Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-13 / 86. szám

1975. ÁPRILIS 13., VASÁRNAP Hód Befejeződtek a VII. Pest megyei orvosi napok Nyomtatásban is megjelennek az előadások Szombaton délelőtt a me-t gyei tanácsház dísztermében I folytatódtak a VII. Pest me- j gyei orvosi napok. Ezen a j harmadik napon, az első két- 1 tőn elhangzott 78 előadás után, még tizenötöt hallgattak meg nagy érdeklődéssel az egybe­gyűltek. S ahogy az első két napon, most is csaknem min­den egyes előadást beható vita követett. A kora délutáni órákban befejeződött az orvosi napok rendezvénysorozata. Dr. Szé­kely Tamás kandidátus, a Semmelweis Kórház osztály- vezető főorvosa, mint ülés­elnök zárszóban értékelte a tudományos tanácskozást. Rá­mutatott, hogy a napi rutin­munkával túlterhelt orvosok szabad idejük nagy részét átdolgozva, hivatástudatból és szakmaszeretetből a jobb be­tegellátást elősegítő olyan komoly szellemi értékeket alkotnak, mint amilyeneket ezalatt a három nap alatt előadásaikban bemutattak. — Bizonyságul szolgál ez is arra — folytatta —, hogy az orvosok túlnyomó többsé­ge nagy buzgalommal, becsü­letesen dolgozik. — Szocialista rendszerünk — mondotta ezután —, nem­csak nagyra értékeli, de tá­mogatja is a tudományos munkásságot. így tehát lehe­tőség nyílik arra, hogy az ez alatt a három nap alatt megtartott előadások érté­kes tartalma ne pusztán el­hangzott szó legyen, hanem nyomtatásban is napvilágot lásson. — Nagyon sajnálatos — mondotta végül —*•, hogy ez alkalommal a körzeti orvosok elég kevesen vettek részt az orvosi napokon. Aktívabb részvételükre számítottunk, hiszen ennek a találkozónak egyik fő célja a körzeti, ren­delő- és gondozóintézeti, va­lamint kórházi orvosok mun­kájának összehangolása, szak­mai megbeszélése. Megálla­pítható azonban mégis, hogy a megye orvosainak most befejeződött összejövetele na­gyon sikeres volt Legközelebb három év múlva, 1978-ban rendezik meg a megye orvosainak újabb seregszemléjét, a VIII. Pest megyei orvosi napokat. Sz. E. Május 1. park Zsámbékon A felszabadulási emlékpar­kot öt esztendeje, a 25 éves évforduló alkalmából avatták fel Zsámbékon. Ezekben a napokban pedig egy másik, a Május 1. park építését kezd­ték meg szintén társadalmi munkában. A PEMÜ helybeli üzeme és szocialista brigádjai vállalták a védnökséget a park felett, és építésében részt vesznek több szövetkezet szo­cialista brigádba tömörült dol­gozói is. A Május 1. park, elnevezé­séhez illően, május elsején nyílik meg és tulajdonképpen gyermekjátszótér lesz. Fásí­tása és füvesítése már folyik, rövidesen elkészülnek és fel­szerelik a játékokat is, ami­ket a helyi ÁFÉSZ és a Ve­gyesipari Ktsz, valamint a Zsámbéki Medence Lenin Me­zőgazdasági Termelőszövetke­zet szocialista brigádjai ké­szítenek. Kezük munkája nyo­mán padok is kerülnek a parkba. A nagyközségi tanács pedig tízezer forintos költ­séggel befedi a területet át­szelő, eddig nyitott esővízle­vezető csatornát Lukács György kilencven éve Solymár, Nagytarcsa A második helyen A legszebb az első helye­zés, de a második sem lebe­csülendő. Sportnyelven szól­va: a harmadik helyezett is dobogón van. Solymár és Nagytarcsa má­sodikak. Előkelő helyen végez­tek az 1974-es településfejlesz­tési versenyben. Több, mint hárommillió A 64-es autóbusz a Hű­vösvölgyből tíz perc alatt Solymáron van. S mégis, mintha