Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-26 / 72. szám
1975. MÁRCIUS 26., SZERDA %Mdm> Jubileumi ülésszak Moszkvában Moszkvában a Barátság Házában kedden tudományos ülést tartottak Magyarország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából. Az ülésen részt vett magyar küldöttséget Friss István akadémikus, az MSZMP Központi Bizottságának tagja vezette. Bogomolov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja nyitotta meg az ülést, majd Friss István ismertette azt a mélyreható társadalmi-gazdasági átalakulást, amely Magyarországon az elmúlt években végbement. Aláhúzta annak a segítségnek a jelentőségét, amelyet a Szovjetunió és más szocialista országok nyújtottak és nyújtanak a Magyar Népköz- társaságnak fejlődésének minden szakaszában, hangsúlyozta a szocialista integráció hatékonyságát. A felszólalók beszámolóikban vizsgálták a Magyarországon folyó szocialista építés elméleti és gyakorlati kérdéseinek átfogó körét, méltatták a szovjet—magyar barátságot és együttműködést, az internacionalista egységnek, a szocialista közösséghez tartozó országok összefogásának nagy jelentőségét. Elismerés kollektíváknak Bensőséges ünnepséget rendeztek kedden a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában: átadták azokat az elismerő okleveleket, amelyekkel a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöksége juttatta kifejezésre köszönetét azoknak a személyeknek, szocialista brigádoknak és más munkahelyi kollektíváknak, akik, illetve amelyek az utóbbi időszakban a szolidaritási bizottságot segítő, odaadó, áldozatos munkát fejtettek ki. Kilencvenhat ilyen emléklapot adományozott a bizottság elnöksége. Javultak az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményei- állapította meg a megyei tanács egészségügyi bizottsága Pest megyében az egészségügyben mintegy kilencezren dolgoznak. Az elmúlt hetekben a Pest megyei Tanács egészségügyi osztálya valamennyiüknek adatfelvételi lapot juttatott el, negyvenhét kérdéssel. A megkérdezettek mintegy 75 százaléka válaszolt. A 47 kérdés alapján megbízható kép nyerhető az egészségügyi dolgozók élet-és munkakörülményeiről. A kérdések a részletekig elemzik a körülményeket. A tanácstörvénynek megfelelően A nagyszabású felmérés mintegy előkészíti a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága, április 9-1 ülésének napirendjét, amikoris áttekintik az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeit. Az ismeretanyag feldolgozásához nélkülözhetetlen segítséget adott a Dunai Kőolajipari Vállalat számítógépe; a vb elé kerülő beszámoló természetesen csak a legfontosabb, legszükségesebb adatokat, tartalmazza. A beszámolótervezetet a ta- ' nácstörvény előírásainak és a Pest megyei gyakorlataik megfelelően az egészségügyi osztály tegnap a megyei tanács egészségügyi és szociálpolitikai bizottsága elé terjesztette vitára, kiegészítésre. A bizottság, dr. Csicsay Ivánnak, a Pest megyei Tanács elnökhelyettesének vezetésével élt — a tanácstörvény szavait idézve — javaslattevő, véleményező, előkészítő és ellenőrző szerepével. A beszámolótervezet sokatmondó adatokat tartalmaz, innen is csak példákat idézzünk: beosztásának megfelelő szakképzettséggel az egészségügyi dolgozóknak megközelítően a 69 százaléka rendelkezik. Ez további tennivalókra utal. A dolgozók mintegy negyedrésze szakképesítését munkája mellett szerezte meg. Ebből a többi között arra is lehet következtetni, hogy nagyon indokolt a szeptembertől Cegléden működő és már 14 éves fiatalokat felvevő egészségügyi szakiskola. Az egészségügyi dolgozóknak mintegy 46 százaléka öt éve, illetve annál régebben dolgozik munkaterületén. Ez viszont utal arra a közismert tényre, hogy az utóbbi években Pest megye egészségügyi ellátása számottevően fejlődött. A közérzet