Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-13 / 86. szám
6 'tcYBi ■4£}jr Tg KJunsw 19*5. ÁPRILIS 13., VASÁRNAP Másodnyersanyagok Százmilliós értékek sorsa Szabálysértés, bűnvádi eljárás Bírsággal több az adó Ha néni őszinte a vallomás — Tízezerből csak kevesen Minden esztendő elején jövedelemadó vallomást kell tenni azoknak, akik nem állnak alkalmazásban, illetve nem tagjai valamilyen szövetkezetnek. Közhasználatú kifejezéssel élve tehát a maszekoknak, azaz az önálló kisiparosoknak és kiskereskedőknek is. Adómoráljuk egyre jobb, ezt bizonyítja az is, hogy a vallomást Pest megyében úgyszólván mind határidőre benyújtották. Vallomásaik helyessége azonban csak később derül ki. Mind a kisiparosok, mind a kiskereskedők adóját saját szövetségeik adóközösségei állapítják meg, de nem minden esetben fogadják el alapul a bevallott összeget. Ezenkívül a Pest megyei Illetékhivatal adórevíziós csoportja is megvizsgálja az adóbevallások helyességét. A csoport létszáma azonban kicsi ahhoz, hogy a megyében működő valamennyi kisiparos és kiskereskedő tevékenységét és az abból eredő jövedelmet minden évben megvizsgálhassa. Kétéves a csoport Mindössze két éve működik a csoport, tavaly másodszor folytatott számban az előzőnél több és átfogóbb vizsgálatot. Az eredmény: hatmillió forint jövedelemadóhiányt állapított meg csupán azoknál az adóköteleseknél, akiknél a revíziót elvégezte és ez megközelítően tíz százaléka a múlt esztendőre kivetett jövedelemadónak. A szigorú vizsgálatok másik eredménye, hogy az idén benyújtott adóvallomások szemmel láthatólag reálisabban tüntetik fel a bevételeket. Egyre kevesebben próbálják szántszándékkal vagy csupán felületességből hibásan kitölteni az adóbevallást. Különben is a kisiparosok és kiskereskedők nagyobb része eddig is pontosan tett eleget adófizetői kötelezettségeinek. Az illetékhivatal reméli, hogy a büntetések elrettentő hatása általánosan érvényesül. Egy, a szentendrei járásban dolgozó lakatos az adóközösség előtt évi 34 ezer forintban jelölte meg adóköteles jövedelmét. A közösség azonban úgy találta, hogy legalább 75 ezer forint után kell fizetnie. A revízió viszont megállapította, hogy a jövedelme 142 ezer forint volt és adóeltitkolás miatt feljelentette. A monori járásban még- nagyobb adóeltitkolást kísérelt meg egy kőműves. Az adóközösség előtt 65 ezer forint jövedelmet vallott be, de százezer forint jövedelem után vetettek ki rá adót. A revizorok azonban megállapították, hogy 225 ezer forint volt az évi jövedelme. Ezenfelül az adóalap kiszámításánál tilos módon levonta az előző évben jövedelemadóra és községfejlesztési hozzájárulásra kifizetett összegeket és egyéb termelési költségnek be nem számítható költségeket. Például egy, nem az iparával összefüggő polgári pere 5500 forintnyi költségét, valamint segítő családtagja munkabérét. „Elfelejtettek" könyvelni A gödöllői járásban tevékenykedő kútásó kisiparos 56 ezer forintot kitevő jövedelemadó-vallomását az adóközösség 100 ezer forintra emelte fel. A revízió viszont megállapította, hogy hat megrendelőjétől kapott 68 ezer forintot elhallgatott. A magánrendelőktől származó bevétel' eltitkolása máshol is előfordulhat. így többek között egy váci kőműves öt, egy nagykátai járásban működő kartársa pedig hat magánmegrendelőjétől befolyt pénzt nem könyvelt el. Valamennyien jóval nagyobb összegű bírságot kellett megfizessenek, mint amennyi az adó lett volna az eltitkolt bevételek után. A dabasi járásban két kiskereskedő ellen kellett bűnvádi feljelentést tenni adócsalás gyanúja miatt. Mindketten a ténylegesnél, összesen két millióval kevesebb áruforgalmat vallottak be. Öt évre visszamenően Ritkán ugyan, de előadódik, hogy a revízió kezdetén a kisiparos kijelenti, nem tudja üzleti könyvét, illetve bizonylatait