Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-15 / 87. szám

1975. Április is., kedd 5 Varrógépek 600 ezer forintért Apajpuszta Szakosított teíepen Alaposan megváltozott az egykor jórészt szikes talajú táj arculata Apajpuszta környé­kén. A felszabadulás előtt csu­pán pásztorkodásra alkalmas területen ma már hektáron­ként 35 mázsa búza, 40,5 má­zsa kukorica és 539 mázsás cu­korrépa-átlagtermést takarí­tanak be a Kiskunsági Állami Gazdaság dolgozói. A 13 ezer hektáros gazdaságban a magas termésátlagokat öntözéssel ér­ték el. A főváros közelsége az állat- tenyésztés, elsősorban a tej­termelő tehenészet fejlesztésé­re ösztönözte a gazdaságot. Je­lenleg 730 tehenet gondoznak, amelynek 40 százaléka Hol- stein-Friz fajta. Tavaly 4436 liter volt az egy tehénre jutó tejtermelés. Apajpusztán most szakosított tehenészeti telep épül, amelynek elkészülte után a gazdaságnak 1100 tehene lesz, s ezek évente 5 millió liter te­jet adnak majd. Facsemeték - kooperációban Az ukrán SZSZK Földműve­lésügyi Minisztériuma és az Állami Gazdaságok Országos Központja együttműködési megállapodást kötött gyü­mölcsfaiskola létesítésére. A megállapodás értelmében a dél-ukrajnai csernovici szov- hozban létesítenek faiskolát, s ehhez a Siófoki Állami Gaz­daság ad alapanyagot és szak­mai tanácsot. A létesítmény célja: egymillió törpealma olt­vány előállítása évente, és a közös erővel létrehozott faiskolában a legújabb kuta­tási eredmények kipróbálása. A Siófoki Állami Gazdaság már elindította az első szál­lítmányt: 300 ezer oltógallyat, 200 ezer almaalanyt és 50 ezer almaoltványt. A gazdaság szakemberei­nek irányításával dolgoz­nak majd a faiskolában, és a szovjet gyü­mölcskertészeti szakmunkások elméleti-gyakorlati képzésére a Siófoki Állami Gazdaságban kerül sor. A szovjet gyümölcstelepítési program támogatásáért a Sió­foki Állami Gazdaság gépeket kap cserébe. A gyár és a falu A Központi Bizottság 1958 decemberében határozatot ho­zott, amelyben hangsúlyozza, hogy csakis a szocialista át­szervezés útján léphetnek kor­szerű nagyüzemi gazdaságok a kisparcellás gazdaságok he­lyére. E határozat feladatul tűzi ki a szövetkezeti propa­ganda erősítését, a meglevő szövetkezetek hatékony segí­tését, s az újak alakításának gondos előkészítését. Kimond­ja, hogy ennek elősegítésére a városokból a falvakba kell küldeni a párt 500 tagját, olyanokat, akik önként, párt­megbízatásból vállalják e fel­adatot. — Az állami szervek­től is a falvakba kell küldeni szakemberek százait e munka segítésére. A határozat leszö­gezi, hogy minden megyében 50—100 jól képzett kommunis­tából aktívacsoportot kell szervezni, amelynek feladata, 'hogy segítse a községi vezető­ket a szövetkezetszervezésben és agitációban. S feladatul tűzi ki a határozat a megala­kult termelőszövetkezetek pat- ronálásának a megszervezését is. Tőle s át ah A Pest megyei kommunista aktívacsoport tagja volt Laja- sics Emil, a Csepel Autógyár dolgozója, aki társaival öt helységben — Lóréven, Maká­don, Áporkán, Dunavarsány- ban és Majosházán — agitált, érvelt a közösségi munka, a közös cél érdekében. Érveiket azóta a legnagyobb bíró, az idő — igazolta! Munkahelyén kerestem fel, az autógyár energiagazdálko­dási osztályán, melynek veze­tője. Milyen érzelmi s szelle­mi tapasztalatok táplálták az ön érveit akkor? — Nálunk — mondja családi hagyomány a kommunista meggyőződés. Apám, aki ma is él és a Munka Érdemrend arany fokozatának tulajdono­sa, a Tanácsköztársaság vörös­katonája, s a budapesti VI. kerület direktóriumának tag­ja volt: tqle és általa formál- tatott gondolkodásom. S ennek igazát, a két világháború kö­zött egy magamfajta proletár­gyerek — aki iskola élőtt hét­esztendős korában egy keres­kedőnek „szállított” árut, fil­lérekért, amire a családnak nagy szüksége volt —, nap mint nap tapasztalhatta. 