Takács Sanyit, mondván: nézd meg, van-e szeker- céhez anyagunk. Akkoriban mindent kovácsoltak, s ezért huszonötféle anyagból lehetett szekercét csinálni. Ma ugyanennek a folyamatnak gyári jellege van, nem csinálunk 3000 darabot, hanem negyedévenként tegzem azt, 40 ezret. Nyilvánvaló, hogy ekkora mennyiséget gazdaságosan, megfelelő élőmunka-ráfordítással nem lehet úgy előállítani, hogy a rendelkezésre álló anyagot átkovácsolják. Felszabadulást követő első években ez nem is lehetett szempont, még az önköltség sem volt elsődleges, a hangsúly a folyamatos termelésen volt. — A Csoknyai Szerszámgyár államosítása 1949. december 29- én történt, reggel. Teknős Mihály váci vasöntő volt. Felolvasta a törvényt, s nekilátott a tulajdonba vétel bonyolításának. Nevéhez ezen, s azon kívül, hogy ő volt az első mun- kásigazgató, más nemigen fűződik. őt követte az igazgatói székben Tretinyák István szerszámkészítő. A kocsigyárból, ahol párttitkár volt, került hozzánk, szorgalmas, jóindulatú emberként tisztelték. Következett Jakab János: valamelyik alföldi gyárban volt megelőzően üzemvezető, vasas ember. Itt megjegyezném, hogy miután erős központi irányítás volt, az igazgatók feladata kizárólag az utasítások végrehajtására korlátozódott. Vagyis nem az egymást gyakran váltogató igazgatókon múlott, hogy milyen irányban fejlődött a vállalat. Kéziszerszámból különösen nagy volt a kereslet, így erős mozgásban volt a profil. Csináltunk például 14 kilós feszítővasakat, pajszerokat. Hegyekben állt az udvaron az anyag, és vertük rendületlenül, annyit legyártottunk, hogy még négy év múlva is bőven volt belőle. Ez volt a pajszer korszak. De folytatom az igazgatók felsorolását — a nem igaziak elhagyásával. Bebők János: az Izzó szerszámkészítője volt. Letzer Árpád: ő volt az utolsó igazgató a KGM felügyelete alatt. 1955. január elsején a megyei tanács lett a gazda. Bella Mihály: szerszám- készítő volt, ma nyugdíjasként a város díszpolgára. Kerezsi István: 5 a könnyűipart képviselte, mivel szakmai irányítás szempontjából a KGM után egy ideig a Könnyűipari Minisztérium helyiipari főosztályához tartoztunk. Dr. Mátyás Boldizsár: megelőzően a megyei tanács tervosztály vezetője volt. Végül napjainkban: Bernáth Tibor az igazgató — közmegelégedésre. Beruházások — De térjünk rá a beruházásokra. Az államosításig semmi fejlesztés nem volt. A KGM az első ütemben az üzem villamosítását szorgalmazta. Következett a termelőterület növelése — átalakítottuk a kovácsműhelyt, mellé épült a vasraktár s a darabolóműhely, A KGM több más üzemben már nem használt gépeket telepített ízbégre ezt követően. A tanácsi korszakban lényegesen kevesebb jutott fejlesztésre — érthetően. Így hiába forszíroztuk a tűzveszélyes épületek átépítését, míg 1956 szeptemberében csaknem porig leégett az egész vállalat. Mikor a tűzvész után a termelés megindult, nem egyszer hózáporban ponyva alatt dolgoztak a kovácsok. A következő évtizedben a termelés megháromszorozódott, s ennek egyötöde már exportra került: része van ebben a FER- UNION külkereskedelmi vállalatnak, amely öt modern gép vásárlására adott fedezetet. A laprugógyártás feltételeinek megteremtésére pedig a tervhivatal biztosított 4 millió forintot: ebből épült meg a vízhálózat, a csatorna- és derítő- rendszer, az új konyha, ebédlő, s még egy új csarnok is. A fordulat éve azonban kétségtelen, 1968, az új gazdaságirányítási rendszer startja. Ettől kezdve rendelkezik a vállalat saját fejlesztési alappal. A jelentkező létszámgondok miatt mind sürgetőbbé vált egy új üzemegység kialakítása — erre végül 1972-ben Dabason került sor, amely a reményeket teljes mértékben valóra váltotta. A jövőben Szentendrén a sor, elsősorban a szociális létesítmények színvonalát kívánjuk legalább dabasi szintre fejleszteni. De szerepel a vállalat fejlesztési tervében a régi üzemrészek fokozatos átépítése is. olyan termékeket készítsünk,? amelyekre az államosított ipar-1 nak szüksége van. Később az| építőipar egyik szállítója let-| tünk. Emellett hagyományos I kéziszerszámaink gyártásáról 1 sem mondtunk le. 1956 máso- = dik negyedévében, a tanácsi | felügyelet kezdetén nehezítettel helyzetünket az anyagellátás. jj Ekkor jutottunk el a harapófo-1 góhoz. Emlékszem, az igazgatói komoly prémiumot tűzött ki, ha § a műhely