előmutatni. Elvesztek, megsemmisültek. Ezzel azonban a vizsgálatot csak elodázza, de nem akadályozhatja. Hosszabb-rövi- debb utánjárássál ugyanis kideríthető, hol, milyen értékű nyersanyagot szerzett be, abból mennyi van raktárán és a felhasznált anyag alapján elég pontosan megállapítható a forgalma és az abból eredő jövedelme is. Magánmegrendelőit szintén fel lehet kutatni. Mindent összevéve tehát jövedelemadóját legfeljebb átmenetileg titkolhatja el, mert a vizsgálat öt évre visszamenően folyik minden esetben. A vizsgálatok pedig egyre gyakrabban végződnek negatív eredménnyel, ami pozitívum. A Pest megyei kisiparosok és kiskereskedők ezreiből csupán kevesen igyekeznek kijátszani a törvényt, túlnyomó részük ellenben pötttóf és jó adófizető. Szokoly Endre Energiaforrásokban és nyersanyagokban szegény ország vagyunk. Még hangsúlyosabbá válik ez a tényszerű megállapítás, ha áieggondoljuli, hogy az ipari, tudományos-technikai forradalom korában, amikor a termelés soha nem látott méretekben bővül, fokozódik az energia- és nyersanyagéhség, a világ egyetlen országa sem nevezheti magát e tekintetben gazdagnak. Mértéktelenül meggyorsult világszerte a természeti erőforrások, nyersanyagok kiaknázása olyannyira, hogy már az úgynevezett megújuló források — mint például a fa — is csak elméletben újulnak meg, valójában a készletek minden téren fogynak. Persze aggodalomra nine® ok, akkor sem, ha egyes anyagok készleteinek kimerülését már néhány évtized távlatában emlegetik: a tudomány mindig újabbakat tár fel, tesz haszno- síthatóvá. A tőkés világválság — amely az energiahordozók és a nyersanyagok árainak nagy mértékű emelkedésével is jár — mégis arra figyelmeztet, hogy ha aggodalomra nincs is, takarékosságra annál inkább van okunk. S ezúttal nem az anyagpazarlásról, hanem azoknak az anyagoknak, az úgynevezett másodnyersanyagoknak a hasznosításáról lesz szó, amelyek az ipari munkafolyamatok során vagy éppen a háztartásokban válnak hulladékká menthetetlenül — vagy jobb szervezéssel menthetőén ... Cumipor, üvegcserép — exportra — Vajon Pest megyében mennyi Jiasznos hulladékanyag gyűlik össze, és másodlagos nyersanyagként mennyi kerül vissza a termelés vérkeringésébe? — kérdeztük Révész Andortól, a Közép-magyarországi ‘MÉH Vállalat igazgatójától. — Tavaly mintegy 25Ó millió forint értékű hasznos hulladékanyagot forgalmaztunk Pest megyében, amelynek tényleges értéké sokkal több ennei, ha például meggondoljuk, hogy a papíripar számára szállított jelentős mennyiségű hasznos hulladék az utóbbi időben többszörösen drágult import cellulózé alapanyagot pótol. A kohászat nem nélkülözheti az acélgyártáshoz szükséges ócskavasat, ugyanakkor haszon- vastelepeinken az építkezők, a kiskertesek is gyakran megfordulnak, és hiánycikk számba menő árukat vásárolnak. — A MÉH vállalat ez irányú munkája közismert. A Pest megyei telepeken azonban hulladékanyagokból feldolgozó tevékenység révén számottevő exportáru is készül. Hallhatnánk erről? — Valóban, népgazdasági szempontból sem lebecsülendő az a bevétel, amely ónozott le-, mez, alufólia, kemény horganyhulladék, horganysalak, vegyes papír, gumipor és üvegcserép nyugati exportjából származik. Alsónémedi telepünkön például ipari bontó, előkészítő tevékenységet végzünk, selejtezett villanymotorokat, gépkocsikat bontunk, használt fém és műanyag edényeket regenerálunk. Itt dolgozik egy nagy teljesítményű gumifeldolgozó gépsor, amely a kopott gumiabroncsokból lisztet őröl. Cegléden elsősorban a másodnyersanyagok: vas, színesfémek, forgácshulladékok és a papír válogatásával, Ipari hasznosításra történő előkészítésével foglalkozunk. Vácott a közelmúltban szereltünk fel egy korszerű svéd gyártmányú papírbálázógépet, évente 5 ezer tonna papírt tömörít. Nagykőrösön a konzervgyárban