Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-27 / 73. szám

1975. MÁRCIUS 27., CSÜTÖRTÖK Forradalmi ifjúsági napok 1975 A Uj motívumok - egységes szemlélet Félidejéhez érkezett a forradalmi ifjúsá­gi napok eseménysorozata. Lelkes hangu­latú, kiemelkedő színvonalú rendezvényei, megemlékezései és ünnepségei a fiatalok aktivitását igazolják, a társadalmi élet és a történelmi múlt iránti érdeklődést. Az idei megmozdulások — bizonyos szempont­ból — különböznek az előző évekétől. Új­szerűbbek; fejlődtek tartalmi és formai té­ren egyaránt. A napokban a gödöllői Ag­rártudományi Egyetem előadó- és szeminá­rium te rm ei ben — mint arról beszámoltunk — 1400 propagandista készült az ifjúsági fórumoknak a békeharccal és a szolidari­tással foglalkozó vitáira. Ezt az alkalmat használtuk fel. hogy a tanácskozáson részt vevő Arpási Zol­tánnal, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkárával és Szemethy Lászlónéval, a KISZ KB szervezési osztályának mun­katársával a forradalmi ifjúsági napok eddigi tapasztalatairól beszélgessünk. A párthatározatok útmutatása szerint — Milyen á'talános tapaszfa­latok szűrhetők le a FIN ed­digi eseményei alapján? — kérdeztük Szemethy Lászlőné- tól. — A fiatalok tevékenységét fokozódó aktivitás jellemzi. Az eddigiek bizonyítják: a KISZ által szervezett megemlékezé­sek nem korlátozódtak csupán a KISZ-nemzedékre. Szembe­tűnő volt ez Vácott is, a meg­nyitóünnepségen ; a zuhogó eső ellenére is a sorokban ott áll­tak az idősebb korosztály kép­viselői, mégpedig nem is ke­vesen. — Az ifjúság nem kötődik személyes élményekkel. Ko­rukat tekintve ez természetes is. Megemlékezéseik nagyrészt olyan témákkal foglalkoznak, amelyek ugyan a történelmi múltban gyökereznek, de ma is aktuálisak, időszerűek. Fi­gyelemre méltó: a nagy köz­ponti ünnepségek mellett, idén sok a színvonálas — alap­szervezeti szintű — rendez­vény. — Hogyan tükröződik az MSZMP XI. kongresszusa az ifjúsági szövetség munkájában? — Nem véletlen, hogy a kongresszus ennyit és ilyen alapossággal foglalkozott a fiatalokkal. A jövő társadal­mának felépítésében döntő szerepet játszik ennek a kor­osztálynak a helytállása, elhi­vatottsága. Újra bebizonyoso­dott: társadalmunk figyelem­mel kíséri a fiatalok eredmé­nyeit, gondjait. Ez pedig nem közömbös az ifjúság számára, tükröződik munkahelyi és mozgalmi munkájában. Hangulatos programok A Pest megyei fiatalok mun­kájáról, rendezvényeik hangu­latáról — Az már a megnyitón is kiderült: a fiatalok lelkese­dése, aktivitása hasonló az elő­ző évihez. Talán úgy is fogal­mazhatnának, március 15., március 21. és április 4. nemcsak történelmi évfor­duló, hanem az ifjúság ün­nepe is. És a forradalmi if­júsági napok rendezvényei le­hetőséget és fórumot biztosí­tanak a fiataloknak ahhoz, hogy elődjeik útmutatásai alapján nyilvánítsanak véle­ményt aktuális, fontos, gyak­ran vitatott kérdésekről is. — Munkánkhoz kedvező légkört teremtettek a fiatalok nagyszabású seregszemléjét megelőző beszámoló taggyűlé­sek, amelyeken a KISZ-tagok számat adtak végzett mun­kájukról, egyéni vállalásaik­ról, megbízatásaikról. Az alap­szervezetek most alakítják ki az elkövetkező Időre szóló ter­veiket, akcióprogramjaikat. Vagyis a mozgalmi munka a mindennapi tevékenység fon­tos alkotórészévé válik. — A forradalmi ifjúsági na­pok újszerűek az idén. Szakí­tottunk a hagyományos nagy­gyűlés formával. Kisebb, han­gulatosabb programokat szer­vezünk, s ezek politikai hatá­sa hasonlíthatatlanul nagyobb. Hiszen így az egyének sokkal inkább részeseivé válnak ak­cióinknak. Egymástól tanulva — Mennyiben segítik a ren­dezvények és az ünnepségek a KISZ KB tavaly áprilisi határo­zatainak