Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-24 / 95. szám
4 íícro ■ _____ x/ unap 1975. ÁPRILIS 24., CSÜTÖRTÖK Tájcentrumok ' » Pest megyei pártbi- megnyilvánulásai a járási, ^ zottság 1969-ben ho- illetve megyei szintű nemzett határozatában zetiségi találkozók. megállapította, hogy „a sok- És a megye többi tájegyoldalú, az emberek diffe- ségén is szembetűnő a vál- renciált művelődési ige- tozás. Vác változatlanul a nyeit kielégítő, korszerűen megye egyik legfontosabb felszerelt tájközpontok tud- ipari központja. A járásban ják csak biztosítani az or- elsősorban a gödi Fészek szág legnagyobb megyéje- évről évre visszatérő erűnek sokszínű, gazdag kultu- lékünnepség-sorozata, vala- rális életét”. mint a Vác munkásmozgalEgy-egy tájegység jellege mát feltáró kiadványok, a sok mindent magában fog- Vak Bottyán Múzeum mániái: a gazdasági adottságo- kásmozgalmi kiállításai kát és formákat éppúgy, szolgálják a terv megvaló- mint a történelmi múltat, sulását. S Vác és Göd mel- a kulturális hagyományo- lé mindinkább felzárkózik kát. Szentendre és vidéke a táj másik nagy ipari te- elsősorban művészeti ha- lepülése, Dunakeszi, a gyományokat őriz, míg a munkásműveltséget segítő Duna túlsó partjának tele- művészeti programjaival, pülései — váci központtal A Galga mente népművé- — jelentős munkásmozgal- szetének nagy seregszemlé- mi múlttal rendelkeznek. A je nemrégiben zajlott sike- Galga mente — Gödöllő résén. székhellyel — nemcsak Erősödött az agrár-isme- népművészetéről nevezetes, retterjesztés is Gödöllő kör- de egyúttal az agrár-isme- zetében. A nyolc működő retterjesztés centruma is. mezőgazdasági akadémia Nagykőrösön Arany János, mellett megkezdte munká- Cegléden Dózsa György és ját a mezőgazdasági sza- Kassuth Lajos kultusza badegyetem is, amely az kapcsolódik a paraszt- és agrárszakemberek és ter- földmunkás-hagyományok- melőszövetkezeti vezetők hoz, amelyek meghatároz- rendszeres továbbképzésé- zák e Dél-Pest megyei táj nek. fontos fóruma, jellegét. ■ S mit tud felmutatni a Mondom, az utóbbi idő- Dél-Pest megyei tájegység? ben mintha kevesebbet be- Megkezdődött a paraszt- szélnénk a megye közmű- £s földmunkáshagyományok vetődését meghatározó táj- feldolgozása. Abony a job- egységekről, pedig semmi bágyfelszabadítás évförökünk nincs az elhallgatás- drrlójára emlékezett, Ceglé- ra. Az elmúlt hat esztendő (jen Dózsa-szobrot avattak, eredményei csak igazolták a tovább él Kossuth Lajos, tájcentrikus közművelődés Táncsics Mihály kultusza a gondolatának helyességét. város falai között, mint Ha csak Szentendre példá- ahogy Nagykőrösön sem ját idézzük: a határozat merültek feledésbe Arany megjelenése óta tovább erő- János ott töltött éved. södött a város művészeti jellege. (A Teátrum, a Fe- O ami ugyancsak örven- renczy család múzeuma, a detes: az addig jellegKovács Margit Kerámia- telennek tartott tájmúzeum, az Országos Sza- egységeken — Tápiómente, badtéri Néprajzi Múzeum a dabasi és a ráckevei já- első egysége.) A megyei rás is megkezdődött sa- művelődési központ és ?