keletkező ónozott lemezhulladékot és üvegcserepet gyűjtjük, illetve készítjük elő exportra. Kisebb telepeink vannak Monoron, Nagykátán, Aszódon, Isaszegen, Pécelen, Pilisvörösvárgn, Szentendrén,, Btídáörsön, Dunaharasztin és legútóbb Érden’ nyitottunk korszerű telephelyet. A kör bezárul? — Az igények és a lehetőségek úgyszólván korlátlanok. Hogyan tükröződik ez a vállalat teljesítőképességének növekedésében, a fejlesztési lehetőségek; a technikai felszereltség lépést tart-e a gyors ütemben növekvő követelményekkel? — Ha elért eredményeinket tekintjük, nincs okunk az elégedetlenségre. Az utóbbi években — például tavaly is ■— 45 millió forint értékkel növeltük forgalmunkat. A kínálkozó lehetőségekkel és az ipar felvevőképességével mégsem tudunk lépést tartani. Egy-egy esztendőben 10—12 milliós fejlesztési alap képződik, s ebből csak a legszükségesebb szállítóeszközök részbeni pótlására és csupán egy-egy újabb felvevőtelep létesítésére jut pénz. — Annak ellenére, hogy 9 nyereségérdekeltséget előtérbe helyező szabályozórendszert számos területen helyesnek, ösztönzőnek tartom, a mi szakmánkban ez az ösztönző hatás nem szolgálja kellően a népgazdaság érdekeit. Arról van szó, hogy ha nyereségre törekszünk — márpedig a fejlesztési alapot csak így gyarapít- hatjuk —, elsősorban a nagyüzemekben keletkező hulladékanyagok begyűjtésében vagyunk érdekeltek, hiszen szállítókapacitásunkat így tudjuk legjobban kihasználni. Hozzáteszem, hogy még e feladat ellátásához sem elégséges szállítóparkunk és felvevő-raktározó helyeink befogadóképessége. Így a lakóterületen a felvásárolt mennyiségnek mintegy kétszerese megsemmisül. nem kerül be újra a termelésbe. Csak egy konkrét példát hadd említsek: távoli felvevőhelyeinkre — városfejlesztési szempontok miatt ugyanis sok nagyobb településen be kellett zárni telepeinket — 10—20 forintért ma már nem hozzák be a fiatalok az újságpapírt. Mozgó begyűitésre csak korlátozottan vállalkozhatunk, részben a szállítóeszköz hiánva. másrészt a kis tételű gvűjtés gazdaságtalan, nyereségrontó hatása miatt. Ha viszont a fel- vásárlási árakat növelnénk — fokozva ezzel a vállalkozó kedvet —, akkor ismét fejlesztési alapunk rovására tehetnénk csak ezt. A kór ezzel bezárul. Annak ellenére, hogy tavaly a községekben 360 alkalommal rendeztünk begyűjtési akciót, óriási értékek mennek veszendőbe. Jelzi ezt az is, hogy ösz- szes forgalmunk 75—80 százaléka a nagyobb üzemekhez kapcsolódik. — Különösen nehéz helyzetben vagyunk most, amikor erőteljesen megnövekedett e kérdésben a társadalom figyelme és segítőkészsége. Amikor a lelkes gyűjtőakciók szervezői azzal találják magukat szembe, hogy ők megtették a magukét, mi pedig átvételi nehézségeinkre hivatkozva türelmüket kérjük, úgy tűnik, hogy a MÉH- nek a legkevésbé fontos ezeknek az értékeknek a megmentése. A közvéleményt joggal ingerlő, visszás helyzet ez. Hozzátenném még, hogy 830 dolgozónk gyakran vasárnapokon is dolgozik, mert jórészt munkaszüneti napon kapunk vagonokat a MÁV-tól. Ezt a rendkívül nehéz, kellemetlen munkát nem tudjuk kiemelten honorálni, ezért a fluktuáció is jelentős. Keresik a lehetőségeket — A távlatokat tekintve hogyan körvonalazná a megoldás lehetőségeit? — Sok fejtörés, számolgatás után ma már világos, hogy sokoldalú erőfeszítéseink mellett központi segítségre is szükség lesz. Az utóbbiról most csak annyit, hogy felmértük, 1980- ig miként adhatunk többet a népgazdaságnak, s ehhez milyen anyagi-teennikai feltételek szükségesek. A MÉH Tröszt e kérdésben tárgyalásokat folytat az illetékes irányító szervekkel. Teljesítőképességünk növeléséért azonban r magunk is sokat- tehetünk és teszünk. Miként“ 'kjtuiio ‘Kapcsolataink vannak például a Nagykőrösi Konzervgyárral, az ipari Szerelvény- és Gépgyárral, a DCM-mel, a ceglédi KVIG-gel, ugyanígy erősítjük együttműködésünket a községi tanácsokkal is. Megérti gondjainkat a budaörsi tanács, egy megszüntetett tsz-telephelyet máris rendelkezésünkre bocsátott, a tröszt segítségével hamarosan elkészül ez a telepünk. Ügy tervezzük, hogy ez egész környéken javítja majd a begyűjtési munkát. Évi 15 ezer tonna kapacitású papírtömörítő, bálázó gépet állítunk itt üzembe. Nagyon örülnénk annak, ha a tanácsok az új lakótelepeken egy-egy helyiséget biztosítanának vállalatunk számára. Az NDK-ban járva tapasztaltuk, hogy a lakótelepi begyűjtő helyek egyáltalán nem rontják a városképet, viszont százmilliós értékeket mentenek meg. Folytatjuk a gyűjtőnap-akciókat ott is, ahol nincs telephelyünk, legutóbb Százhalombattán, illetve az úttörőakció keretében — a napokban — megyeszerte szerveztünk ilyet. Tovább fejlesztjük dolgozóink prémium- rendszerét, amely a hasznos anyagok válogatására ösztönöz: tavaly nyereségünk döntő része ebből származott. — Fokozottabban szeretnénk a mezőgazdasági termelőszövetkezetek segítségét igénybe venni úgy, hogy műtrágyáért, egyéb anyagokért induló gépkocsijaikat ne üresen küldjék, hanem hulladék- anyagot, papírt, fémet szállítsanak, természetesen pénzért. Egy korábbi rendelet sajnos megszüntette azt a gyakorlatot, hogy a boltok dolgozói az üzletben keletkező papírhulladék összegyűjtéséért — tetemes mennyiségről vari szó — megkaphassák a felvásárlási ár egészét. Ezt a gyűjtési formát kár volt megszüntetni! Tovább ápoljuk kapcsolatainkat az iskolákkal, úttörőcsapatokkal, a legjobbakat jutalomüdülésben, ajándékban részesítjük. Sorolhatnám még a tennivalókat, de a lényeg az, högy magunk is sokoldalúan keressük azokat a lehetőségeket, amelyek hozzájárulhatnak a kallódó értékek hasznosításához. Kovács György Attila Pest megyében a múlt év végén 8817 kisiparos és 892 kiskereskedő tevékenykedett, összesen majdnem tízezren. Számuk azonban szinte naponta változik, több vagy éppen kevesebb. S nem valamennyien adókötelesek, illetve sokan élveznek kedvezményt. így például a 60 évesnél idősebb nő, illetve a 65. életévét betöltött férfi, vagy1 a 100 százalékos rokkant iparengedélyesek. Akik pedig munkaviszonyban lévén lakóhelyükön mellékfoglalkozásként vállalnak javító munkát és ehhez működési engedélyt váltanak ki, elsősorban a kisebb községekben, két esztendőn át nem kötelesek jövedelemadót fizetni. Akinél a vizsgálat 1974 folyamán 5000 forintig terjedő adóhiányt állapított meg, az ellen szabálysértési eljárás indult, összesen 419 ilyen esetben 341 ezer forint bírságot szabtak lri. Ez évtől kezdve az adóhiány értékhatárát duplájára emelték és csak azon felül tesz adócsalás miatt bűnvádi feljelentést az adóhatóság. Tavaly 183 feljelentést tett, amelyek közül 133 szűnt meg, mert a nyomozás a visszaélés szándékát nem bizonyította. Természetesen ilyen esetben is meg kell fizetni a vizsgálat által megállapított hiány után járó adót. Akik ráfizettek ötven, tavaly megindult bűnvádi eljárás még folyamatban van, illetve a büntetés kiszabásával már befejeződött. Jellemző, hogy a többnyire súlyos pénzbüntetést kiszabó bírói ítéletekkel szemben az elítéltek egyike sem élt fellebbezési jogával, amiből nyilvánvaló, hogy nemcsak bűnösnek érzik magukat, hanem a büntetést is arányban levőnek tartják elkövetett cselekményük súlyával. Ha nincs szél, felszállhat a helikopter Több cukorrépa, iparszerű rendszerben Hibrid vetőmagok — Tavaszi nyitány után Tárnokon Csakúgy, mint megyeszerte, egyre nagyobb a tavaszi sürgés-forgás a tárnoki határban is, noha a hét vége időjárása nem kedvezett a földek munkásainak. Tóth Andrással, a tárnoki egyesült mezőgazdasági termelőszövetkezet főagro- nómusával beszélgettünk idei terveikről s az időszerű mezőgazdasági munkákról. • • Önjáró kombájnnal — A tárnoki tsz a tavalyi nehéz őszön gyakran szerepelt lapunk hasábjain, főként úgy, mint a betakarítási csata egyik harctere. Katonák, diákok százai mentették a termést, és cukorrépaföldjükön még a december is talált munkát. — A tavalyi gondok nem rettentettek el bennünket terveink készítésekor — mondja a főagronómus. — Nem hagyunk fel a cukorrépa-termesztéssel, sőt a szekszárdi Iparszerű rendszer tagjaként a tavalyi 35 hektár helyett az idén 80, jövőre pedig 200 hektárnyit vetünk. A hét elején fejeztük be a talaj előkészítést, szombatig többségét el is vetettük. A sikert a gépi erőre alapozzuk, üzemi próbára a Gödöllői Gépkísérleti Intézettől kaptunk egy kétsoros önjáró cukorrépabetakarító kombájnt, amelynek egy szezon alatt 200 hektárnyi a teljesítménye. Ügy tervezzük, ha beválik a gép, megvásároljuk. Műszaki jellemzői kitűnőek, univerzális masina, amely egy menetben fejez, szecskáz, és tiszta, silózható állapotban levő termést hoz le a földről. Tartalékról is gondoskodtunk, van egy kisebb olasz gyártmányú vontatható cukorrépa-betakarító korhLájnunk is, amelyet a rendszergazda szekszárdi gépjavító üzemében szerel össze számunkra. Április 4-én vették birtokba állattenyésztőink az új, 480 férőhelyes, szakosított szarvasmarhatelepet. Az itteni állatállomány takarmányozásához 250 vagonnyi cukorrépalevelet silózunk, ezért is örülünk a korszerű gépnek. A vetés előtti talajelőkészí- tést egyébként 2000 hektáron befejeztük. Az elmúlt nehéz esztendő miatt ennek jó része bizony a tavaszra maradt, szerencsénk volt azonban, hogy már január-februárban is dolgozhattak a traktorok. Kétezer hektáron befejezték — Szépen telelt 645 hektárnyi búzánk, a növénykék kitűnő fejlődése annak is köszönhető, hogy januárban és februárban repülőgéppel végeztük el a fejtrágyázást. Ha a hét végi esőzés és havazás nem folytatódik, itt dolgoznak a növényvédő helikopterek is, elkészülnek a vegyszeres gyomirtással és a levéltrágyázással. A hét közepére végeztünk 130 hektáron a lucernatelepítéssel. Megkezdtük a zöldbab vetését, s a kukoricaföldeken is már dolgoznak a gépek. A szekszárdi kukoricatermesztési rendszer bázisgazdaságától négyféle martonvásári hibrid, valamint szarvasi, keszthelyi és jugoszláv hibrid vetőmagot kaptunk. A tavalyi tapasztalatok alapján most korai és középkorai érésű fajtákat vetünk, hogy csapadékos időjárás esetén is kellő időre beérjen a termés. 200 hektáron olajlent termesztünk, amely fontos ipari növény. Tavaly ezt a növényt csak 80 hektáron vetettük, most a Monori Vetőmag- termeltető Vállalatnak több mint kétszeresét szállítjuk. Piros „futószalag” — Ügy tudjuk, hogy Tárnok az elsők között fogott hozzá néhány évvel ezelőtt a paradicsom iparszerű termesztéséhez, több szövetkezet és gépgyártó vállalat összefogásával. Lesz-e piros „futószalag” az idén? — Megkezdtük a paradi- csomágyások felhúzását: 120 centiméter a korona teteje, 40 centi széles az árok, amelyben a permetező és betakarító kombájn jár majd. A paradicsom termőterületét is megemeltük, kereken 80 hektárra. A hollandi ágyakban befejeztük a vetést — szakaszosan vetettünk —, így másutt már az első levelek is megjelentek a növénykéken. A korai fajtákat május elején, közepe táján ültetjük ki a szabadba, amikor már körülbelül 15—20 centi magasak és erősek a palánták. Sajnos, a szükséges gépjavításokkal elmaradtunk, ugyanis saját embereinkkel kell javíttatni a tavalyi rendkívüli igénybevételtől megviselt gépsorokat. ugyanis a Budanesti Mezőgazdasági Gépgyár elfoglaltságára hivatkozva, többszöri sürgetésünk ellenére sem küldte ki szakembereit, hogy felmérjék a hibákat, és elvégezzék a garanciális javításokat. Ennek ellenére bízunk benne, hogy a segítség nem marad el, és együttes erővel időben munkára készen állnak majd a gépek. K. Gy. A. /