kilométerekkel esne kívül a főváros szennyezett levegőjű határain — tiszta, éles a levegő, tele a budai hegyek fáinak, virágainak il­latával. Solymár: nagyközség; de dombra kapaszkodó, völgybe ereszkedő tiszta utcáival, vi­lágos házaival olyan, mint egy kis hegyi falu, valahol a Kárpátok, az Alpok lanká- sabb vidékein. — Itt minden megtalálha­tó kicsiben — mondja Ko­vács Béláné, Solymár tanács­elnöke. — A lélekszám alacsony — 4300 fő —, s a településnek sem nagy a területe, de van­nak jól működő üzemeink, vállalataink, ahol nemcsak solymáriak, hanem a környe­ző községekből, sőt a fővá­rosból is sokan dolgoznak. Nagy részt vállaltak az 1974- es településfejlesztést segítő társadalmi munkából. Nekik és Solymár lakosságának kö­szönhetjük, hogy elértük a versenyben a második helyet. Kovács Béláné érdekesség­ként kiemelte a hétvégiház­tulajdonosok eredményes munkáját. Az újonnan par­cellázott területekhez járható utat építettek. Ezzel 650 ezer forinttal járultak hozzá a község fejlesztéséhez. A társadalmi munka össz­értéke Solymáron 3 millió 205 ezer forint. Ebből a nemrég elkészült cserépgyár egymillió 200 ezer forint, a PEVDI 6. számú gyáregysé­ge 87 ezer forint, a Hunya­di Mátyás Termelőszövetke­zet 72 ezer forint, a Mély­építő és Tervező Vállalat KISZ-esei egymillió forint, a lakosság pedig 380 ezer fo­rint értékű munkát végzett. A társadalmi munkában utak, parkok építése és kar; bantartása, az iskola, a böl­csőde és az óvodák patroná- lása és tervdokumentációk készítése szerepelt. Mindezt az eredményes munkát a ta­nácsi dolgozók fogták össze. Solymár díja — a második helyezésért — 250 ezer forint. A jutalom felhasználásáról még nem döntöttek, de már régen szeretnék a sportpá­lyát egy öltözővel kényelme­sebbé tenni. Legyen nagyobb az iskola „Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére a községi tanács a most közre­bocsátott néprajzi és hely- történeti tanulmánnyal mél­tó emléket kíván állítani a felszabadító hősöknek, pa­rasztőseinknek és a szocia­lizmus megteremtéséért áldo­zatosan tevékenykedő lakos­ságnak” — írja a nagytar- csai jubileumi kötet elősza­vában Mészáros Lajosné, Nagytarcsa tanácselnöke. A könyvet Molnár Lajos és felesége, M. Hajdú Margit tanítóházaspár írta. Húsz éve tanítanak Nagytarcsán. Ez­Személygépkocsiro vezetőt azonnal felveszünk. I MTA Botanikai Kutató Intézet, Vócrátót. | Jelentkezés a Gazdasági Osztályon. alatt gyűjtötték össze, a diá­kok és a lakosság segítségé­vel. azt a hatalmas helytör­téneti és né rajzi anyagot, melyet a falumúzeumban he­lyeztek el. Ennek a hosszú, véget nem érő, szép munká­nak megörökített dokumen­tuma a szabadság 30. évfor­dulójára megjelent könyv. Mással is bizonyította Nagytarcsa a társadalmi ösz- szefogás eredményességét, s tisztelgett a jubileum előtt. Második helyezést ért el a községek között a település- fejlesztést segítő társadalmi versenyben. A község ma olyan, mint egy épülő, alakuló kertváros. Utcái tiszták, és egyre több új ház épül a régiek helyére. Lakói itt élnek, de munkát a fővárosban, vagy a környező községekben találnak. A köz­lekedés ma már nem gond. Busszal a cinkotai HÉV per­cek alatt elérhető, s az Örs vezér térről a metró pillana­tok alatt a város szívében van. — Nincs kihasználva a szép négytermes óvodánk — mondja Rónaszéki Tibor vb- titkár. — Talán majd ha a népesedéspolitikai intézke­dések hatása jobban érezhe­tő lesz ... Az asszonyok a kö­zeli termelőszövetkezetbe jár­nak dolgozni, a gyerekek ma még elférnek az óvodánkban. A község lakossága körül­belül kétezer fő. Az óvónő­kön, a pedagógusokon és a tanácsi alkalmazottakon kí­vül nemigen kap helyben munkát más nagytarcsai. Nincs itt sem üzem, sem szö­vetkezet. A legközelebbi munkahely a cinkotai Arany­kalász Termelőszövetkezet. Így tehát társadalmi munkán csak a lakosság dolgozott. Se­gítséget a péceli Útépítő Vál­lalattól és a cinkotai Arany­kalász Termelőszövetkezet­től kaptak. A társadalmi munka érté­ke egymillió 246 ezer forint. A lakosság a tanács segítsé­gével utakat, útpadkákat épí­tett. A cinkotai Aranykalász Tsz erőgépeivel segített az újonnan parcellázott terüle­tek elegyengetésében. A jutalmat — 150 ezer fo­rintot — az áorilis 4.-i ün­nepségen adta át — mint megírtuk — Nagytarcsának a Pest megyei Tanács és a Ha­zafias Népfront Pest megyei bizottságának egy-egy képvi­selője. Az összeget a fejlesz­tési alaphoz csatolják, és a még csak négy tantermes is­kola bővítésére szeretnék for­dítani. A könyvben, a falumúzeum anyagában a múltjukat, épü­lő, csinosodó utcáikban a je­lenüket alakítják a nagvtar- csaiak. Sásdi Mária A kilencven éve született Lukács György élete és műve a történelem tük­reként vált izgalmassá és ma­radandó értékűvé. Ezért lehet és kell ezen az évfordulón is történelmi összefüggésekben szemügyre venni életművét. Amikor született, a legtöbben mozdíthatatlanul szilárdnak vélhették a tőke világhatalmát és európa birodalmait, köztük az Osztrák—Magyar Mo­narchiát is. Ám mire a pesti bankár fia az új század első éveiben megkezdte filozófiai tanulmányait, szerte Európá­ban válságjelek mutatkoztak. Nőtt a társadalmi és nemzeti- nemzetiségi ellentétek feszült­sége, százezrek, majd milliók szervezkedtek, : változásért kiáltva. Ez a helyzet, ez az igény határozta meg Lukács György pályakezdését, öt is a sok­színű, sokágú hazai mozgalom emelte, amely — Ady szavá­val: — „valószínű előfutár ja Magyarország megkésett, de most már nem sokáig halaszt­ható, szociális átalakulásá­nak”. Már a korai, az első vi­lágháború előtt kiadott mun­káiban (A modern dráma fej­lődésének története, A lélek és a formák. Esztétikai kultúra) is meghatározó tájékozódásá­nak európai horizontja, a fi­lozófia legújabb irányzataival kapcsolatot kereső és találó fogékonysága. A polgári filozófiatörténé­szek mindenkor az örök álta­lános emberi célok, elvont értékek idealista kategóriái­ba gyömöszölik a nagy gon­dolkodókat. A marxizmus—le- ninizmus ezzel szemben soha nem veszti szem elől a filo­zófiai alkotás társadalmi-tör­ténelmi hátterét: azt a köze­get, amelyben az osztályok és rétegek küzdelme a maga konkrétságában kibontakozik. Lukácsot csak erre ügyelve érthetjük és követhetjük. Í gy jutott el 1918/19-hez, gyakorlati forradalmár­rá válásához. Egy volt azok közül, akiket a Ma­gyar Tanácsköztársaság emelt a történelem színpadára, s akik az ellenforradalom hazai győzelme után az osztályharc közép-európai frontjain, majd a Szovjetunióban vállalták a küzdelem folytatását. Elméleti kérdésekben tévedhetett a következő években-évtizedek- ben. A legfontosabbra tekint­ve azonban útja egyenes, hű­sége töretlen maradt: a ma­gyar Kornmün közoktatásügyi népbiztosa, a felvidéki had­járat V. hadosztályának poli­tikai biztosa — a neves filo­zófus — a húszas években a Kommunisták Magyarországi Pártjának fegyelmezett és ön­feláldozó harcosa. Az elméleti munka új kor­szaka 1933-tól számítható. Hitler pártjának hatalomra jutása után Lukács Berlinből a Szovjetunióba utazik. Itt dolgozza ki a dialektikus és történelmi materializmus is­meretelméletére épülő esztéti­kai katgóriarendszerét, a mű­vészi visszatükrözés, a realiz­mus marxista elméletét. Ez teszi lehetővé Lukács György számára a német, az orosz & a magyar irodalom múltjának és kortárs-jelenségeinek új­szerű megvilágítását. Annak a Goethe-, Hölderlin-, Tolsztoj- íés Thomas Mann-képnek a kialakítását, amely egyszerre volt tudományos teljesítmény és politikai-ideológiai tett: az antifasiszta erők egységét erősítő hozzájárulás a szabad­ságukért küzdő népek győzel­méhez. Lukács könyvei — Az ifjú Hegel, A történelmi re­gény, a Nietzsche-tamUmá- nyok és a realizmus problé­máival foglalkozó írások — kivétel nélkül ezt a célt szol­gálták. U gyanez a szándék vezette vissza Lukácsot a har­mincas évek végén a magyar irodalom és történe­lem kérdéseihez. A Moszkvá­ban megjelenő Űj Hang című folyóirat szerkesztő bizottságá­nak tagjaként, majd a Kos- suth-rádió munkatársaként rendszeresen kapcsolódik a hazai szellemi élet jelensé­geihez. (1945-ben kiadott kö­tete, az írástudók felelőssége ezeket a tanulmányokat tette hozzáférhetővé.) Elemezte Ba­bits liberalizmusát, a Szép Szó folyóiratkörének értékeit és gyengeségeit. Fő törekvése: az irodalmi-szellemi hagyo­mány, és a népi írói mozga­lom demokratikus-plebejus vonulatának különválasztása egyes helytelen gondolati ten­denciáktól. A negyvenes évek tanul­mánykötetei — az Irodalom és demokrácia, s az Új ma­gyar kultúráért — a népi de­mokrácia szellemi stratégiáját körvonalazták, nem tévedé­sek nélkül, de mindig ter­mékenyítő gazdasággal. Az öt­venes évek közepétől haláláig két úton közelített Marxnak klasszikus életművéhez és módszeréhez, a marxizmus re­neszánszát biztosító eredmé­nyek megalapozásához. Egyik útja az esztétika, a másik a valóság általános törvénysze­rűségei felé vezette. (Az előb­bieket Az esztétikum sajátos­sága című nagy mű fejezetei- ! ben találjuk.) L ukács György ezekben esztétikai gondolkodásá­nak szintézisét adja: összefoglalva, és az új jelen- ségek-összefüggések hatására meg is újítva, rugalmasabban fogalmazva realizmus-elmele- tét. Könyve középpontjába a legkülönbözőbb művészeti ágazatok valóságához való vi­szonyát állítja. Ebből vezeti le, ehhez kapcsolja a művészi ábrázolás sajátosságát, műfa­ji és stíluskérdéseit, .tartalom és forma kölcsönhatásának dialektikáját. Az esztétikum sajátossága ezért — a korsze­rű marxista esztétika folyta­tásra ösztönző alapműve. Az idős Lukács György az emberiség alapvető értékeit a múlt folytathatóságának és gyökeres megújíthatóságának hitét őrzi; az ember elidege- nedettségének történelmi fel­oldását, a szabadság birodal­mába jutás lehetőségét ígéri. Nem azonosítja ezt a lehető­séget a valósággal, de nem is vitatja, hogy ez a lehetőség a szocializmus mai valóságában, a Szovjetunió és a szocialista országok gyakorlatában telje­sedik ki. Lukács a hatvanas évek második felében visszatért if­júságának kérdésfeltevéseihez. Etikát készült írni, de később módosította ezt a tervét. Fel­ismerte, hogy az etika problé­mái marxista számára meg- oldhatatlanok a társadalmi lét objektív alapjainak feltá­rása nélkül. Ebből a vállalko­zásból nőtt ki az Ontológia, amely a valóságot teremtő erőként vizsgálja, a munkát, az embert pedig úgy fogja fel, mint a világ kérdéseire, a tör­ténelem kihívásaira választ adó lényt. Lukács e művében olyan elméleti alapot terem­tett, amely befejezetlenül is jó lehetőségeket biztosít a ko­runk alapvető kérdéseivel szembesítő marxista—leninis­ta filozózia továbbépítésére. G ondolatait már nem fog­lalhatta össze, jelenre és jövőbe utaló megjegyzé­sei, nyilatkozatai inkább az ember és a tudós példáját, megújító képességét, igazság- szerető és -kimondó szenvedé­lyét mutatják. Lukács György hagyatékának legértékesebb része: a kritikai magatartás, s annak a lenini gondolatnak az alkalmazása, amely a teljes valóság, a bonyolultan össze­tett világ, a megállíthatatlan történelmi folyamat elemzésé­ből teremt a munkásmozgalom, a békevágyó és haladni akaró emberiség számára győzelmes stratégiát. Dersi Tamás MAGYAR-BOLGÁR BARÁTSÁG Megemlékezve a felszabadulásról Mintegy ezer rendezvényt tart az idén a budapesti Bolgár Kulturális Központ. Előadásokkal, kiállításokkal, íFelvéícli hirdetmény Az Építőipari Kivitelező Vállalat az 1975/76-os oktatási évre SZAKMUNKÁSTANULÓ-FELVÉTELT HIRDET oz alábbi szakmákban: KŐMŰVES, ACS-AUVANYOZÖ, VASBETONKÉSZlTO (vasbetonszerelő), ÉPÜLETBURKOLÓ (hideg), CSŐHÁLÓZAT- ÉS BERENDEZÉSSZERELO, VILLANYSZERELŐ ÉS ÉPÜLETASZTALOS. ÉPÍTŐGÉPSZERELÖ. JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 1975. július 30. Kedvezmények és járandóságok: kollégiumi elhelyezés, iutányos étkeztetés, munka- es védőruha, szerszámok és tankönyvek. A tanulmányi idő befejezése után 1000 Ft átállási előleg. Tanulmányi ösztöndijak, ösztöndíj-kiegészítések az országos érvényű rendelkezések szerint Társadalmi ösztöndíj, a tanulmányi ösztöndijakon felül o szerződtetett tanulók részére, a választott szakmától függően 250-500 Ft havonta. A TANULMÁNYI IDŐ: 3 ÉV. lelentkezni. vagy felvilágosítást kérni, mind levélben, mind személyesen az alábbi címen lehet: Építőipari Kivitelező Vállalat üzemgazdasági Osztálya 1101 Budapest X., Salgótarjáni út 18. irodalmi estekkel, koncertek­kel és számos más formában kívánnak hozzájárulni né­peink hagyományos barátsága elmélyítéséhez, egymás köl­csönös, jobb megismeréséhez. Mint dr. Sztojan Radev igaz­gató elmondta, tavaly több mint ezer összejövetelt, ba­rátsági estet, találkozót ren­deztek. Idei tervüket úgy, állították össze, hogy álltaimat teremt­senek a megemlékezéshez Magyarország felszabadulásá­nak 30. évfordulója alkalmá­ból, illetve, hogy köszöntsék az MSZMP XI. kongresszusát. Ennek jegyében például Bu­dapesten és vidéken mintegy 30 fotódokumentációs kiállítást avatnak, amelyek felvételek segítségévei szemléltetik a magyar—bolgár barátság, együttműködés alakulását, gazdagodását. A 30. évforduló ünneplése egybeesett a árával harcok 30. évfordulójával is, ahol bolgár hazafiak vettek részt a Vörös Hadsereg olda­lán a fasiszták kiűzésében ha­zánk területéről. Pécs, Bara­nya. illetve Somogy megyében magya r—bolgár estet rendez­tek, I11-'-? a bolgár honvé­delmi ,z tórium katonai stúdió,. .i.; tőművészeinek ki­állítását is ennek tiszteletére mutatták be vidéken.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents