Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-15 / 87. szám
4 k/ííHav 1975. ÁPRILIS 15., KEDD A niunkásmüvelódés nyomában Formálisak-e a kulturális vállalások? Kocsis Margit 1972 óta a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár központi gyárrészlege KISZ-alapszervezetének, s egyben a Dunakeszi Nagyközségi KISZ-bizottságnak a kultúrfelelőse is. — Hatvan KlSZ-tagunk- nak valamivel több mint a íels elég közönyös a kultúra iránt: legfeljebb a vállalt színház-, mozi-, múzeumlátogatásokra jönnek el, különösebb lelkesedés nélkül... Sokan viszont valóban érdeklődnek: irodalmi körünk tagjai ünnepélyeket rendeznek, könyvekről vitáznak. Tevékenységüket Mojzer Gyula KlSZ-titkár, Mátraházi Klára, Petykó Péter és Konda Lajos segítségével én irányítom, régebben Hámor László is aktívan közreműködött. Papíron alapszervezetünk minden tagja az üzemi könyvtár olvasója, számosán felismerték az önképzés kérdését! Például egyetlen ifjúsági brigádunk kollektívája nemcsak színházba és moziba jár. hanem jelen van a Fóti Ősz rendezvényein is ... Szerintem a Madame Curie szocialista brigádban, amelynek én is tagja vagyok, már bizonyos hagyománya is van a sablontól eltérőnek minősíthető kulturális felajánlásoknak: könyv- táravatót tartottunk, bekapcsolódtunk a Kell a jó könyv olvasómozgalomba és évről évre figyelemmel kísérjük a Fóti Ősz, a gödi Fészek-napok és a dunakeszi művészeti napok rendezvénysorozatait. Három éve gyáregységi hobbykiállítást szerveztünk! Összegyűjtöttük dolgozóink maguk készítette tárgyait, kézimunkáit, kovácsolt vasfiguráit, intarziás szalmaképeit, fafaragásait, fotóit, rajzait, és gyűjteményeit, a címke-, a reprodukció- és lemezborító kollekcióit. A kultúrfelelős tavaly nyolcnapos jutalomútra ment Moszkvába. Utolsó megjegyzése derűlátást tükröz: — Sok fiatal továbbtanul, ezért valószínű, hogy a műveltségi színvonal emelkedni fog! A forma régi, a tartalom új Skotnyár Ferenc az üzemi újság, a GYÜFÓ Híradó szerkesztője így boncolgatja a témát: — A tavalyi és az idei tapasztalatok szerint örvendetes tevékenység indult meg az azelőtt elburjánzó sablonos kulturális válla'ások felszámolására, mint például: „idén A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat április 14—19. között kilencedik alkalommal rendezi meg a magyar nyelv hetét, amely évről évre országosan az érdeklődés középpontjába helyezi az anyanyelvi műveltség, a magyar nyelvi ismeretterjesztés ügyét. Az országos megnyitó ünnepséget hétfőn Debrecenben, a Csokonai Színházban tartotötször megyünk moziba, háromszor színházba, stb”. Nem egy helyen kollektíván és tudatosan választják ki a megtekintendő darabokat! A főzeléküzem háromszoros aranykoszorús szocialista brigádja például rendszeresen jár Budapestre a Vígszínház és a József Attila Színház előadásaira. A forma régi, ám a megvalósítás módja újszerű... Ugyanis a Dérynésék a gyártóvonal brigádon kívüli tagjait is magukkal viszik, velük együtt értékelik a látottakat. Aki nem tudott elmenni, annak részletesen elmesélnek mindent! Arról nem is beszélve, hogy sok falusi asszony — Nyézsáról, Ersekvadkertről, Szátokról, Tereskéről járnak be — így ismerkedett és barátkozott meg a színházzal... A mostanában alakuló komplex brigádok — az azonos mun1 katerületek közösségei összefognak — összehangolják termelési feladataikat; jó lenne, ha ez kulturális téren is így lenne! Van előrelépés Sipos Lászlóné nemcsak a Déryné brigád vezetője, hanem a gyáregység közönség- szervezője is. — Miközben beszerzem és árusítom a színház-, mozi- és cirkuszjegyeket, áttekinthetem a szórakozási-művelődési lehetőségeket. így aztán tudom tájékoztatni munkatársaimat a darabok témájáról, a szereposztásról: szerintem csakis így lehet felkelteni és fokozni az érdeklődést! Évente egyszer, igazgatói engedéllyel, a