tényezői A számos új rendelő, rendelőintézet, kórházi osztály viszont nemcsak a lakosság jó közérzetéhez járult és járul hozzá, hanem az egészségügy i dolgozókéhoz is. Az egészségügyi dolgozók megfelelőnek mondható lakás- helyzete, sokuk tudományos tevékenysége, az 1971-es fizetésrendezés, az ezekben a hetekben fokozatosan bevezetésre kerülő munkaidő-csökkentés, mind-mind a kedvező tényezők számát. növeli. A beszámolótervezet alaphangját dr. Csicsay Iván okkal fogalmazhatta meg így: az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményei a lehetőségekhez viszonyítva és főleg az utóbbi években kedvezően alakultak. Az elégedettségre azonban nincs, nem lehet ok, s ezt tükrözte a bizottság tegnapi ülésének hangja is. Egymás után hangzottak el a kérdések. Dr. Kárpáti Ervin, nagy- kátai rendelőintézeti igazgató-főorvos az egészségügyi dolgozóik fluktuációjára kért adatokat. Csökkenő tendenciájú — hangzott dr. Tengelyi Vilmosnak, a megyei tanács egészségügyi osztályvezető főorvosának a válasza. — Dr. Kovács Miklósné, a Pest megyei Gyógyszertári Központ előadója hiányolta a gyógyszertári dolgozók élet- és munkakörülményeiről szóló beszámol órészt. Mint lapunkban is hírül adtuk, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete elnöksége néhány hete ugyanezt a témát elemezte és megállapításai ott lesznek a végrehajtó bizottság elé kerülő beszámolóban. Többen, közöttük dr. Meggyes Péter, a megyei KÖJÁL higiénikus orvosa a körzeti ügyeleti szolgálat helyzetéről kért tájékoztatást. A válaszból kiderült, hogy városokban — Százhalombatta kivételével — már sikerült megszervezni és néhány főváros környéki nagyközségben is. A megyei egészségügyi vezetés célja az. hogy a körzeti ügyeleti szolgálat mindenekelőtt az agglomeráció településein épüljön is. Az erkölcsi elismerés Jónéhány, az egészségügyi szakemberek számára is új gondolat és probléma került felszínre a tegnapi tanácskozáson és nyilvánvalóan így lesz majd a végrehajtó bizottság ülésén is. Sokat mondó adat például, hogy az egészségügyi dolgozóknak mintegy 60 százaléka elégedett az anyagi megbecsüléssel, mintegy 15 százalék viszont úgy véli, hogy az elvégzett munkája után többet érdemelne. Figyelmet érdemlő módon a bizottság minden tagjának teljes egyetértésévé! találkozott dr. Klacsmann Lászlónak, a gödöllői városi kórház igazgató-főorvosának észrevétele: érthetetlenül kis számban kapnak egészségügyi dolgozók az erkölcsi elismerést kifejező kitüntetéseket. A tegnapi bizottsági ülés bebizonyította, hogy a bizottságok munkáját a tanácstörvényben meghatározó szerepkör reális, a tanácsi bizottságok élve lehetőségükkel, hasznos munkát fejthetnek ki. A bizottság tagjai több fontos kérdésre és összefüggésre hívták föl a figyelmet, több kiegészítő javaslatot tettek, amelyek nélkül a végrehajtó bizottság elé kerülő beszámoló hiányos lett volna. u. g. Három betű, felkiáltójellel A hatékonyság növelése, az ésszerű takarókossúg mindinkább előtérbe állítja a ter- m előberendezések kihasználtságát, a zavartalan üzemmenetet, annak a népi bölcsességnek az igazságát, hogy aki szeget kímél, patkót veszít. Az üzemi bölcsesség meg így hangzik: a gép nem vitatkozik, csak megáll. Nem vitatkozik, hogy mikor milyen karbantartásra lenne szüksége; egyszerűen iölmondja a szolgálatot. Igaza van. A három betűből álló szócska — tmk — világosan kifejezi, amit tenni kellett volna: elvégezni a tervszerű, megelőző karbantartást. Csinálják? Valami módon mindenütt. Csak az a kétséges, mennyi ebben a tervszerűség, a megelőzés, s mennyi a kapkodás, J a 'már „lerobbant” gép,'berendezés hetekig tartó éleszt- ; getése?! A számok háttere Érzékelhetővé teszi az ügy jelentőségét a következő példa: a Dunai Kőolajipari Vállalatnál az állóeszköz-fenntartás évi költsége 200 millió forint! Itt az ésszerűbb, szervezettebb munka, ha csupán egy százalékkal mérsékeli a ráfordításokat, kétmillió forinttal gazdagítja a finomító kollektíváját, s természetesen az országot. Van erre mód? Szocialista brigádok vállalásainak, s műszaki intézkedéseknek sora igazolja, hogy igen. Viszonylag szerény, 14 százalék az iparban a karbantartók átlagos aránya az össz- létszámon belül. Ez elfogadható nemzetközi összehasonlításban is. A szakemberek szerint nem ott a baj, hogy kevesen vagy sokan találhatók a karbantartók iáborában, hanem ott, mit és hogyan csinálnak ezek az emberek. Igaz, iparáganként erősen eltérőek a technikai és technológiai követelmények — bizonyos berendezések karbantartói mérnökök! —, s ehhez nem mindenkor igazodik a karbantartók ereje, ám ennél is fontosabb, hogy munkájuk körülményei, eszközei kezdetlegesek. Ami olcsónak látszik A minisztériumi iparban például a karbantartó-tevékenység csupán 13—15 százalékban gépesített. Ez nemzetközileg — a legtöbb KGST- országhoz viszonyítva is — alacsony, így a Német Demokratikus Köztársaságban ez az arány az előbbi számnak éppen a kétszerese. S még egy sokat mondó tény: a javítási, karbantartási feladatokat ellátó’ dolgozók 35 százaléka nehéz fizikai munkát végez! Kevés a figyelem, vagy korlátozottak a lehetőségek? Négy gazdasági ‘minisztérium vizsgálta vállalatainál tavaly a kapacitáskihasználást. Egyebek között megállapították, hogy a vállalatok Nyaralóból lett porcelángyár Bognár József, a Kőbányai Porcelángyár üzemgazdasági osztályvezetője ezzel az ipar- történeti csemegével fogad: — Tudja mi volt eredetileg a verőcei porcelángyár? — Fazekasműhely? — találgatom. — A Zsolnay-család Duna menti nyaralója! Pontosabban: a nyaraló mellé épített műhely, hogy a családtagoknak pihenés közben felvillanó ötleteit legyen hol kivitelezni. Ugyancsak a Zsolnay-család gyára volt a zuglói öv utcában levő üzem, amely az államosítás után önállósult, és sokáig a Budapesti Porcelángyár nevet viselte. Ennek volt egyik vidéki telepe a verőcei porcelángyár. — És hogy került a Kőbányai Porcelángyár irányítása alá? — 1963-ban országos vállalat alakult, Finomkerámiaipari Müvek — FIM — néven. Ennek a gyára lett a budapesti és a kőbányai üzem is. Hat évvel később aztán —egy belső átszervezés és profiltisztítás következtében — olyan döntés született, hogy hozzánk csatolják. Azóta úgy működik, mint a Kőbányai Porcelángyár egyik műhelye. —Kicsit messze települt a műhely az irodaháztól... — Ennek pedig a fővárosi munkaerőgond az oka. Nem a verőcei telep az egyetlen, amelyet vidéken üzemeltetünk. Működik egy kondenzátor-s2erelő részlegünk Balassagyarmaton, és egy egy híradástechnikai alkatrészszerelő részlegünk Boldog községben és Bernecebarátin is. Az utóbbi 66 dolgozót foglalkoztat, s évente körülbelül 5 millió alkatrészt szerel. A verőcei telep átcsatolását a kőbányai gyárhoz hagyományos profilja indokolta: a szigetelőgyártás. — Mi idesoroljuk a textilipari szálvezetőket, laboratóriumi tégelyeket, dörzstálakat, gyógyszertári keverő edényeket is, mivel valamennyi a szigetelők alapanyagából, s ugyanazzal a gyártási-égetési technológiával készül. Ez — mint zárt ciklusú termelési folyamat — a gyártás kezdetétől a végtermék értékesítéséig Verőcén történik, mégpedig évente mintegy 4—5 millió forint értékben. A telep tavalyi termelési terve például 4,6 millió forint volt, s ezt a dolgozók 5 millióra — 164,5 százalékra — teljesítették. — A verőcei gyár másik pro- | fiija a nálunk gyártott híradástechnikai kerámiaalkatrészek — kondenzátorok — ezüs- tözése, huzalozása és íorrasztá1 sa. Ennek a terméknek legna- I gyobb felhasználója az elektronika- és műszeripar. Szállítunk a Videoton Gyúrnak, az Orionnak és az Egyesült Izzónak. Ebből a gyártmányból évente 10—12 millió darab fordult, meg Verőcén: leküldjük a kerámia alkatrészeket és a fémszerelvényeket, s a megfelelő műveletek elvégzése után Verőcéről ismét visszakapjuk a kondenzátorokat végszerelésre. — Űj termék? — Január végén helyeztük üzembe a 100 millió forintos beruházási költséggel épült új üzemünket, ahol monolitfólia kondenzátorokat kezdtünk gyártani. Ezeknek a szerelésében is nagy feladat hárul a vidéki telepeinkre . Verőcén | például a mintegy 160 termelő ! munkásból körülbelül 100 a j kondenzátorszerelésen dolgo- , zik. — A gyár gazdasági vezetése a verőcei telep dolgozóinak I jó munkáját fokozott szociális gondoskodással kívánja viszo- | nozni — tájékoztat Bognár Jó- ' zsef. — A komplex munkavé- * delmi és a szociális beruházásokra kapott 33 millió forintos , keretből — amit jórészt vidé- j ki telepeinken használunk fel ! — Verőcemaroson 6,5 milliós j költséggel fürdőt—öltözőt, orvosi rendelőt és étkezőhelyiséget építünk. A tervek már elkészültek, rövidesen hozzákezdünk a kivitelezéshez. Vé- ! gül hadd mondjam el, hogy gyárunk dolgozóinak legutób- i bi kongresszusi műszakján j több mint 400 órai munkával ; mi ni egy 96 ezer forintot ke- ' restek, ezt az összeget átutal- ; iuk a vietnami szakmunkásképző intézet építkezésének költségeire. i Nyíri Éva többségénél nincs hosszabb távú program a tervszerű karbantartásra — megyei példával élve: a textilüzemeknél most első ízben készítenek ilyet —, a termelés és a karbantartás teendőinek egyeztetésére, a feladatok kijelölése csak rövid időszakokat ölel íeL Lázár György mi- mi niszterolnök-helyet les, az Országos Tervhivatal elnöke 1974. június végén, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján tartott előadásában megállapította: „... az állóeszközök kihasználása egyenlőtlen és átlagosan sem éri el a kívánt mértéket", aminek egyik, nem mellékes oka a karbantartás szervezetlensége, tervszerűtlensé- ge, a rögtönzések általános gyakorlattá válása. Az, hogy a gépállás olcsó, megengedhető bajnak látszik. Kockázat nélkül Érdekes és tanulságos eset zajlott le a Nagykőrösi Konzervgyárban. Itt, ahol rendkívül nagy gondot fordítanak a karbantartásra — amit kis- gépesítéstől kezdve a karbantartók kétszakmás képzéséig sokféle úton, módon korszerűsítenek —, a párt-végrehajtóbizottság nem fogadta el azt a tervet, melyet az egyik fő gyártási terület felelősei terjesztetitek elő a szezonra való felkészülésről. Nem fogadták el, átdolgozásra visz- szaadták a tervezetet, hangsúlyozva: az előkészületekben, a javításban, karbantartásban nincs helye semmiféle kockázatnak. Itt mindennek pontosan illeszkednie kell, az emberi feltételeknek éppúgy, mint a dologi alapoknál':. Ritka — sajnos, nagyon ritka — következetesség! Annak felismerése és elfogadtatása, hogy a három betűből a hangsúly a megelőzésre helyeződik, ami viszont elválaszthatatlan a tervszerűségtől. Mégis, a vállalatok tetemes része a karbantartást elszakítja ezektől. Karbantart, amikor már áll a gép, a munka! Szúrópróbaként megejtett vizsgálatok igazolják, hogy az üzem közbeni állásidők 35— 40, egyes vállalatoknál 60— 64 százalékát elkerülhetnék a gépek, berendezések rendszeres, folyamatos karbantartásával. Szétszakított terv Valamilyen terv persze, mindenütt található. Ez azonban sűrűn nem több papírnál, melyet napok alatt szétszakít az élet. Mert nem a műszaki normák figyelembevételével —■ amint újabban például a Cement- és Mészművek váci gyárában teszik ezt —, adott eszközök és a szükséges feltételek összevetésével készült, hanem —, mint hallani —, a kialakult gyakorlatra alapozott becslések segítségével. S mit csinálnak, ha a gépek, berendezések fittyet hánynak a becslésekre? Szaladgálnak — ahogy megint csak az üzemi szóhasználat találóan jelöli — tüzet ottani... Szakkörökben vita folyik arról, miként lehetne a mai helyzet megváltoztatására ösztönözni. Elképzelhetőnek tartják esetleg összekapcsolni a gépek, berendezések kihasználtságát s az eszközlekötési járulékot; megállapított kulcs szerint csökken utóbbi, ha előbbi növekszik. Meggyőződésünk azonban. hogy csak központi intézkedósek- Icel nem érhető el tartós siker. Ehhez a vállalati szemléletnek is módosulnia kell. Például az időtényező becsületének növelésével. Vagy azzal, hogy kritikusan fölmérjék — mint megtették ezt a Mechanikai Művekben —, miként kamatoztatják ők a magasan képzett szakmunkások tudását. (Törökbálinton úgy szervezték át a karbantartást, hogy a létszám csökkent, a munka színvonala, eredményessége viszont tetemesen növekedett.) A karbantartáson foglalkoztatottak 79 százaléka — de bizonyos területeken, mint a megyei gépipari vállalatok nagy részénél — néhány esetben 85— 88 százaléka, szakmunkás! Arról nem beszélve, hogy a Mechanikai Müvekben----mint fe ltehetően másutt, ugyancsak — a törzsgárda legszilárdabb pontját is ök alkotják. Példa van rá Amit eddig leírtunk, igazolja: a megyeben találni szép számmal példákat arra, hogyan lehet korszerűen — legyünk szerényebbek: korszerűbben — szervezni, lebonyolítani a karbantartást. önáltatás lenne azonban azt gondolni, hogy pusztán az elhatározásokon múlik a jobb karbantartói munka. Tények kusza szövevénye övezi a területet, hiszen — utalással beérve — a gépiparban a szerszámok gyártására fordított idő két és félszerese a műszakilag indokoltnak, a szerszámok élettartama viszont — a szerszámanyagok erős váltakozása miatt — csak 70—80 százaléka a hasonló külföldieknek. S ez csak egy, a karbantartást befolyásoló ezerféle tényező közül. Mert említhetjük azt a tapasztalatunkat is, hogy a megye üzemeinek tekintélyes részében a karbantartók nagyobb csoportja nem a feladatát látja el, hanem felújít, sőt, gyárt! öreg gépekéi, hatalmas költséggel varázsolnak „újjá”, speciális berendezéseket, szerszámokat állítanak elő — „nem találunk rá kivitelezőt”, hangzik az indoklás, s nőm alaptalanul —, miközben a műhelyekben a legszükségesebb gondozást is nélkülözik a termelő állóeszközök. Akadnak helyek, ahol büszkén emlegetik az „aranykezű” szakiitat — például némelyik tanácsi vállalatnál —, akik hárman vagy négyen az egész gyárat karbantartják... Megy ez, tartható ez a mai célok közepette ? Megváltozott követelmények A tervszerű, megelőző karbantartás az üzem- és munkaszervezés elengedhetetlen része; a test egy darabja. Az iparban száz szakmunkás közül 27—28, a kisegítő tevékenységet végző szakmunkások közül viszont már százból 67 karbantartóként keresi a kenyerét. Több szakma, például az általános lakatos, a géplakatos, a villanyszerelő, kimondottan karbantartó jellegű, gyakorlóinak legalább 55 szsázaléka ezen a területen tevékenykedik. Munkájuk fontosságára fényt vet, hogy amit gondozniuk kell — kellene —, annak értéke száz- milliárd forint fölött van! Beszédes tények. Ám úgy látszik, nem eléggé hangosan szólnak ahhoz, hogy 'mindenütt ráébresszék az érintetteket a megváltozott körülményekre. Arra, hogy a terme - lesi" adottságok és eszközök fejlődése szükségszerűvé teszi a karbantartói szervezet egészének és részleteinek elemző vizsgálatát, mielőbbi korszerűsítését, új működési rendjének kialakítását. A párt XI. kongresszusának dokumentumai a társadalmi érdekeket kifejezve, az eddiginél is jobban előtérbe állították a hatékonyság fokozását, a tervszerűséget, a termelés tartalékainak föltárását. E tartalékok egyike a tervszerű, megelőző karbantartás. Haszna — akár forintban mérjük, akár a termelés zavartalanságában —• jóval nagyobb, mint amennyit keservesen, kemény, aprólékos erőfeszítéssel egy-cgy közösség Lobbiéi ként az eredeti tervhez, termelési értékhez hozzátoldhat. Mészáros Ottó