havonta legyárt 20001 darabot. Ma — negyvenezer a| havi kvantum. A profilváltozás egy másik | hulláma 1968-ban kezdődött. | így jutottunk el az alumínium- = öntéshez, s két úton is a közúti | járműprogramhoz: megrende-| lónk a Csepel Autógyár és az| Autóvillamossági Vállalat. A § Gödöllői Tömegcikkipari Válla-1 lat révén az Ikarus-programban | is részt veszünk: az autóbu-í szók alumínium alkatrészeinek | tekintélyes részét Dabason ön-i tik. Üj profilunk továbbá: a| thermikus betonvágás, és a f kaptafalemez-gyártás. Tanácsi | vállalat lévén, lakossági szol-| gáltatás is a feladatunk. Ta-| valy óta Szentendrén lakás-" karbantartást, fuvarozást, olaj i házhozszállítást vállalunk, s e| tevékenységeket a jövőben sze- | retnénk a járásra is kiterjesz-1 teni. | ...A NÉPÉRT Harmadik | nemzedék 1 A Pest megyei Fémipari és | Kéziszerszámgyártó Vállalat § elmúlt három évtizedes törté-1 netében is a fiatalok képviselik | a harmadik generációt. Közü-f lük sorsukról, választott kö-| zösségükhöz való kötődésük-1 ről, lehetőségeikről Mészáros | József szerszámkészítővel, a i szerszám- és forgácsolóműhely | csoportvezetőjével, Barna Ilo-i na üzemegységi adminisztratív! vezetővel és Kazai György ko-l vács szakmunkással, a jelenle-1 gi KISZ-titkárral beszélgetünk. | Mészáros József elmúlt 301 éves, s tizenhat esztendeje van! a gyárban. A katonaságtól | párttagként szerelt le, s a mű-1 helyben pártcsoportbizalmi | lett. Abban az időben tized-1 annyit nem törődtek a fiatalok- = kai, mint mostanában, s a = KISZ-szervezet, melynek tit-| kára volt, csak ^icögött. Azótri ^ A termelőszövetkezetek a kezdeti idők néhány ekéjével, boroná- persze nagyot változott itt 1 jival szemben ma már sok millió forint értékű géppel rendelkeznek, bégen is a világ. A KISZ-nek 5 A ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezét tavaly óta szava van, s megtalálható min-fCPS rendszerben terrneli a kukoricát, korszerű nagyüzemi gépemtől. den fórumon. i Kazai György a munkaerő-1 gondokról beszélt. Hiába ági-! tálják az iskolákat, jelenleg is| csak négy ipari tanulója van a| vállalatnak — s közöttük egy| sem kovács. A szakmát azon-! ban munka mellett is el leheti sajátítani, bizonyíték rá: há-| rom-négy betanított fiatalnak = már elég jól megy a mester-1 ség. Ami pedig az anyagi meg-1 becsülést illeti: a kovács szak-| munkások órabére egységesen! 18,40, a betanítottaké pedig! 17,80. A különbözet az ösztön-! zés — a szakmunkásvizsga le-1 tételére. A fiatalok vállalkozó-1 kedve nem ismer határt —| mondja Barna Ilona. Leg-1 utoljára március 15-én tartót-1 tak kommunista szombatot, a| bevételt a létesítendő üzemi | orvosi rendelő kialakítására i ajánlották fel. A KISZ ugyan-1 akkor védnökséget vállalt a§ harannfocrnlr fplptt cplpit fn ! A három abonyl termelőszövetkezet, a Ságvári, az TJj Világ és a narapoiogOK leien seieji 10 ^ József Attila 35 millió forintos beruházással korszerű nagyüzemi sergókból Újakat varázsolnak. A | téstelepet építtetett. Innen évente hét és fél ezer hízósertés kerül kongresszusi és felszabadulási!* f°gya«ztókhoz. munkaversenyből kiveszik ré-! szűkét. Két önálló ifjúsági bri-! gádja van a PFKV-nak, egyik | az aranykoszorús Kilián | György, másik a Petőfi, amely | legutoljára nyerte el a meg-| tisztelő szocialista címet. Epilógus I Profil — Hogyan alakult a vállalat profilja az elmúlt három évtizedben? Kezdetben a termékeink 99 százaléka — az államosítás napján is — kisiparosoknak készült. A KGM célja a beruházásokkal az volt, hogy Bernáth Tibor igazgató — ő| maga középgenerációs — nemf titkolja, hogy a vállalat a kö-| zelmúltban megpályázta a ki-! váló cím elnyerését. Hosszú! lenne felsorolni azokat a nor-| mr.tívákat, melyek alapján a| kollektíva úgy érzi: rászolgálta a megtiszteltetésre. Két adatf azonban mégis hadd álljon itt | befejezésül. A termelési érték | az államosítást követő évben! kereken 600 ezer forint volt,! idén ennek szeretnék elérni a| százszorosát. A bérszínvonal \ 1965-ben közelebb volt a 19, | mint a 20 ezer forinthoz, 1975-! ben pedig 34 500 forint. Kertész Péter A Monori Állami Gazdaság 2Í0 holdas szőlőiében korszerűsítették = a nehéz szüreti munkát. A szőlőkombájn a széles sortávra telepített Í tőkék között az ember helyett dolgozik. Koppány György felvételei