gyáregységi busz- szal megyünk színházba; egyébként vonattal járunk be a fővárosi előadásokra. Örömmel tapasztalom: az emberek vállalják az utazgatást, a költségeket... — Ön szerint formálisak-e a kulturális felajánlások, illetve formális-e a brigádok kulturális tevékenységének elbírálása? — Kilenc éve vagyok brigádvezető, s elmondhatom, van előrelépés mindkét terű-' létén! Mintegy hat éve a fokozatok odaítélésével gyakorlatilag a kultúrtevékeny- séget is méltányolják, s, az erkölcsi-anyagi elismerés serkentőleg hat... Távolról sem ilyen pozitív Kopfer Tivadarné véleménye. — Tavaly óta vagyok a szakszervezeti bizottság megbízott kultúrfelelőse. Nem vitás: 1972 és 1975 között sokat változtak a kulturális tevékenység formái; van fejlődés, de több brigádnál visszaesés ták meg. Az ünnepségen részt vett Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. Borbély Miklós, a városi tanács elnökhelyettese köszöntötte a megjelenteket, majd Kállai Gyula mondott megnyitó beszédet. Ezután Lörincze Lajos Anyanyelvűnk című műsora következett. is van ..: Megítélésem szerint elsősorban a bejáró dolgozókat nehéz bevonni, de sok helybeli munkás is közönyös. Ebből ered, hogy számos kulturális felajánlás formális: „írjuk be, mert jó lesz az értékelésnél!” E szemlélet megváltoztatása nehéz. Magnetofon az autóbuszban — Tervek, lehetőségek? — A művelődés bejárás okozta nehézségeit a gyáregységben rendezendő előadásokkal, vetítésekkel lehetne enyhíteni. A bejáró autóbuszokban magnetofont kellene rendszeresíteni: amolyan utazás közbeni fórumot szervezhetnénk; a tekercseken dolgozók kérdéseit és a vezetők ezekre adott válaszait rögzíthetnénk ... Annyi bizonyos: a jövőben szeretnénk jobban együttműködni a KISZ-alapszervezet kultúr- felelősével. A véleményeltérések ellenére a végső következtetés nem túlságosan nehéz. Sok még a tennivaló, akad nehézség jócskán — ám az utóbbi években valami elindult! A meglevő lehetőségek jobb kihasználásával, új lehetőségek megteremtésével el lehet érni, hogy a címben feltett kérdés néhány év múlva ne legyen kérdés többé ... Üjházi György A hosszútávfutó kiegyensúlyozottsága. Olyan régen láttuk az Ötszemközt legutóbbi adását, hogy már azt hittük, a tv abba is hagyta ezt a sorozatot. Most vasárnap örömmel néz- tük-hallgattuk már végig Vit- ray Tamás beszélgetését Iharos Sándorral. Űjabb bizonyítékot kapva ezzel is arra a régebbi meggyőződésünkre, hogy ezt a sorozatot nem lehet megunni és éppen ezért nem is lehet abbahagyni. Az ötszemközt örökéletű. Mert lám, milyen érdekes volt az Iharos-interjú is. Pedig Iharos mostanában igazán nem áll a reflektorfények középpontjában. A világ hajdani legjobb hosszútávfutójából benzinkútkezelő lett. Mire azonban ez az egyórás interjúból kiderült, megismertünk egy különös, rendhagyó emberi sorsot, amely a világcsúcsoktól nagyon messzire elkanyarodott. Most már úgy látszik, Iharos és a sport nem is fog találkozni. Mi ez? Tragédia? Ahogyan láttuk, Iharos ^leiében semmiképp. A hajdani hosszútávfutó ma is kiegyensúlyozott, derűs ember. És mégis. A világhírű sportoló pályájának ilyen szokatlan alakulásában van valami nehezen felfogható és nehezen elfogadható. Iharosnak az a véleménye önmagáról, hogy rossz edző lett volna. Ezzel természetszerűleg nem tudunk vitatkozni. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy Iharos, ha a sportéletben dolgozna, többet tudna adni a A magyar nyelv ünnepi hete József Attila elkötelezett, világirodalmi szintű poézisá- nak hívei, tisztelői töltötték be hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia dísztermét. A költő születésének 70. évfordulója alkalmából rendezett emlékülést Harmatta János akadémikus nyitotta meg, üdvözölte a megjelenteket, köztük dr. Tóth Dezsőt, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesét, dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettest, Dobozy Imrét, a Magyar írók Szövetsége főtitkárát. Nagy taps fogadta az emlékülésen résztvevő József Etát, a.költő nővérét. Harmatta János akadémikus megnyitójában hangsúlyozta, hogy az a társadalmi rendszer, amely ellen József Attila szenvedélyes versekkel tiltakozott, már a múlté. Ezt követően Szabolcsi Mik-, lós akadémikus olvasta fel Az ésszel fölfogott emberiség című előadását. Nagy tetszéssel fogadott elő-: adás után Csernus Mariann Jászai Mari díjas, Lukács Sándor és Major Tamás kétszeres Kossuth-díj as kiváló művész szólaltatta meg József Attila néhány versét. Epilógus a vendégjátékokhoz Három vidéki színház - a debreceni, a miskolci és a veszprémi — öt előadásának tapsolhattunk az elmúlt héten a budapesti Vígszínházban. Vendégjátékra látogattak a fővárosba, de az esemény túlnőtt az udvariassági formulákon. Korábban is sor került már hasonló bemutatókra. (A pécsiek és a kaposváriak Shakespeare-előadásai, a kecskemétiek, a szolnokiak vendégszereplései.) E vendégjátékokkal valamiféle egészséges pezsgés indult meg színházi életünkben. Mintha megmozdult volna az állóvíz, s mintha megdőltek volna makacsul őrzött előítéletek. Mire gondolok? Elsősorban arra, hogy — a kulturális életünkben fellelhető Budapest- centrikusság jegyében — sokan, még a szűkebb színházi szakmán belül is, azt vélték: a magyar színházi élet egyenlő a fővárosi színházakkal, s színvonala azonos a Budapesten látható produkciók színvonalával. A vidéki színházakra a szegény rokonnak kijáró fölényes jóindulattal tekintettek. Aztán amikor sorozatban láthattuk a jobbnál-jobb, friss, egészségesen erőteljes, gondolatokban és kifejezési eszközökben egyaránt korszerű vidéki előadásokat, melyek ráadásul az igazi színházi együttesmunkára is szép példákat adtak, a nem eléggé tájékozottak egy része meghökkent. Holott aki nem sajnálta a fáradságot és rendszeresen látogatta a vidéki színházak előadásait, az már korábban is észrevehette: valami új kezdődött el vidéken. Újílbb fázisát tükrözte ez az öt előadás annak, hol is tartanak a vidéki színházak? Pontosabban: hol tart az a három társulat, amelynek produkcióit láthattuk. Az előadások, melyeket a fővárosba hoztak, mindenképpen alkuiTV-FIGYELŐ társadalomnak, mint benzinkútkezelőként. Ilyen értelemben sajnálhatjuk, hogy a hajdani hosszútávfutó ennyire kiegyensúlyozott. Nyugodtabbak lehetnénk, ha ő nyugtalanabb lenné. Aki sokat markol... Vasárnap véget ért egy érdekes és fontos tv-sorozat, amely különös dolog miatt fulladt kudarcba: túlméretezése miatt. A sorozat ugyanis húsz folytatásból állt. Azaz annyiból, amelyet már képtelenség volt követni, végignézni. Még én sem láthattam minden adását, pedig azon felül, hogy szerettem volna végignézni, még munkaköröm is a képernyőhöz köt. Dehát bonyolult a világ, s el tudom képzelni, hogy azoknak, akik nem kötelességből ülnek naponta a televízió elé, mennyire kilátástalannak tetszett a már- már végeláthatatlan sorozat követése. S ez annál sajnálatosabb, mert A látás hatalma csakugyan érdekes, sőt helyenként izgalmas volt. Mindannyian ismerjük a régi közmondást: aki sokat markol, keveset fog. Azt hiszem, ennek illusztrálására keresve sem találhatnánk jobb példát, mint ezt a jobb sorsra érdemes képzőművészeti sorozatot. Néha nagyon nehéz. Az előbb a televízió kudarcáról írtunk. Most a kritikus kudarcával kell folytatnunk. Véletlenül úgy adódott, hogy a szombati Szombat estét egy nagyobb társaságban néztem végig. Azt már adás közben is észrevettem, hogy az egyébként békés természetű társaságot nyugtalanító és veszedelmes polarizáció szakítja ketté. Adás után aztán kitört a vihar: a fiatalok és az idősebbek majdhogynem ösz- szevesztek. A szombat esti műsor ugyanis a fiataloknak tetszett, az idősebbeknek nem. A