1945- ben 20 éves voltam, ösztönös forradalmiságomat egy nagy­szerű kommunista orvos, Szi- netár Ernő tudatosította. Vele sok politikai akcióban" vettem részt, ő biztatott, hogy tanul­jak, képezzem magam. Az or­szág újjászületését én folyta­tásnak tekintettem, a 19-es forradalom immár győztes folytatásának. S ennek szel­lemében vettem részt a politi­kai küzdelmekben. Visszagon­dolva az akkori időkre, most sem tennék másképp. — Munkásként személyes ügyének érezte az áttérést a közös gazdálkodásra. Mi volt ennek az oka? — Mikor a kollektivizálás­ra megérettek a társadalmi feltételek, már meggyőződés­sel vallottam, hogy a föld s an­nak termése nemcsak azé, aki megműveli, megtermeli, ha­nem az egész dolgozó népé. S össztársadalmi érdek az, hogy az ország népének növekvő szükségleteit a hazai föld, s a rajta dolgozó parasztság nagy­üzemi gazládkodással biztosít­sa. Mire kit cm a szód ott — Hogyan fogadták önt a falvakban? — 1959-ben, télen kezdtük a szervezést. A falvak hatá­rában már nem volt munka, mindenki otthon dolgozott. Legélékebben Majosházára emlékszem. A legtöbb otthon­ban szívesen fogadtak, jó szó­val, étellel, sőt itallal is kí­náltak, ez utóbbit nem fogad­tam el. Ezekben a házakban nyugodtan beszélhettünk a kö zös, nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Persze, azt is meg kell mondani, hogy néhány helyen kifejezetten ellensége­sen fogadtak, s így álltak szemben az üggyel is, amit képviseltem. Azonban az ész­szerű érvek itt is fölolvasztot­ták a jeget, s mire kitavaszo­dott, kezdő közösség munkál­kodott a földeken. Mi tovább­ra is velük maradtunk, segí­tettük őket, hogy minél előbb ismerjék meg az új gépeket, munkaeszközöket. Ahogy erő­södtek a szövetkezetek, úgy álltak talpra az emberek is. S 4—5 év múlva már a tagok mondták: hogyha tudták \>ol- na, hogy így alakul a helyze­tük, egy percig nem haboznak. A kezdeti bizalmatlanságot te­hát bizonyosság váltotta föl. Növekedett a termés, az em­berek és a közösség egyaránt gyarapodott. — Milyen ma a gyár és a falu kapcsolata? — Ez a kapcsolat azóta is tart. Ezek azonban ma már inkább ünnepiek. Május elsején itt a gyárban, augusztus 20-án pe­dig a szövetkezetben idézzük föl közös emlékeinket a kez­detekről, melyek immár vég­legesen történelemmé lettek. — Mi a legmaradandóbb él­ménye ezekről az időkről? — Az emberek szemléleté­nek a megváltozása. A pa­rasztgazdákból s fiaikból kitűnő szakemberek lettek. A gépek, s az új mezőgazdasági kultú­rák, módszerek értő tudói, akik életüket és munkájukat másképp formálják, élik, mint elődeik. Kiváló szövetkezzTÍ tag Majosháza egyike azon köz­ségeknek, ahol Lajasics Emil szövetkezetszervezőként dolgo­zott. Itt kerestem föl Vince Józsefnét, aki a tsz alapító tagja. Családi házában beszél­gettünk. A kezdetekről ezt mondja: — Hittük is, meg nem is, amit a munkások mondtak. Talpig bizonytalanságban él­tünk akkor, nem tudtuk, mi­tévők legyünk. Ha azt sejtjük, ami most van, sokkal köny- nyebb lett volna. De hát, meg mondom egész őszintén, vala­mi másra, rosszabbra számí­tottunk. S jó volt, hogy a munkások mellénk áXltak, s megmagyarázták, hogy mi is készül ezekben az években. Megértettük, hiszen tudtuk azt, hogy régen a nagybirtok többet termelt, mint a kis par- 'slla, de akkor csak egy em őrnek, vagy egy családnak. Ha most öszefogunk, nem más érdekében, hanem o magunk és az ország érdekében cse­lekszünk. Igen, valahogy így történtek ezek a régi, s mégis sok szempontból felejthetetlen események. — Mint termelőszövetkezeti tagnak, milyen erkölcsi s anyagi megbecsülésben van része? — Több kitüntetést kaptam. Fölsorolom: Pest megye kiváló állattenyésztője, ennek ezüst és bronz fokozata, kiváló szö­vetkezeti dolgozó, valamint kiváló szövetkezeti tag. Ez utóbbi miniszteri kitüntetés. Munkámat, igyekezetemet anyagilag és erkölcsileg is megbecsülik. Talán szerényte­lenségnek hangozhatik, de dolgozni tudok és szeretek. Első voltam a szövetkezetben, aki arra kértem a vezetőséget, hogy küldjenek tanulni. Ba­romfiipari szakiskolát végez­tem, ma szakmunkás és csa­patvezető Vagyok. Mostanában anyagilag, emberileg én és családom rendezett körülmé­nyek között él. Nyaranként saját gépkocsinkon együtt megyünk országjárásra, or­száglátásra. Igaz, ez még a kezdet, a világ, a társadalom eseményei még mindig mun- fco közben találnak bennünket, de nekünk a munka szórako­zás, s a könnyebb munka — pihenés. — Ha a szövetkezetben be­fejezem a napi munkámat, itthon folytatom. A háztáji gazdaság mindig ad munkát, mindig kell valamit csinálni. Mi főleg zöldséggel foglalko­zunk, paprikát, paradicsomot termesztünk; saját erőből épí­tettünk melegházat, ahol már virágzik a paradicsom. Magára adó közösség A szövetkezet, amely ma már négy község — Majoshá­za, Taksony, Kisvarsány, Du- navarsány — határát és embe­reit fogja össze, biztos, egy­mást értő, segítő, magára adó közösséget teremtett. A. J. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi szövőgyárának var­rodájában kicserélték a régi, elavult gépeket NDK-ból importált Tex- tima-vrrrógépekre. A S0 új gép 600 ezer forintba került. A belső át­szervezés során áthelyezték a varrórészleget, amelyhez a nyár folya­mán elkészül a munkadarabokat szállító szalag is. Koppány György felvétele Társadalmi munka a budai járásban Négy esztendő alatt majdnem teljes tervévet A IV. ötéves terv eddig el­telt négy esztendeje alatt a budai járás lakossága, ame­lyet tizenegy nagyközségi és nyolc községi tanács igazgat, valóban rendkívül szép ered­ményt ért el társadalmi mun­kával. A négy év alatt csak­nem ugyanolyan értékűt vég­zett, mint amennyi a terv­időszak egy-egy esztendejére előirányzott fejlesztési terv. Számokban kifejezve: a négy esztendő folya­mán 122 millió 852 ezer forintnyit, a 140 milliót kitevő évenkénti tervek­kel szemben. A járás 125 071 lakosa tehát, a csecsemőket és aggastyáno­kat is beleszámítva, fejen­ként 982 forint értékű mun­kát adott. Így vált lehetségessé, hogy a járás több községében bő­vült az iskolahálózat, több apróság jut be az óvodába, sok helyen kiépült a vízveze­ték, másutt szépen haladt a csatornázás és általában sok minden egyéb megvalósult. Külön ki kell emelni, hogy úgyszólván a járás vala­mennyi községében gondos­kodott a lakosság a közterü­letek és az utcák menti víz­levezető árkok tisztántartá­sáról. Ezt is társadalmi mun­kában végezték. A nagyközségek kategóriá­jában a négyezernél alig va­lamivel több lakost számláló Solymáron 23 millió forint értékű társadalmi munkát vé­geztek, egy-egy lakosra fejenként tellát 5380 fo­rintnyi munka jutott. Ez pedig annál szebb ered­mény, mert a járáson belül második helyen szereplő 4500 lakosú Zsámbékon az egy fő­re eső társadalmi munka ér­téke 1760, míg a harmadik helyezést elért tízezer-egyné- hánvszáz lakost számláló Pi- lisvörösváron 1411 forint. (Solymár egyébként, mint er­ről már beszámoltunk, a me­gye nagyközségei közül szép eredményével a községfej­lesztési versenyben a 250 ezer forinttal jutalmazott máso­dik helyet érdemelte ki). A községek kategóriájában a járás területén Diósd 2200 lakosa a négy év folyamán csaknem hét­KIS HELYEN _£LFERW NAGY TEUESTTMENYU IMPORTÁLT e©fítrWl9íl Ára csak TI 50 Pt OTP-h*tsi csak a KERAVILL-nál kaphatói millió értékű elvégzett társadalmi munkát mu­tathat fel. Egy főre tehát 3150 forint esik. A második helyet Bu- dajenő és társközsége, Telki 1220 lakosa szerezte meg egy főre 1630 forint értékű társa­dalmi munkával. Nagyková­csi a harmadik helyen áll, 2700 lakosa fejenként négy év alatt 1140 forinttal járult lakóhelye szépítéséhez, fej­lesztéséhez. A mostani tervidőszak utolsó esztendejében is ha­sonló értékű társadalmi mun­kát vállalták a járás közsé­geiben. Sz. E. Újabb pincekárok Egerben Az Eger alatt elhelyezkedő, együttesen körülbelül száz ki­lométeres pincelabirintus és a benne áramló hatalmas víztö­meg az utóbbi napokban újabb károkat okozott. A Cegléd ut­cában a rengeteg víz annyira átáztatta a házak alatt elhe­lyezkedő pincéket, hogy a földréteg meglazult és emiatt egy ház is összeomlott. Hason­ló okból leszakadt egy 10 mé­ter magas támfal. A törmelé­kei betemettek egy haszná­latban levő présházat és meg­rongálták a Cegléd utca és a Fügedi utca sarkánál levő la­kóházat. Szerencsére az épü­letben senki sem tartózkodott, így személyi sérülés nem tör­tént. A Cegléd utca veszé­lyessé vált környékén meg­tették a gyors intézkedéseket. Hat házat életveszélyessé nyil­vánítottak, három lakásból máris kiköltöztették a lakó­kat. vidékre is száHR« kbuwhl AruhAz> V„ KOMUtfl UK» U.X Felveszünk faipari gépmjnkást, épület- és bútorasztalost, üvegest, szobafestő és mázolót, valamint telepi segédmunkást. JELENTKEZÉS; Budapest X., Hős u. 17., szombat kivételével az üzemvezetőknél. Falujárástól országjárásig /

Next

/
Thumbnails
Contents