végrehajtását? — A kérdés egyik felét már érintettem, amikor a vezető­ségválasztó és beszámoló tag­gyűlésekről beszéltem. A ha­tározat legfontosabb célként az ifjúsági szövetség politikai jel­legének erősítését — a fiata­lok gondolkodásbeli, világné­zeti nevelését — jelölte meg. Ünnepségeink politikai tartal­ma és színvonala megfelelő. Elmondhatom, aki részt vesz rendezvényeinken, jó alapot kap további munkájához. — Ezért is fontos és ezért is támogatjuk az alapszervezetek kezdeményezéseit. A rendezvé­nyeken egymástól tanulnak a fiatalok. Szemtől szembe, szén­Emlékülés az cntlrűdi esendőrsoríüz negyvenedik évfordulóján A Viharsarok agrármozgal­mának fellegvárában, Endrő- dön kétnapos emlékülés kez­dődött szerdán az 1935. már­cius 20-án eldördült csendör- sortűz áldozatainak emlékére. A nagyközség művelődési há­zában rendezett ülésen — ame­lyen jelen volt Csatári Béla, az MSZMP Békés megyei Bi­zottságának titkára, Hunya Ist­ván, a MEDOSZ elnöke, a Pest megyei pártbizottság tagja is, dr. Romány Pál, az MSZMP KB osztályvezetője, a Magyar Tu­dományos Akadémia agrártör­téneti bizottságának elnöke mondott megnyitót. Szólt a 40 évvel ezelőtti már­cius 20-i véres szerdáról, a csendőrsortűzről, amely után lEndrőd akkori piacterén hét halott — köztük , egy asszony — és 14 sebesült maradt. Mint mondotta, - 40 évvel ezelőtt Endrődön is megismétlődött az, ami néhány évvel azelőtt Pa- csán, Balmazújvárosban, Nyír­túron és a bányászkolóniákban történt. Az előadó a korábbiak­ban a felszabadulást követő 30 év földmunkásmozgalmának fejlődését méltatta, amelynek nyomán a parasztság élete Endrődön is átalakult. Az elnöki megnyitót követő­en tudományos előadások hang­zottak el „Endrőd 1935, és a de­mokratikus agrárforradalom kérdései Magyarországon” cím­mel. Délután „Az endrődi föld­munkásmozgalom dokumentu­mai” című kiállítást nyitotta meg Dér László, a békés me­gyei múzeumok igazgatója. A megnyitó után folytató­dott a tudományos előadás- sorozat. Az emlékülés csütörtökön folytatódik. vedélyes viták hevében isme­rik meg különféle kérdések ’ összefüggéseit. Az, aki egy tör­ténelmi eseményt ismertet, egy politikai témát elemez, vagy éppen kulturális műsort szer­vez, annak önmagának is is­mernie kell azt, amiről beszél. Vagyis tudni kell. Ezt pedig csak akkor érheti el, ha képzi önmagát. — Hogyan segítheti ez a két- napos — a szolidaritás és a bé- keharc kérdéseivel foglalkozó — tanácskozás a későbbi vitafóru­mok munkáját? — Szolidaritási akciónk tavaly tavasszal indult. Köztudott, hogy gyakorlati téren kiemel­kedő eredményeket értünk el. A vietnami ezerszemélyes szak­munkásképző intézet felépíté­sére tett vállalásunk teljesíté­sére gondolok. Szükséges azon­ban az is, hogy a fiatalok vi­lágosan megértsék: miért is fontos napjainkban is a viet­nami nép és a fejlődő orszá­gok segítése, támogatása. —A forradalmi ifjúsági napok tavalyi rendezvényein gyakran tapasztalhattunk spontaneitást. Az idén ebben is előreléptünk. Semmilyen ünnepség nem szervezhető meg tudatos politikai előkészítés nélkül. Amikor az alapszerve­zetek propagandistáinak két napig előadásokat, vitákat ren­dezünk, azt akarjuk elérni, hogy később a vitafórumokon valóban sikerüljön az egységes szemlélet, a megalapozott po­litikai álláspont kialakítása. Amiket említettem, azok a legáltalánosabb tapasztalatok. Nehéz a fiatalok munkájából valamit kiemelni, mert min­den területen nagy az igyeke­zet. A váci Komócsin Zoltán kollégium felavatása és az if­júsági nagygyűlés, is szemléle­tes példája annak, hogy idei rendezvényeinkben milyen sok újszerű motívum, érdekes ötle­tesség van. Akcióink közül ta­lán a nagykátai, a ceglédi és a dabasi