veszekedésszerű vita olyan hullámokat vetett, hogy egy nálam ügyesebb újságíró biztosan könyvet írna belőle. Én azonban megelégszem annyival, hogy a két álláspont leglényegesebb különbségeit rögzítem. Nevezetesen mindenekelőtt az idősebbek értetlenségét: minek kell egy szórakoztató műsorba olyan groteszk, bizarr, abszurd, a szórakoztatás hagyományos kereteit messze túllépő műveket szerkeszteni, mint például Szabó György Summa summárum című inkább felkavaró, mint megnyugtató jelenete. A fiatalok viszont mindezzel szemben határozottan állították, hogy ez így nagyon jó. A Summa summárum és a többi hasonló jelenet tartalmas és igaz, hiteles és meggyőző, esztétikai szempontból kiemelkedő. Zavarban voltam már a vita közben is. Állásfoglalás helyett meglapulva hallgattam. A fiatalok—idősebbek vitájában nem tudtam állást foglalni. Bocsássák meg nekem ezt a gyengeséget. Ökrös László masak voltak arra, hogy ké-r pet adjanak az illető színházak eredményeiről, sőt, gondjairól, problémáiról, művészi tehetőségeikről — vagy éppen e lehetőségek hiányáról, esetleg korlátozott voltáról. Nem vitás: az a „hippisített’’ Scíuííer-előadás, amelyben a miskolciak színre vitték a Haramiákat, rendező és színészek szempontjából egyaránt félreértett, erőltetett, külsődleges hatásokat, öncélú és végig nem gondolt eszmei tartalmú modernkedéseket mutató produkció volt. De már az ugyancsak tőlük látott Csehou-dráma, a Sirály, kitűnt az igazi cseho- vi légkört és Csehov ma is hozzánk szóló gondolatait közvetítő rendezői koncepcióival, a bensőséges színészi játék- kai. A debreceniek Osztrovszkij* előadása (Vihar) ismét más szempontból volt érdekes. Sikeresen küzdött az erre a drámára idők folyamán rárakódott melodramatikus elképzelések letisztításáért, de a jóindulatú igyekezet átcsapott az ellenkező végletbe: az előadásból, a korábbi teatralitás sok kiseprűzésén túlim enve, csaknem eltűntek a tiszta és igaz érzelmek, a valódi tragédia és a tényleges társadalmi mondanivaló. Veszprémből — ahol hosszú évek óla tiszteletre méltó és dicséretes műsorpolitikával sikerült igen magasra tett mér- céjű (mondjuk így) irodalmi színházat kialakítani, két szépen megoldott és stílusos előadást láthattunk: Shaw ritkán játszott Tanner John házassága című művét, és Mesterházi Lajosnak a felszabadulási évforduló táján eléggé aktuális mondanivalójú darabját, az 1958-ban éppen a mostani Vígszínházban bemutatott Pesti embereket adták elő. Alighanem ez a két produkció volt a vendégjáték legkiegyensúlyozottabb, legegységesebb teljesítménye. A mostani vendégjáték megerősítette azt is, hogy szó sincs róla, mintha valamennyi vidéki színház valahány előadása kiemelkedő lenne. Arról azonban feltétlenül szó van, hogy több vidéki társulat most már évek óta produkál valóban kiemelkedő előadásokat, évadonként legalább egyet-kettőt, de többet is, és a többi társulatnál is észlelhető határozott fejlődési tendencia. Hogy a legkiemelkedőbb vidéki előadások (Szolnokon, Kaposvárott, Kecskeméten vagy Pécsett) jobbak, mint a fővárosi átlagprodukciók, ez viszont a tájékozott színházi ember számára már nem hat a meglepetés erejével. Takács István Már csak 5 napig akósvilógítósi cikkek ÍT televíziók lázi vízellátók, a Bajai 80 L i 200 I és a T 29-es típus ilDROFOR tartályok. 80 I. 200 I VG 101, 103, 203 típusú szivattyúk ARK és FIGARÓ fűnyírók árpitozott garnitúrák ekamiék leverők otelok 30 %-os 1000 Ft 20 %-os 20 %-os 15 %-os 10 %-os 8000 Ft felett } 5000 Ft felett l 30 0/ os 2500 Ft felett 1200 Ft felett I árengedménnyel árengedménnyel árengedménnyel árengedménnyel árengedménnyel árengedménnyel legvásárolhatók a PIK szaküzletekben és vegyesiparcikk boltokban, 'est megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat PIK HETEK József Attila emlékülés a Magyar Tudományos Akadémián