áíoí profil kialakítása\. ^ A könyvtár is erőteljesen hat Röpülj páva körök Tápió- a város életére. szecsőröl indultak. FelienSzentendréről beszélve, dűlőben a dabasi járás ze- szólni kell a környező táj- nel és képzőművészeti élete, ról is, amely a nemzetiségi ® 82 alsó Dunakanyar is kultúra hagyományainak eSl’re kulturáltabb üdülőápolásában kapott jelentős területévé válik Pest me- szerepet. A szigeti községek gyének. Ezeken a tájakon és Leányfalu kivételével “j, eddig nem létező, de valamennyi településen ta- máris gyökeret eresztő köz- lálkozhatunk német, szerb- művelődési munka van ki- horvát, illetve szlovák alakulóban. anyanyelvű lakossággal. Az Az előbbrelépés egyik elmúlt esztendők során je- fontos feltétele továbbra is lenfős eredményeket értek a tájegységekben működő el ezen a tájon a nemzeti- művelődési központok terü- ségi-néprajzi kultúra feltá- leti munkájának a fokozása, rásában és ápolásában, a Csak így vonható be mind népdalok, népszokások és több település a tájegysé- táncok gyűjtésében, közzé- gekre jellemző tevékenység tételében. Ennek évek óta vonzáskörébe, megújuló reprezentáns Prukner Pál KÖZÖS TARLAT ERDEN Pest megyei amatőr képzőművészek Megyénk közművelődésének évek óta tartalmas fejezete az amatőr képzőművészek szakköri munkája. Különösen Gödöllőn, Szentendrén, Nagykátán, Érden fordítanak nagy gondot a tehetségápolásra, amelyet az érdi művelődési házban április 30-ig megtekinthető megyei tárlat messzemenően igazol. Vajon mit jelent az aima- tőrség? Helyi értéket vagy állapotot? Kinél mit. A helyi érték is minőség. Görbe Ignác fából faragott domborítása személyes örömöt jelent a szűkebb környezetnek. Ez is becsülendő dolog, annál is inkább, mivel a nyugdíjasévek csöndes szorgalmának tárgykészítő buzgalmából ered. Bada Márta amatőrsége más. Állapot, olyan készülődés, mely hamarosan művészi színvonalat eredményez. Ebből következik, hogy az amatőrmozgalom a közművelődés része, szerencsés esetben a festőutánpótlás közege. Ezért az érdi tárlat sok helyes célt foglal magában. Bemutat faragást, • festést kedvelő embereket. / Kéri Mihály, Őrei József, M. Orbán Edit, Heiling György, Bada Márta esetében azonban másról van szó. Szinte kész művészek, a grafika és festészet ^apujában állnak, nem lehet őket egyszerűen amatőröknek nevezni. Ügy is mondhatnánk, elhagyták, vagy hamarosan elhagyják ama térségük készülődő állapotát, s előlépnek a holnap művészetének jelölte jeivé. A kiválasztódás, állandó fo. lyamat, s öröm látni, hogy Pest megye művészi tartalékserege az amatörmozgalom közegében is növekszik. Bízvást mondhatjuk, hogy változtatni szükséges a definíción. A közvélemény azokat nevezi amatőröknek, akiknek főiskolájuk nincs, csak művészi szándékuk és ki- sebb-nagyobb eredményük. A meghatározás így nem egészen pontos, hiszen olykor az önképzés odaadása is művészi magaslatot építhet az alkat és a körülmények optimális találkozása esetén, mint ahogy épít is. Bada Márta gödöllői környezettel érvelve az egyéni látás hamvas őszinteségével figyelemre méltó előrehaladást ért el. Lehet, hogy Zámbó István meghök- kentőbb az ötleteiben, Aknai János tanultabb, de a pálma mégis Bada Mártáé, aki a Cigányudvar színes drámáját olyan feszültséggel adja elő, hogy abban nem elsősorban ecsetkezelést, hanem őrzött érzelmek tisztaságát látjuk. S mi más, ha nem ez a művészet?! A grafikák között Kéri Mihály és Selmeci György tényleges értékeit üdvözölhettük, s örömmel fedeztük tel Bán- kuti Péter, Iván Mária, Sándor Szilárd, Nagy László Lázár, Szepes Péter alkotásait, akik Gödöllőről, Ceglédről érkeztek, s valamennyien a művészet jelöltjei. Eőry Emil plasztikái méltán kapták a kiemelt díjat, hiszen mintázójuk nem amatőr, nem jelölt, hanem szobrász. L. M. Ismeretlenek is Levelek a Gárdonyi-hagyatékból Gárdonyi Géza hagyatékából 1127 levelet őriznek az író egri emlékmúzeumában. Ezek közül csak húszegynéhányat írt Gárdonyi, a többit neki címezték. Ezért különösen érdekes az író leveleinek más forrásokból való összegyűjtése és publikálása. Erre vállalkozott Kőhegyi Mihály, a bajai Türr István Múzeum tudományos fő- munkatársa. A kutató 86 Gárdonyi-levelet talált az Országos Széchényi Könyvtárban, olyanokat is, amelyek eddig ismeretlenek voltak az irodalomtörténet számára. Több levele életrajzi értékű, készülő vagy elkészült műveiről ír bennük. Krúdy Gyulának írt levelei mind 1919- es keltezésűek. Érdekesek a Jászai Marinak szóló Gárdonyi-levelek is. A protekcióért hozzá fordulókat rendszerint azzal utasította vissza, hogy az igazán tehetséges magyar önállóan is ki tudja bontakoztatni képességeit. A 86 levél az egri megyei múzeum évkönyvének következő, tizenharmadik kötetében lát majd napvilágot, a bajai kutató feldolgozásában Gárdonyi Géza levelei az Országos Széchényi Könyvtárban címmel. SZÍNHÁZI estek Hetvenes évek Karinthy Ferenc színműve a Madách Színházban VALAHOL A DUNA PARTJÁN áll egy szob'd luxussal berendezett villa, melyet Péteri doktor az elhunyt feleségétől örököl. Itt él most a doktor — javakorabeli férfi, egyetemista fia van — egy szép, fiatal leánnyal, aki úgy került mellé, hogy felemelte, segítette, amikor sorsa egy tragikus fordulata egyedül hagyta. Anni szereti a férfit, s a férfiban azt a biztonságot, amelyet az ilyen, majdnem apa-lánya korú kapcsolat jelent. De egyszer, amikor éppen árad a Duna, betoppan a doktor fia, s a barátja. Lehel, egy kitűnő eszű alkalmazott matematikus, aki belehabarodik Anniba, s elviszi magával a hirtelen mindent feledő, egy pillanat alatt megszédülő lányt. Itt, ennél a pontnál kezdünk el nem hinni Karinthy Ferenc új darabjában, amely ugyan — egy kettős utalással is meg- tetézve — címében, s igényeiben is a hetvenes éveket hordja, de ha kiemeljük belőle ezt a két-három mondatot, semmi nem igazolja, hogy valóban a mában, s itt, nálunk játszódik. Mert az, amit a színen látunk, csupán a nevekben itteni és mostani, egyébként éppen úgy lehetne francia, lengyel vagy svéd darab, a megfelelő földrajzi helyszínekkel. S ez még a kisebbik bal. A nagyobbik az, hogy a Hetvenes évek olyan könnyedén intézi el az önmaga által felvázolt emberi konfliktusokat, mint amilyen könnyedén otthagyja Anni a doktort, akinek — néhány perccel előbb mondta-élte — mindent köszönhet, és akit ráadásul még szeret is. (Amiben lehet valami: később, néhány hét elteltével, visszatér a férfihoz, s az vissza is fogadja, ám amikor az éppen egy tartós és kitűnő amerikai ösztöndíjra kiutazni készülő Lehel visszajön a lányért — aki a doktor mellett akart maradni — Péteri maga küldi el Annit, lemondva a feltehetőleg a kapuzárás előtti utolsó szerelemről, valamiféle olyan gesztussal, mint ahogyan a gyerekek a már kicsit megunt játékról mondanak le az enyhén utált szomszéd gyerek javára). A színmű tehát számos döntő dramaturgiai ponton nem tud meggyőzni a szituációk igazáról, a figurák hiteléről, jellemük, érzéseik valóságosságáról. S éppen ez az oka annak is, hogy nem tudjuk: tulajdonképpen mit is kíván mondani ezzel a színművel az író? Azt, hogy az idősödő férfiaktól a fiatalok természetes önzése és biológiai fölénye jogosan veszi el a fiatal nőket? Vagy azt, hogy a bölcsebb, idősebb férfi belátóan lemond a nem hozzá illő lányról? Netán arról van szó, hogy nemcsak Írét különböző életfelfogás, világlátás, böző élefelfogás, világlátás életforma csap össze egy fiatal nőért vívott harcban? Ez sem áll, mert Péteri és Lehel valójában nem is olyan távoli lelki rokonai egymásnak. Mind a kettő erőszakos, önző, racionális és érzéketlen a mások mélyebb érzései iránt. Lehel idővel nagyonis olyanná válik majd, mint amilyen Péteri most, s Péteri valaha hasonló lehetett a mostani Lehelhez. MIUTÁN TISZTÁZATLAN a darab mondanivalója és szituációi, s a jellemek egymáshoz való viszonya is, a színészeket és a rendezőt nem lehet hibáztatni a gyenge előadásért, hiszen ebben az esetben csak azt tette, hogy színpadra állította a darabot, precízen meghatározva a járásokat és a figurák fizikai körvonalait. Még Bessenyei Ferenc tehetsége sem elég ahhoz, hogy egy meg I nem írt szerepet (Péteri) jól I 1 eljátsszon. Menszáros Magda ‘ f. h. (Anni) csak vonzó lényével tud némi hitelt adni a lány figurájának. Kalocsay Miklós (Lehel) a második részben, ahol némi emberi érzelem is megcsillan a figurában, majdnem elhiteti velünk ezt a hi- degszívű észembert.' A legsikerültebbek az epizódfigurák: Körmendy János egy agg tinédzser, Zenthe Ferenc egy permanens alkoholmámorban tántorgó vízvezeték-szerelő, s Békés Itala egy elviselhetetlen szószátyár, tragikomikus szomszédasszony alakjában. Szinte az ő játékuk uralja a színpadot, s ez nagyon árulkodó jel: ha a főszereplőknek ninest mit játszaniuk, az epizódisták veszik át a terepet. A HETVENES ÉVEK KONFLIKTUSAIBÓL igazán lehetne jó drámát írni; apa és fiú, fiatalok s idősebbek, érzelmeiket nem tagadók és hideg ész- emberek, törtetők és gőzösfejű álforradalmárok figurái szinte kínálják magukat egy valódi színpadi mű alakjaiként. De ehhez az kellene, ami a Hetvenes évekből hiányzik: a valóságnak az a biztos megragadása, az a dramaturgiai precizitás, a mondanivalónak és az azt hordozó alakoknak az a meggyőző felrakása, amit — például — egy régi drámában (Ezer év volt a címe) Karinthy Ferenc megírt. Az a Karinthy Ferenc, akitől most ezt a vérszegény, érdektelen színművet láttuk. Takács István HETI FILMJEGYZET Autó A roncstelepen. Jelenet az Autó című filmből. Középen Éva Kas ből. S. Kovács, a Mester, az oktatók gyöngye (Juhász Jácint játssza férfias erővel), viszont megpróbál szabadulni ettől az istencsapása nőtől. S mégis, nem tud kitérni előle, olyan, mint az amőba, egyszerűen körülfolyj a. Es itt billen ki a film az ironikus stílusból, mondanivalóból. Elkezdődik ugyanis egy bágyadt, kissé viszolyog- tató szerelmi történet, amelynek semmi köze az eredeti témához, s csak arra jó, hogy egy csomó banalitást kapjon a néző. Dili és S. Kovács románca olyan kínos érzéseket kelt időnként, mint amikor a kés csikorog a tányéron. Ráadásul nem is tudjuk, mit keres ez a szerencsétlen idill ennek a két embernek az életében. Még az se sokat segít, hogy időnként — mintegy betétszámokként, szórakoztató produkcióként — Forgó papa autós bravúrjait láthatjuk (ami persze nem boszorkányság, hiszen Forgó papát a jól ismert francia autós kaszkadőr, Gil Legris játssza nagy kedvvel). Elpilled a film, elpilled a néző is, és legfeljebb azon mulat, hogy Lilit szegény Forgó papa is megpróbálja az elemi autóve- zetési ismeretekre megtanítani, de az eredmény csak egy grandiózus bukfenc lesz, amelyből a büszke, újjávarázsolt Renault Gordini ripi- tyomra törve kerül ki, míg Lilinek és Forgó papának kutya baja se lesz (ami az utóbbi esetében érthető, mert derék kaszkadőrhöz illően az utolsó pillanatban kidobja magát a lejtőn aláhengergőző kocsiból). Koltai Lajos időnként bravúrosan fotózza az autósbravúrokat, de e jelenetek ellenére is, túl szép, túl síma a film. Ez persze nem elsősorban Koltai hibája. Böszörményi Géza rendezői és forgatókönyvi következetlenségei okozzák, hogy az Autó, jó indulás után, elkanyarodik, s inkább csak ígérete, mint beteljesítése egy igazán figyelemre méltó ironikus filmvígjátéknak. képp sem indokolja ezt a lázadásféleséget. Túlságosan keveset ismerünk meg Jim jelleméből, s a családi környezet rajza is igen felületes —, de ez a felületes rajz sem támasztja alá Jim szökéseinek elkerülhetetlenségét. Valami olyasmi történt, hogy a film készítői jól filmszalagra vitték a történet szinopszisba, vázlatba foglalható magvát, de ahol annak kellett volna kezdődnie, hogy ki mit, miért is tesz, ott már elfogyott a tehetségük, a kifejezési képességük. így aztán kapunk egy felemás filmet, amelyből nem sokkal több derül ki, mint hogy Ringó Starr, a Beatles hajdani dobosa, nem is rossz filmszínész, és hogy az angol lányok korántsem olyan hűvös és tartózkodó természetűek, mint amilyen az angolok híre. Van az egész filmben valami kisszerűség, de ez nem az ábrázolás igénye szerint van így, hanem annak dacára sikerült ilyenre. Takács István Státusszimbólum, össznépi mánia, áldás és átok, fétisként tisztelt technikai isten — vagy egyszerűen csak közlekedési esziköz, használati tárgy, munkaeszköz az autó? Sokan vallják, hogy túlzottan nagy, aránytalanul fontos helyet foglal el az életünkben. S ha így van, akkor már az autó — ebben az esetben inkább: az AUTÓ — fölébe kerekedik az embernek, uralkodni kezd rajta, dirigálja és megszabja az életét. Az autókultusz hazai vadhajtásairól, túlzásairól minden bizonnyal lehetne, egy alaposan odamondogató, szatirikus filmet csinálni. Nem úgy, ahogyan a kitűnő Jacques Tati híres filmje tette, mert hiszen a nyugati, jelesen a francia körülmények is mások, s más az itthoni autóhelyzet is._ De azért nálunk is akad bőven kritizálni, görbe tükörben megmutatni való. S az Autó című film, Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza új filmje (rendező: Böszörményi Géza), úgy is indul, hogy azt reméljük: egy ilyen csipkelő- dő-gúnyolódó. mást és magunkat, autóst és nem autóst megfricskázó alkotást fogunk látni. A film főhősének, Fazekas Lilinek, ennek a zseniálisan antitalentum autóvezető-jelöltnek a szánalmas kísérletei, hogy mégis 'meg tudja különböztetni a féket a kuplungtól, aztán az ajándékba küldött Renault Gordini átvételének, s javításra adásának képsorai, néhány villanás az autóátvevő telepen, Forgó papa szerelőműhelyének kuszaságában is rokonszenves világa — itt, úgy tűnik, érik egy szellemes, ha nem is szatirikus, de legalább ironizáló film. Éva Ras (aki már sorozatban játssza ezeket az ügyefogyott, életképtelen, de éppen őrjítő tehetetlenségével és nem e világra való voltával lefegyverző nőket a magyar filmeken) mindent megtesz, hogy bemutassa Lili teljes jellemét, hogy megéreztessen valami jót is ebből az állandóan riadt, ténfergő lelkialkatú, kis telefonoslányAz lesz maid a nap! Kis jóindulattal akár az úgynevezett lázadó fiatalokról szóló angol filmek sorába is beilleszthetnénk ezt az új alkotást, Claude Whatham rendező filmjét (forgatókönyv: Ray Connelly). Hőse, egy fiatal, tehetséges, jófejű fiú, Jim, a középiskolai záróvizsga elől megszökik, hogy a maga életét élje. Ide-oda kallódik, egy tengerparti üdülőhely szórakozó kombinátjában dolgozik, lányokkal ismerkedik meg, barátra 'lel — aztán tulajdonképpen éppoly indokolatlanul, mint ahogyan eljött otthonról, hazatér, s hamarosan beáll a család kis fűszerüzletébe, megnősül, gyereke születik —, és aztán megint csak jóformán indok nélkül otthagyja az otthont, hogy elmenjen, ki tudja, hóvá. Jim érezhetően lázad valami ellen. De ez a lázadás tétova, erőtlen, formátlan, s főleg: nem kellően motivált. Hogy Jim apja valaha maga is nyugtalan természet volt, s nem bírta ki az otthoni légkört, a családot, az semmi