járás rendezvényei a leghatásosabbak, a legsikerül­tebbek — mondta befejezésül Arpási Zoltán. V. F. A gazdaságok teljesítették a központi előirányzatot Huszonhatezer hektárral nőtt a cukorrépa vetésterülete Szerdán Szabó István el­nökletével ülést tartott a TOT elnöksége; az ülésen ott volt dr. Soós Gábor mezőgazda- sági és élelmezésügyi állam­titkár. A TOT elnöksége a terme­lésfejlesztés időszerű kérdé­seit vitatta meg. Megállapí­totta, hogy a téeszek gondo­san gazdálkodnak a termelés alapvető eszközével, a termő­földdel; előrehaladt a talajjavítás és a melioráció, és racio­nálisabbá vált a földhasz­nálat. A termőterület egyharmadá- ról készültek már komplett talajtérképek. Arra van szük­ség, hogy a még hátralévő térképészeti munkákkal is mi­előbb elkészüljenek, a talaj- térképek segítségével ugyanis még szakszerűbben lehetne alkalmazni az agrotechnikai eljárásokat. A közös gazdaságok műtrá­gyafelhasználása négy év alatt kétszeresére nőtt. Tavaly már hektáronként több mint 200 kiló hatóanyag javította a terméseredményeket. Az esetleges pazarlások megelő­zésére a lehetőség szerint egyre több helyen labora­tóriumi vizsgálatok alapján kell megállapítani a helyes műtrágyaadagokat. Az elnök­ség megállapította, hogy az öntözőberendezéseket jobban ki lehetne hasz­nálni, mert joDb esetben is csak a lehetőségek háromnegyed részével élnek a termelők. Jól fejlődik a gépesítés. A közös gazdaságok a szántó­földi növénytermesztés különböző munkafolya­matainak komplex gépe­sítésére törekednek. A termelőszövetkezetek szí­vesen csatlakoznák a külön­féle termelési rendszerekhez. Főleg a kukoricaterme­lőknek sikerült így jelen­tősen növelniük eredmé­nyeiket, ezt bizonyítja, hogy tavaly hektáronként 55,5 mázsás ter­mésátlagát értek el, 10 má­zsával többéit, mint a téeszek országos átlaga. A közös gaz­daságok teljesítették a köz­ponti előirányzatot: a tava­„Különös jelentőséget tulaj­donítunk az üzemi, munka­helyi demokráciának, ennek fejlesztését előtérben álló fel­adatnak tekintjük” — állapít­ja meg az MSZMP XI. kong­resszusának határozata. Ennek szellemében f ontos törekvése a Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei Bizottságának is, hogy világos képet alkosson magának az iskolai élet de­mokratizmusáról és tények, adatok alapján jelölje meg to­vábbi tennivalóit. Ez év februárjában kérdő­íveket küldtek ki a szakszer­vezeti titkároknak és bizal­miaknak és a visszaérkezett 110 választ munkabizottság dolgozta fel. Ugvancsák a tájé­kozódás céljából, a közelmúlt­ban iskolaigazgatókat, vezető óvónőket hívtak össze konzul­tációra és az így immáron két forrásból nyert tapasztalatokat vitatták meg tegnap a megyei bizottság ülésén. A dr. Mikulási Béla ócsai középiskolai tanár, a szakszervezet megyei bizott­ságának oedagógusfelelőse be­számolójában a többi között megállapította, hogy az utóbbi években szélesedett a demok­ratizmus a vezetésben. Na­gyobb gondot fordítanak a ju­talmazásra, jelentősen javul­tak az élet- és munkakörül­mények, s fokozottabban meg­becsülik a törzsgárda tagjait. Ugyanakkor néhány vezető el­hanyagolja az együttműködést a szakszervezeti bizalmival, titkárral. A felmérés és a sze­mélyes tapasztalatok azt jel­zik, hogy egyes iskolákban, óvodákban még mindig nem ismerik minden jogukat és kötelességüket a vezetők és a lyinál 26 ezer hektárral na­gyobb területre kötöttek cu­korrépa-termesztési szerző­dést. Fokozzák a zöldségter­melést is. Bár ezt megnehe­zíti, hogy még sok helyen nem sikerült a gépesítéssel pótolni a kézi munkaerő- hiányt. Igazgatói beszámolók a kollektiv szerződésekről Az igazgatók beszámolói alapján ezekben a napokban csaknem háromezer vállalat­nál vitatják meg a kollektív szerződés végrehajtásának múlt évi tapasztalatait. A jogszabályok szerint a válla­latok igazgatóinak a tapaszta­latokról minden év első ne­gyedében írásban be kell szá­molniuk, s ez időszerűvé vált módosításokat április 30-ig kell végrehajtani. Közös ügy, közös feladat az iskolai élet demokratizmusának továbbfejlesztése szakszervezeti tisztségviselők sem. Az előadó, dr. Mikulási Bé­la és a vitában felszólalók is — Dizseri Sándor, az érdi Vörösmarty gimnázium igaz­gatója, a megyei bizottság el­nöke, Gyenizse Ferenc, a ve­resegyházi általános iskola igazgatója, Molnár Istvánná, a megyei tanács művelődésügyi osztály személyzeti vezetője és dr. Gyurcsik Mária, a Peda­gógus Szakszervezet munka­társa — hangsúlyozták, hogy a munkahelyi demokratizmus szélesítése valójában az isko­lák dolgozóinak, vezetőknek és beosztottaknak, közös igénye. Ugyanakkor azonban többen azt is elmondották, hogy az utóbbi időben a vezetőkre mind több, főleg adminisztra­tív feladat hárul, kevesebb idő marad a konkrét kérdések megtárgyalására, megvitatásá­ra. A tapasztalatgyűjtés során az egyik szakszervezeti titkár helyesen fogalmazta meg: a munkahelyi demokratizmus fejlesztésének egyik kulcskér­dése a megfelelően képzett, kulturált, politikailag és szak­mailag is példamutató vezető. Kiss Béláné, a Pedagógus Szakszervezet megyei titkára zárszavában azonban ezt ki­egészítette: mindez jogos kö­vetelmény a szakszervezeti vezetőktől, titkároktól, bizal­miaktól is. A demokratizmus fejlesztése döntő mértékben függ a tantestületek színvona­lától, munkaintenzitásától, lendületétől, erkölcsi-politikai magatartásától is, tehát közös tevékenységről, közös ügyről, közös feladatról van szó. A. J. Hét vége D‘ i ől az emberfolyam megint a hétvégeken. Az első napsütésre megtelnek a HÉV szerel­vényei, az autóbuszok, a vonatok, megindulnak a gépkocsioszlopok. Leányfa­lun hallottam úgy emleget­ni a szombat, vasárnap ide­érkező tömeget, hogy jön­nek a sáskák. Becslések szerint négyszeresére, oly­kor ötszörösére duzzad az állandó lakosság ilyenkor, s nem ritkaság, hogy szinte percek alatt kiürülnek az üzletek, már ami a kenye­ret, Húsárut, szezonjában a zöldséget, gyümölcsöt illeti. Innét a sáska név, de azért tegyünk csak kérdőjelet utána. Az, hogy az úgynevezett belső turizmus növekszik, már közhelyszerű igazság. Ez sem kis gond ott, ahol százak, ezrek állnak meg, ám még több feladatot tar­togat azok ügye, akik hét­ről hétre rendszeresen megérkeznek: a hétvégi telkek gazdái ők. Babrál­nak kertjükben, ha van, kocsijukat ápolják, mossák, fogják a horgászbot végét, gyermekeik irdatlan ri­csajjal kerékpároznak vé­gig az utcáknak kinevezett ösvényeken ... Folytatni sem kell, annyira ismerős majd’ mindenki előtt a helyzet. Tetszik, nem tet­szik, tudomásul kell venni. A tudomásul vétel azonban sokféle lehet. Hosszú esztendőkön át csak a beavatottak ismer­ték o veresegyházi tavat, mint a pihenés kellemes zugát, a csend, a nyugalom aprócska szigetét. Ma már korántsem nevezhető zug­nak, annyian jönnek ide, elsősorban hétvégi telkek tulajdonosai, ám érdekes: kellemességét a környék megőrizte. Mi szükségelte­tett hozzá? Az, -hogy a nagyközségi tanács' fölis­merte a kézenfekvő igazsá­got, s nem hoci-nesze ala­pon fogta fel a parcellá­zást, ahol a tanács föld­darabot ad, a vevő meg pénzt, s utána semmi kö­zük egymáshoz. T ervük volt, átgondolt, fő vonásaiban helyi erőkre támaszkodó, minek kell következnie a parcellázás után. A ge­rincűt aszfaltozásának pél­dául, az összekötő utak el- egyengetésének, sóderral történő beterítésének vagy annak, hogy vállalják, megszabott időn belül a te­lektulajdonos villanyhoz jut. Jogosnak látszik a kér­dés: mit nyer mindezzel a tanács? Kiadása sok, bevé­tele meg — a telek értéke­sítése után — szinte sem­mi. Ugyan ez sem igaz, mert adót fizet a hétvégi telek tulajdonosa is, ám még fontosabb ennél, hogy jó érzékkel sikerült a ta­nácsnak az ilyen és hasonló intézkedésekkel a közösség gondolatát érvényre juttat­ni. Azt a másutt elhanya­golhatónak ítélt tudati té­nyezőt állították első hely­re, hogy ne legyen idegen, a településsel semmit sem törődő, attól csak kapni igyekező a telektulajdonos, a hét végén itt pihenő. Nem mondhatjuk el, hogy a megyében akár a fölkapott, akár a ma még csendesebb üdülő-, pihenő­területeken ez lenne a jel­lemző. Némely községben szinte háborúságba torkol­lik a tanács és hétvégi te­lektulajdonosok viszonya, sőt maguk a tulajdonosok is háborút vívnak a szom­szédokkal, azt lesik, miként bosszanthatnák, hogyan akadályozhatnák a nyugodt pihenésben. *Még be sem fejeződött egy-egy telep ki­alakulása, de máris ellen­ségek tömege sorakozik egymással szemben a négyszögölek alkotta front­vonalakon. Ilyesfajta lég­kört rontó, pihenést aka­dályozó magánháborúkat vív az őrbottyáni tó kör­nyékének néhány telektu­lajdonosa egymással, s csak abban egységesek, hogy nem fizetik a köz­műfejlesztési hozzájárulást, követelni azonban annál többet követelnek. Az ilyen és hasonló ese­tek ugyan nem ritkák, de azért korántsem jellem­zőek. Az általános inkább az, hogy a jószándék sen­kiből sem hiányzik, csak éppen érvényesítésének út­jait, módjait nem lelik. Ál­talános panasz, hogy a hét végén kiérkezők gyakorla­tilag soha nem találkoznak a község vezetőivel, a leg­apróbb ügy tisztázására is hétköznapokon kell szabad­ságot kivenni, utazni. Az is jogos kifogás, hogy a hétvégi telkek tulajdono­sai szinte semmiről nem tudnak, nem ismerik a ta­nács elképzeléseit, hallo­másra, szóbeszédre kény­telenek hagyatkozni, s ez megintcsak zavarja a nyu­godt légkör kialakulását. | . rdemes lenne fomtoló- H. ra venni, miféle mó­don — esetleg úgyne­vezett közös képviselővel, mint a társasházaknál? — találhatna a tanács ál­landó, tehát a rendszeres­ségen nyugvó kapcsolatot a hétvégi telkek általában telepszerűen együttélő tu­lajdonosaival. Az sem ke­rülne nagy erőbe, hogy a tanácsi vezetők felkeressék egy-egy hét végén ezeket a helyeket, megkérdezzék a tulajdonosokat, miben ad­nának segítséget, ha a ta­nács ezt vagy azt megvaló­sítaná. Megoldatlan a tele­pek őrzése — sok a betörés, a lopás! —, bár néhány he­lyen a tulajdonosok azt állítják, szívesen vállal­nák a dolog anyagi részét, ha a tanács segítene az al­kalmas személy, személyek megtalálásában. Rengeteg apró gond sű­rűsödik a hétvégi telkek többségének tulajdonosai­nál, akik kispénzű emberek — a „nagymenőket” nem kell pátyolgatni, elboldo­gulnak azok maguk —, akiknek az is probléma, hol vásárolhatnának egy zsák cementet, kocsirakomány sódert. Mert legtöbbször a fuvar drágább, mint az anyag, ám szervezett meg­oldás, segítség híján sza­ladgál mindenki maga. Ez a szép benne, úgy kell an­nak, aid telket vásárolt? A pihenés nagyon fontos emberi — termelői! — be­ruházás. Népgazdasági ér­dek, bár volt, aki ennek hallatán nevetett, hivatali tisztsége sérelmét látva e minősítésben. Jogos, ha a tanácsok büntetnek az en­gedély nélküli vagy sza­bálytalan építkezésért, kör­nyezetrontásért stb. Ám csak büntetni, csak regu- lázni nem szabad, nem le­het. A többség érdeke, hogy a tanács rendet tartson a felparcellázott területeken is. Olyan többségi érdek ez, mint az, hogy a tanács segítse a pihenőket, akár alkalomszerű, akár rend­szeres „sáskaként” érkez­zenek. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents